Prágai Magyar Hirlap, 1931. december (10. évfolyam, 274-296 / 2791-2813. szám)

1931-12-25 / 293. (2810.) szám

1981 december 25. péntek.

61

Közei az da^ágT ,

Csehszlovákia kereskedelempolitikája

Válasz Benes külügyminiszter 1931 december 10-én a szenátus külügyi bizottságában tartott expozéjára

Irla; MáSOSSY-DIITZ SÁNDOR Út.

Benes expozéjának értékét a politika szemszögéből Tarján Ödön e lap hasábjain már megvilágította. Jelen válaszomban ezért kizárólag csak a való tényeknek és a csehszlovák állami statisztikai hivatal kompetens külkereskedelmi adatainak ismertetésére óh aj tok s zori t k o zn i.

Teszem ezt a következő okból. A külügyminiszter beszédében voltaképpen azzal a minden oldalról elhangzó váddal szemben védekezik, hogy Csehszlovákia mai gazdasági helyzete az általa inaugurált kül- és kereskedelempolitika eredménye. Védelméül és annak bizonyítására, hogy a jelen válságot nem lehet politikája terhére Írni, arra hivatkozik, hogy a vád nem támaszkodik a valódi tényekre és a legegyszerűbb tényeknek, szándékos tudatlanságából ered. Beszéljenek tehát a számok és a tények; lássuk ezek megvilágításában a külügyminiszter kereskedelempolitikáját.

Mindjárt ott kezdem, hogy a külügyminiszter azon állításával szemben, mely szerint a köztársaság behozatala és kivitele szomszédaival 40 százalékot tesz ki, a statisztika adatai szerint az öt szomszédos állam, vagyis Németország, Ausztria, Lengyelország, Magyar- ország és Románia behozatala 1929-ben 59.9 százalék, 1980-ban 61.1 százalék, és 1931 első tiz hónapjában 59.1 százalék volt. A külügyminiszter által érvelésének alátámasztása céljából, a külkereskedelem területi tagozódásának bizonyítására felhozott arányszám tehát a behozatalra semmi esetre sem vonatkozba- tik és csak annyiban helytálló, hogy Csehszlovákia kivitele az előbb felsorolt öt szomszédos államba a folyó év első tiz hónapjában, tényleg 40 százalék vol/t. Benes elhallgatta azonban azt, hogy ez a részesedés 1929-ben

52.4 százalék és még 1930-ban is 47.3 százalék volt. Hogy a csehszlovák kivitelnek az öt szomszédos állam piacán szenvedett ilyen- méríékü térvesztesége mennyiben szól a külügyminiszter kereskedelempolitikája mellett, avagy eben, annak elbírálását válaszom olvasóira bizom.

A kereskedelempolitika megitésétse szempontjából az egyes államok behozatalának és kivitelének alakulását egyenként kellene vizsgálat tárgyává tenni, itt azonban nincs hely erre és ezért csupán a külügyminiszter azon megjegyzésére kívánok reflektálni, hegy a kereskedelempolitika megvalósításában nem néz sem barátságra, sem pedig ellenfélre.

Jugoszláviával szemben, a legutolsó időben folytatott kereskedelempolitika indokául Benes azt hozza fel, hogy a jugoszláv kereskedelmi forgalom az utolsó években majdnem egymilliárdot kitevő aktívummal zárult és az oda irányuló kivitel majdnem kétmilliárd volt. Állításával szemben azonban a hivatalos statisztika szerint az 1929. évi aktívum csak 814.514 koronát tett ki és habár az

