Prágai Magyar Hirlap, 1931. december (10. évfolyam, 274-296 / 2791-2813. szám)
1931-12-25 / 293. (2810.) szám
10 tb&gai-A^ao^ar-hirlar 1931. december 25, péntek. „Szenteket és országépitő férfiakat hasonló arányszámban egyetlen európai dinasztia sem adott a történelemnek, mint az Arpád-ház“ Apponyi Albert ünnepi beszéde Szent Erzsébetről Válasz egy német folyóirat „történelemismereté^-re erős védbástyájának felépítője, a második — Főorvost választott a nyitrai betegse- gélyző. Nyitrai tudósitónk jelenti: A nyitrai kerületi betegségiéi yző pénztár főorvosi állására, mint ismeretes, számos pályázat érkezett, melyek ügyében hétfőn hoztak döntést. Az igazgatóság több nyitrai pályázóval szemben Smeringa N. dr. pöstyéni orvost választotta meg főorvossá, aki a választás jogerőre emelkedése után fogja uj állását elfoglalni. — Előadások Esztergomban a szlovenszkói magyar lírikusokról. Esztergomból jelentik: Az esztergomi szabad egyetemi előadások sorozatában Marc ell Árpád dr. reáliskolai tanár négy előadást tartott a szlovenszkói magyar lírikusokról. Az előadások keretiéiben megemlékezett a kisebbségi magyar lélek megn yilatkozása iról és tize vés fejlődéséről. Ismertette a csehszlovákiai magyar lírikusok működését s jelentőségét. Az előadások iránt nagy érdeklődés nyilvánult meg. Az esztergomi közönség nagy szeretettel fogadta a jeles előadó fejtegetéseit. — Húszezer korona karácsonyi segélyt kapnak a nyitrai munkanélküliek. Nyitrai tudósitónk jelenti: A nyitrai munkanélküliek ügyét intéző bizottság legutóbbi ülésén elhatározta, hogy a nyilván tartott' munkanélküliek részére karácsonyi segély elmén 20.000 koronát utal ki, mely összeget a nős és nőtlen munkanélküliek között bizonyos kulcs szerint fognak felosztani. Vidám rovat vmbbbbac&SKEfr (A borzalmak báza.) Mayer ur megmutatja unokaöccsének Berlint. Egy hatalmas uj épület előtt megáll. — Látod, ez a ház sok megkínzott ember véréből, könnyéből és sóhajából épült. — Borzalmas — mondja unokaöccse —, és kié ez a ház? — A fogorvosok országos szövetségéé. * — Ah, ha ezt a dalt hallom, mindig eszembe jut sok régi elfelejtett emlék. — Úgy? Akkor talán az is eszedbe jut, hogy félévvel ezelőtt száz koronát adtam kölcsön? * —■ Megkapta már a professzor a 27-esből a reggelit? — Nem tudom. — Akkor meg kell kérdezni őt. — Megkérdeztem, de ő sem tudja. * Két megrögzött alkoholista találkozik. —• Reggeliztél már? — Még egy csöppet sem. # — Papa, ugy-e, Edison alkotta az első beszélőgépet? — Nem, fiam. Az első beszélőgépet az Isten alkotta, Edison csak azt a beszélőgépet találta föl, amelyiket el is lehet állítani. * (Jóakaratu kritika.) — Jó alakja van, ugy-e, a Mancinak? — Jó alakja? Az egyetlen ruhadarab, amit készen tud venni, az esernyő. — Szenes Erzsi előadása a kassai zsidó leányegylet estélyén. Kassai szerkesztőségünk jelenti: A kassai zsidó leányegylet december 26-i, szombati műsoros estjén, amelyet az AstóI ria-kávéház szuterénjében rendeznek, föllép ( Szenes Erzsi, a jónevü költőnő is, aki legújabb verseiből fog fölolvasni. Mellette Cséry Magda, Scháchter Guszti és Révész Jenő tánctanár nagysikerűnek ígérkező ének- és táncszámai szerepelnek az est műsorán. Az estély 9 órakor kezdődik. Belépődíj nincs, csupán egy tea ára 8 korona. xx A soffőrvlzsgák nagyszerű eredményt biztosítottak Gáspár igazgató eoffőrkiképzőjének, mert számszerűit 51 növendéke biztos sikerre) vizsgázott. A kiváló eredmény az iskola kitűnő, modern felszerelését és európai hirü kiképzési rendeszerét igazolja. A tanfolyamnak számos külföldi hallgatója is volt. Úgy a rozsnyói, valamint a