Prágai Magyar Hirlap, 1931. december (10. évfolyam, 274-296 / 2791-2813. szám)

1931-12-25 / 293. (2810.) szám

1031 december 25, péntek. 7 A magyar-csehszlovák-osztrák gazdasági kooperáció tervét szkeptikusan fogadlak a német ellenzéki pártok Fletí’nger, SfanraicSí, Batfosr és Knlrsch törvényhozók a három állam gazdasági fcoooe- rációját más államok bevonása nélkül megvalósithatatiannak tartják — Hémetország, SSománia és Jugoszlávia nélkül Középeurópában tartós gazdasági együttműködésre genCOiBi sem lehet—Crafeáí s-8r:ov Sziovenszkó szempontjából üdvösnek tartja a tervet Prágai magyar karácsony A. D. MCMXXXl. Prága, december 23. Szennyes égboltozat, nem akar meghasad­ni, hegy angyalkáik párnájából hófehér pil­lékkel szórja tele a klánényre fagyott föld- ke vet. A Moldván vastag jégipánoél, a skan­dináviai magas légnyomásu terület már idáig küldte déli nyúlványát, a városban is tíz fokon aluli hidegek. A fényes üztetabla- ikok millió és millió áruval csábítanak, de borzasztó ikonír ászként hat, hogy lépés ről- l'éipésre egy-egy munkanélküli szegődik mel­léd éi3 hosszan duruzsolja füledbe a monda­nivalóját. Az ASO kettő, öt és tiz koronás áruiért közeli párharcokat vivnalk a tüleke­dik, a luxusüzk'iek'ben alig fordul meg vevő. A nagy csomagok kora lejárt, sze­rény kis paklikkal igyekeznek hazafelé esti órákban a gondos családapák. Ahol tavaly má silóimé teres volt a fa, félméterre törpüít, mert csak harmadannyi cukor meg fényes­ség kell reá. A karácsonyi ünnepség külső csillogása most is megvan, de a krízis a prágai karácsonyra is rányomta bélyegét. Pedig egy olyan ország fővárosában va­gyunk, amely miniszteri megállapítások szerint aránylag a legjobban úszta meg a nagy krízist és bizalommal tekint a jövőbe... Milyen lehet a BoB-B metropolisoknak a ka­rácsonya, hogyan ünnepel Berlin, Bécs és Budapest tiz millió népessége? Emésztő pénzgondok, a ma krajcárgondjai, a holnap sivársága, ez a krízis mélypontjának kará­csonya Közéipeurópaszerte. Itt vagyunk a kis magyar sziget egy ide­gen nép tengerében, a kilométerek százaira a magyar nép etnikumától, egy tömör épület­blokk kis boxaiban készítjük karácsonyi szá­munkat, hogy elröpitsük vele érzéseinket, •vágyainkat, szeretetünket szlovenszkói és ru- stzinszkói testvéreink közé, akikből va­gyunk és akikért vagyunk, harcolunk, dol­gozunk. Most itt mindenki elhagyott ben­őnket, elmentek a magyar fiuk, Sziovenszkó és Ruszinszkó magyarságának képviselői, ritkább lett a magyar szó, minden este zsú­foltan robognak a vonatok Oderberg felé és minden vonat tele van magyarral, Magukra maradtunk az érzelmeinkkel és gondola­tainkkal. Gondoltatok-e arra, ti, akik az ott­hon melegét élvezitek, hogy milyen fájdal­mas, milyen nehéz elviselni ezt a mi itteni nagy magunkra hagyatottságot. Hjah, a kenyér és a hivatás! — mondjátok. De kérünk Titeket, ismerjétek el azt a pszi­chológiai tényt is, ami erőt ad nekünk, hogy tiz éve kitartunk a vártán. Ismerjétek el és méltányoljátok a mi missziós hitünket. Igaz, nem olyan napokat élünk, mikor az idealiz­musnak nagy becsülete volna. De mégis csak mutat a történelem felemelő példákat a pompeji katonától a Nord Kap világító tor­nyának őréig. Ezek a névtelen közkatonák vagyunk mi, hagyjátok meg nekünk ezt a missziós hitet viatikumnak nagy egyedülálló­ságunkban. Mi azért is Vagyunk itt, hogy visszalépjük a magyar szeretet karácsonyi lángját a tel­ketekbe. Ezt tettük tiz karácsonyon át és ez a programunk, szent célunk az elkövetkező lusztrumra is. Minekünk, árva magyaroknak már nagyon kevés a földi értékünk, annál na­gyobb ragaszkodással ápolhatjuk lelki kin­cseteket, a magyarság jövőjének hitét, aka­rását, a nemzetünket fenntartó tesvéri össze­tartás érzését. Mindnyájunkat megpróbált a sors és szörnyű leckéket osztogatott. A szen­vedésnek azonban van egy reális értéke is, a nevelő hatás, az élet igenlése és akarása. Ez az a fludium, amely fenlartja a nemzet fá­jának életét és folyton friss hajtásokat hoz rajta. Amelyik nemzet ezt a hitet és akara­tot veszti el, önmaga irta alá a halálos Íté­letet. Annit mi karácsonyi üzemeiül küldünk, az semmi más, mint a magyarság jövőjének, fennmaradásának hite és akarása. Máir any- nyira megpróbált bennünket az étet, hogy súlyosabb megpróbáthatások alig következ­het nők ránk. Az életnek megvan a törvény­szerűsége, az ut a mélységből ismét a ma­gasba vezet. De erőlködni kell, igyekezni és dolgozni, nem azt várni, hogy a hónunk alá nyúljanak, hanem magunkat kell előreleudi- teni. A depressziónak rettenetes óráiban is mindig életerőt mutatott a magyar nemzet, mert mindig felismerte történelmi hivatását, tudott dolgozni és akarta a jövendőt. Imler tót <1 is("rimina remim is ki kell fejtenünk minden örökölt és szerzett energiánkat, hogy le ne csússzunk, vissza ne zuhanjunk a mély­ségbe. Karácsony értelme ebben a mi nemzeti munkánkn"’ ••"''Vn áll. hogy a jó akarat és a n"",'"1 >■ óságát hang- suli z/r; i ' "/[ várjuk, de ez Prága, december 23. Az egyes államok és állam csoportok már hónapok óta keresnek i kiutat a gazdaságii káoszból. Eddig azonban egyetlen terv sem tudta ezt a nehéz és kom­plikált kérdést megoldani. Emlékezetes, hogy a politikai kishutámból Benes külügyminisz­ter gazdasági kisántántot akart alakítani. Formálisan meg is valósult Benes terve, a gyakorlatban azonban alig hóéba a kisántónt államait gazdaságilag egymáshoz közelebb. A német-osztrák vámunió fölött a hágai döntő­bíróság mondott marasztaló Ítélteiét. Néhány hónappal ezelőtt sokat beszéltek egy osztrák magyar gazdasági közeledésről, sőt vámuniós tervről. A magas diplomácia azonban ezt a tervet is már csirájában igyekezett elnyomni. A legutóbbi időben újabb terv merült föl. Magánjellegű megbeszélések folynak itt Prágában, Becsben és Budapesten egy ma- gyar-csebszlovák-osztrák gazdasági kooperá­ciós tervről, vagy amint egyesek állítják, a dunai konföderáció tervéről Az utolsó hetekben különösen az úgyneve­zett Középen rop ad intézet fejtett ki ezen terv érdeklében nagy propagandát, amely intézet élén Csehszlovákia részéről Hotowetz Rudolf dir. volt kereskedelmi miniszter és Magyar- ország részéről Hantos Elemér dr. volít ái- lamtiUkár áh. Mindkét részről tehát a kormá­nyon kívül álló közgazdasági személyek. Leg­utóbb pedig ugyancsak erről a tervről telje­sen magánjellegű megbeszéléseket folytatott Gratz Gusztáv dr. volt magyar külügyminisz­ter Benes Eduáird dr. csehszlovák külügymi­niszterrel is. Gratz tervéhez pártjaink állás­pontját már kifejtette SzüHő Géza dr., a kö­zös parlamenti klub elnöke egy lapunknak adott nyilatkozatálban. Miután ez a legújabb „triász“4erv élénken foglalkoztatja a Cseh­szlovákiád német sajtót is, anélkül, hogy a tervvel azonosítanánk magunkat, kikértük az ellenzéki német pártok és a szlovák néppárt egyes törvényhozóinak véleményét. A törvényhozókhoz az alábbi kérdést intéz­tük: — Mi a véleménye a csehszlovák-magyar­osztrák gazdasági kooperáció vagy más­szóval aduira! konföderáció tervéről? A válaszokat — minden kommentár nél­kül — alább közöljük: tiedinger Vilmos dr. német keresztényszooialista szenátor: — A neves közgazdáiszolv egyre inkább kez­dik belátni, hogy a közép- és kisállamok je­lenlegi rendszere, amely államok szuvereni­tásuk gyakorlásában autarkiát akarnak űzni, tarthatatlan s belátják azt is, hogy a fejle­mények nagyobb gazdasági területegységek felé vezetnek. Mi ezt már 1919 óta prédikál­juk, de a háború utáni konjunktúra sokakat elkápráztatott s csupán a gazdasági válság volt képes mindenfelé a szenteket kinyitni. — Most fölmerül a kérdés, hogy milyen uton-módom kell a gazdasági átszervezéshez hozzáfogni s ki legyen a kezdeményező ? — Az egyik megoldás lenne a német-osztrák vámunió, amelyhez kényszerűségből csatla­kozott volna Csehszlovákia, valamint más ál­lamok is. Ezt az utat azonban a hágai döntés tehetetlenné tette. Bármennyire is sajnálatos | ez a vereség, mégis felköltötte a világ figyel­mét erre a problémára s arra kényszerifette, hogy mais utat keressen. — Ilyen újabb megoldási terv: Ausztria, Magyarország és Csehszlovákia kooperá­ciója. Még ez az alakultat sem lenne teljes, de éppen úgy, mint az osztrák-német vám­unió, ez is kristályosító testként szolgál­hatna. Ezért kötelességünk ezt a kombinációt eleve el nem utasítani, hanem jóakaratulag figyel­ni, vájjon képes-e látható formákat ölteni. A terv egyelőre még nagyon is homiiJyos. Egyesek, ez alatt csupán preferenciát értenek, amely a kontlngentáilási rendszer révén vál­hatna valóra. Az osztrák-német vámuniónál nyert tapasztalataink után, amely átmeneti­leg ugyancsak közbeeső vámokkal operáit s jel román-német preferenciái i s szerződésből le­szűrt tanulságból, föltételezzük, hogy ezt a formát a többi államok, amelyeknek ezzel a három féllel legmagasabb kedveí­csak a jó alcaralu embereknek Ígér te lett inog. A szeretet kötelező parancsát pedig nagy Széchenyink tanítása oltotta a lelkiünkbe, aki' még az apagyilkoisnaik tis megbocsátott lé­gyen, ha a nemzet érdekéiben való munkát várhatott tőle. A karácsonyfa fény© árasztja ményii szerződéseik vannak, nem igen fo­gadják eH Egy osztrák-magyar-csehszlovák preferenciáiig rendszer minden bizonnyal szembetalálná magát Olaszország és egyéb államok tiltakozásával. Ilyen tiltakozást csupán egy vámunió akadá­lyozhatna meg s ez a magyarázata annak, hogy egyesek erre, a mindenesetre radikális módszerre gondolnak. A vámuniós terv azonban mind a három államban a vámfalak mögött, háború után után létesített s részben versenyképtelen üzemeket létükben veszélyeztetne. Az el- lentáiilás a tervvel szemben tehát éppen ezekből indulna ki. A terv támogatói az elleotáltást komzernek- kel gondolják letörni s a veszélyeztetett ipari üzemeknek a kon zennek révén gondol­nak pótlást szerezni (amint ezt a cukoripar •tette a korlátozott üzemű vagy teljesen szü­netelt cukorgyárakkal) vagy pediig ezek a ikonzernek rendelések kontinigem tálasával gondoskodnának ezen üzentek foglalkoztatá­sáról. — Nyereség lenne már az is, ha ez u. n. „triász" eme kis tervét egyszer alaposan megvitatnák s ha a devizaforgalom szüksé­ges biztosításáról is tárgyalnának. Emellett biztosan rájönnének arra is, hogy ez egy Németországgal való szoros viszony nélkül nem mehet, mert ennek fogyásatóerefe minid a három állaim részér© nélkülözhetetlen marad! A termelő csupán az áruhiány idejé­ben vOlt erősebb a fogyasztóinál. Ma fordított a viszony. A termelő az ámföiösleg koráiban függő helyzetiben van a fogyasztóhoz. Ezért kel’ teljes határozottsággal már előre kijelenteni, hogy ennek a tervnek az éle nem irányul Németország ellen. Ez a tudat teszi lehetővé számunkra is, hogy a „triász" gondolatát, amely csak az első lépést jelenti, magunkévá is fellessük. — Jugoszlávia és Románia — természete­sen — szintén részesei akarnának lenni en­nek a partiénak s nemcsak Csehszlovákia szeretné őket ebbe a tervbe — politikai okok­ból — bevonni, liánom Ausztria is ipari termékeinek eme két piaca miatt. Ez a szélesebb kounbimádó már eleve csakis Németország résztvételével valósi tható meg, mert különben a két agrárát lám: Románia és Jugoszlávia, a „triász" agrár néprétegei szá­mára elviselhetetlen volna. — A kezdeményezést egyelőre még sen­ki sem akarja magához ragadni. Mellette foglalnak állást Ausztriában és Ma­gyarországon egyes politikai és gazdasági megnyilatkozások, Csehszlovákiában viszont dókát. Ez alá a fa alá hívunk mindnyájato­kat. Egy ága átnyúlik ide hozzánk is, a Fehér Kárpátokon keresztül és mi ennek a fának tövében egyesülünk lélekben veletek. így in­dulunk a nagy útra, koldustarisznyával a azt remélik, hogy a még fennálló kedvező chance-okat meg fogják tudni tartani, miután itt a gazdasági helyzet relatíve még kedvező. Másrészt viszont Ausztria és Magyarország I helyzete sürgős lépésre kényszerit s a nagy­hatalmak ma attól félnek, hogy egy osztrák katasztrófa sokkal több pénzükbe kerülne, mint a kellő időben foganatosított intézkedé­sek. A világ mai tanácstalansága s minden államnak a saját gondjaival való megterhe­lése meltett attól tartok, hogy semmi sem fog történni s ismét csak azt fogják mondani: „Roma deláborante saguntum periit". Kanreich Syirgy tír. német nemzeti párti képviselő: — A tervvel későn jöttek. Ezt közvetlenül a háború után keiiett volna megvalósítani, amikor a három ország, Csehszlovákia, Ma­gyarország és Ausztria gazdaságilag még ki­egészítette egymást és nem konkurráltak egymással. Ma a nehézségek úgyszólván már áthidal­hatja tianok. Ehhez tekintetbe veendő még az a lény is, hogy a politikai ellentétek egyre nagyobbak. Benes az úgynevezett dunai konföderáció határait még sohasem utazta körül. Gaz­dasági kérdések megoldásánál pedig min­dig valamilyen politikai célt is követ, így ebben a középeurópai tervben is rejlik egy politikai cél s ez: ­a franciák által támogatott csehszlovák hegemóniát a gazdasági válság által oly ér­zékenyen sújtott Ausztriával és Magyaror­szággal szemben még erősebben kiépíteni. Minden ilyen terv azonban nélkülöz egy pár­tatlan, nagy tekintélynek örvendő döntőbírót. A népszövetség, mint a tapasztalat mutatja, nem alkalmas erre. Már pedig ilyen pártat­lan döntőbíró hiányában ez a terv gazdasági és nemzeti aggályok miatt megvalósíthatatlan. Bsrher Ferenc tír. néniét demokrata képviselő: — Kimondott dunai konföderációról nem lehet beszélni, hanem a három államnak: Csehszlovákiának, Magyarországnak és Ausz- triónak#gazdasági együttműködésére gondo­lok és pedig a kedvezményes vámok alapján. Ezt alkalmas megoldásnak találom abból a célból, hogy a három állam gazdasági ha­las z tjáb ó 1 mogs zabád ulhass o n. Csehszlovákia és Ausztria képes volna Ma­gyarország búza fölöslegét, anélkül, hogy sa­hálunkoin, ütött-kopott öltözetben, de nagy hittel és nagy akarásokkal. Veletek, értetek, a magyar kisebbségi ügyért előre annak a csillagnak a nyomában, amely a uapkeletti bölcseknek is megmutatta a gyermek Jézus­hoz, a szeretet örök forrásához vezető utat* a jó akaratnak és a szeretetnek nagy aján­A PODEBRABY- SAVANYUVIZ MEGÓVJA EGÉSZSÉGÉT j l \ ■ |

Next

/
Thumbnails
Contents