Prágai Magyar Hirlap, 1931. október (10. évfolyam, 223-248 / 2740-2765. szám)

1931-10-08 / 229. (2746.) szám

2 ^PRX<^yVVAGl^^HIRLAP: mi október 8, gfltjjrtgg. MUSSOLINI tirenötéves Treuga Deit és leszerelést hirdet Olaszország miniszterelnöke ebben látja a világgazda­sági válság egyetlen orvosszerét Olaszország mmiesteirelöölke a N. Fr. Piros­sebe cikket irt „A felit áresése" címmel. Ám ebben a cikkben sokkal több vau annál, amit a cim igér s a font válsága csak kiindulópont­ja azoknak az érdekes és talpraesett megák iapitásoknak, melyek Mussolininak minden megnyilatkozását jellemzik. A fontot nem leket fenékbefvmi — Nagy meglepetésre ébredt a világ, — úgymond — amikor egy hétfőn Anglia meg­szüntette az aranyban való fizetést. Ennek a megdöbbenésnek lélektani magyarázata a va­rázsom csengésű aranyba, mint az értékek ér­tékébe sok évezred óta vetett vak hit. A ne­vezetes hétfő óta azonban már ideje volt a világnak ráeszmélni, hogy nem történt egyéb, mint hogy Anglia voltaképpen csak a hábo­rút közvetlen követő évek pénzügyi módsze­réhez nyúlt vissza — miután a háborút kő­vetően csak 1925 óta fizetett volt újból arany­ban. — E kizáróan pénzügytechnikai eljárás­nak már azért sincs nagyobb jelentősége, mert az angol pénzügyi gazdálkodás és a font mögött az eszközöknek valósággal kimerít­hetetlen tömege áll rendelkezésre. Nevetsé­ges dolog tehát a font katasztrófáját emle­getni. A köfpas«Sa*ág félretolja a politikát — A mostani helyzet azonban általában va­kítóan világit rá arra, mennyire szükség van arra, hogy a nemzeti életben az eddigivalónál nagyobb súlyt vessünk a gazdasági, tényezők­re. Egészen bizonyos, hogy a politikát nap­jainkban egyre jobban háttérbe szorítja a köz- gazdaság. Valóban csodálatraméltó volt, ho­gyan tolták leire a mai brit kabinet tagjai a páríkereteket, és MacDonald vállalkozását jó­magam annál nagyobb rokouérzéssel nézem, mert én is átestem a súlyos megpróbáltatá­son, amit a két centrifugális erőtől való von­zás idéz elő. MacDonald csali a reális célt nézte: hogyan, lehet az összes társadalmi osz­tályok bevbfe&sával mindenáron megmentem a nemzetet. f — Ma a helyzet általában nem könnyű. El­ső feladat a bizalmat és nyugalmat helyreál­lítani. Az anyagi kérdéseken mindig akarat és szellem uralkodik és ha nem is tudjuk a köveket kenyérré varázsolni, a nemzetgazda­ság útját mindenkor valamilyen intellektuális, avagy morális tényező szabja meg. Jól emlék­szem, amikor 1926 agus/tus havában a lira ' akkorát eeett, hogy harminc lírát adtak egy dollárért. Amikor azután azt a jóhatásu és | megnyugtató kijelentést tettem, — amelyet j egyébként nyugodt lélekkel meg. is tehettem | — hogy a nemzeti alapon álló fasiszta kor- | mányzat kemény elhatározása, hogy a lira | árfolyamát stabilizálja, — a lira árfolyama | egyik napról a másikra újból javulni kezdett, í Kijelentésem a pénzvilágba egyszerre friss í életet öntött. Egyebek között a munka megbecsülését hirdeti Mussolini, amikor megállapítja, hogy „ma nincs helye a fényűzésnek, és amerre valaha kényelmes élvezet és pihenő kínálko­zott, ott ma munkát és akaraterőt követel az élet". Olaszomig gazdaságilag Is egészséges Majd igy folytatja: í927-ben stabilizáltuk a lírát. Azóta egy dollár — tizenkilenc líra és mai pénzügyi helyzetünk garatálja, hogy ezt az árfolyamot fenn is tudjuk tartani. 