Prágai Magyar Hirlap, 1931. december (10. évfolyam, 274-296 / 2791-2813. szám)

1931-12-25 / 293. (2810.) szám

1981 deeemiher S$. p*ntefc. HeU Hitler — Heil Goethe! Irta: NEUBAUER PÁL (Berlin) 6 T^GA!MA<A^HTRLAg __________________ Mi nden a szemétben! Irta: Móricz Zsigmond Már mindenütt keresték a kis ezüst kana­lat, és sehol sem találták. Verácska, a fiatal mama, nagyon meg volt ijedve mert a kanalat a baba a keresztmamá­tól kapta e bele volt gravírozva a neve is. Is­ten őrizzen, hogy elvesszen. Az egész konyhát felhányta, a legkisebb zugot is kikutatta, az tán az ebédlőt tette tűvé újra s a hálóban sem hagyott mozditatlan egy darab buto.t egy takarót, vagy párnát se. A kiskanál csak nem került elő. A baba s:rt, meg kellett etetni s egy közönséges kávéska­nállal volt kénytelen a fejecskét beadni 2^ki. Olyan rettegések közt, hogy egy egér nem fél annyira minden moccanástól, mint ő. A ma­ma ugyanis itt volt náluk s éppen a kertben dolgozott, az őszi kertet járta és utánavizs­gálta a krumpliásást, mert a mamának az a meggyőződése, hogy ezek a mai napszámosok elszánt sikkasztok, akiknek jobban e-ik, ha a krumplit otthagyják a földben. Csakugyan már egy fél szakajtó krumplit szedett össze s minden egyes újabb szemnél vértódulást ka­pott, hogy ez az ő lánya semminek sem tud utána járni, a végén az árokparton fognak meghalni. Egyszerre a krumplifoldeí otthagvta a ma­ma és közelebb jött a konyhakertbe. Valami azt súgta neki, hogy ott talál valami nagy botrányt. És csakugyan egy fél karaktét talált. Fel­emelte. A karalábé friss vo’t. ketté volt vágva. Szörnyülködve vette fel. Ugyan ki tette ezt? Biztosan az a gonosz lélek, a leányának a kis cselédje. Lopja a karalábét és sebUben bevág­ta a tetején nőtt bütyköt, ahogv ősszel szo­kott nőni a karalábé s azt elhajította. A buta. Mikor ez a jó az ilyen őszi kalarábéban. Fog­ta a bűnjelet és nagy diadallal hozta fel a la­kásba. — Hát ez mi? — kiáltotta már a tornácon. Senki sem volt kinn. Behozta a szobába s abban a pillanatban nyitott rá a leányára, mi­kor az az utolsó kanál tejet gyömöszölte a pi­cibb Ahogy meglátta mi történik, még a lélekzete is elállóit. — Hol a baba kanala? Verácska elpirult s elsápadt. — Én nem tudom mama; mama nem látta? — Hogy láttam volna én? Olyan ideges hangulat támadt azonnal, hogy mindketten remegtek az izgalomtól. A mama nyugalmat erőltetett: — Hát meg kell keresni fiam. — Már kerestem. Mindenütt kerested? — Mindenütt mama. — A konyhában nincs? — Nincs. — Lecsúszva valahol. — Minden zugot kisöpörtem, mindenütt, ahol csak elképzelhető. — A hálószobában is nézted? — Néztem. A hálóban, az ebédlőben. Min­den elképzelhető helyen. A mama állott, mint egy villámsujtotta fa. Ez rettenetes, ez a ház. Ezek a mai fiatalok. Ilyen rendetlenség. Hát hogyne pusztulnának el. Mi jövője lehet egy háznak, ahol a baba ezüst kávéskanala csak xigy eltűnik, és ahe­lyett, hogy Hívé tennék a házat, egyszerűen hozzáfognak etetni a babát pakfonkaná^ával. Régen mondja ő, légen látja ő, hogy ebből a házból! semmi se lesz. Nem tudnak egyebet, csak tékozolni. Pedig most kell megfogni a dolog végét és addig kell spórolni, mig nincs kiadás, mig a baba kicsi, mert ha a gyerekek megjönnek s megnőnek, akkor már nem lehet spórolni. Pedig jön az élet s később egy asz- ezonynak abból kell megélnie, amit fiata’ko- rában megtakarítóit S milyen durcásan né/ rá a lánya, mintha ő volna az ellenség. Mintha az édesanyja rocz- §zat akarna, pedig ki a jó barát és ki a se­gítség, ha nem az anya . . , — A szemétben megnézted? — Ugyan mama. S ezt Verácska olyan felháborodott és sértő­dött hangon mondta, mintha soha nem történt volna meg. De bántja az, hogv a mama min­den nap átvizsgálja a szemétládát, mielőtt kiöntenék, mert e mellett a szeles kis cseléd mellett sohase lehet biztos senki, hogy nem dob-e valamit bele a szemétládába ... Nem sokat vitázott hát. hanem azonnal ment ki a tornác sarkába, ahol a ezemétláda állott. Pár perc inulva jött is be nagy elégtétellel • a kezében volt a kávéskanál. Az ezüstkanál. Belogravirozva a baba neve . . . — Tessék, — mondta s nem akart Murai1 •értőt mondani, csak azt vetette hozzá: — Ná­latok minden a szemétbe kerül. Veráos,kának elöntötte a könny a szemelt. A mama legyintett 8 hogy valami mást mondjon: A berlini Anhalter Bahnhof liftje levitt néhány méterre a föld alá, ragyogóan kivi­lágított alagútba, amely egyenesen az Ex- oelsior szálló halijába vezet. Jobbra-balra túlméretezett virág- és ékszerkereskedések, selyem- és butorkirakatok. A bejáratok előtt jólöKözÖtt polgárok, kiktől azt várod, hogy vásárlásra invitálnak, nyájas idegen, de amikor káiprázó szemmel megállapítod, hogy ime Németország legalább olyan erős. mint hajdan a wilhelminikus érában, né­hány polgár szerényen megszólít: adnál 20 pfenniget, mert két napja nem ettek. Leépí­tés. munkanélküliség... forradalmak, pol­gárháborúk küszöbén az országi így hát korrigálod a fenti elhamarkodott megállapí­tást, jószívűséged szabadjára engeded és egy egész márkával megken n yebbül len lépsz be az Exoe-lsior halijába, Evy márka: nyolc csehszlovák korona: Berlinben koro­nákat adhatsz csak a kéregé tőnek; Prágá­ban busz fillért. Nincs nemzetgazdász. aki szem1 éltetőbben tudná megrajzolni a két or­szág közti különbséget, és e mag köré ra­kódnak le a gazdasági és a szellemi élet Összes többi rétegei. A luxusszálló haltja u;- ra kápráztató kulissza —- ne beszéljünk ró­la: kulissza, nem valóság. ♦ A német nép Goethét ünnepli. Hatóságok és testületek hivatalos dilettantizmussal a legnagyobb német elme országos ünnepsé­gét készítik elő. Volt egy pompás ajánló le­velem a porosz kultuszminisztériumiba és azzal mentem el, hogy tanulmányozni fo­gom, milyen intenzitással gyakorol Goethe hatást a korra. Az ajánló levél megnyitotta az ajkakat; több rnagasrangol tisztviselővel beszélgettem: szü k sé g rend-e letek ről, adóter­hek ről, lakások áráról és mikor már min­den reményt feladtam, hogy Goethe is szó- bakerül, azt mondta hirtelen sóhajjal az egyik nagyon szimpatikusán sachlich ger­mán : — Exzellenz haltén es le;eht, das war ein anderes Wirtschaftszeitalter! Csak két pillanat múlva tudtam, kicsoda ez az Exzellenz. Goethére gondolt és arra, hogy könnyű volt neki a régi jó patriarchá­lis időkben. Igaz. akkor a márka még már­ka volt — és a szellem szellem. Goethe szel­leme. Voltam olyan naiv, hogy ennek a gon­dolatnak kifejezést akartam adni, de sze­rencsémre berobogott e?y evészen fiatal né­met. Kezében nem S'égfried kardja csillo­gott, hanem egy ui német zssiletpenm mely csak 5 pfennigbe, 40 fillérbe kerül. Evvel a pengével Goethe hétszer be rét vál kozhatott volna fenés nélkül! Exzellenznek mégsem volt olyan nagyon könnyű dolga ... * Heil Goethe! kiáltásra voltam kiváncsi — mindenütt Heil Hitlerl-rel fogadtak. Men­jünk a korral, gondoltam és elmentem Hit­— És ezt a karalábét ki dobta el a kertben a fü közé? . . , Egész friss , , . Verácska könnyein keresztül Ingerülten fe­lelt: — Én dobtam el mama, mert retkes volt, pudvás