Prágai Magyar Hirlap, 1931. november (10. évfolyam, 249-273 / 2766-2790. szám)

1931-11-15 / 261. (2778.) szám

4

^^GAiMaCí^ARHIRLAP1

1931 noTwnb&r 15, Tatáin^

KAZINCZY KASSÁN

Sziklay Ferenc előadása a Kazinczy Társaság ünnepi díszközgyűlésén

Lakéról

tabletták

köhögés

rakidtség, meghűlés ellen s iegjeitóak.

Síladsn *y<Jfysiertárb*ii kapheWk.

Fo AHLQRENSo Lakerol-Gyár Qefle (Svédország) Vezérképviselet;

Brauné? py%szertára „Zurn wsfssen L8wenáa

Praha 88, Prikopy 12, Palals Syiva Taroucca

Kazinczy Ferenc Kassáról indult útnak azon a merész és nagy koncepciójú irodalom- szervező életpályán, amely végeredményé- ben az egész magyar nemzet szellemi újjászületését eredményezte. Itt élt, itt hivatalno- kosfcodott 1780 novemberétől 1791 áprilisáig, tehát 27 éves korától kezdve négy és íél éven át, itt bontakozott ki hivatásának öntudata, itt talált magára, itt látta meg azokat & feladatokat, amelyeket származása, nevelése, műveltsége s talán legfőképpen lelki alkata, egyéni diszpozíciója parancsoltak rá. Ebből & kezdetből, —• hisz kassai működését t hosszú és áldásos életének csak elindulása gyanánt foghatjuk föl — azokból a nyilatkozatokból és vallomásokból, melyeket kassai tartózkodásával kapcsolatban ő maga tesz, azokból az írásaiból, amelyek itt keltek a városunk falai közt, egyrészt következtetéseket vonhatunk csodálatraméltó nemes gondolkodására, egyenes jellemére, másrészt kibontakozni lábunk egy olyan határozott célkitűzésű életutat, melyet semmi gátlás, semmi nehézség ki nem téríthetett irányából

Kazinczy pár éves patvaristáskodás — Tornői Milecz Sámuel tornai ügyvéd mellett — és megyei szolgálat után — Zemplén megyében — került Kassára, Török Lajos gróf tanulmányi fődirektor keze alá, mint as úgynevezett közös iskolák inspektora, protestáns részről. A közös iskolák ügyét Kazinczy maga így magyarázza meg: „Közös iskoláknak neveztettek, melyekben különböző vallása tanítók taniták a kezeik alá bízott ifjúságot. Az olvasást és grammatikát kár és veszedelem nélkül tanithatá a professzor a gyermeknek, ha ő és ez egy vallás, tagjai nem voltak is; katolikus gyermek a vallást a maga feleke- aebbeli tanítótól tanulta, mint a protestáns & magáétól/’

Az uj tanítási rend, — amint következtetni lehet — a József császár által pártfogolt szabadelvű, „aufklarista" irányzat következménye volt s mint ilyen az első lépés pedagógiatörténetünkben az addig tisztára felekezeti oktatás államosítása felé.

Az iskolaügy általában nem örvendett oly tekintélynek, mint a megyei, közigazgatási pálya s mindenesetre felvetődhetik a kérdés, mi bírta rá az állás elvállalálására az tősi, nemesi családból származó Kazinczyt, akinek minden őse birtokos ur volt, akinek anyai nagyapja, — akinél hatesztendős koráig nevelkedett, — Biharmegyének volt fő- nótáriusa s oly tekintély, hogy „tanácsa nélkül semmi nevezetes nem történt*4, aki maga is jó korán belekerült a megyei státusba, hiszen 1784-ben már a kassai „circulusban" (Szepes, Sáros, Zemplén, Abauj megyék) vicenótárius a Sárosmegye táblabirája lett

Mégis otthagyta a minden széppel, nagy- jövővel kecsegtető megyei szolgálatot, melynek keretében szinte nélkülözhetetlenné is vált, hiszen ő volt az egyetlen a tisztviselők közt, aki a József császár által elrendelt német nyelvet tökéletesen birta. A temérdek mur ától, amit ez a német tudása jelentett n#i, ráér arra is, hogy „szebb formát ad- \(Éi a megye levéltárának**, olvasgasson, veregessen, forditgaeson, de nem kártyázott s wím járta a korcsmát, még az úrit, a kávé- Házat sem. Ebből azt látjuk, hogy ambícióval, kedvvel, lelkiismeretesen dolgozott a me- gyei pályán is, mégis leköszönt az úri állá- -•■áról s vállalta a kevésbé honorácior helyzetet, mert attól elkedvetlenedett, ez meg vonzotta.