1927-ben helyreállítot­tuk az államháztartás egyensúlyát, sőt némi felesleget is értünk el és az a csekély hiány, amely ma mutatkozik s amely hamarosan el fog tűnni, — kizáróan a külföld kereskedel­mi és pénzügyi életében észlelhető ingado­zásoknak a reakciója. Mi vártuk ezt a vissza­hatást s fel is készültünk a fogadására. Egye­bek között az állami alkalmazottak illetmé­nyeinek tízszázalékos csökkentése is az el- iensakkhuzások közül való. Olaszország pénz­ügyi helyzete egészséges és csak javulhat. Mindenki láthatja, hogy a lka, abban a pil­lanatban, ahogy ki akarják kezdeni, nyomban reagál és pozícióját az ismételt támadások ellenére biztosan tartja. Elegendő aranytar­talékunk van és nincs mitől tartanunk. — Az a szoros viszony, amely az olasz ipar, kereskedelem és mezőgazdaság között van és amely a fasiszta kormányzat által megterem­tett kooperatív rendszernek köszönhető — le­hetővé teszi számunkra, hogy mint' nemzet, kiadásaink a magunk teljesítőképességének határai között maradijának. Kereskedelmi mér legünk kielégítő, mert míg 1930 első felében behozatalunk hárommilliárd lírával haladta meg a kivitelt, addig 1931 első felében a be­hozatal e túlsúlya másfél milliárd lírára, te­hát a felére apadt. Szükségleteinket korlátoz­tuk és külföldi vásárlásainkat a minimumra csökkentettük. politikai képviseletében fog a tanács asz­talhoz ülni, hanem a nemzetek kösti szoli­daritás kérdésétől áthatva, melynek a vak gyűlölködést és a rövidlátó Korlátoltságot fel kell váltani." A Magyar Távirati Iroda a vezércikkekkel kapcsolatban a 8 Órai Újság utján a követke* zó kommünikét tette közzé: „Ma reggel a magyar /sa!jtó egyrészébea Pospisií, a Csehszlovák Nemzeti Bank kor­mányzójának budapesti útijával kapcsolatban oly állítások és feltevések jelentek meg, ame* lyek csakis a helyzet teljes félreértésén ala­pulhatnak. A magyar kormánynak mindig az volt a nézete, hogy a legteljesebb szabadságot és betekintést kell engednie az állam pénz­ügyi és gazdasági helyzetébe a népszövet­ség kiküldötteinek. Magyarországnak sem­miféle téren szépitgetni vagy takargatni valója nincs és igy a közvélemény szívesen fogadhatja, ha a pénzügyi bizottság kiküldöttei között olyan személy is szerepel, aki Európa eme részé­nek pénzügyi és gazdasági viszonyait közvet­len tapasztalásból ismeri és igy a helyzetről megfelelő szakvéleményt mondhat." Gnmmibotokkal szétvert Msiumlir-tüntetés G rác, októ ber 7. Startiem bérg herceg hétfő ! est© az. Iparcsarnokiban beszédet mondott a Heimwelirek feladatairól A gyűlés után kö­rülbelül 600 fajvédő nagy lármával felkere­kedett, hogy kiszabadítsa az országos törvény­szék fogházából a puccs után letartóztatott s azóta vizsgálati fogságban levő nemzeti szo­cialistákat. A felvonulás hírére az egész rend­őrséget mozgósították, amely gumibotokkal verte szét a törvényszéke fogházának ostromá­ra készülő tüntetőkét. Időközben nagy tömeg szociáldemokrata munkás is érkezett a zavargás színhelyére, úgyhogy összeütközésre került a sor. Mind a két részen sokan megsebesültek. Éjféltájban már csend volt az országos tör­vényszék körül, de most a Hotel Erzherzog dohaim előtt csődültek össze a heimwehrek. Ott szállott meg Win kiér belügyminiszter, aki ellen lármás tüntetéseket rendeztek, mig a kivonult rendőrség onnan is ©kavarta Sbar- hemberg embereit. — Hirtelen meghalt Lindbergh apósa. New­yorkból jelentik: Az Associated Press közlése szerint Morroroe D. W. szenátort, volt mexikói nagykövetet, Morgan bankár volt üzlettársát és Lindbergh apósát, englewoodi (New-Jersey) la­kásán holtan találták. Halálát agyvérzés okozta. ü j»IONfIBOK irtó: mm öiscy j l orüiíollö: üotdmné ítél Lola (32) — Nem csináltad elég gyorsan, fiam. ügye­sen fogtál hozzá, de elszalasztottad a kellő pillanatot. Hamarább is lőttem volna, de ép­pen háttal voltál felém és eltakartad a vö­röst. Joe csendesen rázta a fejét. Azon töpren­gett, melyik golyó süvített el közelebb a fü­léhez; az indián gyilkos golyója, vagy Wetzel élelmentő lövése. — Gyerünk — mondta a vadász, mikor a fiatal indián skalpja már az övén függött. — Mit csinálunk ezzel? — kérdezte Joe, a halottra mutatva. — Itt hagyjuk — mondta a vadász egysze­rűen. \ Minden további kaland nélkül értek el tá­borhelyükhöz. Mig a vadász valami kezdet­leges sátorfélét állított össze — mert az idő veszedelmesen esőre fordult — Joe felvágott egy darab bölényhust és lement a folyóhoz vízért. Sietve rohant vissza Wef.zelhez és re­megő hangon mondta:- Jöjjön hamar... Láttam valamit.,. A vadász azonnal abbahagyta a munkát, és lesietett a vízhez.- Nézze, — mondta Joe. A víz alig két lábnyj mély lehetett s vagy húsz lábnyi széles. Meglehetős sodra volt. Még röviddel ezelőtt tisztán és átlátszóan csillogott it bizonytalan, felhős világi tártban. Most azonban zavaros volt és sárga foltok úsztak rajta lefelé. Homokszemek, apró ka­vicsok (sodródtak tova gyorsan.- Szarvas, vagy egyél) eredéi állat műn za­varja fel igy a vizet — mondta Joe. Mi le­het ez? Indiánok vaunak a közelben mondta nyugodtan a vadán/. Visszamenl a sátorhoz és lebontotta. A lo- tiport íü vő -is a tűz felperzHedt helyét szá­raz gallyal takarta.el Aztán megfogta Joe ke­zét és egy rotha dó, hatalmas iá törzs mögött, magával vezette a halom tetejére. Innen, a bozótba rejtőzve, láthatták a kis folyót. Alig helyezkedtek el, mikor viz-lucskolás zaja ütötte meg a fülüket, ami egyre közele­dett. Látni azonban nem láttak még semmit, mert a parti füzes eltakarta előttük a viz fel­ső részét. Egyszerre érezte Joe, hogy a mellette fek­vő férfi izmai megfeszülnek, minit a ragado­zóé, mielőtt áldozatára vetné magát. Földo- bogó szívvel figyelte merőn a vizet. S a kö­vetkező pillanatban tarka indián ruhába öltö­zött férfi lépett elő a füzesből. Térdig gázolt a vízben és óvatosan, látható bizalmatlanság­gal leskelődött körül... és, mikor az indián egy pillanatra feléjük fordult, kitört a szá­ján : — Girty! Wetzel egy mozdulattal hallgatásra hirta. Joe alig lélekzett. Girty lassan, lábolt tovább a vizben és nemsokára eltűnt a folyó kanya­rulatánál. Magas, szálas indián harcos tűnt elő... még egy..', még egy. Közvetlen mö­göttük hátrakötött kezű fehér fogoly haladt. Ők is eltűntek Girty után. A loccsanások újra hangzottak. Két harcos bukkant elő, aztán újra kettő. Wetzel és Joe nem vehették, ki eleinte, mit cipelnek. Valami tutajfél© alkotmányi, kormányoztak kézzel a vizen, a tutajon két emberi alak feküdt. Joe annyira el volt foglalva az indiánokkal, hogy alig vetett ügyet erre a két alakra. Leghátul magas, hatalmas termetű indián haladt, akit Joe azonnal megismert: Ezüstny.il volt, a shawneek főnöke. Mikor a főnök is eltűnt a füzes mögött s mély csend borult rájuk, Joe a vadászhoz for­dult. Szinte megrémült a változástól. A nyu­godt, mozdulatlan arc fenyegető, szenvedé­lyes tűzben égett, két szeme, mint két feke­te parázs-szem világított olyan erős, kegyet­len fénnyel hogy Joe alig bírta kiáll ami a te­kintetét. • Három feliér fogoly - mondta magában a vadász. — Közöttük kettő asszony. — Kik lehettek azok a tutajon ? — tűnő* dött. Joe. A vadász nem felelt. — Három féli ér fogoly —■ ismételte maga elé — kettő közülük asszony. Hat harcos van velük. Ezüst nyíl, meg az a fehér kígyó, Girty. Joe felnézett a sötét arcba. — Nem mehetnénk utánuk? — kérdezte fellobbanó hévvel. — Az asszonyok miatt nem siethetnek... Egy pillanatig arra az időre gondolt, mikor messze, messze innen sóvárgott a nyugati határszél vad és izgalmas élete után. Most pedig itt van... Mellette az a Vadász, akinek csak a neve is elég arra, hogy felidézze akár­ki előtt is a vörösbőrüek és sápadtarcok ha­lálos harcát, Wetzel gyorsan határozott. Néhány szóval utasította Jóét, hogy vágjon le annyi bölényhust, amennyi befér a zse­bükbe, aztán sietve vezette őt az erdőn ke­resztül. Csak nagynéha álltak f meg egy-egy pillanatra. Nemsokára kiértek a fák közül Nyílt, füves térségen voltak, amelynek má­sik oldalán friss, zöld füvek álltak hosszú sor­ban, jelezve a folyócska útját. A tisztás szé­lén Wetzel körülfigyelt, aztán gyors futásnak eredt. Körülbelül száz yarduyím megállt, kö­rül nézett s újra futni kezdett. A tisztás közepe táján Jóénak kezdett ki­fogyni a lélelizete. Lihegett, de nem maradt el a vadász mellől. Egyszer hátra nézett s látta maguk mögött a hullámzó, lassan ösz- saecsukló fütengeri Közeledtek a tisztás túl­só végéhez. Joe úgy érezte, hogy szétpattan, éles fájdalom vágott az oldalába, vörös fény táncolt a szemei előtt. Mégsem állt meg. Vég­re nem bírta tovább s mipt valami zsák zu­hant le a földre. Néhány pillanat múlva újra föl bírt állni s tovább futott. Elérték a tisztás szélét s a sű­rűségbe rejtőztek- Közvetlen előttük fával be­nőtt földnyelv zöldéit, itt kettévált a folyó s a két ág majdnem ellentétes irányban sietett tovább. Vájjon meg tudták-© előzni az indiánokat? Valószínű, hiszen nagyon gyorsan haladtak. Teste merő viz volt az Izzadtságtól. Wetzel re nézett, alj mellette állt. A vadász széles mel­le kissé gyorsabban emelkedett, és tsülyedl má* jele azonban nem volt rajta a kimerik 'lésnek. Leszerelést és Treuga Deit! — Németem szerint — igy végzi Mussolini cikkét — a világ gondjainak egyik kulcsa a leszerelés. Az államok pénzügyi válságán csak egy tiz-tizenöteeztendős Treuga Del könnyíthet. Csak ez adhat módot a nemzetek­nek arra, hogy a háború nyomán kerekedett nyoma fertő helyzetből szabadulva, újból láb- raálljanak. Kétségtelen, hogy a világforron­gásban más faktorok játszanak igen nagy szerepet, de az is kétségtelen, hogy a lesze­relés súlyos pénzügyi terhektől való szaba­dulást jelentene, oly terhektől való megköny- nyebbülést, melyeket a gigantikus fegyveres apparátusok fenntartásának kényszerűség© va-rr az államok nyakába. Katasztrófa érte a Eremen óceánjáró postarepülőgépét Newyork, október 7. A Eremen óceán járó gőzös posterepülőgépét tegnap tragSkius végű baleset érte. A repülőgép a tengerbe zuhant és bár a közeli világítótorony őre hallotta a repülő segélykiáltásait, az éppen akkor beálló apály le­hetetlenné tette a segélynyújtást. Az iszapos, po- c&olyág talajon ugyanis teljességgel lehetetlen lett volna eljutni a lezuhant gép roncsaihoz. Midőn a reggeli óráikban megjött a dagály, a feze- reoceéfieoül járt repülők segélyfciáltáeaí már nem iaHaxe®<Mtak. Minit utólag kitűnt, a newyortd ée kanadai meteorológiai állomások tegnap délelőtt sziikraMvíiratban figyeltm entettök a Erem ént, hogy az időjárás ködös és vdraroe lesz, a poetarepülcgé­pet tehát nem tanácsos kibocsátani. London, október 7. Halifaxi jelentés szerint ha­lászbárkák rátaláltak egy aeroplán romjaira és na­gyon valószínű, hogy a Bretnen szerencsétlenül járt postarepülőgépéről van sző. Közelebbi részleteket még nem jelentenek. Sünvádi eljárás indul Slanina dr. lássál rendőrorvos ellen Kassa, október 7. (Kassai szerkesztőségünk telefon jelentése.) Barna Arnold dr. ügyében ma délután befejezték a tairakűhallgatáEOkát. Min­den valószínűség szedőt mindkét letartóztatott orvost rövidesen szabadlábra helyezik, az eljá­rás azonban tovább fog folyni ellenük, mégpe­dig Perük dr. ellen magzatefixa.tj táeban való büurászeeeég, hamis eskü ée hivatalos hatalom­mal való visszaélésre való fölibujtás ciánén, Barna dr. ellen pedig gondatlanságból okozott emberölés éa magzatelhajtás kísérlet© miatt. Az ügynek a Perlik-féle me! fékhajtása a súlyosabb, mert hiszen példátlanul áll a kriminalisztikában, hogy egy boncoló orvos bűnrészese legyen a* általa megállapítandó bűncselekménynek. Az ügyészség ugyancsak bűnvádi eljárást indított Slanina dx. rendörorvos ellen is, mivel az a gyanú, hogy ő tüntette el a Perük dr. által ki­állított orvosi bizonyítványt, újabb megerősí­tést nyert. Slanina dr. ellen az ügyészség hiva­talos hatalommal való visszaélés címén foly- , tatja az eljárást. — Alán elmentek — mondta aztán Wetzel. — Elkéstünk. Csak azt tudnám, melyik irányban haladnak tovább! — Elkéstünk? — kérdezte Joe. — Igen. A sűrűségbe mutatott. A bozótban bosszú, fekete gödörféle hely látszott, mintha valami fatörzs feküdt volna ott, amit kiemeltek. Vadul futkostak a sza­baddá lett helyen a megzavart hangyák, fér­gek, mindenféle bogarak. — Konoé volt iderejtve — magyarázta Wet­zel. — Azon mentek tovább. Most meg kell próbálnunk, hogy megállapítsuk, merre felé vannak. Szedj fel egy marék kukacot innen s menj erre a parton, de vigyázz, ki ne dugd fejedet a sűrűből. Én a másik irányban lopó- zom. Nézz körül, nem látsz-e a vizben piszt­rángot. Néha dobj egy-egv kukacot a folyóba. Aztán majd gyere ide. En lefelé megyek a másik ág irányában. Meglátjuk, mit. monda­nak el nekünk a halak az indiánokról. Joe nem értett© a dolgot, de engedelmes­kedett. Egy marok kukaccal megindult a par­ton, óvatosan a bozótba húzódva. Néhány percnyi bujkálás ulán letérdelt a viz mellé és belevetett egy férget.. Kis, sárgahasu halacs­ka kapott utána. Pisztrángot nem látott sehol. Feljebb haladt. A mély viz tiszta volt és át­látszó. Egyszerre észrevette, hogy az ©gyík hatalmas kő árnyékában ezüstös-pikkelyü, .jókora hal pihen. Bedobott egy kukacot a víz­be. A kukacot elkapta a viz sodra, sértetle­nül úszott tovább. Még egyet engedett be * folyóba, közvetlenül a nagy kő fölött. A piszt­ráng meg sem mozdult, pedig látnia kellett a férget, mert nagy, kerek szemei fölfelé me­redtek. A harmadik ínycsiklandozó falatot sem kapta el Joe végre is megunta a dolgot ős visszafelé indult. —- Semmit sem láttam — fogadta őt Wet­zel. — Hát te? — Egy pisztráng van odafenn, nagy kő mellett," de nem kapta el a kukacot, akáir- mennyire kínáltam neki. ... Úgy? Nem kapta el? — kérdezte fel­csillanó szemmel a vadász. - Mit gondohw, miért? EolytatfufcJ

Next

/
Thumbnails
Contents