Prágai Magyar Hirlap, 1931. október (10. évfolyam, 223-248 / 2740-2765. szám)

1931-10-14 / 234. (2751.) szám

1931 október 14, aafrrda. Miért volt feszült a viszony IV. Károly és II. Vilmos között? A német császár környezete rosszszemmel nézte Károly és Zita béhetörekvéseit — A háború érdekes epizódjai Werkmann báró könyvében /i>rxcmA\agíxr.hi rlap! a biatorbágyi merénylet színhelyén talált levelet ö irta. azonban nem ö helyezte el, hanem átadta egy titkos harmadiknak. Min­den valószínűség szerint Matus ka csak szimu­lálja a bolondot és épelméjű. Mai kihallga­tása alapján az is valószínű, hogy nemcsak bűnrészes, hanem ő a főtettes. Az esetben, ha Matuskát kiadjak Magyaror­szágnak, feltétlen akasztófára kerül. Lehetséges azonban, hogy Németország is kérni fogja kiadatását, minthogy Matuska az első merényletet ott követte el. Amennyiben Magyarországnak adják ki, úgy7 statáriális bí­róság elé kerül és minden körülmények kö­zött halálbüntetést szabnak ki rá. Matuska kézre!-;éritése és a sorozatos me­rényletek felderítése elsősorban a magyar rendőrség érdeme. Az osztrák rendőrség a magyarországi adatok alapján kezdte meg a nyomozást, amelyhez az adatokat Hetényi Imre főkapitányhelyettes és Schweinitzer József, a rendőreég politikai osz­tályának vezetője szolgáltatta. Schweinitzcrnek a szerencsétlenség regge­lén feltűnt a romok között bolyongó Ma­tuska, észrevétlenül lefényképeztette, apró­lékosan kinyomoztatta előéletét és ebből kiderült az ekrazitvásárlás. Ezt a nyomot a magyar rendőrség már nem engedte ki a kezéből és a nyomozás ezen az alapon végül eredményre vezetett. Bcrg vagy Bergmann Sándor a íiiokzatos idegen? Budapest, október 13. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefonjelentése.) Ma délben a főka­pitányság bizalmas utón arról értesült, hogy Matuska egyik bűntársa Biatorbágyon la­kik, az illető tisztviselő, nevét azonban titokban j tartják. Nyomban utasították a csendőrséget, hogy az illetőt fogják el. Ez meg is történt és Budapestről kiutazott detektívek megkezdték a kihallgatását. Délután félnégy órakor kihallgatása után elbocsátották a Biatorbágyon elfogott ál Utólagos tettestár­sat. A rendőri kommüniké nem közli, hogy miért történt az elbocsátás, de i valószínű, hogy az illető alibit igazolt. Bécs, október 13. Matuska újabb vallomá­saiban mindinkább összezavarodik, Megneve­zett több bécsi, budapesti és berlini személyt, akik állítólag részesei voltaik a jüterbogi és biatorbágyi merényletnek. A bécsi rendőrség rádión az illetékes rendőrségekkel ellenőriz­tette ezeket a neveket és rövidesen kiderült, hogy költött nevekről van szó. A rendőrségnek az a véleménye, hogy Ma­tuska azért használ költött neveket, hogy az igazi cinkostársakat leplezze. Mivel Matuska őrültséget szimulál, valószínű, hogy Wagner—Jauregg ismert bécsi ideggyó­gyász vizsgálja meg elmeállapotát. Becs, október 13. A koradélutáni órákban Matuska bevallotta, hogy az a bizonyos titokzatos szúrós szemű em­ber, aki rábírta a merényletre és vele uta­zott Biatorbágyra, tudomása szerint egy Berg vagy Bergmann Sándor nevű bécsi fiatalember. Az illetővel együtt volt a robbanásnál, a rob­banás alkalmával a viadukt tetején állott, a robbanás után is látta a bécsi fiatalembert, de közben utána nézett, hogy- a robbanásnak milyen nyomai