Prágai Magyar Hirlap, 1931. december (10. évfolyam, 274-296 / 2791-2813. szám)
1931-12-25 / 293. (2810.) szám
1931 december 25, péntek. Szőlo-ojiváiiyok Riparia portalis alanyra ojtva I és 2 éves a legelterjedtebb csemege- és borfajok mélyen leszáll.tolt áron kaphatók. Ugyanott 100 hl. ujbor. Kérgen árlapot. Gcró István szöiötelepe Nitra (Zobor.) nak ha húsai ellen a tudás fegyvereivel is védekeznek. Az egyes országok tudományos intézeted eredményesebb termelési módszerek felkutatásán azért fáradoznak. Az egyes országait a mezőgazdasági szakoktatásra, az eredményesebb termelési módok és ágak megismertetésére, bevezetésére és népszerűvé tételére mérhetetlen összegeket azért áldoznak. Ha valamely ország mezőgazdasága a hivatása magaslatán áll, a tudás, szorgalom és kitartás segítségével még a maihoz hasonló megpróbáltatások között is fenntartja magát és nemcsak az állam részére szolgál megbízható anyagi bázisul, hanem minden néven nevezhető é'etmeguyilvánu- lás részére is. Nemcsak méltányos áruval, jómin5- 6égü élelmiszerrel látja el a fogyasztókat, nemcsak adófizető, hanem a jövedelmező gazdálkodást folytató gazda maga növekvő igényű fogyasztó is. Fogyasztója az ipari termékeknek és javuló anyagi helyzetével arányosan a kultúra összes termékeinek is a napi- és szépirodalmi sajtótermékektől kezdve a rádióig. Az okcs vezetés következtében biztos anyagi bázisúvá vált gazdaosztálynak nemcsak a kulíur- igényei nagyobbak, hanem közéleti szereplésre Is ha'lamossá válik történjék az szövetkezetben, kuíturegyesii!ebben vagy egyéb szervezetben. Ha az eddig mondottak után a csehszlovákiai magyar mezőgazdaság helyzetét vizsgáljuk, komoly aggodalomra okot adó képet látunk. Arnig a mezőgazdasági 1 Jtura a világháború befejezése óta minden országban méríöldes lépésekkel tört előre, amíg a csehszlovákiai, egyéb nemzetiségű gazdák a beléjük oltott szellem vagy a szükséges anyagi eszközökkel rendelkező tényezők támogatásával lépést tartották ezzel a haladással, addig a magyar gazda — nevezetesen a kisgazda aszály — tétlenül, elárvultán várja a végzet beteljesedését. (A kivételeknek tisztelet!) Gazdáink kevés és elégtelen „szaktudása" túlnyomórészt saját tapasztalaton alapszik, ami mindig a legdrágább és végtelenül romboló hatású, mert aki egyszer csalódott, az másodszor nehezen áll kötélnek. Pedig alapos tudás hiányában a csalódás milyen könnyen bekövetkezik. Szakoktatás terén aránytalanul mostoha a helyzetünk az ország többi nemzetiségéhez képest. — Olyan független szakegyesületeink, amelyek minden egyéb céltól mentesen kizárólag az itteni magyar gazda-, nevezetesen kiisgazdaközöneég mező- gazdasági kultúrájának munkálásán fáradozhatnának nincsenek. A meglévő, hasonló célú, hivatalos jellegű szervezetekben a magyar gazdaközönség eddig elhelyezkedni képes nem volt. Nem kimondottan gazdasági szervezeteink ilyen irányai tevékenységének — bár csak formai okokra támaszkodva — gátat vetettek. Mivel a közvetlen érintkezésnek minden irányban útja szegődik, nem marad más hátra: rá kell lépnünk a hosszabb, közvetett útra. A csehszlovákiai magyar gazdák mezőgazdasági kultúráját, szaktudását s azzal az anyagi boldogulásuk alapjait, saját érdekében is, minden magyar tényezőnek a szaksajtó támogatása: kiépítése és terjesztése utján előbbrevinnie kötelessége. Nincs itt magyar vonatkozás, ami az itteni magyar gazdák életképességétől döntően ne függne. Legyen szó szellemi munkásról, sajtótermékről, alakulatról, szervezetről, magyar klientéláju ügyvédről vagy pacienluráju orvosról, magyar 'hiivők papjáról, tanítójáról vagy magyar vevőközömségü iparosról és kereskedőről: mindezek létérzése addig indokolt és megalapozott, auiig gazdáink termelő tevékenysége aktív, azaz jövedelmet hozó. Ha tönkremennek a gazdák, minden egyéb magyar vonatkozású tényező is elveszíti a létalapjait. Ma, ez a gazdasági válság éveiben inkább igaz, mint bárm'kor volt, amely válság leküzdésének legkomolyabb tényezője a szakértelemnek minden téren való érvényesülése. Ezért nem túlzás annak a leszögezése, hogy magyar gazdáink mezőgazdasági kultúrájának előbb- revitele minden lehető alkalommal, minden magyar tényező kötelessége — saját létünk érdekében. A falvaknak iskolázott, vezetésre hivatott szellemi elitje foglalkozzék a gazdanéppel. A szakképzett gazdáknak ez hivatása is. Akiinek szaktudása nincs, hogy a vezetésre váró néppel azok mesterségébe vágó kérdésekről beszélni és hasznukra lenni képes legyen, folytasson mezőgazdasági szaktanulmányokat: olvasson szaklapokat és szakkönyveket. Az iskolázott fej hamarosan annyi értéket vesz magába, amennyi a vezető szerepre méltóvá teszi. A továbbiakban a gazdanép vezetése hasznos mellék- vagy főfoglalkozási alkalmakat is teremt a befektetett munka ellenértéké gyanánt, (ismerünk egy fiatal papot, aki magánúton egyetemi színvonalú gazdává képezte magát e községét pár év alatt felvirágoztatta. Amellett — valószín ideg — maga sem fizet rá a dologra.) A falvak szellemi* elitjére vár a feladat a közvetlen érintkezés közben azon jobb, haladó szellemű elemek kiválasztása, akiket szaklapok és ezakköiiyvek olvasására rávenni érdemes. Jóeszü, tanulékony népünk java meg is valósítja a gyakorlatban azt, amit jónak 'megismert. Ezek Jópéldájál lassan a nehézkesebbek is követni fogják. Különösen az olvasottabb, fiatalabb generációban lehet és kell bizalmat gerjeszteni a szaksajtó iránt és meggyőzni őket arról, hogy a szaklapért kiadott pénz a legjobb befektetés. Ha a kérdés mélyébe merünk tokinteni, be kell látnunk, hogy lét- vagy nemlét kérdése ez! Igaz: a feladat nem könnyű és az ut seim sima. Azonban múlhatatlanul rá kell lépnünk, mert más egyelőre nem áll előttünk nyitva. Hiszem, hogy az elmondottak után ez magyarságunk elitje előtt világosan áll, valamint, hogy a magyarságunk vezetésére hivatott tényezőink a P. M. H. esetéhez hasonlóan a megjelölt irányban is elhatározó lépéseket fognak tenni. A céllal arányos odaadás és kitartás után az eredmény sem maradhat el. A megfelelő felkészültségű szakembereinknek még időszerű kérdésekről szóló Írásaikkal is hozzá kell járulniok a szaklep kiépítéséhez. Részben a képzett, gyakorlati gazdák érzik meg legjobban, hogy mely fogalmakat kell a szaklap utján időnként tisztázni. Másrészt lélektani okokiból szükség van arra, hogy népünk az általa gazdasági téren elismert és követeit szakember nevét a szaklapban méltányolva lássa. A szükséges keret „A Gazdá‘‘-ban meg van. — Közös érdekből közös erővel tegyük azzá az itteni magyar gazdaközönség részére, amije magyarságunknak minden vonatkozásban a P. M. H., hogy zászlóvivőink fenntartásához további tizévekig hozzájárulni képesek legyünk. Amidőn a P. M. H. azon t. Olvasóinak figyelméért, akik ezen tanulmányomat átolvasták, köszöne- tet mondok, egyben kérem, hogy mérlegeljék a mondottakat és a sorsközösségre való tekintettel tegyék magukévá. Induljon meg a munka s azonkívül keljen visszhangja ennek a szerény felszólalásnak napi- és hetilapjainkban is. — Jövendő létünk alapjainak megszilárditása végett szükség van arra. Haiiisáii válság — erkölcsi gyógyulás Érte: Tömöri Jástss dr. Prága, decem'ber 23. Sz&rfcesztöségüiik keitek óta készült a mai ümmep-i és jubiláns számra. Közgazdasági rovantunkat is ünnepi köntösbe kívántuk öltöztetni s ebből a cetliből szabadon megválasztott tárgyú cikket, írást kértünk szlofvenszkói magyar, közgazdasági kérdésekkel foglalkozó egyéniségektől. A beérkezett válaszok között találtunk egyet, amely szószerint azt tartalmazta, hogy „ma a közgazdaság minden ága csak panaszkodik, én is csak panaszokat írhatnék, akiből mag úgyis több van, mint amennyi kellene/* Ez a pesszimizmus jellemző ma a közfelfogásra. Mindazonáltal én megkísérlem ennek bizonyítását, hogy sőt‘ét pesszimizmus még sem indokolt. A mai nehéz gazdasági életben a kislhitüek részéről gyakran hangzanak el felületes megkell neállapitások, amelyek összetévesztik az okot az okozattal, az élő szervezeten ütött, erőszakos, lőtt, vágott és égési sebeket a vérben élő baciiUusok romboló munkájának tartják, pedig ha a vért mikroskop alatt vizsgáljuk, azt egészségesnek találjuk. Vagyis a gyógykezelésnél sem kell oly mélyre hatolnunk, hogy a gazdasági világrendet tapogassuk. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a gazdasági élet, mint minden éüietmegnyilvá- nulás, fejlődő fa, melynek növését a kertész, az államhatalom csak részben irányítja, a fölösleges hajtásokat nyesegetheti, lekötheti, de az egész fát nem boríthatja vasbura alá és ha a fiatal fa sudár hajtásait összefonja, a fácska ugyan tovább vegetál, de ki mondhatja, hogy hoz-e gyümölcsöt. A közgazdasági élet fáján a háború alatt és után a győző és legyőzött, de a semleges államokban is számos, sőt nagyon sok belső beavatakozás történt. Nem gondolok itt csupán csak az általánosan emlegetett kötött állami gazdálkodási módszerekre, hanem sok más jelenségre is. Csak egyet-'kettot említek. 1918 közepén a „Hinterland“ népe már nagyon megtanulta a koplalást, az ócska ruha ki-íbeforgatását s a frontharcos adagja is nagyon szerény veit. Ugyanakkor a hadseregek előre-hát-ra vonulásánál ezervagonszámna kellett elpusztítani a katonai raktárak készleteit, hogy az ellenség kezébe ne jussanak. A háború alatt a frontról 2—3 heti szabadságra hazatérő tiszt a harctéren szerzett pénzéért mindent kapott, mindent megszerzett, mert „ma még piros élet, holnap örök á'om . . .“ — és a halál koszukén hogy is gondolt volna arra, hogy pénzvásárlásával a kereslet és kínálat törvényét rombolja. Az infláció, az aranynak értékmérő és csereeszköz-szerepéből való kiturá&a 1914 novemberében kezdődött, amikor megjelentek az első papír kát koronás ál- 1 árujegyek, tehát nem is bankó'k. A munkabér problémát halomra döntötte a katonaíoig- lyok ingyenes dolgoztatása. De a legnagyobb bajok forrása mégis a kötött gazdálkodási rendszer volt. A baj'ok a kötöttség alól valló felszabaduláskor, tehát a háború befejezését követő években abban jelentkeztek, hogy az elsőrendű szükségletektől is elzárt fogyasztás soka nem látott és nem. tapasztalt munkásággal vetette madál az élvezetekre. Elsőrendű szükségletté avanzsált a selyem- feíhérnemii, a prémbunda, a szerencsésebb, győztes államok polgárainál autó, mindenhol! a rádió a mozi, színház, az élvezethajhá-zás. És a gyári termelés megindult, hogy eleget tegyen ezeknek a nagyon megnövekedett igényeknek és 1923—1928-ban elburjánzott a konjunktúra. A hatás-visszahatás törvénye természeti törvény és így valóban örökérvényű. A nagy igények kielégítésére egyezer csak kezdeti kevéö pénz lenni, a gyárak tovább termeltek, nyerni is akartak, az árakkal nem szálltak In s egyszerre csak megteltek a raktárak s ma nincs aki vásároljon. Ford is korlátozza a termelést éppen úgy, mint a Saaz-vidékl két holdas komlótermelő. A kapitalista világnak ezzel csúnya fekélyei támadtak, amelyeket úgy kell gyógyítani, hogy az igények jelentős leszállítására kell nevelni is-mét a fogyasztást, ideértve nemcsak a magánfogyasztást, hanem az államoit, az önkormányzati testületeket és mindennemű közű leteket is. Nem szükséges talán részletesebben fejtegetnem, hogy az államok ugyancsak a háború alatt példát mutattak polgáraiknak arra, hogy a közönségesen harmadrendű állami szükségrendeleteket, sőt fény űzési tárgyakat miként kel! elsőrendű szükségletté előléptetni. A bajok gyógyítása tehát nem is annyira gazdasági, mint sokkal inkább erkölcsi vonatkozásban kell, hogy megkezdődjék. De ugyanide jutunk, ha az „örökérvényű" matematikai törvényekben vakon bízók eljárását vesszük szemügyre. Érthetetlen mindenek előtt az, hogy miért tekintik ezek az urak a közgazdasági tudomány tételeit örökkévalóknak, a kétszer kettővel egyenlőknek, örök csak a természeti törvény, a közgazdaságtan pedig emberi alkotás és nagyon távol esik az egyszeregy tantételétől, ellenkezőleg, állandó változásoknak van kitéve, mint minden fejlődő- élő szervezet. Ezeknek a haszonleső kartelszervezetek- nek és trösztöknek egyrészt meg kell érteniük, hogy saját maguk érdekében is meg kell elégedniük a kisebb hasznokkal, másrészt, hogy a semmivel sem indokolt nagy jövedelmeikről jelentős részt kell hogy leadjanak a közüleitek, az állam javára, amely ezeket a fölöslegeket is-mét visszaadja a gazdasági életnek, még ha munkanélküli segélyek alakjában is, mert csak ilyen módon állhat helyre az annyira óhajtott gazdasági egyensúly a szélsőségek, a nélkülözők s a minden földi jóban dúskáló gazdagok között.’ E részen is előbb az erkölcsi válságot kel! megállítani, rá kell térni még a „kis forgalom, kis haszon" uj gazdasági tét-élére is, mert csak igy remélhető, hogy egyszer visszajön ismét a „nagy forgalom, kis nyereség" elvének az uralma. A szovjet ötéves gazdasági tervétől pedig szintén nem kell remegnünk. Mert a gazdasági életben „ötéves terv" egyszerűen nem lehet és a jó szovjetelvtársak is éppen most kezdik hangoztatni, hogy a szépen sikerűiében levő ötéves tervük csak alapul szolgál a jövőbeli igazi