Prágai Magyar Hirlap, 1931. november (10. évfolyam, 249-273 / 2766-2790. szám)
1931-11-13 / 259. (2776.) szám
rPKé\<iAW * I KliAl? 1931nwcfmber 13, péntek. ronszkón és Ruszinszkón építenek. A széntermelés nemcsak az állami, de a anagánszénbányákban is ősükként. A kö- széníermelés az elmúlt évihez képest 20.5 százalékkal csökkent, a barnaszéné 12 százalékká,1, a kekszé 32.2 százalékkal. A briiot termelése majdnem ugyanolyan, jriint 1930-ban. A bányatársládák szanálására még ma sem lehet gondolni, miért erre nincs pénz, azonban a kormány igyekszik legalább anyuját elérni, hogy ezeket megmentse a teljes összeomlástól. Dostalek közmunkaügyi miniszter ezután a minisztérium törvényelőkészítő munkájáról referált, A minisztérium elsősorban az építkezési rendről szóló löméinyjavaslatot késziti el és azt rövidesen be is nyújtja a parlamentbe. A jövő évben a minisztérium a légi forgalom törvényének novelláját késziti el. Már megkezdték az előkészületeket arra, hogy a Prága-Brünn-Pozsony közti vonalon, valamint a Prága-Pilsen-Strassbourg közti vonalon 1932-ben bevezessék az éjjeli ropülöiorgalmat. Á repülőgépeket rádíefelszereléssel látták el, hogy az iglaui esethez hasonló katasztrófákat megelőzhessék. Repülőtereket is épít a minisztérium, ami ugyancsak elősegíti a munkanélküliség csökkentését. A f9liü!l«a!a! tavasszal teaíaisii az eráSreferra visrslialSásSl Vozenilek, a földhivatal elnöke, expozéjában rámutatott arra, hogy az elmúlt években kisajátított földekből összesen 340.000 hektárt osztottak föl. Sok képviselő ama kívánságára, hogy az állami földhivatal a költségvetéssel egyidejűleg kimutatást adjon a hivatal által kezelt különböző alapok kiadásairól és bevételeiről, bejelentette az elnök, hogy bár ehhez törvényes alap nincs, de de a legfelső’ számvevó’ség elnökével való megegyezés alapján az állami zárszámadással egyidejűleg az alapokról is kimutatást fognak heterjeszteni. A telepesek a nekik .juttatott földek árainak 80 százalékát kifizették és még tartoznak 20 százalékkal, azaz mintegy 375 millió koronával. A maradékbirtokosok tartozásuk 78 százalékát fizették ki és még 118 millió koronával tartoznak. Az uj erdőbirtokosok eddig csupán 28 százalékot fizettek és még 533 millió koronával tartoznak. Az állami erdők és birtokok háromnegyedmil- ’lió koronával tartoznak, tehát a földhivatal összes követelései az egymil- 1 liárd koronát is meghaladják. Legfőbb ideje már annak, hogy a földművelésügyi minisztérium megszerezze a szükséges anyagi eszközöket az államosított erdők vételárának kifizetésére, mert a mai állapot veszélyezteti a földhivatal pénzügyi egyensúlyát. Rámutat arra, hogy ez év első kilenc hónapjában a földhivatal bevétele 57 millió korona, kiadása pedig 186 millió korona volt, vagyis 138 millió koronával többet adott ki annál, mint amennyit bévett. Ez év első felében összesen 800.000 hektár erdőt foglaltak le. Eddig 1671 község összesen 110 ezer hektár erdőterületet kapott. Az erdfíreform most gyorsabb tempóban kerül végrehajtásra, mert 1932 tavaszán teljesen be, is akarják fejezni. Ahol nem sikerül a megegyezés, ott kényszer- utón történik. így az elmúlt hetekben is néhány itteni és külföldi nagybirtokossal szemben ezt a módot kellet választani. A földhivatal 1932' január végében állapította meg a határidőt az optánsokkal való békés megegyezésre. Minden előkészület megtörtént, hogy ezen terminus után a földreformot azokon a területeken is likvidálni lehessen, amelyeknek fölparcellázása miatt az optánsok pört indítottak. Vo2eni!ek elnök ezután részletesen foglalkozott a Latorica társaság ügyével, amelyre vonatkozólag Hokky képviselő interpellációt intézett Nem igaz szerinte az, hogy a földhivatal potom áron adta volna el a Sehönborn nagybirtokot a Latorica társaságnak, hanem az a valóság, hogy csupán jóváhagyta az adásvételi szerződést, amelynek alapján a Latorica társaság megvásárolta a Schönborn-féle birtok-komplexumot. A szerződés jóváhagyása törvényes alapon kötelezve volt a földhivatal és ha ezt nem tette volna, úgy- perbe is foghatták volna. Tagadásba veszi azt. mintha a Lator’ca 2-100 koronát kérne egy-egy hold földért, mindössze 350 koronát kap a társaság, amely különben is még ma is ötször annyi embert foglalkoztat, mint. a régi tulajdonos. A leeres^ecfe'emüsyi miniszter expozéja Matousek kereskedelmi miniszter a minisztérium költségvetési tételének letárgyaiása után szintén expozét tartott, amelyben a gazdasági válságról és . az aktuális kereskedelempolitikai kérdésekről nyilatkozott. Hangsúlyozta, hogy a válság nem érintette oly érzékenyen a köztársaságot, mint más államokat. Bejelentette, hogy nemsokára sor kerül a minisztérium gazdasági tanácsadó testületé tagjainak kinevezésére. Ami a kereskedelmi kamarákról szóló uj törvényjavaslatot illeti, ezt már ez év elején ezétkUldte véleményezés végett az illetékes köröknek és reméli, hogy a jövő év elején ezt a javaslatot már a parlament elé terjesztheti. Az állami szállítások tekintetében szükségesnek tartja az 1920. évi közszállitási szabályzat módosítását, sőt e tekintetben a teljesség kedvéért uj törvényre van szükség. A legaktuálisabb kereskedelempolitikai kérdés a miniszter szerint a Magyarországgal kötendő kereskedelmi szerződés, mert már a jövő hónapban lesz egy éve annak, hogy szerződésen kívüli állapot van á két állam között A mai állapot nem vált hasznára sem Csehszlovákiának, sem Magyarországnak. A csehszlovák kormány e felfogásból kiindulva teljes megértést tanúsít a dologban ég ilyen irányú instrukciókkal ruházta fel a kereskedelmi delegációt is. Hogy ha ugyanez a megértés mutatkozik a másik oldalon is, úgy aránylag rövid időn belül meg is lehet kötni a szerződést, mert a tárgyalásokat e hét végén újból felveszik. Csehszlovákia más országokhoz való kereskedelmi viszonya a külállamok súlyos pénzügyi helyzete és a rendkívül szigorú devizarendeletck miatt megnehezedett. A kereskedelempolitikai tárgyalásoknál szükséges lesz speciális egyezményt kötni a devizák tekintetében, esetleg újból be kell majd vezetni a cléaringforgalmat. Sok állam ismét visszatért a behozatal} engedélyezési eljáráshoz, ami a csehszlovák export rovására történik. A Németországgal való kereskedelmi méreleg évről-évre egyre nagyobb passzívát mutat. Ezen a Németországgal való kereskedelmi tárgyalások révén kell segíteni. Az utóbbi időben sokat beszéltek az Oroszországgal való kereskedelmi kapcsolatok felvételéről. Igaz ugyan, hogy 1930-ban a Szoviet- oroszországba való kivitel 328 millió koronát tett ki, mégsem szabad elfelejteni,.hogy ez aktívum nem tulnagy és hogy kereskedelmi szerződés kötésével emelkedne az orosz áruk behozatala. Egyes ipari körök sürgetik a kereskedelmi szerződést, igy különösen a fémipar, gépipar, mert hiszen Szovjetoroszország csakis beruházási cikkeket importál. A nagyipar nagyrésze azonban fél a Szovjetoroszországgal való kereskedelmi szerződés megkötésétől, mert ezáltal megnövekedne a konkurrencia, amely az orosz áru alacsony árai következtében igen jelentékeny lenne. Ezenkívül az exportőrök azt követelik, hogy Szovjetoroszország fizetéseit aranyban vagy dollárban garantálják úgy, amint ezt más országok is teszik. A vámtarifa kérdésével most egy állandó bizottság foglalkozik. A minisztérium ügyel arra, hogy mennél kevesebb gyárat zárjanak be, azonban nz állam ezt törvényes formák között meg nem akadályozhatja és magára sem vállalhatja azt a rizikót, hogy üzembe helyezze esetleg nagy anyagi veszteségek árán ezeket a gyárakat. A prágai mintavásár egyesek hibájából és az általános gazdasági krízis következtében súlyos anyagi nehézségekbe jutott, de a kereskedelem és az ipar érdekében segíteni kell a mintavásáron. % mai ülés Prága, november 12. A képviselőház költség- vetési bizottsága ma egész nap a vasutiigyi és a postaügyi tárcák költségvetését tárgyalta. Előadó Pekarek cseh iparospárti és Bergmann cseh nemzeti szocialista képviselők voltak. A vitában részt vett Ilokky Károly országos kercsztényszocialwtapráti képviselő is, akinek beszédéi legközelebb fogjuk ismertetni. A két tárca feletti vitát holnap fejezik beA szenátus mai ülése Prága, november 12. A szenátus ma ülést tartott, amelyen letárgyalta az építkezési mozgalomról szóló trv. novelláját. Az építkezési mozgalomról szóló törvény novellájának vitájában tiz szónok vett részt, mig az elemi károkról szóló törvény novellájának vitájában tizenkét szónok, közte Füssy Kálmán magyar nemzeti párti szenátor is, akinek beszédét lapunk legközelebbi számába fogjuk ismertetni. Az előadók zárszavai után a szenátus gyorsított eljárással első és második olvasásban elfogadta mind a két törvény- javaslatot. Az elnökség pedig felhatalmazást kapott arra. hogy a legközelebbi ülést írásban vagy távirati utón hívja egybe. ildrzal miniszterelnök magához kérette a koalíciós pártok vezéreit Prága, november 12. A mára egybehívott minisztertanácsot holnapra halasztották el, mintán Udrzsai miniszterelnök ma magához kérette á koalíciós pártok elnökeit, hogy a kormánymunka mai állapotáról és a kormány feladatiról, törvényes intézkedéseiről informálja őket. A miniszterelnök főleg azokról a javaslatokról informálja a pártelnököket, amelyeket Trapl pénzügyminiszter kidolgozott. A tárgyalások kimondott célja a parlamenti munkaprogram végleges összeállítása, illetve a pártok részéről kezességuyujtás arra vonatkozólag, hogy a kormány által előterjesztett: javaslatokat a nemzetgyűlésben akadályok nélkül engedik letárgyalni. A pártelnökök értekezlete uj jelenség a mostani koalíció életében s élénk bizonyitéka annak, hogy az eddigi legfelsőbb koalíciós szerv, a politikai miniszterek tanácsa már nem élvezi a pártok f osztatlan bizalmát. Emlékezetes, hogy Kramár maga is élesen kifakadt a politikai miniszterek ellen. A pártelnökök értekezlete a kormánykoalíció belső válságának újabb jele. W Beküldte már a keresztrejtvény megfejtéséi? Siessen, hogy résztvehessen a sorsolás- bán. Gyönyörű illatszerkazettát nyerhet. :o: Akar otthonos lenni a háztartásban? Olvassa a Nagyasszonyt! A HINDU TÁNCOSNŐ Irta: Urai Dezső Az apró zsákmányt egy ezüst hamutárcára helyezte és tovább kutatott a szobában. Legutoljára hagyta a vitrint, amely két hatalmas könyvespolc között állt. A kecses mahagóni szekrényke telisded tele volt üvegpoharakkal, elefántcsont dobozokkal, fantasztikus faragást! hindu isten-szobrocskákkal és egyéb egzotikus i holmival. Festői rendetlenség honolt a szekrényben, a detektív óvakodott attól, hogy bármit is kézzel érintsen. Hirtelen a nagyitól encséje után nyúlt és ráirányította a fényes falapra, amelyen a tárgyak álltak. A nagyitóüveg alatt, a finom porrétegen pontosan kirajzolódott egy kör, előtte egy hurokszerü vonallal. Mintha egy nyolcas formára font madzagdarabka hevert volna a kör előttA detektív behívta a gazdasszonyt. — Maga jegyzőkönyvbe mondta, hogy a gazdája holmija közül semmi sem hiányzik — szólt az ijedt nőhöz. — Úgyis van, főfelügyelő ur... — Már pedig ebből a szekrényből kiemeltek egy tárgyat. Mi állt ezen a helyen? — bökött rá a porból lerakodott körre. A házvezetőnő egy pillanatig elgondolkozva meredt a szekrénykére, aztán hirtelen fölkiáltott: Az indiai tácnosnő! Teljesen megfeledkeztem róla... Elhadarta, hogy a szobrocskát a gazdája decemberben vásárolta a központi árverési csarnokban, jó ideig az asztalán tartotta és csak nemrégiben helyezte el az üvegszekrényben. — Az ur nagyon szerette a kis figurát — fejezte be a mondókáját — gyakran nézegette, néha még, mintha szólt volna hozzá. Williy Kingsley másnap elment egy kereskedőhöz, aki egzótíkus holmikkal kereskedett és megmutatta neki az üvegszilánkot, i — Olcsó bazári holmi — mondta a kereskedő, miután futó pillantást vetett a szilánkra — Bombayban és Calcuttában fél rúpiáért egész tucatot kaphat ebből a nyakékböl- Csak a legszegényebb emberek viselik ... Á kereskedőtől a központi árverési csarnokba ment Willy Kingsley és egy öreg alkalmazott segítségével csakhamar megtalálta a decemberi lajstromban a „hindu táncosnőt, lábainál teke- rőzö kigyóvaí1. A vásárlók jegyzékében pedig ráakadt Edgár Parter nevére. — Nem emlékszik — fordult az öreg raktár- nokboz — kik licitáltak a szoborra? A tisztviselő a homlokát simogatta; — Várjon csak, főfelügyelő ur. Valami rémlik nekem... Érdekes, mondhatnám dühös vetélkedés folyt az értéktelen holmiért. Ezért is emlékszem rá... A szobor két fontot sem ér és mégis negyven fonton kelt el- Primitív munka volt... — Arra próbáljon visszaemlékezni — vágott a szóáradatba a detektiv, — hogy kik vettek részt a szobor árverésén. — Hát. elsősorban Edgár Parter ur... — Ezt látom a naplóból.... — Azután egy sötétképü fiatal férfi, villogó ■ zeniekkel és nagyon fehér fogakkal...- Lehet, hogy hindu volt?, — Egész bizonyosan az volt — pattant föl a rak tárnok — én akkor is hindu diáknak néztem. Mialatt Willy Kingsley kifelé tartott az árverési teremből, rendbe szedte a hallottakat. — Ha két fontot sem ért a szobor — latolgatta — csak olyan vevők viaskodhattak a birtokáért- akik nem a kereskedelmi értékét nézték, hanem valamely más oknál fogva akartak mindenáron a birtokába jutni. Egy fiatal és egy öreg: mintha csak riválisok versengtek volna egymással! Persze, ebebn az esetben is, a gazdagabb legyőzte a szegényebbet. Tovább fűzte a gondolatait: A szegényebb azután erőszakból vette el a gazdagabbtól a zsákmányt. A következtetés helyesnek látszik, éppen csak némi szépséghibája van: a szegény vetél.ytáre személyét a londoni köd takarja, ezzel az eredménnyel pedig aligha éri be az angol közvélemény és a londoni sajtó. A rendőrség, még aznap éjjel végigrazziázta London szegényes hindu tanyáit. Ezek a csöndes emberek-csoportokban éltek az idegen világvárosban, együtt tartotta őket a fajtának és a vallásnak erős közössége. Willy Kingsley a föl- zavart pmberbolybó! mindössze egy uccai árust emelt ki, aki hindu faragásokkal, isten-szobrocskákkal és üveggyöngyíüzérekkel járta a várost. Megmutatta neki a szilánkot. — Igen — felelte a hindu — ez cálcuttai portéka. Errefelé inkább gyermekek számára vásárolják. — Valamelyik honfitársadnak nora adtál el belőle? — faggatta a detektiv. — De igen — válaszolta nyugodtan a hindu — a napokban vett tőlem egy fűz,ért In.sullah M.a- bul, aki éjjeli portás a Nelson-mulatóban. Willy Kingsley hamarosan megállapította, hogy lnsullah ,Mabu! nagyon derék és megbízható fickó, aki három év óta állt a mulató szolgálatában. Már le akari tenni erről a nyomról, de győzött benne a lelkiismeretes rendőr. Másnap éjjel, amikor a hindu festői öltözékében a mulatóba invitálgatta a vendégeket, átkutatta Insullah szegényes szobáját. Nem is nagyon kellett keresni, egy apró asztalkán megtalálta a táncosnő szobrát. Előtte friss virág hevert. Hajnalban már a Scotland Yardon volt a hindu, Willy Kingsley előtt. — Hogy kerül hozzád ez a szobor? — kezdte a kihallgatást a detektivfőfelügyelő. A fiatal, nyílt arcú legény fölemelt fővel, nyugodtan felelte: — A szobor engem illet, elvettem tehát attól, aki bitorolta. — Hol van Sir Edgár Parter? —r vágott közbe Willy Kingsley. — Majd megfelelek arra is, uram, de előbb hallgass végig. Williy Kingsley intett, hogy beszéljen. — Singaporéban laktam, snliib, — kezdte a hindu — és szorgalmasan látogattam az egyetemet. Egész nap koplalva tanultam, este pedig ott kóboroltam a szerény mulató körül, amelynek színpadán az isteni Szaidzsa táncolt. A detektiv kérdő tekintettel a szobrocskára mutatott, amely ott állt előtte az asztalon, ln- sullah elértette a néma kérdést, __Igen, snliib, ez a szobor őt ábrázolja, azzal a kígyóval, amellyel esténkint táncolni szokott* Névtelen hindu művész faragta, de jobb, mintha a leghíresebb angol szobrász készítette volna. Benne van Szaidzsa lelke, amit a ti fehér mestereitek sohasem tudtak volna a szoborba bele lehelni. (Vége követeik.)
