Prágai Magyar Hirlap, 1931. december (10. évfolyam, 274-296 / 2791-2813. szám)
1931-12-25 / 293. (2810.) szám
24 TOw^-MAfife^FrrRMCP IMI ftaeermibcir tB, péntek. sZENES ERZSI VJ VERSEIBŐL i A KOLTŐMŐ HALÁLA Milyen könnyű a szivem minden bánatom a földön maradt (jajongás, sirás meg ne akasszon) súlytalanabbal szállók mint a madaraik] súlytalanabbal mint levált rózsaszirom melyet a légben fújd egáló szellő sodor a eltűnők mint a felhő mely az imént az égen szemem előtt haladt. Nem egyedül szállók, rajban nyomon követnek versein^ s mire felérünk a mennybe körüliem kuksolnak ájbél énekelve mint Isten körül az angyalok, OH LÉLEK Oh lélek, lelkem nem vagy többé vakító világossági Ezelőtt sohasem borított el tartósan a kétségbeesés, csak annyira, mint a nap arany arcát az égen átúszó fellegek. Bukdácsoló fény lettél, amelyet egy árvíztől elöntött városban magosra “tart az egyetlen megmaradt élő. Ápolnálak, ajnároználak mint a kertész virágait felkerekedett vihar, veszedelmek, elemi csapások közepeit. De fogytán van erőm, nem bírlak tartani már, kihullsz elerőtlenedett kezemből, határaidat súrolják már a téboly fekete szárnyai, összeszedem utól«zor maradék erőmet, s mig utolsót lobban a kihunyó öntudat, teljes szivvel kiáltozom, hívom a kegyes halált hogy kioltson, mielőtt a téboly lecsapna rád. Dóczi Lajos és a cseh irodalom A Prágai Magyar Hírlap számára irta: Vilém Perina cseh iró Közvetlenül az 1860-os háború kitörései kintibe tőségükkel a mai napig megőrizték előtt egy dólcsehorsaági városban, Táborban ( frisseségüket ■ hangversenyezett Reményi Ede, a világhírű' magyar hegedűművész, aki azidotájt PrágáEMLÉKSOROK A „PRÁGAI MAGYAR HÍRLAP" TÍZÉVES JUBILEUMÁRA Irta: ILLÉS JÓZSEF dr. budapesti egyetemi tanár, őrs*, képviselő. A mai kor újságja nemcsak hü tükre akar lenni a közhangulatnak, hanem a társadalom lelkiismeretét szólaltatja meg. Mint minden tükör, még a művészileg csiszolt velencei tükörlap is csak képét adja a valóságnak és nem magát a valóságok Ezt nem szabad elfelejteniük azoknak, kik azzal vádolják az újságírást, hogy saját külön céljait követve, érdekeit képviselve másítja meg a valóságot, ferdít. A kép arra szolgál, hogy felidézze ezreknek és millióknak a lelkében a valóságot, hogy ráeszméljenek saját tudatalatti, szinte ösztönös érzéseikre, hogy tisztábban, világosabban lássák mindazt, amit óhajtanak vagy csak sejtenek. Kell, hogy a modern újságírás olyan tükröt tartson közönsége elé, amelyben magára ismer. Jaj annak az újságnak, amelyik céljatosan hamis képet nyújt: közönsége elfordul tőle, nem hisz neki. Az ilyen újság nem irányítja a közvéleményt, nem gyakorolhat kritikát, amely javít, nem dicsőíthet erényeket és képességeket közönségében, hogy nagyobb, nehezebb feladatok megoldására buzdítsa. Azt állítják, hogy a XX. század napilapja hízelegve az alsóbbrendű érzéseknek, hajhássza a szenzációt, hogy a közönség érdeklődését felfokozza és így szolgálójává lesz közönségének. Ennek tetszését igyekszik megnyerni és igy elveszti vezető, nevelő hatását. Én azt állítom, hogy a közönségtől függ végelemzétiben, milyen legyen a lapja. Kétségtelen, hogy az alsóbbrendű újságírás rossz irányban befolyásolhatja közönségének ízlését, de a magasabbrendü arra törekszik, hogy az egész érdekében emelje tudását, ízlését, nevelje művészileg a szépirodalom terén és a politikában. Ma a publicitás csak a múlt századéval la összehasonlítva, óriási, hihetetlen erővé lett a társadalom és állam életében. A lap által közvetített nyilvánosság szinte a szikratávíró erejével millióknak és millióknak érzésvilágát teheti közössé. Eszméket, gondolatokat és egész politikai ideológiát, amelyeket azelőtt évek, sőt évtizedek munkájával kellett propagálni, a mai újságírás publicitása szinte órák alatt tesz egész világrészekben élőkké, hatékonyakká. Ezeket a gondolatokat ébreszti bennem a Prágai Magyar Hírlap jubileuma. Ha visszatekintek a 10 évre, amely e lapnak nehéz, küzdelmes éveit, a kezdet nehézségeit jelenti, akkor meg kell állapítanom, hogy azoknak az ideális követelményeknek, amelyeket bevezető megállapításaimban állítottam fel, mindenkoron teljes mértékbeu megfelelni igyekezett. Súlyos feladat volt egy összeomlott világnak a háború után úgyszólván romjain to- vá'bbéptteni és a romokból uj szellemi hajlékot teremteni. Súlyos feladat volt megtalálni a közönséget, felismerni szükségleteit, formába önteni, összetartani, bátorítani. A politikai vezércikktől az irodalmi és művészeti rovatokig meg kellett találni az utakat a közönséghez és a közönségtől a laphoz. Ma már szinte csodálkozunk, hogy nehézségek lehettek, pedig tudjuk, emlékezünk reá, milyen szakadékokat kellett áthidalni, milyen űrt kellett betölteni, milyen mélységekbe és magasságokba kellett emelkedni tudni. Minden dicséret illeti azokat akik a kezdés, az uttörés kínos munkáját annyi Önfeláldozással, ön- megtagadással szolgálták. A Prágai Magyar Hírlapnak ki kellett küzdenie a maga helyét, be kellett illeszkednie a többi újság hierarchiájába és tiz év mutatja, hogy helyét jól választotta meg, az elfoglalt magasabb nivöt mindig megtartotta és aTről le nem csúszott Mi mindent vár ma a közönség az ö lapjától, akkor, amikor mohón kapja naponta a kezébe. Tudni akarja mi történik az egész világban, a legfrissebb hireket akarja, saját országának politikai, gazdasági helyzetét, a külföldnek és saját világának legfrissebb művészi s tudományos eseményeit. Egyszóval mindent akar tudni, minden kérdésre feleletet vár újságjától. Valóban, azt mondják ma, hogy a zsurnalisztika mindenható, én azt szeretném hangsúlyozni, hogy az olvasóközönség inkább mindentudónak akarja megtenni. És hol van a csalhatatlanaág kritériuma és hol van a tudás kimeríthetetlen forrása? Ezt gondolják meg azok, kik felelőtlenséggel, félrevezetéssel, tudatlansággal vádolják az újságokat. De mégi« a kötelességtudó újságíró kell hogy egyet abszolút Ismerjen, egyet igazán tudjon h ez a saját közönségének az ismerete. /X Prágai Mugyur Hírláp ismeri a maga publiban és egész Csehországban viharos sikereket aratott. A Rákóczi-induló eljátszása után, melyet a közönség kitörő tapssal fogadott, lelkes magyaur beszéddel köszöntötte fel Reményit egy fiatailem beír. A híres hegedűművész mondott köszönetét a fiatalembernek, aki nem volt más, mint Brábek Ferenc. Ez volt első nyilvános szereplése ennek férfinak, aki később letette alapkövét a magyar és cseh irodalom modern kapcsolatainak. Egy diákkörben, amely a Slavoj nevet viselte s amelynek tagja volt Ladisiaiv Quis, a későbbi népies modorú ballada-költő és Mixoslav Kraj- uik poéta, Brábek Ferenc az exotikus elemet képviselte. A miskolci gimnáziumban eltöltött hosszú diákévei alatt alaposan elsajátította a magyar nyelvet, úgy hogy Petőfi néhány versének lefordításával egyenesen elkápráztatta fiatal barátait, akik főleg német irodalmi alkotásokat tanulmányozva művelték elméjüket. A magyar irodalom akkoribau torra inoognita volt, sajnos sok tekintetben ma is az. A fiatalok közül kit ne ragadott volna magával Petőfi? És különösen az akkori fülledt, reakciós légkörben. Quls azt is tanácsolta Brábeknek: „Fordítsd szorgalmasan!