Prágai Magyar Hirlap, 1931. október (10. évfolyam, 223-248 / 2740-2765. szám)

1931-10-21 / 240. (2757.) szám

[\f> ^ Kai számunk W or«fal ívf. 240. (2757) szám * Slfirda - október Előfizetési ár: évente 300, félévre 190, negyed­évre 76, havonta 26 Ké; külföldre: évente 650, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kt A képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több Egyes szám ára 1.20 K£, vasárnap 2.—Ké, A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok FŐSZERKESZTŐ politikai napilapja. FELELŐS SZERKESZTŐ DWRANYl LÁSZLÓ FORGÁCÜ GÉZA Szerkesztőség: Prága IU Panská ulice 12, B. emelet. — Telefon: 30311. —:Kiadóhivatal; Prága IL, Panská ulice 12. 111 emelet. Telefon: 34184. SÜRGÖNYÖM: HÍRLAP, PRAHA A külügyminiszter expozéfát a hoz épeurópai kérdések dominálták Benet: Érdekünk, hogy Ausztriának és Magyarországnak jól menjen dolga A külügyminiszter optimizmussal ítéli meg a köztársaság gazdasági és politikai helyzetét — A középeurópai együttműködést csak a háború utáni uj adottságok szellemében tartja megoldhatónak Edison és Laval (sp.) Prága, október 20. Amerikát a napok­ban két nagy esemény rázza fel abból a ve­szedelmes letargiából, ahová a krizis, a meg­bénult ipar, kereskedelem és földművelés, a holtpontra futott pénzügyi élet, a prosperity csődje és a munkanélküliség taszították: Edi­son halála és Laval washingtoni látogatása. Az idők és az események kommentátora, ha akarná, érdekes párhuzamot vonhatna e két esemény között: az első Amerika legdiadal- masabb korszakának szimbolikus befejezését jelenti, a második talán egy fura és váratlan éra kezdetét, amelyet a megfordított Moniroe- elv alkalmazásával jellemezhetnénk. Uncle Sam büszkesége megtörött, a dollár nem fénylik többé elérhetetlen magasságokban a földi valuták fölött, s míg a valódi Monroe- elv gőgösen kimondja, hogy Amerika nem tűr idegen beavatkozást, ma az Uniónak kénytelen-kelletlen meg kell barátkoznia Franciaország aranydiktaturájával, sőt kérnie kell az európai hatalmat, hogy pénzügyi be­avatkozásával és engedékenységével mentse meg a dollárt a font sorsától. Az elmúlt hó­napban 650 millió dollár értékű arany ván­dorolt Newyorkiból Pórusba. Franciaország a napokban az angol font áresésénél szenve­dett veszteségeire hivatkozva, fölmondta Amerikában lévő 600 millió dolláros rövidle- járatu kölcsöneit, s ha ezt az összeget kivon­ná az amerikai piacról, kétséges, vájjon Ame­rika kitarthatna-e aranystandardja mellett. Láváit azért hívták meg Amerikába, hogy e kölcsönök sorsáról tárgyaljanak s a franciáikat legalább az összeg felének meghagyására bír­ják. Laval nagy kegyesen megígért mindent, de enedékenységét bizonyos politikai feltéte­leikhez kötötte. Washingtonban most e felté­tetekről fognak tárgyalni. Amerika mint kérő féL, Franciaország miint ajándékozó és feltéte­leket szábó nagyhatalom. Tempóra mutantur. Edison temetésén az amerikai nép busán fog asszisztálni. Nemcsak a nagy feltalálónak ■szól a szomorúság, nemcsak a menlóparka va­rázslót búcsúztatják, aki elővarázsolta a mo­dern Amerikát és legyőzte Európát, hanem kissé önmagának is, az amerikai népnek, mert sokan vannak az Újvilágban (a demok­raták nyíltan kimondják), akik váratlan le törést, Roosewelt, Coolidge és Hoover ál­maiból való hirtelen fölébredést látnak a leg­utóbbi hónapok eseményeiben, fölébredést abból a gyönyörű álomból, amelyben úgy tűnt már, hogy a fiatal nép eléri az emberi tökéletesség, boldogság és jólét teljét. Edi­sonnal sírba száll ez a csodás korszak, sirba száll a szerencse, a biztonság, a siker. Laval- lal uj jelenség köt ki a newyonki Batterie- nél: a függés, a megalázkodás és a gőgös elvek feladásának korszaka. Ki hitte volna ezt néhány esztendővel ezelőtt? Hol történt a hiba, hol volt a nagy tévedés a kalkulációban, 8 mi okozta, hogy az amerikai pénzügyek az első igazi viharban ugyanolyan esendőnek bi­zonyultak, mint bármilyen más lenézett euró­pai pénzügy? A franciák most máskép jönnek Ameriká­ba, mint százötven évvel ezelőtt, az amerikai szabadságharc és a yorktowni csata idején, amelynek jubileumát most fogják megülni az Unióban. Akkoriban La Fayette és Roóhem- beau megsegítették Franki in Benjámint az angolok ellen, vájjon él-e még a testvéries­ségnek és a barátságnak régi szelleme? A háború befejezéséig az Unió és Franciaország jó viszonyát semmi sem zavarta meg, sőt az amerikaiak 1916 körül kötelességüknek tar­tották, hogy lovagiasan visszaaoják a kölcsönt és a hajdani francia marsalok mintájára meg­segítsék a megszorult Franciaországot. A kölcsönt valóban visszaadták, de a testvéri érzés megszűnt. Azóta a íriaiick-amerikai vi­Prága, október 20. Benes külügyminiszter ma délelőtt a képviselőbáz, délután pedig a szená­tus külügyi bizottságában expozét mondott. A terjedelmes expozét azzal kezdte, hogy ma jog­gal állítják azt, hogy a mai külpolitika túl­nyomó részben gazdasági és pénzügyi jellegű. A csehszlovák külpolitika mindig nagy figyel­met fordított a kereskedelmi, gazdasági és pénzügyi politika kérdéseire. A mai helyzet annyival támasztja alá ezt a tényt, hogy Európa és a világ súlyos nemzetközi gazda­sági és pénzügyi depresszióba Jutott Csehszlovákia külpolitikai helyzetéről szóló mai jelentése — mondotta a miniszter — éppen azért elsősorban ezekre a tényekre lesz tekter tettel. Körkép a világgazdaságról A miniszter behatóan ismerteti az ezévi poli­tikai és gazdasági eseményeket, igy sokáig idő­zik a vámunió tervénél, a Briand-féle Európa- tervnél s végül a Hoover-tervnél. Szerinte a válsági jelenségek az angol aranysztenderd megszüntetésében érték ei kulminációs pont­jukat. Az eddigi gazdasági depresszió jelenségeihez egy újabb mozzanat járult: a pénzügyi válság, amely a nemzetközi pénzügyi organizációk munkájában nagy zökkenést idézett elő. Ezt a krízist pénzügyi szempontból általában a kö­vetkező momentumokkal lehet jellemezni: A világ a háború utáni első tiz esztendőben túlzott energiával feküdt neki a termelésnek és kereskedelemnek, mindenütt óriási ipart létesítettek s minden ál­lam ki akarta fejleszteni nagyiparát. Egyes tár­sadalmi rétegek hozzászoktak a konjunkturális élethez és ehhez mérten rendezkedtek be ki­adásaikban és bevételeikben. A városok, köz­testületek, társaságok, bankok, politikai pártok és államok is ebben a szellemben állították ösz- sze költségvetéseiket. A hitelrendszer óriási méreteket öltött. Adósságot csináltak azon elő- f öl tevésben, hogy a pillanatnyi állapot tartós lesz. Nem számítottak válságra és a konjunk­túra sülyedésére. A nemzetközi verseny, a gazdasági protek­cionizmus a lehetetlenségek határáig élese­dett s az ipar racionalizálása következtében 1929- ben elkövetkezett a túltermelés állapota és ez­zel megszűnt a konjunktúra. így következtek be a mai válságnak jellegzetes konzekvenciái: az egyes államok kereskedelmi és fizetési mérlegei veszélyben forognak, egyes államok vagy el vannak adósodva, vagy pedig gaz­dasági vállalkozásaik, bankjaik rossz, hely­telen gazdálkodás következtében megrendí­tik az egész állam gazdasági életét. Az élete ztenderdet fokozatosan le fog kelleni csökkenteni, az egyedek, a községek, a köztestületek és az államok költségvetései olyan terhesek, hogy azokat tovább tartani lehetetlen. szony egyre rosszabbodott és a kölcsönös ma-1 laise a napokban érte el tetőpontját, amikor Hoover németbarát moratóriumával beleszólt Franciaország politikai kártyajátékába, mire Paris általános offenziváit hirdetett a dollár ellen. Ma megteheti, a pénzügyi helyzete jó és az a hallatlan erőfeszítés, amivel a francia A költségvetések gyors és rohamos csökken­tése azonban az egyes családok, községek, köz­testületek és államok pénzügyi gazdasági és szociális életének válságára vezetnek. Politikai nyelven szólva, ez idézi elő a politikai, párt-, osztály- és álamkonfliktusokat. — Az én véleményem az, hogy egy olyan szintézist kell találni — mondja a miniszter —, amely az egyik oldalon a takarékosságot vezeti be, a másik oldalon viszont olyan gaz­dasági, pénzügyi és szociális politikát kezd, hogy azzal a lakosság egyes osztályainak szociális különbségeit kiegyenlítsék s ezen az evolúciós utón kell kialakulnia az igazi szo­ciális haladásnak. A nemzetközi helyzetről a köv,j|^g^iérkget állitja föl: A gazdasági s pénzügyi átmenet és átalakulás idejét éljük, amikor a nemzetközi