Prágai Magyar Hirlap, 1931. november (10. évfolyam, 249-273 / 2766-2790. szám)
1931-11-26 / 270. (2787.) szám
« X- évf- 270. (2787) srám * CsBMrtftk - 1931 november 26 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 K6; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő, Pi képes meréklettel havonként 2.50 Kd-val több Esryes szám árm 1.20 Ki, vasárnap 2.—Kő, A szlovertszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok főszerkesztő politikai napilapja FELELÖS szerkesztő DZURANYl LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA Szerkesztőség: Prágád. Panská ulice 12. H. emelet. — Telefon: 30311. — Kiadóhivatal, Prága U. Panská alfce 12. Ili emelet. Telefon: 34184. SÚRGÖNYCIM: HÍRLAP. PRRHft Tüntetők és csendőrök véres öss Lindewiesemcileft Hat munkás meghalt, egy súlyosan, tiz-tlzenkettő könnyebben megsebesült A csendőrparancsnok és két csendőr is megsérült Megakadályozták a kommunisták heiwaldam „éhségnáp“-ját Prága, november 25. A Prager Abendzei- tung jelenti: A kcpvis löházba ma délután fél három éra tájiban az a hir érkezett, hogy a sziléziai Freiwaldau melletti Lindewiebében súlyos összeütközésre került a sor munkanélküliek és esendőrség között, melynek során hat munkanélkülit agyonlőttek és tizennégyet megsebesítettek. Az összeütközést megelőzően munkanélküli és bércliíferenciákban lévő kotörőmunikások gyűlést akartak tartani a bérdifferenciák tisztázására, de — amint a parlamentben híre támadt — három század katonaság és csend- őrség ebben megakadályozta őket. A csendőrség fegyverrel lépett föl a tömeg ellen. Ugyanezen hir szeriint kilenc csendőr is megsérült. A félhivatalos jelentés Prága, november 25. A csehszlovák sajtóiroda jelenti: Ma, november 25-én, délelőtt 9 éra 30 perckor a kommunista munkásság az egész freiwaldaui Járásban (Szilézia) beszüntette a munkát, hogy egy, a kommunisták által előkészített „éhségmars“-ot rendezzen Freiwaldau ha, íFreiwaldriíha vonulták s á járási főnök a setzdorfi csendörség- nek, amelyet megfelelően megerősítettek, kiadta a parancsot, hogy a tüntetőket tartóztassa föl 8 igy megakadályozzon egy na- gyobbarányu összeütközést. A (fo&ndőrscg feltartóztatta Setzdorfban a tömeget s szétkergette. Eközben egy csendőrt botütéssel megsebesítettek. A munkásság azután a földeken keresztül Freiwaldau irányába kezdett vonulni. A csendőrség ezért az úgynevezett „Gemarké“-re ment, ahol a mintegy 1000 főt számláló tüntetők elé állott és újból szétszórta őket A tüntetők azonban megkísérelték, hogy az erdőkön keresztül Freíwaldauba jussanak. A csendőrség utolérte őket Lindewiese mellett s ott a viadukt mellett újból feltartóztatta. Itt a tömeg fegyvereket, köveket, botokat, vasdo- rongokat és sót vett igénybe a csenlőrség ellen. Jirkovsky csendőrtőbadnagyot, az osztag parancsnokát, két ütés érte, egy a száján, egy pedig az arcán. Miközben a földre bukott, parancsot adott a lövésre. A sortüz következtében hat személy meghalt. Egy személy súlyosan, tiz-tizenkettő könv- nyebben megsérült. A csendőrök közül Gri- gar törzsőrmester és egv másik csendőr, akinek nevét még nem állapították meg, megsérült. Ai esetet beható vizsgálat tárgyává tették. Szilé Géza: A békekötések éta 13 év telt el. de a lelkek megnyugvását ez a béke nem hozta meg Szülfő Géza dr. nemzetgyűlési képviseld éleshangu kritikát gyakorolt a költségvetési vita során a kormány külügyi és kereskedelmi politikája fölött Prága, november 25. A kedden megkezdett költségvetési vita első magyar szónoka — mint már röviden jeleztük — Szüllö Géza dr. nemzetgyűlési képviselő, szövetkezeti ellenzéki pártjaink közös parlamenti klubjának elnöke, az országos keresztény- szocialista párt vezére volt, aki beszédében főleg a kormány külügyi és kereskedelmi politikáját tette éles kritika tárgyává. Be-, szécte élénk érdeklődést keltett különösen a szlovák képviselők körében. Számos közbeszólás is történt, amelyekre Szüllő frappánsan válaszolt. A pártvezér beszédében a következőket mondta: A rossz költségvetés Tisztelt képviselőházi A parlamenti illemnek tartozom azzal, hogy pár szóval foglalkozzam azzal, amit az előttem szóló Sózni* költő-képviselő ur mondott. Bár beszédében sok a poézis, de sok abban a keserű valóság. Amit ő Szlovenrszkó fellendüléséről és vágyairól mondott, azt teljes szívvel alá- iram, elfogadom én is és elfogadja pártunk is, hiszen testvére a szlováknak a magyar. Azonban aki ezt úgy kívánja, mint ő, nem tudom megérteni, miért nem kivan közjogi