*' Petőfi első fordításai nyomtatásban jelentek meg az Almanach Ceského Stűdénta cimü gyűjteményben- Ha ezekre a fordításokra mai irodalmi szempontból tekintünk, nem állják ki a komoly kritikáit. Hiányzik belőlük a költői lendület Brábek híven fordított* a költemény szellemét teljes mértékben tolmácsolta, de verselési készsége nem volt erős. De már a Karol Turnévá] együttesen végzett és az 1872-es évben megjelent fordítása nem kerülte el a cseh Írók figyelmét. Főképpen Nerudának tetszett s Petőfi költeményeinek halása jól megfigyelhető a „Bros tő motivy" ciklusában. Az első lépés tehát megtörtént. E fordítás sikerétől felbuzdulva, Brábek, aki közben Riegr tudományos lexikonjának (Naucny slovník) munkatársa lett, belekezdett Jókai Cigánybárójába. Néhány apróbb elbeszélés lett a gyümölcs* ennek a munkának. Ezzel egyidejűleg a lexikon számára megírta a magyar Írók rövid életrajzait s ezek gyors áttekumát és tudta a múltban mindig kielégíteni. Ha kezükbe veszik kedvelt újságjukat, fennhangon gondolkoznak, ezer és ezer ember lelke ugyanazt érzi, ugyanazt akarja, újságjának melódiái gyönyörködtetik, szórakoztatják, felemelik, egy egyéniséggé olvasztják. Azt kívánom a Prágai Magyar Hírlapnak, hogy továbbra is megőrizze közönségének együttérzését ée mindig erősebbé tegye. 1874-ben volt a premierje a Magyar Nemzeti Színházban Dóczi „Csók" cimü vigjátőká- nak. A lírikus jambusokban Irt mü francia élű szellemességével, uj romantikájával — bár mélyebb drámai konfliktus nem is volt benne — győzelmesen bevonult s budapesti színházi közönség szivébe. A Tudományos Akadémia a Teleki-díj száz aranyával jutalmazta meg a fiatal szerzőt s a vígjátékot a bécsi Burgtheater is elfogadta. Ez uj csemege volt Britek számára. Bécste utazott, hogy személyesen eszközölje ki Dóczi beleegyezését a fordításhoz. Dóczi dicsősége tetőfokán állott. Jobbkeze volt Andrássynak s a bécsi társaság legszellemesebb tagjának tartották. Dóczi csúnya volt, amíg hallgatott, mihelyt azonban megszólalt, szellemességével és élőéivel rögtön elragadta hallgatóit Ludassy megerősíti, hogy csúnya külseje dacára elbűvölte a nőket, ha beszélgetésbe bocsátkozott velük. Brábeket a Balüplatzou levő hivatalában fogadta. Bráboket meglepte, mennyire tájékozott volt Dőczi a cseh Irodalmi életről. Érdekelte a königinhofi őskézlnatok körüli harc s ka tegór ikiisan kijelentett*, hogy a kéziratok hamisítványok. Érdeklődött Hálek, Vrchlicky, Neruda és Cech felől. Főleg Vrchlíckyt szerette volna olvasni eredetiben, de nagy elfoglaltsága miatt nyelvtanulásra nincs ideje Brábek akkor nem sejtette, hogy Dóczit a cseh Irodalom ügyeiben nagyszerűen tájékoztatja aiz ifjú Semítera, aki főleg Nerudával baráti kapcsolatokat tartott fenn egészen Neruda haláláig. A beszélgetés során Dóczit a külügy miniszter kabinetjébe hívták. Dóczi megkérte Briteket, hogy várjon, mindjárt visszatér. Néhány pillanat múlva valóban vifeza la tért s egy kellemes hír izgalmával közölte Brábekkel, hogy épp most érkezett Milán herceg, a bécsi külügyminisztérium kegvenoe és párlfogolfja szerb fejedelemmé proklamáltatta magát. Dóczi ezután egy szekrényhez lépett, kivette a „Csők" egy széipkötésü példányát, címlapjára rövid dedlkáclót Irt, átadta Brábeknek s meghajolt annak jeléül, hogy beszélgetésük véget ért Ez 1882 március 8-án történt A ,vCsók" fordítása kissé hosszabb ideig tartott. Csaknem két évig. A fordításnak a Cseh Nemzeti Színházihoz való benyújtása után Brábek a következő tartalmú levelet kapta Vrch'lickytől: „A dramaturg ur arra kér, hogy a külső forma szem pontjából simítsam át Dóczi „Ccók“-ján«k ön által készített műfordításét, őszintén megvallom, hogy ezt a -- meglehetős hálátlan — munkát nem vállalhatnám, ha ön ehhez nem adná hozzájárulását, hiszen az egész az ön művé s a ritmus és a rím kedvéért teendő kis eltérések elvégre nem jelentenek semmit, aml-j kor egy egész mü fordításáról van szó. ügy vélem, ment vagyok a hiúságitól, főleg pedig az nem csábit, hogy nevem a számlapon ékeskedjék, — mindent csak ön iránti barátságból tennék s ez minél előbb megtörténhetnék a sem a színház igazgatóságnak, sem másnak nem kellene tudnia a dologról — Legyen szivéé értesíteni ez ügyben, hozzákezdjek-e 4 munkához, vagy megtagadjam a közreműködésemet a dologban, újból hangsúlyozom, hogy az ön barátsága s az önnel való jó viszonyom mindennél fontosabb nekem. Tisztelettel és baráti üdvözlettel L V/4 Erre a levélre Brábek írásban válaszolt • egyben megküldte Vrahlickynek a magyar eredetit azzal a kéréssel, hogy a fordítást^ amennyiben megjelenik, neki ajánlhassa Brábek; ugyanezen év októberének 1-én ezt a levelei kapta Vrchlickytől: „Mindenekelőtt szívélyes és őszinte köszönet a* ön szép le* veiéért és azon szándékáért, hogy a „Csók*4 fordítását nekem ajánlja, nem tudom ugyan, hogy erre a megtiszteltetésre mint szolgáltam rá, de köszönettel fogadom a odaadó szolgája vagyok. Köszönettel származtatom vissza a magyar eredetit, útmutatóm volt a rímes részleteknél, egyébként a® ön fordítására támaszkodtam." Vrchlicky az egész mü előnyére erősem megrövidítette a harmadik éa negyedik felvonást s a költeményeket zeneiség szempontjából valóban kijavította. A darabot 1884 november 21-én mutatták be a Cseh Nemzeti Színházban és csinos sikere volt. Vrchlácky fivére, aki prágai színházi referens volt, nagyon dicsérte a vígjátékot a a magyar irodai ml termékek szorgos fordítását tanácsolta. A Csók könyvárukban Is megjelent később Knapp „Ochotnické Divad- lo“ cimü gyűjteményében — Vnchllckynek ajánlva. Brábek nagy örömmel jelentette a mü sikerét. Dóczi meleghangú levélben mondott köszönetét. Több levélváltás nem Is volt a két férfiú között. — Brábek ezután az Ember Tragédiája lefordításának fáradságos munkájába fogott i Így nem volt ideje Dóczi romantikus vigjátékainak átültetésére. Dóczlnak azonban volt még egy tisztelője Csehországban: Svaoda dr., az Intim Színház (később a Svandovo Divadlo) igazgatója. Svamda még egyszer szín rehozta színházában a „Csók“-ot éa pedig a háború előtt, 1918- bam. Nagy visszhangot nem keltett vele, ai darab néhány előadás után teljesen lekerüli a szín lapról. A színházakban akkor már más szellem uralkodott a a Nemzeti Színház Inkább Molnár Ferenc „Farkasat játszotta, melyet nem magyarból, hanem németből fordítottak le, ami Brábeket, az őszhaju műfordítót különösen bántotta, mert Herczeg „Bizáncának fordításával történt szomorú tapasztalatai után elhatározta, hogy soha többé nem fog dolgozni színházak számára. Ez * kézirata ugyanis az egyik prágai színházban kézen-közön — elveszett. A cseh újságírók közül Dóczi érintkezett még a Národny Listy szerkesztőjével, a prágai parlamenti újságírók mai nesztorával, Penízekkel, aki a szellemes magyar Íróról bizonyára sok érdekes dolgot tudna még mondani. Albert bécsi egyetemi tanár is jól Ismerté Dóczit s megajándékozhatta egyik-másik antológiájával, melyekből Dóczi még többet tudhatott meg a cseh irodalomról és főleg Vrchlicky ről b Dohuptl Istvánt EZERARCÚ ISTEN Félik és tagadják Csinadrattás zajjal, Kéztördelve, búval. Keserű sóhajjal, Világháborúval, Könnyel éa kacajjal. Győzelmes szavának Nincsen elmúlása, Mindenütt van hlre^ Bálványa és mása, Mindenütt van Mve, Törvénye, lakása. Benned van és berme; Legényben, leányban, Magyarban, zsidóban, Kínaiban, dánban, Istentagadóban, Bennem, a pogányban. Ezerarca Isten EzüstUk a holdban, Mosolyof az íjkon Bujkál a bokorban, Pirul ki az arcon, Békéi meg a holtban.
