Prágai Magyar Hirlap, 1931. november (10. évfolyam, 249-273 / 2766-2790. szám)
1931-11-01 / 249. (2766.) szám
1 1931 november 1. viw*ái*r wn. ''WTOI-MACÍ'WffllíL’S? „...mi lesz, ha megszólal a bukott Creditanstalt igazgatója és lerántja a leplet az utóbbi évtizedek legnagyobb pénzpanamáiáról...?" A bécsi Creditanstalt bukásának kutisszatitkaii leszegeti a közvélemény Komolytalan hajtóvadászat a kisvadra, Ehrenlest volt igazgatóra Bécs, október 31. A Kreditamstalt, amely a közelmúltban még úgy élt Középen répa lakóinak képzeletében, mint a legszilárdabb alapokon nyugvó pénzintézet, recsegve-ro- pogva összeomlott s a Ro'Lhschildok által fémjelzett pénzerődftmenyből csak a romok maradtak meg. Még nem takarították el ezeket a romokat, úgyszólván még az uccán bevernek a Kreditaostalt kőtömbjei, s akiket ez az összeomlás sújtott, már pedig ilyenek rengetegen voltak, szegények és gazdagok egykeppen, azok máig sem tudják, elnyerik-e büntetésüket az összeomlás előidézői. A Wagram melletti Kirohberg község gazdálkodói küldöttséget menesztettek Boros dr. osztrák kancellárhoz, aki az elkeseredett és fenyegető kiifakadások hallatára ünnepélyesen megígérte, hogy a Krcditaíwstalit bukásának bűnöseit pedig minden irgalom és telkintet nélkül fogja elítélni a bíróság. Az igazságszolgáltatás malmai lassan őrölnek — mondta a kancellár —, de annál biztosabban. Imigyen szólt Burések kancellár és a rebellis parasztok szívesen hallgatták e szavakat. Egyidejűleg hivatalos közlés tájékoztatta a nyilvánosságot arról, hogy a Krediitanstalt volt •igazgatója, a jelenleg Parisban tartózkodó Fritz Ehrenfest ellen elfogatóparancsot adtak ki és kiadatását kérik Franciaországtól. A hivatalos kommüniké óta ebben az ügyben a kormány nem adott ki újabb tájékoztató közleményt. Hanem mi történt? Két minisztérium, nevezetesen a belügy- és az igazságügymimisztérium megerősít ette, hogy Ehrenfest ellen tényleg kiadták az elfogatóparancsot és erről a két minisztériumot hivatalos utón értesít ették. A 7. igazságügyminísztériuim természetesen azt állította, hogy az elfogatóparancs továbbítása Párásba a külügyminisztérium kompetenciájába tartozik. A küiügyjniniszté- rium viszont semmit sem tudott az úgynevezett Ehrenfest-afférról. Egy interpellációra Sdhürff dr. igazságügyminiszter azt válaszolta, hogy az Ehreniesit elleni előzetes vizsgálatra és a vizsgálati fogság elrendelésére indítvány tétetett. Egyidejűleg a gazdasági rendőrséget megkeresték Ehrenfest volt igazgató letartóztatása iránt. Az ügyek ilyen állása mellett lépett elő a rendőr igazgat óság, kijelentve, hogy Ehremfesiet még nem tartóztathatták le, minthogy jelenleg külföldön tartózkodik. A közvélemény érdeklődése és az affér kellette feltűnés inőttőn-nőtt. Az emberek találgatni kezdték: van-e elfogatási parancs vagy nincsen? Kabátgombjaikon számolták, hogy kiadták-e a let adóztatási végzést vagy sem. A két minisztérium kommünikéjével szemben a gazdasági rendőrség vezetője az egyik bécsi lap munkatársának nyíltan kiijelen- tette. hogy nincs tudomása sem elfogatási parancsról sem körözölevé’röl. Ugyanez a lap, a Wiener Allgeneine Zeitung telefonösszeköttetésbe lépett a Páris- bao élő Ébren fest tel, aki többek között elmondta. hogy nem tud az ellene kiadott elfoigatásít parancsról. azóta már járt 5 Becsben, íívóto temetésére érkezett és egy napig ott tartózkodott. Jogtanácsosa utján kérelmet intézett a gazdasági rendőrséghez aziránt, hogy ragadják meg az alkalmat és amennyiben szükségesnek látják, hallgassák ki őt. Erre a kérelemre még választ sem kapott. Most is az az álláspontja, hogy bármely pillanatban hajlandó Béos- be jönni és igazolni magát. — Ha én egyszer beszélni kezdek — mondta Ehrenfest a telefonba —? akkor mindenki mevkanja a magáét. Amint ez a nyilatkozat az újságokban napvilágot látott. a hatóságok mée jobban eTns'''f*irf?ese<Weík. A rendőnsé? szemei az igazsá'nszolgálta'ás- ra voltak irányítva. A bíróság a rendőrség beavatkozására várt, mintha csak azt mondták volna egymásnak: „Majd csak ön után". Egyetlen hatóság sem m'erte magára venni niszter nyilván szükségét érezte annak, hogy