szovjelgazdaság föllendülésének. Bízom abban, hogy amikor a szovjet ötéves tervének ötödik évéiben .a szovjeturak az-on fognak gondolkodni, hogy milyen uj jelszóval szédítsék a szovehozok és kolchozok rabszolgamunkásainak millióit, akkorra az „ósdi" kapitalista világrend külső befolyásokkal megzavart egyensúlya is kezd majd helyreállani. Ehhez sok, erős ideg kell. Akik a harcmezek halálösvényeit járták, és visszatértek a vegetatív életbe, azok bizonyára kibírják a gazdasági válságnak nevezett bajt is, amely talán mégsem olyan veszedelmes, mint a gépfegy- ver-go!yó, a gránát és a srapnel! volt. Milyen papírokat ad az amerikai besszspe- knIáéra? A newyönki tőzsdén hónapok óla erős tevékenységet fejt ki a besszs-pekuláció. Az ottani tőzsde elnöké szerint májustól november végéig a legnagyobb kontremin-.nn- gazisnvánckait a General Motors U. S. Steel és General Electric részvén vekben építették ki. A jugoszláv-görög kereskedeüni kamara megalakulása előtt. A vardon bánság székvárosában, Skopjéban a jugoszláv és görög közgazdasági érdekeltségek képviselői a jugoszláv-görög kereskedelmi kamara megalakításának feltételedről tárgyaltak. A tárgyalások kedvező kilátásokkal zárultak. A legújabb csereüzlet: lengyel fegyverért jugoszláv dohány. A lengyel és jugoszláv kormány képviselői most írták alá azt a szerződést, amelyben Lengyelország mintegy 6 millió zloty értékű jugoszláv dohány átvételére kötelezi magát. Ezért az összegért viszont Jugoszlávia hadi anyagot, különösön lőfegyvert vesz át Lengyelországtól. Ebből n célból egy jugosz’áv katonai bizottság Lengyelországba utazott a lengyel fegyvergyárak megtekintése végeik Biztosítási károknál differenciája sohasem lesz ha kötvényeit időnklnt szakszerűen felülvizsgáltatja Dr. Pécsi Jenő biztosítási tt kárnál rtl&ra^ Válaszbélyeg 2.— Kg. ___________lolHe tvenéves a Rimaszombati Bank Rimaszombat, december 23. Középsztovenszkó, szorosabban Gömör egyik legrégibb pénzintézete, a Rimaszombati Bank, azelőtt Rimaszombati Takarékpénztár munkás és áldásos fennállásának 70 éves jubileumát készül ünnepelni. Az alakulás gondolata még a 48-as időkben, pattant életre a Lengyel Samu ügyvéd patronátusa alatt működő kereskedők testületéiben. A rima- szombati polgárok azonban 20 és 50 év között, négynek kivételéve], beállottak a szabadságmozgalom hívei közé, mikor pedig a szabadságharcot követő időkben nagyrészük vissza is tért, a politikai állapotok nem kedveztek 6emmi alkotásnak. A gondolat megszületése után 12 év múlva kezdhettek hozzá az eszme apostolai a megvalósítás előkészítéséhez. Ismét a kereskedők, élükön id. Lengyel Samuval voltak az ügy mozgatói, akikhez a polgárság és iparosság Dapsy Vilmos és Miklovics Ferenc ügyvédek vezetése alatt csatlakozott. Egy ..Népszerű felhívás‘‘-bán fordultak a nagy- közönséghez, melyben a vagyongyűjtés és a takarék- pénztárnak a forgalomra nélkülözhetetlen voltának fontosságát s előnyeit tárták fel a város és a megye lakói elölt. Sőt. hogy önmaguk Í6 kellő szakemberekre tegyenek szert, Hudoba Sámuelt és Harmaczy Bélát kiküldték a már meglévő pénzintézetek ügyvitelének tanulmányozására. Ilyen előzmények után 18(11 május 3-án tartották meg az alakuló közgyűlést s az uj intézet julius 1-én meg is kezdte működését, összesen 800 darab 100 forint névértékű részvényt bocsátottak ki, melynek 50 százalékát azonnal lefizették. Rövidesen újabb 400 darab részvény kibocsátása vált szükségessé. Ez az 1200 darab részvény volt az intézet alaptőkéje, amelyet 1917-ben részvényenként 5C0.— koronára cmeitek s további 1200 darab 500 korona névértékű részvény kibocsátásával 1,200.000 koronára emeltek föl. Ekkor a betétek összege az első évi 85.609 korona értékről már annyira megszaporodott, bogy túlhaladta a 16 ÖO-O.CXK) koronát, ami a legbeszédesebb jele a fejlődésnek és bizalomnak. A megalakuláskor Rimaszombat városa, mint főrészvényes, ellenszolgáltatás nélkül átengedte az intézetnek a régi megyeházépület egyrészét, azonban a forgalom számára a helyiségek kevésnek bizonyultak s igy hozzákezdtek a Piactér másik sarkán a mai impozáns palota építésének, melyben az intézet 1S71 óta mindmáig székel. Az intézet 1902-ben megalapította a Rimaszombati Konzervgyárat, mely a vidék nyersterményeit feldolgozva, sok száz embernek adott kenyeret. A háború után szükségessé vált a reorganizáció, melyet 1924-ben a Pozsonyi Első Takarékbank hathatós közreműködésével teljes sikerrel vittek keresztül s igy . a Rimaszombati Bank ma is a vidék egyik legszilárdabb gazdasági s pénzügyi támasza és erőssége. Az uj törvények értelmében az intézet megváltoztatta a „Takarékpénztár" nevet s uj o.ég alatt, de a régi alapokon és a régi szellemben működik tovább. Az intézetet több mint másfél évtized óta Fényes Sándor vezérigazgató vezeti, aki a maga sokoldalú tudását és körültekintő, kezdeményező erőtől feli energiáját a legnehezebb időkben is úgy használta fel az intézet érdekében, hogy egyúttal jótevőjo volt Rimaszombat váró ónak is és számos közhasznú és közérdekű kezdeményezés elsősorban az ő agilitásának és munkásságának köszönhető. ügy a helyi kereskedelem, mint a várossz-építészet nagy nyereséget könyvelhet el a legutóbbi évek folyamán abból a nagyszabású renoválásból, melyet ő az intézet birtokában lévő régi megyeháznak a modern kor igényeinek megfelelő átalakítása céljából kezdeményezett s helyi szakemberekkel elvégeztetett s amellyel a Főtér egy mütörténeii becsű, szép épülettel gazdagodott. Az immár 7.0. jubileumához közeledő pénzintézet minden időben és ma is mindenkor nagy segítségére volt és van nyugodt és kedvező hitelnyújtással a hozzáforduló kölcsönkérésüknek s biztos elhelyező helye a takarékos lakosságnak. A vidéki pénzintézetekkel szemben külön előnyére és javára kell elkönyvelnünk ennek a régi intézetnek a Fényes Sándor kitűnő szellemének s vezetésének köszönhető azon tevékenységét, hogy működése során mindig szemmel tartotta és tartja az egész környék gazdasági életének feJlendítését és felvirágoztatását s ezért érthető, hogy a ritka jubileum híre széles vidékek szerte a megbecsülő öröm és a közbizalom megnyilatkozásával találkozik. A gyakorlati gazda jövedelmének biztosi tása, a birtokát bérbeadó gazda talaja rennöképességének megőrzése céljából olvassa el Fodor Jenő: „A trágyázás elmélete és gyakorlata" >. most megjeleni könyvét, melyet a >zerz vételkötelezettség nélkül ú megküld boté l<intés végeit azoknak, kik e végből hozrá fordulnak. Ára 25* Kő. Cím: Abovce p. Sírkövéé. 62