volt. — Ez? . . . Fiam: meg kell becsülni az Isten áldását . . . Éppen ez a gyönyörű kis hajtás? . . . Ezt eldobni, nahát . . . lőrékhez. Politikailag csiszolt, •pszichológiá­val tisztított szemüvegen át nézve őket azt kellett mondanom, hogy energikus embe­rek — pontosan olyanok, mint Brümng vagy a kommunisták a maguk szempontjából. Tiszti tó program, komoly gondolatmag, erős akarat. Ügy tettem, mint a kultuszminiszté­riumban és túlzott erőfeszi léssel bár, de megúsztam a szükségrendeleteket, az olcsó zsilettet és a lakásárakat tárgyazó eszme­cserét, majd lendületesen felrúgtam magam a Goethe-oentennárium magaslatára, oda­vetvén, hogy a weimari bölcs árja germán­sága a nemzeti szocialisták legnagyszerűbb ugródeszkáira, hátvéde, bizonvitéka... — Dér alté Jöte war ein Semite reinsten Wassers! így k’áltott fel válaszként egv nagyon sz:rmatikusan sachlioh germán, aki mintha testvére lett volna a kuHuszurnisztériurnb0- lin>e1r. Err^ az orvtámadásra nem voltam el- VészíPve és szé°ryen1*-a-rvé Mr. de bevallom, hogy kifér'em az iPh"'T'V etöl. cserbenba"v- ván Ccehét, aki itt JS‘e é« sémita voH. Rendib-n v°n. r.<*m voopvok há<r>r i'ravHy. de végre is ér ető1-elő idegen lévén BerNnben. Vvz'Tel gondoltam v,ar/',v.°,alen a legnagyobb német a — — németekkel. * Külön megjegyzés jár ki a berlini magya­roknak, akikhez a németektől menekültem. Nem bántam meg. Pompás üzletemberei a szellemi foglalkozásoknak, akik sem Goethé­re, sem Hitlerre nem hederitve, letejifelezik a világvárost. Ami mozgékonyságot és szap­panbuborékos ötletességet elhoztak maguk­kal Pestről, itt megszervezték és úgy gyü­mölcsöz telik, hogy egy-egy ötletből tíz né­met család megélne. Ügy tesznek, mint Ro- da Roda az anekdótáival: egyet eladnak harminc lapnak, majd néhány évi pihente­tés után átfésülik és újra eladják a harminc lapnak. A németek olyan pompásan tüehti- gek és rendszeresek, hogy sohasem jönnek rá, mit vásároltak meg már jónéhányszor. Tudok egy magyart, aki öt évvel ezelőtt irt húsz tárcát és karcot. Ebből él. Mennek mint vigjáiékok, regények, filmek; sőt Mau'.nernek is beáll és mint filozófiai mag­vakat is árusítja őket. Mert Berlinben csak egy fontos: az ötlet, ötletük a magyaroknak meg van bőven. Pénzt is kapnak értük, sok pénzt. Mégis, mért nincs soha egy pfennig­jük és mért pumpolják, mi az, hogy pumpol- ják: mért vágják meg mindig és azonnal a honfitársat hátulról mellbe? Olyan kérdés ez, amelyre aligha van ötletes válasz. Nem is fontos, Berlin nem tud meglenni .nélkü­lük. A Dajos Béla meg a G'héczy Barnabás, a Szőke Szakáll meg a Ferenezy Lili, az Abraháim meg a Moholy-Nagy ... csak egy Ésa több ivei intézhetők el. Tulsokan vannak ahhoz képest, hogy milyen számot képvisel­nek: nincsenek sokan, de úgy vannak, mint­ha százszor annyian lennének. A bárom uj germán törzs elnevezése is tőlük származik: Pleitonen, Prolongobarden, Sohnorrmannen. Mulattatják az elszomorodott germánokat, akik hálásak, hogy akadnak még optimisták. Berlini magyarok? Tudják, mit akarnak, mint Hitler. Szellemesek, mint Goethe. Pes­ten nem lehet ebből megélni. Berlinben pompásan. Ami Pesten kevés, itt felesleg. Megróttam egy berlini magyart, aki meghi­' • " - ' | Ha megtakarítást akar elérni ajándékok vásárlásánál, vásároljon a FROSTIG TESTVÉREK I) „Első Szlovák Ékszer-, Arany és Ezüst Gyárának11 eladási üzleteiben Praha és Bratistava - Pozsony Václavské nám. 7, Mihálykapu 6. ahol óriási választékot talál ékszerekben, órákban, ezüst és aranyárukban. » M Olcsó eredeti gyári árak. Mielőtt