Prágai Magyar Hirlap, 1931. december (10. évfolyam, 274-296 / 2791-2813. szám)

1931-12-10 / 281. (2798.) szám

4

'PRKGHÍ-; V\AfiVARHIRljAR

l—l lllll IWBWWnilirWWIWM8M—MMMB—rttai

1931 december 10, csütörtök.

Kolerajárvány és parasztlázadás száz esztendővel ezelőtt Keletszlovenszkón

Irta: GÖMÖRY JÁNOS

Az lS3!-es parasztlázadásnak semmi köze a francia szabadságeszmékhe^ legkevésbé tekinthető faji mozgalomnak — Egyedüli oka a koleravész, a tudatlanság,a nyomor és babona volt

Karácsonyi ajándéknak:

»Lorenz« nagyteljesítményű hálózati készülék 231

összeépített hangszóróval, árnyékolt audioncsővekkel és penthoda végerő* sitővel. Egyen-, vagy váltóáramra. Minden szaküzletben kapható.

Ara, csövekkel együtt • . Ke 2250.—

Vezérképviselet és lerakat. »B E R A G «, BRATISLAVA.

A méregetetés meséje hívekre talált az egyszerű nép körében, még Abaujban, Gö- mörben, sőt a távolabbi vidékeken is. A népzendüléseket azonban mihamar mindenütt elfojtják s ajt abban résztvevőket törvény elé állítják .„A minden zendülő megyére kiterjedt nyomozásokat Méltéságos Báró Eötvös Ignác ur Ő Excellenciája nagy bölcsességgel vezette, ő Felségének, legjobb szivü királyunknak parancsolatjából.*1 Hogy milyen módon felet meg e megbízatásának, erről Pul- szky Ferenc igy ír:

Eötvös bureaukratikus szigorúsággal bitójával büntette a lázadók főbbjeit mindenütt, hol gyilkosságot vagy kegyetlen kínzást követtek el;

pedig oly nyájas és emberséges módja volt, hogy még a vizsgálatnál is minden neveli vádlottat „Amice carLssime** cimmel szóliloll s midőn Tasnádyt, egy rosszhirü zugprókátort kihallgatta, ki a zendülőkhöz szegődött s őket vezérelte s nem is la,gadta bűnét, kabátgombját fogva, szelíden ezt mondta neki: „Amice Carissime, cras pendebis**, s másnapra csakugyan fel is akasztatta.1*

Vöíta'-e a parasztlázadásnak eszmei rugói

Az 1831-iki parasztlázadás sokáig foglalkoztatta a gondolkodó elméket. Széchenyi István zászlóbontása után különösen kapóra jött ez ac maradi és minden újítástól iszonyodó táblabiráknak.

A parasztoknak uraik ellen fordulását a irancia forradalmi eszmék gyümölcséül tüntették fel.

Jó érv volt ez, vagy legalább is annak használták fel a maguk álláspontjának igazolása mellett. A paraszt maradjon továbbra is szolga. A divatos egyenlőséget hirdető elméletek, a nép nevelése csak engedetlenségre, a társadalmi rend felforgalására vezet.

Valóságban azonban e lázadásban résztvevő jobbágyoknak fogalmuk sem volt a francia forradalmi eszmékről, őket nem az Újkor nagy eszméi hajtották, kényszerilették régi uraik ellen. Erről már csak azért sem leheteti szó, mert írni, olvasni sem tudtak. Vezetőik

sem. A zamutói zendülők, ha tudtak volna olvasni, vagy legalább az a molnár, akire rábízlak az elfogott levelek olvasását, bizonyosan nem viszik végre aljas cselekedeteiket. Any- nyira alacsony fokán volt e nép a kultúrának,^hogy

még erkölcsi szempontból sem ítélhetjük el cselekedeteiket. Épp úgy nem, mint az em- berevö vademberét sem.

Az a pár bocskoros nemes, aki e lázadásba belekeveredett, műveltség szempontjából nem különbözött a jobbágy parasztoktól. Ezeknek nem volt sejtelmük Széchenyi István reformeszméiről. Volt ugyan a lázadók között pár intelligensebb ember is, igazi lezüllött csirkefogó, akik viszont nem sokban különböztek a közönséges gonosztevőktől.

De azt sem mondhatjuk, hogy a földesurak kíméletlensége, a jobbágyság kegyetlen zsarolása és a rossz bánásmód váltotta ki e lázadást.

Hiszen e felkelők nem tettek kivételt azokkal sem, akik a népet szerették s jobbágyaiknak igazi édes atyjuk voltak. Forgách grófné Várán,nón, Meskó báróné Csáklyőn, Klobusiczky József Zamutón, Reviczky főbíró slb. jótéteményeikről voltak ismeretesek, de amikről a nép elfelejtkezett és inkább hitt a méreg- etetést hirdetőknek, mint nekik. S amikor Sulyovszky'appellált jobbágyának hálájára, ez igy felelt: „Én nem vagyok Hanza, de kuruc 1“

De nem tekinthetjük

e lázadást fajharcnak sem

A lázadásban résztvevők csaknem kivétel nélkül szlovákok voltak ugyan, de egyetlen adat sincs arra, hogy e lázadás reakciója lett volna valamiféle nemzetiségi elnyomásnak.

A magyar, szlovák és ruszin jobbágy helyzetében nincsen különbség. Sőt elmondhatjuk, hogy a földesurak szívesebben látták birtokukon a szlovák, ruszin jobbágyot, mint a magyart.

A Bocskay-, Bethlen- és a Rákócziak szabad- sáharcainak leveretése és a török kiűzetése után III. Károly, Mária Terézia és II. József uralkodása alatt a magyarság mostoha elbánásban részesült. Az aulikus főurak, maga a kir. kincstár a magyar vidékekre céltudatosan nem magyaraiku jobbágyokat telepit le. A Nagy Magyar Alföldön, amely a török hódoltság előtt szín magyar vidék volt, igy keletkeznek a ma is virágzó nem magyar falvak és városok. Kedvez ez az idő a mai Ke- leiszlovenszkó kialakulásának isSzepességen a német falvak egész sora ekkor szlovákosodik el, vagy ez az ethnikai folyamat ekkor nyer teljes befejezést. Abaujban, Zemplénben pedig a nyelvhatár tolódik délfelé, természetesen a magyarság rovására. És ugyanezt figyelhetjük meg az akkori Magyarország más vidékén is, Erdélyben szinmagyar jobbágyfalvak tűnek el, illetve szívódnak fel az oíáhságba; a roPáris, 1931 december kezdetén. Utolsót süvít a mozdony füttyös szája, — Európa köldökén, — Párásban vagyunk.

Nagyot nyújtózunk, — végre!

S mintha hegytetőről ködös völgybe pillantanánk: fontosnak, nagynak, szűk közelségből oly bölcs okosnak látják ott egymást az emberek, —: nyüzsgő hangyaboly, ringl- spiel, óloníkatonásdi az egész.

Majd itt, majd ott nőnek közöttük nagyra képzelt nagyok, s balga öuhHlségében alig néz, lát előre-ihátra a nyomorult emberi léreg.

S illúzióink napról-napra íoszlanak.

Bécs, Budapest, Berlin, Prága, Páris: uj színfalak csupán — a töltelék* az ember ugyanaz.

Komédiáznak, bókolnak, ágálnak, izzadnak, álcát váltanak, — s a nézőközönség tapsol, mulat, kacag, — vagy sir.

... All the worlds a stage.

And all the mén and women merely players, — állapította meg már az avoni hattyú, a bölcs brit Gulliver.

*

Hisszük, — vagy nem hisszük: Páris a

világ közepe. Aki mégse hiszi, mérje meg páncélpincéi aranypénz tömegét.

— Amerikának ma is több az aranya.

— De ha a mérleg másik serpenyőjébe ráadásul a francia diplomácia- és finánczsenialitás arannyal értékelt súlyait, a francia polgárság takarékos önfegyelmét helyezzük, — Franciaország javára billen a mérleg.

Eredmények igazolják, döntik el a vitát,

s hogy e késhegyig jutott vitából eleve kizárlak minden szivbéli érzelmet, — más lapra tartozik.

Hiába bujtatná homokba fejét a világ: Franciaországé a legfőbb hatalom, a pénz, — a pénz beszél, cselekszik, parancsol, — akié a pénz, azé a hatalom, — Franciaország ma a világ ura.

S meddig? — kérdhetnék irigyei, s mindazok, akik mindent s mindenkit, ki egyetlen vonallal fölöltük áll, ab ovo gyűlölnek.

— Európa népei megbuktak a világháborús matúrán, látszólag egyetlen Franciaország bizonyult érettnek, telte le sub auspi- ciis mundi a világ teremtése óta történelmileg és gazdaságilag legnehezebb vizsgát. A többinek újra kezdeni, repetálni, — vagy végleg ki kell lépniök a sorból Tertium non datur. Ezt nem én, — régi angol barátom, — Smith professzor mondja.

Itt ülünk a Sorbonne napsütötte udvarán, egy kőpadon, s eszmét cserélünk, — a cserével persze én járok jól.

— Lássa — folytatja Smith tanár, — mig mi személyvonaton döcögtünk, Franciaország expressz re szállt, s az expressz orrunk elől elszaladt. Igaz, az angol energia a lég*

mán nyclvhatár messze eltolódik Erdélyen túl Biharba, csaknem a Tiszáig.

A századokig tarló élet-halál harc, amely szakadatlanul tart a mohácsi vész óta, a magyar faj életenergiáját megtámadta, ellenállóerejét csökkentette. A bécsi udvar gyarmatosító és magyarellenes politikája csak elősegítette a magyarság e legyöngülé'sét. Kulturális téren is ugyanezeket a tüneteket látjuk. A diadalkalóriadusabb fűtőanyag, s ha politikai gépészeink idejekorán fütik be a mozdonyt, talán utói is érhetjük, — távelőnye azonban igen nagy, sok energiakalória elpazarlá&ára lesz most már szükség. Ki tudják-e nagyjaink a kellő mennyiséget idejekorán termelni, — felbukkan-e még nálunk egy uj Disraeli, uj Mózes, aki száraz lábbal vezeti át népünket a veszedelmessé dagadt vörös tengereken át: — lenni vagy nem lenni — „be, or nőt to be“, — only quetitUm“, i *

Páris, mint a nagy örökséghez jutott lump, megszűnt könnyelmű ifjú lenni, szörnyen meg komolyodott, egy év alatt nagyot öregedett, érzi helyzete súlyát, világpozició- ja fontosságát, — a tékozló Ifjúból Moliere fösvénye lett. Ráül a pénzére s nagyon óvatosan, csak magas politikai kamatokra adja ki összekuporgatott aranyát.

Egyszer már belebukott, az orosz spekuláción sok pénzt vesztett, kétszer is meggondolja, kivel álljon szóba, kinek hitelezhet pénzt, erőt, befolyást

Hűséges szaké les szeit, a Curtiüs-Scylla és Schober-Charybdis sziklák közül ép érintetlenül kikerült fegyvertársait persze bőségesen látja el zsebpénzzel, a többi ajlókopog- tatónak azonban csak rövid pórázra kötött morzsa-hiteleket osztogat, 3 akkor rántja meg a gyeplőt, amikor akarja, jaj, ha nem kedve szerint ugrándoznak a csikók! Mert egyelőre elég erős a marka, hogy a legvadabb négyesíogatot, közép-európai qua- druple-en!ente-ot is kezében tartsa.

— S nem ragadják el őt is egyszer az elkeseredés zabján vaddá nőtt paripák?

— Egyelőre minden a francia marok erejétől függ, — hogy mi lesz holnap vagy holnapután, — ki jövendölhetné meg?

— Otthon — folytatja angolom — nem

mernék efajta képekkel előhozakodni: Franciaország, a gigantikus erejű Herkules most vágná le — ha tudná — aranybárdjá- val a Sárkány hetedik — amerikai fejét. Németországgal és Ausztriával kezdte, Magyarországgal, Bulgáriával, Dáliával folytatta — ez ugyebár öt, azután mi, Anglia következtünk, — s voila — Amerika volna a hetedik. \

— Képekben beszélek — folytassam? — . kiömlő vérünket mohón kanalazzák köröttünk a többiek, de mennyi folyt el közben felhasználatlan, issza fel az örökéhes anyaföld!

— Vér? — követem az eszmemenetét, — kár, hogy angol barátunk a magyar irodalomból csak Adyt, Petőfit s Molnárt ismeri, — képpel felelnék én is:

— Vér? — Dehogy! — Sárarany!

*

Van azonban hálTsten Párisnak is olyan csücske, amely a végelkomolvodás veszélvél

maskodó ellenreformáció vezérharcosai, a jezsuiták, akik a protestáns magyar hitvitázókkal szemben Pázmán Pétert adták a magyar Fiziognomiájukban, nyelvükben és lelkületűkben erősen különböznek a nyugati szlovákoktól Keverék faj, amely német, magyar, lengyel és ruszin tömegeket olvasztót magába. A keverék fajokról pedig tudjuk, hogy értékesek-. A szlovákok sok szép tulajdonsága is e kereszteződésnek az eredménye.

