Prágai Magyar Hirlap, 1931. december (10. évfolyam, 274-296 / 2791-2813. szám)
1931-12-25 / 293. (2810.) szám
f T>RXGAI-A\\G^AR-HlMiA3? A vatikáni könyvtár padozata beszakadt s nagy kárt és borzalmas szerencsétlenséget okozott Tizenötezer kötet könyv és régi pergament zuhant a kőtömegekhel a Relvedére udvarára — A tanácsteremben tartózkodó Battasso Mágus dr. nyomtalanul eltűnt s a ieltevés szerint a romok alatt lelte halálát Elsőrangú élvezetet nyújtanak minden gourmetnek a HÉLNIKI URADALMI BOROK * y és a nagyszerű CHüTEAU HELYIK pezsgők Lobkowicz György féle szőlőuradalomból, M é 1 n í k. Családi birtok 1753 óta. 1931 december 25, péntek. A magyar külkereskedelmi mérleg aktívuma Budapest, december 23. A devizaforgalom korlátozásai -egyne nagyobb mértékben éreztetik hatásukat a magyar Iriilkereskedelemiben. Az imipont novemberben is értékben csaknem a felére esett, bár mennyiségben az általános világpiaci áresés következtében a visszaesés nem volt ilyen nagyarányú. A magyar Statisztikai Hivatal közlése szerint novemberben a behozatal értéke 34.8 millió pengő, a kivitel értéke pedig 63.4 millió pengő volt. A november havi magyar külkereskedelmi mérleg értéke tehát 28.6 millió pengő kiviteli többlettel zárult. Az 1930. évi november havi forgalomhoz viszonyítva a behozatal értéke 30.3 millió pengővel esett vissza. Legnagyobb mértékben a fa, szén, textiliák, ásványolaj, nyersbőr és más fontos cikkeknek behozatala csappant meg. A behozatal emelkedése csak néhány árura terjed ki jelentéktelen mértékben. A kivitel értéke az 1930. évi november havi forgalomhoz viszonyítva 23.6 millió pengővel esett vissza. Főképpen a vágó- és igásállatok, nyersdohány, cukor és liszt kiviteli értékének csökkenése volt nagymértékű. Ezzel szemben jelentős növekedést ért el a búza és még néhány kisebb jelentőségű cikk kivitele. Tizenegy hónap alatt a magyar kivitel értéke 524.7 millió pengő volt, amivel szemben Magyarország 503.2 millió pengőért hoz be külföldi árut, így tehát a magyar külkereskedelmi mérleg november végén 20.5 millió pengő aktívummal zárult. Búzából a tizenegy hónap alatt összesen 3.22 millió métermázsát vitt ki Magyarország. Ennek a mennyiségnek éppen felét az utolsó két hónapban, tehát októberben és novemberben átlag 11 pengős áron exportált búzát Magyarország, mig az előző kilenc hónap átlagára 12.30 pengő volt. Sim& kasnak B UIUÜ'SSEé kiiek Prága, december 23. A közélelmezési, közmunkaügyi és vasutügyi miniszterek megegyeztek abban, hogy a munkanélküli munkások és alkalmazottak számára valamilyen módon szenet szereznek. A közmunka- ügyi minisztérium erre a célra 500 vagon barnaszenet bocsátott rendelkezésre, a köz- élelmezési minisztérium magára vállalta a szállítás pénzügyi fedezetét és a járási hivatalok, valamint községek közvetítésével az elosztás végrehajtását. Egyes bányatulajdonosok megígérték, hogy ezt az akciót vagy teljesen ingyenes szénnel, vagy pedig mérsékelt áru szénnel fogják támogatni. A szénelosztásra január hónapban kerül a sor. habarodva. Én azt szeretném tudni: nyulánk-e avagy aílacsonyka, oszt hogy ien- szinü-é a haja avagy gesztenye? Meg hogy hány esztendős lehet? — Haja szi né re nem emlékszem — csapott