Prágai Magyar Hirlap, 1931. november (10. évfolyam, 249-273 / 2766-2790. szám)

1931-11-11 / 257. (2774.) szám

4

na volt búza 159 millió órbőkben az előző

illendő 63 millió érbékü 55,000 toimiájával szemben. 1929—30jban Románia 183*000 fonna árut vásárolt Csahszlováikdátód 743 millió értékben, a kereskedelmi szerződés első évében azonban csupán 97.000 tonnát 445 millió ér bőkben, tehát 298 milióvai kevesebbet.

Ezek a számok azt bizonyítják, hogy

rossz üzletet kötöttünk a román kereskedelmi szerződéssel, de a jugoszláv szerződéssel sem jártunk jobban.

A mostanig rendelkezésre álló statisztikai adatokból kitűnik, hogy Jugoszlávia igen nagy mértékben szállít élőálJatokát Cséhszlo- \'óíviába. így augusztusban SS00 élőállatot hozott be, ezzel szemben az egész 1930-ik évben 2400 darabot. Már ebből az egy tételből is látszik, hogy a jugoszláv kereskedelmi szerződés mennyire kedvezőtlen mezőgazdaságunk számára. A jugoszláv buzabehoza- tal valamennyivel visszament, de ez csupán egy konfliktusra vezethető vissza, amely a szocialista fogyasztási szövetkezetek központja és a belgrádi privilegizált kereskedelmi vállalat között támadt. Úgy’ halljuk, hogy Jugoszlávia ujabÖ követeléseket támasztott, tiltakozott a behozatali bizottság és az engedélyezési eljárás ellen és retorziókkal fenyeget. De

iparunknak sincs sok haszna a jugoszláv szerződésből, mert 1931-ben Jugoszláviába irányuló exportunk 50 százalékkal csökkent,

a helyzet tehát az, hogy behozatalunk Jugoszláviából emelkedett, mig a kivitelünk lényegesen kisebbé vált. Ezt a kiviteli veszteséget a csehszlovákiai ipar a magyar kereskedelmi szerződés felmondása miatt nem tudta pótolni, ellenkezőleg: további 454 millió kára volt a Magyarországgal szemben fennálló szerzödésnéíkiili állapot miatt,

mert a nyolc hónap alatt, mióta a szerződés- nélküli állapot fennáll. Magyarországra nem tudott semmit sem szállítani. Gazdasági életünk

teljes kára, amit a kereskedelempolitika miatt el kellett szenvednie, majdnem eléri tehát a milliárdot.

A mezőgazdaság károsodott, mert a két szövetséges országból sokkal több mezőgazdasági termény jött be, ami a belföldi áralakulásra kedvezőtlen hatással volt és az ipar is károsodott, mert elveszített egy értékes felvevőpiacot A magyar kereskedelmi szerződés felbontását legjobban Szlovenszkó érzi meg,

mert a szlovenszkói fát nem lehet értékesíteni, a fűrésztelepek kénytelenek voltak üzemeiket beszüntetni és munkásaikat elbocsátani, ezek pedig a munkanélküli segélyekkel az állampénztár terhére estek. Hiba volt, hogy a külügyminiszter ur presztizspolitikája miatt saját országunknak ilyen kiheverhetet- len veszteségeket okoztak.

Nitsch képviselő ezután arról szólt, hogy az exlex-állapotot a szesziparban meg kell szüntetni, beszélt.

a hegy i mezőgazdaság súlyos helyzetéről és a segítés módozatairól.

Nitsoh képviselő beszéde befejezésében az idegenforgalom kérdéséi említette azzal, hogy ezzel a kérdéssel behatóan a közegészségügyi tárca tárgyalása során szándékszik foglalkozni, majd a költségvetéssel szemben elfoglalt ellenzéki álláspontját azzal indokolta, hogy a költségvetésben nyomát nem látja az igazi, komoly takarékosságra való törekvésnek s azt a mai kormányzati rendszer összetétele sem garantálja.

KéizSIőlsen a mualiáiksmarák- ró! szélé tönjányiavasat

I

Prága, november 9. A munkáskamarákról szóló törvényjavaslat már tárcaközi tárgyalásokra elő vau készitve. A munkáskamaráikat közjogi testületeknek minősitik éppen úgy, mint a kereskedelmi kamarákat. Feladatuk a munkások és alkalmazottak gazdasági és szociális viszonyainak javítása lesz. Bizonyos tekintetben föl lesznek hatalmazva! az aika’r>szottak és munkadók közötti viszonyok rendezésére bizonyos szociális kérdésekben a többi illetékes fórumokkal együtt fognak működni. A kamarák sta ti szid kát vezetnek, igy például ellenőrzik ez alkalmazottak szervezeteinek taglistáját, továbbá véleményezést adnak a munkásságra vonatkozó törvénytervezetekről « közvetítenek bérharcok esetén, összesen 12 kamarát szándékoznak fölátli'aní. A kamarák közvetlenül a népjóléti mi- nbz’.ériumnak lesznek alávetve. Minden kamarának hat évre választott hatvan tagja lesz. Az aktív választójog a 18. életévvel kezdődik, a passzív a 24. életévvel. A kamarákat munkásosztályra és a magasabb szolgálatban levő alkalmazottak osztályára ózt ák. A második szekcióhoz az állama' tisztviselők és egyéb közalkalmazottak fognak tartozni. A kamarák a kereskedelmi kamarákhoz hasonlóan: kantorai központot is létesítenek. A kamarák költségeit a kamaratagok tagdijaiból fedezik. A választott tagok funkciója tiszteletbeli. — A kamara csakis a tényleges kiadósokat téríti meg.

700.900 halat vittek a tengerből a Nílusa. I/mdonból jelentik: A Nílus felső »-raka«/.a haiá, o- omnyának íe!frissítése végett több mint 700.000 ha/h szállítottak a tengeren át, a Nílus környékére. hol a Karoun-tóba dobták őket.

^^GAlMAfikARHlRLAS

1931 ncrombcT 11, szerda.

KOMMENTÁROK

*

KÉNYES IFJÚSÁGI KÉRDÉSEK

örülök, hogy az eszme, amit egyszer itt megemlítettem a „magyar diagnózis-4 szükségességéről, mindenfele, a határokon túl is bizonyos visszhangra talált s az egyik legelőkelőbb budapesti folyóirat érdemesnek tartotta foglalkozni vele. Más cikkek is megjelentek ezzel kapcsolatban, de a legjobban a cikk után s különösen az utóbbi napokban kapott róla szóló ieveleknek örülök. A kér- dezősködósek többnyire a magyar ifjúságra vonatkoznak, sok hibát és előnyt sorolnak föl s szükségesnek tartják, hogy legelőször az ifjúság s mindenekelőtt a bennünket érdeklő szlovenszkói magyar ifjúság diagnózisát állapítsuk meg.

Hát ez nem olyan könnyű feladat. Ezer érzékenység és aprelienzió áll a tiszta kép megfestésének útjában. Vannak ifjúsági mozgalmaink vagy alakulataink, amelyek ma ugyan tökéletlenek és sürgősen kritikára szorulnak, de kérdés, vájjon az igazság brutális megállapítása nem destruktív fegyver-e velük szemben s talán jobb várni, amig megerősödnek. Gyenge gyerekeket nem lehet besorozni katonának, mindennek eljön az ideje. Ismét fölmerül az alapvető és a mi kisebbségi magyarságunk szempontjából legfontosabb kérdés: mi helyesebb a kisebbségnél, az, hogy szellemi, fizikai és társadalmi életének több kifejezése, látható jele és eredménye legyen, anélkül, hogy ezeknek az objektivációknak belső értékét és éle! képességét kutatnék, vagy az, hogy ne a kvantitásra adjunk, hanem a kvalitásra, azaz *<z érléktelent letörjük s megelégedjünk a kisszámú, de értékes objektivációkkal. Ez a kissé elvont mondat egy példával nyomban érthetővé válik. A kérdés az, vájjon például az irodalomban kegyetlenül lertntsunk-e mi >- deu dilettantizmust és sok száz megnyilvánulás helyett csupán két-három értékesnek szavazzunk létjogosultságot, avagy minél sűrűbb, minél bővebb, minél pezsgőbb irodalmi mozgalmasságra törekedjünk s ne törődjünk a belső értékkel, mert a kisebbségi nyelv és nemzet megerősödése és istápolása szempontjából nem az a fontos, hogyan írnak az irók, hanem hányán írnak és menyre tudnak belekapcsolódni a társadalmi életbe.

A kettős tétel fejtegetése nem tartozik ide. Én — logikai és praktikus okokból — a kvalitás kive vagyok, de el kell ismernem, n *y a kvantitás teóriája melleit ugyancsak felhozható néhány szolid érv. — Az ifjúság éle’.- megnyilvánulásainál sokan a kvantitás e ve mellett foglalnak állást, talán nem teljesen alaptalanul. Úgy vélik, minél több egyesület, brosúra, összejövetel van, antál jobban kidomborodik a magyar ifjiuág képe, annál inkább ébreszt bizalmat, hirdet erőt és ad bátorságot a nemzeti küzdelemre. Ha részletesen foglalkoznánk a szlovenszkói magyar ifjúság diagnózisával, e meteorológiai kérdésről bőven szólni kellene, de most e rövid sorokban kár elemzésébe bocsátkozni s célszerűbb, ha egy másik, szembetűnőbb és veszedelmesebb jelenséget érintünk röviden.

Nálunk a fiatalság általában két részre oszlik. Jobboldalra és baloldalra. Voltak idők, amikor úgy látszott, hogy ez a politikai-izü definíció csak külsőileges s a vezető lelkek jobboldal alatt egyszerűen a tétlenségbe és gondolatrenyheségbe, vagy tradícióban tetszelgő zavarosságba öltöztetett, fiatalokat értik, a baloldal alatt pedig a józan haladást hirdető, szerény, szorgalmas, müveit, reális, életrevaló és élői téletektől mentes uj generációt, amely egy uj, praktikus 'és eredményes magyar mentalitással indul a nehéz éietküzdeiembe. Tévedés volt. A jobb és a baloldal tényleg csak politikai külsőséget jelentett. Itt gnelíek, ott gibeltinek álltak és viaskodtak, de egyik sem volt, különb-a másiknál. Sőt, az objektív szemlélőnek.megkell állapítania, hogy ifjúságiink, legműveltebb, legszerényebb, legcéltudatosabb és legreálisabb része ma a Jobboldalnak egy kis és kü- lönváltan dolgozó csendes rész, az, amely katolikus alapon tömörül és szívós intelligenciával tevékenykedik. A baloldalnak egyik nagyreményű szárnya pedig annyira a valószínűtlenség és a demagóg müveletlenség berkeibe kalandozott, politikai demonstrációkért annyira elhanyagolta a szolid tudást, a reális életet, hogy éppen a napokban fedte meg őket egyik kétségtelenül leghivatottabb és legjóakaróbb volt patrónusuk. Régi barátaik pedig lemondó mosollyal nézik ezt a zűrzavart, amely még a baloldal kereteiben sem tud konszolidálódni és ott is fölöslegesen erőt pazarolva ficánkol tovább.

Egyszóval a hiba nem az, hogy fiatalságunk jobb és baloldalra oszlik. Nem az, hogy harcolnak és viaskodnak. Nem azért szóltam egy-két pesszimista szót ifjúságunkról a „Magyar Diagnózis44 cimü cikkben. A bajok okait mélyebben kell keresni. Egyformán és egyforma erős intenzitással fellelhetők itt is, ott is. A hibák nem világnézetiek, hanem — sajnos — általános és régi magyar hibák, természeti hibák, amelyeket egyelőre az uj helyzetben sem sikerült leküzdeni s az uj máz alatt épp úgy megjelennek, mint hajdanában, hiába szaval egv-egy ifjúsági réteg a tradíciókkal való szakitásrői és az uj indulásról. A legradikálisabbakban épp úgy benn van az ősi magyar hibakomplexum, mint a jobboldalban s ezért válik pesszimistává az, aki az uj mentalitás alatt nem a jobb- vagy a baloldalt, hanem a régi, belső hibáktól való szabadulást értette.

A kölcsönös bizalmatlanság egyforma a jobb és a baloldalon. A legrégibb magyar betegség (Ady Endre állapította meg) a szertelenség, mind Ikét szárnyon másmás megnyilvánulásban egyformán pusziit. A külsőségekre való adás is. A szolid és mély tudás csendes megszerzésének hiánya. A reális élet lenézése, a kenyérkeresés jelentőségének lebecsülése, a nyugodt kollektív és feltünésnélküli munkától való idegenkedés, a sok vitatkozás, a szalmaláng, a megkezdett munka gyors elejtése. Az európai értelem megvetése, az illuziórágás akár jobb-, akár baloldalon, távoli célok kitűzése közvetlen célok helyett, a nagy bum-bum-ok szeretete, a kollektív szervezés lenézése, az .ekszkluzivitás betegsége, a fegyelmezetlenség, néha túlzott engedelmességgel párosulva, ami egészen különös magyar nyavalya és tipikus jelenség. — Egyszóval a hibák síkja nem a világnézetibe esik, hanem a természetbelibe és egyformán pusztít itt is, olt is. Ezek a hibák, ez a régi magyar mentalitás nem változott meg sehol. Ha diagnózist állítunk fel, elsősorban ezekről az ősinek nevezett hibákról kell beszélni.

Szerencse, hogy a helyzet és a keserű sors egy-két szoliterben (de számuk egyre nő) megtörte a régi hiba-abroncsot, vannak már magyar fiuk, akik távol mindenfajta mani- fesztációtól, európai értelemben véve dolgoznak és élnek és érezzük, hogy7 a szebb jövőt ezek a csendesek fogják megvalósítani.

Szvaíkó Pál.

A „szerencsétlenség Sőbünöse Calmeiíe tanár“ — állítja Wlttern ár,, a magánvád képviselőié

Lübcckj november 9. Abban a tempóban, amint a Calmet le-íéle bűn per a befejezéséhez közeledik, válik egyre mérgesebbé és politikai tendenciákkal zsúfoltabbá a tárgyalás hangulata. A legutolsó tárgyalási napon a bíróság több orvost hallgatott ki tanaként. Az egyik szakértő azt a kérdést intézte Wiener dir.-hoz, a lübecki gyermekikórház volt segédorvosához, hogy tisztáiban volt-e már az első halálesetek idejében azzal, hogy a Calmette- féile preparátum idézte elő a kis páciensek hálálósvégű megbetegedését. A tanú válasza meglepetésként hatott. Azt állitja, hogy abban az időben még a lübecki orvosok sem tudtak arról, hogy Lübcckben általánosan bevezették a Calmette-féle eljárást. Erről csak április közepetájún szerzett tudomást.

Kijelenti a tanú, hogy nem tudott a Caü- melle-etljárás bevezetését elhatározó orvos- gyűlés állásfoglalásáról sem.

Rögtön ezután Kolle dr. emelkedik szólásra és még mindig nagy izgalomban utasítja vissza a magánvádló Calmette-ellenes kirohanását.

Bár ő is ellensége a Calmette-féle eljárásnak, mert azt hatástalannak tartja, mégsem tűrheti el, hogy Calmette tanárt ilyen alaptalanul vádolják.

Meggyőződése, hogy a Calmette-féle preparátum teljesen ártalmatlan, feltéve, ha alkalmazása szabályosan történik.

A tárgyalás tart.

ZABALA KOSZTJA

Zabala, a legzsengébb amerikai csodafutóreménység, a múlt napokban befutott Kassára. Kisvárosok életében ritkán akadnak nagy pillanatok, nincs vérük, kedvük, kedélyük a divatos bálványok ünnepléséhez, kicsit szégyenlősek és kicsit nyárspolgárok, az Internacionális divatból úgyszólván csak a gazdasági válságot, á bridzset és a tartós ondolációt vették át. Kassán nem ünnepelték bajnoki mivoltához illően Zabalát, dacára annak, hogy a múlt héten megtartott jnarathoni versenyen majdnem világrekordot produkált. Nézője elég volt, ha meggondoljuk, hogy minden munkanélküli kereskedő kiállt az ajtajába és minden keresetnélküli munkás a Schalkház és az Astcria-kávéház között pendlizett, hogy Zabalát láthassa a városon keresztül való futásában, kitűnik, bogy rekordközönség bámulta inainak frissességét és bursikóz kedvét. De ittléte egy napra sem vetett élén- kebb lüktetést a város vérkeringésén, az ebédek nem késtek miatta, kisleányok nem törtek be autogramért az öltözőjébe és az emberek nem ölelkeztek össze a ritka látvány extázisában. Csak az Astória-kávéház sportasztalánál láttam kipirult arcokat: lelkes könyvelők, pincérek, öreg sportfiuk összebújva tárgyalták a szenzációt, a müéríők aprólékosságával és szenvedé- Iyességével, ami a legmaíeriaüstább rövidárukereskedőt is képes pillanatokra meggyőzni, hogy a futás a legfontosabb és legnélkülözhetetlenebb szépség és szükséglet a világon.

De, úgy látszik, mégis a rajongóknak van igazuk. mert amint később e kis történetből is kiderül, Zabala ittléte nemcsak a sportrajongók számára teremtett önfeledt pillanatokat, hanem a város számára is olyan érdeklődést szerzett Berlintől Amerikáig, amilyet e régi és úri város a legverejtékesebb igyekezettel sem tudott volna másként elérni.

