Prágai Magyar Hirlap, 1931. október (10. évfolyam, 223-248 / 2740-2765. szám)
1931-10-21 / 240. (2757.) szám
2 EMBMBBIHHiMM—W—W^—BWMil 1931 Mbar 21, tamnmamsjKi'miímmK »®erda. stabilizáltuk, stabilizáltuk a köl teég vetéetioiket éi ha ma le kell szállítanunk a költségvetést, oz teljesen megfelel a mi. adottságainknak, jóllehet még mindig keresni kel! újabb lehetőségeket a további leszállításra. A köztársaság kedvező helyzetének egyik oka abban rejlik, hogy államunk egész kül- és belpolitikája az elmúlt tizenhárom év alatt jól volt vezetve s politikai és gazdasági 'helyzetünket jó! megalapozta. Külpolitikánk, véleményem szerint, eredményesen védte meg a respublika pozícióit, melyeket a békeszerződések számára biztosítottak. Belpolitikai tekintetben a koalíciós rendszer nagy pluszt jelent. A szocialista pártoknak és a németeknek a kormányban való részvétele szintén értékelendő. Ezt különben az egész világ is értékeli. Ott, ahol másként jártak • el, a belpolitika jóval több pénzbe került. Á józan szociális politika kombinálva a me- j tógazdaság józan védelmével, mindez olyan J aktívum, amely rentábilisnak bizonyult. — Politikai tekintetben helyzetünk ugyancsak jobb. A német—osztrák vámunió kérdését szeptemberben Genf elintézte, teljesen respektálva Csehszlovákia álláspontját. Beteljesedett az, amit a képviselöház s a szenátus külügyi bizottságai előtt beígértem, nevezetesen azt, hogy államunk éle térd ekeit mindenütt eredményesen megvédtük. A hágai bíróság döntésében igazat adott a mi jogi álláspontunknak, amikor a német.—osztrák vámuniót összeférhetetlennek minősítette a genfi jegyzőkönyvben foglalt kötelezettségekkel. Ezek a fejlemények azt mutatták, hogy a vámunió, vagy az Ausehluss kérdése nem csak Ausztria, Németország és a mi ügyünk, | sőt nemcsak Középeurópa ügye, hanem egész Európa problémája, amelyben érdekelve van három nagyhatalom. Továbbá meg kell álla* pitanunk, hogy a középeurópai ügyekben semmi konstruktív és pozitív dolog nem intézhető el Németország, Franciaország és Olaszország beleegyezése nélkül és hozzáfűzöm, hogy Középeurópában, amennyiben va* I látni bennünket érint, ellenünk sem lehet esi- | nálni semmiféle pozitívumot, j Tudatában kell lennünk ennek, valamennyiünknek, ez Középeurópa politikájának valamennyi vitás kérdéseire vonatkozik, igy a Habsiburg- kérdésro is, a Középeurópa reorganizálását célzó különböző gazdasági és .politikai és a politikai és gazdasági együttműködés kérdéseire is. Kfiiépfifépa Miseibb államai kénytelenek keresni az együttműködés útját A jelen pillanatban, amikor gazdasági és pénz-’ ügyi nehézségek annyira terhelik Európát és az egész világot, a középeurópai régi bajok még sokkal fájóbbak mint máskor. Hivatkozom tizenhárom éves külpolitikai működésemre, különösen ez 1921- ben mondott parlamenti beszédemre, amelyben a közép európai problémákkal foglalkoztam és először beszéltem a középeurópai politikai és gazdasági együttműködés szükségességéről. Erről való véleményem nem változott meg e eszerint vezettem államunk politikáját. A kisnntanf. amely Géniben legutolsó tanácskozása alkalmából újból hangsúlyozta összetartását, eddigi irányának szilárdságát és ahhoz való hűségét, véleményünk szerint továbbra is olyan konstelláció marad, amely senki ellen nem irányul, sőt alapja lehet