Prágai Magyar Hirlap, 1931. november (10. évfolyam, 249-273 / 2766-2790. szám)

1931-11-22 / 267. (2784.) szám

^JWGAlMAfifeARMlRLAP 2 1931 november 22, vasárnap. A magyarországi Magyar Nemzeti Diák­szövetség elitéli a sarlósok tevékenységét iüal Pdiais Táéatre Albambra Prága éelépiidij nincs —■ E!s(rendd matató : Szenzációs aaierome oná» lis világvárosi programi Két seoektr Kit seaokar Budapest, november 2!- A Magyar Ném­áét; Diákszövetség válr-fztmányi ülése több budapesti napilapban megjelent beszámolók kapcsán kimerítően foglalkozott a sziovenszkói Sarló nevű magyar ifjúsági szervezetnek leg­utóbbi kongresszusával és etnográfiai kiállí­tásával kapcsclatban. A magyar diákszerveze­tek vezetői megütközéssel hallgatták végig a je­lentéseket, amelyeket az Tle.ék-es referens a Pozsonyban mgjelenő „A Reggel" c. magyar­nyelvű kormánylap több közleménye alapján részlett sebben ismertetett. Ebben a lapban jelent ring többek között Balogh Edgárnak, a Sarló vezérének tollából Onddi Sándor egyéni­ségének méltatása, ahol a marxista világnézet szempontjából tárgyalva a kérdést, az előz­ményül szolgáló biatorbágyi merényletre is ki­tér. Ezzel kapcsolatban csaknem szóezerint mondja a következőket; megszületett a leg- fezörnyübb vérvád, hogy a kommunisták kö­vették e! a merényletet. Megindul a proletárok ü’dczése, mely olyan, mint a keresztényüldö­zés Néró korában." A Sarló 1981. évi uj irány­zatának mottójaként olvasható az „A Reg­geliben ez a sajátságos zsargonban irt mon­dat: „A Sarló hivatása a kisebbségi magvar harci proletárkultura kialakulását elősegíte­ni." A jelentések meghallgatása után a Magyar Nemzeti Diákszövetség á’láápontját a követ­kezőkben foglalja össze: „A nemzeti és keresztény alapon álló ma­gyar diákság fájdalmasan veszi tudomásul, hogy a magyar ifjúság sziovenszkói vezetői­nek egy része, akik legutóbbi tevékenysé­gükkel nyíltan a bolseviki propaganda szol­gálatába álltak, sikerült szakadékot támasz­tania részint a sziovenszkói magyar ifjúság két csoportja, részint a csehszlovákiai és ma­gyarországi egyetemi ifjúság között. Annak a meggyőződésének ad kifejezést, hogy ez a válaszfal a Sarló vezetőségének mesterséges müve, amely nem támaszkodik a magyar egyetemi' ifjúság tömegeinek gondolkozására. A Magyar Nemzeti Diákszövetség is szüksé­gesnek" tartja, hogy az egyetemi ifjúság ko­moly tanulmányok alapján foglalkozzék a szociális kérdésekkel, tanulmányozza az ipari munkásság és a falu népének gazdasági és szociális bajait, továbbá felkészüljön arra, hogy az életbe kikerülve, ezeknek a bajok­nak orvoslását minden erejéből előmozdítsa. Azonban az biztos, hogy erre a marxista el­vek és a csődöt mondott nagy szovjetkisérlet nem alkalmas, de igenis alkalmas arra, hogy Középeurópát véres polgárháborúk színteré­vé változtassa és a magyar nemzet létét a végveszélynek kitegye. j A magyar fiatalság egészséges nemzeti lel-; külete önmagától utasítja visswt a kommu­nista vezetők tolakodó ajánlkozását. Nemzete iránti szeretőiére és keresztény vi­lágnézetére támaszkodva fogja a jövő gene­ráció gazdasági, és szociális érdekeinek vé­delmét, a város és falu különböző osztályai­nak a szolidaritásán alapuló közeledését meg­teremteni. A Magyar Nemzeti Diákszövetség elismeri ezirányu kötelezettségét, és a jövő programját erre fogja felépíteni. Ugyanekkor minden lázitást Moszkva érdekében, tehát a Sarló tevékenységét is a magyarság minden rétegére, de különösen a kisebbségi sorsban élőkre, veszélyesnek tartja és ezért az egész magyarországi diákság nevében a legtelje­sebb mértékben elitéli." Athén, november 21. Az angol kormány drá­kói rendszabályai oda vezettek, hogy most is­mét normális állapotok vannak Ciprus szigetén. Amint előre várható