Prágai Magyar Hirlap, 1931. november (10. évfolyam, 249-273 / 2766-2790. szám)
1931-11-29 / 273. (2790.) szám
8 ■SOI A délutáni ruhák — Vasárnapi divatlevél — A divat tízparancsolata a délelőtti és a délutáni ruhák közé éles határvonalat von. A délelőtti ruhák, legyen a stílus a romantikus múltnak vagy a realitás jegyében fűié jelennek az ötlete, mindig egyszerűbbek. Ez érthető is, — az öltözéknek lehetőleg harmonizálnia kell a környezettel, amelyben viseljük, Ezért a hivatalban dolgozó, a bevásárlását végző nő számára legalkalmasabb a docens, letompitottan egyszerű ruházat. A délutánt, amely szórakozást, látogatást, esetleg ötórai táncos teát jelent, már sok fantáziával alkotott ruhával tisztelhetjük meg. A délelőtti hivatalos jellegű egyszerűség, — ezzel szemben a délutáni és az esti hosszú ruháknak a régi világra emlékeztető ünnepélyessége a mának megváltozott életköülmények között élő asszonyát jellemzik. Az 1931 őszén szenzációként bevezetett á la directoire stílus sok változatosságot ígért. Sajnos, az európaszerte aktuálissá vált jelszó: takarékoskodni — és megint takarékoskodni, erősen meggátolta az érdekesen nőies stílus nyújtotta lehetőségek kihasználását A fantasztikusan drapirozott, lágy redőkben aláhulló vagy sokfodros á la Elígérne modellek a párisi késő őszi bemutatókon tetszést és őszinte elismerést váltottak ki. „Végre egy irány, amely egyszerre nőies és dekoratív, egyformán bőkezű fantáziában és anyagban.'* Ez az irány azonban a pompás kritika mellett sem vált be a gyakorlatban — ez egyszer merőben anyagi okokból! Komplikált vonal- vezetésük nagy szabónőt igényel és hozzá még sok anyagot, már pedig most ez két nehezen megfizethető tényező! Csak az arany középutat képviselők törték át a pénztelenség frontját és váltak közkedveltekké nemcsak a százezres tömeg, de a magasabb tízezrek asszonyai számára is. Mert úgy az öreg Európában, mint a pompát kedvelő dolláros Újvilágban — bármily anyagi helyzetben legyenek — „spórolnak" a nők is! E körülmények hatása alatt a délutáni ruha szerepe is jelentősebb lett. Ezidén úgy este: a színházban, áz éttermekben, mint a kisebb táncmulatságok alkalmával is viselik. A találékonyság és a praktikusság kényszere sok érdekes ötletet teremtettek. Sok elegáns délutáni ruha készül akként, hogy pelerin vagy boleró levétele után estélyi ruhák gyanánt viselhető. így Charlotte Revyl kollekciójából: egy fekete-narancssárga összeállítású bokáig érő taiftraha, melyet fent egy könyökön alulig érő körpelerin borit, a nyaknál és a derékban naranosszinü taftszalaggal megkötve. A pelerin alatt a felső rósz testhez simuló, dekoltált és ujjatlan. Ezzel a megoldással egy ruha kihasználásához több eshetőség nyílik. Anyagban a nehezebb selymek, Crépe de Chine, Satin, Romomé, Georgette, taft és a bársony a leggyakoriabbak. Bianchini apró pettyes és kockás bársonyokat gyárt a délutáni ruhák számára, melyek „veleur saint Hubert" és „veleur mousmé" név alatt jönnek forgalomba. Különösen Saoin favorizálja azokat. Férier egy nagyon érdekes, uj bársonyfajtát gyárt „bankóéra" néven, amely félig bársony, félig romain; fogása és esése lá- gyabb, mint a régi selyembársonyé, mert a bársony bolyhái ritkábbak. A ruhák felső része biuzszerü, legtöbbször raffolt vagy ógörög stílusban drapirozott, esetleg gallérba