Prágai Magyar Hirlap, 1931. október (10. évfolyam, 223-248 / 2740-2765. szám)

1931-10-23 / 242. (2759.) szám

MB* nSkmunU 112 oftfal

M. 242. (2759) szára Pélt&ek 1931 október 23

Előfizetési ér: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 KC; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki A képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több Egyei iiám ára 1*20 Ki, vasárnap 2.—Ki

A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok

főszerkesztő politikai napilapja PELELÖS szerkesztő DZURÁNYl LÁSZLÓ FORGÁCS GÉZA

Szerkesztőség: Prága ün Panská ulice 12, 11, emelet. — Telefon: 30311, — Kiadóhivatal: Prága 11, Panská ulice 12. Ul. emelet. Telefon: 34184,

SÜRGÖNYÖM: HIRLflP, PRAHH

„Mitteleuropa"

Amióta Naumann Frigyes német birodalmi képviselő világhíres könyvében felvetette Középeurópa eszméjét, amelyet különösen a háború idején propagáltak nagy hévvel, azóta sem tűnt el a középeurópai probléma a politikai és gazdasági aktualitások sorából. Folyton újabb és újabb formában jelentkezik, majd politikai egyesülés, majd vámszövetség, majd preferenciáiig vámok biztosításának jegyében lép fel, állandóan diskusszió tárgya, nincs jelentősebb államférfi, közgazdász, szociológus, aki valamelyes Mitteleuró- pa-koncepción ne törné a fejét s most leg- ujabban a kormánynyilatkozat során Benes expozéjából érezzük ki, hogy Csehsz'ovákia külügyminisztere is ilyen koncepción töri a fejét. Hogy ped:g ezzel előrukkolt, az amellett bizonyít, hogy a terv már készen van, a kontúrok kibontakoztak és az eszme megérett arra, hogy a közvélemény elé dobják, hadd rágódjék rajta és hadd barátkozzék meg azzal a gondolattal, hogy az idők követelményei között benne van Középeurópa egészséges reorganizációjának kérdése.

Ma az államok külpolitikáját minden tekintetben gazdasági kérdések irányítják s a gazdasági szükségletek a nagy krizis idején, melynek világtörténelmi mértékeit csak a jö- vö történetirása fogja felmérhetni, az érzelmi momentumokat is háttérbe szorítják, ami azt jelenti, hogy a szív politikájával szemben az ész politikáját kell folytatni és a gyakorlati szükségességek irányába kell igazodni. Benes megformulázásában azt a tételt halljuk, hogy a szükség olyan nagy ur, amely legyőzi az érzelmi politikát és együttműködésre kényszeríti azokat is, akiket különben mélyen gyökerező érzelmi ellentétek választanak el. A tétel ilyen megformulázása kissé túlságosan materiális, megfelel Benes történelem-bölcseleti szemléletének és mi úgy hisszük, hogy minden egészséges és tartós politikai koncepciónak az érzések őszinteségén kell alapulnia, de el tudunk képzelni olyan ideiglenes megegyezéseket is, amelyekben fogcsikorgatva ülnek a fehér és zöld asztal mellett a szimbiózis valamilyen formájára felek. Ám nem hallgathatjuk el, hogy Benes külpolitikájának, nemkülönben a csehszlo\7ák kormányzat belpolitikájának nagy része volt abban, hogy Középeurópában nem alakulhatott ki a bizalomnak az az atmoszférája, amely egy eredményes Mitteleurópa-koncep- ció szilárd bázisául szolgálhatna. Ha a csehszlovák külügyminiszter figyelmesen elolvassa a külföldi lapoknak expozéjához fűzött kommentárjait, megállapíthatja, hogy mekkora bizalmatlansággal fogadják az ő kezdeményezését az elsősorban érdekeltek. Nem hiába hangoztatták a középeurőpai viszonyok alapos ismerői a lelki leszerelés fontosságát, mint a fizikai leszerelésnek és a nemzetek közeledésének nélkülözhetetlen alapfeltételét, egiy ilyen koncepció aktualitása alkalmával tapasztaljuk aztán, hogy mennyi mulasztás, sőt vétek történt.

Egy másik negatív szempontból is értékes és tanulságos az uj koncepció, mert bizonysága annak, hogy a felelős államférfiak is elismerni tartoznak, hogy még most, a békekötés utáni tizenharmadik évben sincs rendben a megbontott Középeurópa, hogy azok az intézkedések, amelyek az uj Európa alapjait rakták le, felületesek és hiányosak, rajtuk ezilárd épület el nem képzelhető. Szüfaségsze- rüleg ei fog következni az az idő, amikor az összes európai problémák őszinte és nyílt megtárgyalása elengedhetetlen szükségesség lesz. Erre is céloz a külügyminiszter, aki a leszerelési konferenciában látja azt a világ- áörténelml jelentőségű fordulópontot, ameJf t

Benes expozéiénak kritikéla a szenátus külügyi bizottságában

A külügyminiszter zárszava a képviselőhöz külügyi bizottságának ülésén — A külügyminiszter visszavonja a „bairatoiódásrőr* mondott állítását

dósét illeti, a hágai döntőbíróság határosaPri**, október 22. A szenátus 'külügyi bizottsága ma délelőtt megkezdte a kül- üiguminiszter expozéja feletti vitát. Az első szónok H eltér német szociáldemokrata volt, aki kijelentette, hogy a legutóbbi fél év alatt történt események a magánkapi- t&litsta gazdálkodás végét jelentik, mert a kapitalizmus a legfontosabb szociális problémák megoldásánál bebizonyította tebe- tetlemségét. Egyetlen kiútja talán az, hogy átmenetileg áttérnek az államkapitalizmusra, amihez pártja készségesein nyújt segédkezet. A szocialista pártoknak éa a németeknek a kormányban való részvétele nem merül ki csak abban, hogy ez célszerű ímegtalkaritást jelent, ez ellen ő, mint szocialista és mint német tiltakozna. Egy oly országban, mint Csehszlovákia, lehetetlen ■tartósan i műm írások és a németek nélkül vagy a munkások és a németek ellen kormányozni. Mindkét rétegnek a kormányban való részvétele bel- és külpolitikai szükségesség,' de a németeknek a kormányban való részvétele feltétele egyúttal annak is, hogy

ia nemzdti öiilk ármányzaít alapján rendezzék a nemzetiségi problémát

s ebben a kérdésben a külügyminiszter lehetne az a faktor, aki aktive .kezdeményezhetné a nemzetiségi kiegyezés politikáját. Ami a német-osztrák vámunió kértával gyengítette tekintélyét. A lefegyverzés kérdésében kívánatos volna, ha Csehszlovákia a tényleges szolgálati idő és a katonai költségvetés leszállításával jó példával járna elől.

Fásse'k cseh nemzeti demokrata véleménye szerint a legutóbbi időben a nemzetközi kereskedelmet igen sok baj sújtotta és ezen még a népszövetség sem tudott segíteni.

Egyes állam óik me^eigyetzés'féeSt kötm^

Csehszlovákia bevonása nélkül.

Hiányzik az .egységes terv, amelynek alapján eredményes kereskedelempolitikát lehetne folytatni.

Krejosi cseh szociáldemokrata szenátort kielégíti a miniszter expozéja te azért nem fogja fel oly optiimisztiku'san a helyzetet, mint a miniszter.

Sláma cseh iparospárti ugyancsak nem látja oly rózsás színiben az európai helyzetet, mint Benes.

Koválik szlovák néppárti a konkrétumok hiányát kifogásolja az expozéban, a lefegyverzés kérdésére vonatkozólag is ‘konkrét javaslatokat és felvilágosításokat kér a külügyminisztertől.

Haiken kommunista panaszt emel az ellen, hegy azoknak a munkásoknak, akiknek Szeyjétoroszország munkaalkalmat biztosit, nem adnak útlevelet.

Módiiig e<r német keresztényszooiálista

kijelenti, hogy az expozé tulajdonképpen semmit sem tartalmaz, csak közismert dob gokat sorol föl.

Iía Németország uom lett vcflma kénytelen rruinrJan eill e ms zolgálifca'tás nélkül jó- vátéteti'JTtet fizetni, úgy a világ ma nem került volna ilycía lehetetlen viszonyok (közé,

A népszövetség nagyon sokat vesztett erkölcsi hiteléből. Egyrészt gazdasági téren nem tudott praktikus eredményt elérni, másrészt elvesztette tékinté’yél a japán-kinaí konfliktusban, a politikai konferenciák monopóliuma megrendült. A nemzetközi bíróság a vámunió ügyében hozott döntésével szintén elvesztette tekintélyét Hogy Csehszlovákia jobb helyzetben van, mint más ország, ezt természeti kincseinek köszönheti, de

még jobb helyzetben lehetne,' hogyha a költségvetést ötször annyival szállítanák le, mint amennyinél már leszállitoliák. Különösen a hadügyi költségvetést kellene csökkenteni. A Magyarországhoz intézett barátságos szavak kissé későn érkeztek.

A kisantant gazdasági kiépítéséhez az agráriusok soha sem adhatják hozzájárulásukat, mert ez az egész alakulat tulajdonképpen csak mesterséges és a három országnak küaz összes európai kérdéseket fel fogja göngyölíteni. Igen, az a konferencia lesz az uj Európa próbaköve és ennek sikerétől, vagy kudarcától függ az európai négyszázötven milliók sorsa.

Addig is egy uj középeurópai koncepció kontúrjait bontogatja Benes. Ha a krízis évének nagy politikai eseményeit áttekintjük és felmérlegeljük a tényeknek súlyát és erejét, akkor Benes Középeurópa-plánumának lényegét a következőkben foglalhatjuk össze: Az ő elképzelésében a kisantánt az a tengely, amely körül minden középeurópai szervezkedésnek ki kell kristályosodnia és Benes szerint éppen most a gazdasági egyensúlyi helyzetből való kizökkenés idején alkalmas a kisantánt szervezete arra, hogy szomszédjaival őszintén és lojálisán együttműködjék. Ez a tétel tehát világosan mutatja, hogy Benes koncepciója teljes egészében a Quai d‘Orsay középeurópai tervéhez alkalmazkodik. Az a gondolat, hogy a kisantantot kell megtenni az uj Középeurópa kristályosodási pontjává, ha egyelőre nem is politikai értelemben; hanem inkább gazdasági együttműködés terén, a francia külpolitikának kedvenc eszméje. A francia politika biztos a kis- antantban és reméli, hogy pénzügyi tulsulyá va] a kiisantanttal rivalizáló és esetleg más érdekszférába gravitálő államokat szintén befoghatja a maga érdekeinek szolgálatába.

Most, hogy Genfben eltemették a német- osztrák vámuniós tervet, Benes rögtön előáll a fórumon uj tervével. A német-osztrák vámszövetség terve szintén középeurópai gondolat volt és kezdeményezői szintén kibö- vithetőnek tartották, amennyiben kíván átesni: mondották a kisantant államainak, Lengyelországnak és Magyarországnak csatlakozását. Ám ennek a tervnek buknia kellett, mert Németországnak biztosított volna jelentékeny szerepet Középeurópa reorganizációjában.

Felülemelkedve a germanofohia és germa- nofilia szubjektív érzésein, mindem objektív embernek el kell ismernie, hogy a német birodalom a maga hatalmas, jelenleg ugyan megbénult, de Európa kára nélkül állandó tétlenségre nem kárhoztatható gazdasági ere jével, a mezőgazdasági terményekben mutatkozó nagy szükségleteivel, túlnyomó iparával, organizációs képességeivel, egész geopolitikai helyzetével elsősorban arra hivatott tényező, hogy Középeurópa reorganizációs munkáját végezze. Sajnos, az uj Európában ott tartunk, hogy a Balkán nyomult fel északra, nempedig az európai kultúra és civilizáció tört magának utat az égéi tenger partjáig. Az eltelt másfél decennium sok bizonyságot szolgáltat afelől, hogy Középeurópa és a Balkán mennyire nélkülözi a német reorganizációs munkát. Németországnak ehhez minden készséges adottsága megvan, csak egyet lemegy tényezője hiányzik, a pénz, a maí gazdasági viszonyok és hitelválság közepette pedig ez a legfontosabb elem. Természetes teháJt, hogy az idegem támogatásra szorult Ausztriának és Németországnak meg kellett hátrálnia és igy Németország belátható időn túlra kikapcsolódott a középeurópai reorganizációs munkából. A francia politika kívánja ezt a reorganizációt végrehajtani és Benes ennek a politikának az eszköze.

Az annakidején sokat hangoztatott dunai konföderáció is francia eszme volt. A fogalmat most. számkivetették, Benes expozéjában nyíltan meg is tagadja, a francia szellemben megalakított konföderációs eszme azonban megmaradt. Vagyis olyan Középeurópa szülessék, amely az Anschlusst végleg megakadályozza és a dunai országoknak a német birodalom felé való gazdasági és kulturális kapcsolatait kiegyenlítse.

Ennek a tervnek megvalósítására készült tehát az uj középeurópai koncepció, amelyet most Benes, mint Franciaország ügyvédje, a prágai parlamentben propagál. Benes ugyan szükségesnek tartja a három európai nagyhatalomnak, Franciaországnak, Németországnak és Olaszországnak megegyezését a középeurópai kérdésben, jól tudja azonban, hogy a Lengyelország és Belgium által is támogatott Franciaországé lenne a túlsúly és az ilyen értelemben kialakult Középeurópában Csehszlovákia játszana a primhegedün. A három nagyhatalom megegyezne középeurópai gazdasági érdekeiben s valószínű, hogy ebben a megegyezésben Németország húzná & a legrövidebbet, mig a politikai túlsúly teljesen Franciaország kezében volna.

Ezek Benes Középeurópa-koncepcíójának kontúrjai, amely koncepció csak azáltal vált lehetségessé, hogy a dezorganizált és Benes által is demoralizáltnak mondott Középeurő- pa oly súlyos gazdasági és ennek következtében lelki válságba jutott, hogy az Ézsau lencséje igen hatékony diplomáciai eszköznek ígérkezik. Más kérdés azonban, hogy a szükség által kikényszeritett formációk, amelyekből hiányzik az érzelmek őszintesége és a sziveknek harmóniája, tartós életű lehet-e és meghozhatja-e azt a konszolidációt, amely végre biztositbatná a jobb jövőt Középeuró- pa sokat szenvedett népeinek.