volt, a zendülők közül százakat és százakat fog- i tak el, a fogházak ezinültig megteltek és a forradalom vezető egyéniségei — köztük az egész mozga­lom vezére, Kition patriarcha, aki kezébe ra­gadta „a fölkelés tüzes keresztjét — angol hadi­hajók fedélzetén várják sorsuk további alaku­lását. Ezeket a vezéreket életfogytiglan fogják deportálni és egy eddig előttük titokban tartott deportá- ciós helyre kerülnek, A Franecsco Papale nevű angol teherszállító gőzös, amelynek fedélzetén szintén deportá'ásra szántak vannak, már út­ban van Hull felé, ebből arra következtetnek, hogy a deportációs ítéleteket rendes angliai bí­róságok által fogják kimondatni, A szigeten egyelőre rendkívül erős korlátozó politikai intézkedéseket léptettek életbe, ame­lyek persze csupán a görög nemzetiségű lakos­ságot sújtják. Lehetséges, hogy a törvényhozó tanácsot ismét egybehívják, bár annak görög tagjai már rég leköszöntek. Ugyancsak híre jár. hogy a jövőben a görög nemzeti sziliek kitűzése és viselése szigorúan tilalmas lesz. A görög lakosságra súlyos pénzbírságokat rót­tak ki. amelyek szigorú behatása a lakoissácr- nak amúgy sem rózsás gazdasági helyzetét még inkább megnehezíti. A pénzbüntetések legna­gyobb része a görögkeleti egyházat sújtja, mert a fölkelés elsősorban az egyházi körökből in­dult ki. Annak ellenére, hogy Ven ized 0-9 bejelentette Görögország érdektelenségét a ciprusi kérdés­ben, a görög diaspőrában egyre növekszik az el- keeeredett tüntetések száma és mértéke. Nagy tüntetések mentek' végre Alexandriában, de magában Görögországban is. Athénben Kun durjotis vo't köztársasági elnök állott a tilta­kozó mozgalom élére s Görögországban minde­nütt követelik, hogy Anglia adja át Ciprust a görögöknek. A fönnforgó körülmények között ezek a kí­vánságok egyelőre teljesen kilátástalanok. Más­részt azonban rendkívül figyelemreméltó, hogy komolyan szellőztetik azt- a kérdést, hogy a ciprusi felkelés alkalmát nem le” eíne-e az összezavart balkáni viszonyok teljesen uj rendezésének eszméje érdekében hasznosí­tani. Valószínűleg nem egyszerűen rosízakaratu iró­nia, amikor az angol gyarmatügyi hivatalhoz közel álló Near Easfc and India azt a javasla­tot teszi, hogy Görögország Ciprus esetleges átadása esétén kompromisszumképpen tegyen engedménye­ket a macedón kérdésben. Az angoi sajtó ki­jelenti, hogy Görögország ezzel a közel Kelet békéjének biztosítása érdekében nagy tettet vinne végbe es ebben az esetben semmi sem állana útjában a balkáni unió azonnali meg­valósulásának. Tényleg az a látszat, hogy az angol gyar­matügyi hivatal ebben a pillanatban Ciprus megtartását az Empire keretében nem tartja el­határozó fontosságú ténynek. Különben Angliá­ban is mindinkább gyökeret ver az a meggyő­ződés, hogy a jelenlegi ciprusi állapotok tartha­tatlanok. Keresztényszotiaüsia b’rékat választottak az Érsekújvár, párkányi és nyílra! járások községei (lágyrészében Pozsony, november 21. Az országos keresz- ténvszocialista párt központja jelenti: Az érnek újvári és párkányi járási hivatalok rendelkezései folytán most választják meg a köz­ségi elöljáróságokat. Az eddig beérkezett jelen­tésekből kitűnik, hogy az országos keresztény- szociaüsta párt most is abszolút győzelmet arat, éppen úgy, mint a községi választásoknál. Ud- vard községben a keresztényszocialista Gállá Lajost választották meg községi bírónak. A má- sodbiró Gzifra István és Gaiia József, szintén keresztényszocialista. Bény községben Takács Ferdiriánd biró és Szegedi Vince másodbiró ke­resztényszocialisták. Kéménden a kereszténvszo- eialista Bende Istvánt választották meg község- bírónak. Tnrdoskedd községben a keresztény- szocialista Zsilinszky Vincét első b:rónak és Bugyik Pált törványbirónak választották meg. Ujgvallán a párt csak az idén vetette meg lá­bát és máris Í1 mandátumot kapott. Közülök választották meg Hegedűs Istvánt községi biró- nak. Ujgyalla községben sok a szlovák, s a bi- róválasztás eredménye is bizonyítja, hogy a ke-, resztényszocialista párt egyformán küzd a szlo­vákok és a magyarok érdekeiért. A nvitrai járás számos községében ugyan­csak fölényes győzelmet aratolt a párt a köz­ségi elő'hírősé gok választásánál. Nemespannon Pálivá Kálmánt, Egerszegen Ro'fesz Ferencet, A’sóbodakon Matyi Ferencet. Menyben Ben- gvák Gyulát, Nagvripénybén Trtala Mihályt és Cscih'n Csám.pav Mihályt választották meg köz­ségi birónak. akik valamennyien az országos ke­resztényszocialista párt tagjai. — Olvad at Déli Sark. Londonból Jelentik: L. G. Bernnrehi kapitány, aki Seott kapitányt eltk’sérle az 1901—1904-iki butaí<5u,;ára, Londonban tér'.ti egyik etőadá«ábnn kijelentene, hogy a déli sark­vidék jégzőnája roírmosan olvad. Az u'o'só nyolc­van év alatt a nagy jégz^rn ie^aGbb 30 ?rmre?:'dnel szorult vissza, amit a Déli Sarkot körülvevő óceán hőmérsékletének fokozatos emelkedése idézhe­tett elő. 1 ALTÉ Irta: MÓRICZ ZSÍGMO.VD Agaiba mama úgy jött haza a paicról, mintha repülne. Fe-dig úgy szokott járni, mint akinek minden lépés pénzbe kerül és halálosan spórolós lévén, még a mozdulatokkal is úgy takarékoskodik, hogy hadd maradjon valami holnapra is. Most nem húzta be magát a vőrhenyegea nagy góljába, amit a szeméig fel szokott emelni s csak úgy pusmogott belőle, hogy valahogy gazdagnak ne nézzék ezek a vidé­ki paraszlasszonyok. Hadd lássák csak sze­génykének, aki a legolcsóbb gyümölcsöt, a leybitványaibb krumplicskát, a legapróbb to- jáckákat alkudja ki, mert nem telik többre s csak mikor már megvan az alku, akkor kezdi a szebbiket, a jobbikat ugyanazon az áron, vagy nagy sírás-nyögés után valami­vel drágábban venni. Sok f ifi ka kell a vá­sárláshoz. Megvan annak a diplomáciája a ő ebhez úgy ért, ahogy senki a világén, vagy legfeljebb a szomszéd öreg asszonyok, akik ugyanazt az özvegyi iskolát járták ki, amit ö. M'ndenki csodálkozott, hogy Agaiba mama megfiatalodott. A sál csak úgy repült a vál­lán, kihúzta magát s egy fejjel magasabb volt és ami a legnagyobb csoda, nevetett. Nevetett a szeme, a szája, a homloka, a ke­ze, a lába, az egész teste. Úgy libegett és oly virgonc lett a hatvanegy évével, mintha tizenhat volna. És kedves volt, nyája*, ahogy belépett a házba, nem kiáltott rá a vén bo­szorkára, aki súrolta a tornácot és a tyúkok­ra, a ludakra, a verebekre. Nevetett é« ví­gan topogott, még talán dujorászott is, — Liszka, Li8zka — szólott a húgának, aki szintén öreg özvegy volt és az ő kegyel­mén élt — Ligzka, képzeld kivel laláíkoz,- tarn ? Liszka mama apró fonnyadt arcát fel­emelte x csodálkozva nézett. — Na mán? — fiolányvel — mondta suttogva Agaiba mama — Holényvel. i. S vidáman és nevelve ment be a házba » 'elkezdett rögtön vetkezni. Letette a nagy vörös sált, levetette az avult barna ruhát, lehúzta a sáros nagy bakancsokat s átöltö­zött. Soká válogatott a ruhái közt s kiválasz­tott egy régi kedves zöld karirozott ruhát, fekete csipkével. Nem volt rajta tizenkét év óta. Még mikor a polgármester meglátogat­ta őket, még akkor se vette fel. Nem illik már neki, mondta, ilyen kacér, fiatal ruha... Most azt vette magára s a fejére a szebbik fő kötőt tette fel. Gyöngyös és finom tökölő, tenyérnyi széles fekete csipkéből és nehéz bársonyszalaggal. Liszka mama nem tudót! hova lenni. — Eljön? — mondta pusmogva. — El hát te is vegyél magadra valamit, ne lássa, hogy milyen öreg szegénység lett belőled, te Liszka. — No még mit. S hiába biztatta Agaiba mama, addig húz­ta, halasztotta az időt, hogy a végén is ret­tenetes elhasznált öreg kis barna hacukájá- ban volt, mikor megjelent a tornácon egy úriember, akiben csak hosszas vizsgálódás után Ismerte meg Holényí. A vendég is olyan volt, mint egy megfia­talodott aggastyán. Magas volt és egyenesen tartotta magát. Jő, béléit és préme® téli kurta kabátja volt és szép egyenes szám csizmája. Borotvált arca volt, piros arcéle, kevés kis fehér bajusza. Nagyon szép öreg ember volt. De öreg volt. Nem olyan nyal­ka fiú, mint mikor utoljára látták... — No Bölény — mondta neki Liszka ma­ma — eh Holénika... — N'ni, maga az Liszka. Ezzel bement a házba s Agaiba mama jött eleibe frissen. Kezet fogtak s leültette a léiéimesen tiszta szobában. Mikor leültek, osak néztek maguk elé, az­tán egymásra néztek, aztán megint maguk elé s nevettek mind a ketten s odakint LLsz- ka mama is nevetett. Most már mindenki nevetett. Még a nap is kisütött, az is neve­tett. — Én mingyárt megismertem — mondta Bölény udvariasan, pedig dehogy is ismer­te meg. Agatba maina ismerte meg a pia­con s úgy szélilotta meg nagy lelkiismereti furdalások közt, hogy mit szól a szomorú ru­hájához ... — Jaj Holény — mondta Agaiba máma — jaj Hólény... Holény körülnézett a szobában. Éppen olyan volt, mint .akkor, mikór utoljára itt volt. Mennyi ideje’is. Körülbelül ötven éve. — No annyi nincs — nevetett Asratha ma­ma. — Én akkor csak tizenhat voltam. Hallgattak « nevettek. Aztán elemlegetlék a múltat. Az akkoi élőket, akik már mind a boldogok közt van­nak, de nekik egyszerre itt voltak. S ahogy egymásra néztek, a szeműk, az a régi volt Agatiha mama szeme oly fekete, mint a tüz> bogár, a Hojényé, mint a kék nefelejts. A szemük az semmit se változott. A hangjuk se. A hang is a régi volt. Most a nagy izga­lomban elmúlt a rekedtség, elmúlt az ér­desség, a morőzusság. Elmúlt ez a sok év­tized s a szemük és a hangjuk a régi volt. És a szivük... a szivük... Egyszerre, mint valami varázsütésre, el­múlt minden múlt. Az egymástól távol töl­tői t rettenetes hosszú idő, A sok méreg, a sok bánat Az eltemetettek és az elfeledet­tek. Úgy egymáson maradt a p'llaníásuk, mintha csak tegnap lett volna... Egyik sem volt azóta szerelmes... csak az az egy ma­radt bennük... az az édes keserves láz, a vá?y, a gyönyör, a soha újra fel nem villant mámor... órák teltek szapora és kedvesen Őszinte beszédben s már csipkelődtek, már óvod lek, már újra ott voltak... — Holény, Holény... hova lett maga?... Mondja meg nekem, hova lett akkor maga? A férfi lehunyta a pilláit, magába merült, aztán nevetett. —- Egy nagy csncsisAg volt — mondta — semmiség... ah, nem is mondom... — Mondja csak, mondja. Tartozik vele. Még az unokáimat is eltemettem azóta meg kell mondania, ml volt az a rettenetes nagy sérelem, ami magát érte, hogy egy napról a másikra kimaradt s soha többet, soha töb­bet.. „ A férfi fehér poroellánfogaival ráneve'ett. —- Az úgy volt Agaiba, hogy akkor dél­után maga rosszkedvű volt és én meghallot­tam, hogy kint nagyon hangosán veszeke­dett a cseléddel — No és, no és? — És én arra gondoltam, hogy maga na­gyon veszekedős lehet... és én nem szere­tem a hangos szót... Agatiha mama hangosan felnevetett, ös­szecsapta a kezét. Eszébe villant, hogy csak­ugyan azóta... Mennyit . kellett liázsártos- kodnin... — Ez az egész? — és a szeme (ele lett könnyel. A betegségek legnagyobb része ellen ma már a természet által nyújtott gyógytényezökkel küzdünk a legeredményesebben! Levegő Napfény Fürdő Diéta Igmándi keicrflvlit \i igmánch iceseiüviz kaphat" minden gyógyszertárban, drogueriában és <’ füszei üzletben. Drákói rendszabályokkal lép föl Anglia a ciprusi zendölökke! szemben Tömeges letartóztatások — Görögországban szimpátia-tüntetések vannak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents