Prágai Magyar Hirlap, 1931. november (10. évfolyam, 249-273 / 2766-2790. szám)
1931-11-14 / 260. (2777.) szám
1931 november 14, szombat 4 T>RA-<?aT-MA<AAR.-HtRLAP ■aMgMHHMaHnaMBaHMHIitini Bradlcs miniszter válasza Nitsch képviseld beszédére Prága, nov. 13. Bradács földmi ve légügyi miniszter a képviselöbáz költségvetési bizottságában mondott beszédében az általános gazdasági helyzetet vázolta és kijelentette, hogy a krízist most már megérzi az állampénztár is. Az állam nem tud teljesen megfelelni kötelezettségeinek polgáraival szemben, jóllehet ezt szívesen tenné, azonban az állampénztár ba befolyó jövedelmek napr ól-napra csökkenek. Ha a miniszterelnök kijelentette, hogy a költségvetést még jobban le kell szorítani, úgy én nyíltan azt mondom, — folytatta Bradács — hogy ennek összes következményeit is mérlegelni kellElsősorban a valutánkról van szó. Gondol, junk csak arra, mit jelentene? hogyha a csehszlovák korona labilis lenne. Ezért kötelességünk mindent megtenni, hogy valutánk épségét megőrizzük. A mezőgazdaság megmentése érdekében az államnak is segédkezet kell nyújtani. Számos feladat vár a mezőgazdaságra és mivel az állam teljes egészében nem tud segítséget adui, a mezőgazdaság kénytelen saját erejéből is önmagán segíteni. így a répa-, cukor- és burgonya termelésben és egyéb mezőgazdasági ágakban is ta'áu szükség lesz a termelés csökkentésére és egyes üzemek beszüntetésére. Tekintetbe kell venni és figyelni kell nemcsak a belföldi, hanem a külföldi gazdasági helyi zetet is. A ben- zinkeverési törvényjavaslatra vonatkozólag megjegyzi a miniszter, hogy még differenciák vaunak az egyes pártok között, azonban Csehszlovákia nem az első állam Európában, amely a szesznek benzinnel való keverését kéri és ez mezőgazdasági érdekből történik. A miniszter ezután NiíSch képviselő fölsző- laláséra válaszolt a Magyarországhoz való viszonyt illetőleg és kije'entette, hogy a csehszlovák kormány bizonyára nem lett volna oly konok a magvar állásponttal szemben, ha a magyar államférfiak azt tették volna, amit Jugoszlávia és Románia, azaz elismerték vólna Csehszlovákia törvényes jogalapját a vámvédelemre vonatkozólag. ők ezt nem tették és épp ezért nem lehetett másként eljárni, mint a szerződést íöiboníani. Ez eljárásban csak az állam érdeke vezette a kormányt. És ugyancsak államérdekből cselekedtünk — mondotta a miniszter — amikor megegyez- zést kötöttünk a magyar sertések behozatalára és a csehszlovák fának Magyarországba való kivitelére. A miniszter beszédében fölvetette a gabona- monopólium kérdését is és kijelentette, hogy a gabonamonopólium tervét azért vetette föl, hogy biztosítani lehessen, hogy a bslfö’di gabona értékéből ne veszítsen. Miután nem sikerült a tervet megvalósítani, meg kellett elégedni a behozatali rendszerrel és itt is főleg arra törekszik, hogy ha külföldi gabona behozatalára szükség is van, a belföldi gabona vásárlását is biztosítsák. A minisztertanács az ő javaslatára megállapította azt a kvótát, ami a belföldi gabona vá- ó á rí á só b a n iránya d ó. Ami o ssbvanszkúi vetőmaggal való ellátást Nem sikerül megta'álni a föld titokzatos második holdját A második hold valószínűleg egy óriási meteor — Fenyeget-e bennünket világkatasztrófa? Prága, november 1 L A csillagászok már több éve súlyos problémán fáradoznak, a löld második holdját keresik, mert őshagyoimány az egyes Népeknél, hogy a földnek régi, régi időkben, nemcsak a most látható holdja volt meg, hanem egy másik, kisebb hold is keringett körülötte. Amikor a modern távcsöveket beállították az asztronómia szolgálatába, a csillagászat tudománya rendszeresen átkutatta az égboltozatot, de a földnek második bolygóját, második holdját, nem sikerült felfedezni. Egy évtized© annak, hogy P joker ing profesz- szor azt a szenzációs hint röpítette világgá, hogy sikerült a második holdat megtalálnia. Pie'kermg adatai nyomában újból lázas kutatás indult meg a csillagászati intézetekben a csalóka hotdacska után, ezek a kutatások azonban eredménytelenek maradtak. Végül 182o-ban evy igen tekintélyes csillagász a következő híradással lepte meg a tudományos világot: „1926. május 24-én este 8 óra 32 5 perckor a délkeleti égboltozaton mintegy 22 és fél foknyi magasságban áliló, csaknem tizenhárom napos hold előtt egy kicsiny, sötét korong függött, amely hat ivmásodpercnyi nagyságúnak látszott és csaknem függőlegesen állott a kissé baloldalra hajló pályán. A kis cgiíestecske hét másodpercnyi idő afJatt keresztezte a holdnak átmérőjét, három másodperccel a holdkorongból való kilépése után hirtelen szürkévé változott és az 56-os nagyítású távcső vön 38 másodpercen keresztül lehetett megfigyelni. Közben mindinkább vesztett fényéből és látszólag a földnek a holdra vetített árnyékában tűnt el/‘ Ezután a jelentés után valóságos hajtóvadászat indult meg a csillagvizsgáló intézetekben á föld második holdjának felkutatására. Ez a buzgó kutatás a mai napig nem vezetett eredményre. A csillagászati körökben úgy hiszik, hogy ez az újonnan felfedezett világtést. amely a hold korongja előtt elhaladt és amelyet Pickering is megfigyelt, nem a föddnek második ho'dja, hanem a föld vonzása által be. fogott óriási meteor, amely bolygó módjára kering a föld körül, míg egy szép napon a föld vonzóereje ellenállását legyűri és akkor az óriási meteor a föld felszínére zuhan. A laikus könnyen hajlamos arra, hogy a világűrből származó idegen testeknek a földre való lehullásától rettegjen és abban katasztrófát lásson. Ezek az aggodalmaik nagy részben alapilleti, a miniszter hangsúlyozza, hogy a vetőmagot az arra igényjogosultak kőbánképpen kapták, amit a gazdáknak részletekben kell visszafizetniük. Az ellenőrzést az országos hivatal hajtja végre, ami gyakorlati eméberekből é* mezőgazdákból bizottságot állított össze 'és ez a bizottság tesz jelentést az akcióról. Nagyobb panaszok ez ügyben Szlovenszkóról nem érkeztek (?). A kormány ezzel az akcióval még részletesen fog foglalkozni. talanok, amennyiben föld anyánknak vau egy egyetemes védő eszköze az ilyen katasztrófák elhárítására. Ez a védőeszköz az atmoszféra. Az atmoszférának köszönhetjük, hogy a föld légkörébe naponként bekerülő kisebb nagyobb égitestek, meteorok nem okoznak szörnyű károkat. Az atmoszférának tehát rendkívüli fontossága van a föld élőiében. Nemcsak jótékonyan adományozza nekünk a lélegzéshez szükséges oxigént, hanem biztos védőköpenyt, borit ránk a világűrből küldött bombákkal szemben, amelyek állandóan támadják öreg földünket. • Ha ez a védőköpeny nem borítaná földanyánk testét, úgy valóságos pergőtűznek volnánk kitéve, ami a föld felületén minden élőlényt megsemmisítene. Az atmoszféra azonban