A választás maga élesen megvilágítja Ka- zinczynak nemcsak ideális gondolkodását, de mély hazafiságát is, mert amint Cserey Farkasnak írja egy levelében: „a József alatt történt változások, a haza legsarkalatosabb szabadságainak elenyészésén támadt fájda- lom“ volt az oka annak, hogy könnyen választott a két életpálya közt. Míg a megyénél, hova hazafisága vonzotta, ezt kellett volna megtagadnia, a tanügynél, hazafisága minden sérelme nélkül is szolgálhatta József császár felvilágosult, humánus rezsimjét, aminek mint ember és emberbarát elismeréssel adózott.

Volt választásában személyes vonzalom is leendő ki va tál főnöke, Török Lajos gróf iránt. 1798-barí ismerkedett meg a gróffal egy lály- lya.i szüreten „és — Írja ••• nekem az a nap a fel nem virradt, hogy azt meg ne ünnepeljem**. Lelke* szavakkal igy jellemzi

atyai barátját:

„Minden cselekedetében, minden mozdulatában, minden szavában, pillantásában festet- te magát a szív s jelenléte mágusi erővel parancsola csendes tisztelést, valahol megfordult, igen, még a vadak közt is."

Mikor válaszúton állt, már a főnótáriusság kínálkozott neki. Coosiliárius Vay József Szabolcsba hívta azzal, hogy ha a tudományi karhoz megy által, bezárja maga előtt az utat a további emelkedésre. Kelcz, közvetlen hivatalfőnöke azzal érvelt, hogy ő is elveszti a hivatalát, mert németül nem tud, — „szántam Kelczet — írja — s lángoltam Vayhoz csatlatni s tanácsát igen bölcsnek találtam, de Török Lajos alatt állhatni, de elvonattat- ni a kedvetlentől ahhoz, ami nekem mindennél kedvesebb volt: minden vallásbeli honfiak nevelésére halhatni s oly kiterjedésű megyében, mint amely reám várt a Szepes, Sáros, Zeiuplény, Ungvár, Be reg, Gömör, Torna, Abauj, Borsod, Heves vármegyékből s a Jász- és Kiskun kerül etekbből: az a kinézés oly kedves, oly csalogató vala, hogy annál én kedvezőbbet álmodni sem tudtam/*

Az iskolareformot van Swieten Gottfried báró, a holland származású tudós hajtotta végire, mint a „tudományi kar'* minisztere, a magyarországi iskoláik dolgait reíereudá- rius Pásztho-ry Sándor vitte.

Kazinczy mint hivatalnok korrekt, szorgalmas munkaerő volt, de segítségére volt munkásságában egyrészt; rendkívüli nagy műveltsége, megnyerő modora, másrészt hajthatatlan, soha senki előtt, még a fölöttesei előtt sem hunyászlkodó jelleme, mely tiszteletet parancsolt mindenkire. Helyzete igen nehéz volt, hiszem az egyházak, különösen a katolikus főpapság természetszerűleg idegenkedtek a reformtól. És Kazinczy minden nehézséget át tudott hidalni. Leírja gr. Eszterházy Károllyal, az egri püspökkel, Molnár János szepeshedyi kanonokkal, Andrássy Antal báróval, a pozsnyói püspökkel való tárgyalásait, mind ezen leírásból az tűnik ki, *— inkább a sorok közül, —■ hogy a müveit, nagyíudásu emberek között meglévő lelki közösség volt aiz, ami közelebb hozta az embert az emberhez, ha más felekezetien állottak is s igy értették meg egymást a hivatalos dolgokban is. Tény az, hogy Kazinczy működése rendkívül elősegítette a felekezeti béke ügyét « begy miikor el kellett hagyni a hivataléit — József halála után ugyanis Lipót császár megszüntette a közös iskolákat, — a kassai apá- ca-tamitók is megsiratták, habár kálvinista volt.

Kazinezynak hivatali állásából kifolyólag’ sokat kellett utaznia. Négy év alatt háromszor járt Bécsiben, persze mindannyiszor az ország, akkor születő fővárosán, Pesten, vagy a kiérdemesült fővárosán, Pozsonyon át vette útját. Az európai műveltségű ember tudomány- és szépségszomja csak uj tápot nyert minden alkalommal, ha belekóstolt Nyugat kultúrájába s ami odahaza hiányzott, gyújtotta égetővé azt a hiányérzetet, ami minden haladásnak ioditóokává lehet, ha nyomában nem a csüggedés jár, de a tettre készség támad föl. — Kazinczyban ezt az utóbbit váltotta ki az elmaradottságnak tudata. Itthoni utazásait arra használta föl, hogy mindenkit, akit előtalált, vagy fölkeresett, munkára serkentsen, mindenekelőtt a magyar nyelv művelésére, mert ez a kezdetek kezdete, azután a nyugati műveltség elsajátítására s evvel a hazai szellem fölueimesilésére. Nehéz volt a munkának csak az elindítása is. Maga is panaszkodik, „hogy én, aki németben nem tévesztem el a edhémát, magyarban eltévesztem s fülem érzi, hogy a sor hibás, de meg- igazítani n&m tudom**. Az volt tehát a leg- nasvobb nehézség, hogy egy nehézkes, avult nyelv állt csak rendelkezésre, mely nehezen törik be a nyugati formák könnyedségébe.

Akiket el nem ért személyesen, azokat írásban kereste föl. Általában kezdett kialakulni egy friss lendület vágya mindenkiben a százados tespedés után. Még voltaik sokan, akik „a literatúrai dolgozást** szerették „idő- vesztésnek tekinteni** s „éppen azok annak**, „kik a kopózást, henye pipázást, kártyázást nem annak**, — de azt is megállapítja: „íróink s olvasóink száma mind inkább szaporodók a ha az ügyek munkás barátja tűnő fel, kicsinységgel ugyan talán, talán egy alkalmi verssel, de amely lelket mutata s reménységért hagyott, hogy az iró ott meg nem áll, mely öröm vala mindenfelé! mint repüle az uj név egy szájról, más szájra! a® uj társ felkereső a régibbeket « a régibbek kiterjesztett karral jövének az uj elébe; leveleinkben té- zénk egymást, mint a rómaiak, hogy a külvilág nyűgétől megszabadulhassunk. Jobb lélek kezde szárnyalni a közügy mezején s most közeli te Igazán a várva várt reggel.**

Hogy milyen volt ez a kedves hangulat az írótálnak közt, legyen szabad idéznem Baráti Szabó Mávid egy verséit a Magyar Mu- aaeuim II. füze bélből í

Alapítva 1833*

Telefos 33*

KOSICE,

Nagy választék*

Fő-utca 19.

Jutányos árak*

„Kazinczy Ferentc társunkhoz.

Tegnapelőtt jöttél s már viszketsz útra,

. [Kazintzy?

Tudja mikor látlak Tégedet újra megint? — Dér, fagy, havak, szeleik, hol vagytok? vagy

[zápor, az égből Mért nem omolsz, *s töltést, hidakat el nem

[emelsz? —

MM mondók? szél, dér, fagy, havak, távozhatok, álljon

Hid, töltés! záport földre ne döntsön az ég! 'Bár nem igen rég* jött, tsak menjen az útra

[Kazintzy.

Útjaiban leg-saebb verseket írni szokott/*

Ilyen tervekkel terhes, nemes szándékokkal megáldott idők köszöntöttek Kassa városára, hogy Kazinczy ide költözött. Lakott pedig „azon háznál, mely ablakaival a Nagy- utczára észak fele a Molnár-utcza szögletétől harmadik** — (Fő-u. 49.) „Gr. Török az első emeletben, ő a másodikban/* Pár lépés a volt Jezsuita rendház, — (premontreieké ma,)

— ahol még a húsz évvel idősebb Baráti Szabó Dávid körmölte a hexamétereit s disti- chomjait. De sokszor koptathatta a fiatal Kazinczy arrafelé az uccakövet s a rendház fa- lépcsőit, hogy meghányják vessék a magyar literatura szent ügyét

„Egy Esbv© (1787. nov. IS.-a) — Írja Kazinczy — meglátogatóm Barétit. Felmelegül- ve a beszédben tudatára vele, mit forgatok/*

— Amit „forgatott“ egy folyóirat terve volt, melynek szülőanyja a szintén már említettem hiányérzet lehetett. „A leggondosabbak is őgyelgénk inkább, mint menénk** — írja. — „A vastag ködöt csak egy jöttévé vihar fogja elvehetni, mondám Rádaynak s egy folyóiratot készülgeték kiadni, mély bírálhassa megjelent munkáinkat... s végyen föl aestheti- kai értekezéseket és dolgozásokat/* Már itt nyüvámrvaló tehát a szándéka, hogy tisztitó vihart, szellemi háborúságot támasszon, melyből nem egyik, vagy másik fél kerüljön ki vvőzitesem, de az eszme maga.

Bárót! nagy örömmel veit® a hirt s javasolta, hogy vonják be a tervezgetésbe Batsányit is, — mert „Kassán lakván, ő i®, ötét el nem mellőzhetjük*'.

Kazinczy nem szerette Batsányiit, Batsányi sem őt. Az idegenkedés oka nem egészen világos s ha egész világok fordultak i® már meg ©gy „i“ betűn, az nem lehet mégsem oly mélyre ható ellentét oka, hogy Bacsányi Ydsta volt, Kazinczy meg jött ista. Talán Bacsányi prerogativ egyénisége, makacssága, az, hogy „nem tűre ellentmondást, ő akara felül lenni mindenben" volt a különben jó- szándékiu két ember összemelegedésének akadálya.

Kazinczy volt a lap eszméjének elindítója, .ez kétségtelen. Mikor Barátit beavatta a tervébe, volt már anyaga is az első szám részére. Másnapra bemutatta az élőbeszédet is Báróidnak, mély rég készen állott, átadta a nála összegyűlt anyagot is, de Bacsányi hivatkozva arra, hogy „kettő mindig több mint egy** Barátival együtt leszavazta Kazinczy terveit. „Azon szolgálat ja i által, melyeket Bacsányi Rájnis ellen Barótinak teve", (a prozódiai harcban) „Bárót! annyira kezében vala Bacsáiny inaik, hogy ellene sohasem volt akaratja/*

így született meg, Kazinczy gondolatából, de kedvetlenségek közt az első magyar irodalmi és kritikai folyóirat, a „Magyar Mu- saeum", „Bévezetés‘‘-e Kassán, Pünköst hava első napján, 1788. kelt/*

Aki ismeri Kazinczy gondolatvilágát, az a „Bé-vezetés“-ben pontosan rátalálhat arra, hogy mi benne Kazinczy gondolata s mit toldott ki rajta Bacsányi Miniket ez most nem érdékel, csak a®, hogy milyen gondolatokkal, milyen célkitűzéssel indult útjára a magyar Irodalmi élet megszervezésének első lépése.

A magyar közéleti nyelvhasználat rövid törtéueti áttekintése után rámutat a cikk arra, hogy a közéletben 8 az oktatásban a latin nyelv használata milv nagy akadálya a közműveltség terjedésének: A nemzetnek az a része, mely a deákot nem értette, nem tanulhatott a következésképen tudatlanságban maradott anélkül, hogy „reménysége lehetett volna belőle ki gázolni". A magyar nyelv megbecsülésének hiányát visszavezeti arra, hogy a magyarságnak nem volt királyi udvara s példákat hoz fel arra, hogy más nemzeteknél egy-egy uralkodó hogy''segítette elő a műveltség haladását. Rövid, rezignált elmélkedés után, hogy „mire mehettünk volna", ha Nagy Lajos, Mátyás a magyar nyelvet alkalmazta volna a közéletben, — kijelenti: „De ne gondoljunk erre, majd véres könnybe borulnak ismét arcaink. Mit használ úgyis, ha lehetetlenségekről álmodozunk? Lássuk, mire mehetnénk még mostani erőnkkel". — Példaként állítja óla „a mai tudós nemzeteket, micsoda eszközök által ju tottak arra a magasságra, aholott most vaD- nak és kövessük mi is — amennyire körül- állásaink engedik — nyomdokikat". — Az olasz, francia, angol, német nemzetek szellemi fejlődését vizsgálva megállapítja, hogy az „Académiák és Tudós társaságok" szolgáltak legnagyobb segélytségül a tanultság és világosság terjesztésére", de még „minden egyéb mesterségek közül is" a poézis volt a legelső, mely a nemzeteket vadságukból kivezette.

Levonja ebből a logikus következtetést, hogy „szükségünk vagyon minékünk ilyen társaságra, mely mind a maga tagjait költsön segítséggel mind egyéb magyar Írókat hasznos tanácsadással és a tudományoknak hazánkban való terjesztésére e az anyai nyelvnek szépítésére serkentse és öztönözze, a. közrebocsátott munkákat próba-kövére húz- ván, a józan Criticának szövétnekévei, minden részrehajlás nélkül megvizsgálja, ami azokban követésre méltó vagy távozlatni való, kimutassa és ©ezerint hazánk fiait a szépnek és rútnak, az igaznak és nem igaznak, a tökéletesnek és hibásnak megkülönböztetésére s eleven érzésére vezérelje".

Amig az ilyen társaság fel nem áll, asát- kép kell a hiányokat pótolni, az egyik mód a ,hetenként vagy holnaponként közrebocsáttatni szokott írások". Ilyen „gyűjteményt" akar adni a Magyar Musaeum.

Az első füzet kizárólag Kazinczy, Bacsányi és Baróti prózai és verses dolgait hozza, többnyire fordításokat. Bacsányinak akarata ebben is érvényesült Kazinczyval szemben, aki már az első számban is túl akart fogni a kassai körön. Érvényesült Bacsányi második feltétele is, a helyesírás y-ista, vagyis a mai etimológiai helyett fonetikus. A második füzetben jelentkezik Földy János, Ráday Gedeon, Horváth, Ádám, Simay Kristóf. Azután Ányos Pál s a többiek. Az eszme terjedt, a fejlődés folyamata megindult

Maga Kazinczy, akijek eszméje volt a folyóirat, lassan kimaradt a szerkesztőségből. „Kerültem a kedvetlenségeket s a kassai Múzeumot segéllém a dolgozásaimmal s annak dolgozótársakat gyüjték. De midőn lá- tám, hogy beadott dolgozásaimat nem okok. hanem kéj veti meg, minden lárma nélkül vonám félre magamat g magam kezdék agy uj folyóírást."

Az „Orpheus" ez, melyről közismert irodalomtörténeti tény, hogy ebben mutatkozott be Kazinczy először mint merész izgató, tehát itt valósíthatta meg legelőször az alapcél gyanánt kitűzött ,4óltevő vihar" eszméjét- Sajnos, Kassán nem lehet megkapni egy példányát sem m igy arról nem tudok referálni.

Kazinczy amellett, hogy hivatalát pontosan ellátta, hogy agitátori munkát fejtett ki, eszmét adott az irodalmi fejlődésnek s maga valósította azt meg, dolgozott is sokat. Kassai tartózkodása alatt adta ki kisebb kritikai dolgozatain, versein kívül könyva lakban Gessner Idilljeit, fordításban és Bácsmegyei leveleit, egy „Werther" szellemében megiri szentimentális német regény Átdolgozását, valamint a külföldi játékszínben Hamlei fordítását. Hogy miért fordításokat javarészt? Erre a kérdésre is ő maga hadd feleljen: „Barátaim... nekem esének, hogy fordításaimat hagynám abba s adjak eredeti darabokat". — Azt is állították, hogy egy eredeti levele, melyet a „Bácsmegyei" második kiadásához csatolt, „az egész románnál többet ér". „Mégis — írja — akkor legokosabb volt fordítani jót s minél lehet jobban, hogy követésre méltó példát adjon mind a teremtés ben, mind a szólásban « a kettő által az ízlést nemesítse". Mily nemes gondolkodásra vall ez a kijelentése s mennyire jellemzi Kazinczy áldozatkészségét is, hogy nem azt nézte, mi hozna neki esetleg dicséretet, de arra törekedett., hogy munkásságából másnak is haszna legyen.

Nem kell azonban azt gondolni, hogy Kazinczy ezen sokoldalú munkássága folytán valami Íróasztalhoz tapadt: könyvmoly lei!

1

í

r dinem ü

/J üveg, porceüáa

nagykereskedése* •