Prágai Magyar Hirlap, 1931. november (10. évfolyam, 249-273 / 2766-2790. szám)

1931-11-15 / 261. (2778.) szám

4 ^^GAiMaCí^ARHIRLAP1 1931 noTwnb&r 15, Tatáin^ KAZINCZY KASSÁN Sziklay Ferenc előadása a Kazinczy Társaság ünnepi díszközgyűlésén Lakéról tabletták köhögés rakidtség, meghűlés ellen s iegjeitóak. Síladsn *y<Jfysiertárb*ii kapheWk. Fo AHLQRENSo Lakerol-Gyár Qefle (Svédország) Vezérképviselet; Brauné? py%szertára „Zurn wsfssen L8wenáa Praha 88, Prikopy 12, Palals Syiva Taroucca Kazinczy Ferenc Kassáról indult útnak azon a merész és nagy koncepciójú irodalom- szervező életpályán, amely végeredményé- ben az egész magyar nemzet szellemi újjá­születését eredményezte. Itt élt, itt hivatalno- kosfcodott 1780 novemberétől 1791 áprilisáig, tehát 27 éves korától kezdve négy és íél éven át, itt bontakozott ki hivatásának ön­tudata, itt talált magára, itt látta meg azokat & feladatokat, amelyeket származása, neve­lése, műveltsége s talán legfőképpen lelki alkata, egyéni diszpozíciója parancsoltak rá. Ebből & kezdetből, —• hisz kassai működését t hosszú és áldásos életének csak elindulása gyanánt foghatjuk föl — azokból a nyilatko­zatokból és vallomásokból, melyeket kassai tartózkodásával kapcsolatban ő maga tesz, azokból az írásaiból, amelyek itt keltek a vá­rosunk falai közt, egyrészt következtetéseket vonhatunk csodálatraméltó nemes gondolko­dására, egyenes jellemére, másrészt kibonta­kozni lábunk egy olyan határozott célkitűzé­sű életutat, melyet semmi gátlás, semmi ne­hézség ki nem téríthetett irányából Kazinczy pár éves patvaristáskodás — Tornői Milecz Sámuel tornai ügyvéd mellett — és megyei szolgálat után — Zemplén me­gyében — került Kassára, Török Lajos gróf tanulmányi fődirektor keze alá, mint as úgy­nevezett közös iskolák inspektora, protestáns részről. A közös iskolák ügyét Kazinczy ma­ga így magyarázza meg: „Közös iskoláknak neveztettek, melyekben különböző vallása ta­nítók taniták a kezeik alá bízott ifjúságot. Az olvasást és grammatikát kár és veszedelem nélkül tanithatá a professzor a gyermeknek, ha ő és ez egy vallás, tagjai nem voltak is; katolikus gyermek a vallást a maga feleke- aebbeli tanítótól tanulta, mint a protestáns & magáétól/’ Az uj tanítási rend, — amint következtetni lehet — a József császár által pártfogolt sza­badelvű, „aufklarista" irányzat következmé­nye volt s mint ilyen az első lépés pedagó­giatörténetünkben az addig tisztára feleke­zeti oktatás államosítása felé. Az iskolaügy általában nem örvendett oly tekintélynek, mint a megyei, közigazgatási pálya s mindenesetre felvetődhetik a kérdés, mi bírta rá az állás elvállalálására az tősi, nemesi családból származó Kazinczyt, aki­nek minden őse birtokos ur volt, akinek anyai nagyapja, — akinél hatesztendős ko­ráig nevelkedett, — Biharmegyének volt fő- nótáriusa s oly tekintély, hogy „tanácsa nél­kül semmi nevezetes nem történt*4, aki ma­ga is jó korán belekerült a megyei státusba, hiszen 1784-ben már a kassai „circulusban" (Szepes, Sáros, Zemplén, Abauj megyék) vi­cenótárius a Sárosmegye táblabirája lett Mégis otthagyta a minden széppel, nagy- jövővel kecsegtető megyei szolgálatot, mely­nek keretében szinte nélkülözhetetlenné is vált, hiszen ő volt az egyetlen a tisztviselők közt, aki a József császár által elrendelt né­met nyelvet tökéletesen birta. A temérdek mur ától, amit ez a német tudása jelentett n#i, ráér arra is, hogy „szebb formát ad- \(Éi a megye levéltárának**, olvasgasson, ver­egessen, forditgaeson, de nem kártyázott s wím járta a korcsmát, még az úrit, a kávé- Házat sem. Ebből azt látjuk, hogy ambíció­val, kedvvel, lelkiismeretesen dolgozott a me- gyei pályán is, mégis leköszönt az úri állá- -•■áról s vállalta a kevésbé honorácior hely­zetet, mert attól elkedvetlenedett, ez meg vonzotta. A választás maga élesen megvilágítja Ka- zinczynak nemcsak ideális gondolkodását, de mély hazafiságát is, mert amint Cserey Far­kasnak írja egy levelében: „a József alatt történt változások, a haza legsarkalatosabb szabadságainak elenyészésén támadt fájda- lom“ volt az oka annak, hogy könnyen vá­lasztott a két életpálya közt. Míg a megyé­nél, hova hazafisága vonzotta, ezt kellett vol­na megtagadnia, a tanügynél, hazafisága min­den sérelme nélkül is szolgálhatta József csá­szár felvilágosult, humánus rezsimjét, ami­nek mint ember és emberbarát elismeréssel adózott. Volt választásában személyes vonzalom is leendő ki va tál főnöke, Török Lajos gróf iránt. 1798-barí ismerkedett meg a gróffal egy lály- lya.i szüreten „és — Írja ••• nekem az a nap a fel nem virradt, hogy azt meg ne ün­nepeljem**. Lelke* szavakkal igy jellemzi atyai barátját: „Minden cselekedetében, minden mozdula­tában, minden szavában, pillantásában festet- te magát a szív s jelenléte mágusi erővel parancsola csendes tisztelést, valahol meg­fordult, igen, még a vadak közt is." Mikor válaszúton állt, már a főnótáriusság kínálkozott neki. Coosiliárius Vay József Szabolcsba hívta azzal, hogy ha a tudományi karhoz megy által, bezárja maga előtt az utat a további emelkedésre. Kelcz, közvetlen hi­vatalfőnöke azzal érvelt, hogy ő is elveszti a hivatalát, mert németül nem tud, — „szán­tam Kelczet — írja — s lángoltam Vayhoz csatlatni s tanácsát igen bölcsnek találtam, de Török Lajos alatt állhatni, de elvonattat- ni a kedvetlentől ahhoz, ami nekem minden­nél kedvesebb volt: minden vallásbeli hon­fiak nevelésére halhatni s oly kiterjedésű me­gyében, mint amely reám várt a Szepes, Sá­ros, Zeiuplény, Ungvár, Be reg, Gömör, Tor­na, Abauj, Borsod, Heves vármegyékből s a Jász- és Kiskun kerül etekbből: az a kinézés oly kedves, oly csalogató vala, hogy annál én kedvezőbbet álmodni sem tudtam/* Az iskolareformot van Swieten Gottfried báró, a holland származású tudós hajtotta végire, mint a „tudományi kar'* minisztere, a magyarországi iskoláik dolgait reíereudá- rius Pásztho-ry Sándor vitte. Kazinczy mint hivatalnok korrekt, szorgal­mas munkaerő volt, de segítségére volt mun­kásságában egyrészt; rendkívüli nagy művelt­sége, megnyerő modora, másrészt hajthatat­lan, soha senki előtt, még a fölöttesei előtt sem hunyászlkodó jelleme, mely tiszteletet pa­rancsolt mindenkire. Helyzete igen nehéz volt, hiszem az egyházak, különösen a kato­likus főpapság természetszerűleg idegenked­tek a reformtól. És Kazinczy minden nehéz­séget át tudott hidalni. Leírja gr. Eszterházy Károllyal, az egri püspökkel, Molnár János szepeshedyi kanonokkal, Andrássy Antal bá­róval, a pozsnyói püspökkel való tárgyalásait, mind ezen leírásból az tűnik ki, *— inkább a sorok közül, —■ hogy a müveit, nagyíudásu emberek között meglévő lelki közösség volt aiz, ami közelebb hozta az embert az ember­hez, ha más felekezetien állottak is s igy ér­tették meg egymást a hivatalos dolgokban is. Tény az, hogy Kazinczy működése rendkívül elősegítette a felekezeti béke ügyét « begy miikor el kellett hagyni a hivataléit — Jó­zsef halála után ugyanis Lipót császár meg­szüntette a közös iskolákat, — a kassai apá- ca-tamitók is megsiratták, habár kálvinista volt. Kazinezynak hivatali állásából kifolyólag’ sokat kellett utaznia. Négy év alatt három­szor járt Bécsiben, persze mindannyiszor az ország, akkor születő fővárosán, Pesten, vagy a kiérdemesült fővárosán, Pozsonyon át vette útját. Az európai műveltségű ember tudo­mány- és szépségszomja csak uj tápot nyert minden alkalommal, ha belekóstolt Nyugat kultúrájába s ami odahaza hiányzott, gyúj­totta égetővé azt a hiányérzetet, ami minden haladásnak ioditóokává lehet, ha nyomában nem a csüggedés jár, de a tettre készség tá­mad föl. — Kazinczyban ezt az utóbbit vál­totta ki az elmaradottságnak tudata. Itthoni utazásait arra használta föl, hogy mindenkit, akit előtalált, vagy fölkeresett, munkára ser­kentsen, mindenekelőtt a magyar nyelv mű­velésére, mert ez a kezdetek kezdete, azután a nyugati műveltség elsajátítására s evvel a hazai szellem fölueimesilésére. Nehéz volt a munkának csak az elindítása is. Maga is pa­naszkodik, „hogy én, aki németben nem té­vesztem el a edhémát, magyarban eltévesz­tem s fülem érzi, hogy a sor hibás, de meg- igazítani n&m tudom**. Az volt tehát a leg- nasvobb nehézség, hogy egy nehézkes, avult nyelv állt csak rendelkezésre, mely nehezen törik be a nyugati formák könnyedségébe. Akiket el nem ért személyesen, azokat írásban kereste föl. Általában kezdett kiala­kulni egy friss lendület vágya mindenkiben a százados tespedés után. Még voltaik sokan, akik „a literatúrai dolgozást** szerették „idő- vesztésnek tekinteni** s „éppen azok annak**, „kik a kopózást, henye pipázást, kártyázást nem annak**, — de azt is megállapítja: „író­ink s olvasóink száma mind inkább szaporo­dók a ha az ügyek munkás barátja tűnő fel, kicsinységgel ugyan talán, talán egy alkalmi verssel, de amely lelket mutata s reménysé­gért hagyott, hogy az iró ott meg nem áll, mely öröm vala mindenfelé! mint repüle az uj név egy szájról, más szájra! a® uj társ felkereső a régibbeket « a régibbek kiterjesztett kar­ral jövének az uj elébe; leveleinkben té- zénk egymást, mint a rómaiak, hogy a kül­világ nyűgétől megszabadulhassunk. Jobb lélek kezde szárnyalni a közügy mezején s most közeli te Igazán a várva várt reggel.** Hogy milyen volt ez a kedves hangulat az írótálnak közt, legyen szabad idéznem Ba­ráti Szabó Mávid egy verséit a Magyar Mu- aaeuim II. füze bélből í Alapítva 1833* Telefos 33* KOSICE, Nagy választék* Fő-utca 19. Jutányos árak* „Kazinczy Ferentc társunkhoz. Tegnapelőtt jöttél s már viszketsz útra, . [Kazintzy? Tudja mikor látlak Tégedet újra megint? — Dér, fagy, havak, szeleik, hol vagytok? vagy [zápor, az égből Mért nem omolsz, *s töltést, hidakat el nem [emelsz? — MM mondók? szél, dér, fagy, havak, távoz­hatok, álljon Hid, töltés! záport földre ne döntsön az ég! 'Bár nem igen rég* jött, tsak menjen az útra [Kazintzy. Útjaiban leg-saebb verseket írni szokott/* Ilyen tervekkel terhes, nemes szándékok­kal megáldott idők köszöntöttek Kassa váro­sára, hogy Kazinczy ide költözött. Lakott pe­dig „azon háznál, mely ablakaival a Nagy- utczára észak fele a Molnár-utcza szögletétől harmadik** — (Fő-u. 49.) „Gr. Török az első emeletben, ő a másodikban/* Pár lépés a volt Jezsuita rendház, — (premontreieké ma,) — ahol még a húsz évvel idősebb Baráti Sza­bó Dávid körmölte a hexamétereit s disti- chomjait. De sokszor koptathatta a fiatal Ka­zinczy arrafelé az uccakövet s a rendház fa- lépcsőit, hogy meghányják vessék a magyar literatura szent ügyét „Egy Esbv© (1787. nov. IS.-a) — Írja Ka­zinczy — meglátogatóm Barétit. Felmelegül- ve a beszédben tudatára vele, mit forgatok/* — Amit „forgatott“ egy folyóirat terve volt, melynek szülőanyja a szintén már említettem hiányérzet lehetett. „A leggondosabbak is őgyelgénk inkább, mint menénk** — írja. — „A vastag ködöt csak egy jöttévé vihar fogja elvehetni, mondám Rádaynak s egy folyóira­tot készülgeték kiadni, mély bírálhassa meg­jelent munkáinkat... s végyen föl aestheti- kai értekezéseket és dolgozásokat/* Már itt nyüvámrvaló tehát a szándéka, hogy tisztitó vihart, szellemi háborúságot támasszon, melyből nem egyik, vagy másik fél kerüljön ki vvőzitesem, de az eszme maga. Bárót! nagy örömmel veit® a hirt s java­solta, hogy vonják be a tervezgetésbe Ba­tsányit is, — mert „Kassán lakván, ő i®, ötét el nem mellőzhetjük*'. Kazinczy nem szerette Batsányiit, Batsányi sem őt. Az idegenkedés oka nem egészen vi­lágos s ha egész világok fordultak i® már meg ©gy „i“ betűn, az nem lehet mégsem oly mélyre ható ellentét oka, hogy Bacsányi Ydsta volt, Kazinczy meg jött ista. Talán Ba­csányi prerogativ egyénisége, makacssága, az, hogy „nem tűre ellentmondást, ő akara fe­lül lenni mindenben" volt a különben jó- szándékiu két ember összemelegedésének aka­dálya. Kazinczy volt a lap eszméjének elindítója, .ez kétségtelen. Mikor Barátit beavatta a ter­vébe, volt már anyaga is az első szám ré­szére. Másnapra bemutatta az élőbeszédet is Báróidnak, mély rég készen állott, átadta a nála összegyűlt anyagot is, de Bacsányi hivatkozva arra, hogy „kettő mindig több mint egy** Barátival együtt leszavazta Ka­zinczy terveit. „Azon szolgálat ja i által, me­lyeket Bacsányi Rájnis ellen Barótinak teve", (a prozódiai harcban) „Bárót! annyira kezé­ben vala Bacsáiny inaik, hogy ellene sohasem volt akaratja/* így született meg, Kazinczy gondolatából, de kedvetlenségek közt az első magyar iro­dalmi és kritikai folyóirat, a „Magyar Mu- saeum", „Bévezetés‘‘-e Kassán, Pünköst hava első napján, 1788. kelt/* Aki ismeri Kazinczy gondolatvilágát, az a „Bé-vezetés“-ben pontosan rátalálhat arra, hogy mi benne Kazinczy gondolata s mit tol­dott ki rajta Bacsányi Miniket ez most nem érdékel, csak a®, hogy milyen gondolatokkal, milyen célkitűzéssel indult útjára a magyar Irodalmi élet megszervezésének első lépése. A magyar közéleti nyelvhasználat rövid törtéueti áttekintése után rámutat a cikk ar­ra, hogy a közéletben 8 az oktatásban a la­tin nyelv használata milv nagy akadálya a közműveltség terjedésének: A nemzetnek az a része, mely a deákot nem értette, nem ta­nulhatott a következésképen tudatlanságban maradott anélkül, hogy „reménysége lehe­tett volna belőle ki gázolni". A magyar nyelv megbecsülésének hiányát visszavezeti arra, hogy a magyarságnak nem volt királyi ud­vara s példákat hoz fel arra, hogy más nem­zeteknél egy-egy uralkodó hogy''segítette elő a műveltség haladását. Rövid, rezignált el­mélkedés után, hogy „mire mehettünk vol­na", ha Nagy Lajos, Mátyás a magyar nyel­vet alkalmazta volna a közéletben, — ki­jelenti: „De ne gondoljunk erre, majd véres könnybe borulnak ismét arcaink. Mit használ úgyis, ha lehetetlenségekről álmodozunk? Lássuk, mire mehetnénk még mostani erőnkkel". — Példaként állítja óla „a mai tudós nemzeteket, micsoda eszközök által ju tottak arra a magasságra, aholott most vaD- nak és kövessük mi is — amennyire körül- állásaink engedik — nyomdokikat". — Az olasz, francia, angol, német nemzetek szelle­mi fejlődését vizsgálva megállapítja, hogy az „Académiák és Tudós társaságok" szolgáltak legnagyobb segélytségül a tanultság és vilá­gosság terjesztésére", de még „minden egyéb mesterségek közül is" a poézis volt a legel­ső, mely a nemzeteket vadságukból kivezette. Levonja ebből a logikus következtetést, hogy „szükségünk vagyon minékünk ilyen társaságra, mely mind a maga tagjait költsön segítséggel mind egyéb magyar Írókat hasz­nos tanácsadással és a tudományoknak ha­zánkban való terjesztésére e az anyai nyelv­nek szépítésére serkentse és öztönözze, a. közrebocsátott munkákat próba-kövére húz- ván, a józan Criticának szövétnekévei, min­den részrehajlás nélkül megvizsgálja, ami azokban követésre méltó vagy távozlatni va­ló, kimutassa és ©ezerint hazánk fiait a szép­nek és rútnak, az igaznak és nem igaznak, a tökéletesnek és hibásnak megkülönbözteté­sére s eleven érzésére vezérelje". Amig az ilyen társaság fel nem áll, asát- kép kell a hiányokat pótolni, az egyik mód a ,hetenként vagy holnaponként közrebo­csáttatni szokott írások". Ilyen „gyűjteményt" akar adni a Magyar Musaeum. Az első füzet kizárólag Kazinczy, Bacsányi és Baróti prózai és verses dolgait hozza, több­nyire fordításokat. Bacsányinak akarata eb­ben is érvényesült Kazinczyval szemben, aki már az első számban is túl akart fogni a kas­sai körön. Érvényesült Bacsányi második fel­tétele is, a helyesírás y-ista, vagyis a mai etimológiai helyett fonetikus. A második fü­zetben jelentkezik Földy János, Ráday Ge­deon, Horváth, Ádám, Simay Kristóf. Azután Ányos Pál s a többiek. Az eszme terjedt, a fejlődés folyamata megindult Maga Kazinczy, akijek eszméje volt a fo­lyóirat, lassan kimaradt a szerkesztőségből. „Kerültem a kedvetlenségeket s a kassai Múzeumot segéllém a dolgozásaimmal s an­nak dolgozótársakat gyüjték. De midőn lá- tám, hogy beadott dolgozásaimat nem okok. hanem kéj veti meg, minden lárma nélkül vonám félre magamat g magam kezdék agy uj folyóírást." Az „Orpheus" ez, melyről közismert iroda­lomtörténeti tény, hogy ebben mutatkozott be Kazinczy először mint merész izgató, tehát itt valósíthatta meg legelőször az alapcél gya­nánt kitűzött ,4óltevő vihar" eszméjét- Saj­nos, Kassán nem lehet megkapni egy példá­nyát sem m igy arról nem tudok referálni. Kazinczy amellett, hogy hivatalát pontosan ellátta, hogy agitátori munkát fejtett ki, esz­mét adott az irodalmi fejlődésnek s maga va­lósította azt meg, dolgozott is sokat. Kassai tartózkodása alatt adta ki kisebb kritikai dolgozatain, versein kívül könyva lakban Gessner Idilljeit, fordításban és Bácsmegyei leveleit, egy „Werther" szellemében megiri szentimentális német regény Átdolgozását, valamint a külföldi játékszínben Hamlei fordítását. Hogy miért fordításokat javarészt? Erre a kérdésre is ő maga hadd feleljen: „Barátaim... nekem esének, hogy fordításai­mat hagynám abba s adjak eredeti darabo­kat". — Azt is állították, hogy egy eredeti levele, melyet a „Bácsmegyei" második ki­adásához csatolt, „az egész románnál többet ér". „Mégis — írja — akkor legokosabb volt fordítani jót s minél lehet jobban, hogy kö­vetésre méltó példát adjon mind a teremtés ben, mind a szólásban « a kettő által az íz­lést nemesítse". Mily nemes gondolkodásra vall ez a kijelentése s mennyire jellemzi Ka­zinczy áldozatkészségét is, hogy nem azt néz­te, mi hozna neki esetleg dicséretet, de arra törekedett., hogy munkásságából másnak is haszna legyen. Nem kell azonban azt gondolni, hogy Ka­zinczy ezen sokoldalú munkássága folytán valami Íróasztalhoz tapadt: könyvmoly lei! 1 í r dinem ü /J üveg, porceüáa nagykereskedése* •

Next

/
Thumbnails
Contents