védelmező ütközőfal, amely súrlódási ellenállásával felfogja a behatoló idegen testeket. Amint a meteorok a föld légburkolatába érnek, a légkör ellenállása következtében annyira felhevülnek, hogy legnagyobb részük elég, porrá omlik, mielőtt a föld felületére jutna. A tudomány megállapítása szerint a meteorpor finom réteg "alakjában rakódik le a föld felületére és évről- évre növeli annak a súlyát, persze jelentéktelen mértékben. k Csupán egészen ritka esetekben, például akkor, hogyha nagyobb vasmeteoritok zuhannak alá, robbannak ezek szét bizonyos magasságban fölihevülésíik következtében és ekkor több kisebb-naeyobb darabra szakadva omlanak alá a föld felszínére. Ilyen esetekben, amelyek mindenesetre a kivételek közé tartoznak, a meteorkövek aláhullása katasztrófákat is okozhat. így például a Cap-York meteorit 86.000 kilogram súlyú éé az Adar-pusztábah talált meteorit egy olyan hatalmas vastömb, amelynek térfogatát 160.000 köbméterben adják meg. A legnagyobb meteor 1907-ben hullott alá, az egész égboltozatot- vérvörösre festette és nagy atmoszférikus zavarokat idézett elő, amelyeket égy ideig nem tudtak megfejteni és csak sejtették, hogy ezeket a jelenségeket egy óriási meteorko lehullása okozta. Szerencsére ez a hatalmas bomba teljesen lakatlan területen, keleti Szibériában hullott alá, valahol a Tünguszka vidékén. Csak két évvel ezelőtt jutott egy orosz expedíció ennek a meteornak a nyomára. Miután az expedíció repülőgéppel végezte munkáját, a repülőkön eszközölt fölvételek pontosan mutatják a pusztulás mértékét. Az aláhullott meteorko óriási, több száz hektárnyi terjedelmű erdőséget tarolt le. Ha ez a bomba civilizált helyre, például London városára esik, a hatalmas kiterjedésű metropolist elsöpörte volna a föld felszínéről. Az ilyen óriási bombák azonban szerencsére any- nyira ritkák, hogy nyugodtan alhatunk miattuk. Mit tartsunk a második holdról, amely valószínűleg szintén óriási meteor? Talán az a veszedelem fenyeget bennünket, hogy ennek a titokzatos égitestnek a révén újabb katasztrófa vár reánk, ha majd el fog jönni az a pillanat, amikor a hatalmas égitest alázuhan? Ebben az esetben is teljes biztonsággal számíthatunk a légkör védelmére. Ha meg fog történni, amit egyes tudományos hipotézisek állítanak, hogy földünk nagyobbik holdja egykor egyesülni fog1 a földdel, ez a kozmikus színjáték sem fog olyan katasztrofális körülményekkel járni, mint ahogy azt fantáziateljes teoretikusok leírják. A testek nehézségi erejének törvénye szerint ugyanis a hold tömege a földhöz való közeledésében az előálló belső nyomás következtében összefüggésében meglazulna, még mielőtt a zuhanás megtörténik. A holdnak szétbomlása tehát már akkor megkezdődik, mielőtt a föld nehézségi erejének hatása elegendő volna ahhoz,. hogv a meglazult tömeget egyszerre magához vonja. Ennek a következménye az lesz, hogy a hold tömegének egy része porrá válik és romjai a világűrben szétszóródnak és csak kisebb része jut homok-, iszap- és kisebb kőceö alakjában a földre. Ha meggondoljuk, hogy a hold fölbomlásának egyes fázisai többezer esztendő alatt mennek végbe és a töredékdarabok lehullása is hosszabb időt vesz igénybe, a világpusztulás veszedelme valószínűtlennek látszik. A legrosszabb esetben a meteorhullás megnövekedett periódusa következik majd be, ami bizonyos korszakokban már megtörtént. Különben is a hold fölbomlási elméletével szemben a legújabb kutatások egészen más megoldásra jutottak, amennyiben megmérték, hogy a hold nemhogy közelednék földünkhöz, hanem száz esztendő alatt két méterrel távolodik tőlünk. A tudomány ezt azzal magyarázza, hogy a föld vonzóereje c&ökkenöben van. £ népszövetség nagyfcorasi’oHa Ira’sst Genf, november 13. Ázsiában uj állam születik. A népszövetség mandátumbizottsága hosszas vita után határozatot hozott, amelyben kimondja, hogy Irak államot fölmenti az angol fennhatóság alól é& hozzájárul ahhoz, hogy Irak önálló álammá alakuljon. A mandátum bizottság az angol kormánnyal egyetértésben elkészítette az uj alkotmánytervezetet, amelynek jóváhagyása esetén Irak független állammá alakulhat.- Az alkotmánytervezet egyik legfontosabb pontja a keresztény, zsidó és muzulmán vallási kisebbségek védelme. Irak függetlenségét az önálló iraki hadsereg fogja biztosítani, emellett azonban Irak katonai szövetségi szerződést is köt Angliával, amelynek értelmében Anglia háború esetén katonai segítséget nyújt Irak államnak. Az uj állam legfőbb jövedelmi forrása a petróleumodé lesz, amely a mezopotámiai petro- leumterületek kellő kihasználása esetén minden állami kiadást fedez. A népszövetségi tanács valószínűen januári ülésszakán foglalkozik a mandátumbizottság jelentésével.és.ekkor mondja ki az angol mandátum megszüntetését. A független Irak állam szeptemberben már egyenrangú félként csatlakozhat a népszövetséghez. Beküldte már a keresztrejtvény megfejtését? Siessen, hogy részívehessen a sorsolásban. Gyönyörű illatszerkazettát nyerhet. tZZZ£ZS3BŰ<i1SymZZ A HINDU TÁNCOSNŐ Irtat Urai .Dezső A fiatai hindu szünetet tartett és mélyen sóhajtott. — Nagyon szerettem a lányt és ő is szeretett engem, mindaddig, áruig egy gonosz dzsin közénk- nem tolakodott. A dzsin külsőre emberbarátnak látszott, de azért hidd el, sahib, a le moiio-zabb ördög volt- Angol hadnagy egyenruhában környezte meg a lányt és hamarosan a hatalmába is kerítette. Hiába rimánkodtam Szaidzsának: süket és vak maradt. A mellére ült a dzsin! Egy napon kidobott és szemérmet- eníll odaadta magát az angol katonának. Kér- 1 n tőle a szobrot, kinevetett. Pedig ez a szobor mvo-m illetett, mert Szaidzsa is az enyém volt, ha e ry'dőre el térítette tőlem a gonosz dzsin. Érted ezt, sahib? A detektív bólintott. — Mint tébolodyott jártam a városban — í'olylafta a hindu — és lestem a lányt. Amikor "zv éjjel .-/anion kértem tőle az árulását, a fiatal > korbácc aí támadt rám és megalázott <■/.„■ !zrs» z«-n11r láttára. Nem tűrhettem a sértést, ,,(..■1 iu 1,,-jh rnoom le a gyalázatot, berncoskoltan. 'rabszolgasorbao kell majdan kínlódni uj életemben. Megölt ed? fiál'.vtMíii a. katonára é« belémártottam a görbe késemet Tűvé tették értem a várost, sok rendőr és katona keresett, de engem elrejtettek a barátaim. Bujdosás közben hallottam, hogy a fiatal tiszt nem halt meg, hanem gyógyultan visszatért Angliába. Elbújtam egy hajón, igv kerültem Európába. Egyenesen Londonba jöttem, mert azt reméltem, hogy itt megtalálom a vetélytársamat. A hindu égnek emelte a kezeit. — Hidd el, sahib, — mondta rekedten — meg kell ölnöm azt az embert, hogy ne legyek tisztában kutya, ha újra szülétek. — Hol van Sir Edgár Parter? — kérdezte most újra Kingsley. — Megfelelek erre is, ha elmondtam, amit mondani akarok... Tehát: Londonba jöttem, de a tisztet sehol sem találtam. Három évé hiába keresem, mintha a föld nyelte volna el. A dzsin azonban megtalált engem. Csak a gonosz szellem súghatta, hogy egy napon elmegyek a nagy árverési csarnokba. A tömegben is a tisztet kerestem. Egyszerre csak mintha fejbe ütöttek volna: ott állt előttem Szaidzsa szobra. Azonnal tudtam, hogy a nyomorult katona bocsátotta áruba. Ellökte, mint valami megunt játékot. Ellökte az emléket, miután a leányt réven ellökte magától. Vérbeborult körülöttem a világ. A tömeg összefolyt előttem, csak azt hallottam, hogy egy erős hang számokat kiabál. Iszonyodva eszméltem rá, hogy Szaldzsára árvereznek. Értsd meg, sahib, nem a szobrot, hanem magát a lányt árusítják. ahogy régen csinálták. Belékiáltottam a terembe egy számot, de tíz idegen hang rontott rám és elnyomta az enyémet. Újra próbálkoztam, ám egy vékonyka férfi mindig többet kínált. Megtapogattam a pénzemet az ingem alatt. — Harminc font! — üvöltöttem magamon kívül. Ez volt minden megtakarított pénzem... tovább nem birtam. Le voltam fegyverezve, mert az öreg emberke negyvenet kínált és ennyiért megkapta a szobrot- Meglestem, merre megy és kikutattam a lakását. Dolgoztam, kuporgattam, amikor száz fontom volt megszólítottam a sétáján, adja el a szobrot. Elkergetett. Amikor százhúsz fontom volt, újra megkörnyékeztem, ismét elutasított. Ott maradtam a háza közelében. Belestem a kertjébe ég megláttam a kivilágított ablakot. Odalopóztam és bekémleltem a szobájába. Esküszöm neked, sahib, az első, amit fölfedeztem, a szobrocska volt. Ott állott az üveg- szekrényben és rám mosolygott. Integetett, hivott. Megkocogtattam az ablakot, a kíváncsi öreg kinyitotta, a következő pillanatban bent voltam a szobában. Szólt valamit, de nem törődtem vele. Szaidzsa hivott, én elindultam feléje. Az apró emberke mindenáron meg akarta akadályozni, hogy szerelmesemmel találkozzam. Szegény szobor, tudta ö, mennyire szeretem a lányt? Előbb apró ökleivel hadonászott előttem, majd, amikor beljebb nyomultam, fegyvert fogott rám. Szaidzsa vágyakozva hivott és én nem vettem le róla a szemeimet. Arra emlékszem, hogy félkézzel torkon ragadtam az okve-t- lenkedő emberkét, de csak azért, hogy távol tartsam a szekrénytől. A másik kezemmel benyúltam az üvegszekrénybe ég gyöngéden kiemeltem rabságából Szaidzsát. Hosszan, boldogan néztem két sötét szemébe és az ajkára nyomtam az ajkamat. Régen megfeledkeztem a kis emberkéről, csak Szaidzsát néztem. Amikor menni akartam kincsemmel, elbotsátottam a kis embert, összeesett, mint az üres gyapotzsák. Megijedtem, a válalmra kaptam és kihurcoltam a kertbe. — Az ablakon át? — kérdezte a detektív. — Nem. Az ablakot becsuktam és a házon körösztül surrantam ki terhemmel. — Elástad? — Erre nem volt időm. Ott van abban a kis házikóban, amelyben a kerti szerszámokat tartogatják. Wiily Kingsley fölkelt és a hindu vállára tette- a kezét: — A törvény nevében .. •! — Nem lehet — sirta a hindu — nekem dolgom van. A katona még mindig él és én nem nyertem vissza a tisztaságomat... öt kell megtalálnom, mert ő az oka mindennek és nem ez a szegény, makacs kis emberke, aki nem tudta, mit cselekszik, amikor rabságban tartotta Szaidzsát. A fiatal hindu forró könnyeket sirt. amikor megbilincselték és elvezették. (Vétge.)
