Prágai Magyar Hirlap, 1931. november (10. évfolyam, 249-273 / 2766-2790. szám)
1931-11-15 / 261. (2778.) szám
19S1 n orr ember 18, vasárnap. 7 Kolerajárvány és parasztlázadás száz esztendővel ezelőtt Keletszlovenszkón Irta: GÖMÖRY JÁNOS Az 1831-es ázsiai kolera Tiszaujlakról indult el magyarországi pusztító útjára Kilenc hónap alatt 236 ezer halott — Kassai pletykából szentmarjai rémmese, a rémmeséből lázadást szító vészhirek keltek szárnyra - Szentmarján, Izsépen és Terebesen jelentkeztek az első atrocitások Jelenik István, eperjesi ügyvéd 1831. Január 31-i!kén ezeket Írja Báné István zsáü mányi (Sáros) földbirtokosnak: „Tegnap Eista- féta érkezett az Vice Ispáiny úrihoz, melyben annak megjelentetése mellett, hegy az dióiéra nevezetű Betegség már Tarnopolybain lévén, Gróf MajLáltlh comissáriuissá neveztetett ki, aki ezen Betegség rohanása ellen bátorságra szóló kordonokat g minden veszedelem eJMritására célzó készülékeket ügyelten! fog. Ma tartatik ezek iránt kiesebb gyűlés. Hogy veszedeleimibe eshetünk mink is ezen Pestisforma dühösködő betegség által, onnan is kitetszik, hogy Etisidh, kapitány ur Lembe rgből irja, hogy jnár ott mutatta magát ez a nyavalya, mert már alkonyig, mikor a Levelét irta, két Ember általa kiragadtatott aiz élők sorából. De más rosszabb Pestis is dühösíködük Moldovába és Bukovináiba, az Már a marosi Határoktul csak nyolc mérföl dnyi távolságra, a melyet az oroszok Perzsiából Európába hoztak. Az Szent Isteni gondviselés őrizzen bennünket minden gonosztól." 536 ezer beteg, 236 ezer halott! A Galícia felől fenyegető veszedelemről te- tehát idejében értesültek a mieink, még mielőtt a járvány befészkelte volna magát, január hó 18nán királyi rendelet intézkedik, hogy a galíciai határ mentén: Kőrösmezőn, Vereckén, Uzsokón, Viradán és Komámikon vesztegelő intézetek állíttassanak fel. A határátlépés megakadályozására katonákat hoznak a határra. De hiábavalónak bizonyul, vagy későn jön ez az intézkedés. A ^bátorságra szolgáló korodon ok" nem ál l ják út ját a járvány terjedésének. Junius 13-ikán Tíszauflakon fordult elő as első kolera- megbetegedés. Máramarosl tutajosok harcolták he, akik viszont egy bukovinai házalóié! fertőződtek meg. Gvora terjedésére jellemző, hogy mig júliusban csak Galícia határszélién szedi nagyobb mértékben áldozatait, augusztusban már Magyarország délvidékén „dühösködik". így Kecskeméten nagyanyám augusztus hó 22-én hunyt el kolerában. A járvány kilenc hónapig tartott éspedig 1831 junius 13-ikától 1832 február 14-ikéi,g. Ezalatt Magyarországon kolerában megbetegedett 536.517 ember, ezek közül meghalt 236.641. A kolera gyors terjedésének okai Széodhenyi István gróf és vele sokan az elmaradt közigazgatást okolták a járvány fel- léipéséért és gyors elterjedéséért. „A ma- china ügyetlen formája", — Írja Wesselényinek — „mindennap szembetűn, midőn p. o. a Kancellária verest, a Helytartótanács kéket parancsol és a Viice-Ispány nem tesz semmit." IIo?y történtek mulasztások fent és lent egyaránt, kétségtelen. Putnoky Ferenc egyenesen kifigurázza a kormányrendeletek komolytalanságát, amikor így ír: „A vesztegzárt a legnevetségesebb módon tartották fenn; minden utazás és fuvarozás fennakadt ugyan, de ha hivatalos levéli érkezett a zárvoualhoz, a küldönc fogóival nyújtotta azt át a vesztegzári paraszt- őrségnek, amely azt ismét fogóval vette át s elvitte a biztoshoz, hol keresztü'llyuggatták és megfüstölték; addig pedig, mig a felelet megérkezett, a küldönc lefeküdt az őrségi parancsnokkal a szűrre, együtt pipálgattak s beszélgettek, s amint a feleletet elhozták a biztositól, felugráltak és ismét fogóval adták át azt egymásnak, Amint a kolera Pesten jelentkezett, a helytartótanács féltében el Záratta a hajóhadat, hogy a veszély ne menjen át Budára. Az ecetem! ifjúság ezt nem akarta tűrni, a Dunántúliak haza készültek, mindnyájan felkerekedtek, báró Palocsay Tivadar vezérlete alatt, keres rtliltőrtek a záron, lőfegyvere sték a katonaőröket, átmentek Budára, mindenki hazafelé sietett." S miután ezt a felsőbbhatóság eltűrte, másnap már megmozdult az „utcai csőcselék" is, amellyel szemben katonai karhatalmat kellett használni, miközben egy eltévedt golyó Rőtténbiller — gazdag polgárt, a későbbi hírneves polgármester bátyját sziventalálta. A kolera terjedésének volt mélyebben járó komoly oka is. A nép, különösen az északkeleti vármegyékben hihetetlen nyomorban sínylődött Kazinczy Ferenc 1831. augusztus 21^én leányához Széphalomról intézett levelében említi, hogy igazán nem csoda, ha terjed és pusztít a kolera, hiszen a népnek nincs betevőfalat ja; gombával, fürészporral elegyített korpával és apróra vagdalt sással él. Ilyen körülmények között nincsen foganatja a kormány intézkedéseinek. A nép apatikusan fogad minden parancsot, minden tanácsot. Baj volt az is, hogy ekkor még maga az orvosi tudomány is tehetetlennek bizonyult a kolera gyógyításával szemben. Koch Róbert csak 1883-ban fedezte fel a kolera bacillusát. iAz utolsó világháborúban a kotora-védőol fásokat mór sikerrel alkalmazták. Koleraveszély Í9í4-ben Sárosban Emlékszem, mily riadalmat kellett Eperjesen, amikor 1914. őszén híre terjedt annak, hogy a katonai járványkórházba a közeli harctérről kolerás betegeket hoztak, sőt már egy civil is megkapta e betegséget. Valóban csodával határos, hogy a baj terjedé- tsét meggátolták, sőt azt csirájában elfojtották. A hadsereg orvosi karának elévülhetetlen érdeme ez. De hivatásának magaslatán állt ekkor a közigazgatás is Sárosban. Szi- nyei Merse István, főispán és a civilorvosok a legnagyobb eréllyel hajtották végre az egészségügyi intézkedéseket. Bejárta az oroszdulta vidéket Tisza István gróf miniszterelnök is közvetlenül az oroszok visszavonulása után, a kolera fellépésének idejében. A legnagyobb szigorral vizsgált át minden egészségügyi intézkedést. De amilyen köte- lességtudást kívánt mindenkitől, ugyanilyen szigorú volt önmagával szemben. Eperjesen amikor kifejezte kívánságát, hogy a katonai FELHŐK FUTO5B Irta: Komáromi János Néha-néha ágyús ző hömpölygőit el busán. A Szan-folyó irányából. Mert csata folyt arrafelé, halálos messzeségben. Alkonyattájt volt ez ama régi októberben, a szél zsongott és hol elkapta, hol felénk sodorta az ágyuk hangját. Irtózatos csaták közt nyomult előre a hadosztály oly szélsebesen, hogy ezredümk, mely tartalék lett volna, alig-ailig tudta nyomon követni csak az elől harcoló zászlóaljakat Ezen az októberi alkonyaton a regiment elé tolták ki féüsízázadiumkat, ahol is fel kellett váltanunk az előőrsöket. Néhány perc múlva úgy álltunk már, őrködve egy domlbhajlaton, ahonnét messzire, igen messzire lehetett ellátná északkeleti irányba. Még emlékszem ró elhalón, hogy balra tőlem Kalbonyás Andris állít poszton, a puskája fölé hajolva, kissé el- busultan, mintha megérezte volna előre, hogy rövidesen be fog következni szörnyhalála a rudniki erdők alatt s attőUogva gazdátlanul marad fegyvere meg a bomyuja. Jobbfelől Miriszlay önkéntesnek kellett velna kiáltania az őrségire, ám a kalimpáló lábú csatár ezúttal megfoghatatlan módon eltűnt a sorainkból. A hadnagy, aki az előretolt félszázad fölött vette át a parancsnokságot, bosszúsan pziit egyet a fogán: — Hová lehetett az az antiimiltftarisrta fickó? Kiderült, hogy embereink közül senki sem látta legalább másíélórája. Azazhogy mégis! Mert Kabonyás Andris hirtelen összacsapta eráris bakancsainak sarkait, jeléül annak, hogy lenne némi mondanivalója. A hadnagy észrevette: — No, mi az, fiam? — Hadnagy urnák alázatosan jelentem, •— kezdte Kabonyás Andris — én láttam az önkén tea urat vagy egy órája ... 8 előadta mélyen átérzetit tisztelettel, hogy abban a szempillantásban, amikor utoljára látta volna az önkéntes urat, Miriszlay hátrafelé igyekezett teljes fölszereléssel a feltűnően sietve. Mintha el nem halasztható sürgős dolga akadt volna valahol... Legalább is olyan érzése volt az embernek. Arról persze szó sem lehet, mintha meglépett volna az ezred kötelékéből. A hadnagy intett, hogy ez is elég neki: — Köszönöm... Hanem ezzel a destruktív alakkal le fogok számolni ezegyszer! Közel állt hozzám a hadnagy, ahogy ezt mondta. S én előre sajnáltam Miriszlay pajtást, hogy ilyen meggondolatlan természettel verte meg az Isten. A hadnagy felém szólt még, hogy mihelyt elő találna kerülni az eb adta, utasítsam nyomban: jelentkezzék nála! Azzal megindult abba az irányba, amerre Kabonyás Andris őrködött a helyén, hogy megvizsgálja az előőrsi vonalat, mely az erdőcske szélénél hátrakanyarodott a azon a ponton túl nem is volt látható többetA nap éppen lefeküdni készült, avagy talán le is bukott mér, mert Oderberg irányából nagy égi veresség jelezte az útját. A szél alig zsongott csak, fönt-íönt azonban vihar tombolhatott: a mocskos felhők hanyatt-homlok menekültek nyugatnak, Krakkó felé. És mind-mind észvesztő sietséggel. Élűiről pedig, de sejtelemiszerü messzeségből, fel-fel- zümment nagy elvétve egy-egy ágyú. De olyan távolságból, hogy a toroktüzüket sem láttük. Nagy csata lehetett ottan. A hadnagy rég eltűnt az előőrsök vonala mentén, amikor egyszerre csak felbukkant hátulról Miriszlay, Sietve lihegett felénk, lámpák testtartásban s olyan kifelé kaszáló lábakkal, mint a pók. Már messziről valami papírlapot lengetett a kezében s lelkendezve kiáltott át nekem: — Levelet kaptam a rózsámtól! Hirtelen nem értettem meg, mit akar tulajdoniképpen? S visszakiáltottam: — Ki irt neked? — Hogy ki? — kérdezte Miriszlay, szinte roskadozva a boldogság terhe alatt. — Hát a szamibori kislány! Mihelyt vége ennek a pazar hadjáratnak, oltár elé viszem s hitvesemmé fogom tenni! Isten és a világ előtt! Nem akartam hinni a füleimnek s gyanakodva próbáltam megfaggatni: — Honnan irt? Hisz az oroszok rég megszállották Szamibor városét! — Ez igaz — felelt mosolyogva és mámorosán Miriszlay. — De hát nem Is onnan irt, hanem Novitargból... — Hát az meg hol lehet? Miriszlay akkor már elfoglalta üresen hagyott helyét a poszton, alig harminc lépésre jobbra tőlem a lábhoz engedvén le a fegyvert, igy szólt: — Majd felvilágositalak mindjárt... Hát mégis gondolt rám a galambom! S a boldogság özönében fürdött csontos lökéipe. Elmagyarázta aztán nagyjából, hol és merre fekszik Novttarg városa. S nem törődvén velem és a viliággal többé, úgy előőrsön álltában, kissé a puskája fölé hajolva, a levél olvasásába merült el. Én pedig elkomolyodtam. Mert halálos szomorúság szállt a szivemre. Két hónapja múlt már akkor októberiben, hogy a legelső katonavouattal íegénykedve indultunk meg a délorosz határok ellen. Mi legalább iis mutattuk a legénykedésit, hadd sírjanak utánunk a kisasszonyok! És a szám- bori pályaudvaron akkor botlottunk össze a szamibori kislánnyal, amint többen emlékezni fognak még reá... Alig néhány percig maradhattunk a közelében, de Miriszlaynak volt gondja rá, hogy följegyezze magának a lengyel leány elmét... Azóta két hónapnál több lő telt el, telve harcokkal, Pusztulással, kevéske reménnyel és sok kétségbeeséssel. Miriszlay azóta minden negyed napon irt Szamborba, de hol volt már akkor Szambor városa! Uccáin kozákok csatangoltak és mivel válasz egyszer sem jött, egyre fokozódó mélabu környezte meg Miriszlayt. És most tessék! Ám ugyanakkor fájdalom szállt a szivemre, mert láttam az időt, mikor a szam- ibori kislány levele, amelyet Miriszlay postacímére küldött, azzal a fölirással érkezik majd vissza: „hősi halált halt..." S bizonyos, hogy égő könnyekre fog fakadni akkor a szamibori kisasszony. Keserű kedvben szóltam át az önkéntes- pajtásnak: — Hanem baj van, testvéri — Már mi baj lenne? — kérdezte vissza gondtalanul a aközben annyira nem érdekelte a világ, hogy föl sem nézett a levélből. Rá akartam ijeszteni: — .Az a baj testvér, hogy a hadnagy ur — saját szavai 'szerint! — egyszersmindenkorra le akar számolni veled, amiért egy órára bejelentés nélkül távoztál az ezred kötelékéből... . — Tévedés! — gúnyolódott vissza a póznáiéiba önkéntes-káplár s ezúttal már fölnézett az Írásból. — Először Is: nem hagytam el az ezredet 8 aki ilyet mer állítani rólam, párbajra hívom ki. Mindössze a tábori posta- hivatalig vágtattam el, mert említette az őrmester, hogy valami német levelet kaptam 9 leánykézből valónak látszik az irás. Másodszor: minden Ütközetben kifogástalan magatartást tanusitottam eddig, minden egyébre fütyülök! Ami pedig a hadnagyi fenyegetőzést illeti, jól tudod, hogy nekem mindennemű hadnagyi rangfokozat s egyéb sarast — atmarn! S meglepetésszerűen nyugodt hangba csapva át, annyit mondott, inkább úgy magának: — Még ma éjjel Írok a kedvesnek. Tudtam előre, hogy bajok lesznek még e merev magatartás miatt. Aközben jött felénk az este. Nyugatnak egy kis égi vörösség tetszett föl még a szem- határ fölött, a Szán messzeségéből azonban éjszaka feketesége közeledett errefelé. Kabonyás Andris oszlopba eővekelödve figyelt balra tőlem ... Gyenge szél duruzsolt az ereszkedő setéiben, ámde fönt vihar süvítA VALÓDI TIROLI LOPE^KABAT', Valódi angol Trenchhoat Sportmellények f:7?r * JV5í sportkabátok, Ski ruhák sfb. MÉRTÉK szerinti GYÁRI ARAK Néme meg dérem f*U»ovit raktáramat. - Vidékre szakember áttol wstmtdk banatatdm vétethöteUaettrég nélküli HECHKONNYfTETT FIZETÉSI FELTÉTELEK FRIEDRICH RESCH Kosice, Rasinova 40
