Prágai Magyar Hirlap, 1931. december (10. évfolyam, 274-296 / 2791-2813. szám)

1931-12-11 / 282. (2799.) szám

2 ^^<m7V\a<Aarhtrlai> A képviselőház mezőgazdasági bizottsága adómoratóriumot és az adővégrehajtások szüneteltetését kívánja a kormánytól Bizottságok napja a képviselőházban — Összeült az összeférhetetlenségi bizottság Prága, december 10. Ma a képviselőház szár mois bizottsága ülésezett. A délelőtt folyamán összeült a véderőbizottság, amelyben Viskovsky nemzetvédelmi miniszter is fölszólalt és az ak­tuális hadügyi kérdésekről beszélt. Részletesen foglalkozott a legújabb kipattant katonakinzási esettel és biztosította a bizottságot, hogy a had- vezetőség minden óvintézkedést megtett, hogy hasonló eset többé elő ne forduljon. Ezután reagált Stribrny november 25-én mondott beszé­dére, amelyben Stribrny megvádolta Udrzsal miniszterelnököt, hogy nemzetvédelmi minisz­tersége alatt szerződést kötött a Cooperativa részvénytársasággal salétrom szállítására vo­natkozólag. A miniszter kijelenti, hogy abban az időben, amikor ezt a szerződést meg­kötötték, Udrzsal öccse, Udrzsal Vencel nem volt a Cooperativa elnöke. Csodálkozik azon, hogy Stribrny olyan ügyek­kel lép most a nyilvánosság elé, amelyekben hivatalos titoktartás köti, jóllehet ő maga nem­zetvédelmi minisztersége alatt ebben az ügyben semmit sem tett. A mezőgazdasági bizottság ma tárgyalta az elemi csapások által sújtottak állami támogatá­sáról szóló törvény novelláját. A vita folyamán fölszólalt Bradács földművelésügyi miniszter, aki hangsúlyozta, hogy a mezőgazdasági ta­nácsban minden párttal együtt akar dolgozni és a minisztérium éppen most dolgoz ki tör­vényjavaslatot a mezőgazdasági tanács vá­lasztási rendjére vonatkozólag. Tudatában van — úgymond — a szlovenszkói mezőgazdák súlyos helyzetének és a vető­mag-akciót tavasszal még ki fogják szélesí­teni. A bizottság a tárgyalás alatt levő javasla­tot több határozati javaslattal együtt elfogad­ta. így többek között határozatilag felszólí­totta a kormányt, hogy az adófizetések elhalasztására irányuló kér­vények kedvező elintézése érdekében te­gyen sürgős intézkedéseket és az adóvégre­hajtásokat szüneteltesse. Égy másik határozati javaslat pedig követeli a vetőmagakció folytatását a tavaszi időszak­im is. A szociálpolitikai bizottság ma délután le­tárgyalta az építkezési mozgalomról szóló tör­vényjavaslatot. Végül a délutáni órákban összeült az ösz- szeférheletlensógi bizottság. Remes elnök be­jelentett©, hogy a házelnökség kérésére egy-t behívták az összeférhetetlenségi bizottságot, hogy elvi döntést hozzon a nemzetgyűlési; tagság és a bankok, biztositó intézetek igaz-j ga tó sági tagsága közti öss ze f érhet ellenség kérdésében. Tousek képviselő referátuma után elhatározta a bizottság, hogy a házelnökség közvetítésével jogi szakvéle­ményt kér január 10-iki határidővel Hoetzl dr. és Weyr dr. egyetemi professzoroktól A szakvélemények beérkezése után azonnal egybehívják az összeférhetetlenségi bizottsá­got, mely az ügyet érdemben fogja tárgyalni amsaas-iMBa A magyar képvíselüftáz nagy többséggel tudomásul vette . a kormány jelentésit a gazdasági helyzetről lilább nyugdíj és fizetéscsökkentés! tervezetet nyújtott be a kormány Budapest, december 10. (Budapesti szer-| kesztőisiégünk tóietfon jeLeütése.) A kormány- j jelentés vitájának befejezése után Lakatos! Imre egységespárti képviselő, mint előadó; élt a zárszó jogával, majd Fábián