és a világgazdálkodásnak uj formáit keressük, miután a mai nemzeti és nemzetközi gazdasági rendszer már ki nem elégítő. Ez a fejlődés a különböző államokban külön­böző stádiumban van. Egyes európai ipari államokban már meglehetősen előre haladt, másutt még alig hagyták el a régi liberalisz- tikus alapot, egyes államok a magánkapita­lizmus rendszeréről áttérőben vannak az államkapitalizmusra, Olaszország a korpora- tiv rendszerben keresi az uj utat, Oroszország védi szovjetrendszerét, végül Franciaország­ban és minálunk strukturális és organikus okokból a haladás utján mozgunk és pedig a demokratikus politika, gazdaság szociális teó­riáinak szellemében. A másik megállapitás, amit főleg a pénzügyi szakemberek mondtak ki, az, hogy most a konjunkturális periódus hatása alatt a családok, községek, köztestületek és álla­mok erejükön felül élnek. Ez kifejezésre jut abban w, hogy valamennyien eladósod­tak és az egész világ tele vám adóssággal. Egyes államokban ez igen komoly jelenség és — Az egyes gazdasági és szociális rétegek közötti különbségek — mondja Benes miniszter —• nálunk sokkal kisebbek, mint másutt. A vá­rosi és a falusi lakosság között úgyszólván megvan a jó egyensúly. A respublikának aktiv kereskedelmi mérlege volt és van, továbbra is olyan kereskedelempolitikát fog folytatni, hogy ezt az állapotot fönntarthassa. Csehszlovákia, mint állam, továbbá az autonóm testületek, a bankok és magánosok aránylag nem csináltak nagy adósságokat a külföldön, úgyhogy emiatt i polgár az elmúlt években összeharácsolta a 1 világ aranyát, — ez a csata valóban fölért egy verdiim vagy máméi diadallal — az el- könnyelmüsködött amerikai közgazdasági éle­tet térdre kényiszeritette. Edison meghalt, Laval megérkezett. A prosperityuek bealko­nyult ős a francia miniszterelnök tárgyalni a szakemberek hiába törik a fejüket azon, miképpen lehetne ebből az állapotból kijut­ni. A harmadik megállapitás az, hogy a nemzetközi gazdaságban egyelőre na­gyobb fellendülés nem várható, a válság el fog húzódni s bizonyos ideig az államok kénytelenek lesznek önmaguk ere­jéből segíteni magukon; csökkenteni kiadásaikat, védeni a kivitelü­ket s belföldi bevételi forrásaikat úgy sza­bályozni, hogy passzív fizetési mérlegükből kijuthassanak. Lehetséges, hogy egyes helyeken kísérletek fognak történni oly irányban, hogy visszatér­jenek a régi kereskedelempolitikai formák­hoz, melyek közvetlenül a háború után voltak szokásban: a kompenzációs rendszerhez, a kontingentáláshoz, az eddig megengedett pénzügyi operációk korlátozásához, a valutát és devizát védő intézkedésekhez. Végül is Valamennyien visszatérünk az egyetlen le­hetséges politikához, az együttműködés és szolidarUás nemzetközi politikájához. amely egyedül képes a világot a mai nehézsé­gekből kivezetni. Csehszlovákia és a világválság A miniszter expozéja további részében Csehszlovákiának a világválsághoz való hely­zetét ecseteli. A köztársaság helyzete gazda­sági és politikai szempontból szerinte nem olyan súlyos, mint más államoké. Van­nak ugyan nehézségeink — úgymond — azonban gazdasági és pénzügyi föltételeink s ezzel kapcsolatban politikai életünk bi­zonyos értelemben sokkal kedvezőbb, mint másoké. Reméljük, hogy a nemzetközi gazdasági és pénzügyi helyzet következményei bennünket nem fognak olyan fájdalmasan érinteni, mint más államokat. passziv fizetési mérleg veszedelme nem fe­nyeget. Éppen ezért nem kell félnünk attól, hogy a külföldön elveszítjük a rövidlejáratu hitel lehe­tőségét, sem pedig a saját tőkéinket. Mindez biztosítéka annak, hogy a mi valutánk szilárd marad s az a veszedelem, amelytől egyes államok fél­nek, a mi pénzügyi életünket egyáltalában nem veszelvezteti. Ezt elsősorban annak a javára kell írnunk, hogy gazdasági életünk egészséges, hogy valutánkat a háború utáni első években jött. Vájjon a személyes érintkezés megoldja-e a két nemzet közötti csendes, de szívós, dip­lomatikusan lebirt, de alapjában véve mér­ges ellentéteket és a két leggazdagabb ország megköti azt az esedékes és várva várt meg­egyezést, amely az egész világnak üdvére szolgálhat? Optimista gazdasági és politikai szemlélet

Next

/
Thumbnails
Contents