Zabala kassai tartózkodásának első napján néhány amerikai lap berlini megbízottja hívta föl telefonon az egyik kassai sportklub vezető emberét és közölte vele, hogy engedelmével beszélgetést közvetít az United Press és a Manchester Guardian szerkesztősége és az illető ur között. Pillanatok múlva egy aggódó hang szólalt meg az United Press szerkesztőségéből és arra kérte a mérnök urat, hogy számoljon be neki a Zabala kassai vendégeskedésének minden apró momentumáról.

— Mit reggelizett Zabala?! — duruzsolta telefonba, érzékeny anyákat megszégyenítő aprólékossággal a tengerentúli kollega.

— Kávét kaláccsal, — felelt a mérnök ur.

— Jó, jó, kávét kaláccsal — türelmetlenkedett az United Press —, de érdeklődjék, kérem, gyorsan, habbal-e, vagy hab nélkül?...

— Mit ebédelt a kis Zabala? — kérdezte lélegzetvisszafojtva a Manchester Guardian, — kérném a pontos menüt és az étterem cimét is közölni.

— Borjusiilíet krumplipiirével, több semmit, — szólt a mérnök ur. — Az étterem neve: Hoj- szák.

Itt aztán pillanatokra szünetelt a beszámoló, a mérnök ur azzal volt elfoglalva, hogy a vendéglő nevét kibetiizze, mert Zabala koszthelye momentán olyan fontos Amerika és az egész müveit világ számára, hogy igazán nem számit, ba a te’efonbeszélgetés dija még egy ezressel növekszik.

Kassáról elszármazott amerikaiak, akik aznap kezükbe vették az United Press lapjait és a Hojszák-vendéglőről olvadtak, büszkén és köny- nyes nosztalgiával gondoltak az édes, mihaszna, szentimentális európai városra, ahol sétálni is ráérnek az emberek, egész nap kávéházban ülnek és kevés pénzt keresnek.

Az édes, mihaszna, szentimentális enrópai város ezzel szemben ezer gondja, baja, nyavaly- gása közben ámultán rebben meg egy pillanatra és Irigykedve gondol a tengeren túlra, ahol egy boldog, szentimentális, gyermeteg nép kíváncsian és mohón olvassa az United Press lan- jaihan a Zabala kassai menüiét és aznan este elégedetten hajtja álomra a fejét, mert Zabala nem terhelte meg levessel a gyomrocskáfát és a pálya megtekintésekor csak kétezer szállt ki az autójából. Sz. Nagy Mici.

— A filmsztár rosrényos házassága. Dorolhy Maekail az ismert hollywoodi filmezi'ár 1927-ben férjhezment Bolhar Mendee-hez. a Pnramount igazgatójához. Nógyhónapi házasság után elváltak. A fii.mszinéeznő nemsokára ismét férjhezment, de a második házassága sem \olt hosszuélclii. Most, mint az amerikai lapok jelentik, romant'kus körülmények között megismerkedett Albert Miller hatva! üilletvényesftel. A filmsztár Hono'uhrban tartózkodott, és otl séta lovaglásra indult. A ló elragadta és magával cipelte egy ki erdőségbe. Ott találkozott össze Albert Millerrel. Az ültetvényes megmen'ette o filmealnéeznő éleiét majd később megkérte a kezét. Az esküvőt nio>t tartották meg Hollywoodban. Miller egyike Hawai leggazdagabb embere’nek. A filfltiszinészn-5 is tudja, hogy kivel kell megmentenie az életét.

Wlttern dr., a magán vád egyik képviselője, a-ki egyszer már kinos szituációt teremtett azzal, hogy a lübecki katasztrófáért a felelősséget teljes mértékben Calmet’te tanárra tolta át, most másodszor, az elsőnél sokkal édesebb formában ismélelle meg vádjait.

Kijelentette mindenekelőtt, hogy amit mond, az szilárd és szent meggyőződése. „Azért vagyok itt, hogy képviseljem azoknak a szerencsétlen szülőknek az érdekeit, akiknek gyermekei a Calmette-táplálás következtében meghaltak, vagy súlyosan megbetegedtek.

Én a lübecki szerencsétlenség főbiinösének Calmette tanárt tartom, ezt egyszer már meg kellett mondani**.

E szavakra nagy izgalom támadt a teremben,

Colle dr. egyetem! tanár magából kikelve ugrik fel helyéről és kiáltja:

„Kz hallatlan**.

Amikor Wittern dr. folytatni akarja Calmette elleni beszédét, az elnök közbelép, meginti a magánvádlót és utasítja, hogy beszédét fejezze be.