Béla de-! mokrata képviselő az ellenzék nevében a! kormányjelentéssel szemben kisebbségi jelen­tést nyújtott be. Fábián felszólalásában hang­súlyozta, hogy a külpolitikai helyzet rendkí­vül súlyos. Egész Európa fegyverkezik, kele­ten a szovjet veszélye fenyeget, ezért össze kell fogni az egész magyar nemzet­nek. (Taps a kormánypártok oldalán.) Téglássy egységes párti képviselő: HelyeB. i Bethlen is figyelmeztette erre a román ki-; rályt. Fábián kifogásolta, hogy a miniszterelnök; expozéjában nem jelentett be rendszerválto­zást és követelte a titkos választójog törvény­beiktatását. Ezután megtörtént a szavazás a miniszter- elnök jelentése felett és a képviselőhöz 86 szavazattal 37 szavazat ellenében tudomásul vette a kormány je­lentését a gazdasági helyzetről és elvetette a kisebbségi jelentést. A képviselőház a napirend során több fel­szólalás után eredeti szövegezésében fogadta el a külföldi, fizetési eszközök bejelentéséről Szóló terv én yj avas fotót. Budapest, december 10. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése.) Miután a többségi pártok állást foglaltak a kormány nyugdijesökkentési javaslata ellen, a terveze­tet a kormány most újabb formában dolgozta ki. A tervezet kimondja, hogy a tényleges szolgálatban lévő közalkalma­zottak illetményeit továbbmenően csökken­tik 2—5 százalékkal, a karácsonyi jutalma­kat pedig eltörlik. A nyugdíjasok illetményeit csupán az 1925. után nyugdíjba vonultaknál csökkentenék a fi­zetési fokozatoknak megfelelő arányban. Az egységes párt ma a nyugdíj kérdés ügyé­ben értekezletet tartott. Vargha Imre pénz- ügyi államtitkár ismertette a kérdést és be­1931 december 11. péntek. Igyéh \ ***** pezsgői! 1 ..Ernáiig——Ml—i——BlPMlimmnn’pr-CT-w. jelentette, hogy további hat millió pengő csök­kentés szükséges, ezért csökkenteni fogják a nyugdíjasok lakbérét és az akliv szolgálatban lévő tisztviselők fi­zetését, ami progresszív alapon fog megtör­ténni. Számos hozzászólás után Károlyi miniszterel­nök közölte, hogy a súlyos gazdasági hely­zet miatt a kormány nem tekinthet el a fize­téscsökkentéstől. A 890 millió pengős költ­ségvetés okvetlenül betartandó. A fizetésmér­séklések e költségvetési évben csak rendeleti utón történnek, a további időre, ha ennek szűk ségessége felmerül, a nyugdijtörvény megvál­toztatására kerül a sor. Az egységes pártban igen különbözőképpen ítélik meg a kérdést és bizonyos véleményeltérések észlelhetők. A keresztény gazdasági párt ugyancsak ér­tekezletet tartott, hogy megtárgyalja a kor­mány által közzétett nyugdijesökkentési ter­vezetet. A párt az uj tervezetet nem tartja el­fogadhatónak és javasolja, hogy a költségve­tés más ágában próbáljon a kormány takaré­koskodni. Lefoglalták Stelskaf szénbáró egész vagyonát Prága, december 10. A pénzügyi hatóságok in­tézkedésére lefoglalták Stejskal Ferenc szénbánya- tulajdonos vagyonát. Tegnap a Stejskal-féle hat» cégnél, továbbá Stejskal feleségének és férjezett leányának lakásán megjelentek az adóvégrehajtók az ottlevó készpénzt, a berendezéseket, az egyéb ingatlanokat és ingóságokat, igy felesége éksze­reit, leánya gyűrűjét, Kuchelbadban a verseny­lovait, csercsányi villáját stb., továbbá lefoglal­ták a postacsekkszámláját és folyószámláit is. Ugylátszik, hogy a pénzügyi hatóságok eljárása összefügg Stejskal adóhátralékaival s a vagyonát is meg akarják becsülni elitéltetóse esetére. A Národni Listy esti kiadása úgy értesül, hogy Stejskal 18 milliós adótartozását mindeddig nem írták le s a lefoglalás ennek az összegnek a biz­tosítását célozza. Stejskal jogi képviselője, Heller r ügyvéd azt állítja, hogy Stejskal maga nincs egy fillérnyi adóhátralékban. (3)-— Csak beszéljen Tutyi. Beszéljen akár­mit. — Aá, csókollak Irénke, csak szólni kell neke'm, ma úgyis erre vagyok beállítva ... A kisebbik Lóránth nevetett: — Hát be vagy állitva? — Nem, egyáltalán nem úgy kiérlek, abogy gondolod. Én vájuba ihatok, meg se kottyan. Úgy értem, hogy: beállítva, mint az ágyú. — Persze, te tüzér voltál. — To je jedno, moj mili. Ne emlegesd, kedvesként... Egyszóval máma én a beszéd­re vagyok beirányozva. Máma mindent ki fogok beszélni, ami itt nyom, a szivemen... Sándorkát szemeltem ki, neki fogok gyónni1, de reggelig még van idő. A homlokára csapott és két kinyitott te­nyerével az asztal szélére vágott: — Érdekes, máma éjjel mindig előre sze­retnék gondolni, arra, ami ezútán lesz és mindig hátrafelé kell gondolkoznom... Most is az jutott eszembe, hogy három éve, tizenhatban voltam itt utoljára 'bálon. Akkor Járomirszky Etele kocsisa agyonszurta az Irénkéék kocsisát, Kepenya Miót. Az udva­ron veszekedtek öseze, mert míndaketten az uj színbe akartak beállni!... De hiszen it is itt voltatok. — Igen, az borzasztó volt — felelte a lány. — Te is itt voltál Sándorka. Hisz veled töltöttem az éjszakát, mért nem mondod?!... Nem kis hecc volt az. Amikor Drágóczy bá­csi meglátta a fehér hóban a drága Misét, akkorát ordított, mint egy vilhorláti sakál... Bocsánat, Irénke! — Csak folytassa, Tulyn. Jaromirszky Etnst Is éppen akkor hoz­ta ki a rossz sorsa az udvarra, amikor azt nyakkal lett tele a frissen esett hó, a hava- zaL De vér is cseppent, ha nem ©surrant, itt-ott. A tisztek lődözni kezdtek a levegőibe és kiverték a katonai rendőrséget. A legna­gyobb munkában Soltész Jóska nevetni kez­dett 'és úgy kacagott, hogy orral túrta a ha­vat. Ahogy az ő röhögését meghallottuk, rögtön tréfára vettük mi is a verekedést. Pedig már komolyan agyabugyáltuk egy­mást. De erre föl csak megmosdattuk egy­más arcát a hóban, az egymás gallérja mögé havat dugdostunk és bementünk a bálterem­be. Akkor aztán Rudi ráhúzta. — Tutyi dirigálta: — ügy van. Soha olyat nem táncoltak a megyebeli lányok, mint akkor a tépett ru­házatú, gallértalan, maszatos urakkal. A hu­szárok a falat rágták. Molnár kapitány hat pezsgősüveget balanszírozott és egyszerre dobálta és elkapta őket. Werner főhadnagy ingujjban gordonkázoti, Jakubovics énekelt. Nagy kivilágítás volt az! Elhallgatott és maga elé bámult. — Minek beszélem ezeket?... Vagy már megmondtam, hogy minek? ... Sándorka, neked még reggel előtt megmondom, he­lyes? — Helyes, persze. — Akkor visszatartottuk a hölgyeket egé­szen délelőttiig. Képzelhetitek, a kihűlt te­remben! Tiz óra tájban katonazenével me­netszázad ment a téren át az állomásra. A társaság kitódult a Három Rózsa balkonjára és a cigány együtt játszott a katonabandával. A hölgyek a báli csokrokat ledobálták a ka­tonáknak. Nézzétek a gazokat, mondta Jaku­bovics főhadnagy, még fel 9© szedik. Le- ilvöTtötit a menetelő katonáknak: Vegyétek fel a virágokat, disznók! Azok egykedvű, ál­mos arccal néztek fel a társaságra és to­vább taposták a sárgás, puha havat. Jakubo­vics előkapta a revolverét és megint lövöl­dözni akart, alig sikerült lefogni őt. Kis idő múlva hozzátette: — Szép, nagy hecc volt, mi? Felállt, megtán torodott, ©lsepert