föl a hangja lelkesülten Szabó Lajosnak — különben is a haja sapka alá van leszorítva. Hogy hány éves lehet? Járhat úgy a tizenötödikbe. Közepestorrnáju a termete s olyan szép, te Miska, hogyha meglátom egyezer, üvöl térni szeretnék ... Czugéber Mihály mosolyogni kezdett, kissé fanyarul: — Nincs neked egyéb bajod, pajtás, minit hogy megboimllotitál végleg. Ebben az esetben pedig az egyetlen kivezető ut, hogy legközelebb adandó alkalommal meg fogod szólítani azt a leányt. Illletve hogy teljes tisztelet tel köszönni fogsz neki. Szabó Lajos nem volt izgatott többé. Nyugodtan, csaknem hidegen annyit szólt az ajánlatra: — No, ahhoz mégis pofa kéne! * Különös március-délutánok voltak azok ama régi tavaszelőn.. Alkonyafonkint meleg párák emelkedtek és szálltak a Bodrog felől s ezek a párák képtelen alakzatokat vettek magukra. Ámde hamar szét- foszlottak a semmibe s ilyenkor — Luka irányából — kibújt az első sáppadt csillag is. Félóra múlva ezer és ezer csillag lobogott már az estében, oly másvilági fényben, mint soha máskor. Szabó Lajos gimnáziumi hatodosztályu tanuló minden alkonyainál kiállt a kiskapuba, úgy várta a gyászruhás leányt. Mert talpig feketében jött haza a zongoraóráról. Szoknyája alig ért a térdén alul. Kerek fehér arcocskája volt a sötétrubás leánynak, balkezében kottafüzeteket vitt s va• / Róma, december 23. A vatikáni könyvtárban, ahol felbecsülhetetlen értékű régi kéziratokat őriznek, tegnap délután súlyos szerencsétlenség történt. A „tanácskozások termének* *4 padozata délután 3 órakor eddig felderítetlen okból beszakadt és két emelet menyezetét átütve, lezuhant a Belvedere udvarára. A baleset nagy pánikot keltett az épületben, a (fülsiketítő robajjal leszakadó menyezetek mindenkit halálra rémitett. A könyvtárteremből a padlóval együtt mintegy 15.000 igen értékes régi könyv és kézirat zuhant alá és egy részük érzékenyen megrongálódott. Az első pillanatban azt hitték, hogy a szerencsétlenség okozta anyagi kár igen tetemes, később azonban kitűnt, hogy a baj nem okozott túlságosán nagy veszteséget. A Sixtus-terem pompás falfreskói majdnem sértetlenek maradtak, a 'beszakitott menyezetek gipsz- és már- ványdiszei nem képviseltek nagyobb értéket. Megsemmisült azonban III. Napóleon fiának alabástromból készült keresztelőmedencéje, amelyet a császár későbben IX. Pius pápának ajándékozott. A medence izzé-porrá zúzódott. A kárlistán van egy értékesebb márvány- tábla, amelyet I. Ferenc József császár ajándékozott IX. Pius pápának. A márványtáblát díszítő aranyszobrocskákat ismét megtalálták és remélik, hogy sikerül a •táblát restaurálni. De nemcsak anyagiakban okozott tekintélyes kárt a szerencsétlenség, hanem emberéletet is veszélyeztetett. A kritikus időpontban a tanácsteremben tartózkodott Rattas Mágus dr., neves egyházi tudós, akit a szerencsétlenség után sehol sem találtak. Most az a feltevés, hogy a beszakadó mennyezettel együtt ö is lezuhant és a kőtörmelékek alatt fekszik. Felkutatására nyomban megtették az intézkedéseket s az udvaron heverő óriási kőhalmaz szétbontása már folyamatban van. Ugyancsak szerencsétlenül járt négy munkás is, akik a katasztrófa pillanatában a közelben dolgoztak és akik