A szlovjakoknak 1831-iki lázadása, ha nem is volt osztályban:, a jogtalan jobbágyságnak harca uraik ellen, ha nem is volt fajharc: mindazonáltal komoly figyelmeztetés volt az ország sorsát intéző hatalom számára, hogy a régi társadalmi rend többé fenn nem tartható

és Széchenyi István reformeszméi ellen harcolni egyenlő a hazaárulással. E gondolatot az egykori krónikás igy fejezi ki: „A tudatlan nép millionjai reménlenek,. — állapotoknak puszta meggondolása, az idő szelleme és a haza érdekei intenek — a rövid látás, gőg é9 önség (egoizmus) makacson fogadnak minden előlépést. Az elsőbb rugók hatalmasabbak ,nierl egyszersmind lélkiösméretet nyug- tatók.“ (Vége)

irodalomnak, épp úgy hűtlenekké lesznek a magyar nyelvhez, akár a magyar kálvinisták, akiknek sárospataki főiskolájában nem volt szabad a diákoknak magyarul társalogni. A holt latin nyelv lesz az állam, az i*«lalom nyelve. Magyarul csak a paraszt beszél. Mindezeket tudva,

nevetséges volna tehát az 1831-iki parasztlázadást a szlovákság nemzetiségéért folytatott küzdelmének tekinteni, annak dacára is, hogy ebben csaknem kivétel nélkül a szlovákok vettek részt.

A keletszlovenszkói szlovákok, a szlovjakok. vagy amint a múlt században nevezték őket: a szotáklókok értékes ága a szlovákságnak.

máig is sikerrel tudta elkerülni,

A fejünkre nőtt ezernyi búbaj közepette erről a napsütötte kis szigetről akarok ma, egyelőre csak lélekzetvételnyit, meséink

Haldoklik a Quartier Latin, a kiöregedett Páris, — frissebb, vidámabb, minden tekintetben modernebb diákvárost építettek a Parist környező falakán és falakon kívül.

A régi Páris erősség volt, hatalmas várfallal, kapukkal, tornyokkal. E méteres falak a modern hadászat szemében papir- falakká lapultak, céltalanokká, fölöslegeseikké váltak, el kellett tünniök s helyükbe,

— Páris legmagasabb, legegészségesebb fekvésű pontján, a Parc-Montsourís tőszomszédságában — a higiena minden követelményeinek megfelelő nemzetközi diákvárost, a Ci!é Universitaire-t építette a francia leleményesség, előrelálás, pénz, ész és tudás.

Az ifjúságé a jövő — a távolnemzetek ifjúságát kellett egy kalap alá, közös tető alá hozni, hogy megvédjék az elrontott múlttal szemben a jelent és jövőt.

S Páris tetői alatt elférhet minden. A franciák kezdték, az uj diákváros első monumentális épületét francia mecénás, Émile D-eulsch de la Me-urlihe jóvoltából emelték. Anglia, Amerika, Indo-Ckina, Japán, Belgium, Hollandia, Svédország stb. folytai Iák, az elvetett magból terebélyes nemzetközi fa lett, melynek árnyékában húsz nemzet fiai egymás közelébe húzódva, egymást kiismerve, egymástól tanulva, nemzetközi erővel építik fel az újabb, szebb, boldogabb

— talán már közös jövőt.

Angol barátommal jártuk be ezt a földből kinőtt, tökéletesebbnek, szebbnek el sem képzelhető újkori várost.

Angol-ház, Belga,ház, húsz másféle ház, csak Magyar-ház nincsen.

Hej, ha másfajta paloták helyett ide-hord- tuk volna a maltert és követ, magyar diákkövet is ülhetne most ez Ifju-Genf diák- di'plomatái között!

Mert ennek a nemzetközi diákvárosnak diáklakói fogják kifaragni a világparlament, a Világunió alapköveit, az ő válluk hordja a téglát, — nem Pan-Európa, a Világunió hatalmas épületéhez, mert csak nemzetközi egyesüléssé, egy akolé lehet a jövő, s az egyetlen pásztor — Világgéniusz — ha itt az ideje — mint üstökös az égen, meg kell jelennie, fel kell egyszer a beborult, világ- horizonton tűnnie.

S ha mi öregek meg sem érjük, meg sem látjuk — nem hiába küzdőtök, fáradtok, szenvedtek ti fiatal többiek — lesz még feltámadás, lesz még a világon boldogság, virágos tavasz, zavartalan öröm.

Minden télnek el kell egyszer múlnia...

— A cschtcstrérck esryháza teaestélyt rendez a katonák szánnira. FölkérettiVnk az n’ábbiak közlésére: A ceebte^O-ér E<ryMz ifjúságának prágai

körzete december 13-án. vasárum es'e 7 ómkor n Praha II., Jnngmannova tDdn 15. sz. alatt levő Húsz-házban program mos teaestélyt rendez amelyre. nemzetiségi különbség nó'ktll az összes evangéliumi hitvallású katonákat szeretettel meghívta. Ruhatár é* hfttéiuődlj katonák számára ingyenesISMÉT PARISBAN

Irta: HUNGARICUS VIATOR