a közvélemény megnyugtatására a büniajstromot felgöngyölítse. Már 1928 elején megmutatkozott — mondotta a miniszter — hogy Ehrenfest nagyarányú tranzakciókat bonyolított le, amelyekből kifolyólag a K redá tan st altot nagy debet veszteségek érték. Vésríil is a bank 900 000 schilHnget veszített Ehrenfest üzletein. Az Amstelbanknál 2,700.000 schillinggel maradt adós Ehrenfest, akinek tartozása a behajthatatlan követelések rubrikájába került. összadóssága meghaladta az öt millió schillinget. A vizsgálat megállapitása szerint Ehrenfest a balkezes üzletek révén saját személyében in status eridae került és fiaetéskáp tele őségét a hitelek könnyelmű és aránytalanul nagymértékű igénybevételével idézte elő. A könyvszakértők szakvéleményéből az a biztosnak látszó gyanú szűrődött le, hogy Ehrenfest, mint a Oreditainstalt Igazgatója és a pénzintézet vezetőségi tagja lényegesen hozzájárult, a bekövetkező teljes összeomláshoz. Magámispdkuláoiói mintegy másfél millió schilling kárt okozták a banknak. Sdiürff igazságügyml-nászter fejtegetései során kísérletet tett annak bizonylatára, hogy a kormány szabiad folyást engedet az Ehrenfest elleni eljárásnak és szó sincsen arról, hogy hátráltatóam avatkozott volna bele. A sajtó egyrésze a legnagyobb szkepszissel fogadta ezt a becisüietmentő akciót. Megállapítja, hogy a miniszter előadásában szereplő tárgyi adatok a Creditanstalt ügyvezető igazgatójával, Neurathtal folytatott beszélgetés anyagából származnak. Az igazságszolgáltatás,, tényezőinek teljes négy hón apuk volt arra,' hogy az ügyet a legapróbb részletefebemenő- en megvizsgálják. Mégis, az államügyészség és a gazdasági rendőrség csak október közepén jutott arra az ideára, hogy köriihiézzen Ehrenfest bécsi lakásában és egy schneebergi szálló appar- tementjében. Tette azt olyan időpontban, azt a kockázatos látszatot, hogy saját inieia- tivójából, saját felelősségére folytasson eljárást. Mit tett tulajdonképpen Ehrenfest, a Kre- ditanstalt volt igazgatója? Az igazságügyimA VALÓDI TIROLI Lodenkabát.. rS-"A védjegye; J Valódi angol Trenchkoat Sportmellények I Női sportkabátok, | Shi ruhák stb, * I MÉRTÉK szerinti GYÁRI ÁRAK Nézze meg dúsan elszereh rakiuramai. Vidékre sza ember (dia minták bemutatása vétel!,ötelezettse° nélkül! MEGKONNYÍTETT F ZETÉSI FELTÉTELEK FRIEDRICH RESCH Rasinova 40 Két pár cipó Irta. Csathó Kálmán I. Zsuzsi egy pár barna félcipőt választott ki magának, Böske egy pár fékeiét. Sokáig tanakodtak, amíg idáig jutottak, beteken át nézegették a kirakatodat, tanuiinányozták a divatot és esténként, lefekvés előtt komoly megbeszéléseket folytattak egymással. Végre azonban megvolt a határozat, mind a ketten nagyon meg voltak elégedve a választásukkal és helyeselték a másikét s most már csak az volt hátra, hogy meg is vegyék, amit kiválasztottak. Erre azonban még várni kellett, mert a cipőrevalót a papa csak október elsejére helyezte kilátásba. II. A papa tudni illik fixfizetéses hivatalnok volt, aki pontosan beosztott jövedelemből élt és csak készpénzért vásárolt Keveset az igaz, csak éppen a legszükségesebbe^ és lehetőleg olcsón. És minthogy két gimnázista leányt nevelni és ruházni nem kis gond, bizony nagyon meg kellett hogy nézze a garast s a saját személyére nézve már régen lemondott a mai drága világban minden nélkülözhető ről, úgymint könyv, színház, mozi, sörözés az asztaltársaságnál, cigaretta. Jobb időikből még maradt néhány ruhája, azokat hol kifordította, hol befordította, úgy hogy soha se tudta, hol van a zsebe, ami egyébként nem is volt nagyon fontos, mert ritkán nyuilt bele úgyis, részben, mert nem igen volt mit beletenni, részben pedig, mert ennek következtében kivenni sem igen volt mit belőle. A fizetését ahogy megkapta, odaadta a feleségének, kis csomókra osztva, hogy nesze, fiam, ez a kosztra, ez a lakásra, ez a fűtésre, ez a világításra, ez pedig ruhára neked meg a két leánynak, jövő hónapiban majd ugyanezt cipőre adom. — Igen ám — felelte az asszony — de ez most kell a két leánynak beiratásra meg könyvekre...- Tévedsz — mondta a papa — mert arra összespóroltam a villamospénzt Január óta. Gyalog járok a hivatalba azóta. Az egészségemnek is jobb és olcsóbb is... III. Zsuzsi meg Böske nagyon jó kis leányok voltak, belátták, hogy amire nem telik, nem telik, ők maguk is lemondtak sok mindenről, de végre is nem lelhet nekik rossznéven venni, hogy szerettek volna egy-egy pár uj cipőt a régi, kitaposott helyett. Végre is, nem azért tizenhatévesek és csinosak, hogy kitaposott cipőben járjanak. Én tehát a magam részéről nem találok l>enne semmi megrónivalót, hogy várva-várták az október elsejét, amikor a oipővásárlás esedékessé válik és hogy addig is a kirakatablakon át flörtöltek és kacérkodtak a susztergyáripar kiválasztott remekeivel. Az ilyen hosszú mátkaság sohase jó, sok minden történhetik közben. Itt is félő volt, hogy vagy a cipők mennek máshoz, vagy a leányok szeretnek bele közben másik párba, jelen esetben azonban efféle nem történt. A kirakatban állhatatosan ott maradtak a cipők, amiről a leányok naponként tudomást szereztek, mert némi kerülővel ugyan, de mindig arra jártak haza a gimnáziumból, s annyit beszéltek éppen erről a két pár cipőről, hogy egymás előtt restelték volna, hogy köziben másikhoz pártoljanak. Még ha egyik vagy másik közben egy-egy pillanatra úgy érezte is, hogy egy másik pár jobban tetszik neki, hamar elkapta róla a szemét és arra gondolt: „Jaj, nem, nem! Csak ezt megvehet- ném már! Hiszen ennél jobbat, megfelelőbbet álmodni m leheti. ..M IV. Szeptember huszomhetedikén Zsuzsinak merész ötlete támadt a kirakat előtt. Azt mondta: — Te Böske! Menjünk be és próbáljuk fel a cipőnket! Böske megrettent: — Hová gondolsz? Hiszen most nem vehetjük meg úgysem! Csak négy nap niuLva! — De felpróbálhatjuk! És fél re tetethetjük! Ha jóki Ha meg nem jók, a négy nap jó lesz arra, hogy másikat keressünk ... És mire Böske magához tért a meglepetéstől, amibe az indítvány ejtette, már benn is volt az üzletben és a cipő ott ékeskedett a lábán. Oldalt vetett egy pillantást és látta, hogy a másik próbálószéken ülő Zsuzsi lábán is ott az uj cipő. — Hát, kérem! — szólt Zsuzsi merészen, — ezek megfelelnek, de csak csütörtökön fogjuk őket elvinni. Addig tessék őket félretenni, hogy más meg ne vegye. — Csütörtökön? — Igen! Elsején! A kereskedő bólintott: — Vagy úgy? Értem! Igen!... Azonnal fél reteszein őket... Csütörtökig nem adom oda senkinek... Kinn az uccán azt mondta Zsuzsi: — Na látod-1 Most már nem kell legalább félnünk, hogy más veszi meg őket! — Igen! Igen! — sóhajtotta Böske. — Csakhogy addig most máY nem is gyönyörködhetünk bennük!... És hátha valami közbejön?... Zsuzsi vállat vont: — Ugyan mi jöhetne? A papa megígérte, hogy elsején ideadja az árát... Amit pedig a papa mond, az szentirás! V. Szeptember barim incadi kán a papa egy kicsit késve érkezett haza ée a két leány, miikor megcsókolta, meglepetve állapította meg, hogy sör.szagu. — Hol voltál? — kérdezte a mama, inkább ijedten és csodálkozva, mint haragosan. A papa mérgesen felelte: — Bementem a kollégákkal egy pohár sörre! Meg kellett ezt a dolgot beszélni. .. — Micsoda dolgot? — Ezt a fizetésleszállitást. Leszállították a fizetésünket... — Lehetetlen! Hiszen te nem vagy állam- hivatalnok! És a vállalat jól megy... — Mi is ezi mondtuk, de azt felelték, hogy mindenkinek takarékoskodni kell. Ez most a jelszó. Ez alól senki se vonhatja ki magát. Hát ezt mentünk be megbeszélni egy pohár sör mellett... Én három korsóval ittam... — És mennyivel szállitották le a fizetésedet? — Hatvan pengővel. A mama összecsapta a kezét: — Jézus Máriám! Hisz ez rettenetes... Hatvan pengő... Hát hogy képzelik ezek ezt? — Éppen ezt beszéltük meg! De arra jöttünk rá, hogy semmit sem tehetünk, mert a vállalat akármelyik perében kap helyettünk embert fele pénzért is!.., — És mi lesz most? A papa vállatvont: — Hát... összehúzzuk magunkat... még jobban! — tette hozzá sóhajtva. Zsuzsi Böskére nézett, Böslke Zsuzsira. De nem egymást látták, hanem két pár cipőt, amelyek sietve mennek, mennek elfelé, anélkül, hogy az ő lábuk tieniie volna. VI. Az ebédet nemzetgazdasági fejtegetések fűszerezték, amiket a papa adott elő. Azt fejtegette, hogy a vállalat neon jár eí. i 7
