Prágai Magyar Hirlap, 1931. november (10. évfolyam, 249-273 / 2766-2790. szám)

1931-11-13 / 259. (2776.) szám

'Ppa-OJiT-MAfAAR-HlRIiA'P 1931 november 13, péntek. riiakérdésben különös elővigyázatossággal kell eljárni. A belföldi vasúti fuvardíjaknak, különösen a hosszabb távolságokra szólóknak leszállítása esetén az a veszedelem fenyeget, bop nagy­mennyiségű szlovcnszkói fa fog a történelmi országokba beözönleni, ami által a helyzet itt még inkább rosszabbodna. A csehszlovák—magyar vámháboru is kizárólag a szlovenszkói és ruszinezkói fagazdaságot sújt­ja, a történelmi országok fakereskedelmét alig érinti. Gfúksf&s rendsserváiSozásra mn S2iis«£ég S A harmadik tényező, amely Szlovenezkő és Ruszinszkó fagazdaságának csődjéhez hozzájá­rul, az állami erdészet versenye. Az államerdé­szet vonakodik a fatermelők tervezett árkonven­ciójához csatlakozni, mert szabadkezet akar ma­gának biztosítani, hogy alkalomadtán készleteit piacra dobhassa. Az erdészeti vezérigazgatóság minden parla­menti és számviteli ellenőrzés nélkül gazaál- Lt-dik. zárszámadása és költségvetése irreá­lis, minden tapasztalat és közgazdasági elv ellenére csökönyösen forszírozta az állami üze­mek házi kezdését. Ebhez hasonló állami erdőgazdálkodás egész Európában még csak Lengyelországban folyik, de már ott is az egész elhibázott rendszernek a likvidálását tervezik. Az ipari és mezőgazdasági üzemek nem valók az állam házikezelésébe. Különösen nincg jogo­sultsága ennek a rendszernek ott, ahol már év­századok óta fennálló mintaszerű gazdaságok és ipartelepek léteznek. Teljesen gyökeres rendszerváltoztatásra van szükség, ha el akarjuk kerülni az államerdéczet és gazdaságok csődjét. Azokat az állami üze­meket, amelyek nem jövedelmeznek, át kell adni a magángazdaságnak bérleti vagy más for­mában, természetesen gondoskodva a tisztvise­lőkről és munkásokról. A földíiiivelésügyi tárcával kapcsolatban már egy sajnálatos eseményről kell megemlékezni. Rabon a kincstár emberei október 27-én megje­lentek a római katolikus templomban s az ott lévő magyar felírásokat átfestették. Ez a köz­társaság fennállása ünnepének az előestéjén tör­tént, hogy méltó legyen az ünnep. Az ilyen tet­tekre — mondotta Hokky képviselő — elpirul a köztársaság címere, amely büszkén hirdeti a „Pravda vitézb‘-t A földreform keresztülvitelére rendkívül jel­lemző a Latorica részvénytársaság ügye-, amelyet kormánypárti lapok csúnya ,tátongó sebnek mon­danak. A földreform — úgymond — nem az or­szág és a lakosság érdekeit szolgálja, hanem pusztán ég kizárólag pártagitációs eszköz. Teljesen érthetetlen, hogy miért kel! egészen kicsi erdőkomplexuinokaí megbontani, mig az erdőkincstár 6 í3.000 katasztrofális hold erdeje noii rne tangere. A leglehetetlenebb dolog, hogy a földhivatal által lefoglalt birtokok adójövedelmét tovább fi­zettetik. A legezomorubb az egész kérdésben, hogy sem németek, sem magyarok nem kaptak a lefoglalt birtokokból és erdőkből, csak a tele-: pecek, de még a városok sem kaptak erdőt. A közmunkaügyi tárca költségvetésével kap-1 csőfalban felemlítem, hogy október közepén a tartós esőzések egész Ru- • szlnszkóí nagy veszedelembe sodorták. Nyomatékosan hívom fel a közmunkaügyi mi- j niSztérium figyelmét a Tisza és egyéb hegyi folyók: szabályozására. Felhívom továbbá a mi­niszter figyelmét az aknaszlatinai sóbányaüzem munkásairól való szociális i gondoskodására. A nyugdíjasok 150—300 korona nyugdíjjal tengőd­nek, e a kincstár beszüntette a természetbeni já­randóságokat. Remélem, hogy a társládák sza­nálására” felvett 20 millióból javítani fogják az ' aknasziaí inai és a többi bányamunkások szomorú sorsát. A szezonmunkásokat a régi szokással elein tétbe a 6—11 hónapi munka után elbocsát­ják. hogy meg ne szerezhessék a nyugdíjra vájó igényjogosultságot. Ezt az antiszociális eljárást meg kell szüntetni. Miután a költségvetésben nem látom azokat a szempontokat, — mondotta a képviselő beszé­de végén —amelyeket szükségesnek tartok Ru­szin,szkó helyzetének javítására, a költségvetés ellen fogok szavazni. * * — Megtalálták Sodorna és Gomorha, romait. Londonból jelenük: Mállón atya, a jeruzsáfenni bibliai intézet igazgatója, nemrég feliedeasle Sodo­rna é.-í fjotnorha romjait a Holt-'.engertől északra, körülbelül három móiTöldnyire a Jordán folyó'.61. Az Abrahám-kurabfcU város legalább négyszer na­gyobb lőhetett Jerichóriál. A talált háztartási esz­közök és földmives-szerszámok arra mutatnak, hogy az őslakosság fejlett kultúrájú pászlornép 'eíielc'.t. A házak ro jai ' özött igen érdekes agyagedényeket, domborműves kelyheket és vázá­kat, egy edényben pedig egy hatéves gyermek koponyáját találták, ami nyilván egy ismeretlen is­tennek hozott gyermekáldozIból ered. A romok között talált óriási mennyiségű hamu és meg­*zone«edAt maradványok minden kétségen kívül bizonyitIák, hogy Sodornál és Gcmorhát a bibliai Kirz ,;v k megfelelően tűz pusztította el. Ti' Kére i/A rejt vényeink megfejtői három na­pig kapnak irigyen szállást é:> ellátást Budapest egyik legmodernebbül berendezett szállodájá­ban. t • ,oa el vanáinapi számunkban a l'ölté teleket! 500 fokos hőmérséklet mellett kőszénből vagy barnaszénből olajat nyer. Az ő általa előállított úgynevezett szénolaj a legnagyobb jelentőségű a technikában s az úgynevezett Bergin-eljárás továbbépítése a legszélesebb perspektívákat nyújtja. Hasonlóan fontos másik nagy életműve, a fának tápláló anyagokká való átalakítása. Bergiusnak sikerült a cellulózé emészthe­tetlen anyagát emészthető szénhidrátokká átalakítani. Itt is nagy utat kellett megtenni, míg az eredményre jutott, mig a reakcióra használt savakat a nyert táplálóanyagtői el tudta kü­löníteni. Az ő felfedezése alapján gyártják a facukrot, amelyet most már széitében-hosszá- ban takarmánynak használnak. A termelés közben melléktermékként égethető anyag és ecetsav keletkezik, úgy hogy az eddig használhatatlan celluloze-hulladék Bergius munkája után száz százalékban hasznosítható. Bergius Frigyes, aki most negyvenhét éves, a Boroszló melletti Gol dsohmleden ben szüle­teti, ahol atyjának kémiai gyára volt. Tanul­mányait Boroszlóban, Lipcsében, Berlinben, Karlsruhéban végezte, Abegg, Landenburg, Hantsob. Nernst és Habér voltak a mesterei. A heidelbergi egyetem diszdoktorává és tisz­teletbeli szenátorává avatta. Jelenleg a Ber- gin-vállalatot vezeti. Boseh Károly dr., az I. G. Farben vezér- igazgatója, Kölnben született. Már gyermek­korában rendkívül konstruktív tehetségnek bizonyult. 1£94—1896 között végezte tanulmá­nyait a charloítenburgi technikai főiskolán, azután a lipcsei egyetemre ment, hogy VvTsIi- cenus professzor kémiai előadásait hallgassa. Karrierje akkor vette kezdetét, amikor a ludwigshafeni anilin- és sződagyárba lépett. Legjelentősebb munkája az ammóniák szin­tézisének uj technikai kivitele. Stockholm, november 12. Amint most már teljes biztonsággal megállapítható, a fizikai Nobel-dijat az idén nem adják ki. Ami a ké­miai Nobel-dijat illeti, ebben az esztendőben két német kémikus minden más konkur- renst megelőz. Az egyik Nobel-dij-aspiráns Bergius professzor, a másik Boseh, a Far­ben igazgatója. A svéd tudományos akadémiához közelálló körökből azt az értesülést szereztük, hogy a kémiai Nobel-dijat kettőjük között oszt­ják ineg. Ha ez igy történik, akkor az eddig kiosztott 27 Nobel-dijból 14-et sze­reztek meg idáig a német tudósok. Ezután Anglia következik négy és fél, két egész és két fél s végül Svédország két egész és egy fél díjjal. A múlt évi kémiai Nobel-di­jat is német tudós nyerte, Hans Fischer pro­fesszor. A döntés csütörtökön este történik. Boseh és Bergius két olyan tudós, akik méltán büszkeségei a német tudományos életnek. Mind a kettő Heidelbergben él, mind a kettő a legnagyobb stilusu technikai kémi­kusok közé tartozik, mind a kettőnek műkö­dése kapcsolatban áll egymással, amennyi­ben uj utakat törtek, hogy a természet ter­ményeit eddig nem is sejtett mértékben le­hessen hasznosítani, mind a kellőnek a neve fogalommá vált. Bergius nevéhez a szén cseppiolvósiíása és a fának táplálóanyaggá való alakítása fű­ződik. Boseh viszont az ammóniák ipari tömegtermeléséi tette lehetővé. Bergius 1913-ban kezdte meg a szén eseppío- lyósitására vonatkozó kisérléteit. Munkálatait az esseui Th. Goldschmidt laboratóriumban folytatta tovább, később Mannheim-Rheinau- bnn fejezte be kutatásait. Eljárása lényegé­ben abban áll, hogy 150—200 atmoszférikus nyomás, továbbá London nem ismeri Londont Séta a tévelygő autóbusztól lakatlan uccukon át az odahaza rendíthetetlen fontig London, november 11. Londonról, de a londoni bennszülöttről vagy semminemű, vagy egészen hamis fogalma van a kontineDcbeli európainak. Pedig mindkettő any- pyira elüt a kontinentális fogalmaktól, hogy megéri a fáradságot, hogy belenézzünk. Ha az ember. Londonban „kiköt14, az első ami szembe- ötlik, hogy a világért sem akad eeDki. aki min­den uccát, teret ismerne. London óriásL kiter­jedése magyarázza, hogy még a rendőrök, autobaszfíoftörök, a a földalatti vasút ellenőrei sem ismerik ki magukat. Ha az autóbusz ka­lauzától eredmény nélkül érdeklődői egy ucca, vagy tért iránt és nem akad utas, aki véletlenül utbaigazit, — elveszett ember vagy. Az emberek végtelenül előzékenyek, de maguk sem ismerik ki magukat — otthon. A kontinens embere fáj- dalommmal nélkülözi Londonban a rendőrt, ki­nek karját szalag ékesíti ezzel a felírással: tájé­koztató, vagy „nyelveket beszél”. A rendőr, aki a Viktória vasútállomásnál van poszton, nyugodt lélekkel vágja ki, hogy fogalma sincs arról, hol van a Great George Street, amely pe­dig bárom percre van a posztjától. Az autóbusz­megállónál minden második utas megkérdi a ka­lauzt, jó kocsira szállt-e, s ebben nem a kérde- zősködés sűrűsége a jellemző, hanem az, hogy a legtöbbször nem a.féle zug-uccák felöl kérde­zősködnek. hanem forgalmi gócpontok felől, mint példán; :i !!■• őspark Corner, az Oxford Cirkusz. LONDON — NEM ANGLIA De vájjon, hogy lehet az, hogy maga a benn­szülött is csak tapogatózik, aki pedig élete javát Londonban éli le? Erre a kérdésre egy ellenkér­dés adja meg a feleletet: ugyan honnan ismerje Londont a londoni, aki reggel Hamsteadben, sőt gyakorta a Themze túlsó paláján száll be a föld­alatti vonatba és zsinóregyenest a Citybe szá­guld, este pedig ugyanazon a megszakítás nélkül való utón vissza haza? A londoni aszfalt, úgy lehet, haláláig ismeret­len világ marad számára. És ha autóbuszba ül, akkor meg a Jopödőnagyságu újságok zárják el előle a kilátást, amiket mindenki útközben for­gat. Ilyenformán természetesen ennek a város­nak a misztériuma úgy a bennszülött, mint az idegen számára még titokzatosabb és a London iránti szeretet, amely minden más európai lo­kálpatriotizmustól különbözik, mert hiszen, úgy­mond, London nem Angolország és az angolok csak angolnak és nem londoninak érzik magu­kat, rendszerint pusztán ahhoz a városrészhez való ragaszkodást jelenti, amelyben valaki lakik. BÉCSI DIVAT URALKODIK AZ ANGOL FŐVÁROSBAN Ez idő szprint az a helyzet, hogy például a bécsi bennszülött kevésbé érzi a nagy ember­áradatban egyedülvalóságát, mert lépten-nyomon bécsi vonatkozások integetnek felé. Mig a múlt esztendőben Franciaországban volt nagy divat­ban Straues és könnyű muzsikája, úgy ezidén London hódolt be ezeknek. Az Alhambra-sz'inház állandóan a Waicer aus Wien-t játssza, a maga párját ritkító melódia-gazdagságával. Számos mozgóban viszont ugyancsak egy szentimentális bécsi történetet pergetnek, amelynek k:eérő- zenéje szintén merő bécsi keringőféle, bárha ma­ga a mozi cselekménye nem az igazi Bécset mutatja, hanem azt, amelyet az angol elképzel. A zenemükereskedések kirakatai ugyancsak tele vannak Strauss hangjegyfüzetekkel, amelyek a bennszülött angol muzsikát is verik. De — s ez a legjellemzőbb — nincs étterem, nincs olyan ötórai tea és nincs olyan uccai zenész, akinek repetoárjában ne jutna előkelő szerephez a Kék Dunáról szóló keringő. Straussnak jóformán csak egy komoly konkurrenee van: Lehár, akit — s ez megint jellemző, — természetesen nem ma­gyarnak, hanem osztráknak könyvel el az angol közönség. Különösen szeretik Lehárnak „Vá­gyom egy nő után“ kezdetű dalát, melyet Tauber Richard (d legnagyobb tenornak nevezik az an­golok) énekel Persze lemezen. És ebben a bécsi muzsikalázban a változatosságot megint csak a Vig özvegy, Luxemburg grófja s legfeljebb Kál­mán „Csárdáskirálynő“-je jelentik. A rpegujho- dott „Fehér ló14 naponta kétszer is trimnfál és egész London örül a copfos és pántlikos tiroli dirndliknek. A tiroli „schuhplatlerek“ egyébként is nagy sikert aratnak azzal is, hogy bejárják a várost és uccasarkon és tereken mutatják be eredeti népi táncukat. Az operettek közül Vic- toria és huszárja tetszik a legjobban és a londoni fiatalság igyekszik az előadás magyar szereplőjé­nek, Dénes Oszkárnak „szinkópáit44 nevetését utánozni A FONT A KÜLFÖLDÖN ESIK ■A font valóban esett, ámde csak külföldön. Az angol ember olvassa az újságokban, hogy Amerikában a font 3.90 dolláron áll, Németor­szágban pedig 16 márkán. Ez azonban mit sem változtat azon, hogy Angliában változatlanul 20 shililnget ér a font. Ez nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy az angolok lefújják a külföld gőg­jét, ami könnyen sikerülhet azért, mert a bankok pénztárainál a font 20 shillinges értékelését pon­tosan megtartják. Ezért tehát, ha valaki a konti­nensről most jön Londonba, akkor jól teszi, ha már otthon ellátja magát kellő számú fontokkal. Ebben az esetben ugyanis, de csak ie ebben az esetben megengedheti magának, hogy a londoni kirakatokat bizonyos öntudatossággal nézeges­se. Feltéve, hogy akad látnivaló. Mert az üresen álló üzlethelyiségek és még inkább az üresen ál­ló lakások száma leirhatatlanul nagy. Vannak uccák, ahol minden házon (a legtöbb háznak csak ötablak széles frontja van) ott lóg a cédu­la: Kiadó. A lakbér azonban változatlanul nagy és nyilván ezért annyira drágák még mindig a szállók is. Máskülönben a pénzátszámitástól nem kell fél­ni. A már otthon megszerzett font abba a kelle­mes helyzetbe hozza az utast, hogy például vas­úton, vagy egyéb szállítóeszközön, körülbelül 20 százalékos előnyt élvez. Ugyanez az eset színházban, moziban és min­denütt, ahol az árak tarifaszerüen vannak meg­állapítva. Két penceért az ember sokkal tovább utazik, mint amennyiért nálunk 1—2 koronáért utazhat. Az autotaxik nem drágák, azonban en­nek ellenére nagyon kis forgalmat csinálnak, ezért is látni oly kevés taxiállomást és az em­bernek az a benyomása, hogy sokkal több üres, mint megtelt taxi szaladgál az uccákon. Még a legelegánsabb párok ig selyem esti belépőjük, illetve frakkjuk ellenére a földalatti vasúton utaznak. Azokon a nyilvános helyeken, ahová csak estélyi ruhában lehet belépni, az egyetle­nek, amelyeknél az ember pénztárcája .merész elhafá :v;ó! lapulhat. AHOL KÉT PENCEÉRT IS JÓL KISZOLGÁLNAK És miután a jó koszthoz szokott magyar ember kétségbeesetten bár, de hamarosan megállapít­hatja, hogy egészen mág gasztronómiai élveze­tekre rászokott gyomra egyformán nem bírja a Griled steak-et, vagy a Lamb chop-ot, akár a Savoy-ban. akár pedig valami kurtakorcsmában rakják elébe, a legokosabban teszi, — hacsak nem penziót vett, — hogy Lyon Corner eayik éttermébe megy. már csak azért is, hogy lássa ezt a gigantikus arányú üzemet. Ezekben az ét­termekben tömegétkeztetés folyik, de ez azután valóban imponáló módon. A pincehelyiségtől fel egészen a harmadik emeletig ragyogó tisztán tartott éttermek sorakoznak, amelyekben mond­hatni szünet nélkül zenekar játszik. Az abroszo­kat napjában gyakran cserélik és tányérokban és evőeszközökben épp oly bőség uralkodik, mint a legelőkelőbb szállókban, eklatáns bizony­ságául annak, mennyire igaz a közmondás „tant de bruit pour une omeiette‘1 Ezekben a hatalmas éttermekben két shillingért egész jó villásregge­lit lehet összeállítani, azonban épp oly szívesen látott és kiszolgált vendég akkor is, ha három penceért egy csésze teát hozat az ember, amelyet rengeteg hozzávalóval tálalnak és amely a leg­előkelőbb lokálokban sem kerül többe hat pen- cenél Végül jól tud bánni a fináncokkal, talál Londonban egyet és mást, amit érdemes volna hazaszállítani, ha a végeredményben mégis csak koronaalapon nyugvó fontkészlete az embert nem figyelmeztetné arra. hogy azért a fontzuha­nás ellenére Londont még ma sem lehet, összevá­sárolni. ■imivmmmmmmm—— ............... ■ i mmmmm »«■ ■wwrao-nrj Út ban a távolbalátó gép fefé A TÁVÍRÓ HALD0K7ISA ÉS ÚJJÁ­SZÜLETÉSE A távi ráfi legújabb ezer készé! ü gépeivel fel­szerelve nemcsak régi jelentőségét igyekszik meg­tartani hanem a telefonnak nzL a vitathatatlan előnyét, amelyet a két érdekelt fél közvetlen össze­köttetése jelent, kisajátítja az uj távolbairó-gépek alkalma zásával. A távirás fejlődése az egyszerű Morse-késziU-éktől kezdve, amely pontokat és vo­nalakat adott le, a bonyolult és szellemes Hughes. Baudot és Siemens-féle készül ékeken keresztül el­jutott újabb fejlődési fokozatához, a lényegesen egyszerűbb távolbairó géphez. A készülék külső alakéra nézve tökéletesen hasonlít egy nagyobb írógéphez, teljesen egyenlő billentyüzieltel Az uj készüléknek tehát első pil­lantásra látható az az előnye, hegy minden gép­írásban jártas egyén kezelheti. Műiden távcAairó- gép egyidejűleg leadó- és felvevőkészülék is. Ha tehát két félnek teljesen egyforma gépe van, úgy kölcsönösen adhatnak, iletve vehetnek fel egymás között táviratokat. A leadó góp működése közben papírlapra is leírja a leadott távirat szövegét és ezáltal valóságos másolatot készít az elküldött sür­gönyről A zürichi bankok, épmigy, mint Amerikában, már ismerik az uj készüléket, amely m:nt „Tickér” került a bankforgalöm szóig "atábn és a tőzs­dei árfolyamokat továbbítja és írja a Tieker-szol- gálatban résztvevő egyes bankok irodáiban. Kül­földön sokkal messzebbmenő mértékben is for­galomba került már az uj távolbairó-gép és nagy vállalatok bérelt táviróvonalaikott állandó össze- kö'tetősben állnak távolfekvő intézményeikkel Amily nagy haladást jelent az uj készülők beve­zetése nagyforgohnu intézmények, például nagy­bankok üzleti életében természetes, hogy a készü­lékek bevezetése csupán igen nagy és terjedelmes táviróforgalmu vállalatok részére- ga/daságce. A távolba író-gép egy yako 1 gépirónő képes­ségének megfete’ően, másodpercenként mintegy 7 betűt irhát, le, ilymódon 3 perces összeköttetési idő alatt 1260 betű, vagyis több. mini kéíszáz «,ro táv irat ózható. A ..haldokló távíró tehát hatalmas erővel ta madt uj 61et.ro és bámulatéin alkalmazkodott a modern üzleti élethez és forgalomhoz. Újból két német tudós'kapta a kémiai Az egyik jelölt Bergius, aki cseppfolyóssá tette a szenet és cukrot gyártott a fából — A másik Boseh Károly9 a Farben vezérigazgatója, aki a szintetikus ammóniák gyártást fedezte fel 4 BKSHM3U

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents