Prágai Magyar Hirlap, 1931. október (10. évfolyam, 223-248 / 2740-2765. szám)

1931-10-08 / 229. (2746.) szám

% (Mai ssámnnh 14 oldal J&tW 1 « X. évf. 229. (2746) szám • Csütörtök •> 1931 október 8 Előfizetést án évente 300, félévre 130, negyed* évre 76. havonta 26 Kfc; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 K& fl képes melléklettel havonként 2.30 Ké-val több Egeres szám ára 1.20 Ké vasárnap 2* —Kt A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok főszerkesztő: politikai nUpilüpja felelőt szerkesztő DZURANY1 LÁSZLÓ fORGÁCh GÉZA Szerkesztőségi Prága (U Panská ullce 12. H. emelet — Telefon-- 303TL — Kiadóhivatal; Prága IL Panská ullce 12. Ili emelet Telefoni 34184. SŰRQÖNYCIM. HIRLftP, PRftHft Ms arany Hoover uj szanálási tervvel lepte meg a világot 1 tegnapi washingtoni konferencia eredményei — íz amerikai síiül ez alkalommal elsősorban Amerika szanálását vette figyelembe — Bizonytalan időre meghosszabbított világmoratórium? (sp) Prága, október 7. Még mielőtt a nem­zetközi arany konferenciát összehívnák, ami­ről manapság annyi szó esik, sietünk meg­állapítani, hogy szerény véleményünk sze­rint az arany menthetetlen. Régi formájá­ban és jelentőségéiben nem élhet tovább. Megdőlt, mint valami, amit régóta titkos fé­reg foga rág. Akár nekrológot írhatnánk ró­la, gyászkerettel, s amikor a Francia Bank páncélrekeszeiben tehetetlenül heverő arany tömegeikre gondolunk, valahogy úgy érez­zük, hogy ki kell mondanunk a 5,sic transit glória immdi“-t. Ma már nem mindenütt fénylik az élet, ahol arany van, s az angol teoretikus nemzetgazdászok a közeim altban rájöttek valamire, egy uj elméletre, amely kétségtelenül helytálló és a tudat alatt bizo­nyára szervesen hozzájárult az angol arany- tisztelet megdőléséhez, az aranystandard hidegen kiszámított elvetéséhez, ami egyér­telmű volt egy uralkodócsalád detronizálá- sával. Azt hiszem, Keyness volt az első, aki az uj elmélettel kirukkolt. Kimutatta, hogy a világdepressziő és a világmechanizmuában minduntalan föllépő számtalan zavar főofoa az a diszázsió, ami ma a megsokasodott vi- lígníunka é3 a változatlanul maradi arany- princiipium között van. Az első pillanatban túl elvontnak látszik ez az elmélet. Elemez­ni kell, hö'gy megértsük. Az aranyat az em­beriség akkor választotta meg uralkodójá­nak, amikor az ipari, a kereskedelmi és egyáltalán a gazdasági élet még jóval saü- kebb méretekben mozgott, mint ma. Kez­detleges kor volt ez. s az arany, a nemes fém, pompásan megfelelt az értékeket jelző szimbolikus mérőeszköznek, valahogy úgy, ahogy a primitív társa dalomban megfelel az egyediiralkodás, az egyeduralkodó, de azonnal detronizálni kell, amint komplikál­tabbá válik az élet és a fejlődés jogán uij elemek, uj osztályok követelnek részt az uralomból. Az arany ma nem képes fölvásá­rolni azt a munkát, ami van. Gyenge, el­avult, el kell csapni, ha friss vérkeringést kívánunk. Az arany nem képes többé az ér­tékeket mérni, nem hatalom többé, ki van téve a tőzsdei spekulációk veszedelmének, uj világnézetek megvetésének, uij gazdasági megállapodások fitymáló semmibevevésé­nek. Nem konstans többé s leszürkült kőivé, kaviccsá. Akaratlanul arra a példára kell gond ölnünk, amit gyerekkorunkban vagy a hittanórán vagy később valahol bizonyára Valamennyien hallottunk: mi történik ak­kor, ha egy hajótörés lakatlan, tróplkus szi­getre vet — engem és egy láda aranyat? Vájjon mit kezdhet ott a szegény Robinzón az uralkodó fémmel? Megélhet belőle, érték az számára? A felelet természetesen: nem. De a régi princípiumok végzetes fölbomlása után valamennyien szegény Robimzónok va­gyunk, a láda arannyal a lakatlan szigeten. Mit kezd Francia-ország sok aranyával, ha gazdasági élete elapad? Mit kezd Amerika? Éhező farmereit nem etetheti csengő arany­pénzzel s a munka mennyiségének és minő­ségének gigantikus megnövekedése alapjai­ban megingatta az arany értékét. Nincs egyensúly munka és arany között. Elavult pénzgazdaságunk nem tud megbirkózni a. termelés hipertrófiájával, nem tudja meg­szervezni a nélkülözhetetlen helyes elosz­tást, ami nélkül .minden gazdasági rend illú­zió, veszedelemcsira. Az aranypénz kevés ellenértéknek. Nem bízunk benne, menekü­lünk tőle, érezzük, hogy közvetlenül nem tudunk belőle megélni. A* elmúlt napokban néhány intellek tüel N e vv y o r k, október 7. Tegnap este kilenc órakor 32 szenátor és képviselő jelent meg Hoover köztársasági elnöknél, hogy részt ve­gyen azon a fontos konferencián, amelyet az elnök a gazdasági élet problémáinak megbeszé­lése céljából a Fehér Ház történelmi nevezetes­ségű Lincoln-dolgozószobájába összehívott. A megjelentek között mindkét párt frakcióvezetői jelen voltak, továbbá a pénzügyi és a bankügyi bizottságok tagjai. Hoover köztársasági elnök az elmúlt hetek folyamán a nagybankok és a közgazdasági élet vezéreivel folytatott tárgya­lásai alapján uj, nagyvonalú tervet dolgozott ki, amely gigantikus kísérletet jelent az általá­nos gazdasági depresszió leküzdésére és a nem­zeti, valamint a nemzetközi gazdasági élet ener­giájának nelyreállitására. A terv egyik főpontja az 500 millió dolláros külön alap megteremtése, amelynek a célja az, hogy a vasúti bonokat, a jelzálogkölcsönöket és más tárgyi értékpapíro­kat a pari kurzuson rediszkóntálja. Az alap megteremtésében részt vesz a Nemzeti Bank és a legtöbb nagy állami bank is. Egyébként a konferencián szóba került Ame­rika valamennyi pénzügyi problémája és azok a nemzetközi problémák, amelyek összekötte­tésben állnak az amerikai helyzettel, igy a né­met kölcsönök, az angol aranystandard elve­tése, a szövetségközi adósságok és a jóvátéte­lek problémája is. Egyelőre az utóbbi kérdé­seknek tekintetében a pártvezérekből álló bi­zottság nem hozott határozott döntést, csupán azokról az utakról tárgyalt, amelyeken haladva, a helyzet megkönnyíthető. A részleteit Newyork, október 7. A tegnap esti kon­ferencia Hoover elnöknél három óra hosszat tartott. Az utána kiadott kommüniké elsősor­ban a félmilliárd dolláros külön alap megterem­téséről számol be. Ennek az összegnek rendel­tetése a befagyott gazdasági tőke folyékonnyá változtatása lesz. A nyilatkozat szerint a köz- gazdasági helyzet különösen a mezőgazdasági kerületekben katasztrofális és türelemre és ki­tartásra van szükség a nebézségek leküzdése érdekében. A bizalmat helyre kell állítani s ha Amerika a saját erejéből fölegyenesedik, ezzel példát adott az egész világnak. Hoover a kon­gresszus vezéreinek azt ajánlotta, hogy a Fe- deral Reserve Bankot kötelező törvényeket megváltoztassák, a diszkontálásokat kiterjesz- szék és a bankkölcsönök folyósítását megköny- nyitsék. A szenátus bankbizottságában ugyan­ilyen könnyítésekről folyik a vita. A morató­rium ügyében az elnök kijelentette, hogy Laval washingtoni tartózkodása alatt tanácskozni fog vele a moratóriumnak oly méretű kiterjesztésé­ről, amilyet a jelenlegi depresszió szükségessé tesz. A kormány politikája ezen a téren isme­retes. A depressziós időszakban olyan rendsza­bályokat kell foganatosítani, amelyek Amerika és az egész világ gazdasági vitalitását vissza­állítják. Erről a kérdésről különben az amerikai beszélgetését hallottuk arról, hogy mibe he­lyezze el a kisember — nem a kapitalista — azt a kis pénzét, aunit esetleg fáradságos életmű Ilkájával megtakarított. Megái lap Rót­ták, hogy minden kihelyezés veszedelmes s az egyetlen, ahol biztonságot láthat, egy sze­rény kis ház, egy szerény kis állataid var, egy szerény kis föidecstoe. GsiaJk nem kész­pénz s az egyszerű birtok sem, mint tőtoe­] kormány a külső hatalmak kormányaival tár- ! gvalni fog és amíg a tárgyalások nem fejeződ- j nek be, döntést nem hozhat. A konferencián résztvevő szenátorok és kép­viselők kijelentették, hogy a tárgyalások alatt a demokraták néhány részlet korrigálását köve­telték ugyan, de általában azonosították magu­kat Hoover tervével, a moratórium-tervvel is. Az általános várakozással ellentétben, az elnök nem foglalkozott a rövidlejáratu európai köl­csönök ügyével. Ugyanigy távoltartotta magát a tőzsdespekuláció problémájának megvitatásá­tól. Egyébként a konferenciát semmiféle disz­harmónia sem zavarta meg. Hoover hosszú fej­tegetései után nem keletkezett vita s a demok­raták mindössze néhány kérdést 'ítélek az el­nökhöz, amelyben többnyire csa^ formális vál­toztatásokat kértek, míg a nagystílű terv élet- beléptetésében egyetértettek vele. A demokra­táknak kifogása mindössze az volt, hogy a kon­gresszust külön ülésszakra kellett volna össze­hívni a fontos problémák megvitatására. A legulabb világiéra Newyor k, október 7. Hoover uj terve, me­lyet a parlament vezéreivel folytatott tegnap esti tárgyaláson bemutatott, természetesen óriá­si visszhangot keltett a sajtóban. A lapok rá­mutatnak arra, hogy Hoover nem foglalkozott nemzetközi pénzügyi problémákkal. Az adóssá­gok revíziójának kérdése érintetlen maradt és a moratórium ügye is csak annyiban szerepelt befektetés, ami kamatokat, hoz (mert ma nem is hoz), hanem mint azilum, ahová visszamenekülfhet, ahol nincs veszélynek ki­téve s ahol két keze munkájával bármikor megélhet., különösen ha fia van, aki öreg 'korában leveszi róla a munka terhét. Ez az egyelt len relatív biztonság az arany mai dé- baCle-jában, ez a paraszti vagy francia kis­polgári módszer, ez a nagy és lemondó a napirenden, amennyiben Hoover kijelentette, hogy Láváit megkérdezi, vájjon szükséges-e a moratórium meghosszabbítása. A konferencia tagjai között az a benyomás uralkodik, hogy Laval beleegyezése esetén Hoover bizonytalan időig meghosszabbítaná a moratóriumot s ez a bizonytalan idő mindaddig tartana, amíg a vi­lág gazdasági depressziója meg nem szűnt. Hoover szavai után bizonyos, hogy Amerika Franciaországgal nem igen fog tárgyalni a köl­csönök eltörléséről. Az elnök az európai álla­mokra bizza, hogy megegyezzenek a morató­rium kérdésében. Az iniciativát ezen a téren föltétlenül Európának kell megragadnia és La­val a legalkalmasabb egyéniség ahhoz, hogy ebben a kérdésben nyilatkozzék. Hoover pénz­ügyi programjában elsősorban Amerika szaná­lására gondolt, a szövetségi bankok megerősí­tésére és az elszegényedett farmerek segélye­zésére. Hémet kommentárok Berlin, október 7. A német gazdasági élet ve­zetői azon a véleményen vannak, hogy Hoover uj terve ujalbb lépést jelent a világ gazdasági együttműködésének utján. A szakértők termé­szetesen elismerik, hogy Hoover elsősorban az amerikai gazdaság szanálását vette figyelembe, de az amerikai szanálás módja nem maradhat hatás nélkül Európára sem. Különösen Német­ország tanulhat az amerikai mintából és meg­lazíthatja valutapolitikájának tulmerev törvé­nyeit. vissza kanyarodás az arany csalóka, ragyogá­sától a primitív patriarkális életibe* — az egyetlen átmeneti megoldás, amíg a csata- vesztes arany helyébe valami más érték jön. ami mérőeszköz és szimbolikus össze­fogó erő lesz, valami más, morálisáig) prvu- cipiuni. talán az arany valutája helyett a becsületes munka valutája vagy hasonló más erkölcsi -erő. A Pesti Hírlap és a Magyarság kifogásai Pospisil budapesti missziójával szemben A félhivatalos válasz: Magyarországnak semmiféle téren nincs szépitgetni vagy takargatni valója Budapest, október 7. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefonjelentése.) A Magyarság és a Pesti Hírlap Pospisil, a Csehszlovák Nem­zeti Bank kormányzójának 'a Magyarországba küldött népszövetségi delegációba történt ki­nevezésével kapcsolatban vezércikket irt. A Magyarság udvarias formában élesen kifogásolja a kinevezést, megáll a- pitva, hogy „a könnyen érthető érzelmi ki­fogásokon kívül joggal kifogásolhatnánk a kinevezést reális szempontokból is, mint­hogy Pospisilnek megbízatása folytán al­kalma lesz olyan dolgokba betekinteni, amelyekbe egy szomszédos államnak, amellyel gazdasági és politikai ellentéteink vannak, sem mi esetre sem volna szabadd* A Pesti Hírlap szerint nem kelt meglepetést, hogy a bizottságban résztvesz Pospisil. bár fel kell tételezni, hogy kizárólag szakértelme révén jutott a megbízatáshoz. Nem lehet ugyanis szemet hunyni — Írja a lap — azon közismert tény felett, hogy Csehszlovákiával sem politikai, sem gazdasági tekintetben nem vagyunk még normális viszonyban. Különö­sen Benes külpolitikája követett el mindent Magyarország helyzetének súlyosbítására. Reméljük, hogy a kiváló csehszlovák jegy bankszakértö nem a Benes-féie gyűlölködő

Next

/
Thumbnails
Contents