Prágai Magyar Hirlap, 1931. december (10. évfolyam, 274-296 / 2791-2813. szám)
1931-12-25 / 293. (2810.) szám
ljfól december 25. péntek. rPRKGM-MACiVATiWIKLZCP 29 Tost Barna és Blanár Béla dr. Kassa megnehezült életéről s a magyarság helytállásáról a nemzeti kultúra frontján Í50 milüós vagyon, 53 millió adósság, 220 százalékos pótadó Uj iskolák és szociális intézmények — Kassán lelkes magyarok laknak, akik megtartották és ápolták magyar öntudatukat A PÜSPÖK ELBESZÉLÉS Irta: RÁCZ PÁL Mindenki lábujjüegyen járt a püspöki aulában. Még a kapus is tudta, hogy a püspöki titkár éppen most jelentette be a méltóságoenak a kínos esetet. Az irodaigazgató az ablak előtt áldva, borostás állát tapogatta. — Csak ne hatna rá valami túlságosan. A püspökre gondolt, aki már öreg volt és beteges. Attól félt, hogy a titkár nem lesz eléggé tapintatos. A kancellista kispap meg is kóc- káztatta a kérdést: — De egészen biztos-? Az irodaigazgató elfordult az ablaktól és a kopott kispapra nézett. — Nem lehet kételkedni benne, hiszen a Tisza Kálmán kegyelmes ur személyi titkára bizalmas levélben figyelmeztette rá a méltóságos püspök urat... A levelet a titkár ur bontotta föl s igy most... Nem is tudom, hogy képes róla referálni. A kancellista elgondolkodva nézett maga elé, mig az irodaigazgató egy aktát emelt föl Íróasztaláról. Nem tudott dolgozni, azért os-ak úgy időtöltésből lapozgatta. A kancellista azonban nem nyugodott. — És milyen összegről van szó? Az irodaigazgató fölocsudott. — Hogy milyen összegről? Nagyról! Az én becslésem szerint legalább ötvenezer forintról... A jószág majdnem egyévi jövedelméről... Készpénzben.. * A kancellista letette a tollat. — De hát hová tette? Az irodaigazgató a vállát vonogatta. — Elköltötte... Azt írták, hogy házakat vett- Pesten, meg hogy valahol birtoka van ... Azt gyanítom, hogy lehet ott százezerforintnyi hiány is ... A püspöki iroda ajtaja nyílt. A szemináriumi, rektor jött. —- No, mi újság? Az irodaigazgató megszorította derekán a piros (ivet. — Még nem tudunk semmit. Szuhay most referál a méltóságos urnák. A rektor a fejét csóválta. — Teringettét neki! Ezt csak jól csinálta az a jószágkormányzó! Ennyi pénzt csak úgy el- zsebeim!... A káptalani ügyészié megérkezett. Egy kopott széket húzott maga alá, föltette szemüvegét és úgy pislogott az irodaigazgatóra. ~~ Történt valami? Az irodaigazgató vészt jósló arcot öltött 44* Még semmi. —< Nem teszünk bűnvádi följelentést? A rektor közbevágott: — Arról a méltóságos püspök ur fog dönteni. — Már tudja? A kancellista készségesen sietett a felelettel: — Épp most ment föl a titkár ur, hogy az ügyet berererálja. Az ügyész hümmögött. — Kellemetlen, kellemetlen ... A méltóságos urat igazán nem szabadna ilyesmivel izgatni. Pláne ebben a korban! Könnyen történhetik valami ... Az irodaigazgató bólintott. — Bizony történhetik. Sohase lehet tudni, hogy ilyen korban mi hat az emberre. Pláne egy ilyen kriminális eset! Nem szeretnék egyébként a titkár bőrében lenni. Ha az öreg meghallja, hogy oda az uradalom egész évi jövedelme, menten hanyatesik ... Egy pillanatra fönnakadt ezen a tiszteletlenségen, amit elkövetett, de azonnal igyekezett jóvátenni. — Mert úgy van az, hogy a méltóságos ur egyike a legokosabban spóroló püspököknek. Ha most meghallja, hogy a jószágkormányzó az uradalom pénzét ennyire elherdálta ... — Ellopta! — vágott közbe mérgesen a káptalani ügyész. — Mondjuk, hogy ellopta, hát... hát én nem tudom, mi lesz itt. Az oldal kanonok benézett az ajtón. — Nincs még itt Szuhay? Az irodaigazgató a feje fölé mutatott, az emeletre. —• Oda.fönn van még. Mi is várjuk. Az oldalkanonok vésztjósló arcot öltött. — Azt hiszem, ma még itt mindnyájan táncolni fogunk. — Vagy sirni, — jegyezte meg az ügyész. — Hát ez borzasztó! —- tette össze cingulu- eán gyűrűs kezét a kanonok, miután a kancellista bezárta mögötte az iroda ajtaját. Senkise felelt rá. A nagy csönd rájukfeküdt, mint egy hideg hulla. Az irodaigazgató magyarázni kezdett: — A jószágkorraányzó mindig nagy lábon élt. Sokszor hallottuk, hogy birtokokat vett és eladott. De hát ebben még semmi sincsen. Utóvégre egy ilyen uradalomból csak megszedheti magát... Az ügyész halkan nevetve előzte meg az irodaigazgató további szavait: — Igen ám, de pesti asszony a felesége! A kanonok bólintott. — Szép asszony... — A szép asszonynak mog sok pénz kell. — fejezte be hamiskás mosollyal a káptalani ügyész. Az irodaigazgató azonban rQsszalólag csóválta a fejét. _ De azért a püspökség jövedelmét elherdál-, Kassa, december hó. (Kassai szerkesztőségünktől.) Néhány esztendő óta Kassa is a le- épitett városok szomorú listájára került. Azóta minden, ami történik, csak egy csekély hányada annak, aminek történnie kellene, ha nem kerülnek súlyos nehézségek a város fejlődési lehetőségeinek útjába. Normális körülmények között Kassa valóban keletszlovenszkói metropolissá fejlődhetett volna egy évtized alatt, amihez a keretei is megvoltak, mig ma legföljebb csak jóakaratu „megállapítások'4 hízelegnek neki ezzel az epitetonnal. A valóság az, hogy a városnak egyre nehezebb küzdelmet kell | folytatnia pozíciójának legalább látszólagos megtartásáért. Természetes, hogy minden világosan látó ember valamilyen kiutat keres a mai válságos helyzetből. Vannak vélemények, melyek a súlyos gazdasági viszonyok ellenére is optimiszti- kuéan Ítélik meg a helyzetet, viszont olyan vélemények is vannak, melyek nem hisznek egy égész&éges kibontakozás lehetőségeiben. Bennünket elsősorban azoknak a véleménye érdekel, akik felelős, vezető állásokban sorsunkat irányítják, hiszen jórészt ezeknek a személyeknek a ténykedéseitől függ, hogy mit hoz számunkra a legközelébbi jövő. 'Éppen ezért a tizenharmadik szlovénézkói karácsony alkalmából fölkerestük Tost Barna pápai prelátoet, helyettes polgármestert, aki ebben a pozíciójában a magyar pártok hivatalos exponense a városházán, hogy megkérdezzük őt, milyennek látja a város és a kassai magyarság helyzetét az egyre súlyosbodó viszonyok között, hová tenni?... Az mégse járja... Ott van az érseki jószágkormányzó, aki a becsületesség mintaképe ... No meg a többi... Az inas bekopogtatott. — A méltóságos ut kéreti a nagyságos ügyész urat, meg a főtisztelendő irodaigazgató urat. A káptalani ügyész felugrott és a kalapját kereste. Köziben a boltozatos ódon terem falán függő, fekete fakenesztre nézett és nagyot sóhajtott. — Istenem, segíts! Most lesz, ami még nem VOlt. * A püspöki titkár kezében reszketett a levél. Az öreg püspök mély karosszékben ült és mosolygóvá nézett a fiatal papra. — ügy látom, valami örömhírt akarsz nekem referálni. Sziuhay még nagyobb zavarba jött ettől a nem kívánt bevezetéstől. — Méltóságos uram ... Méltóságos uram ... Egy kis hivatalos ügyet szeretnék bejelenteni, ha kegyeskednék megengedni... De azt hiszem, előbb méltóztassék megreggelizni, majd csak aztán ... A püspök keményen nézett a titkár arcába. — Talán valami kellemetlen ügy? — Olyasvalami, méltóságos uram, — és mosolyogni próbált. —- Talán profán ügy? — Oh, igen — kapott a szón a titkár. — Hát csak add elő, fiam. A titkár izgett-mozgott, majd ki rángatta a levelet a borítékból és előadni próbálta. —■ Arról van itt szó, miként méltóztatik tudni, a jószágkormányzó ellen néhány panasz már elhangzott eddig is... A püspök hevesen legyintett. — Eh, keresztény télén dolgok ezek! Folytonos árulkodás. Már unom. Nem tudtok egyebet, csak a krisztusi szeretetet rombolni ember és ember között? A titkár visszanyelte jól átgondolt kíméletes referádáját. Sápadtan állt és zavartan nézte a főpásztort, kinek tekintetéből nemes haragot fogott fel szeme. A püspök látta kedvelt titkárának őszinte zavarát, azért megnyugtatta: — No, ez, amit mondok, nem rád vonatko-, zik, édes fiam. Általában mondom és azért ’ mondom, mert levelet látok a kezedben. Bizonyosan vén asszonyos pletyka van benne... Igaz, vagy nem igaz? Édes fiam, nem szabad az ilyesminek valami nagy fontosságot tulaj A mai válság természetesen a város vagyoni helyzetén is érezhető sebeket ütött, aminek legpontosabb bizonyítéka az az évről-évre emelkedő grafikon, amely Kassa eladósodását mutatja. Pedig vagyoni tekintetben Kassa a köztársaság városai sorában a negyedik helyen áll, gazdagabb tehát Pozsonynál is, de ez a hízelgő va- gyonállag lassan csak papíron lesz meg s á valóság nagyon szomorú képet, fog mutatni. A le- épitettség és a mai gazdasági válság preciz munkát végeznek Kassán is. No meg az a sok tekintetben irracionális városi gazdálkodás, amely közös baja ma a legtöbb szlovenszkói városnak. dált é6 milyen pozitívumokat mutat föl a város múlt esztendei munkája s mit tart a város, és a kassai magyarság jövőjéről. Kérdéseinkre az alábbi válaszokat kaptuk: — A város politikája a mögöttünk lévő esztendőben a magyar pártok részéről oda tendált, hogy a békés állapotokat fönntartsuk és a város kulturális igényeit, fejlődését és a szociális igényeket szem előtt tartva, igyekezzünk a várost, az adófizető polgárság teherbíró képességéhez arányitva, egyensúlyban tartani. A város aktív vagyona hozzávetőlegesen 150 millió koronát tesz ki, ezzel szemben 53 millió korona az adóssága, amely éppen az elmúlt esztendőben teljesen hosszúlejáratú kölcsönné „váldonitani. Ki kell vizsgálni és ha érdemes rá, hogy foglalkozzunk vele, akkor megtesszük. A titkár kapott a szón. — Méltóságos uram, sajnos, nagyon is érdemes, hogy foglalkozzunk véle. Egészen megbízható, úgyszólván a legmagasabb helyről jött ez a figyelmeztetés ... Megmondom úgy, ahogy van... A jószágkormányzóról van szó... Elköltötte a pénzt... az uradalom majdnem egész évi jövedelmét... Nem is tudom, minek nevezzem ezt a ... A püspök felemelkedett. Némán nyulít a levél után és elolvasta. Aztán visszaadta. Előbb kinézett az ablakon. A pompás kertet nézte. Majd a titkárhoz fordult és megfogta mellén az egyik reverendagombot. — Édes fiam! Ilyen vádaskodásnak egy pillanatig se szabad hitelt adnod. Mi lenne a világból, ha már az egyház vagyonának is ilyen hűtlen sáfárai lennének? Nem szabad még gondolatban sem megbántani a mi jószágkormányzónkat ilyen szörnyű bűn elkövetésének gyanújával.. .'Különben éppen itt jiön a mi kedves ügyészünk, majd ő helyes és okos tanáccsal szolgál... Az ügyész mélyet hajolt és megcsókolta a püspök gyűrűjét. Az irodaigazgató zavarában a eingulusát simogatta és a titkár arcát kémlelte, de az semmit el nem árult. A püspök azonnal a tárgyra tért. — Kedves fiaim! A mi közszeretetnek örvendő jószágkormányzóukat súlyos gyanúba keverték, egészen magas helyről. Nem kell meglepődnünk rajta, hiszen a figyelmeztetőt Is az egyház iránti hűség vezérelte, de mégis mondom, hogy a keresztényi lélek egész felháborodásával kell visszautasi tanunk magunkban a gyanú legcsekélyebb jelentkezését, mert ezzel a krisztusi szeretet ellen vétenénk. Azt hiszem azonban, hogy a leghelyesebb lenne, ha — a kedélyek megnyugtatása végett — személyesen tartanék pénztárvizsgálatot a jószágkormány zónái. Az arcok földerültek. A titkár szeretett volna kezet csókolni a püspöknek, hogy ily röviden és okosan oldotta meg ezt a kínos ügyet. Az ügyész hálásan hajlongott. —v Méltóságos uram, mondhatom, hók' nélkül jelenthetem ki, hogy ritka bölcsességgel méltóztatott ebben az ügyben határozatot hozni __ A püspök közbevágott: — Édes fiam! A keresztényi szeretet gyakorlása a legnagyobb bölcsesség e földön. — tozott át. Ezért sikerült az elmúlt évben az őslakosság adóterheit a háziadó utáni pótlékok rovatán 20 százalékkal leszállítani. Igyekeztünk mindenképpen arra, hogy a városi pótadót ne emeljük és Így a rendes pótadó tekintetéiben megtartottuk a 220 százalékos nívót, mdg a házadó utáni pótiadót leszállítottuk 200 százalékra. Ennek ellenére a város az elmúlt esztendőben óriási áldozatokat hoztak kulturális célokra. 3,200.000 koronás költséggel fölépítette a város déli részén lévő elemi Iskolát, 300.000 koronával hozzájárult az uj polgári lakó la építkezési költségeihez, megszavazta a tanonciskola céljára szolgáló ingyentelket és as egymilliós hozzájárulást, ugyancsak fölajánlotta az uj szlovák gimnázium részére szükséges ingyentelket és egymillió koronát, hogy ezáltal1 a régi premontrei gimnázium épülete fölszabaduljon a magyar gimnázium céljaira és a város is visszakaphassa a Kovács-uccai elemi iskolát, ahol most a magyar gimnázium van elhelyezve. Azonkívül sikerült visszaszereznünk a földművelésügyi minisztériumtól a volt gazdasági akadémia kertjében az uj északi elemi iskola fölépítéséhez szükséges területet és az építkezési költségekre megszavaztunk 3 millió koronát. Befejeztük a szociális ház építését és annak költségeire három és félmilliós hosszúlejáratú kölcsönt vettünk föl. Ugyancsak a munkanélküliség leküzdésére hárommilliós uccarendezési kölcsönt vett föl a város, melynek legnagyobb részét a múlt esztendőben föl is használtuk és szükségmunkákra fordítottuk. Minden törekvésünk odairányult, hogy a népkonyhák kibővítésével, srükségmunkák elrendelésével és 3000 köbméter ingyen tűzifa kiosztásával a munkanélküliek nyomorán ] Frissen fordult meg a főpásztor, Íróasztalához sietett és papirt vett elő. — No, hogy azonnal végére is járjunk az ügynek, gyere csak fiam, ird meg a jószágkormányzó urnák, hogy holnap ... de nem ... talán holnapután, személyesen látogatom meg, mikoris a gazdasági hivatalban könyv- és pénztárvizsgálatot tartok... A titkár az asztalhoz ült, de e szavakra megállt kezében a tolL Az ügyész kínosan feszengett s az irodaigazgató idegesen kapkodta tekintetét, hol a titkárra, hol az ügyészre. Végül is bátorságot erőltetve magába, megszólalt : — De... de méltóságos uram... ez igy mégse lesz jól... — Ugyan miért? — fordult meg a püspök. — Azért méltóságos uram... Bocsánat, hogy bátor vagyok ellenvetést tenni, de ha előre meg méltóztatik irni a rovanesolás napját, nem tudjuk majd semmin rajtakapni ... Hosszú csend következett. A püspök fürkésző n nézte a két magába ijedt embert. Csak sokára szólalt meg ismét, miközben ujját intőén emelte fel. — Ugyan, ugyan! Már ismét megfeledkez- tés édes fiam a krisztusi szerétéiről, amely azt tanítja, hogy amit nem akarsz, hogy neked cselekedjenek az emberek, te se csele- kedd azt másnak? Hát szabad egy pillanatra is rosszat gondolnod felebarátodról, mig meg nem győződtél róla, hogy valóban rossz?. ... De aztán lehetséges az, hogy a püspök minden előzetes bejelentés nélkül beállítson a jószágkormányzóhoz hivatali vizsgálatra? . • • Ezt a püspök meg nem teheti! Különben is legyetek már egyszer megnyugodva afelől, hogy nincs semmi baj... Az egyház pénze megvan ... Holnapután úgyis velem jösztök és igy személyesen meggyőződhettek majd róla... * A jószágkormányzó idegesen sétált est irodában. A kancellisták és tiszttartók csak fél- szemmel pillantottak fel néha rá. Tudták, hogy valami nagy dolog történhetett vele. Látták kezében a címeres levelet. Az egyik sző- kefejü fiú, a legfiatalabb napidijas, oda is súgta társának: — Levelet kapott a méltóságos úrtól... Valami nem jó van benne. •. A jószágkormányzó a nagy, széles, tiszta ablak elé állott és kinézett a reggelbe. A virágos park ragyogott az őszi napfényben. Olyan szép volt körötte a világ. Csak most látta meg, hogy milyen szép... Eddig nem ért rá, hogy Tost Barna helyettes-polgármester karácsonyi nyilatkozata a város munkájáról és helyzetéről