maga előtt egy poharat, bocsánat kérőén mosoly- iffott; I — Mindjárt visszajövök, mert még akarok Sándorkának valamit mondani. Csak bené­zek a terembe, hogy mit lehet csinálni? Elbotorkált. Lóránth Sándor elkalandozó hangon tette hozzá, köziben szeme szögleté­ből az öccsét és a menyasszonyát nézegette: — Igen, igy volt... Akkor itt, a sarokban egyedül maradtam veled, Irénke, emlékszel? A lány megrebbent szemhéját a zsebken­dőjébe dörzsölte: — Mért kérdezed ezt? Emlékszem. — Mert akkor vallottam meg, hogy sze­retlek s te azt mondtat, hogy: én is szeretem magát, Sándor. — így volt. — így. A többiről, az azóta tartó három évről szeretnék most veletek beszélni. Ez a Tutyi elég jól előkészítette a talajt rá. Most meg tudom mondani, amit legutóbb tapasz­taltam. Az öccse felugrott a székről és határozott hangon kérte: — Engedd meg, hogy én beszéljek előbb. Hiszen éppen evvel kerestelek téged. — Tessék, meghallgatlak. A lány reszketve hallgatta a párbeszédet. Előkapta a zsebkendőjét és sírva fakadt. Mindhárman szenvedő testtartással álltak fel. Ebben a pillanatban nagy lármával vi­tatkozó fénfi társaság robogott be a kis­terembe. Gálfy Tutyi karonfogta Sándort és a hangos társaság közepébe ragadta. III. — Bratocskám — kiáltozott az öreg Bi- lóczy — igy megzavarni a mulatságot, brá- tocskám! így beleköpni a levesünkbe!... Mir hogy hagytátok magatokat, mir, már? Sejmer bárónő, aki egyedül jött a kis­terembe a nők közül, csillapítóan szólt rá: — Mi a különös ezen, Istike, mondja? Nem tudom megérteni. Hubert éppen most adta elő, hogy a rendőr teljes joggal avatko­zott be. Az engedély három óráig szól, már egynegyed négy. Bilóczy a fejéhez kapkodott: (Folytatjuk.) ÁLL fl BÁL ELBESZÉLÉS R Prágai Magyar Hírlap számára irta DflRKő ISTVÁN hittük, hogy Kepenya Misóka halva harapja a szűz havat. Jó hogy jössz Etus, üvöltötte az apád, Irénke. Valakinek vissza kell ezt adnom, valakit meg kell ezért hóhérolnom 1 Te vagy erre a legkompetensebb, mert a te Gyúród tette ezt. S már szaladt is Járomir- szkynak és finoman nekiakaszkodott. A szádellői Etus akkor volt már vagy hatvan éves, de szerencsétlenségére el is csúszott a hóban. Hátrabukott. Megtorkollak Jaromir­szky, ordította Irénke apja, erre már mi ie ki tódultunk s ha le nem szedjük őket egy­másról, egyikből alighanem a Misóka párja lett volna nagyhir télén!... Kellemetlen ez magának, Irénke? — Csak mesélje, Tutyika. — Ne nagyon biztassatok. Az urak egyré- sze Járomirszkynek adott igazat, a másik része se volt szín józan. Tisztek is voltak bő­ven a bálban. A huszárok már rég elfeled­ték azt is, hogy valaha huszárok voltak. Az istállójukban csavaros lábszárvédőbea alud­tak a legények. Tinót y őrnagy után megfor­dultak az emberek, mert vörös nadrágban ment végig az uocán. — A tárgyra, Tutyi! — Még rátérek arra is, van időm ... Ke penya Misóka a havat csókolta, Jaromirszky hevert fejjel tilt mellette, Drágóczy bácsi az urak keze között ordította, hogy keresztülsé­tál mindenkin. Akkor Bátky Jankó, a só- helyi szolgabiró azt mondta, hogy: igaza van! Jakubovics Kornél rávágta, hogy: nincf igaza. Bátky megint ráüvöltötte, hogy: ide mellém, aki azt mondja, hogy igaza van! Mellém pedig azok, akik a«t mondják, hogy: nincs, mondta Jakubovics. A kocsisok lő­csért szaladtak, a részeg Jakubovics belelőtt a levegőibe. Ezen ölrementek ... — Mentünk, Tutyi. — Igazság! Mentünk. Elrepedt frakkszár­

Next

/
Thumbnails
Contents