Prágai Magyar Hirlap, 1931. december (10. évfolyam, 274-296 / 2791-2813. szám)
1931-12-25 / 293. (2810.) szám
t>ra:gai-Ma'&VarhiriíAP 1931 december 25, péntek. 28 keznek-e, de ha nem, már ezért az értékes szájhagyományért is érdemes veit ide eljönni ... A 13-as ajtószámot kapta az a lakás, amelyben Neugebauer Ernő pozsonyi borbélyuies- ter lakik a családjával és amely 13-as szám már akkor is rajt* lehetett, amikor Petőfi itt lakott. (Talán peches számnak tartotta és azért költözött ki innen?) A szák falépcsőn csak „egyesével“ lehet feljutni. Az emeleten jobbra lakik a Neugeb auer-család, balra, a Petőfi uceában Neugebauer Dóra kisasszony kabinettje. Délelőtt főzés ideje. Azon az ajtón, amelyen Petőfi a szobájába járt, kívülről egy véres nyulbőr lóg, most húzták le egy kövér nyűiről, amely már a fazékban rotyog. Egy kis fehér foxi éles ugatással fogadja az idegent. — Dolly takarodj! — szól rá Neugebauer Dóra, aki bár szabadkozik, hogy még rendetlenség van a szobában, de azért bevezet. Elég tágas, egyablakos udvari szobácska. Nem boltíves, hanem sima, a mennyezete, a fala szürkére mázolva, csinosan be is van rendezve. A szoba északi fekvésű, úgy hogy csak délután éri napfény. Valamikor Kiskőrösön láttam a Petőfi-házat, ahol a költő született. Annak amolyan kripta- jellege volt, a sok koszorú, szalag miatt. Ez itt más. Erről kevesen tudnak, valahogy titokban tartják, hisz még a jelzőtábla is lekerült a házról, amely előtt zajlik, rohan az élet. Kiskőrös csöndes falu a nagy magyar Alföldön és ott született a költő, de itt lakott, verselt és éhezett... A szobácska mostani lakója is talán észreveszi elmét ázásomat. A vizit is rövid. Rohan az élet. Búcsúzáékor megjegyzi Neugebauer Dóra: — Oh, én sok versét ismerem a költő „urnák". Nem akarta megsérteni Petőfit azzal, hogy az urat hozzá ne tegye a nevéhez... SEBES1 ERNŐ: BONBÁNAT? Csöndes váróterem az életem, unalom s magány vesztegel itt, Kérgeskezü paraszt és hájhasu k almár egykedvűen köpdós itt De hol az a gyors, hogy vinne az útra, hol szenvedély És vágy úgy lobog, mint szemafor az éjben? Ki felel érte, hogy nem robog be vonatom? Már poggyászom is nyugtalankod dik zihálva, mint a rossz lelkiismeret. Kihallgatom a telefonpóznák beszédét, ha fülükbe Zümmög a szél, de nekem sose hoznak jóhirt Boldogságom játékszereit szétseperte az élet forgószele. Miféle terhek kamatját nyögöm e csődös földnek hátán? Ha borokat eresztettem le torkomon, nem gondoltam szomjasakra, Ha vánkosokat simogattam, nem szúrt át a hajléktalanok fájdalma. Tudom: ezért van minden. Lehajtom fejem s a bünbánat i Tüze fölött melegítem kihűlt ujja imát, addig is Elkésve is várom a jelt, de idegen kémények füstje A mellemre ül, idegen tornyok harangja mást hívogat, / Idegen erdőkben nekem ácsolnak bitót, Idegen sasok magányom rideg szírijeit csókolják S idegen hajnalok kakasszavára lehajtom ittfelejtett fejem. Petőfi nyomornapjai Pozsonyban Petőfi pozsonyi szerepléséről megemlékezik Benyovszky Károly a „Pozsonyi Magyar Színészet története" cimü pályanyertes müvében, Írván róla a következőket: „A fiatal költő, aki — amióta a kaposvári cs. és kir. 48. gyalogezred kötelékéből elbocsátották, — sehol sem tudván nyugalmat találni, a színészetnél akart szerencsét próbálni. 1842. telén Székesfehérvárra indult, ahol november 11-én lépett fel először Szabó József társulatába. Miután időközben kihirdették az országgyűlést, elhatározta, hogy Pozsonyba jön, ahol akkor Fekete Gábor színtársulata játszott. 1843. május elején Pestről Győrön át Pozsonyba gyalogolt, ahova május 12-én ért. Jelentkezett Feketénél, aki azonban nem fogadta fel, mert társulata igen nagy volt. — Ekkor irta Petőfi az Apácapálya 25-ös lakásban a „Távolból" cimü örökszép versét, amit közlés végett Bajza Józsefnek .küldött el Pestre. Ebben Írja édesanyjáról: „Ah, ha tudná, mily nyomorban élek Megrepedne a szive szegénynek." Junius 1-én írja a pozsonyi kis udvari szobából Bajzának: „Oh, az én sorsom! Mily szép reményekkel jöttem Pozsonyba, mily kilátásokkal és — minden, minden oda! Fekete Gábor nem fogadott be társaságához, igy nem maradt egyéb hátra, mint Írás által biztosítani Kimaradásomat. És most igy vagyok: egész nap Írom az országgyűlési tudósításokat s a fizetés oly nyomora, hogy alig, alig megszereznem mindennapi kenyeremet. S a mellett szemem, mellem gyengül s e száraz foglalkozásnál a múzsa is kerül." Később Petőfit Fekete mégis felvette tagjai sorába és a „Tisztujitás"-ban Aranyos Mihály nemesek hadnagya szerepét junius 24-ére meg is kapta, de a szerepet Fekete később elvette tőle egy „urfi" kedvéért, akinek fellépésétől több hasznot remélt. Petőfit ez az eljárás annyira elkeserítette, hogy a Dunába akart ugrani, de egy szinészbarátja: Szuper Károly azt tanácsolta, menjen inkább Pestre, ahol mint költő értékesítse tehetségét. Petőfi a tanácsot meg is fogadta, junius 27-ikéu itthagyta Pozsonyt, az Apácapálya 25-ös számú lakást, Pesten már az első három hét alatt 100 forintot keresett fordítással és ezzel vége szakadt nagy nyomorúságának. Kisfaludy Károly és a cseh szőrmekereskedő , Kisfaludy Károlyról is uora volt elnevezve Pozsonyban. A Kecske-uoca, ahol a kerületi bíróság és az államügyészség épülete van most. Hosszú, keskeny uecája ez Pozsonynak. A vármegyeháztól a diakonisták kórházáig nyúlik. A jobboldalon, a 16/a számú kis, egyemeletes, vöröstéglás házacskán emléktábla hirdeti, hogy Kisfaludy Károly 1817-bem, tehát 114 évévvel ezelőtt ebben a házban lakott. Páll Miklós kollegám nemrég megírta, hogy a nagy magyar költőnek valami kis szerelmi regénye is szövődött akkoriban közte és egy szép kocsmárosleány között, de a szerelemből nem lett házasság. Állítólag még él Pozsonyban valaki, egy keresztuocai uriasz- szony, aki erről a regényről bővebbet is tud ... A Kisfaludy házban most Alexander József, egy cseh szőrmekercskedő lakik, ő Szélhámosnö, ezerkilencszázharminceQyben Irta: SZOMBATHY VIKTOR A társaság kint ült a vendéglő nyitott tornászán. Ez a terrasz azonban, a szokástól élté- rőleg az udvarban volt és rácsai között futórózsák illatoztak. A nyitott étterem előtt húzódott az udvar, átelleuben vele pedig a konyha sistergőit. Vacsora utáni társaság foglalta el a legszélesebb asztalt és bort rendéit, az asszonyoknak ásványvízzel. Három asszony üldögélt a társaságban s két lány. A lányok gavallérokat is hoztak magukkal és e gavallérok autó- kirándulások borzálmaival igyekeztek hall- gatóközönsóget toborozni. Az egyik gavallér sportruhában feszitett erősen. Az utolsó hiányzó, a jegyző is beballagott a feleségével. A felesége széles, kövér asszony, szeme befurakodott mindenüvé s meglátta a tojásban a verebet is. Közönyösen lépett be a vendéglő kapuján, de az udvaron megpillantott valamit, ami roppant érdekelhette. Mire belépett a társaságba, már piros volt a képe. Alig tette le 'magát, nem türtőztette tovább a mondanivalóját, közelebb hajolt az er- désznéhez és kirobbant: — Szabó Gizi benn van a konyhában! Mind a három nő fed szisszent. — Mit csinál? — Ül és eszik. — Vájjon mikor jöhetett? — Délután jött Zsolnáról. Üzente, hogy meglátogat. Összecsapták a kezüket. Minden, amit eddig tárgyaltak, azonnal eltörpült emellett a szenzáció mellett. Az erdészné fölágaskodott s túli akart nézni a rácson. Nem látott azonban semmit, csak bécsi szelet illata szállongott a levegőben. A nyugalmazott árvaszóki ülnök neje méltatlankodva szólt: — A szélhámosnő! összeborzongtak. Szélhámosnö a városban! Mindenki tudja róla, hogy az! Maros Hanzi- nak vélt a felesége, de hogy Hanzi meghalt, az asszony egyedül maradt s most szélhámos^ kodik. — Hozzám ne jöjjön! — heveskedelt az erdészné —, múltkor is elvitt tőlem egy sonkát, meg a Mueus boáját is odaadtam neki, azonkívül busz koronát kért. Mindenkinek volt már valamije Szabó Gizinél. Az ülnök neje fölállott. Pipiskédé' kis as%- szony volt, magára dobta a kendőt s a kijárat felé indult. J — Megnézem. Csöndesen húzódott a konyha ajtaja felé. A konyihaajtó nyitva volt, a konyhában víz csurgóit és zsir sustorgott. A szakácsnő liszttel kevert valamit. 0 A szélhámo sn ö pedig ült a konyha széken . Üldögélt a szélhámosnö, született ..Szabó Gizi, a Maros Hanzi volt felesége és krumplit hámozott. Segített a szakácsáénak. Közben mondott egy-egy mondatot, akkor hátradőlt ültében s úgy beszélt. Feketerühás, idősebb asszony, a társaság hölgyeinek hajdani barátnője, rokona. Az ülnökné visszament. — Krumplit hámoz! — súgta fontoskodva. — Az ura nevetett: — A szélhámosnö hámoz! Nevettek ismét. De már a másik kél usz- szony is fészkelőd ni kezdett s apró lépésekkel lopakodtak a konyha felé. A szélhámosnő vallóban ott ült. Letette a hámozókést és maga elé bámult. Fáradt, idős asszony, nagyon megviselte az élet. Fekete ruhája kopottas, két keztyüje odadobva az asztalra. Kíváncsian lestek rá, fojtott, reszkető izgalommal, mint egy csudára, aki kisvárosi életüket ime megremegtette. Megfigyelték minden mozdulatát, szerették volna hallani mondásait, de tulközel sem volt ajánlatos menni az ajtóhoz. Többször is visz- szatértek, a szélhámosnö felzavarta eddig nyugodt békéjü fantáziájukat. Mit kereshet itt s honnan jött vájjon? A verandán éppen az erdész tartott előadást a két fiatalembernek: — Szabó Gizi a feleségem barátnője volt, szép lány és szép asszony annakidején, de most szélhámmal foglalkozik. Tudod, kérlek, jár Kassától—Pozsonyig és mindenkinek a nyakára ül akár több hétig is és mindent elkér, amire állítólag nincs szükség. Cipőt, ruhát, sonkát, pénzt, mindent elkér. Aztán lemegy a rokonaihoz Jugoszláviába, ott csava- rog egy félévig, mert az ura ott vélt törvény- széki bíró. Járt már Romániában is. Mindenütt megfordul, mindenünnen elvisz valaimit- Rettenetes asszony. Teljesen elszegényedett s lezüllött A jegyző is tudott valamit: Az ura először bélistára került, aztán meghalt s most az asszonynak se állampolgársága, se nyugdija. Hát széöhámoskodik. Aztán hozzátette még: — Szegről-végről rokon is, de természetesen, ha csak lehet, nem érintkezünk vele. A szélhámosnő közelsége megfordította a 'társalgás menetét teljesen. Mindenki újabb s érdekesebb adatokat tudott róla. Mintha mindeukinek külön-külön támadta volna meg a becsületét Maros Hanzi özvegy felesége, mióta a rokonok támogatl- sára szorult. E pillanatban mindnyájan összerezzentek. Szabó Gizi kilépett a konyhaajtóból és a társaságra nézett. A társaság hirtelen zavaros össze-visszaságban lármázni kezdett. A két lány visifóan nevetett, az ülnök felemelte a poharát és éljenezni kezdte jobb hijján a tulajdon feleségét. Mintha észre se vették volna Szabó Gizit, aki most kerekre nyitotta a szemét és ismergetni akarta a társaságot. Néhány tétova lépést tett, de azok oda se néztek. — Szervusztok! — köszönt Maros Hanzi özvegy felesége. .. A jegyzóné laposakat pillantott és félrehúzta a száját. A szélhámosnő valóban közeledett. Szemtelen! — Szervusz! — felelte elnyújtva. S hagyták, liogv Szabó Gizi álljon. A fiatalemberek gyanakodva néztek föl rá, a két lány összehajolva sugdolózott. — Éppen keresni akartalak benneteket! — fordult a jegy zenéhez. — Kérlek, — emelte fel a poharát a jegyző- -wé unottan. Mintha fagy dermesztette volna meg a társaságot. A széllhámosnö tétován állt. Maros Hanzi özvegye, szembenézett az ellenséges társasággal. Arcán fáradt ráncok húzódtak. A fáradt vette meg a házat Hülbneréktől, akiknek a palotája a tőszomszédságban van. Abban az emeleti szobában, ahol Kisfaludy verseit valamikor, most a sziörrnekcneskedo műhelye van berendezve, lent pedig az üzlet. Alexander úrral, aki csak németül és csehül tud. a magyar költőről beszélgetünk. — Oh kérem, amikor a házat megvettem — beszéli —, mondották többen, hogy miért nem veszem le az emléktáblát. Miért? mondottam én, hiszen a költő nemzetközi, az mindnyájunké és nekem kérem éppen német meg magyar kuncsaftjaim is vannak, göf, amikor a házat megvettem, a táblát megtisztítottam, mert már altiig' lehetett látni a felírást, és a márványba irt aranybetüket újból be- aranyoztattam. Kisfaludy, úgy tudom, nem volt sovipiszta magyar költő, tehát miért, ne maradhatna emléktáblája egy cseh kereskedő épületén ? ... * Sokan, nagyon sokan tanulhatnának ettől az egyszerű, derék sziTiv-urveslerlől, akinek sziveid egész melegével ráztam meg búcsúzáékor a kezét.., Relioirovsíiky Jenő. ráncok még abból az időből valók, amikor Szabó Gizi az állampolgárságát kereste éa hol Szabadkán, hol Brassóban, hol Nyiitrán. bukkant elő, rokonok támogatását kérte, Nan- sen-utilevéllel próbálkozott, hálából könyveket csempészett, segített a jegyzőné húgának kelengyéjénél, beteget ápolt az erdészéknéi s közben elfogyatkozott a pénze és kölcsönöket kezdett kérni, amit soha nem fizetett meg persze. Ezért adta neki János a szélhámosnő’ nevet. A rokonság megbántva fordult el tőle s mindig attól félt, hogy valakinek a nyakán marad. Egyik országból a másikba küldözték. Most, az aszjtalnál, nyugtalanul fészkelődték. Gizi ismét fenyegeti nyugalmukat, pénztárcájukat s ez hallatlan méreggel töltötte el az erdészt. — Ámde most megszólalt Gizi: — A tanácsotokat akartam kérni — mondta, még mindig állva. A jegyző intett, hogy csak rajta. Most már mindegy. — A Hanzi örökségéről van szó. Kiadták s most fel kell vennem. Dollárban. ... Egy tücsök cirpelt a padló alatt, még a szárnya rebbenését is meg lehetett hallani. Szabó Gizi meredten nézte a földet s a jegyzőné izgatottságában csengve döntött fel egy üres poharat. Soha ilyen csendet. Az asszonyok egymásranéztek. A motoros fiatalember megkockáztatott egy pillantást. A jegyzőné félve mondta, de csupa mézzel: — Ülj le, Gizikén... Az ülnök régen nem érezte ilyen kínban magát. Három pohárral is felhörpintett, aztán a sör reklámokat kezdte vizsgálni. A jegyző csendesen emelte fel a fejét: — Mennyi az? — Harminckétezer dollár. Az ülnökné fel sóhajtott. A lányok gavallérja gyorsan számolni kezdett és sápadtan tolta oda a lányoknak a papirost. Az erdészné gyorsan odatolt egy széket: — De hát ülj le, édesem... Hogy történt a nagy dolog? Hanzi özvegye megtörölte a szája szélét — Hiszen tudjátok. A Hanzi nagybátyja cfr halt Clevelandiban s ránk hagyta a vagyonát. Sok az utánajárás és nem értek hozzá. Az erdészné áthajolt az asztalon: — Miért nem jöttél azonnal hozzánk, nálunk fogsz aludni. A jegyzőné gyűrűjével kopogtatott: — Mi fogadjuk szállásra. Csak küldd oda a holmidat, Gizi kém. Az ülnök hátra dobta magát a székében : — De nagyra vagytok egyszerre vele. Az előbb még lelkesedtetek utána. A felesége mérgesen lökte oldalba. Az asz- szonyok elvörösödtek és a kínos csend megint fölöttük lebegett. A kétkedés ördöge és a hivés angyala viaskodott egymással. A jegyző érezte fontosságát:— Majd én intézem el, hozzánk jön. Gizi elővette a táskáját s megmutatta az iratokat. Kétségtelen: a rokonság szélhámosára rámosolygott a szerencse és valóban, örökölt. Ezt letagadni nem lehet. Harminc- kétezer dollár! Az erdészné azt hitte, rögtön elájul. A férfiak zavartan néztek egymásra. Kétségkívül: a halászat a harminckétezer dollár után nagyon szemérmetlenül indult meg. A jegyzőné máris felállott, fizettetett és elvonszolta Szabó Gizit. Hozták már a csomagjait is. Diadallal vonultak a jegyzőékhez. A többiek kelletlenül maradtak. Az ülnök a szivarját rágta, a két lány papirgalacsino- kat gyúrt. A mulatságnak vége lett. Harminckétezer dollár igézete lebegett a szaletli fölött, körül- lengte a lelkeket és a félti tér* bor-adta nyugalom helyébe vad izgatottság lépett. — Szélhámos. Mindig mondtam, hogy szélhámos, — nyugtalankodott az ülnökné. — Megvolt neki mindig a pénze, mikor azonban kiderült, hogy tovább nem támogatjuk, ismét kijött egy újabb nagyágyúival, örök életében becsapott mindenkit. — Ne irigykedj, — legyintett az ura. Az erdész felállott. Gondosan eltette a szipkáját és beletúrt a hajába: — Az a dollár még nem végleges a jegyző urékkal. Majd a körmire nézek, hogy ott ne ragadjon valami. — Bizony jó lesz, — sietett a felesége. A jegyzőék, Szabó Gizivel már ott ballagtak a piacon, az akácfák alatt. Villanylámpa fénye hullt rájuk. A jegyzőné átölelte Gizit, az ura nagy magakelletéssel lépdelt mellette. A szállodai szolga kis koffert lóbált a kezében mögöttük. Békés rokoni együttes. Ezek, a szálloda kapujából csendes dühvei, titkolt irigységgel nézték. A harminckétezer dollár szaga illatozott a téren, a szélhámosnő szaval rezegtek s a levegőben már ott loibo- got az eljövendő hosszú harc lángja. — Szélhámos! — méltatlankodott az erdészné. — S hogy viszik a pénzes zsákot!... — nyújtotta utánuk a nyakát az egyik lány. A jegyzőék vitlék, repítették, húzták a zsákmányt, az édes Gizit, aki megtörve, fáradtan és fásultan emelgette lábait s feje fölött, a jövendőben, uj villongások suhogtak már. Az ülnökné még dobbantott a lábával: — A szemtelen! — kiáltotta mérgesen, részint a jegyzőnének, részint Gizinek, bele a piac csöndjébe s dühében elifutóttá a könny a szemét. Harminckétezer dollár kezdte meg útját, a lelkek tengerében.