leegyszerűsített. Csípőben szűk, az alak vonalait követi, csak a térdnél bővül ki. A „mibe" a divatházakként változó. Kern lehet állítani, hogy a harang vagy a berakás divatosabb. Egyforma arányban szerepelnek a nagy házak kollekcióiban. Patou kezdi felhasználni a 80-as évek ötleteit is, A ruhák díszítése jobbára — fodrok vagy szalagok — hátul fut össze a nagyanyáink „tournure'-jához hasonló megoldásban. Az ujjak huzottak, könyökön alul szűkítve, vagy apró puffokkal, fodrokkal díszítettek, simát alig látni. Az övék lakkból, fonott bőrből készülnek, sokszor széles taft vagy bársony szalag, apró virágok helyettesítik. A délelőtti ruhákhoz hasonlóan sok a gombdi- szités. A ruhák hossza bokáig érő. Gyakori, hogy a vállrész és a felső ujj világosabb színből készülnek. Nagyon divatos két színnek az összedolgozása, különösen, ha sötétkék, barna vagy fekete a ruha. A kél előbbi szint már évek óta próbálják a fekete helyébe behozni, de a decens, tradiciőzusan kedvelt fekete ruhák minden ellenpropaganda mellett c? tovább maradnak. Pedig még pszichoanalitikus ellenérvek is szerepelnek, többek között, hogy a monotón fekete komorrá teszi a kedélyt. Kombinációk: fekete-fehér vagy zöld, barna-narancs vagy sárga, sötétzöld világos zölddel, kék bordóval. Az anyagok minősége legtöbbször egyforma, csak a színek elütök, — ki véve, ha csipkéről van szó. A délutáni ruhákon is sok a prémkombináció, a prémgarnitnra, a levehető sáli vagy pelerin. Keskeny hermelin, seal vagy asztra- hán-diszitések adják meg a ruhák 1931—32. évi jellegéi. A délutáni ruhák kiegészítő része a divatos felhő ah keztyii. Az apró délutáni kalapokul újra fátyollal dí zilik, mert egyrészt a nőin- sziluetthez illik, másrészt a ferdén feltett piKolerajárvány és parasztlázadás száz esztendővel ezelőtt Keletszlovenszkón Irta: GÖMÖRY JÁNOS Sáros sem menekült meg a kolerajárványtól, de Szinyei-Merse László alispán erős keze elhárította a lázadás veszélyét — Amikor Zemplénből és Abaujból csak útlevéllel lehetett átjutni Sárosba — Bártfa és Eperjes a kolera napjaiban 1931 november 29, va*ámap. (4) Mig ily módon Zemplén és Szépeim egy ében a pórnép fellázadt urai ellen, addig a két vármegye közé ékelt Sáros e veszedelemtől jóformán ment maradt. Ez kétségtelenül kiváló első alispánjának, Szinyei Merse Lászlónak az érdeme, aki a járvány ideje alatt Eperjesen a megyei közgyűlést állandóan együtt tartotta s azzail együtt nap-nap mellett megbeszélte a szükséges intézkedéseket, melyeket aztán fáradhatatlan eréilyel végre is hajtott. A kisgyülésen rendszerint résztvettek az alispán, Péchy Imre, másodalispán, Sáros- sy Tamás főjegyző, Hedry László, a hajdúk hadnagya, Máriássy Ágoslon, Berzeviczy Ágoston, Pillér Gida tb. aljegyző, Csáky Sándor gróf, Pogány Imre gróf, Okolicsányi Antal kór. tanácsos, Putszky Károly, Bukovics Vince, Kardos Sámuel, Thomka István, Topé reze r Károly, Szirmay Sándor tábla bírák. Julius 1-én a Kisgyülés elrendelte, hogy • Galícia, Zemplén és Abauj felől a határt polgárőrök zárják el. Zemplénből és Abaujból csak a bisztrai és a budamóri utakon át lehet közlekedni és csak útlevéllel átjönni. Az ellenőrzést ezeknél az utjáróknál Usz Eduárd és Krucsay György gyakorolták. Sok gondot okozott Szinyeinek a pénz hiánya. A megye pénztára üres volt. Péchy Béni. megyei főadószedő szerez ugyan 2200 váltóforint kölcsönt vitézlő Meliorisz János László hitvesétől, nemes Zmeskall Rozáliától, de ez nem elegendő. A szükséges kiadások előteremtése céljából erre a sárosi nemesek az utolsó koronázáskor megszavazott honorárium négyszeresét vetik ki magukra. Teszik ezt abban a reménységben, hogy az országos kincstár ezt megtéríti, mert hiszen országos érdek a kolera ellen való védekezés. Nagy dolog volt ez az adómegszavazás, ha tudjuk, hogy a nemes ember az adóról hallani sem akart. Szepesházy Józsefre, a nemesi pénztár őrére várt ezekután ez összeg behajtása. Kellemetlen feladatának sikerült-e eredményesen megfelelnie, nem tudjuk. Sárosnak szerencséje az is, hogy kiváló és lelkiismeretes orvosai voltak. Kern Keresz- tély főorvos, Bartsch Sámuel alorvos és Ur- •bán György sebészorvos emberfeletti munkát végeztek. A közönség bízott is bennük. S így e derék orvosok megakadályozhatták a rémhírek elterjedéséi. Amikor híre terjedt, hogy már a megyében bent van a kolera, mert Po- lyakőcon sokan betegen feküsznek, Bartsch a helyszínen terem s megállapítja, hogy ezek a betegek nem kolerások. Ezt megerősíti Hell katonaorvos is. Zimmermann Gábor főszolgabíró pedig a polyakóci betegség okául a lakosság nyomorát hozza fel. Az éhségtől elgyötört emberek ugyanis tatárkapelyvával elegyített korpakenyéren éltek s ettől betegedtek meg. Az élelmiszerekben szűkölködik a város lakossága is. Mivel fertőzött területről nem volt szabad lábasjőszágot behozni, hús sincsen elegendő. A mészárosoknak megengedik, hogy a hús árát egy váltó krajcárral emeljék. (A marhahús ára ilymódon 10 krajcár lett.) A bárttai járvány Az alispán mindent elkövet az elzárt községek és polgárőrök élelmezése érdekében. Mig Bártfa ment a járványtól, a bártfai pékek utján látja el kenyérrel a közeli falvak népét. Ezek sütnek kenyeret a határszéli kor- dontálló katonáknak is. Bártfán azonban már julius 19-én tizenkilenc ember hal meg kolerában. káns kailapminiatürök nem szorítják le eléggé a frizurát a hideg széllel szemben, A fátyol egészen ál tetsző, leggyakrabban a homlokig vagy a félarcig ér. Este zsaniliával és fémmel hímzett váltig érő fátyol ok divatosak. A divatmelléklet első modellje fekete sza- linból készült délutáni ruhát ábrázol. A felsőrész fekete tüli, amely fekete- és zölddel hímzett. A második fekete-fehér összeállítású Crépe romáin, a nyakkivágásnál és a csukló nál keskeny hermelinszegéllyel, az öv helyett derékban bevarrásokkal szűkített. A harmadik sötétbarna szatinszalag-diszitésü barna bársonyból készül, kétoldalit lunikaszerü rá- dolgozással. Az utolsó modell anyaga zöld alapon, aprópettyes taft. Maga a ruha ujjatlanul készül és estére is alkalmas. Kis fekete lérsonykabátkával délutáni ruhaként visel- ; r-lő. Radványi Magda. J Máriássy, „Hadi Feő Vezéri Hadnagy" erre | az Eperjesen állomásozó Benczur-ezred egy ! századját rendeli Bártfa körülzárására. A ka- ! tónak most már Eperjesről rendelnek kenyeret, majd Komarnikon kenyérsütő kemencéket állítanak fel. Az alispán kéri a katonaságot, hogy süssön kenyeret a fertőzött falvak népének is. Hiszen már ekkor Makovicán többen éhenhaltak. Zajitsek „másodezredes kapitány" azonban az alispán kérését megtagadja. így aztán egy eperjesi pék vállalkozik arra, hogy a ma,ko- vioaiaknak kenyeret süssön. Az alispán a makovicai