valamennyi középeurópai állam együttműködésének és. amely különösen most, a gazdasági zökkenés idejében hajlandó valamennyi szomszédaival! a íeg- őszintébben és a legreálisabb módon együttműködni. Csehszlovákia számára ez döntő jelentőséggel bir. Sfagyarorseággal való kereskedelmi tárgyalásaink kiindulópontul szolgálhatnak a jövőbeli jóviszony* hős. A tárgyalásokon nehézségeket idésnek elő a magyar kormánynak pénzügyi és deviza- óvintézkedései. De kötelességünk jobbot nyújtani Magyarországnak ebben a nehéz időben az együttműködésre, i, Szívesen tesszük ezt és hisszük, hogy ezt a másik oldalon is lehetővé teszik számunkra. Épp a nehéz idők nyomása alatt közelednek egymáshoz a népek, nemzetek és államok. Ausztriához való viszonyunk mindig jó volt s utolsó vitánk befejezése után szükséges ezt hangsúlyoznom. Amá e középeurópai terveket illeti. a csehszlovák kormány nem tartja lehetségesnek, hogy a középeurópai egység bármely régi túlélt politikai és gazdasági formája felújítható legyen. Minden jövőbeli együttműködés számára uj formát kell találni, amely a háború utáni helyzetnek politikai és pszichológiai tekintetben megfelel. Vélemé- : nyünk szerint minden ilyen lojális együttmü- ! ködésré nézve valamennyi érdekelt állam j kormányának megegyezésére van szükség. A .prágai kormány számára ez elsősorban Berlin, Páris és Róma megegyezését jelenti. Végül a parlament számára hangsúlyozni kívánom., hogy nélkülünk és a kisantant nélkül, vagy pedig mi ellenünk, éppen úgy Ausztria vagy Magyaroroszág ellen semmiféle középeuró- pai terv nem valósítható meg és sem ránk, sem pedig más középeurópai államra nem lehet semmiféle ilyen tervet rákényszeríteni és hogy a mi kormányunk csakis az együttműködés azon formája mellé állana, amely a mi államunk és nemzetünk érdekeinek megfelel. Ezzel szemben azonban azt is kell hangsúlyoznom, hogy a mai nehéz időben Középei! répa kisebb államai kénytelenek keresni az együttműködés és a közeledés útját s félre kell tenniük azon politikai terveiket, A népszövetség pénzügyi bizottsága a hét végén dönt Magyarország pénzügyi megsegítése kérdésében November első hetében hívják össze a magyar képvíseiőbázat Budapest, október 20. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése,) A népszövetség pénzügyi bizottsága ma a. jegy bankkal összefüggő kérdéseket vitatja meg. A tanácskozás egész napon át tart. Az Est arról értesül, hogy a bizottság döntése a Magyarország pénzügyi megsegítését illető javaslat dolgában a hét végére várható. Budapest, október 20. (Budapesti szerkesztőségünk teleí'onjelentóse.) Félhivatalosan jelentik: A magyar kormány súlyt helyez annak a megállapítására, hogy a külföldön az elmúlt napokban elterjedt különféle hírek amelyek annak a vizsgálatnak eredményével függnek össze, amit a népszövetség pénzügyi bizottsága Magyarország pénzügyi helyzetét illetően lefolytat —, nem voltak aulonzátva sem a magyar kormány, sem a népszövetség pénzügyi bizottsága részéről. Budapest, október 20. (Budapesti szerkesztőségünk telefon jelentése.) A félhivatalos Budapesti Hírlap arról értesül, hogy a képviselőházat november első hetében összehívják. Igazságügyi törvényjavaslatok és a koronaőr választása szerepelnek a Ház napirendjén. nézeteiket és törekvéseiket, amelyek ezt a közeledést eddig lehetetlenné