keziyű fii m SíHinniharisnya | melltartó „b. szükségleté! beszerezné, 1 ; tekintse meg gazdag választéka rakfá runkaf is S96z£di6n mer Oltsd öralnütröH j j8USMBSRG j Koiice, ! Klsvrtá (T€) u. £9 Yetef. Fiók: Spésská Nová Vés. | „Pro RataM tagoknak 6 havi hitel! vott teára a lakására. Azt mondtam, hogy ilyen pazarlásra és feleslegre igazán semmi szükség. — Csak a felesleg nem felesleges! — vá­laszolt. ők Berlinben Budapesten érzik ma­gukat. És azt mondják: — Milyen jó lenne, ha úgy élhetnénk, nrnt ahogyan élünk! Nagyon kedves nép a berlini magyarok. * Komolyabb pontot a kis skiccek után? A német Jánus-ábrázatot sem vesztett világhá­ború, sem gazdasági csőd nem változtatta meg. Az érem egyik oldala metafizika, a másik veszett tempójú ipari racionalizálás. Nagyhatalom hatalom nélkül, Goethe ünnep­lés© Goeihe nélkül, Hitlertől való félelem komoly alap nélkül, Moszkvával való koket- fálás minden forradalmi szándék és menta­litás nélkül. Nagyon akarnak és megvalósít­ják az akaratot, de kiderül, hogy kevesebb benzin jobban hajtotta volna az élet au’o- ját —: Hindenburg marsai civilben. Szor­galmas tehetség az egész vonalon és a leg- nagyobb'oku emberi tehelségtélenség. Nem szeretik őket sehol a világon, amin végtelen és megfhn'ő naivitással csodálkoznak, mert még csak azt sem tudják megérteni, hogy Krupp és Kant, ezen két nagy K-betü szin­té//se végzetes. Szisztémák követik egy­mást a filozófiában és a gazdasági világban és a sok rendszertől nem látják a természet rendszertelenségének imperatívuszát, a sok holnaptól a mát. Nem érnek rá élm: gene­rációkban gondolkoznak és az eszközt ösz- sz^tévesztik a céllal. Mindezt kertelés nélkül mondtam el Ber­linben. Hogyan segítenék ezen? volt az irá­ni kus kérdés. — Mit várnak Hitlertől? — kérdeztem vissza. — Hogyan segíthetne ő, ha Goethe nem tudott magukon segíteni? „Az élet cél­ja az élet maga" — mondta az öreg exoel- lenciáis. Ezt famíliák meg, ez segit és ha ezt tudják, nincs szükségük sem Hitlerre, sem Moszkvára. Mmdiárt indul a vonatom. Ka­rácson vj ajándékom: — Heil Goethe! — Eazinczy-matiné Ungváron. Ruszinszkói szerkesztőségünk jelenti: Az Ungvári Társas­kör, (kaszinó), az összes ungvári magyar ku 1 turegyesületek bevonásával méltó keretek között ünnepelte meg Kazinczy Ferenc halá­lának centen náriuimát. Az ünnepség matiné kémében folyt le vasárnap délelőtt a Társas­kör nagytermében, szépszámú, előkelő közön­ség jelenlétiében. A műsor első száma egy nyitány volt, melyet a ,,Zeneegyesü 1 et“ zene­kara játszott le tökéletes előadásban, ifjú Voska J. karmester vezetése mellett. Egy Kazinczy-ódát Ruszka Zsigmond ungvári ref. lelkész adott elő a tőle megszokott kiváló sza­va ló művészet tel. Utána egy férfiak vartett kö­vetkezett, melynek tagjai: Zádox Jenő és Kormos Gerő kán tőnek, valamint Angyal és Áné, a kiváló hangú énekkari tagok voltak. A kvartett nagyszerű sikerrel adott elő egy Kazinczy fohász cimü dalművet. Az ünnepi beszédet Fülöp Árpád, a hírneves költő és irodalomtörténész tartotta. Értékes előadása Kazimczvnak és kortársaimak dicsőítése volt, visszaidézve azt a lelki hangulatot, anielv a magyar nyelv jövőjéért aggódó nagvjainkat betöltötte s kiknek elhivatott vezére Kazinczy volt. Kivételes hatást keltő előadása után egv négykezes zongoraszám következett, melyet G. Dentsch Ella és Hárnos Gaby adtak elő, nagy művészettel. A matinét Gönczy János, a kiváló baritonista, ^ezluczv^dalok éneklésé­vel fejezte be.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents