Prágai Magyar Hirlap, 1931. november (10. évfolyam, 249-273 / 2766-2790. szám)
1931-11-15 / 261. (2778.) szám
6 'K^'M-MagÍAR-HIRIiAP 1931 november IS, vasárnap. Mielőtt kezfyfi fíizö áummlharisnya melltartó ^ szükségletét beszerezne, tekintse meg eazdae választékú raktárunkat és sv5z6d]5n meg Olcsó árainkról! BLUMBERO ECoéice, Hlavná (Fő) u. 89 Telefs 360 Fiók: Spisská Nova Vés. „Pro Rata“ tagoknak ő havi hitel! MÉCS LÁSZLÓ: ŐSZI EJ JEL, ŐSZI SZÉL A tudós, a költő és a színész Irta: Szilnyai Zoltán Az életről és a művészetről vitatkoztak. Á szociológus bocsánatot kért e jelenlevő költőktől, festőktől, színészektől, de szerinte a művészetek bizony halálra vannak ítélve. A gyermekkorát élő emberiség mindenben titokzatost látott, szerette a meséket, álomképeket, éppúgy, mint, gyermek, mert ezekben láthatóbbá vált előtte az élet, amit miég nem értett. De mennél inkább tágul megismerésének köre és mennél józanabbal látja az életet, annál kevésbé érdekli az elképzelés. A tudományos megismerés előbb-utóbb a művészeteik halála lesz. A költő élesen szembeszállt ezzel. Szerinte a művészet az a többlet, amit az emberi lélek ad a teremtéshez. A megismerés önmagában nagyon sivár dolog. S ha elképzelhető egy olyan idő, melyben az ember már mindent megismert, akkor következik be a művészetek legnagyobb virágzása. Másként egyhangú és uneknaa díszletté válna az élet, mely többé semmi uijat és meglepőt nem fcu-d adni. Az ember alkotni akar. A tudós csak felkutatja és láthatóvá teszi azt, ami a természetben már amúgy is ősidők óta bent foglaltatik. De a művész alkot. Újat ad a már meglevőhöz. lÉs ez a többlet az emberi élet legfőbb értéke. Enélibül aligha volnánk különbek az állatoknál. — És mi az ön véleménye? — kérdezte a háziasszony a színésztől, aki mindezidáig hallgatott. — Ha megengedi, e°v történettel fogok válaszolni. Arról szól, hogyan lettem színésszé. A vitatkozók elhallgattak és mindenki érdeklődve fordult a színész felé. — .Talán még lesznek itt egyesek, — folytatta a szinusz — akik emlékezni fognak a Demimonde színházra. A háború ala‘t járványkorházzá alakították át ezt a 8:’-' deszkabódét, később lebontották s ma már üde park zöldül a helyén. De negyven évvel ezelőtt még ez volt a külváros egyetlen színháza. Eiszánt pipacsok játszónak berrae és én voltam ott a súgó. Napközben az egyetemet láto- gatam. estére beültem a nyirkos sugólyukba, ahol patkányok futkároztak e lábam körül, a szmpad gerendázata alatt. Keserves foglalkozás volt. Bármennyire rá is voltaim szorulva, már rég otthagytam volna, ha nincs a tenvteitnál egy drámai színésznő ... Bizony a nevére már nem is emlékszem. Bombasztikus jelenség volt lángoló vörös hajával, gőgcsen tartott fejével és telt idomaival, melyeket nagy öntudatai és kényeskedő járással hordozott végig a színpadon. Én mindenesetre őt találtain a legszebbnek a világon, módfelett szerettem mély hangját, melyet a legjelentőktelenebb szavaknál is, sötét drámai aláfesteseol remegtetett. Áhítattal lestem minden mozdulatát. Szerettem. Attól a pillanattól kezdve, amikor először megláttam. De erről természetesen nem tudott senki. S e legkevésbé ő. Hiszen rólam csak olyankor vett tudomást, ha rám volt szorulva. De ő akkor is királynői magasságban a színpadon e én a súgóivá k mélyén. Egy estén nagy dologra határoztam el magamat. Jóval" az előadás kezdete előtt levelet csempésztem, az öltözőjébe. — Művésznő! — írtam a levélben —- tfz hőnapi óta szakadatlanul Magára gondolok. Ha gazdag volnék, kincseket szórnék a lábai elé, de én szegény vagyok e a szivemen kívül nincs más vágyó- ^ nőm. De ezt egészen magának adom, minden dobbanásával küldi magának ezt a szivet a Súgó. Mielőtt felgördült volna a függöny, elém lépett. A tekinte'e gőgösen és gúnyosan az arcomra sújtott, az'.án össze tépte és apró szeletekben elém szórta a k-vetet. E'sápadtam. És elhatároztam, hogy v;,!;,rni hihetetlen, kegyetlen bosszút fogok állni.| vlég magún se tudtam hogy mit. Megszólaltak a ry, r/ó'k ét, ölelve el kellett foglalnom a helyemet j 1--'gördült a függöny. Kezdődött a játék. A sugókónyv fölé hajoltam e ahogy Izgalomtól j .-rnegő ajkakkal, meneten hangon, darálni kezd-( tern d szöveget, ő meg beszélt, járt — kelt a szln-( pádon, hirtelen pokoli gondolat villant o.z agyamon, Megölték a Csend szivét, a sötétség sir, elvit, ránk tört a nagy razzia: száz ördögnek száz fia surran fákat ráznia, futnia kel!, fáznia, száz boszorka ezer lánya erdők alját összehányja, folyók hátát boronái ja, légi szellem, légió, fonton rebben, félni jó, átkutat száz kutat, száz utat, perc alatt átszalad ezer tájon, városon, szél-bocskorban jár, osan, egérlyukba belebuj, vén odvakba belefuj, baglyot bolygat, huj, huj, huj, boglya-bajba beletúr, sir-sur-sur, sir-sur-sur, kit keres? mit keres? kulcslyukakba beleles, kuss kísértet, hess, hess, hess, friss hullákon leng a tüll, kéményekbe befütyül: ?Mü-!ü, fi-fü-fö, a lélekben koromfü, korom-magból komor íü: borzongás nő, borzalom, megőrült egy hír-malom, fenyvek zugnak: Irgalom, nyírfák nyögnek: kegyelem. megbomlott a fegyelem, kitört a nagy világ-pánik asszonyával rosszul bánik a főördög s a vén mámit veri pokol-eresz alatt, visitása erre szalad, minden lény bajt szimatol, nem maradt egy sima toll a madarak bőrén, az almafák pőrén, takargatják szügyüket, sok-sok alvó rügyüket, féltik, dugják fülüket, szerelemmel szemüket, szentségtartó anyamell az Istenhez esdekel, csecsemőjét csltitgatja, szoptatgatja, altatgatja, ezer tárgyon köp, köp, köp, köp, kopogás, zsalun, tetőn rip rop, rip rop ropogás, ezerféle zlzegés és zokogás, a holtak a temetőn, fülük fogják tüntetőn, tán egy rosszul megkötött bűnös lélek megszökött a pokolból s ott mekeg egy siri zápfog megett $ szeles talpú fogdmegek Itt lesik, ott lesik, keresik, száz ördögnek száz fia. futnia keli, fáznia s tart a világ-razzia: őszi éjjel őszi szél. PLÁGIUM Irta: SCHÖPFLIN ALADÁR Sok év-ve-l ezelőtt egy azóta rég meghalt derék költő megmutatta nekem kéziratban azt a verses regényét, mellyel akadémiai .; pályadijat nyert. A kézirat elolvasása után figyelmeztettem* hogy a verses regény meséje csaknem azonos Mikszáth Kálmán egy novellájának meséjével. Azt a tanácsot adtam ködtő 'barátomnak, hogy ha nern akar plágium-vád alá kerülni, tisztázza a dolgot Mikszáthtal, aki elsősorban érdekelt és illetékes személy az ügyben. Költőnk megfogadta tanácsomat. Az akkor dicsősége de- lelőjén álló Mikszáth joviálisán intézte a kérdést. — Hogy & meséje hasonló, öcsém? Nem bánom azt, sőt örülök, ha meséimet mások is földolgozzák. A mese közkincs, nem magántulajdon, mindenki fölhasználhatja. A földolgozás az író magántulajdona, nem a mese. Ezzel az ügy el is volt intézve. Egy másik eset, ugyancsak Mikszáthtal kapcsolatban. A nagy Jó kai-életrajz írásakor Mikszáth, akinek se kedve, se érkezése nem volt az aprólékos'kronlógiai adatokkal bíbelődni, beülni a Nemzeti Múzeumba régi újságokat böngészni, erre a munkára fölkért egy fiatal újságírót. Ennek a fiatalembernek a jegyzeteit természetesen fölhasználta, néha egész lapokat szó- szerint, itt-ott megtűzdelve egy-egy mikezáthi kifejezéssel, vagy jelzővel. De az újságíró is értékesíteni akarta a maga kutató munkáját ás jegyzeteiből irt egy rövid Jókai-életrajzot. Az ő kis könyve hamarább jelent meg, mint a Mik- száthé s egy filológiai folyóirat kritikusa a Mikszáth Jókai-könyvének megjelenése után megállapította némely passzusok, egész oldalak azonosságát és plágium-vádat emelt a nagy iró ellen. Mikszáth egy fölényes mondattal elintézte az ügyet s mindenki mosolygott a túlbuzgó kritikuson. A két eset közül az egyikben Mikezát mint áldozata, a másikban mint tettese szerepelt egy plágiumnak. Mind a két esetet okosan, diadalmasan intézte él. Ma nem ilyen fölényesek az irók az ilyefr dolgokban. Ha egy iró egy szinrekérült darab főpróbáján — mint a legutóbbi napokban Budapesten történt — azt veszi észre, hög^ az uj darab témája erősen hasonlít az ő akár előadott, akár előadásra váró darabjának a témájához, lármát csap és szalad a bírósághoz plágiumvádjával. Az ilyen plágiumpörökbeo majdnem mindig színdarabokról van szó, ami érthető, mert a színdarab, amig még nem bukott, meglehetős nagy anyagi eredményekkel kecsegteti az írót, amíg előadásra kerül, egész sereg ember — dramaturg, rendező, igazgató, színészek — kezén fordul meg, tehát megvan benne az anyagi érdek és megvan a gyanú alapja is. Regénnyel, lírai verssel kapcsolatban ritka a plágium-vád. A szindarablrók a darabjaik címeit is féltékenyen védik s pörre mennek, iha & színház olyan cimmel hirdet egy darabot, amely azonos az ő, esetleg divatból rég kiment darabjuk címével. A plágium az irodalom legfurcsább kérdése' közé tartozik, ősrégi kérdés, már a latin vígjáték mesterét. Terentiust is vádolták plagizáiás- eal. A régi irók, még Shakespeare és Moliére is. nem vették szigorúan a dolgot, kiírtak más irók müveiből egész részleteket, a meséiket onnan vették, ahol találták. Az irodalmi magántulai- don elve csak jó későn, a 19. század óta vált elvvé e a törvény is csak azóta védi az írót és művészt a plagizátor ellen. Plágium-vád mindig lesz, mert sohaae lehet kétséget kizárólag megállapítani a plágium fogalmát. Egy eszmének nemcsak a mesében, hanem a szövegben is, lehetnek véletlen müvei, lehetnek öntudatlan hatások, az emlékezet tévedései, amikor az ember tudatában mint saját ötlete, gondolata, kifejezése merül föl olyasvalami, amit mástól hallott, vagy olvasott: — a legritkább a tudatos, előre megfontolt szándékkal elkövetett plágium. Ami speciálisan egy regény, vagy színdarab meséjén illeti, abban a leggyakoriabbak a megegyezések, hiszen nincs olyan rettentő sok mese a világon — évekkel ezelőtt egy francia irodalomtudós azt állapította meg. hogy a világ egész drámairodalmának tárgyai 6—7 alapmesére redukálhatók Én azt hiszem, minden plágium-vád esetében legelőször azt kell nézni, fölismerhető-e a két rriü azonosságai mellett a két szerző külön egvé nisége. hangja, temperamentuma, világszemlélete. Ha igen, akkor nincs plágium. Persze ezt nehéz teljesen megnyugtatóan megállapítani és keresztül. Elhallgatom, összecsaptam a svgóköny- vet rákönyököltem mind a két karommal és mereven néztem fői. Egy pillanatra megdöbbent. Aztán gúnyosan le- biggyesztette az ajkát, mintha azt mondta volna: „Bosszú? Jól van. Majd meglátjuk.44 Meg akarta mutatni, hogy ni ne* szüksége rám. De nem bírta sokáig. Talán, ha nem vagyok előtte és tie-m kell látnia kárörömre éhe* pillantáeómat, meg a lezárt könyvet a könyököm alatt, talán fennakadás nélkül mondta volna tovább a szerepét. De (így nem birta. Azelőtt csak lesütött szemmel látott, szaporán mozgó ajkakkal, amint a szavakat daráltam. Moet hallgattam és mereven a szemébe néztem- Zavarba Jött, a mondatokat ügyetlenül föl- cserélte, megakadt. De én nem segítettem. Láttam, mint fehéredik, el a festék alatt. A hal'gatás ikinos csöndlében egyre mélyebbre süllyedt. Onnan már csak én szabadíthatnám ki. Do nemi tettem. Azért, sem! | A nézőtérről nevetés hallatszott. Ö meg útból kezdte, minden erejét összeszedve, de o.e:n1- pár szót tudóit mondani. Belegabalyodott az iii \ Húrjába és végérvényesen elhallgatott ] — Az égre kérem, súgjon! — intett felém már kétségbeesetten szemének sarkából. Hangosan felkacagtam. Szinte menydörgött, dübörgőt! ez a vad és profán nevetés a sugólyuk visz- hangos mélyéből. Megrészegített magamat Is. — Kiugrottam a súgóiyukból, föl a színpadra, 8 odaáll tam a színésznő elé. — Súgjak? Kisasszony, művésznő, hát sogjak? Döbbenten hátrált előlem. De én tovább beszéltem: _Mért? És mért mindég éu? Ez most már nem sz ínpad... Ez élet. Én most nem vagyak eugó. in aga nem szí n észnő ... Nem beszélhettem sokáig, de arad a pár keresetten szóval mégis odadobhattam a nézők aűrfl sorai elé egy szegény kis súgó és megsértett szerelmes mindeny keserűségét. A függöny bordó szárnyai összecsapődtak, a Minin lak mögül nrár leiéin rohant a rendező, a kellékes, amikor váratlanul a függönyön túl, fölcsal- tant a taps.. Mintha fegyverek dördülték volna el, i’salogolt a rengeteg tenyér és zúgott a kiáltás: \ Lovaik a súgót.! Nem .■ i■ i■ ■ i ' ui-'g akkor se értettem meg, í még nehezebb elhitetni azzal, aki meglopottnak érzi magát. Hogy a legújabb időben olyan gyakori a plá~ giumpör, annak megvan a maga külön oka. A mai nehéz világban az iró is kényesebb, idegesebb a maga kitalálásaira. Főképpen azonban a mai irodalomban föltűnően fogyatékában van az invenció. Uj mesét, egészen uj alakot kitalálni a legkevesebb író tud. Tessék összehasonUtáni Balzac, Hugó Viktor, Dumas., vagy Jókai mese- ée alakbőségét a Legjobb mai írókéval. Ezért fordulnak az irók a lélektani elemzés, vagy társadalmi rajz részletezése felé, ezért van annyi regény, amely inkább regényformába öltöztetett, lélektani, társadalmi, vagy filozófiai essay, ezért, vesznek olyan gyakran a történelemből, újabb divat szerint a közelmúltból, sőt a jelen történetéből is regény- és drámatémáfc. Mennél ritkább egy jó téma, annál idegesebben vigyáz az ító, ha olyan téma ötlik föl, amelyről azt hiszi, hogy érdekes, eredeti, újszerű. Utóbb majd olyan kínosan fogják az irók a témáikat őrizni, mint Harnagon az aranyait. Minderről pedig egy Deák Ferenc-adó ma jut az eszembe. A haza bölcse egyszer hazák o etikázott KehiI dára. Útközben egy falun mentek keresztül amelynek lakói arról voltak híresek, hogy nem itren hivei a más ember magántulajdonának. Deák megkérdezte a kocsistól: — No, János, még mindig lopnak ebben a faluban? A kocsis, aki a faluból való volt, így felelt: — Hát bizony, lopunk, tekintetes uram ... A Csehszlovákiai Magyar Újságírók Uniójának hivatalos közleménye Az általános nyugdijbizfasitó intézet tagjainak, tehát ax újságíróknak is, e napokban széfcküldi a nyugdíjbiztosítási törvény 177. paragrafusa alapján megszövegezett kérvénymintát a szükséges útmutatásokkal. Szó van a szolgálati viszonyban eltöltött, de he nem biztosított idő felének a beszámításáról, tehát tekintetbe veszik a nem újságírói szolgálati viszonyt i«, amennyiben az valóban oly szolgálati viszony volt, amely a mai nyugddjbdztositási törvény alapján biztosítási kötelezettség alá esne. A törvényes előírások azonban kizárják — többek között — a csehszlovák köztársaság területén kívül eltöltött idő elismerését. Figyelmeztetjük az Unió tagjait, hogy a többi feltételek teljesítése mellett elismerik ax 1929 január elseje előtti be nem biztosított Idő felét, tehát ax 1909 január elseje előtti időt is. A kérvényben föl lehet venni az 1929 január elseje előtti be nem biztosított újságírói időt is, még ha azokat a 124. paragrafus 13. bekezdése alapján már egyszer beszámították, valamint a régebben vásárolt időt is. Ezzel szemben nem vonatko- kozák ez a törvény azokra az alkalmazottakra, akik még utólagos biztosítási végre- hajtás mellett sem szereztek legalább egy biztosítási hónapot 1929 január elseje előtt a nyugdájbiztositásá törvény alapján. A kérvényt minden körülmények között legkésőbb 1932 junius 30-ig kell benyújtaná. Ezen határidőig csakis bizonylatokkal óllá- I tott kérvényeket nyújtsanak be a tagok, mert bizonylatok nélkül a kérvényekről dönteni nem lehet. Azt az időt, amelyről bizonylatot nem nyújtanak be. nem fogják beszámítani. Közelebbi felvilágosításokat és útbaigazításokat arra vonatkozólag, hogy miképpen lehet a szükséges bizonylatokat O-szerezni. az útbaigazítás nyújt, amely a blankettákhoz mellékelve van. Akinek külön felvilágosításra vagy információra van szüksége ebben az ügyben, az forduljon az Unió titkárához, Kopper Miksához (oinie: Prága II, Panská ni. 12). (Kérjük laptársainkat e hir szives átvételére.) ■*■1—■■iw—n———■ ....in iiiiiii mi hogy ad történt, amikor a színésznő kézen fogott és kivezetett a függöny elé. Döbbenten néztem a soha nem látott nézőtér orcába, aztán ijedten meghajtottam magamat... Csak másnap, — amikor mindenfelől koptam a gratulációkat — csak akkor tudtam meg. hogy mindez a véletlen játéka volt, mert a közönség nem akarta elhinni, hogy a színpadon keresztül- villanó valóság nem játek s én nem színész, hanem mindenre elszánt, szerelmes súgó vagyok. Pár pillanatig csönd lett a szobábau. — No lám — örvendezett a tudós — ez a történet is engem igazol. A közönség nem a művészet nek tapsolt, hanem az életnek. — Sőt ellenkező’og — tiltakozott a költő — * közönség épp azért tapsolt, mert uetn tudta, hogy étet. Másként megdobálta volna a súgót, oki mejp zavarta az előadást, amit látni akart. A színész mosolygott és e fejét rázta: — Nsm, egyik sem. Bevallom az igazat, hogy abból, amit elmeséltem, csupán annyi igaz hogy egy Ilyen tárgyú darabra készülünk mostan <V s hatást akartam önökön kipróbálni. «’"■ ‘ ■■
