Prágai Magyar Hirlap, 1931. december (10. évfolyam, 274-296 / 2791-2813. szám)
1931-12-25 / 293. (2810.) szám
30 'TOKCM-MAG^AU-HIRT.aP enyhítsünk és munkaalkalmakat teremtsünk részükre. A város tanácsának körültekintő munkája eredményezte, hogy a mai kritikus idők ellenére, sikerült a város polgárságát a különféle izgalmaktól megmenteni. = Miként látja, polgármester ur, a kassai magyarság helyzetét, jövőjét és miben jelöli meg föladatait a jövőre nézve? .— Az elmúlt tizenhárom esztendő sok-sok Mint lelkipásztor tapasztalom, hogy a magyar lakosság a legnagyobb örömmel vesz részt a magyar istentiszteleteken, mint polgármester pedig látom, hogy a magyar kulturális előadások, a magyar szinház látogatásával és a magyar társadalmi akciók támogatásával a nehéz gazdasági helyzet ellenére is minden áldozatot meghoz kultúrájáért. — Ami a kassai magyarság jövő föladatait 'illeti, az a véleményem, hogy bátorítani, lelkesíteni kell magyarságunkat, hogy tartson ki továbbra is nemzeti érzése mellett, (buzdítani kell különösen a magyar iskolák látogatására, mert az első nehéz esztendők leküzdése után mindenki belátja ma Szlovenszkó területén, hogy a magyar ifjúság, ha jól végezte iskoláit, könnyebben fog boldogulni, mint azok, akik csak egy nyelvet beszélnek a republika területén. Örömmel hallom, hogy if juságunk, különösen az apróbb gyermekek, magyarul beszélnek egymás között még akkor is, ha történetesen szlovák iskolába járnak. Ez fényes tanúbizonyság maTermészetes, hogy a tizenharmadik szlo- venszkói karácsony alkalmából kikértük a kassai magyarság másik nagynevű vezérének, Blanár Béla dT. tartománygyülési képviselőnek a véleményét is a fentebbi kérdésekkel kapcsolatban, aki a Prágai Magyar Hírlap száészrevegye. Csak a mostohaságát szidta, ha a termés nem ütött be. Kezét hátra rakta és idegesen legyezett a levéllel. Bosszantotta, hogy milyen szép ez a világ... Esetleg itt kell hagynia ... Kár ... Aztán megfordult és kiadta a parancsot: — Ma a hivatalos órán tud is dolgozni fogunk. Ren dbeli ózzuk az üzleti könyveket. Értették? — Igenis! — felelt vissza az összesek nevében a szolgálatkész szőke napidijas. A jószágkormányzó kissé bizonytalan léptekkel hagyta el az irodát. Átment az ebédlőn, a szalonon, a hálón s csak a fürdőszoba ajtajánál torpant meg. — Itt vagy édes? Belülről utánozh a tatlanul kedves hang felelt ki. — Azonnal elkészülök, drágám! Csak még egy keveset lubickolok... Olyan jó ez a viz, olyan szép smaragdszraü... Csak most gyönyörködöm először benne igazán, ahogy a napfény belefürddk... A jószágkormányző idegesen topogott. — Bocsáss meg édes, engem most nem érdekel a viz smaragdszine... Levelet kaptam a városból... Holnap i tt a püspök... Az asszony elnevette magát a kádban. Kacagása kifinomult volt. Nagyvárosi. — És mi van abban drágám, ba jön? Azonnal készen vagyok és megbeszéljük a menüt. Gondoltam, hogy távirati utón rendeljük meg az -.osztrigát, meg a halat... Przsgőnk még van a pincében. A jószágkormányzó idegesen toporzékol! — Nem erről van most szó, édes! Most egészen más célból jón. Hivatalvizsgálatot tart. Személyesen tartja ... amit még sohase tett... Az asszony nem értette. — No és miért kell azért idegeskedned? A jószágkormányzó a homlokához kapott. — Persze, persze — mormogta maga elé, aztán hangosabban szólt át az ajtón: — Igazad van édes!... Hát csak lubickolj tovább, most én brlcskába fogatok és átmegyek a szomszéd faluba, onnan meg a városba... Esetleg ebédre se térek vissza... Pá, édes! Csókollak!... És már feleletet se várt. Ki sietett a gazd asági udvarba, ott befogatott és a hátulsó kapun elhagyta a kastélyt. Az utón magába mélyed! Egy gondolat körül foglalatoskodott. Pénzt szerezni. Pénzt. Sok pénzt... Csak huszonnégy órára. Csak holnap estig... Hogy a püspök ott találja a pénztárban ... Hogy megvan ... Lássa, hogy megvan... A szomszéd faluban a gyapjukereskedő alázatosan fogadta. Neki szokta az évi nyírást eladni. Jól keresett rajta a kereskedő. Már több száz holdas birtokos lett, pedig tiz évvel ezelőtt még semmije se volt. A kereskedő azonnal megértette, miről van szó. örült, hogy wiveaséCet tehet a jészágkormányzóTnegpróbáltatása ellenére, büszkén mondhatjuk, hogy a kassai magyarság megállotta helyét és heroikus lélekkel viselte a megpróbáltatások súlyos keresztjét. Ma is sokan vannak, akik állampolgársági igényeiket még nem érvényesíthették és emiatt további megpróbáltatásoknak vannak kitéve. El kell ismernünk azonban, hogy gyár anyanyelvűk mellett és ha csupán a szülőktől függ, hogy gyermekeiket magyar iskolákba járassák-e, akkor föl kell világosítani őket, hogy ne féljenek: a következményektől, I mert következmények ma már nem lehetnek és az államnyelvet a gyermekek a magyar iskolákban is tökéletesen elsajátíthatják. Régi igazság, hogy alapos kiképzést csak anyanyelvén lehet nyújtani a gyermeknek. — Azonkivül báitoritani kell magyarságunkat arra is, hogy tartsa meg apái hagyományát nemcsak nyelvi tekintetben, hanem szívósan ragaszkodjék ahhoz a házhoz, földhöz, röghöz, melyet apáitól örökölt és a legnagyobb áldozatok árán is igyekezzék megtartani mindazt, amihez a múlt tradíciói fűzik. — Mit üzen, polgármester ur, a Prágai Magyar Hírlapnak tiz esztendős jubileuma alkalmából? — Szeretettel üdvözlöm a Prágai Magyar Hírlapot e nevezetes határkövénél és arra kérem, maradjon a jövőben is a szlovenszkói őslakosságnak olyan erős védelmezője és szószólója, mint eddig volt. mára a következő nyilatkozatot tette: — Kassán lelkes magyarok laknak, akik a sors számtalan csapása, a nagy nyomor, a kereseti lehetőségek teljes megcsappanása ellenére híven ápolják nemzetiségi kultúrájukat, fenntartják a magyar színházat, valósának. Csekélység... Huszonnégy órára összes készpénzét odaadhatja... Ugyancsak örült a gabonabizományos is, aki a püspöki uradalom erdejét irtotta. Egy kis szívességről volt szó. Hiszen tudták ők, mi az az üzleti élet... Egy nap rogyásig van pénz, másnap egy veres krajcár se... Csak holnap estig, aztán visszakapják... Az összeadott pénz azonban még mindig kevés volt. A jószágkormányző a városba hajtatott. Az egyik bankigazgató jóbarátja volt. Készséggel állt az is a rendelkezésére... Huszonnégy órára bármely bank megtenné .. • Késő este volt, mire a jószágkormányzó hazaérkezett. Felesége éppen zongorázott. A szőke napidijas a kottát forgatta. Ez volt a kötelessége. Vigyázott a házra, ha a principális távol volt. A jószágkormányzó kimerültén esett a pamlagra. A szőke fiú kiosont. Az asszony a pamlaghoz surrant és átölelte férje forró fejét. — Sokat dolgoztál, drágám? A férfi feje előreesett. — Sokat... Na,gyón sokat.., — Talán vacsoráznánk? A férj helyeselte. éJ v — Csengess! Az asszony ragyogott az ebédlő csillárjának sziporkás fényében. A jószágkormányző elégedetten nézte... Igen! Ezért az asszonyért mindenre képes lenne ... * A püspök négylovas utazőhintaja előállott. A jószágkormányző a hatezer holdas püspöki birtok közepén, egy zsellérfaluban lakott. Ott volt a gazdasági hivatal. Himtón két órai ut az egész. A káptalani ügyész, meg az irodaigazgató a kapualjban várták. — Nem ér ez így semmit — suttogta az ügyész. — Persze, hogy nem — mormogott az irodaigazgató. — Volt esze, hogy mindent rendbe csinált — Nemcsak esze, de ideje is volt. — Nem jövünk rá semmire. — Kár is mennünk... A püspök a titkár karjára támaszkodva lépegetett 1 eaz emeletről. Mosolyogva fogadta a két várakozó köszönését. — Nemde, megvárakoztattalak benneteket! — Oh, méltóságos uram, egy pillanatra se — felelte szolgálatkészen az ügyész. — Mi, ügyvéde miberek sohase szoktunk várakozni, legfeljebb ránk várnak a felek... A hintó elindult. Szép utón robogott végig. Amerre a szem ellátott, mindenütt a püspökség birtoka volt. A püspök kissé elszunyó- káöt, azért csend volt a hintóbán. A jószágkormányzó lovas{egényt küldött a falu elé, aki vágtatva jelentette, hogy a hintó közeledik. A park kapuját kitárták. A zsellórfaLu apgos anyagi megerőltetésekkel vesznek részt a magyar kulturális életben és társadalmi mozgalmakban. Az államfordulat bármilyen nagy következményekkel járt rájuk nézve, megtartották és ápolták magyár öntudatukat. Bebizonyították, hogy magyarok s úgy a város képviselőtestületében, mint a nemzet- gyűlési és tartományi választások alkalmával megfelelő képviseletet biztosítottak a maguk részére. A város életében a város java, eminens érdekei irányították közéleti működésüket és szavuk, álláspontjuk irányadó szerepet visz a városi ügyek intézésénél. Természetes, hogy a változott viszonyok és a megélhetés nagy nehézségei sokszor akadályozzák, esetleg lehetetlenné is teszik a város javára szóló célkitűzéseik teljes érvényesítését. Hála Istennek azonban a csüggedés nem vett erőt a kassai magyar telkeken s bármilyen nehéz a helyzetük, a köz javat munkálják minden cselekedetükben. A jövőre nézve csak azt mondhatom, hogy amennyiben egységesen és közegyetértéssel járnak e(l minden kérdésben, irányitó szerepüket meg fogják tartami és ápolhatják nyelvüket és magyar kultúrájukat r= Mit üzen, képviselő ur, a Prágai Magyar Hírlapnak tiz esztendős jubileuma alkalmából? — A Prágai Magyar Hírlap a szloven- szkói magyarság egyik legerősebb vára, összetartó kapocs és buzdító, lelkesítő valóság szerteszórt magyarságunk részére. Tiz esztendős működésével kiérdemelte hálánkat és szeretetünket s a jövőre nézve erőt, energiát, kitartást kívánunk neki további munkájához. Ennél szebb elismeréssel kevesen honorálták a Prágai Magyar Hírlap tiz esztendős nehéz, eredményes munkáját. Ennek az elismerésnek jóleső tudatával kezdjük a második decénniuimot. * E helyen kell megemlitenünk azt is, hogy Grosschmid Géza dr. szenátortól nem állott módunkban karácsonyi nyilatkozatot kérni, mivel a szenátor ur a karácsony előtti napokban nem tartózkodott Kassán. Kelemben Sándor. raja-nagyja sorfalat állott a főpásztor hintája előtt. A kastély terraszán a jószágkormányzó fogadta a magas vendéget. — Boldog vagyok, hogy méltóságodat hajlékomban üdvözölhetem, kérem, hogy mindnyájunkat atyai áldásával illetni kegyeskedjék ... A jószágkormányzóné a nagyszalonban várta a püspököt és kíséretét. Pesti szabású selyemruha volt rajta. Szépsége kiáramlott és betöltötte a szobát. Kecsesen hajolt rá a püspök gyűrűjére, aki áhítattal áldotta meg. — Isten áldását kérem e házra és a benne lakókra. Hallgassa meg mindennapi imáinkat a Mindenható... Dicsőítessék a Jézus Krisztus! Azután a jószágkormányzóhoz fordult és megszorongatta a kezét — Kedves jószágkormányzóm, azért jöttem, hogy életemben egyszer személyesen legyen alkalmiam tapasztalni nagyszerű és gondos gazdálkodásának kiváló eredményeit és hasznos sikereit... Megengedi, ha azonnal végét vetjük e szives vendégfogadtatásnak és átmegyünk a hivatalos helyiségekbe, mert rövidek ezek az őszi napok, a püspök meg koros és fáradt. Igyekeznie kell, hogy esl’hajnalra hazaérjen... A hivatalban az ügyész az irodaigazgatóra kacsintott. A jószágkormányzó nagy szakértelemmel ismertette a gazdálkodás kereskedelmi ügyeit. A püspök csak bólogatott és amikor számokról volt szó, a titkárjára nézett. — írd csak, édes fiam. És a számoszlopok csak nőttek. Az összeadásnál és kivonásnál már az iroda igazgató is segédkezett, meg az ügyész is. A jószág- kormányzó elégedetten dörzsölte a kezét. Simán megy minden. — Hiszen itt minden rendben van — fejezte ki elismerését a püspök és megelégedéssel nézett végig a hivatalnokok során, akik láthatólag a maguk javára könyvelték el ezt az elismerést. Alighogy befejezték, mikor ebédre szólalt meg a csengő. Az inas bejött és jelentette: — Méltóságos uram! Tálalva van! A püspök éhes volt. — No, a pénztárt ebédutánra hagyjuk. Az ebéd fejedelmi volt. A háziasszony a szakácsmüvószet remekeivel kedveskedett. A káptalani ügyész, aki titokban már minden reményről letett, hogy itt valaminek is nyomára jönnek, elkeseredéssel evett. A titkár a tokajit dicsérte, mig a püspök csak egyszerű asztalit kért. Csupán az irodaigazgató maradt a pezsgőnél. Ebédután, mikor a püspök kissé pihenni tért a vendéghálóban, a j ászágkor mán y zó kártyához invitálta az iroda igazgatót. A titkár a zongorához telepedett háziasszony finom ujjait nézte, ahogy azok a billentyűkön poroszkáltak. \ Pál Miklós: Karácsony A hajnal még a hegyeken tál szunnyadt S szél sem kószált a pálmafák felett. De a.réteken már minden tűz kihunnyadt S Hozzá indultak barmok és embereik. S büszke királyok, messzi útra térre, Hogy előttük járt az ő csillaga... S könnyes mosolyai hajolt kisdedére A rongyos istállóban az Anya. ____________1931 december 28. péntek. FA LU TAMÁS legújabb verseiből > Hatott ián, hatott szív Itt áll a fasorban, Gyilkos villám érte, Pedig a törzsére Egy szív Is van vésve Ide járj, ide járj Szent zarándoklatra, Mindennek értékét E fánál tedd latra. Halott fán, halott szív, Melyet tűz és viz ver, Nagy pecsétgyűrűdön legyen a cimer. ♦ SZOBOR Előttem fö, fák és virágágyak, Madárajakról fölcsengő ima. Most már tudom, hogy sűrű felejtés Amit lenn Így hivnak: patina. Állok az ut csönbe futó végén, Mögöttem a ködös végtelen. Ki is voltam? S mikor? Kibetüzni Magam sem tudom már a nevem. A jószágkonmányzó idegesen játszol! Szeretett volna megtudni valamit abból, ami körötte történik. Egy kis bátorságra lett volna szüksége, hogy feltegye a kérdés! de nem volt. Alig tudta figyelmét a kártyára erőltetni. Az ügyész meg is jegyezte: — A, a házigazda szórakozott..Szórakozott ... így elnyerik az utolsó párnáját is a feje alól... A jószágkormányző összerezzent. Belülről érintette ez a tréfás fenyegetés. Az utolsó párnáját a feje alól... Eh, nem kell rágondolni ... Lesz, ami lesz ... * A püspök elégedetten nézte a pénztár tartalmát. A szépen összerakott bankókat meg- megsimogatta. Egy veres krajcár hiány nem volt. A titkáT feljegyzései pontosan egyezlek. A jószágkormányzó elégedetten dörzsölte kezét és titokban nagyot sóhajtott. Már vissza is rakta a bankókötegeket és rájuk akarta zárni az ajtót, mikor a püspöknek eszébe jutott valami. — Kedves jószágkormányzóm! Igazán a legnagyobb megelégedésemet fejezem ki a látottak és tapasztaltak fölött s nagy az örömöm, hogy legalább Isten segítségével és jószágkormányzám szorgalmából olyan nagy pénzkészlet felett rendelkezhetem, melyből regi óhajtott terveimet végrehajthatom ... Öt faluban várják a hívek a püspök adományát, hogy templomukat felépíthessék «V» benne Istennek hálát adhassanak... azért majd te, édes fiam, írsz egy nyugtatványt a pénzkészletről, melyet most aztán magunkkal viszünk .. • Ijedt csend követte a püspök szavait. A .jószágkormányzó falfehéren kapaszkodott meg az egyik Íróasztalba. Az ügyész azt hitte, hogy menten■ összeesik, azért k&ronfogta. Az iroda igazgató álmosan pislogott. Szemében ott volt a ki nem aludt délutáni álom. Az egészből egy szót sem értett. Nem is érdekelte. A pezsgő ize még mindig a szájában volt... * A püspök igen sajnálta, hogy a jószágkormányzó hirtelen rosszul lelt, de már alkonyodéit és itt volt az indulás ideje. Útközben aztán a vele szemben ülő titkárra és ügyészre nézett. Jóságos szemében jámbor okosság tükröződött. Szokása szerint felemelte mutatóujját és megfenyegette a két tamáskod ót. — Lássátok, lássátok, édes fiaira, bűnt követtetek el a becsületes emberrel szemben, mikor szivetekben egy pillanatig is gyanút tápláltatok iránta, mert se a levéli rónak, se nektek nem volt igazatok. íme, iitt a pénz a táskában, egy krajcár se hiányzik belőle... Azért hát szánjátok és bánjátok a bűnötöket, mig nem késő... Ezt tanácsolja nektek, bűnös halandóknak, Krisztusban atyátok, a püspök .., j a magyar szellemű lakosság sem kulturális, sem vallási téren nem mutatott hanyatlást. Blanár Béla: „Kassán lelkes magyarok laknak, akik megtartották magyar öntudatukat..."