kassai tanfolyam növendékei kivétel nélkül valamennyien nagyszerű eredménnyel vizsgáztak, névszerinti Csajka Zsuzsi a TATRA- müvek hivatalnoka, Ing. Kudel A!., Bemer dr. orvos, Kaufmann B. dr., Vondra V. dr. ügyvédek, Petrik St., Gorzó Jul. városi hív., Zábron- sky J., Kukuila Pável, Damits Frantieek Do- ohod., pénzügyi tisztviselők, Gyurgyovsky O., Lakatos Ján tűzoltó, Szoboth L., Littmann A. művezető, Kreibik A. hivatalnok, Bafa-müvek Zlín, Jarus S-, Dubovcsi Fr. Kassa, Novák M., Róth K. Dénes, Juránek J. Rozsnyó, Hanesz P. Torna-Görgő, Tomásek K. Ján Smolnik, Rubin Eugen ez ód agyár os, Udavske, Vártáé J. Túrna, Kaspárová Heléna ápolónő, Nagymihály, svob. Kühejda V. Galánta, Miklár St. agrárpárti titkár Obisovce, Molnár J. Sp. Nová Vés, Lukács M. Vclká Ida. Korecsko K. Vajnovce, Jakab Péter Migfléc, Sosák M., Kostolany N. II., Bliha J., Vrariay J. Jasov, Kosara J. Trebisov, Miilier A., Tomkó I., Bauernfein G. Buziba, Tománek Fr. Kassa, Atlasz M. Kassa, Sehön D., O. V. Kövesd, Hu^ák O. Secovce, Cuper M. Beherov, Molnár L. N. Slana, Szabó J. Tornaija, stb. stb. Az iskola igazgatósága közli, hogy folytatólagos 4- hetes tanfolyamok kezdődnek január 2—5—-10 és 10-éri. melyre a beiratkozások és jelentkezések egész Szlovenezkó és Podkarpatská-Fiúsból kizárólag Gáspár igazgatónál, az Első Csehszlov. Soffőrképzőben KoSice, öibrikova ul. 12. alatt eszközölietnek. Tájékoztató vidékre 5 korona pofltabólyog melleit. Telefon: 066. Budapest, december 23. A Szent István Akadémia vasárnap délelőtt a Szent István Társulat dísztermében tartotta magyarországi Szent Erzsébet halála 700. évfordulójának megünneplésével egybekötött 15. ■rendes ünnepi ülését, amelyen nagyszámú előkelő közönség vett részt. Az ünnepi ülést Apponyi Albert gróf nagyszabású beszéddel nyitotta meg. Többek között a következőket mondotta: — A most végéhez közeledő és az ezt megelőző esztendő jubiláris esztendők jellegével bírnak. Szent Imre, Szent Ágoston, Páduai Szent Antal és Szent Erzsébet jubileumait ünnepelte az egyház ezekben az években. Minket, magyarokat a kegyeletes és áh itatós visszaemlékezések e sorából Szent Imre és Szent Erzsébet érdekelnek különösen közelről. Az elsőnek jubileumát a múlt évben ültük meg világra szóló fénnyel, nemzetünknek minden tekintetben nagy hasznára. Ezidén Árpádházi Szent Erzsébetről emlékszünk meg, erről a tüneményes női alakról, aki teljes kifejlődését igaz, Németországban nyerte, sőt nevelését is, a thüringiai trónörökössel való eljegyzése folytán; de születésénél fogva, az ereiben folyt Árpád- vérnek cimén mégis a miénk is, a magyar egyéniségben zajló lehetőségeket ragyogtatja tündöklő egyénisége. És ha legújabban német folyóiratról értesültem, amely szentünknek ezt a magyar eredetét, szinte olyan eredendő bűnjelének állítja oda, melytől tisztulnia kellett, mondván, hoigy ő a rémtetteirő! (Untaién) hírhedt Árpád-dinasztiából származott, úgy mi e történelmi alaposság e bámulatos megnyilatkozásán épülhetünk ugyan, de egész szerényen szembeállíthatjuk vele azt a tényt, hogy mégsem egészen rossz törzsből fakadhatott ez a dúsan virágzó ág, abból az Árpádiház- ból tudniillik, mely háromszáz éven belül öt szentet és még több boldoggá avatott férfiút és nőt adott az Egyháznak; amelyből származtak; Szent István, egy népnek apostola és Szent László királyok, az előbbi a kereszténység és a nyugati kuliura egy Késmárk, december 23. Tiz év óta, amióta a Prágai Magyar Hirlap fönnáll, ez a lap egyik jelentős föladatának tartotta, hogy a Magas-Tátrát és a Szcpes- séget a maga nagy nyilvánossága révén elősegítse abban