Prágai Magyar Hirlap, 1931. december (10. évfolyam, 274-296 / 2791-2813. szám)
1931-12-25 / 293. (2810.) szám
19&1 december 88, pómtefc. 'PIWCmMa<vV&UHTRT»SI» 23 Szemtől-szembe a 240 millió hindu mezítlábas uránál, Mahatma Gandhinál Egy felejthetetlen óra a hindu szabadság prófétáiának társaságában „Minden gonoszságnak, bajnak, gazdasági nyomorúságnak a háború az oka“ — R jelenlegi angol kormány is aligha fogja megoldani az indiai kérdést — mondja munkatársunknak Gandhi irta: HUNGRRICU5 MOTOR Páris, december. Hatalmát, befolyását, prófétai nagyságát elismerjük, — s mégis — első látásakor arra a külföldi illusztrációbél jólismert képre: „Éhínség Indiában14 gondolunk önkéntelen is. A végtelenségig menő önfegyelem, minden testi és lelki túlzástól való önmegtartóztatás. — konok aszkétizmus rideg megtestesítője, — ösz- szeaszott, töpörödött, száraz öreg emberke Gandhi G ndhi alakja a história távlatában Furcsán fog egykor a világtörténelem nagy pantheonjában, késő utódok szemében, Nagy Sándor, Julius Caesar, Napóleon, Mussolini jód- megtermett, mutatós formái mellett a mezítlábas, cvikkeres, sovány kis Gandhi festeni. Pedig talán nem utolsó 6orban éppen ez a jelentéktelen, szánalmas külső, puritán egyszerűség hajlamosak a 20. század egoista nagyságai, a mások baján, szenvedései, nélkülözései árán élősködők között a nagy jelentőséget, befolyást, tekintélyt Gandhinak biztosítani. A maga számára mindenről való lemondásában van valami prófétai, hogy ne mondjuk krisztusi, » mert erősen akarja, mint Krisztus tette az emberiséggel, meg fogja váltani népét ő is. S lelke mélyén rettegve, óvatos felsőbbséggel hízeleg neki Anglia. A tizenkét stációt azonban még nem járta végig Gandhi. Egyelőre Judásaí csókjánál tart A végleges föl támadástól még messze van India. De hogy föl fog támadni, Anglia is sejti már. — Milyen benyomással hagyta el Angliát? — kérdeztem Gandhitól többek közt. — Nem tekintem elpazaroltnak az ott töltött időt, — 6 lesütött szemmel sarui hegyét figyelte a titkok embere. Meg fogja-e vájjon ezt a személyesített titkot az elanyagiasodott világ valaha is fejteni? Amig az ajságiró eljut odáig • •. A francia gyarmatügyi minisztérium ajánlólevelét kellett igénybe vennem, hogy közelébe juthassak. De csak a közelébe. Hogy beszélhessek is vele, megszórjthaseam a kezét, miniszterek ajánló levelénél többre, egy egyszerű francia polgárasszony baráti meghívására volt szükség. — Barátom barátja az én barátom is, — mondja az angol közmondás. így lettem angol barátaim ajánlatára szívesen látott vendég a Gandhit vendégül látó francia polgári házban, így lehettem Párisban töltött egyetlen napján teljes órahosszat Gandhi közvetlen közelében, beszélhettem, hacsak rám jutott kevés percekig, négyszemközt vele. Erről az óráról, erről a néhány percről akarok az otthoniaknak beszámolni. * — Londonból jövet, Gandhi Párisban tölt egy napot, — szólt a híradás. Hol láthatom, hol beszélhetek vele? Érkezésekor, a pályaudvaron, ahol százezrek várják, vagy esti előadásán a Magio Citynben, ahová fé! Páris tódul? Jó hadiverv, fél győzelem. Hindu klubbeli ismerőseim utján könnyű volt megtudnom, hogy egy, a Montparnasss boulevard 166. szám alatt lévő magánlakásban fogják elszállásolni. Barátaim jól twn érték Miss Rlade-t, Gandhi hfl- eéírcs titkárnőjét, — telefonüzenet, — telefon- válasz, —: A szézám tárul •«• — Madame Guieyesse szívesen látja szombat este hat és hét között. Tiz-tizenkét tagból álló szükkörü társaságot fognak itt Gandhinak bemutatni... Valószinüleg lesz alkalom, hogy négyszemközt is beszélhet vele... Erről a zártkörű fogadásról utólag fog csak a nagy nyilvánosság tudomást szerezni. Egyetlen újságíró sem lesz jelen, önt, mint privát jói6merőst látjuk szívesen. Kivételesen szerencsés véletlenem tudatában nem annyira, mit fogok vele beszélni, jobban izgatott a tény, hogy orrhossznyira, szemtől- szembe állhatok vele, rejtélyes szemébe fúrhatom kutató szemem, sikerül talán Kelet titkainak tengeréből halvány gyöngyszemet kibuvár- kodnom. — Titok, megoldhatatlan talány volnál számunkra? Ember vagy te is, Gandhi, lelked zárja, ha kulcsát meglelik, szűk vonalnyira megnyílik talán nékünk is. — A külsőségek részletezése nem fontos? — Dehogy! el kell mesélnem, hogy Páris legelső szállodái fejedelmi lakosztályokat ajánlottak föl, s lába saruit királyilag fizetett hotel- managerek oldották volna szivesen, ha hozzájuk ereszkedik e mezítlábas, szerény kis hindu. Az ö szerénysége azonban nem különcködés, nem újfajta trükk, szenzációhajhászás, — hamisítatlan sajátossága, — lelki szükséglet, — másképp nem tehet, ■— nem volna különben ö, — India prófétája, népe hazugságnélküli Vezére, — szerény a szerények, szegény a szegények között. — egy szóval: Gandhi. Egy párisi polgárlakásban... Szombaton délután érkezett a Gare du Nord- on. Százezrek várták, ünnepelték. Páris minden hinduja ott volt, — tehetetlen bábként ragadta magával az ár. Békés megadással tűrte. Vállára emelt keresztje részének tekintette ezt is. — Estére viszontlátásra a Magic City-n, —- Cvöltik utána, & barátai végre titkon megszöktethetik. Madame Guieyesse lakásán várják a beavatottak. Furcsa, — mint az apostolok, tizenketten voltunk ott. 8 ne essék istenkáromlásszámba, akár a Názáretit, türelmetlenül vártuk mi is őt. öt óra huszonöt. Hatnál előbb aligha érkezhet. Van időm körülnézni. Ismerkedni, kérdezni, beszélni, — természetes, róla csak. A háziasszony, Madame Guieyesse, szeretetreméltó kövér kis bourgeoise asszony, négy szobás udvari lakása egyszerű berendezésű ebédlőjébe vezet. Terített asztal, rajta minden, mit Gandhi szeret. Üvegházi saláta, paradicsom, rizs, hagyma, burgonyásai áta, retek, — s Ég tudja, hol szerezhették, hófehér porcellánedényben hamisítatlan kecsketej. — így diktálta Miss Slade — mosolyog a Madame —, nem hiányzik talán semmi sem. A kiváncsiak ostroma Csöngetnek, maga a háziasszony nyit ajtót. Izgatottan ront be egy formaruhás alak: — Ne nyissanak addig senkinek ajtót, ha Gandhi jön, hirt adok. A tömeg a ház udvarára tódult, a lépcsőházat is ellepi, embereimmel alig tudjuk kiszorítani Őket. Valahogy megtudták, hogy ide készül most Gandhi. Mindenfajta igazolványokat mutogatnak, s követelik, hogy beengedjük őket. Madame Guieyesse kétségbeesett arccal kéri a rendőrtisztet: — Az Isten szerelmére, tartsák vissza a tömeget, tönkreteszik kis lakásomat, ha betódul az uccai nép. — Lássa — szólt félig sirv* —, nem való ilyen egyszerű háznak a szenzáció. A rendőrtiszt után siettem, s a lépcsőház korlátja mellől néztem végig, mint tolják kifelé az udvarra benyomult népet. A ház kapuját is becsapták, az udvaron nem maradt más, csak egy féltucat rendőr. A háziasszony is utánam jött: — Minden percben érkezhet, várjuk be itt most már Gandhit. S gondolatnyi idő után máris érkezett. A mezítlábas próféta Fia, Davidas Gandhi, diákklnézésü angolos ifjú, egy fehérpeplonos, mezítlábas férfi, s egy apácaszerfl, fehérbe burkolt nő kísérték. A házmesterlakásba rejtett, három házbeli kisleány virágcsokorral botlott a rendőrök által őrzött házkapun óvatosan bebujtatott Gandhi orra elé. Azt se tudta szegény, melyik kezébe fogja a fölösleges virágcsomót. Piszkos, csúnya párisi estre szitált a hideg eső, térdig meztelen lábszárait libabőr mászhat- ta végig, lelkünk fázott, hogy így láttuk jönni, száját kendővel fogta be, s köhögött, csúnya- szárazon köhögött szegény. — Ezt a telet meg fogja sinyleni Gandhi Eléje siettünk, fölvezettük, köszönte, szomorúan mosolygott szegény. Kálváriájának egyik stációja Páris is. „Sok vö t az ember A szűk kis szobában a szőnyegre guggolt, s gyermekes szemekkel pillantgatott körül. — Kissé elfáradtam, — sok volt az ember, de itt már jó... — s mindenkit kézsz őrit ássál, nyájasan üdvözöl. A fehérpeplonos férfi, később tudtam meg nevét, Raymond Duncan, a szerencsétlenül járt táncosnő, Isidora Duncan fivére, eléje térdelt, e mindenfélét kérdezett, e Gandhi felelt, dodonai- ná! dodonaibb módon, de felelt. Mások is kérdeztek, nem mindig diszkréten, válaszai azonban finomak voltak, se nem tagadtak, se nem igeneitek: — Ibis, redibis... Mi minden rejtőzhet e messze Keletről jött idegenben! Végre eléje jutok én is. Csak válaszait jegyzem ide, oly mellékes, mi volt a kérdés. A béke, a szeretet és a taretem apóteózisa — Udvariasan, előzékenyen bántak velem az angolok, igazán nem panaszkodom, s ha komoly eredményt nem értünk el, nem kell kétségbeesnünk, kitűzött célját India el fogja érni, erőink egyike a türelem, újra és újra kezdjük munkánk, Indiának csak teljes szabadságot szabad elfogadnia. — Angliának mindenképp nehéz a helyzete. Gazdasági küzdelmének várható eredményéről véleményt mondani ma még nem lehet. Változott politikájának keretei, céljai egyelőre nem tekinthetők át. Az indiai kérdést azonban a jelenlegi kormány aligha fogja megoldani. A franciákról finom udvariasan fejezte-ki véleményét. — Franciaország iskolapéldát mutatott a világnak a nagy forradalommal. Elég hatalmas azonban, hogy egy még nagyobb jótéteménnyel ajándékozzon meg minket, — az örök békévei. — Az emberiség elfáradt a sok öldöklésbe, nyugalmas munka, tartós béke után vágyik. Minden józan ember irtózik a háború lázitók hipokrlta frázisaitól. Minden gonoszságnak, bajnak, gazdasági nyomorúságnak a háború az oka. — Mennyivel nagyobb hőstett a fegyvert eldobni, mint embertársára fogni azt. Hangjában, nyugalmában, szavai mélyén valami egészen szokatlan van, — jó hallgatni őt. Egy nagyobb köhögési roham után Miss Slade gyöngéden feléje néz, kérdezi, de nekünk is szó'; — Ugy-e, fárasztó volt ez a mai nap, — és sokat is beszélt,.. ♦ Másnap reggel Svájc felé robogott vele a vonat. Angol és h;ndu diákok csapata kisérte ki az indóházba. A párisi várócsarnok üveges kupolája alatt furcsán visszhangzott az ismert skót búcsúztató dal: — Good bye, jolly good fellow, Good bjre.,« Zongora Pianinó Harmóniám Hangtisztaság és kivitel tekintetében löl Ilim ú Ihatatlan. SchoIze'Sőhne Warnsdorf (Csehország). **» Katalógus és árjegyzék díjmentesen. Prágai apróságok Prága... Köd, füst, korom, a járdákon apró tócsák, rikkancsok százai, kolduló asszonyok, fehérbotos vakok, suhancok. Itt árulja az Expresst a budapesti Beketow cirkusz kis Zolija ie. A mel- lékuccákban munkanélküliek, többnyire fiatalemberek, szólítják meg lépten-nyomon az embert? kis alamizsnáért. Egyikük sem evett, nőm ivott, nem aludt két napja, de amikor a tapasztalatlan nagylelkű adományozó elfordul, eredeti angol öngyújtókkal egyiptomira gyújtanak s a legközelebb bi bizalomgerjesztő járókelő megjelenéséig várakozó álláspontra helyezkednek. A legeredetibbek at állomás előtti pumpolók. „Az az ur épp most adott két koronát és már csak egy korona hiányzik a vasútjegyhez, hogy hazautalhassak11, kérlel lelkendezve az „elutazó munkanélküli44, kinek három perc múlva megy a vonatja. Kinek volna szive kérését megtagadni? — Félóra múlva, mikor visz-: szajövök, a rossz fiziognomiáju „elutazó munkanélküli44 újra megszólít, megint siet, mert három perc múlva megy a vonatja, de most már egykoro- nahuszat kér — ugylátszik közben emelték a vasúti díjszabást. h. legeredetibb reklámmal a Párisi-uccában találkoztam. A hídfőnél förtelmes, penetrána bűz csapja meg orromat. A bűz eredetére vonatkozólag bővebb felvilágosítást egy kanális nyitott lejárata m'ujt, mely előtt összetákolt favászontábla csábítgatja a kiváncsiakat: „A prágai csatornák megtekinthetők! Felnőtteknek 2 korona. — A munkanélküliek javára*, Prága a vásárok és uccai árusok eidorádója. A Vencel-téren minden tíz lépésre mást kinálgat- nak. Levérpapirt, manzsettagombot, sorsjegyet, szaladó cserebogarat, babákat, gyufát, clpözsinórt, patent férflharisnyakötőt, amit az élelmes elárusító azonnal be is mutat tulajdon harisnyáján és rossz, alatta levő valamikor fehér nadrágszárán. Legnagyobb közönségük a sorsjegyárusoknak van, akik bűvészmutatványokkal produkálják magukat üres óráikban. Semmiből száz koronát csinálnak, (ami igazán dicséretreméltó művészet a mai nehéz időkben), a következő pillanatban pedig a szép zöld százas semmivé válik kezükben (ezt bizony én is megcsinálom). Vannak ezenkívül bolygó gyümölcsárusok, kik kosarakban engedély nélkül árulnak 5 koronáért egy kiló banánt kapumélyedésekben, sarkokban a legközelebbi rendőrsisak megjelenéséig, amikor is az egész üzletet sürgősen hátukra veszik és egy uccával odébb állnak, * A kalauz urak, nagy urak — mondogatják & prágaiak a villamoskalauzokra. így is van. Már többször előfordult szemem láttára, hogy a kalauz, mivelhogy valamivel több utas volt a kocsiban, vagy egyéb csekélység miatt, szépen leszállította & potyán utazó rendőrt. Ezzel szemben vannak potyautasok, kiket úgyszólván dédelgetnek. így as egyes villamosra miden este hat órakor, amikor is esti sétáját végzi, a Wilson-pályaudvarnál felugrik egy farkaskutya és persze mindennemű jegyváltás nélkül egy-két állomást utazik a kocsiban. Eddig még nem fordult elő, hogy kiutasították volna. Ja, villamos! A prágai villamost nem áldották meg a legszebb utakkal. Hegynek fel, hegynek le kell mennie, árkon-bokron keresztül. Persze ennek megfelelően járnak a kocsik is. Minek siessenek? Egy türelmetlen prágai ismerősöm egy alkalommal szóvátette a kalauznak, hogy nagyon lassan megyünk. A kedélyes válasz szóról-szóra a következő volt: A villamosok nem azért vannak, hogy gyorsan járjanak, hanem arra, — s itt hangja önérzetesebb lett —, hogy a várost díszítsék!... STÜSSZI,