tették és bizonyos európai felforduláls csodájára vártak. A uagyhatalmakmak ezt a közeledést egyöntetűen támogatniok kellene. A háborúul áru Európára nézve végzetes az, hogy uUranacionalista párt-, vagy személyi okokból gyakran agyonpolitizáltak olyan dolgokat, amely bajokat el lehetett volna és el kellett volna körülni. Ebben az értelemben az érdekelt politikusok leszűrhetik a tanulságot. Számunkra egészen természetes, hogy lm a körülöttünk levő államok tartósan gazdasági válsággal küzdenek, akkor magunk sem tarthatjuk magunkat olyan sokáig, ahogy ezt kívánnék. Érdekünk, hogy Ausztriának és Magyarországnak is jól menjen a dolga, ezért azt mondom, hogy szükségünk van tervre és programra s nem szabad, hogy bármi tekintetben meglepetés érhessen bennünket. A külügyminiszter beszéde befejező részé- beu .a lefegyverzés problémájával foglalkozik. Majd rámutat arra. hogy Csehszlovákia és Franciaország viszonya továbbra is ugyanolyan jó, mint volt, Olaszországgal kapcsolatban megjegyzi, hogy Csehszlovákia mindig respektálta Olaszországnak európai nagyhatalmi helyzetét. A Németországgal, Lengyel- országgal, Angliával való viszony továbbira is változatlanul jó. A gazdasági miniszterek és az egész kormány jóváhagyása alapján a külügyminisztérium elő fogja készíteni a kereskedelmi szerződést célzó tárgyalásokat, a gazdasági miniszterek a legközelebbi jövőben meg fogják szabni ezen előkészítő munka irányvonalait. A miniszter beszédét, azzal fejezi be, hogy a mai nehéz idő-ben kerülni kell minden riasztó magatartást. Az expozé elhangzása után a két külügyi bizottság ülését be rekesztették. A képviselöház külügyi bizottsága szerdán délelőtt fél tiz órakor, a szenátus külügyi bizottsága pedig csütörtökön délelőtt fél kilenc órakor kezdi meg az expozé feletti vitát. 1 szenátus ülése A szenátus ma délután öt órakor ülést tartott, amelyen megkezdte az Udrzal kormányelnök expozéja feletti vitát. A vita ehö szónoka Grosschmid Géza dr. országos keresztényszodoM'Sta párti szenátor volt, aki szövetkezett ellenzéki pártjaink közös klubjának nevében mondott beszédei. Beszédét technikai okokból lapunk legköze lebbi számában ismertetjük. A vita valószínűleg holnap este nyer befejezést. — Megörökítik Heim Pál, a magyar csecsemőgyógyászat megteremtőjének emlékét. Budapestről jelentik: Heim Pál professzor, ki a csecsemővédelemnek is egyik lelkes apostola volt, két évvel ezelőtt hunyt el. Az Orez. Stefánia* Szövetség a professzor emlékének megörökítését határozta el és országos gyűjtés utján biztosította az emlékmű felállítását, Vastagh György szobrászművész már él ig készítette az emlékművet, melyet a professzor halálának második évfordulóján, október 23-án lepleznek le a budapesti Kerepesi-temetőben. Az ünnepi beszédet Csilléry András volt miniszter, a „Heim-emlékalap“ bi- 1 zottságának elnöke mondja. a PiiMtiis Irta: MM ÖRO rordssotta: líosdryné Kéz (42) •— Köszönjük, Girty, de itt fogunk maradni — mondta erős csengésű tiszta hangon- XXL — Jim, jöjj ki kérlek — szólt be Edwards, Wells lakásának az ablakán. Jim felugrott és kiment. Az ajtónál Edwards állt egy indián guhanccal. Wyandot- tör zsbeid fiú volt, könnyülábu, izmos, élénk- szemű. Olajos hártyából óvatosan csomagolt ki egy nyirfakérget, amelyre a következő szavak voltak karcolva: „J. Downs fatisztelendő ségek nek, tisztelettel, öccse él és biztonságban van. Suttogó Szellő mentette meg. Férjéül fogadta. Meneküljenek el a Béke Városából, Pipát és a többieket Girty fellbujtogatta. Zane.