Prágai Magyar Hirlap, 1931. december (10. évfolyam, 274-296 / 2791-2813. szám)
1931-12-25 / 293. (2810.) szám
1031 december 25, péntek. 7 A magyar-csehszlovák-osztrák gazdasági kooperáció tervét szkeptikusan fogadlak a német ellenzéki pártok Fletí’nger, SfanraicSí, Batfosr és Knlrsch törvényhozók a három állam gazdasági fcoooe- rációját más államok bevonása nélkül megvalósithatatiannak tartják — Hémetország, SSománia és Jugoszlávia nélkül Középeurópában tartós gazdasági együttműködésre genCOiBi sem lehet—Crafeáí s-8r:ov Sziovenszkó szempontjából üdvösnek tartja a tervet Prágai magyar karácsony A. D. MCMXXXl. Prága, december 23. Szennyes égboltozat, nem akar meghasadni, hegy angyalkáik párnájából hófehér pillékkel szórja tele a klánényre fagyott föld- ke vet. A Moldván vastag jégipánoél, a skandináviai magas légnyomásu terület már idáig küldte déli nyúlványát, a városban is tíz fokon aluli hidegek. A fényes üztetabla- ikok millió és millió áruval csábítanak, de borzasztó ikonír ászként hat, hogy lépés ről- l'éipésre egy-egy munkanélküli szegődik melléd éi3 hosszan duruzsolja füledbe a mondanivalóját. Az ASO kettő, öt és tiz koronás áruiért közeli párharcokat vivnalk a tülekedik, a luxusüzk'iek'ben alig fordul meg vevő. A nagy csomagok kora lejárt, szerény kis paklikkal igyekeznek hazafelé esti órákban a gondos családapák. Ahol tavaly má silóimé teres volt a fa, félméterre törpüít, mert csak harmadannyi cukor meg fényesség kell reá. A karácsonyi ünnepség külső csillogása most is megvan, de a krízis a prágai karácsonyra is rányomta bélyegét. Pedig egy olyan ország fővárosában vagyunk, amely miniszteri megállapítások szerint aránylag a legjobban úszta meg a nagy krízist és bizalommal tekint a jövőbe... Milyen lehet a BoB-B metropolisoknak a karácsonya, hogyan ünnepel Berlin, Bécs és Budapest tiz millió népessége? Emésztő pénzgondok, a ma krajcárgondjai, a holnap sivársága, ez a krízis mélypontjának karácsonya Közéipeurópaszerte. Itt vagyunk a kis magyar sziget egy idegen nép tengerében, a kilométerek százaira a magyar nép etnikumától, egy tömör épületblokk kis boxaiban készítjük karácsonyi számunkat, hogy elröpitsük vele érzéseinket, •vágyainkat, szeretetünket szlovenszkói és ru- stzinszkói testvéreink közé, akikből vagyunk és akikért vagyunk, harcolunk, dolgozunk. Most itt mindenki elhagyott benőnket, elmentek a magyar fiuk, Sziovenszkó és Ruszinszkó magyarságának képviselői, ritkább lett a magyar szó, minden este zsúfoltan robognak a vonatok Oderberg felé és minden vonat tele van magyarral, Magukra maradtunk az érzelmeinkkel és gondolatainkkal. Gondoltatok-e arra, ti, akik az otthon melegét élvezitek, hogy milyen fájdalmas, milyen nehéz elviselni ezt a mi itteni nagy magunkra hagyatottságot. Hjah, a kenyér és a hivatás! — mondjátok. De kérünk Titeket, ismerjétek el azt a pszichológiai tényt is, ami erőt ad nekünk, hogy tiz éve kitartunk a vártán. Ismerjétek el és méltányoljátok a mi missziós hitünket. Igaz, nem olyan napokat élünk, mikor az idealizmusnak nagy becsülete volna. De mégis csak mutat a történelem felemelő példákat a pompeji katonától a Nord Kap világító tornyának őréig. Ezek a névtelen közkatonák vagyunk mi, hagyjátok meg nekünk ezt a missziós hitet viatikumnak nagy egyedülállóságunkban. Mi azért is Vagyunk itt, hogy visszalépjük a magyar szeretet karácsonyi lángját a telketekbe. Ezt tettük tiz karácsonyon át és ez a programunk, szent célunk az elkövetkező lusztrumra is. Minekünk, árva magyaroknak már nagyon kevés a földi értékünk, annál nagyobb ragaszkodással ápolhatjuk lelki kincseteket, a magyarság jövőjének hitét, akarását, a nemzetünket fenntartó tesvéri összetartás érzését. Mindnyájunkat megpróbált a sors és szörnyű leckéket osztogatott. A szenvedésnek azonban van egy reális értéke is, a nevelő hatás, az élet igenlése és akarása. Ez az a fludium, amely fenlartja a nemzet fájának életét és folyton friss hajtásokat hoz rajta. Amelyik nemzet ezt a hitet és akaratot veszti el, önmaga irta alá a halálos Ítéletet. Annit mi karácsonyi üzemeiül küldünk, az semmi más, mint a magyarság jövőjének, fennmaradásának hite és akarása. Máir any- nyira megpróbált bennünket az étet, hogy súlyosabb megpróbáthatások alig következhet nők ránk. Az életnek megvan a törvényszerűsége, az ut a mélységből ismét a magasba vezet. De erőlködni kell, igyekezni és dolgozni, nem azt várni, hogy a hónunk alá nyúljanak, hanem magunkat kell előreleudi- teni. A depressziónak rettenetes óráiban is mindig életerőt mutatott a magyar nemzet, mert mindig felismerte történelmi hivatását, tudott dolgozni és akarta a jövendőt. Imler tót <1 is("rimina remim is ki kell fejtenünk minden örökölt és szerzett energiánkat, hogy le ne csússzunk, vissza ne zuhanjunk a mélységbe. Karácsony értelme ebben a mi nemzeti munkánkn"’ ••"''Vn áll. hogy a jó akarat és a n"",'"1 >■ óságát hang- suli z/r; i ' "/[ várjuk, de ez Prága, december 23. Az egyes államok és állam csoportok már hónapok óta keresnek i kiutat a gazdaságii káoszból. Eddig azonban egyetlen terv sem tudta ezt a nehéz és komplikált kérdést megoldani. Emlékezetes, hogy a politikai kishutámból Benes külügyminiszter gazdasági kisántántot akart alakítani. Formálisan meg is valósult Benes terve, a gyakorlatban azonban alig hóéba a kisántónt államait gazdaságilag egymáshoz közelebb. A német-osztrák vámunió fölött a hágai döntőbíróság mondott marasztaló Ítélteiét. Néhány hónappal ezelőtt sokat beszéltek egy osztrák magyar gazdasági közeledésről, sőt vámuniós tervről. A magas diplomácia azonban ezt a tervet is már csirájában igyekezett elnyomni. A legutóbbi időben újabb terv merült föl. Magánjellegű megbeszélések folynak itt Prágában, Becsben és Budapesten egy ma- gyar-csebszlovák-osztrák gazdasági kooperációs tervről, vagy amint egyesek állítják, a dunai konföderáció tervéről Az utolsó hetekben különösen az úgynevezett Középen rop ad intézet fejtett ki ezen terv érdeklében nagy propagandát, amely intézet élén Csehszlovákia részéről Hotowetz Rudolf dir. volt kereskedelmi miniszter és Magyar- ország részéről Hantos Elemér dr. volít ái- lamtiUkár áh. Mindkét részről tehát a kormányon kívül álló közgazdasági személyek. Legutóbb pedig ugyancsak erről a tervről teljesen magánjellegű megbeszéléseket folytatott Gratz Gusztáv dr. volt magyar külügyminiszter Benes Eduáird dr. csehszlovák külügyminiszterrel is. Gratz tervéhez pártjaink álláspontját már kifejtette SzüHő Géza dr., a közös parlamenti klub elnöke egy lapunknak adott nyilatkozatálban. Miután ez a legújabb „triász“4erv élénken foglalkoztatja a Csehszlovákiád német sajtót is, anélkül, hogy a tervvel azonosítanánk magunkat, kikértük az ellenzéki német pártok és a szlovák néppárt egyes törvényhozóinak véleményét. A törvényhozókhoz az alábbi kérdést intéztük: — Mi a véleménye a csehszlovák-magyarosztrák gazdasági kooperáció vagy másszóval aduira! konföderáció tervéről? A válaszokat — minden kommentár nélkül — alább közöljük: tiedinger Vilmos dr. német keresztényszooialista szenátor: — A neves közgazdáiszolv egyre inkább kezdik belátni, hogy a közép- és kisállamok jelenlegi rendszere, amely államok szuverenitásuk gyakorlásában autarkiát akarnak űzni, tarthatatlan s belátják azt is, hogy a fejlemények nagyobb gazdasági területegységek felé vezetnek. Mi ezt már 1919 óta prédikáljuk, de a háború utáni konjunktúra sokakat elkápráztatott s csupán a gazdasági válság volt képes mindenfelé a szenteket kinyitni. — Most fölmerül a kérdés, hogy milyen uton-módom kell a gazdasági átszervezéshez hozzáfogni s ki legyen a kezdeményező ? — Az egyik megoldás lenne a német-osztrák vámunió, amelyhez kényszerűségből csatlakozott volna Csehszlovákia, valamint más államok is. Ezt az utat azonban a hágai döntés tehetetlenné tette. Bármennyire is sajnálatos | ez a vereség, mégis felköltötte a világ figyelmét erre a problémára s arra kényszerifette, hogy mais utat keressen. — Ilyen újabb megoldási terv: Ausztria, Magyarország és Csehszlovákia kooperációja. Még ez az alakultat sem lenne teljes, de éppen úgy, mint az osztrák-német vámunió, ez is kristályosító testként szolgálhatna. Ezért kötelességünk ezt a kombinációt eleve el nem utasítani, hanem jóakaratulag figyelni, vájjon képes-e látható formákat ölteni. A terv egyelőre még nagyon is homiiJyos. Egyesek, ez alatt csupán preferenciát értenek, amely a kontlngentáilási rendszer révén válhatna valóra. Az osztrák-német vámuniónál nyert tapasztalataink után, amely átmenetileg ugyancsak közbeeső vámokkal operáit s jel román-német preferenciái i s szerződésből leszűrt tanulságból, föltételezzük, hogy ezt a formát a többi államok, amelyeknek ezzel a három féllel legmagasabb kedveícsak a jó alcaralu embereknek Ígér te lett inog. A szeretet kötelező parancsát pedig nagy Széchenyink tanítása oltotta a lelkiünkbe, aki' még az apagyilkoisnaik tis megbocsátott légyen, ha a nemzet érdekéiben való munkát várhatott tőle. A karácsonyfa fény© árasztja ményii szerződéseik vannak, nem igen fogadják eH Egy osztrák-magyar-csehszlovák preferenciáiig rendszer minden bizonnyal szembetalálná magát Olaszország és egyéb államok tiltakozásával. Ilyen tiltakozást csupán egy vámunió akadályozhatna meg s ez a magyarázata annak, hogy egyesek erre, a mindenesetre radikális módszerre gondolnak. A vámuniós terv azonban mind a három államban a vámfalak mögött, háború után után létesített s részben versenyképtelen üzemeket létükben veszélyeztetne. Az el- lentáiilás a tervvel szemben tehát éppen ezekből indulna ki. A terv támogatói az elleotáltást komzernek- kel gondolják letörni s a veszélyeztetett ipari üzemeknek a kon zennek révén gondolnak pótlást szerezni (amint ezt a cukoripar •tette a korlátozott üzemű vagy teljesen szünetelt cukorgyárakkal) vagy pediig ezek a ikonzernek rendelések kontinigem tálasával gondoskodnának ezen üzentek foglalkoztatásáról. — Nyereség lenne már az is, ha ez u. n. „triász" eme kis tervét egyszer alaposan megvitatnák s ha a devizaforgalom szükséges biztosításáról is tárgyalnának. Emellett biztosan rájönnének arra is, hogy ez egy Németországgal való szoros viszony nélkül nem mehet, mert ennek fogyásatóerefe minid a három állaim részér© nélkülözhetetlen marad! A termelő csupán az áruhiány idejében vOlt erősebb a fogyasztóinál. Ma fordított a viszony. A termelő az ámföiösleg koráiban függő helyzetiben van a fogyasztóhoz. Ezért kel’ teljes határozottsággal már előre kijelenteni, hogy ennek a tervnek az éle nem irányul Németország ellen. Ez a tudat teszi lehetővé számunkra is, hogy a „triász" gondolatát, amely csak az első lépést jelenti, magunkévá is fellessük. — Jugoszlávia és Románia — természetesen — szintén részesei akarnának lenni ennek a partiénak s nemcsak Csehszlovákia szeretné őket ebbe a tervbe — politikai okokból — bevonni, liánom Ausztria is ipari termékeinek eme két piaca miatt. Ez a szélesebb kounbimádó már eleve csakis Németország résztvételével valósi tható meg, mert különben a két agrárát lám: Románia és Jugoszlávia, a „triász" agrár néprétegei számára elviselhetetlen volna. — A kezdeményezést egyelőre még senki sem akarja magához ragadni. Mellette foglalnak állást Ausztriában és Magyarországon egyes politikai és gazdasági megnyilatkozások, Csehszlovákiában viszont dókát. Ez alá a fa alá hívunk mindnyájatokat. Egy ága átnyúlik ide hozzánk is, a Fehér Kárpátokon keresztül és mi ennek a fának tövében egyesülünk lélekben veletek. így indulunk a nagy útra, koldustarisznyával a azt remélik, hogy a még fennálló kedvező chance-okat meg fogják tudni tartani, miután itt a gazdasági helyzet relatíve még kedvező. Másrészt viszont Ausztria és Magyarország I helyzete sürgős lépésre kényszerit s a nagyhatalmak ma attól félnek, hogy egy osztrák katasztrófa sokkal több pénzükbe kerülne, mint a kellő időben foganatosított intézkedések. A világ mai tanácstalansága s minden államnak a saját gondjaival való megterhelése meltett attól tartok, hogy semmi sem fog történni s ismét csak azt fogják mondani: „Roma deláborante saguntum periit". Kanreich Syirgy tír. német nemzeti párti képviselő: — A tervvel későn jöttek. Ezt közvetlenül a háború után keiiett volna megvalósítani, amikor a három ország, Csehszlovákia, Magyarország és Ausztria gazdaságilag még kiegészítette egymást és nem konkurráltak egymással. Ma a nehézségek úgyszólván már áthidalhatja tianok. Ehhez tekintetbe veendő még az a lény is, hogy a politikai ellentétek egyre nagyobbak. Benes az úgynevezett dunai konföderáció határait még sohasem utazta körül. Gazdasági kérdések megoldásánál pedig mindig valamilyen politikai célt is követ, így ebben a középeurópai tervben is rejlik egy politikai cél s ez: a franciák által támogatott csehszlovák hegemóniát a gazdasági válság által oly érzékenyen sújtott Ausztriával és Magyarországgal szemben még erősebben kiépíteni. Minden ilyen terv azonban nélkülöz egy pártatlan, nagy tekintélynek örvendő döntőbírót. A népszövetség, mint a tapasztalat mutatja, nem alkalmas erre. Már pedig ilyen pártatlan döntőbíró hiányában ez a terv gazdasági és nemzeti aggályok miatt megvalósíthatatlan. Bsrher Ferenc tír. néniét demokrata képviselő: — Kimondott dunai konföderációról nem lehet beszélni, hanem a három államnak: Csehszlovákiának, Magyarországnak és Ausz- triónak#gazdasági együttműködésére gondolok és pedig a kedvezményes vámok alapján. Ezt alkalmas megoldásnak találom abból a célból, hogy a három állam gazdasági halas z tjáb ó 1 mogs zabád ulhass o n. Csehszlovákia és Ausztria képes volna Magyarország búza fölöslegét, anélkül, hogy sahálunkoin, ütött-kopott öltözetben, de nagy hittel és nagy akarásokkal. Veletek, értetek, a magyar kisebbségi ügyért előre annak a csillagnak a nyomában, amely a uapkeletti bölcseknek is megmutatta a gyermek Jézushoz, a szeretet örök forrásához vezető utat* a jó akaratnak és a szeretetnek nagy ajánA PODEBRABY- SAVANYUVIZ MEGÓVJA EGÉSZSÉGÉT j l \ ■ |