1930. évi aktívum — tényleg — egymilliárd volt, tudnunk kell, hogy a csehszlovák ipar 1930-ban közel félmilliárd értékű hadi szert, automobilt, motoralkatrészeket és „máshol meg nem nevezett vasárut", valamint nagy értékű vegyianyagot s vegyi gyártmányokat vitt ki Jugoszláviába, mely kivitel csak alkalmi üzletnek volt tekinthető. Ettől eltekintve a jugoszláv piac értéliének objektív megitélése szempontjából nem hagyható figyelmen kívül, hogy Csehszlovákia legnagyobb és egyl>en legfontosabb iparága, a textilipar évről-év re tért vészit Jugoszláviában. Míg az év első tiz hónapjában 1929-ben 448 millió és 1930-ban 413 millió, addig a folyó évben — a kereskedelmi szerződés állítólagos nagy vívmánya ellenére — csatk 247 millió korona értékű textilipari áru ment ki Jugoszláviába. Hasonlóan alakult a kivitel a többi iparágakra nézve is. És ha az áraik csökkenésére való tekintettel a kivitel mennyiségbeli alakulását vizsgáljuk meg, ugyanarra az eredményre jutunk. Az első tiz hónapban 1929-ben 122.000 tonna és

317.000 darab, 1930-bam 120.000 tonna és 253 ezer darab, 1931-ben 116.000 tonna és 119.000 darab volt a kivitel.

Tehát a külügyminiszter álltai (kívánt tények és a hivatalos adatok megkívánt elemzése rnegdönthetetlenül azt bizonyítja, hogy az a kereskedelempolitika, mely a jugoszláv piacban megváltó Kánaánt látott és amelynek éleirebivása miatt egy szomszédos állam ösz- szeköttebését kellett áldozatul dobni, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket és — a

legenyhébb kifejezéssel élve is — hibás volt.

Románia hasonlóan nem hozta meg a csehszlovák kivitel részére a várt keleti ajándékot. Miig 1929. év első tiz hónapjában Csehszlovákia kivitele Romániába 144.000 tonna, azaz 620 millió értékű volt, addig 1931. év első tiz hónapjában a csehszlovák ipar 1929- hez képest mennyiségben csak a felét, 70.000 tonnát és értékben még a felénél i.s kevesebbet, csak 285 millió korona értékű árut tudott Romániába elhelyezni. Ezek a számok és az azokban kifejezésre jntó tény minden érveléssel szemben vádlóan bizonyít amellett, hogy a magyar kereskedelmi szerződés felmondása után uagy sietséggel megkötött román kereskedelmi szerződés minden más célt szolgálhatott, csak éppen a csehszlovák ipar, illetőleg a csehszlovák kivitel érdekét hagyta cserben.

A román és a jugoszláv kereskedelmi szerződések kedvéért feláldozott magyar piacot tehát a román és a jugoszláv piac nem tudta pótolni, de még csak helyettesíteni sem. A textilipar kivitele Magyarországba, Jugoszláviába és Romániába az első tiz hónapban 1929-ben 1.208 millió, 1930-ban 1.002 millió és 1931-ben a múlt évi érték fele, csak 511 millió korona értékű volt.

N Benes a csehszlovák kereskedelmi politika harmadik elveként a mezőgazdaság érdekeinek szemelő tt tartását jelölte meg. Nem mondta ugyan, de a kereskedelempolitika alakulását ismerve, okfejtéséből kiérzik, hogy ezen beállítással a magyar keresíkedelmi szerződés felmondását igyekszik igazolni. Lássuk, megint csak a számok képében, miként alakult a magyar behozatal kizárásával a mezőgazdasági behozatal.

A gabona- és lisztbéhozatal az első tiz hónapban 1929-ben 515.000, 1930-ban 578.000 és 1931-ben 1,018.000 tonna volt. ügy vélem, elég a számokból ennyi is annak bizonyítására, hogy a tények ebben az irányban sem igazolták a magyar kereskedelmi szerződés elhamarkodott és megfontolatlan felmondását Továbbá következtetéseket itt magam nem akarok levonni, ki-ki maga elbirálhaitja, hogy a külügyminiszternek aikerül-e — mint ahogy i^liitja — a mezőgazdaság érdekét az ipar kiviteli érdekével az állam egészének érdekében összeegyeztetni, avagy sem.

Hogy Csehszlovákia kereskedelempolitikája Németországgal és Ausztriával szemben milyen eredményeket ért el, illetőleg milyen fiaskót kénytelen elkönyvelni, azt Benes külügyminiszter sem tagadja. Bevallja, hogy Németországgal minden igyekezete dacára nem sikerült, tarifaszerződést kötni és Ausztriával szemben a legutóbbi kereskedelmi tárgyalások Csehszlovákiára nézve mindig rosszul végződtek. Talán a nem-szomszédos, távolabb fekvő államokban ért el a csehszlovák kereskedelempolitika eredményeket? A külügyminiszter nyomatékosan hangoztatja, hogy a többi államokba irányuló — állítólagos — hatvanszázalékos kivitelt nem hagyhatja és nem fogja figyelmen kívül hagyni. Vizsgáljuk meg tehát, hogy a kivitelnek milyen esélyei vaunak, illetőleg lehetnek ezekben az országokban. Ennek illusztrálása céljából nem akarók csak arra hivatkozni, hogy Csehszlovákia egész kivitelének értéke az első tíz hónapban 1929-ben 16 milliárd, 1930-ban

14.4 milliárd volt és 1931-ben 10.8 milliárd- ra csökkent, nehogy a végső számok kedvezőtlen alakulásának célzatos beállításával legyek megvádolható, hanem a csehszlovák ipar egyik legkiválóbb reprezentánsának, a Bata-cipőnek kiviteli esélyeire is szívesem rámutatok.

Svájc nemrégen éppen Bafa ellen a cipő- vámját 560 frankra emelte és ezzel Bata szállítását lehetetlenné tette. Belgium most készül a cipőbeihozat.al szabályozására. Franciaország a novemberben aláirt pótegyez- ménybeu már egyszer emelte a cipő vámját, de most újból még magasabbra akarja azt emelni.

Az Amerikai Egyesült Állaimokba a kivitel az első tiz hónapban 19294>en 1.199 midiié, 1930-ban 846 millió és 1931-ben 680 millió értékű volt. Súlyban 62.000, 50.0000, ez évben 44.000 tonna. Darabban kimutatott árukivitel 3.465 ezer darabról egy millió darabra, majd ez évbén 584: ezer darabra csökkent. A bevezetett vámemelés mellett a I

osehszlováik kivitelnek ez a csökkenése egészen természetes, de ugyanúgy magától értetődik az is, hogy éppen ezért emelkedésre a közel jövőben nem lehet számítani, hanem ellenkezőleg az ottani gazdasági helyzet fokozódó rosszabbodása folytán inkább még további csökkenésre.

Feleslegnek vélem elsorolni Anglián folytatva, sorban az összes államokat, amelyek vámemeléseket és a bevitelnek a legkülönbözőbb korlátozásait vezették be és felesleges küllőn-kül:ön számokkal bizonyi tanom azt, hogy a csehszlovák kivitel mindezekben az államokban áthidalhatatlan akadályokba ütközik. Ugyancsak felesleges rámutatnom arra, hogy az angol font és egyéb aranyvaluták értéllé ben bekövetkezett csökkenés a csehszlovák kivitelre nézve éppen a legtávolabbi piacoikon milyen veszedelmes kon kurremeiét teremt. Még a japán yen értékcsökkenése is fokozza a japán pamutáruk versenyképességét a Balkánon a csehszlovák kivitellel szemben.

A csehszlovák kivitel még Franciaország barátságos magatartására sem számíthat, mert már a novemberi pótmegálllapodás vámemelése több csehszlovák áru odairányuló kivitelének lehetőségét vágta el; az árpa, maláta és textiláruik megkötött tarifáinak feloldásáról pedig most folynak a tárgyalások, hogy ezeket a vámokat is felemelhessék.

így néznek ki a rideg számok és ezek a való tények, objektíve, pontosan és alaposan elemezve, úgy, ahogy Benes a kereskedelempolitika bírálóitól megkívánja. Nem mondhatja, hogy politikai tendenciával vannak beállítva és nem állíthatja, hogy hozzá- nemértés forog fenn.

A M sorakoztat ott számok és tények nem igazolnak eredményt. Ezek nem támasztják alá azt az állítást, hogy Csehszlovákia kereskedelempolitikáját csak a kivitel érdeke vezeti. A külálllamok kereskedelempolitikájának ismerete mellett nehezen találhatunk lehetőséget az elvesztett piacok pótlására.

A hölgyeknek mindent

A legkisebb nátha is súlyos következményekkel járhat, Nagyságos Asszonyom. Ezért használjon már egy „kis meghűlés" vagy „köhögésénél

jCmk€$%yí=Tablettáké

Minden orvos igazolni fogja a Lakerol-tabletták kivaló hatását. Számtalan köszönő levél ia bizonyítja ezt. Kizárólag Lakerol-tablettákat kérjen. Doboza 5*— és 10'— Ki. Kapható minden gyógyszertárban és drogériában.

F. AHLGRENS, Tekniska-Fabrik, GEFLE-Svédország. V ezérképviselet i

BRAUNER GYÓGYSZERTÁR „Zum weissenLőwen*, Prága II., Prikopy 12.

dósként, kötelességének és az ország érdekének minősiti, hogy Középeurőpa kis államainak együttmunkállkodására törekedjék. Azonban sajnos, erre vonatkozólag egy pontosabban körvonaloizott tervvel éppen ngy adós maradt, mint az eddig követeit kereskedelempolitika következményeinek itt számadatokkal bebizonyított való beismeréséivel. A jövőre vonatkozó kontúrjai zavarosak és egymásnak ellentmondók. Egyik oldal egy középeurópai tervgazdaság gondolatát dobja be a közvéleménybe, de a másik oldalon az ország mezőgazdasági érdékeinek legmesszebbmenő védelme mellett tör lándzsát. Egyrészt a középeurópai kis államok egymás közötti megegyezésének szükségét hangoztatja, de másrészt a népszövetség határozataitól várja a függőben lévő 1 kérdések elintézését.

Csehszlovákia külügyminisztere, megolA Prágai Magyar Hírlap tiz évének példája a mezőgazdaság részére

Irta: Füle Péter oki. ra-da*)

Pozsony, december 22. Az áHamfordulat utáni évek bizonytalansága áttörbetétlennek tetsző szürke égboltként borult reánk. Meglévő sajtótermékeink — a legjobb szándékot is feltételezve — vagy határozott irány nélkül botorkáltak, vagy pedig csak kis területen hathattak. A vezető szólam hiányzott, melynek hangadásával kapcsolatban a többi sajtótermék az itteni magyarságot érintő és érdeklő kérdéseket a magé felfogása vagy célja szerint pertrakíáihatta volna.

Az itteni magyarság vezetésére hivatott tényezők valójában a gyakorlati élet által diktált szükséglet kielégítéséről gondoskodtak, amidőn, ideje elérkez- tekor, a Prágai Magyar Hírlapot, ezt az irányadó napilapunkat életre hívták és Prágából utnak- inditották. ,

Azóta a P. M. H. előttünk, értünk, javunkra és mindennapi örömünkre nőtt azzá, ami: nagy- gyá, amelyre figyel és amelyhez alkalmazkodik — pro vagy contra — nemcsak ez itteni magyar sajtó, hanem az itteni magyarság ügyeit bármilyen okból szemmeltartó egyéb csehszlovákiai sajtó is.

Az alapítók célt értek. Életrehivták és megteremtették azt a magyar napilapot, amelynek hiányában a kisebbségi magyar életnek ma csak romjai volnának. Hogy mennyire helyes utón indult és járt a P. M. H., azt a mai léte, színvonala, terjedelme és ezek. alapján a gazdasági megpróbáltatások ellenére folyton növekvő olvasótáborának kitartó ragaszkodása a legjobban bizonyítja.

Amidőn az első betelt küzdelmes és sikerekben gazdag tiz év örömével a szivünkben a folytatáshoz szerencsét kivárniuk, engedje meg a P. M. 11. és t. Olvasóközönsége, hegy alább olyan dolgokról essék szó, amelyek a sajtó jelentőségével, az ■itteni magyar sajtó és magyarság sorsával szorosan összefüggjek.

Ha az áHamfordulat utáni időkben a sajtószolgálatunk hézagos is volt, légüres térben mégsem éltünk, mert a múltból igen tekintélyes szátnu. helyi jellegű napi- és hetilappal rendelkeztünk.

Sokkal kedvezőtlenebbek voltak a viszonyok a szaksajtó terén. így a magas színvonalú szak*) „A GAZDA" mezőgazdasági szaklap, Bratisla- va — Pozsony, Megyeháztér 11, szerkesztőjének tanulmányára Olvasóink figyelmét külön felhívjuk. Az érintett kérdés mindannyiunk érdekébe vág, de ma még megoldatlan. Rendezésének ügyét a hivatottaknak mezőgazdaságunk mai helyzetében különösen a magukévá kell ,tepniök. A cikkben | felvetett gondolat életképesnek látszik. Kidolgozása és megvalósítása döntően a szakembereink feladata, akik — meggyőződésünk szerint — minden magyar tényezőnk támogatására számíthatnak.

(Szerk.)

sajtóhoz szokott mezőgazdaságunk is teljesen, elveszítette a kapcsolatait. Ezen. a hiányon máról- holnapra segíteni nem lehetett. Szakirodalmi sajtótermékek önálló kiadása az itteni mezőgazdaság korlátozott felvevőképessége és az írásban gyakorlott szakemberek hiánya miatt legyőzhetetlen akadályokba ütközött. Az elhelyezési lehetőségek miatt csak egyetlen, egyetemes szaklap kiadásának alapjai tűntek megleremthetőknek, amely a mező- gazdasági termelésnek minden egyes ágával .lehetőleg megközelítően kielégítő mértékben fogla.- keznék. Az erők eliorgácsolása csak gyengülésre vezethetett.

A gyakorlati élet tehát ezen a téren is diktálta a tennivalót, amit a mezőgazdaságunk érdekvédelme céljából 1920 tavaszán Pozsony székhellyel megalakult Országos Szlovenszkói Gazdasági Egyesület (ma: Nagybirtokosok, Birtokosok és Bérlők Országos Gazdasági Egyesülete Szloven- szkón, Pozsony, Megyeháztér 11.) megértvén, ,.A Gazda" cimü mezőgazdasági szaklapját még 1920 őszén megindította. Azóta, a kezdet nehézségeinek leküzdése után, ez a lap is tekintélyes fejlődésen ment át és magát mindmáig fenntartva már a 12. évfolyamában van.

De a reá váró feladatot még mindig nem oldja meg teljesen, annak ellenére, hogy a színvonala kielégítő. Nem érheti el a célját, mert a csehszlovákiai magyar gazdáknak csak elenyészőon csekély százaléka (legfeljebb 1.5—2%) olvas szaklapot és szakkönyvet. Kevesen törekszenek a ma nélkülözhetetlen szaktudás megszerzésére, kiegészítésére vagy megszilárdítására folytatólagos tanulmányozás segítségével.

A szaklap a napilappal a versenyt nem bírja Száraz és fárasztó, minden mondatán gondolkozni kell. Az egyes közleményeit többször is át kell olvasni. Kényelmetlen is lehet, mert a saját gazdaságban esetleg meglévő hibákra rávilágít. Ezért viselkedik rezerváltan a szaklappal szemben még az a képzett szakember is, aki a hasznosságáról meg van győződve és akinek szellemi szükséglete is a szaklap. Hogy pedig a nevelésre, vezetésre ösztönzésre szoruló széles gazdaréteg miként visel- kedig vele szemben, azt részletezni nem is szükséges.

Pedig az itteni magyarság azzal áll vágj' bukik, hogy milyen szaktudású a legszélesebb rétege: a gazda- nevezetesen a klsgazdaosztáty.

Abban a késhegyre menő harcban, ami a mező- gazdasági termékek értékesítése (körül ima mindenütt az egész világos dúl, azok a gazdák maradnak felül, akik a legtöbb hozzáértéssel az adott viszonyok között a legtöbbet és legjobbat, a legolcsóbban képesek előállítani; akik a válság elmúltát nem várják Össszctott kézzel, liánom an-