könnyebb-sulyosabb sérüléseket szenvedtek. A késő esti órákban a vatikáni tűzoltóság és a segítségére érkezeti római tűzoltóság fáklyafény mellett kezdték meg a kutatást és a mentést. A vatikáni hatóságok természetesen tüstént a helyszínen termettek és az egész éjszaka folyamán talpon maradtak. iahányszor az Erdélyi-gárda elé ért, minden alkalommal bátrabban szegte föl a fejét e nézett föl a kapuba, ahol Szabó Lajos állt tökéletes tehetetlenségben. Abban a gondolatban ugyanis, amint rávetette volna szénszinü pilláit a leány, Szabó Lajos — elviselhetetlen boldogságában — szeretett volna beleüvölteni a világba, ahogy azonban továbblibbent volna a leány, Szabó Lajos két karja élettelenül hullt alá. Mintha elhalt volna. Érezte, hogy soha-soha nem fog közelebb jutni a leányhoz, akit megszólítani istenkáromlásnak tartott volna. Ha ellenben egyszer a leány szólítaná meg őt s azt mondaná neki, tegyük föl: ugorjék ruhástól a Bodrogba, Szabó Lajos abban a pillanatban mosolyogva bukfencezett volna be a vizbe. így azonban? Meg volt győződve, hogy igy nem lehet tovább élni. Egy alkonyaikor, amint újra elhaladt volna előtte a leány s újból kihívón vetette föl a fejét, Szabó Lajost minden tagjában remegés fogta.el. Alig tudott •visszabotorkálni az udvar hátsó részében meghúzódó diákszobácskáig. ahol is Czugéber Mihály éppen bicskáját kattan- totta be és dugta zsebre, miután paprikásszalonnát evett előbb. Mert pakkot kapott a szüleitől, akik Pátrohán laktak, ha igaz. Szabó Lajos benyitott hát olyan állapotban, mint aki inkább holt, mint élő. Egyik lábával egyre a másik lábába botlott bele s nyaka félig letört, minek folytán feje a mellére csüngött le. Czugéber Mihály tisztában volt mindjárt e nyavalyás állapot igazi okával, de éppen azért részvétlenül szólt: — Na, mi az már megint? — Barátom, Mihály — nyögött föl Szabó Lajos —, azt hiszem én, hogy nagyon beteg vagyok... De itt már végeszkadt Czugéber Mihály türelmének is. Elibe állt lakótársának s idegeA szerencsétlenségről értesítették a pápát is, aki mélyen megrendülve fogadta a hirt. A vatikáni könyvtár igazgatója, Msgr. Tisse- rant valamivel a Szerencs étlemaég megtörténte után azt a megnyugtató kijelentést tette, hogy a könyvtár legnagyobb kincsei megmenekültek a pusztulástól. — Makacs székrekedés, vastagbélkatarus, gyomorbaj, puffadás, vértorlódás, sárgaság, iranyeres csomók, csipőfájás eseteiben a tér* mé'zetes „Ferenc József* keserűviz, reggel és este egy-egy kis pohárral be véve, rendkívül becses háziszer. Klinikai megfigyelések tanúsága szerint a Ferenc József viz még ingerlékeny belü betegeknél is fájdalom nélkül hat. A Ferenc József keserű viz gyógyszertárakban, drogériákban és füszerüzletek- ben kapható. sen kiáltott rá: — Dehogy is vagy beteg, csak hólyag vagy, pajtás! Te, ha nekem holnap délután meg nem szólítod azt a leányt, bizonyisten mondou, hoinapután kibeszélem az egész kollégiumnak, hogy bőgni szeretnél! A lesz majd csak a botrány! Istenfáját az ilyen gyávaságnak! * Másnap, alkonyat előtt, Szabó Lajos ünneplő ruháját vette föl, noha hétköznap volt. És akkor sóhajtott egyet: — Isten, Isten, de megvertél! Mert akkorára belátta maga is, hogy igy nem mehet tovább. Amikor