uradalom segítségét is kéri, amelyeknek sikere most annál is inkább remélhető, mert a Gróf Erdődy György Eő Excel- lentiája Jószágainak Directora most éppen Makovicán mulatozni tudatik. Dehát hiábavaló az alispánnak minden igyekezete. A járvány feltartózhatatlanul terjed Sárosban is. Kétségtelenül azért is, mert sokan nem veszik komolyan az óvóintézkedéseket. így nagy felháborodással értesült a Kisgyülés arról, hogy a szomszédos Kassa nem sokat törődik a ragály terjedésének meg- gátlásával. Ebből az okból az alispán javaslatára határozatba ment, hogy a budaméri korcsmánál veszteglő intézet állítandó fel a Kassáról jövők ellenőrzésére. De megvédi Szinyei a vármegye egészségügyi rendelkezéseit s azoknak érvényt szerez más külső fórumokkal szemben is. Amikor Máriássy báró, „Hadi Feő Vezéri Hadnagy" azt kívánja, hogy a Királyi Életetszállitó Ulmann- Társaság fuvarosai egészségügyi ellenőrzés alá ne kényszerittessenek, az alispán tiltakozik a katonaság erőszakoskodásai ellen s a megye autonómjogaiból semmit sem enged, az Űlmann-Társasággal kivételt nem tesz. S a Kisgyülés szentesíti, jóváhagyja a megye első tisztviselőjének intézkedéseit. A kolera bevonulása Eperjesre A járvány közben eljut a megye székhelyére, Eperjesre is, ahová pedig sokan menekültek ez elől. Pulszky Ferenc erről emlékirataiban igy emlékszik meg: „A megyei nemesség Eperjesre sereglett, családostól, mert a városban háznál van az orvosi segély, mindenki chlórt viselt zsebében, meg kámfort s holmi erős büzü ecetet — hiába —, a betegség Eperjesen is kitört. A forgalom egyszerre megszűnt, a kávéház üresen maradt, az uocán alig mutatkozott ember, sok ház elzáratott, sokan csak az ablakon át érintkeztek a külvilággal, megfüstöltek és ecetbe mártottak mindent, ami behozatott, gyümölcshöz senki sem nyúlt, — mind hasztalanul — a halálozás folyvást növekedett; a halotti harang kongása meg nem szűnt, délután egyik temetés érte a másikat. A rémület nöttön nőtt, a tanács betiltotta a harangozást, a temetéseket mind éjjelre tette át, de mindez nem használt semmit, nyolcezeniyi népségből egy nap harmincöt ■halt meg. — S éppen, midőn a halálozás legmagasabb fokát érte, jött ismét az uj rémhir: Zemplén vármegyében Varannótól Zamutóig a sárosi határon föllázadt a pórnép. De a kolerával is vetekedő veszedelem, a nép- zendülés Sárosba nem plántálódfaat át, nem hatalmasodhat el, mert Szinyei Merne László alispán okos intézkedéseivel elejét veszi a bajnak. Az orvosok utasitást kapnak, hogy a gyógyszereket, amelyeket itt is méregnek tekint a nép, ne erőszakolják az egyszerű emberekre. Emellett gondoskodik arról, hogy zemplénme- gyei Tablócsapatok át ne jöhessenek Sárosba. Ebben különösen Zimmermann Gábor főbíróban talál erélyes segítőtársra. Megszervezi a nemesi sereget is, mert a katonaság elégtelennek bizonyul. A szervezés munkájában tevékeny részt vesz a másodalispán, Csáky Sándor gr., Haller Ferenc gr., Dessewffy Egyed gr., Szinnay Gerhard gr., Ujházy László, Buján ovi cs Vince, Thomka István, Bukovics József és Balpataky Károly. A nemesi sereg vezéréül a kisgyülés Csáky Károly grófot választja. Ennek az önkéntes csapatnak szervezésére közvetlenül a sóvári kincstári munkások lázongása és a nagyvitézi eset adott okot. A sóváriak ugyanis számítva az eperjesi „csőcselék“-re, magára Eperjesre