“ — Nézd — nyújtotta oda a levelet Jim. Edwardsnaik. — Hála Istennek, Joe él! — Zane... — gondolkozott Edwards. — Igen, tudom már, aki egy wyando't-lányt vett el feleségül... De ez az intés komoly... Pipát és a többieket Girty f elbúj tóga tta... érted ezt? Zane nem irta hiába. — Edwards, gondold meg, mi lelkészek vagyunk. Nem törődhetünk ilyen dolgokkal. Zane ezredes azt mondta, hogy egyáltalán ki ze jöjjünk ide. Wetzel intett, hogy menjünk azonnal a Henry-erődbe. Aztán Girty figyelmeztetett, most pedig levélben intenek ... — Nos?... És... — Nos. ezek a vadászok nem érthetik meg a mi erőnket és a mi hitünket, ami állhatatossá tesz minden veszedelmen keresztül. Engem csak az aggaszt, hogy hátha hiábavaló volt minden eddigi munkánk! —. Ez lehetetlen. Hiszen mennyi lelket mentettünk meg a sötétségtől! Nem szabad eibá torta) a nőd no<J. A wyandot suhanó közben egyenesen és rugalmas test, tar lássál állt mellettük, mint a kiterített ijfcj. Jim oda,fordult hozzá és megkérdezte, uincs-e valami mondanivalója. —• Elmenni.., sok ... fehér ember ... Nap odafent... itt lenni... Felmutatta tiz ujját s többször egymásután ökölbe szorította a kezét, hogy mutassa, mennyien voltaik a fehérek, akikkel találkozott. Ezzel már él is fordult és csakhamar eltűnt a szemük elől. — Mit alkart ezzel mondani? — töprengett Jim, aki azt hitte, rosszul múlott. — Azt, hogy nagy csapat fehér ember közeledik s délre ideérkezik —- mondta Edwards. — Soha nem hallottam még hazudni indiánt, iigy hát jó újságnak vehetjük ezt a közlést. Gyerünk, szóljunk a többieknek. A wyandot fiú jelentése csakugyan igaz volt. Déltájban az indián előőrsök nagy csapat fehér ember közeledését jelezték, ügy látszik azonban, hogy Girty emberei előre várták ezt a hirt, mert a dolog semmi izgalmat nem okozott náliulk. Nemsokára néhány deláwar harcos jelent meg, ákik a fehéreket vezették. Williamson kapitány csapata volt ez, akik a chippewayok ellen voltaik kiküldőé. A kapitány, aki. hosszú éveket töltött már nyugaton, kemény és eldurvult ember volt, akinek szemében álig ért többet az indián, mint akármilyen kígyó. Kiküldetését eredményesen végezte: kipusztitotta majdnem az egész törzset. Most, vissza férőben, Gosihoek ingón merít kereartül, ahol meglepetéssé] értesült arról, hogy valami készül a Béke Városa ellen. Inkább kíváncsiságból jött ide. mint azzal a reménnyel, hogy elhárítsa a vészedéi*, det. A szorongatott misszionáriusok ugv fogadlak őket, mint a megváltóikat. Szállást készítettek nekik, minden lehető kényelemmel és vacsorát is főztek nekik. Edwards végigvezette a kapitány az iskolákon, műhelyeken. A katona arcán óriási csodálkozás tükröződött. — Hát akasszanak fél, ha életemben valaha is képzeltem volna, hogy a vörösök igy tudnak dolgozni! — mondta többször is ogy- méflutári. — Nagyon felizgatott bennünket ez a megszálláshoz hasonló táborozás — mondta Edwards. — Többen figyelmeztettek, hogy jobb lesz elmenekülnünk, de nem akartuk itthagy- ui a helyünket és kötelességünket. Mi a véleménye, kapitány ur, erről a dologról? — Nem gondolnám, hogy magukat, papokat is bántanák. Utálják