formát: az autonómiát. Mert legyenek tisztában mindnyájan a szlovákok, hogy autonómia nélkül leihete Mén ebien az államban mindazokat az önálló czlovenszkói törekvéseket megvalósítani, amely ezlovenszkói törekvések ott kell hogy égjenek minden egyes jó szlováknak lelkében. Minden szlováknak kötelessége arra vigyázni, hogy a szlovákság ebben az államban ne járja a morvák szomorú útját, hogy olyanná ne váljék, mint Morvaország: hogy morvák már nincsenek, mert felszívta őket a csehszlovák állam egysége. Ezek után áttérek a költségvetésre. Meg kell vallanom, tisztelt képviselőház, hogy gondolkodtam afölött, hogy a költség- vetést elfogadjam-e vagy sem, mert ez a büdzsé olyan rossz és annyira a Szlo- venszkó érdekei ellen csak a cseh érdekek mellett levő, hogy annak elfogadása és valóra válása lesz a legjobb korteseszköz a kormány ellen. Miután azonban a költség- vetés elfogadása bizalmi kérdés a kormánnyal szemben, kijelentem már most pártom nevében, hogy mi ezt a költségvetést nem fogadjak el. Nem akarok újból előjönni invektivákkal, nem akarom felsorolni a magyarságnak és a szlovenszkói őslakosságnak panaszait, de nem azért nem teszem ezt, mintha elfogadnám azt a szemrehányást, hogy mindig ugyanazt mondjuk s ezzel unalmassá válunk. Ha nekem valaki szorítja a kezemet az ajtóba, mindaddig, amig a kezem be van szorítva, nem mondok mást, csak azt, hogy; „eresszék szabadon a kezemet". Igv vaj- gyünk mi is itt levő őslakosok. Amig sok ezer sérelmünk orvoslási; nem talál, amíg állampolgárságunk rendezve nincs, amíg minket másodosztályú állampolgároknak tekintenek, amig azt látjuk, hogy amalgamizálni akarnak beunünket, addig nem mással törődünk, csak ezzel és folyton, mindenütt és minden alkalommal a bennünket ért eddigi sérelmeket ismételjük, mert ezt megszokni nem vagyunk hajlandók! Rátérek azonban arra a kérdésre, amely- lyel röviden foglalkozni akarok, s ez a respublika külQayi és kereskedelmi oo'i'ikáls. A békekötések óta tizenhárom esztendő telt cl, de a lelkek megnyugvását ez a béke nem hozta meg. Nem hozhatta meg azért, mert ez volt az első béke, amelyet nem diplomaták hoztak létre, hanem ügyvédek: Lloyd George, Poincaré, Orlando. Már pedig úgy van az elrendezve a terem lésben, hogy az ügyvéd sohasem az igazságot keresi, liánom a sikert. Az a pillanatnyi siker, amely a békekötéskor megnyilvánult, most megbosszulja magát, mert nem az igazság az alapja. Hogy a békekötések szerződés jellegével bírjanak, ahhoz mindkét fél szabad akaratának megnyilvánulása szükséges, már pedig ezeknél a békéknél a szabad akarat nem nyilvánult meg! A békekötéseknél az antanthatalmak elfelejtették, hogy mit tűzlek ki célúkul s elfelejtették azt, hogy mit tűztek ki célúkul a kig népek. Előzőleg ugyan világosan megmondották, hogy az a céljuk, hogy minden etnográfiai egységet élni kell hagyni és minden etnográfiai egységnek meg kell engedni a szabad kifejlődést hogy állammá válhasson. így akartak etnográfiai egységeken alapuló szabad kis államokból álló Középen répái csinálni. Ezért rombolták szét a különböző elnoszokaí összetartó osztrák-magyar monarchiát. De kivételt tellek Magyarországgal. Magyarországnak ugyanis igen tekintélyes hányadú, komplex egészben együÍtélő magyar részeit egyszerűen lecsatolták. És itt meredez előttünk az a kérdés, hogy vagy szükséges volt Európa belbékéje szempontjából az cgyszármazásu fajoknak álülammá való tömörítése, —. de akkor miért csatoltak el annyi magyart? vagy nem volt szükséges etnográfiai alapokon megszervezni az uj államokat, de akkor miért osztották fel olyan kérlelhetetlenül Magyarországot?! Ez a dilemma mindeu magyar embernek szivében élni fog mindaddig, amíg magyarul érez valaki, s ez az érzés a mi lelkünket is áthatja, akik itt vagyunk ebben a respublikában, ennek a köztársaságnak bee sülé lesen lojális állampolgárai. Hiába hirdeti a respublika p ropogandó járna k legügyesebb mestere, Benes miniszter ur, hogy itt megelégedés van a magyar népnél, hogy itt milyen kultu regyen lő ség van, hogy itt a magyaroknak megvan mindeu szabadságuk, hát innen kiáltom be a közvéleménybe, hogy ez nem igaz! Itt szemfényvesztés van. de nem egyenlőség I Azt, hogy most például akadémiát csináltak a magyarok részére Pozsonyban, ezt most mindenfelé u<?y hirdetik, mint a magyarokkal való megértés utjának egyik ©lapját. De kérdem én, hogyha a világot felvilágosítanák, hogy ezt magyar akadémiát nagy részben a Magyarországból kiugrott emigránsok terem-