készültek éjnek idején rárontani. Szinyeinek azonban, amint ennek hírét vette, első dolga volt a lőporkereskedést őrséggel ellátni. Az önkéntesek közt pedig fegyvert, lőport osztatott ki, akik aztán őrjárataikkal elriasztották a betörni készülőket s megmentették a várost attól a katasztrófától, amely jóval később, 1918 október végén sújtotta Eperjest, amikor a föllázadt katonák éles töltésekhez jutottak s éjnek idején az összes üzleteket kirabolták. A nagyvitézi eset Nagyvitézen a népet egy kluknói paraszt lá- zitotta föl, aki résztvett a szerencsétlen Mihal- kovics hadnagy meggyilkoltatásában. A „méregetető" földesurak ellen itt annyira felbőszült a nép, hogy ezeket mind elfogta s bizonyosan vérfürdőt rendez, ha Durceák János községi aljegyzőnek nem sikerül Nagyvitézről Eperjesre szöknie s a fenyegető nagyvitézi helyzetről az alispánt értesíteni. Szinyei nyomban cselekedett. Csáky Sándor gróf vezérlete alatt félszázad rendes katonaságot és hatvan fegyveres nemest küldött Nagyvitézre és a kisgyülés helyeslésével statáriumot hirdetett. Csákyék idejében értek Nagyvitézre, a foglyokat kiszabadították és a kluknói főkolomposokat rögtönitélő bíróság elé állították. E szokatlan gyors intézkedés hire mihamar elterjedt az egész megyében és ennek hatása alatt a nyugalom is helyre- állott. Érdekes, hogy Szinyei sem az önkéntes sereg megszervezésére, sem a statárium elrendelésére a felsőbb hatóság engedélyét nem várta be, sőt ki sem kérte. Berzeviczy Albert, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Szinyeinek anyai részről unokája, „Emlékeim" című becses müvében erről igy ir: „Magam hallottam gyakran, hogy Szinyei a megyei közgyűlés által hirtelen elhatározott statáriumot a maga felelősségére rögtön alkalmazta, is és a Bra- nyiszkó táján fekvő Nagyvitézen a két főizgatót fölakasztatta, amiért József nádorhoz rendelték ad audiendum verbum; a nádor hivatalosan megdorgálta szabálytalan eljárásáért, de azután bizalmasan megdicsérte az erőskezii alispánt." (Befejezése következik.) — A Toldy Kör hölgyszakosztályának kézimunka- és népművészeti kiállítása. A pozsonyi és Pozsony-környéki magyar közönség nagy érdeklődéssel tekint a. december 8-án a. Toldy Kör helyiségében (Lórinckapu-ncca 8., I. em.) megnyíló kézimunka- és népművészeti kiállítás megnyitása elé. A hölgyszakosztályból alakult bizottság lázas buzgalommal végzi feladatát. Már eddig is olyan nagy anyag érkezését jelentették be, amely biztosítja a kiállítás sikerét. Szebb- nél-szebb kézimukák, párnák, lámpaernyők, selyemfestések, bőrmunkák stb. érkeznek be. Külön lesznek csoportosítva a SzMKE által beküldött hiree inartosi munkák. Tekintélyes anyaggal vesz részt a kiállításon a jelenleg Pozsonyban iparművészeti tanfolyamot tartó Wallenti- nyi Ida is saját, és tanítványainak anyagával. A kiállítás ünnepélyes megnyitása december 8-án délelőtt 11 órakor lesz a társadalmi egyesületek és a magyar társadalmi élet kitűnőségeinek jelenlétében. A megnyitáskor és vasárnap cigány- zenekar fogja szórakoztatni a közönséget. E kiállítás rendezésével a Toldy Kör ismét tanú jelét adja annak, hogy sokoldalú kulturális tevékenységével igyekszik minden kulturális igényt kielégíteni. MAGYAR ASSZONY LAPJA A NAGYASSZONY Rendelje meg a P. M. H. kiadóhivatalában Ára egész évre 24 K, számonként 2*50 K