kifelé indult volna a szobából, Czugéber utána szólt még: — Oszt felkötni a nadrágsziijat! Szabó Lajos nem is legyintett rá. Mintegy annak jele gyanánt, hogy neki úgyis minden mindegy már. És kiállt a kapu elé. Aznap délelőtt eső esett s emiatt nagy volt a sár. belyenkint egesz tócsák csillogtak. Alkonyaira állt, a folyó vize fölött meleg párák kavarogtak újból. A református torony órája ötöt vert. Ember alig járt az uc- cán. És akkor — város felől jövet — feltűnt a leány. Óvatosan közeledett, nagy kerülőkkel a sár miatt. Balkezében most is vaLami kottát tartott s Szabó Lajos szive egyszerre az ádámcsutkája alatt vert föl. Hanem a nagy sár lett a szerencséje! Mert amikor vele egy vonalba ért volna a leány, hol uccaszélességben csillogott a pocsolya, hirtelen megállt, először tanácstalanul nézett el maga körül, majd kétségbeesve pillanaton föl Szabó Lajosra. Mintha segítségért esdekelt volna. Szabó Lajos abban a pillanatban fejebub- jáig égve indult feléje: A nyugdütilztasifó intézet tizenegy isénap alett 69 millió koronát fizetett ki Prága, december 23. Az általános nyugdíjbiztosító intézet A osztályának igazgatósága tegnap tartotta meg rendes negyedévi gyűlését. A gazdasági válság dacára az aktiv biztosítottak száma 143.105-re emelkedett. Az intézet 1931 január elsejétől szeptember 30.-ig 68,675.000 korona járadékot fizetett ki. Ebből munkanélküliekre kifizetett 1.770.000 koronát. Az újságírók nyugdíjbiztosítására kifizetett ezeu kilenc hónap alatt 3.893.000 koronát Az intézet jelenleg a be nem biztosított évek átszámításával foglalkozik. Erre vonatkozólag befutott december 12.ig 7353 kérvény s ezekből kedvezően intézett el az intézet 2587 kérvényt. — Megengedi kegyed, hogy felajánljam szolgálataimat? A leány mintha félénken biccentett volna feléje. Hogy mi történt azután? Ó, Istenem! Szabó Lajos a leány puha keze után nyúlt s a pocsolya keskenyszélén óvatosan átsegítette a világ legdrágább teremtését, mialatt ő maga a víziben lubickolt. Tudta, hogy vége a boxciipőjének, de legalább nyeregben volt. A leány hálásan tekintett rá. ő pedig miut- ha szédült volna s mintha égett volna kissé a füle: —• Megengedi kegyed, hogy a lakásukig kísérjem el? — Ó, kérem, — rebegte a leány. Egyéb alig történt azontúl. Egy-két zavart szót váltottak s ahogy a leány szüleinek lakása elé értek volna, Szabó Lajos megkockáztatta: — Ha meg nem bántanám vele kegyedet, az lenne a tiszteletteljes kérdésem: mi a kegyed keresztneve? — Mária, — mondta kis bágyadtsággal a leány. Szabó Lajos nekifohászkodott egyszer még: — S nem volna ellene különösebb kifogása, Mária, ha én kegyedet naponkint hazáig kísérném, mély hódolatom látható jele gyanánt? A leány mosolygott. S akkor a kezét nyújtotta ... ... Szabó Lajos öt percen belül benyitot már a sznrtos és alacsony diákszobába. Czugéber Miska feküdt az ágyban s igy tett kíváncsian: — Na? Szabó Lajos mintha nem is látta volna meg régi barátját. Bőszitő volt a gőgje: ettől a gőgtől dudorodni kezdett a nyaka. Később megállt, szétvetett lábbal, szemközt az ámuló Czugéber Mihállyal és mig sértő gúnyra rándult a srájász éle. fenn hé jé zva kapta rá a szemöldökét: — No, pupák, most ugrálj nekem! _—__-■
