Prágai Magyar Hirlap, 1931. december (10. évfolyam, 274-296 / 2791-2813. szám)
1931-12-25 / 293. (2810.) szám
ED 1931 december 25, péntek. 1 58 Mint ' fémtiszlitó, ablak és üveg __, . tisztításra Házis _ csak u és ; llfti I © | valamint ^ j RgaMa^sMtOTaaagjeasraiiKmgwrniiiiaB^^ Siegsl & Comp. ffa. Teplitz-Schönau. A legősibb tabáni család — Ki ez a szép lány? — kérdem vezetőmet. — Ez e legszebb lány a városban és a legrégibb tabáni család 6arja. Édes apja Fabritius József, híres tímár mester. Ha akarod el mondom a család történetét. Úgy is jó lesz pihenni Ülj le mellém ez alá a fa alá és figyelj ide. Régen, még Nagy Lajos király idejében, miikor országunk határon soha nem nyugodott le a nap, a budai várkapun beboosáitatást kért egy fiatal legény. Elmondta, hogy Erdélyből jön, ahova a szász választó fejedelemségből került. Hazájában sokat hallott egy olyan országról, ahol az emberek mindég vidámak, harcolni szeretnek és a gyávaságot nem ismerik. Nagyszerű hely az, mesélték neki. Ott ingyen kap földet, házat az, aki dolgozik, mert a magyar az inkább urfajta, dolgozni nem nagyon szeret. Nagy pusztaságok vannak, lakatlanok, ahol szívesen fogadják a letelepülni akarót. Gondolt egy nagyot a fiatal legény és elindult szép Magyarország felé. Erdélybe ment először, dé csakhamar elkívánkozott onnan az ország szivébe, Budára. Itt azután egy derék gyertyaöntőnél kapott alkalmazást. Kaphatott v. 'na házat, földet, templom tornyából a müezzin Allah nevét és a mohamedi szózatot kiáltotta, miközben az ágyuk üdvlövéssel hirdették a török győzelmet. 1541-et Írtak akkor. Budát a törökök öt városnegyedre osztották. A 3-ik volt a Tabán, vagy ahogy akkor nevezték, a hosszú külváros, debbagkháné. Az iparos élete sem biztos. Asszonyaik, leányaik a törököktől való folytonos rettegés miatt alig mernek kimozdulni a házból. Megyünk tovább. Jajszó és halálhörgés. Sehol egy élőlény, aki a betegeken segítene. Irtózva nézek vezetőmre, halkan mondja, pestis ... 1561-ik év tavaszán hirtelen megreng lábunk alatt a talaj. Megmozdul a föld. A kicsi, amugyis megviselt vályogházak oldalain he ezu repedések látszanak. Egyesek nagy robajjal dőlnek össze. Vérző fejű kis gyermeket cipel egy anya a karján. — Mindenütt pusztulás, romlás, szenvedés. De Tabán állja az idők viszontagságait. Török daláét, folytonos ostromokat, pestis járványt, földrengést. Lakosai tűrnek szenvednek, de lelkűkben törhe- tetlenül él a hit, egy jobb jövőben, egy nyugodt, békés életben. Lassan felépül a Rác város újra. A török félhold helyett a magyar zászlói lengeti a szél. Idegenek jönnek be Budára, hogy a romokon uj tűzhelyet, uj otthont építsenek. A szegény, sokat szenvedett Tabán fellendül. Leglakottaibb része lesz Budának, j 264 házában 300 család lakik. Kis-Bécs ceuínevet adta neki az akkori budai polgárság, éppen nagy lakottsága és nagy fejlődése miatt. A Várhegytől balra, a Gellért-orom felé terjed. A város déli végéig a promontori sorompóig nyúlik el. Az a rész, mely a Gellert hegy tövén, majdnem sziklafalba van vájva 6 a legcsodálatosabb szirtdarabok- tól van borítva, és a másik rész, ami terrasz módra a hegy körében nyúlik el, valami regényes, keleties színezettel bír. Azt hirraők. egy ruméliai falut látunk a Balkán hegyoldalon. A házak barátságosan mosolyognak ránk abLk szemeikkel. — Piros muskátlik integetnek felénk s ha jól odanézek, a virág mögött, fiatal leánybimbót fedezek fel, amint kandi szemmel bámul ránk. valahol a Tisza táján, de őt Budán tartotta a gyertyaöntő mester kékszemü leánya. Addig nézték, addig nézték egymást titkos sóhajtozással, mig az öreg mester megszánta a fiatalokat és feleségül adta Fabritiusnak egyetlen leányát. Később átadta nekik műhelyét is, ahol a német fiú szorgalmasan dolgozott. Ennek az embernek a leszármazottjai mindig Budán a VárhcT^ alatt, Tabánban laktak. Derék becsületes embereket neveltek 6 a család nőtagjai mindig híresek voltak szépségükről és erényességükről. Békésen élhettek egészen a török uralomig. A török hódoltság alatt az egyik fiatal Fabritiust, aki akkor már a tímár céhhez tartozott, nászéjszakáján a felesége mellől hurcolták el a janicsárok. Az árván maracb szép menyecskét az akkori tabáni aga, Oruds vette pártfogásába. — Hiába könyörgöft a szegény asszony ezerelmetes uráért, nem engedték azt vissza eöha. Elvitték Törökországba katonát nevelni belőle. Fahritiusné ezután az aga hárememében élt mint kegyencnő, sok társától kesilrüen irigyelve. Pedig szegény, de szivesen engedne volna nekik át helyét, csak engedték volna vissza hozzá hites urát, hogy boldogan élhessen vele. Oruds ága palotájában látott kicsi leánykája napvilágot, akinek születése után a szegény fiatal anya nemsokára meg is halt. Az ittmaradt ártatlan kis jószág a háremben maradt még egy kis ideig, majd oda adták egy gyermektelen, öreg, budai házaspárnak akik örökbe fogadták. Gyönyörű hajadonná serdült. Egyszer egy magyar ur, aki valami megbeszélés miatt járt Budán, Jeni bégnél, meglátta, a piacról haza siető leányt. Megtetszett neki nagyon 6 elhatározta, megszerzi magának bármi áron is. A leányra nagyon vigyáztak nevelő szülei. Becézték őrködtek amennyire csak tudtak a biztonságán. Egy szép napon azután mégis sikerült a magyar ur szolgájának valami ürüggyel elcsalni a leányt. Kétségbeesett öreg nevelő szülei többé hiába várták, hiába keresték, eltűnt nyomtalanul, mindörökre. A leányt a magyar ur trenoséná várába vitette.' Itt tartotta fogva hosszú négy esztendeig. Akkor asszonyt hozott a házhoz s a szegény teremtést kis fiával együtt elkergette. Nagy nélkülözések árán jutott vissza gyermekével Budára. Jó nevelő szülei már akkor nem éltek, igy utolsó reménysége, hogy náluk meghúzhassa magát is meghiúsult. Teljesen lerongyolva, betegen, vánszorgott eJ a tímár-céh mesteréhez, Fabritius Györgyhöz, mint a Rác város legtekintélyesebb és leggazdagabb polgárához. Tőle kért segítséget, oltalmat. A mester megsajnálta a még betegségében is szép asszonyt s házába fogadta fiával együtt. Ott is halt meg szivében azzal az örömmel, hogy gyermeke nem marad árván, a jó-lelkű timárék örökbe fogadják. így került a Fabritius leszármazott ismét a Fabritius családiból vissza. A család még a mai időkben is él. Derék becsületes emberek. Talán láttad Í8 cégtáblájukat az Árok uccában, kicsi műhelyük, fölött? — — Persze, hogy láttam. Fabritius. Ez a név, amint elolvastam azonnal felhívta figyelmemet. De azt soha nem gondoltam volna, hogy ilyen érdekes család leszármazottjai. — Most már eleget pihentünk, szólt öreg kísérőm. Gyere mutatok még valamit. Az uccák mind kiépültebbek, mind ismerősebbek lettek. Egy alacsony ház mellett álltánk meg. — Nézd meg ezt a házat! Ebben lakott 1848-ban, az az öreg aranyműves, aki a szabadságharc alatt a magyaroknak, hogy jelt adjon az osztrákok elleni ostromhoz, gyertyát tett ki este az ablakába. Szegényt Haynau katonái másnap főbe is lőtték emiatt. Tabán lakóságának nyelve mindig német volt, de szivük-Ielkük szinmagyar. Minden jajszó nélkül tudtak áldozni a magyar hazaért, ha kellett az életükkel is. A rohanó jelen sodrában Csodálatos városrész. Ma, mikor mindenki siet, itt mintha megállt volna az idő. Szinte kellemetlenül hat, miikor egy-egy autó tülkölve végigszalad kicsii uocáin. Villany helyett — ugyan még sok házban petróleum világit, mert gáz vagy villany még nincs bevezetve s most már nem is lesz, — az ember szivesen látna pislákoló olajai écsessel járó embereket. Azon sem ütödne meg, ha az éjjeli őr éneklő hangján figyelmeztetné a lakosságot arra, hogy: 10-et ütött már az óra, térjen kiki nyugóvóra. Tűzre vízre vigyázzatok, hogy károtok ne valljátok. — Az egyik kapuban egy kintorna kedves, fáradt, öreg hangja szól. De mi ez?... Kellemetlen disszonanciaként harcon meg egy nyitott ablakon kereszti''1 - rádióból: jajj de ravasz ... Egy öreg nénike riadtan húzza nyakát kötőt vállkendőj'ébe. Siet, majdnem 6zalad öreg lábain, mintha a múlt menek ^ne a jelen elől. — Igaza van. A mai kor minden modem felfogásával, csodálatos technikai haladásával, olyan rettenet©* sen elhagyta a még cáak 20—30 évvel ezelőtti időt is, hogy a régi kor emberei értelmetlenül állanak meg s minden próbálkozásuk dacára sem tudják megérteni, a mai kor flappertipusának jazz argóját. A néger vad jazz-zeue megijeszti őket 6 a ma lihegő sietése elkábitja. Azért volt kedves az öreg Tabán, ahol az autóvezetők is önkéntelenül lassítják a tempót e ahol a pesti' jazz-gassenhauerok is csak ritkán jutnak a tisztes csendbe. Ahol tavasszal még mernek a szerelmesek szentimentálisnak lenni s ahol az ember élénken érzi. milyen nagy, fenséges dolog a csend, az élet lassúbb tísztultabb üteme. ! Mindenütt beszélnek .. . : : V :, , ■, az előkelő budapesti Bristol szálló olcsó árairól. Szobák (a fekvéstől függően) kitűnő napi ellátással, már 12 pengőtől kaphatók. Dunai szobák kilátással a gyönyörű budai hegyvidékre méltányos áron. Bristol menü 2 pengő 40 fillér. Mindennap ötórai tea és tánc, Kávéházi árak. Vacsora rendes polgári árakon. Tánc. Hosszabb tartózkodás esetén további engedmények. Bristol Szálló I Budapest — Dunapart. | BBBaDHDHDDDDMDDDIDBnna Nagy e különbség közted, kedves öreg Tabán és a többi városrész között. Téged már kevesen értenek meg. Kopott ruháddal, ráncos arcoddal, kedves öreg lakosaiddal, akiktől ha kérdi az ember, milyen idős a ház, amiben lakik, azt a választ kapja: nem tudom, hogyan tudnám, hiszen már arra sem emlékszem, mióta élek én ezen a földön, olyan régóta vagyok már itt, — nevetségesen furcsa, itt felejtettnek hatsz, a modem, a felvilágoso- dottó szépasszony, Pest szemében. Igaza van a városnak, hogy háláira Ítélt. Nem való vagy te ide, nem értenek meg már téged. A legtöbb embernek, inkább divat uceáádon sétálni, mint igazi élvezet. Gyengéden be szeretnélek pakk ölni I egy levendulaillatos puha skatulyába s eltenni a nagymama ereklyéi közé. Ne láthasson avatatlan szem, ne tapinthasson kiváncsi kéz. Valami eszembe jut, meg akarom kérdezni öreg kísérőmet. Hirtelen oda fordulok hozzá és ügyetlenül megütöm magamat egy ház sarkában. * De hova lett az öreg ember? Itt ülök a félhomályos szobában, teám már egészen kihűlt s cigarettám hamuja hosszan nyújtózik a sárgaréz tányérkán, mint gyík a meleg napon. A szoba kellemes langyossága elmúlt s én fázósan dörzsölöm bizsergő könyökömet, amit az asztal sarkába vertem be. Az uccáról vidám füttyszó hallatszik fel, jajj de ravasz ... összeborzadok Az élet áll kancsukával könyörtelenül a hátam mögött s fülembe súgja, siess, siess, ne álmodj! A te időd a rohanások ideje. Sietni, sietni, sietni muszáj! TARCZY MARIA. Gacsay bácsi Irta: Jack Sándor üzletel Most, hogy a jó Isten az angyalok dunyháinak pitiéivel csillogó fehérségként borította be- a földet, egynémely szegény embernek hókaparási kenyeret adott. Sajnos azonban e segítő szépség körül is baj van, mert gyakran alig lepődik el az égi hófehérség a földön, azonmód luosokká válik, mire a szegény ember munkához látna, már el is maliik... Nem lesz az angyalok dunyhájának pelyhéhol kenyér ... Hiába a földön igen elromlanák azok az égi dolgok, de most, hogy a bókét szabályos csak hirdetni, nem illendő erről zokszókat papírra ejtegetnk Inkább csak arról szeretnénk megemlékezni Gacsay János bácsival, hogy tényleg milyen is a szegény embernek a hóolvadá- sos szerencséje. Talán akad még valaki, aki visszaemlékezik arra, hogy Gacsay bácsinak egy ízben már volt baja a szerencsével, őt érte az a nagy áldás, meg feleségét, a Mari nénit, hogy Masaryk elnök születése napján gyermekük született. Nem a gyermek születése volt a szerencse, mert pulya az elég rendes számban akadt Gacsayéknál, hanem az újszülött jubileumi gyermeknek tekín födött és jutalom járt érte. Különös áldás ez, mert a többi kölyök csak arra volt jó, hogy a kenyeret .pusziitsa, ha van, ez meg már a születésénél hasznot hozott. Már mindenféle hivatalos iromány is beszereztetett a szerencséről, amely az égből küldetett, alig slrókált azonban ez a szerencse a földön, hát meghótt, mielőtt a jubileumi fizetség kiutaltatott volna érte. Ezek a jó égi akarások mégis csak elromlanák a földön. Gacsay bács’ akkor csaknem búskomorságba eseti, ami nem is volt csoda, mert még soha nem hótt meg egyetlen pulyája. Mind ahogy születik, ott élősködík a nyakán, csak éppen ez pusztult el. Legalább a jutalmat várta volna ki. Az öreg nagy dühében még reám is megneheztelt, felém sem nézett, mert igen rátarti ember... A nyár vége fele csak úgy Mari néni utján kérdeztette meg tőlem, ha nincs-e valami ilyen jubileumi szülét ség. Mari nénin az áldottság szent terhe igen meglátszott, amikor követségbe jött hozzám és nagyon bántotta, hogy semmi alkalom nem adódik és pár nap múlva Gacsay bá- csiéknál világra jött a nyolcadik leikecske. Meg is maradt, egészséges, mint a tollú, pedig szegénykének tejnélküli dudli legnagyobbrészt a tápláléka. Éppen Gacsay bácsi rátartisága miatt lepődtem meg valamelyik nap, amikor beállított egyik reggel hozzám. Gondoltam, nagy esemény történhetett. Egy kicsit nagyot néztem, mert szegény igen összement, mióta nem láttam, aszott arcának barázdái igen elmélyültek és deresebb lett a haja. — Na mi újság Gacsay bácsi? — lelkendeztem neki, örülve a kibékülésnek. — Csak a régi. — A már baj. Hát mi jót hozott? —- Tudom, hegy nem teocik szeretni a sok szót, hát áperién megmondom, hogy üzletelni szeretnék. — Mi a csuda? — kérdeztem meglepetve. Aztán kiderült, hogy komoly dolog. A favágómasina még azt a kis kenyerei is elvette Gacsay bácsitól, amin télen edrágódtak és nem akadt semmi dolgozni való. Hasztalan a magyarázgatás, hogy a masinával való vágás nem adja ki a tüzet, elvették tőle a kenyeret... Hallotta, hogy mostanában nagy a kelendőség a libákban. Olcsón lehet hozzájutni. Magyarországból kell áthozni, ott majdnem ingyen adják. A vámot meg kell érte fizetni és hiába egyenes utón jön he, a dupláját lehet keresni rajta. A határátlépőt ingyen adják és minden ember két libát hozhat. Elmondta, hogy neki elő- szöore elég volna egy is, azért nem „óto- buszon“ menne ki, hanem gyalogvás't, igy azt is megkeresné, ötven korona befektetés kell az egészhez. A libát eladja, a pénzt visszaadja és utána már sajátjából üzletel. Olyan tiszta bőt ez, hogy ő mint rendes református ember is megcsinálhatja. Csak a tőke kérdése maradt hátra. Megígértem, hogy összeszedem. Nagy pénz máma, de másnap előkerült Ki húsz fillért adott hozzá, ki egy koronát és a határátlépővel együtt elvittem Gacsay bácsinak. Mari néni volt otthon. A kerítés nélküli udvaron állt. Abban tellett gyönyörűsége, hogy a gyermekei hóembert passzióztak az udvarra. Bizony az ilyen játék való a szegény eim bér kölykének. Jól nekigyürkőznek, dógoz- nak, belemelegszenek, elfelejtkeznek az evésről. Amikor a hóember elkészül, az egyik azt mondja: „Ez a tanító bácsi", amire levágják a fejét és úgy szétmorzsolják, hogy porcikája sem marad. Ebbe a pusztításba pedig úgy kifáradnak, hogy alig állanak a lábukon, amikor kettesével vagy hármasával ágyba kerülnek. Elalusznak és csak Almukban jön reájuk az éhség. Aztán Freud ide, Freud oda, az éhes ember mindig evésről álmodik és Gacsay bácsi pulyái ilyenkor szoktak jóllakni... A baj pedig legfeljebb csak annyi, hogy reggelenként az éjszakai lakmározás ellenére sí rásra ébrednek... Ezt a eirást nem bírta ki Gacsay bácsi, akinek szerencséje olyan volt, mint a többié és aki a Mari néni által elvett ölvén koronából nekilátott a nagy üzletelésnek. Meg kell jegyeznem, hogy Mari néninek nem igen tetszett a dolog, olyasmit mondott, hogy a hót a nem szegény embernek való, de még is csak beleegyezett és Gacsay bácsi elindult a nagy üzletnek. Két napig nem is láttam. Utána meg úgy került elé bem, hogy alig ismertem rá. Nadrágja még jobban lötyögött, össze volt törve, alig állt a lábán. Amikor bejött hozzám, nem is köszönt, csak a könny buggyant ki az arca barázdáira. Először ^zt hittem, hogy a kinti hidegtől, de aztán kiderült, hogy nincs is olyan hideg kívül, mert inkább a fájástól jött ki. Lassan kiderült minden. Gacsay bácsi négyórai hajnali gyaloglás után megvette a libát. Olyan liba vót, hogy a vámos finánc is elcsudálkozott rajta, l'alán e vöt a hiba. Nehezen is cipelte, de azért úgy ügyelt rá, mintha királyi korona volna. Mégis megtörtént a baj, a város határában, amikor már visszafelé is legyalogolta a négy órát, — megdöglött a liba... Megdöglött az üzlete* lés... Erre a nagy bajra én sem tudtam szólni, a végén azonban megembereltem magam és megpróbáltam megvigasztalni az öreget. — Na, legalább a zsírját elhasználhatja otthon, úgyis jobban kell az evés az asszonynak. — Nem Lehet azt kérem — sóhajtotta. — Már miért nem lehetne? — Mert elvette a rendőr. Látta, hogy döglött libát hozok, bekísért, felírták a nevemet, azt mondták, hogy majd le is ülőm. Hát ijen lett az üzletelés, hogy a mennydörgőé ménykü csapjon belé. Dehogy is ilyen János jbácsi, dehogy is, csak a szegény ember szerencséje ilyen... Az angyalok dunyhájából pedig tovább buli a hó és gyakran kiesők lesz belőle ... Szírig <E?r<esfec<aefmg lársasőei Mitra. BBmmmmmmmBmwmmaBmMmmmmmmmmnmummmmmmmmmmm Telefon 27í». Ma|ei**ká ul. IS* Telefon *70. Az alibrllnni és prorovi sörgyárak íőlerakata. Ásvány és gyógyvíz 70 nagykereskedés.