a keresztény indiánokat. ez az egész. . — Akkor hát miért figyelmeztetei-t bennünket mindenki, hogy meneküljünk? — Mert sohasem lehet tudni, mi lesz a vége a mulatságnak. — És mit fognak tenni a keresztényekkel? Lehet, hogy arra akar ják kényszert feni őket, hogy térjenek vissza a törzsbe. Lehet azonban az is, hogy ezek a derék fickók nem akarnak majd engedelmeskedni, Azonfelül Girtv kijelentette, hogy eltörli itt a kereszténységet. — Csak nem fogják foglyul ejteni a keresztényeket? — Az bizony valószínű. ~ ön is azt tanácsolja, hogy elmenjünk? — Azt. Úgyis a Henry-erőd felé megyek, jöjjenek velünk. — Williamson kapitány, mi nem hagyjuk itt a helyünket. Tegyen Girty, amit akar. — Akkor hamarosan a tűbe fognak, harapni. — Ezt mondta Wetzel is. — Igen? Láttam Wetzelt és Jaek Zanet útközben, hívtam őket, hogy jöjjenek velem, de azt mondták, = sietős a dolguk. Nem tudom, kinek a nyomát hajszolják. Ha Ő is mondta, a kor csakugyan legokosabban teszik, h a hallgatnak az okos szóra. Wetzel nem szokott hiába beszélni. — Há csak emberek lennénk, örülnénk az alkalomnak, hogy biztonságban utazhatunk önnel. De pap létünkre nem hagyhatjuk itt azt a hölyet, ahová minket állítottak. Meddig marad lt?t? Segít nekünk? — Szeretném megvárni a dolgok kifejlődését — • mondta Williamson. Jim közben egy fiatal misszionáriussal kötött barátságot, aki nemrég csatlakozott a kapitány csápatálhofl, mert. menyasszonyát vagy öt hete elrabolták . egy chippeway-telepen. Csüggedten számolt a hiábavaló keresésről és elmondta, hogy egy indián jelentése szerint vagy egy hete egy fehér ember vitt magával az erdőben egy lányt. — Félek, hogy szegény Lucy volt — sóhajtotta John Christy. Jim elmondta az ő fogságuk történetét. Nell kiszabadulását és Ka te szomorú sorsát. —- Lehet, hogy Girty követte el ezt az újabb gyalázatosságot is. — Lehetséges, hogy itt ilyen gyakran megtörtén jók, hogy lányokat rabolnak? — Nagyon gyakran történik meg, de senki sem beszél szívesen róla. Legalább is a ke leti országokban nem. Ha valaki idejön, nem is sejti, mi vár reá. — Ez csakugyan így van. A kivándorló nyugodtan elindul családjával, mindenféle csalogató híreket hall a termékeny földről, a. könnyű gazdagodás lehetőségéről. Mikor azután kiérnek, tiz közül vagy kettő mindjárt elveszti a skalpját, néha még többen is, a feleségüket és gyermekeiket pedig elcipelik. Két éve már, hogy itt vagyok a határszélen és mondhatom, hogy nagy szerencse, ami Nell Wells-szel történt. Soha nem hallottam még, hogy egy lányt meg mén l hettek volna. — De'ha nincs reménye hozzá, hogy megtalálja és visszahozhassa a menyasszonyát, miért csatlakozott mégis a katonákhoz? — Bosszút akarok állni! — mondta a fiatalember és elsötétült az aTca, — Pap létéire? — Pap voltam, szlvveMéiekkel pap, de most már nem vagyok az többé — mondta Jim Christy.. —. Csak a bosszúnak élek. ön még fiatal, tatán egy éve sem él még a nyugat-vidéken. Ezt az időt is itt töltötte a Béke Városának csendjében. Lássa, engem két esztendő vetkőztelek, ki ennyire magamból Igen, szomjazom annak a fehér árulónak a vérót, aki elrabolta a menyasszonyomat. Másképpen nem lehet itt élni. Vagy fegyverrel a kezében védi meg az ember, ami az övó és bosszulja még, ha elvesznek tőle valamid, vagy ménjén vissza, ha nem alkar elpusztulni (Folytatjuk.)