a fontos föladatban, amelyet ez az idegenforgalmi központ gazdasági és kulturális téren maga elé tűzött. Ezek a sorok, amelyek a Tátra aljáról érkeznek és a Tátráról Íródnak, egyúttal a Szepesség és az egész Tátravidék meleg üdvözletét jelentsék a jubiláló Prágai Magyar Hírlapnak, azért a szerétéiért és megértésért, amelyet tiz év alatt e vidékkel szemben tanúsított. A Szepesség tudja, milyen hatalmas értéke a kisebbségi életnek a Prágai Magyar Hirlap és a lap sze- reíetét ezért is hűséggel viszonozza. A Magas-Tátra... Fagyos fenséggel ágaskodnak csipkés ormai felhők fölötti magasságba. Gránitfala őrt áll a Szepesség fölött, de egyszersmind ráüti bélyegét. Hiszen vannak a természeti szépségekkel gazdagon megáldott Szepességnck más nagyszerű vidékei is. Bármily szép azonban a Her- nádszoro-s vadregényes tája, vagy a Branyisz- kó, bármily szelíden békés és lenyűgöző is a Dunajec sziklás áttörése — egyikük se vete- kedhetik a Szepesség legnagyobb kincsével, a Magas-Tátra bércsorával, amely még százszor szebb, hatalmasabb és nagyszerűbb és amelyet a teremtő Isten a maga müvének messzire ragyogó, ékes koronájaként emelt. A szepességi nép mindannyla szeretettel és büszkeséggel 'gondol a. Tátrára és akárhogyan alakulnak is életkörülményei, bárhová veti is a sors, a világ minden részéből visszavágyik a tájékára. De Így van a Magas-Tátrával az idegen is: aki egyszer látta, soha el nem felejti és aki. egyszer itt volt, mindig vieszavágyik a hegyeknek ebbe a féneégesen-misztikus világába. Nyáron is szép a Magas-Tátra, télen is; minden évszakban gyönyörű. És mindig, szinte naponta, uj és uj alakban, uj és uj formában mutatkozik! Hogy is van, mikor csak a hegyek legfelsőbb ormán vannak már hóeávok? A tarpataki völgyben dübörögve morajlik a vízesés, ■fönt a magasban játszi napsugár hámozza ki a ködök közül a loinnici és a gerlachfalvi csúcs nyári hótól megőszült fejét. A tengerszemcsucsa keresztény lovagtipusnak a középkorban egyik legtiindökíöbb megszemélyesítője. Rajtuk kevül pedig egész sorozata a nagy uralkodóknak: Kálmán, III. és IV. Béla, V. István, valamennyien országépitő férfiak, aminöket hasonló arányszámban egyetlen európai dinasztia sem adott a történelemnek. Árpádházi Szent Erzsébet tehát nem elszigetelt fényfolt egy sötét háttéren, nem kell pirulnia családi eredetéért, rokbiwágáért, magyar hagyományaiért; a német knltúrának pedig, melybe belépett, melynek kincseit öregbítette, nem volt rajta mit tiszti tan ia; elég dicsőség, hogy egyéniségét azzá fejlesztette, amivé lett az egész világ bámulatára és épülésére. — Kell-e kiemelnem Szent Erzsébet emléke ünneplésének különös időszerűségét a mi napjainkban, az általános nyomorúság e napjaiban? Volt-e idő, melyben aktuálisabb lett voha a keresztény felebaráti szeretet és könyöriV- letesség e hősnőjének képe, mint éppen ma ? Az egyetlen eset, amelyben ő, ha a betűt nézzük, a hitvesi odaadás ellen látszott véteni, az volt, mikor férje jóindulatból és előrelátó óvatosságból korlátozni kívánta túláradó jótékonysági cselekvését, a szent azonban túltette magát e tilalmon. Az Ur Isten pedig az ő pártjára állott, kedvéért csodát miveit, rózsákká változtatván a szegényeknek szánt kenyeret és ezzel megnyitotta a különben ne- messzivü fejedelem szemeit a magasabb hivatás iránt, mely szent életepárját a könyö- rület gyakorlatában arra ösztönözte, amit a világias felfogás túlzásnak nézett. Valóban, nem eshetett volna jobb időre Szent Erzsébet jubileuma. A beszédet többször szakította félbe a helyeslés és tetszésnyilvánítás. Utána Balanyi György osztálytitkár olvasta fel „Szent Erzsébet és Szent Ferenc** cimü értkezését. nál föltárul a Tátra rejtélyeinek világa az ámuló szemek előtt: megmutatja a feketén meredő gránittá Iáidat, a csillogó hófoltokat, a virágos rétekéi; szédülve néz le az ember a tengerszem és a Halastó sima tükrére, mely naigy mélységből villan a turista felé éis messze kiséri tekintetével a habos felhőket, amelyek lomhán úsznak a lengyel síkon át. A szarmata síkon át, amely valaha tenger volt és ennek a tengernek a Magas Tátra hegy láncolata vetett gátat. Megismerni ezt a világot annyit jelent, mint megszeretni; megszeretni pedig any- nyit, mint rabjává lenni. Elképzelhető-e szebb, mint az este a zöld tó partján, amikor alkony borul a tájra és fehér ködök ölelgetik a karbunkulustorony mondaövezie csúcsát? Amelyen valaha gyönyörű smaragd ragyogott, amíg el nem jött a szerelmes ifjú és szive 'bálványának le nem törte, hogy azulán a smaragddal és a tó tündérével együtt a mély vízben lelje halálát. Azóta a mélyből ragyog fel éjszakánként a kar- bunkülusikő vakító fénye. Az ember ott ül a tó partján a harmatos fűben és nem tudja, vájjon a karbunkulustorony karcsúságában gyönyörködjék-e, vagy pedig a késmárki csúcs rettentő fekete falát bámulja? És a Halastónál ott őrködik a kővé vált Barát a hegyek kincsei fölött, az égi hatalmak Ítélték erre a sorsra, mert röghöz kötött ember létére megkísérelte a madárhoz hasonlítani és a Koronahegyeiktől a Halastóig repült. A Koprovavölgy zugó fenyveseiben ezer méternyire ágaskodik a völgy föllé a vén Kiríván, a királyi alakul Tátracsucs négyágú koronájának millió gyémántját csillogtatja meg a csorbái itó tükrében — és mindez csak kevés részlet abból az ezernyi képből, amelyet a Tátra a szemlélőnek mutat. Vannak napok, almikor felhőnek még nyomát se látni a sugárzóan kék égen. Szinte izzik a szikla, amikor a turista perzselő napsugárban mászik a hegygerinceken. És amikor a csúcsra ér, messze kalandozhat a tekintet: a Tiszától a Visztuláig és csak a magyar alföld és a lengyel síkság párába vesző távlata szab határt a nagyszerű kilátásnak, Néha söbét felhőik borulnak a PopRádiómüsor 66. oldal Utazás 67. oldal Keresztrejtvény68. oldal rádvölgye fölé, zuhog az eső és az emberek sajnálkozva gondolnak a hegymászókra, akik ilyenkor odafönt járnak a csúcsokon. A turista azonban ilyen időben is megismerkedik a hegyek fenségével. Volt már úgy, hogy melegen tűzött a nap, kék volt az ég, a hegymászók fölött, a csúcsok tisztán emelkedtek a magasba egy végtelennek tetsző szürke tengerből, de már viharfelhő ült a turisták fölött és lent égiháboru dühöngött Pedig a felhőtengeT, amely a csúcsok talapzatát nyaldosta, szelídnek és ártatlannak látszott. Egyszerre csak cikkázás törte meg a csendet, villámokat szórtak és vizet zúdítottak lefelé a felhők. Negyedóra múlva azonban már ismét tűzött a nap és a vizes sziklákon verte vissza aranyos sugarait, elképzelhetetlenül gyönyörű látványt nyújtva. Szép a nyári Tátra, de szinte leirhataitflan az a tündéri pompa, amelyet tél idején varázsol tél apó, a természetnek ez a nagy művésze, a hegyekbe. A csúcsok homlokán ilyenkor jégdiadém csillog, melynek millió gyémántján szikrákat hány a napsugár. Mezítelen vállukról hermelinpalást omlik, puha re- dőkbe szedve a lábukig. A völgy ölén hatalmas pántjaival erős páncél tartja fogva a hegyi patakot, mely nyáron oly rakoncátlanul ugrándozik. Még a zúgását is belefojtja. A fenyves is alszik, haragoszöldjét szürkére tompítja az ezüstös zúzmara. Roskadoznak a vén fák ágai a reájuk terhelt hőpárnák súlyától. Sárgásán szűrődik be a napsugár és hosz- szu kék árnyékot rajzol a fák mögé. És este, amikor felfelé indul már a völgyből hóditó útjára a sötét éjszaka, ott fönt, a fehér cucso- kon föl ragyog mégegyszer a nap, kigyul a tűz és lobogó lánggal ég. Mintha vér folyna a csúcsokról a völgyek lila árnyéka felé, téli estéken úgy ég, ugv vörösük az alkonypir. A téli Tátra panorámája sokkal i.mpozánsabb és karakterisztikusabb képet nyújt, mint a nyári Tátra. A fensik ágait nehéz hótömegek húzzák le, koronájukon pedig jégkristályok csillognak. Az erdőben mélységes csend, csak egy-egy ág törik le a rája nehezedő hótömeg súlya alatt nagy recsegéssel. A puha erdei talaj magas, sokszor két-károm méteres hóvál van fedve, rajtuk kis erdei vadak és sifutók számtalan nyoma, amelyek keresztül-kasul húzódnak a vakító fehérségen. A sziklákról gyönyörű, a nap sugaraiban aranyosan csillogó légvonalak zubognak le és különböző formájukkal varázslatos, fantasztikus képet alkotnak. Télen még van a hegyekben ma is valami abból a magányból, abból a beszédes csöndből, abból az elhagya toltságból, amelyet nváron a legtöbb helyen biába keresünk már. Elűzte az ember, kiszorította a szepességiek által ide, a hegyek misztikus világába plántált kultúra, amely lépésről-lépésre hódította el a hegyeket a természettől. De a Tátrában ma is vannak még helyek, aOiol őseredeti állapotában, meg nem zavart harmóniájában élvezhetjük a magashegyi természetet. Különösen télen. Nehezen hozzáférhető völgyek, eldugott sziklakat tanok ezek. Alulról vadas- kert zárja el a feléjük vezető utat, míg fölöttük ledönthetetlen bástyaként merednek a Tátra főgerIncének sima táblákban letörő falai. Ezek a völgyeik megőrizték érintetlen szépségüket, szűzi varázsukat. Ezrek és ezrek járnak a téli Tátrába, a fürdőhelyekre, amelyek koszorúként övezik ezer és több több méter magasságban a hegyek lábait. Élénk és el ven, mozgalmas és változatos, élvezetes és vidám az élet a téli Tátráiban, az ezrek között mégis mindig akadnak, akik sítalpakon a csöndes, varázslatos szép helyek felé igyekeznek. Kiveszik a részüket mindabból, amit a fejlett és nagyszabásúvá változtatott fürdő- kultura nyújt a téli Tátra látogatói számára, de elmennek oda is, ahol csak vada vamok mutatják, hogy ott is élet van. Aki közjk akar lenni az Úristenhez, aki részesévé akar válni annak a sokatmondó, nagy csöndnek, amelyben a hegyeik szívverése lüktet, az oda megy el, ezekbe a völgyekbe. Föl zarándokol a Jávor in a ősrengetegéből a fekete tóhoz, amely a jégvölgyi csúcs mérhetetlen fala tövéből mosolyog az ég felé. Emberi zaj ide nem hatol, legfeljebb a Siroka felől hangzik át mélán a pásztonforulya. Vagy a Javorina-csu- esoik komor, nedves falai alján elterülő om- ladékimezők közül, vagy a varangyos tó partjáról. Aki ide eljut, az elmegy a Podvisoika szarvasbőgéstől hangos erdeiből a vadkaesa- völgybe, ahol hatalmas hótömegek ölelik körül a kacsavölgyi zöld tó jéggé fagyott tükrét és elmegy a szmrecsini völgybe is, ahol úgy hevernek a hótakaró alatt a vén ci.ibolyák korhadó törzsei, ahogyan valamikor ledöntötte őket a vihar. Ezek a helyek ma is mind valóságos szentélyei a magánynak. Vannak más hegyek is, a Tátránál sokkalta magasabbak, hatalmasabb hegytetőik, félelmetesebbek, gigászibb aránynak. De a Tátra mégis szebb, érdekesebb, csodálatosabb, mert azokból a begyekből hiányzik az a varázslat, ami a Tátrával oly szorossá, oly bensőségessé teszi mindenki kapcsolatát. Étert tér mindenki mindig újra és újra vissza a Tátrába, ezért búcsúzik mindenki tőle mindig azzal, hogy: a viszontlátásra, Nwnény Vilmos dr. VARÁZSLATOS, RAGYOGÓ TÁTRA