maradtak a helyszínen és ezalatt Bermann eltűnt. A bécsi rendőrség ma délután az összes Ber­neket. és Bergmann okát előállítja, hogy így próbálja kikutatni az illetői. Budapest, október 13. (Budapesti szerkesz­tőségünk telető u jelentésé.) Ma tusika félesége Ivét bécsi ügyvéd kíséretében ma délben meg­jeleni a főkapitányságon. Újságíróknak el­mondotta, hogy Matuska a legjobb férj és hihetetlennek tartja, hom-’áü kerülhetett ezekbe a borzalmaiéba. Kükubem férje védő­jével egyűlt délután visszautazott Becsbe. Szabadka, október 13. A jugoszláv liirlap- irók tegnap meglátogatták Matuska szüleit, akik Csantavéren laknak. Az anyja és mosta- haapja, Kőműves József papucsés mester él itt. Mindketten kijelentették, hogy nem hisznek zseniálisnak ismert fiuk bű­nösségében. Hogyan terelődött a gyanú Matuskára Becs, október 13, A Matuska Szilveszter elleni nyomozás va­sárnap délután már annyira előrehaladt, hegy az eddigi eljárások eredményéről most már nyíltabban beszélnek azok, akik közvetlenül részt vesznek a szörnyű bűnügynek felderí­tésében. így most már nem titok, hogy Ma­tuska Szilveszter első kihallgatása hogyan történt és miképpen került bele ez a 39 éves ideges, bécsi kereskedő ebbe a világraszóló bűnügybe. Matuska már a borzalmas éjszakán a hely­színen feltűnt Schweinitzer József rendőr­tanácsosnak. A merényletet követő vasárnap délelőtt ti­zenegy óra tájban jelentkezett Matuska a bi­zottság előtt azzal, hogy szerencsésen élve menekült meg. Jobb arcán feltűnő karmotá- sok voltak, amelyeknek vonalai párhuzamo­san haladtak egymás mlelett. Ezenkívül tele volt az arca korommal és piszokkal. Elmon­dotta a bizottság előtt Matuska, hogy abban az első harmadosztályú kocsiban utazott, amely lezuhant a töltésről. Boldogan mon­dotta el, hogy ő menekült meg egyedül a ko­csi utasai közül. Megkérdezték tőle ekkor, hogy mit csinált szombat éjszakától vasárnap délelőltig? Ma­tuska azt felelte, hogy a robbanás után a mentők első segélyben részesítették, majd a közeli pályaudvarra kisérték, ahonnét segély­vonallal akarták Pestre vinni. A segélyvona­tot azonban nem lehetett elindítani és igy Biatorbágyon rekedt. Hajnalban elment a biatorbágyi templomba és hálát adott az Is­tennek megmeneküléséért. A gyanús ember Matuska előadása az első percekben nem volt feltűnő, de amikor a kereskedő eltávo­zott, Schweinitzer rendőrtanácsos mindjárt arra gondolt hogy tisztázni kellene Matuska szerepét. Egy csendőrt küldött ezért a templomhoz ab­ban a feltevésben, hogy Matuskát esetleg ott lehet találni. A csendőr azonban azzal tért vissza, hogy a templomot zárva 'találta és a környéken sem talált senkit. A budapesti rendőrség még a nyomozás első idejében át­iratot intézett a bécsi rendőrigazgaitósághóz, amelyben azt kérte, hogy állapítsák meg, vájjon állandó bécsi lakása van-e Matuská- nak és milyen az előélete. A bécsi rendőrha­tóság válasza szerint Matuska Szilveszter anyagilag igen jól éit, tisztességes ember és büntetlen előéletű. A budapesti rendőrségen ezután a válasz után nem láttak okot arra, hogy tovább kutassanak Matuska után. Később azonban megkezdték a tanúkihall­gatásokat, beidézlek több vasúti alkalmazot­tat is, akik a szerencsétlenül járt vonaton tel­jesítettek szolgálatot. Az egyik kalauz elmon­dotta, hogy a keleti pályaudvaron megbízást kopott valakitől, hogy egy általa ismeretlen férfinak adjon át valamilyen üzenetei. Mi­ntán ő nem ismerte a címzettet, végigjárta az egész vonatot és minden férfiutast megnézett. Schweinitzer rendőr tanácsos erre megmutatta a kalauznak Matuska Szilveszter fényképét, de a kalauz határozottan kijelentette, hogy az i a férfi, akit a kép ábrázol, nem volt a vo­naton. A gyanú most már isimét megerősödött Maris­ka ellen. Máx az első percekben furcsának találták a szerencsés megmenekülés történe­tét, de ez a tanúvallomás még jobban alátá­masztotta a rendőrség gyanúját. Hetényi főkapitányhelyettes, a nyomozás irányitója végül is elhatározta, hogy az ügy tisztázása érdekéhen Bécsbe küldi Sohweini* tzer rendőrtanácsost, hogy a rendőr tanácsos a bécsi rendőrigazgalóság segítségével igye­kezzék megállapítani, hogy volt-e valami sze­repe Matuskának a biatorbágyi merénylet el­követésében. Az eho k'hatlgafás Amikor Schweinitzer rendőrtanácsos megér­kezett Bécsbe, azonnal kiment egy detektív Matuska bécsi lakására s előállította a kereske­dőt a rendőrigazgatóságTa. Matuskát a buda­pesti rendőrtisztviselő kezdte kihallgatni. Schweinitzer rendőrtanácsos először anyagi ügyéi iránt érdeklődött, nehogy Matuska meg­sejtse, miről va.n szó. Matuska elmondotta, hogy régebben jól állt, most azonban rosszab­bul megy neki. Elmondotta azt is, hogy van egy kavicsbányája. — Ugyebár, ott robbantani szoktak? — tette föl ekkor hirtelen a kérdést Schweinitzer rend­őrtanácsos. — Természetesen, — felelte Matuska. — Mondja, kérem, mivel szoktak ott robban­tani? — Ekrazittal. — Hogyan lehetséges az — szólt rá hirteln Matuskára a rendőrtanácsos —, hogy az ön kavicsbányájában ekrazittal robbantottak, hi­szen köztudomású, hogy a robbantásokat, rend­szerint dinamittál, vagy más robbanószerrel szokták végezni, de semmiesetre sem ekra­zittal. A rendőrtanácsos ekkor azt kezdte firtatni, honnan szerezte Matuska az ekrazitot. Elmondotta a kereskedő, hogy a robbanószert a wöllerdorfi tölténygyárban szerezte, julius 30-án. Matuskát nem is hallgatták ki tovább, ellen­ben megállapították azt, hogy nem is volt még kavicsbányája, amikor már megszerezte az ekrazitot. A sok gyanúsító körülmény mellett egy ér­dekes, de nagyon -jellemző adata is van a rend­őrségnek. Amikor ugyanis Matuska megérke­zett Bécsbe a biatorbágyi merénylet után, ha­talmas tapasz volt az arcán, valamint a homlo­kán. Ezzel szemben megállapították, hogy Ma­tuska a robbanás után még a helyszínen meg­borotválkozott, tehát az arcán Jé'vő k arai oki- sok nem lehettek olyan súlyos természetűek, hogy azokra tapaszt kellett volna tenni. Külö­nösen föltűnő volt, hogy Matuska a homlokára. Budapest, október 13. Werkmann Károly bárónak, IV. Károly utolsó titkárának most megjelent emlékirataiból tegnapi számunk­ban közöltünk néhány részletet, amelyek a világháború izgalmas végnapjainak néhány érdekes epizódját világítják meg.- A könyv méltóan illeszkedik bele abba a hálboru ulánl meunoársorozatba, amelyben a töto'bé- kevésbé beavatottak leleplezik azt a gyak­ran feszült viszonyt, amely Németország és a szövetséges osztrák-magyar monarchia között íeSnáll. Werkmann báró Károly ki­rály közvetlen közelében tapasztalhatta eze­ket a lényeket. Az alábbiakban néhány ilyen részletet közlünk Werkmann báró könyvéből: LudendorSi iapintaíiansága Károly császárnak -— Írja Werkmann bá­ró — miéig trónörökös korában alkalma volt látni, hogyan vérzik az osztrák-magyar had­sereg a német szövetségesért. Az osztrák­magyar hadsereg kötelessége volt az oro­szokat támadásokkal zavarba ejteni, a Nyu­gaton küzdő Németország teaer mentési lésé­re. Az osztrák-magyar hadsereg legvére­sebb napjaiban, 1916 áprilisában ünnepelte Híndenburg tábornagy 50 éves katonai jubi­leumát. Ferenc József, Károly trónörökös, Frigyes főherceg és az egész oszt rákon agyar tisztikar üdvözölte Hindenburgot ebből az alkalomból. Ludemdorff, a tábornagy vezér­kari főnöke, az ünnepélyes banketten, me­lyen igen sok osztrák-magyar tiszt vett részt, jellemzően tapintatlan beszédet mon­dott. A beszédben HindenbuTgot, a német nemzet hősiessé­gét és a köoiggraetzi csatát igen gyakran emlegette. A beszédet a német főhadiszállás és a né­met külügyi hivatal terjesztette. Erre a be­szédre, amely igen rossz hangulatot keltett, mondotta Hohenlohe herceg berlini követ Jagow német külügyi államtitkárnak: — Emberileg igazán érthetetlen, hogy bár csaknem két éve a legszorosabb szövetség­ben küzdünk, egy német generális az üdvöz­lő beszédet arra használja fel, hogy a poro­szoknak 1866-ban Ausztria fölött aratott győzelmével dicsekedjék. Ez a hihetetlenül tapintatlan beszéd nem szolgálja a szövetsé­gesek közös érdekeit. Véleménykülönbség HöíizendorS admirális és Zita között Hogy milyen óriási ellentétek voltak Ká­roly király és császár trónralépése után az udvar és a német hadsereg vezetői között a háború folytatásáért, jellemző a következő eset: Höltzendoríf admirális 1917 január 20-án az uralkodópár vendége volt Becsben. Az admirális előadta a korlátlan tengeralatt­járó háborúra vonatkozó tervét, miközben Zita királynéhoz igy szólt: is tapaszt tett, amelyen pedig semmiféle sérülés sem volt. „Egy jegyet Bla... BicskéigM A keleti pályaudvaron is kinnjártak tegnap a budapesti detektívek, hogy Matuska állításait ellenőrizzék. Kihallgatták azt a pénztárosnőt, Vadászáét, aki az emlékezetes éjszaka teljesí­tett szolgálatot. Vadásznó a detektívek kérde- zősködésére elmondotta, hogy szombaton este megjelent egy magas férfi a pénztár ablakánál. Látta, hogy még két férfi várja őt a korlát mögött. A férfi a következőket mondotta a pénztá­rosnőnek : — Kérek a 11 óráshoz három jegyet Bia... illetve Bicskéig ... A detektívek a keleti pályaudvar ruhatárá­ban megtalálták Mat.uska Szilveszter csomagját is. Matuska ezt a csomagot, szeptember 7-én, tehát egy héttel a katasztrófa előtt helyezte el a keleti pályaudvar ruhatárában. Fehér csoma­golópapírba átkötött holmi volt. a. csomagban. A detektív a pályaudvaron fölborította a cso­magot s abban egy hálóinget, egy nappali in­get, egy pár cipőt és egy gallért talált. A fe­hérneműnkben M. Sz. monogram volt. A cso­magot. a főkapitányságra vitték. Matuska. Szilveszter védekezése során csak 'egyetlenegy olyan adatot tudott fölhozni, mely — Tudom, maga (Sie) a tengeralattjáró háborúnak ellenzője; maga egyáltalán a há­borúnak i;3 ellenzője. Én minden háború ellen vagyok — vála­szolta nyugodtan a királyné — mint min­den asszony, aki az embereket inkább szereti örömben, mint bánatban látni. — Ugyan, kiérem — felelte az admirális indulatosan. — Én lég könnyebben dolgo­zom, ha üres a gyomrom, legfeljebb a nad- rágszijat egy kicsit szorosabbra fűzöm és mégis kitartok. Nem szeretem — zárta le a vitát Zita ki­rályné — ha bőségesen terített asztal mellett kitartásról beszélnek. Ez a kis epizód mindenesetre megerősíti azt a nézetet, hogy Zita királyné nem volt há- borupárti. Amikor két császár akiherülia egymást A német udvar egyébként sok alkalom­mal udvariatlanul és tapintatlanul bánt Ká­roly királlyal, ami az osztrák-magyar had­seregben és az udvarhoz közelálló politiku­sokban igen nagy elkeseredést keltett. Álta­lában udvariassági szokás volt, hogy az egyik államfő csak a másik államfő értesíté­sével lép az uralma alatt levő területre. 1917-ben a német császár, se szó, se beszéd, eluta­zott a galíciai frontra, anélkül, hogy Ká­roly királyt erről értesítették volna. Úgy lát szott, mintha a német császár legfőbb haduri mivoltát akarná demonstrálni abban az időpontban, amikor Káróly osztrák föl­dön tartózkodott. Károly annyira szivére vette ezt a dolgot, hogy félbeszakította a keleti fronton tartózko­dását és elutazott, nehogy találkoznia kelljen Vilmossal. Azonban kikerülhetetlen volt, hogy Podgor- ze állomáson Vilmos császárnak és Károly királynak vonatai ne találkozzanak. Rövid és barátságosnak nem mondható köszöntés után a két uralkodó folytatta útját az ellenkező irányba. 1917 július 28-án tért vissza Károly császór- | király a keleti frontra. A király vonatának ablakából nézte a borzalmasan összeroncsolt galíciai vidéket. Werkmann báró mellett állt a német hadseregnek az o;sztrák-magyar főhadiszálláson beosztott. tisztje, Crammon generális, aki hirtelen így szólt: — Mikor volt tulajdonképpen Sirtus fő­herceg Ausztriában? Werkmannt egy pillanatra megdöbbentet­te a kérdés, de aztán nevetve felelt: Kérdezze meg magát a császárt. Azonban ugv érezte, hogy az egésznek na­gyon fürkészkedő ize van. A könyv többi részéiben Werkmann báró még számos érdekes apróságot közöl a há­borúról, Tiszáról, Apponyirófl, a Sixtus-féle levélről és az összeomlásról. meggondolásra késztette a, rendőrség emberéit. Igazolta, hogy érvényes vasúti jegye volt arra a bécsi gyorsvonatra, amelyet Biatorbágynál fölrob­bantottak. A nyomozást vezető rendőrtiszt viselők szerint föltehető, hogy a jegyet jóval az indulás előtt vásárolták, esetleg a keleti pályaudvaron é<- Matuska nem vonatom hanem már jóval előbb autón ment ki a merénylet 6zinhe]yére és elvé­gezte a szükséges előkészületeket, a. jegyet, pe­dig csak azért vásárolta, hogy szükség esetén alibi-ibizonyitékul fölhasználhassa. A bécsi nyo­mozás irányitói egyébként már intézkedtek is az iránt, hogy a budapesti keleti pályaudvaron állapítsák meg, mikor vásárolták ezt. a jegyet. Megáll api tolták továbbá azt is, hogy Matuska a robbanás után becserélte ezt a jegyet egy másik, Bécsbe szóló jegyre és ezzel a. jeggyel folytatta később útját, Újabb merényletkisérlei Budapest, október 18. (Budapesti 'szerkesztő­ségünk telefonjelentése.) Ma délben érkezett je­lentés szerint ismeretlen tettes a tegnap este 20 óra 40 perckor elindult budapest—komáromi gyorsvonat elé Szöny állomás előtt, egy félmé (crmázsás kőtömböt helyezett a sínekre, amely a, mozdony tüzszekréilyét rongálta meg. Egyéb baj azonban szerencsére nem történt. A tettest keresik. 4

Next

/
Thumbnails
Contents