Prágai Magyar Hirlap, 1931. november (10. évfolyam, 249-273 / 2766-2790. szám)
1931-11-01 / 249. (2766.) szám
<wwsM-MAfifeai-Hna>aa 1981 november 1, vasárnap. 5SS*EH5HHB—5H*B5i MAR ESTE VAN Irta: HEGEDŰS LÓRÁNT Kai Paiais Tiiéatre Alhambra Prága Beléptidij nincs — Elsőrendű mulató Szenzációs internacioná- Us világvárosi program Ké! zenekar Két zenekar Két cikket tollba mondtam s jól kihada- koztam magamat bennük: karcbki-Jkard! Azután rendes napi adagomat: száz oldalt olvastam a száz év előtti bécsi kongresszus naplójából (mindig azt kutatom, hogyan támadt löl az után a világháború után Európa). Mikor az utolsó lapot átiforditóm, egyszerre csak eltűnt előlem minden betű. Mintha üresek lennének a könyvoldalak s irópapi- roun. Nem látóik s nem érzek semmit. Nyilván kiestem a gondolatvilágból s lehulltam a sztratoszférából, hol Író, költő és muzsikus jár, ha jó szellőt kap. Nézem az órámat. Hat óra pontosan. Már este lenne? Ilyenkor nem segít megszokott fárasztó bolyongásom könyvesszobáiinban. KL, ki! Még csa-k hat óra. S már este vau? Fázósan kabátot húzok s kilépek a kis kertembe. Már egészen sötét van. Még csak hat óra! A kavicsos utón botorkázom s beleütközöm minden fordulóba. Ha lehajolok, csak akkor tudom megkülönböztetni az ut- sszegélyező rozsda vörös tátikákat s a dupla violákat, nagyon szeretem őket megsi.mogat- nl A vízmedence fölé hajolok, kis aranyhalaim, úgy látszik, mind valutát változtattak, mert apró fekete torpedóknak látszanak, tűzvörös reflek t őrszemekkel. K ör ös kör ül már minden sötét, mintha fekete bakacsin- ba vonnák az egész világot. Pedig nincs több, mint hat óra. Kertemnek az a nevezetes tulajdonsága van — mint annyi pest-budai kertnek! —, hogy mihelyt egyet-kettőt lépünk benne, már vége van. Jobbról, vagy a balszomszéd -íj-s felöl, szemközt vagy mögöttem, de kerítés -következik. Kert más városban sokkal több =h.<;van, mint Budapesten, virág és fa is, de ennyi kerítés sehol a világon nincsen. Rendesen ez foglal el legtöbb helyet a magán- ingatlanban — ahogy a közgazdák darabkertjeinket hívják. A budai hegyeket sötét borulat takarta s mintha gyász-szövetre óriási ékszert tűztek volna föl. a hold félsarlója hihetetlenül nagyítva hullatta le fehér fényét a Svábhegy kolostorára. Jobbról, Pestből semmi sem. látszik, mintha valamely sötét tárna nyelte volna el a várost lámpáival, milliónyi leikével és reklámegével együtt. Csak messziről hallatszott egy fekete tenger láthatatlan hullámzásának torlódó zajgása: ez a lökdöső emberélet tülekedő moraja: a nép járja a maga klsértet-táncát, mert neki mindig éjjel van. Csak a nagy hidak boltozata mutatkozott kirajzolva az éjszakai mappán s alattuk szélesen bodrosodott'az Éj-királynő fá- tyola ezüst pikkelyekkel feldíszítve: ez volt a Duna. Elértem a kerítésemhez s a széles padra levetettem magamat. Minden egyszerre zsongta: már este van. A kéri léséül lécei mögött néptelen ucca, melyen messze konganak a lámpagyujtogató léptei. Fölvillantja mögöttem az uccalámpát * azután tovább lohol s eltűnik a sötétben. A lámpa éppen a kertem sarkába vetit s onnét egyszerre magasrafutó vörösség felel, mintha az éjbe dobott pirosló fáklya lenne. De -nem tűz, csak eleven élet: a fölfutó vad- szőlő biborlevele Lángol bele az esti sötétségbe. A levelek néma lángolására nincs aki feleljen. Még csak hat óra és már este van. Mindenki magában hordja éjszakáját. Nem idegen almon halunk meg, hanem a magunk lelkén. Ezért kár kívül keresni a halált. Nincs csontos ember. A világ belülről gyullad ki e belülről aszik el. Hajnalod és éjed magadban hordozod, mint felhő a párát s a Duna csillag-árnyait! Jó pad ez itt. Nem látni most semmit kö- TÓskörül. Csak messze hangok s viola-illatok szűrődnek át a sötéten. Ott még világ él, de itt már este van. A mindenség felolvadt e elszállóban van, mintha lopva, nagy-titkosa n millió szitakötő többen ne föl, mind las- #u hzárnycsapásokkal útra kél, mindegyik elvisz magával tőlünk valamit a szárnyán: tájékot, embert, szerelmet, fájást, gondot, emléket, tért és Időt s mikor mind elrettenlek a Mltfckötőld, akkor lelolvad egész viLá god, aki magad vagy s megérkezett beléd az este. Annak nincs értelme, hogy magadat ki nozd, leszámoljál: mit tettél jót, mit rosszat, mit hibáztál, mit nyerhettél volna, mit tennél, „ha megint újra kezdenéd4*. Gyónn5 akarsz magadnak az estnek küszöbén? A világ maga egy nagy gyónás s mire végére érsz, már át is adtál neki mindent, amit kikölcsönzött. önmagadnak vagy életnaplója, mint &7Áv- vagy betű, mit fakéregbo véstek. Az Életnek ne keress külön célt, mert akkor letöröd báját s letörlőd himporát. Az Élet célja: Élet, mert Ok és Cél a minden- wégben egy. Ami kettéválasztja' őket, az nem a Természet, hanem az ember élte s mint előbb volt, úgy egyesül megint utána az Ok <s a Cél. Megérkezik ez, mikor már este van. Ülök a sötétben fehérlő kert-pádon. Köröttem közel s messze fekete, kárpitos sötét. Mögöttem vörösen lángol a bíbor venyige. Szellő kél s felborzolja a kertet: messzi muzsikát hoz s közeli viola-illatot. Már minden sötét. Szitakötőim messze járhatnak eimAlapltva 1833* Telefon 33, KOSICE, Nagy választék. Fő-utca 19. Jutányos árak. lékeimmel, miiből Életet raktam össze. Most már este van. Atyám meghalt az én életévemben. Nagyatyám ott a székely hegyek között öt évvel hamarabb végezte. Nő a sötétség. Az örökkévalóság zsongitó danája éri a. szivet. Fölöttem madár száll: láthatatlan lila-fekete szárnyával veri a léget. Leszállói készül. Már este van. „Ahol a kis árvák sírnak.. “ Epilógus Biatorbágyhoz Irta: KARINTHY FRIGYES 1931 október vége. Matuska itt, Matuska ott, Matuska mindenütt. Hiába, ez a hónap Matuska hónapja volt, ha akarnék, se írhatnék másról, — mégis, mintha rázni kellene a töltőtollat, hogy valami újat mondjak, a szellemtudományok nevében: nem hiszem, hogy emberi nagyságot valaha ennyi oldalról világítottak meg, mint ezt a nyomorult férget, melynek keresztmetszete még a természetrajzi kutatásban se jelent valami csodás felfedezést. Edisonnak mindenesetre pechje volt, hogy épp ebben a hónapban halt meg. Egy-két kisbetűs cikk foglalkozott vele, — vezércikk és első riport és tárca és tanulmány Matuskát ünnepelte. Matuskát boncolta a nagy pszichiáter, Matuskát elemezték a grafológusok, Matuska életét kutatta szerényen — és függetlenül a szükséges nyomozástól •— minden épkézláb újságíró és publicista, Európaszerte s az egyik filmujság- ban már megtaláltam a rövid jelentést, amire vártam, hogy egy amerikai filmcsoport elhatározta a Matuska-esetefc . „ . Igazán nem irigylésből mondom s azt is jól tudom, hogy a házas érdeklődés nem a bűnös személyével, hanem azzal a kárral és ve^ szedelemmel arányos, amit gyalázatos élete jelentett, — a lépfenebacillus igen hitvány és egyszerű kis állat, mégis teljes joggal, verte fel a világot megnagyitott és sokszorosított fényképe, mikor Pasteur, annakidején, felfedezte és tettenérte a derék, hasznos s kedves tehénkék beleiben. De azért, tekintve, hogy esetünkben mégse egészen a tudományos vizsgálat módszere érvényes, — talán nem árt egy pillantást vetni a szörnyülködésnek, felháborodásnak és haragnak arra a másik oldalára is, ami az áldozatok iránt érzett részvét és gyász mértékével kellene, hogy az egyensúlyt tartsa. A bosz- szuvágyat egészséges és erkölcsös indulattá az áldozat iránti rokonszenv szenteli, igy tehát . . . * Hiszen nem mondom, sok szépet olvastam szegény áldozatokról is — az egyik vezércikk még a „vértanú4* megjelöléssel se e'égedett meg: „hősi halottakénak nvezte őket, valahogy úgy képzeltetve a dolgot, mintha a végzetes éjszakán, vasúti jegyüket oldalukra kötve, a fennálló rend védelmében rohantak volna az éjszakába, megütközni a világfelforgató gonoszság ée bűn földalászervezett hadseregével. De hogy kik voltak ezek a hősi halottaknál szánandóbb, mert ártatlan halottak .. . Egy szerény fogadást ajánlok az olvasóval. Fogadjunk, kedves olvasó, hogy te, aki e hónap olvasmányai után többet tudsz Matuska külső és belső életéről, múltjáról, szerelmi titkairól, házaséletéről, alsó é* felső tudatáról é« a jelenleg is aktuális betegségéről, mint amennyiből közvetlen hozzátartozóid jellemét ismerni véled, — fogadjunk, hogy a huszonkét híatorbágyi áldozat névsorának az egyharmadát nem tudnád hirtelené- ben íeleorolnL Nagyon sajnáltad őket, elhiszem. De a nevükre már nem emlékszel. * Hogy is vau csak a dolog, azzal a bizonyos elviselhetetlen részvéttel? „Dobjátok ki, mert megszakad a szivem!" Az igazgatóról szól ez a régi vicc, aki ezekkel a szavakkal fordul a panaszkodó hivatalnokához. A szívtelenség s álszent részvét kro- kódiluskönnyeit akarja példázni a vice — de ki biztosit bennünket ebben a fejetetejére állított pszichoanalitikus világban, hogy a másik igazgató, aki maga elé idézte az éhezőt, hogy szenvedéseinek részletekbe menő meghallgatása után néhány fillér árán kezetcsókoltasson magának, nem perverz szadista inkább, mint kegyes jól tevő, öröme telvén felebarátja gyötrelmeiben? * Restellem, de a biatorbágyi áldozatok névsorát magam se tudnám e pillanatban kívülről elmondani, mégkevésbé tudnék rajzot adni róluk. Igaz, mentegethetem magam az adatok fogyatékosságával — viszont mivel magyarázzam, hogy a biatorbágyi rémség emlékkomplexumából, ahogy most visszagondolok rá, egyetlen figura emelkedik ki, élesen s úgy- látszik, maradandóbbal? a többinél. Ez a figura nem áldozat és nem gyilkos és nem nyomozó —- nem tudnék hozzájárulni vele a történelmi esemény rekonstruálásához. Magam is csak egy pillanatra láttam. Az áldozatok ünnepélyes és megható temetésén bukkant elém, ahogy ott álldogáltam, a Vérmező szélén valahol, elsodródva a tömegtől Feketeruhás asszonyság — igy futólag, vidékinek tűnt. Kicsit szuszogva igyekezett a ravatalok felé, —» beléíriiitközött, megfordult és — szórul-szőra — ezt kérdezte, arcán a ritkán adódó, nagyszabású látványosságok átélésének izgalmával: — Nem tetszik tudni, merre kel] menni, — oda szeretnék jutni, ahol a kis árvák sírnak... Részvét? Vagy csak kíváncsiság? Vagy még rosszabb? Schnitzlernek volt igaza. Itt fekszik előttem végrendelete, melyben temetéséről intézkedik. „Szivet átszűrni. Nem kell koszom, gyász- jelentés. A lapokban sem. Utolsó osztályú temetés. Semmiféle gyászbeszéd. Halálom után semmiféle gyász . . . abszolút semmiféle..." — Edison hagyatéka: 14 millió dollár. Newyorkhói jelentik: Edison hagyatékáról az elmúlt nap leltárt vettek fel és felbontották a nagy fel tat áló vég« rendeletét. Megállapították, hogy a hagyaték értéke ingatlanban, egyéb vagyontárgyakban ée pénzben 14 millió dollárt te«z ki. A végrendeletben Edi. són gyermekeit teszi meg örökösökül, hozzáfűzve, hogy feleségéről még életében gondoskodott. Bőkezűen gondoskodik személyzetéről, titkáráról, assiisztensciről ég még gazdaságának vezetőnőjén: is mintegy 24.000 dollárt hagyományozott. Föltűnő, hogy tndományos célokra csak egészen csekély öez- ezegeket juttatott Amerika nagy fia. fl kassai magyarság kegyete’es ünnepe a Nagyságos Feiede.em sírjánál Kassa, október 31. (Kassai szerkesztőségünktől.) Az idén volt huszonöt, esztendeje annak, hogy a magyar történelem legnagyobb alakjának, II. Rákóczi Ferenc fejedelemnek és bujdosó társainak hamvait a magyar nemzet kegyelete a márványtenger partjáról hazahozatta és országos ünnep keretében a kassai dóm kriptájában örök nyugovóra helyezte. A kassai magyarság minden október 29-én kegyelettel és elmélyült visszaemlékezéssel áldoz a magyar szabadsághősök szellemének. Az idei kegyeletes visszaemlékezésnek még nagyobb súlyt adott a negyed- százados évforduló, amelyet a kassai magyarság ünnepi gyászmisével és a Nagyságos Fejedelem kőkoporsójának megkoszorúzásával tett emlékezetessé. A lélekemelő kegyeletes ünnepen a magyarság pártjainak tagjai s a kassai magyar társadalom iniudn rétegének tagjai nagy számban jelentek meg, A gyász- misét Tost Barna pápai prelátus celebrálta fényes papi segédlettel. A gyászszertartás befejeztével az ünneplők a Rákóczi-krlptába vonultak, ahol először Grosschmid Géza dr, szenátor emlékezett meg kegyeletes szavaikkal a huszonöt éves forduló jelentőségéről — Huszonöt éve ma annak, — mondotta — hogy a szabadság nagy hősének, II. Rákóczi Ferencnek hamvait, a számkivetés helyéről, diadalmenetben hozta haza az akkor hatalma delelő jen élt magyarság és nagy nemzeti ünnep keretében, fejedelmi székvárosának az ősi dómjában helyezte örök nyugovóra. Azóta megismétlődött a történelem. „Megújultak a dicsőséges magyar nemzet régi sebei." Rákóczi maga mártírja lett az ügynek, amelyhez annakidején szegődött. Mégis, amikor már leszámolt a földi dolgokkal és mély vallásos érzéssel az „örök Igazság" előtt számolt be „Vallomásaidban törekvéseiről — azért adott hálát az Istennek, hogy „őt használta fel eszközül arra, hogy felébressze a magyarok keblében szabadság szeretőiét, amely a rossznak megszokásából már hűlni kezd vala." Küzdelmei nem végződtek ugyan hadidicsöséggel, példaadása azonban a nemzeti öntudat örök forrása. Ez öntudat ébrentartására buzdít ez a sir is, ina, az egész emberiség e nehéz korszakában is, buzdít olyan munkára, önbizalomra és kitartásra, arnely- lyel _ ina a világ minden népét irányító ezen érzés ápolása mellett -*- találja meg Európa végre mégis csak megbékiilö népei között a magyarság is, fenkölt eszmékért való évezredes küzdelmei után, őt megillető, méltó helyét. A magyarság ily jobb jövőjéért egykor önfeláldozással küzdött Naw Fejedelem sírjára a reménység megvalósulásának hitével teszem le az emlékezés és kegyelet virágait. A beszéd elhangzása után Grosschmid szenátor elhelyezte a kősiron a kék-piros szalagos koszorút. Ezután Blanár Béla dr. nyugalmazott polgármester, tartömánygyülési képviselő a Rákóczi hamvait hazaszállító országos bizottság vezető tagja megható szavakban tett hitvallást a Rákóczi szelleméihez való ragaszkodás mellett. _ Nagyságos Fejedelem! Azon a napon, amelyen egy negyedszázaddal ezelőtt utolsó bevonulásodat tartottad hü és kedvelt székesfővárosodba — késői ivadékai a veled és érted küzdőiteknek — megjelentünk színed előtt, hogy hódolattal áldozzunk dicső szellemednek. Századok múltának el, de neved és emléked él sziveinkben a midőn leteszem a magyar nemzeti párt koszorúját földi porhüvelyed takarójára, — szeretett Fejedelmünk, vezérünk s az igaz ember koporsójára, példád nyújtson nekünk tántoríthatatlan hitet s energiát mindenkoron. A lélekbe markoló rövid beszéd után Pausz Béláné u Kazinczy Társaság női szakosztályának csokrát, helyezte el a siron- A megható ünnepi aktust Tost Barna plébános imádsága fejezte be, amely után a hódoláttal /nrándélkeló h ivek nágy számiban járultak a niAí koszoruzott kődtoporeóho* \5 S j F dlszml A üveg, porcelláa nagykereskedése. • 4
