Prágai Magyar Hirlap, 1931. október (10. évfolyam, 223-248 / 2740-2765. szám)

1931-10-11 / 232. (2749.) szám

8

H&l október 11, vasárnap.

Az őszi kabátok

Vasárnapi divatlevél

Az uj őszi ikaibátdivaitiban tapasztalható á la direktoire jelleg, az utóbbi évek folyamán meg- e&ofcotJtá váJit eugol'oean eima vonalakba és anyagokba megváitozoitt etikust, több díszt, kelléket, — vagyis több nőiességet vdtt. „C’eet le tiseu, qui prímé tout!“ — ez ma a párisi divatbeikek grande pairole-ja, szövet itt, szövet ott, szövet mindenütt!

Valójában a nagy divatszöve fagyának harcát tükrözi vissza a nagy ezövetözön. Az iránytadó párisi maisonok mindegyike együk vagy másik textil vállalat érdekeltségében áll, meirt a divat is, mint végeredményben falán minden a világon: üzlet. Különösen a francia gazdasági életnek jelentős és reprezentatív ága a női divat. Olyannyira, hogy abban a nemrég dúlt vámháboruiban, amit Poiret a koronázatlan, azóta már pleite divatikirály vívott az amerikai vámőrökkel, maga Briand vállalta a közvetítő szerepét. Hogy sikeresen, mondanom sem kell,, — még pedig minit minidig, a franciára nézve sikeresen.

Ha tehát a nagy gyárak és divatházak elhatározták. hogy divatos legyen a szövet, igy is történt. Az uj szezon ruha- és kaMtkreácáőiiban mint anyag a szövet játsza a legnagyobb szerepet, Uraiikodóan. az első helyet, a változatosság kedvéért nem az erősen mintázott, de a sima, vagy elmosódott malié szövetek foglalják el. Laza szövésűikkel a kézi szőttes benyomását keltik. Felületük egyenlőtlen, a gyapjnszállak selyemmel kevertek, így a szövet, egysznnüsége mellett sem hat monotonul. Mellettük kedveltek a csikós anyagok, azonban a csíkozás itt is egészen diszkrét és elmosódott beszövés. — Különösen Molineux favorizálja. — és az ellentétesen futó csikók összedolgozásával hatásos díszítést hoz ki. Divatosak még a posztó, a sheviote. a veknin és a shetiland. Könnyebb szövetek közül még midig a duvetíne látszik a kedvenc szerepét játszani s utána jön a bársony, sok bársony, úgy rulia minit kosztüm vagy kabátok feldolgozásában.

Színekben a meleg barna, a mély árnyalatú zöld, a sötét lila és a fekete vezetnek és mellettük a kéknek néhány feketébe hajló árnyalata.

Az uj őszi kabáfakreáctők érdekes tendenciájuak. A részletekben régen elmúlt, boldog idők viseletét elevenítik fel. Túlnyomóan a direktoire hatás nj41- vánul meg. Worth, Rouiff, Patou és Chantal kollekcióján érezhető legjobban ez a hatás. Míg Iréné Dana, Milineux, Lucille Paray a második császárság divatát utánozzák. Ritkán volt tapasztalható annyi eredeti ötlet, olyan gazdag változatosság a kabáhnodelleken. mint a mostani szezónban.

Szabásuk alapvonalaiban testhezsimuló, kiemeli a felsőtestet és 0 derék vonalát, — csupán alul bővül ki. A megváltozott silhuettet karakterizálj’a a széles váll. A kabátujjak többnyire raglárszabá- suak, sok a kettős ujj, kis pelerin és ep ültette is. Valamennyi azzal a céllal kerül a kabátra, hogy a váltakat mimnél feltűnőbben szélesítse és a csípőt ezáltal keskenyebb.ék tüntesse fel.

Övvel, vagy két soros gombdisszel zárulnak. Sok az érdekes rádolgozás vapv beállít ott rész bennük. Általában sok gombdiszitóst, látni. Az uj divatu kabátok gallérja inkább széles mint megás. A kihajtójuk is szokatlanul nagy, puhán drapirczott redőkben esik. A szörmeguriérck is alacsony, széles á la direktoire kihajtóval készülnek. Az ujjak prémezése hasonlóan gazdag. Vágj7 könyöklői lefelé az egész uij prémmel díszített, v°iw a jellegzetes elálló, ahü sziiiknteíJt mamsseitta, iramat követi.

Általában sok a szőrme. Dominál az asz!rackán, breiteohwanz, csikó, biber és eeal. A rövid szőiüe- ket úgy dolgozzák fel ár'"'1 a szövetet: posztóval kombináltan. A perzsát Patou favorizálja, Augusta- beraard pedig a bibeirt, Lavniin kabátjaihoz kis mrkészít, amelyek a kabát egyik uijához vannak gombolva.

A djvatíne'U'éklet 1. modellje sötét zöld, egyenlőtlen felületű maié szövetből készül. Karakter!ez- tikus a széles, fekete perzsával díszített kihajtója és kénjükön felül érő szörmeujja. A 2. modell az uj csikós szövet ellentétes összedolgozásának hatását mutatja. Az ujja ragián szabású. A 3. modell anyaga fekete posztó, érdekes a vonalvezetése és prémdiszit'ése. A 4. lila kabátot rövid, kör pelerin díszíti. Az 5. modell erősen derékba szabott szürke, kettős ujját asztrachán díszíti, hasonló prémből van a széles kihajtója.

R ad vány i Magda.

A jó üzletember

A báró urnák sürgősen pénzre van szüksége. Fog hát egy gyűrűt, amelyet nemrégen tízezer frankért vásárolt és elküldi az ékszerészhez, hogy adjon érte hatezret.

A csomag azonban visszajön az ékszerésztől. Mellette egy levél:

— Méltóságos uram! A gyűrűt, sajnos, hatezerért nem használhatom, négyezernél többet nem adhatok érte! Amennyiben ezt az árat el mőltóztatik fogadni, úgy a csomagot ne is tessék felbontani, csak nekem visszajuttatni 8 azonnal küldöm a pénzt...

A báró dühösen szakítja fel az ékszertokot rejtő papirost. A tokban ott a gyűrű és mellette egy kis cédula:

„Tudja mit, báró ur? Megadom érte a hatezret!" (L» Kire)

HBP Keresztrejtvény-rovatunk legújabb akciója révén minden megfejtő jutalomban részeli. Olvassák el a .vasárnapi számban a föltéte leteti

A moldvaparti Stefánik-kaszárnyától az őrsujfalusi dunai malomig

Őszi látogatás a hajdani virágzó uszótnalom-ipar utolsó mohikánjainál

Koináromörsfalu, október 10.

Pont két év előtt a regruták világfájdalmától szuszogó komáromi személyvonat bús utasaival érkezett a csehszlovák fővárosba, a smickovi Stefanik-kaszárnyákban szállásoló ötös Masaryk gyalogezredhez Tárnok Bandi, egy régi dunai molnárcsalád derék ivadéka. Az idegen környezetbe szakadt magyar katonagyerekek, mihelyt a haditudományok bevezetését. a szalutálást megtanulták s október 28-án az ünnepies katonai esküt letették, csapatosan vonulnak ki Prága uceáira s ragyogó öröm jelenik meg arcukon, ha holmi mi- haszna cibil ajkáról is magyar szót hallanak.' A cibil és a stramm magyar rekruta között ilyenkor egy-kettőre kész az ismeretség.

Agy ismerkedtem meg Tárnok Bandi vitéz regrutával is, aki később . otthonomban s munkahelyemen gyakran felkeresett, amikor a szolgálata csak megengedte. Kezdetben sok bajom volt az alig pelyhező ajkú, anyáskodó vitézzel, amig megérttettem vele, hogy a tizennyolc hónap csak másfél év, mialatt Ő váltig azt bizonyitgatta, hogy a tizennyolc hónap a végtelenséggel egyenlő s furcsa időelmé- letéből csak akkor engedett, amikor az altiszti iskola után megkapta a svobodniki gombot. Mikor pedig tavaly októberben a világfájdalomtól szuszogó vonat uj magyar regrutákat hozott a száztornyu Prágába, akik közül egy szakaszra való legényből Tárnok Bandi — most már — írájter uramnak kellett értelmes katonaembert faragnia, akkor elmúlt a végtelen elkeseredés, akkor elhitte már, hogy a legközelebbi tavaszon megint viszontlátja Komáromot, a Dunát, rajta az örökösen dörmögő malommal. Mert a Duna és a malom volt mindene s ha erről beszélt — még vitézi élete alkonyán is — könnybe lábadt a szeme... Mint fatornyos hegyvidék szülötte, kezdetben nem értettem a Dunához és a malmához való nagy ragaszkodását, ma. a gőz és a villanymotor századában, végül annyit beszélt hona szépségeiről, míg végre kimondtam a szentenciát:

Ha majd hazajut, okvetlen meglátogatom. mert látni akarom azt a dunai malmot. *

Borongós őszi délután, amikor a darvak és vadlibák délnek s komáromvidéki regruták északnak húznak, nagyszerű, kátrányozott makadám utón alig húsz perc alatt Őrsujfalu- ban voltunk Bajkay mester autóján Nagy Sándor dunai molnár barátom nevelőapja, Füssy szenátor és bájos leánya, Jolánka társaságában. A faluvégen autónk derékszögben hepehupás mezei útnak kanyarodott, négy-öt talajvizes pocsolya után már fent is voltunk a Duna töltésének a hátán. Még mintegy kétszáz lépés víz folyása ellenében, közvetlenül a haragos, megáradt hullámok szélén, amelyek már a kocsi kerekeit nyaldosták s az uttalan utón megállt a kocsi. Még vagy száz lépéssel feljebb, a fejedelmi folyam közepén, a zöidesbarna, háborgó hullámok tetején, mint valami sziklazátouyokon három kis házikó: három dunai malom.

Mialatt a hullámok a Duna közepére át- hintázták a társaságot, kísérőim kérdéseimre nagy sebtiben elmondják, hogy néhány évtized előtt ilyen malommal volt tele a Duna Pozsonytól Budapestig s azon túl is. Az államfordulat idején Komárom vidékén még harminchárom dunai malom dolgozott, a háború alatt bőven akadt munka, ma már csak három áll, egymástól alig 40—50 lépésnyire, azonban ezek egyike valóban „átl“ s csak a Nagy Sándor uram s Tárnok Bandi malma dolgozik megszakítás nélkül, éjjel-nappal, kora tavasztól, ahogy a malmokat a téli kikötőbeli pihenőről Őrsujfaluig kivontatták s ott vasmacskákkal lerögzítették, késő őszig, amig az első zajló jegek nem jelentkeznek. Régi, racionalizációt s az általa teremtett munkanélküliséget nem ismerő kornak utolsó mohikánja ez a három malom, a többit tönkretette a gőz. De a dunai molnár és személyzetének munkája oly fáradságos, annyira nehéz és veszélyes, hogy uj vizi malmok építésére a hatóságok nem is adnak engedélyt.

A hullámok kezdenek magasra csapni, a

legények behúzzák az evezőket, körülnézek a alig harminc lépésre ladikunktól egyszerre csak mintha az eddig szilárdan álló malom elindulna, lassan mifelénk, álló ladikunk felé. A csalóka káprázat csak néhány pillanatig tart, mert egy rántás ladikunk kormány- rudján s a legények már az anyahajó oldalfalához rögzítik láncokkal, kötelekkel a csó-j nakot, amely immár meg se mozdul, mintha: a hajó falához nőtt volna. Utitársaim matróz-! ügyességgel kúsznak fel az öles magasság-; bán tátongó kapuba, miközben magam rezig- nálían elmélkedem azon, hogy talán elég is, volt a dunai malomnézésből, akár vissza isi fordulhatnánk, mert ugv érzem, hogy a be-j jutáshoz szükséges matróztorna engem a Duna fenekére juttat, miután a nehézkedési erő itt is érvényes. De még csak el sem búcsúzhattam ettől az árnyékvilágtól, a mázsás bu- zazsákok emelgetéséhez szokott két molnár- legény — észrevéve zavaromat — úgy beemelt, hogy szinte észre sem vettem, mint jutottam a transzmissziós szíjak, hengerek, fogaskerekek, rázós sziták, titokzatosan duruzsoló csövek, gabonás és liszteszsákok kellős közepébe. Most már csak az volt a gondom, hogy felöltőm szárnyát el ne kapja valami eltévedt kerék, vagy szíj.

A malomberendezésről nincs sok mondanivalóm: az őrlőszerkezet, gépek olyan modernek, mint amilyet bármely hengeres gőzmalomban találhatunk.

Ami nyomban feltűnt, ez az volt, hogy a sok száz kerék tengelye mintha bársony csapágyakban simulna. Mindenfelé élénk mozgás. azonban nincs zakatolás, motordübörgés, amely a modern gyárakban a munkások idegeit gyilkolja. Az egyhangú, lány bugásról az első pillanatban azt sem tudni, hogy a Duna hullámainak morajlása-e ez, avagy a hatalmas fafogu áttétel zugása-e. A malom koszit legfinomabb daralisztet, sima lánglisztet, darát, éppen úgy, mint szárazföldi, gőzzel hajtott kolosszustestvére. Annál inkább érdekelt azonban a „motor". Vezetünk, a malom tulajdonosa, Nagy Sándor uram máris kinyitotta a bejárattal szemben levő oldalon a kisajtót, amelyen át három méter széles, hat méter hosszú deszkahidra léptünk ki. A hi- daoska egy fiókhajóhoz vezetett, melynek egyetlen feladata, hogy ez viseli azt a csapágyat, amelybe a „motor“, a malomkerék félméter vastag tengelye van illesztve. A tengelyről öles vasküllők nyúlnak ki, melyek végén, a keréktalpba tetszés és a szükség szerint deszkalapok erősíthetők. Ha sok a munka, nagy a malom megterhelése, néhány deszkával többet erősítenek a legénj^ek a kerekekre s készen van az öt-hat-tiz lóerőtöbb- let.

Hogyan fizetik a vizierő adót? — kérdem ba rátomtól.

— Csak úgy pausálban, mert bizony a fináncok sem tudták a lóerőt itt lemérni, pedig sok csuda szerszámot hoztak ide, de el is vitték.

— Járnak-e most is ide fináncok?

— Járnak bizony minden másodnap a forgalmi adóért. Zsákonként két koronát kell fizetni és ellenőrzik, hogy a magyar partról nem hoznak-e be gabonát, őrölhetünk ugyan magyarországiaknak is, de a túlsó partról nem hoznak mostanában őrölnivalót. A gőzmalomba viszik.

A „túlsó part" említésénél nézek körül s most eszmélek rá, hogy — tulajdonképpen a Duna nemzetközi közepén állunk.

— Nem egészen — mondja vezetőm —, mert a malom normális vízállás mellett csak huszonöt méternyire állhat a csehszlovák parttól. Ma a vizállás erősen magas és igy beljebb kerültünk. A nemzetközi Duna arrébb, tiz méterrel beljebb kezdődik.

És hogy a tapasztalataim teljesek legyenek, Pozsony felől, ahol a végeláthatatlan víztömeg a látóhatárba olvad, a gyenge ködből egy vontató gőzös kontúrjai bontakoznak ki. A z élesszenvü molnárlegények már messziről megismerték:

— Román gőzös vontat hazafelé üres uszályokat — mondották.

Néhány perc múlva gőgösen pöfékelt el

MAGYAR ASSZONY

LAPJA A NAGYASSZONY

Rendelje meg a P. M. fi. kiadóhivatalában Ára egész évre 24 K, számonként 2*50 K

HERVADÓ LOMBOK

Hervadó lombok hullanak az útra,

Hideg szél sikongat, itt az üsz újra.

Fáradtan süt a nap letarolt tájra,

Letarolt táj már a temetést várja.

De jó néked föld, hogy minden évben Bimbóba pattanhatsz, menyasszonyképpen. Nem fáj, hogy jön az ősz, nem törődsz véle, Tudod, hogy tavasz jön, mindig a télre.

KLIMITS LAJOS.

melletünk a nemzetközi Dunán a román tengeri lobogós kis fekete bárka.

— Kik a dunai malmok kundsaftjai? — folytatom vezetőmmel interjúmat.

— A környékbeli gazdák, akik régen ősszel egyszerre megerőltették a télirevalót, tavasz- szal pedig a nyárravalót. Ma raktárral kell dolgoznunk, mert a gazda, ha otthon liszt kell, szekérre rak egy mázsa búzát, azt a malomba szállítja, becseréli lisztre s nyomban haza is viszi. Ehhez kell alkalmazkodnunk nekünk is.

— őrölnek külföldi gabonát is?

— Ezidén főleg román és jugoszláv búzát őrölünk — s már mutatja is Nagy uram a mintákat. A román búzában bizony elég sok az ocsu, a bácskai acélos búza azonban tiszta mint az arany.

— Milyen lisztet ad a csallóközi búza?

— Ezidén bizony nagyon hitványát s a szárazföldi malmok sem cserélik be lisztre. Ezért

i úgy kell dolgoznunk, hogy pénzért megvesz- í sziik a gazda búzáját s azután a lisztet eladjak neki.

A kishidról a malomhelyiségbe menet a bejáró fölött vettem észre a malom cégtáblá- I ját, amely azért van a Dunára néző oldalon,

I íiogy a hajóutasok láthassák. A partonlévők j úgyis tudják, hogy kié a malom. A cégtábla I két végén nagyított aranyérem utánzata ékeskedik. Felirata:

Györvidéki Gazdasági Egyesület 1874.

— Van a malomnak ennél régibb és újabb i kitüntetése is Becsből, Berlinből és Parisból I is. Lisztünk minősége ma is felveszi a ver- I senyt bármely szárazföldi gőzmalom készit- ; menyével — mondja Nagy uram, amint észreveszi, hogy a cégtáblát nézem.

A ladikba való letornászás, néhány evező- csapás után a derék molnárlegények a Tárnok Bandi szomszédos malmába lendítenek. Az őszi éj lopva borait a Dunára, a malmokra s igy siettettem a hazaindulást. Vendéglátó barátom azonban nem engedett.

— Ha már itt járt doktor ur, meg kell kóstolnia a molnárcsuszát.

Sértés volna ez elől kitérni, annál is inkább, mert Bese Miska, az első molmárlegény máris hozta a csusza bevezetését, büszkeségét: a bográcsban főtt halászlét. A háziasszonyi tisztet Füssy Jolánka látta el. Nem árulok el titkot, ha megmondom, hogy jövő nyáron Isten s ember előtt és a törvény szerint is ő lesz itt a gazdasszony ...

Bese Miska remekelt. Halászlé után mól- nárcsusza s közben előkerült a fia-hordó — pincetok, mely már az autóban és a ladikban is a lábam alatt 1 batlankodott. Bár ennek nedűje oly savanyu homoki csiger volt, hogy szívből kívántam, bárcsak itt volna Englis és ! Trapl miniszter ur, mert ha ezt megfelelné. i biztosan elengedné az egy öt ven boradót, sőt i még ü adna ráadásul a „háromemberes" bor I fogyasztójának jutalmat. Mert a homoki csiger azért háromemberes (Bajkay uram árulta el)

■ hogy egy ember kell, aki megissza, kettő aki ' az ivót lefogja. A halászlé, a csusza, vagy a nemzetközi dunai levegő tette-e, nem tudom, csak annyi bizonyos, hogy a tizenöt literes pincétek visszamenőt üresen lábatlankodótt az i autóban.

j Már jó hosszú ideje égtek a malmok vé- I gein a lámpák, amikor vendéglátóinktól bu- i csut vettünk. Mert a molnárlegények is ven- j déglátóknak jelentették be magukat bucsuzás- j nál. Megtudva azt, hogy ujságcsináló ember ! járt közöttük, az egyik még utánunk kiáltotta,

! amikor már a part felé vitt a ladik:

I — Oszt tessék megírni, hogy mi nem va- ! gyünk hét órát dolgozó „elvtársak".'.. mert I mi a gazdák munkatársai vagyunk, aki ve- | lünk osztozik jóban, rosszban, veszélyben. Nehéz a munkánk, — életünk állandóan veszélyben lebeg, de szeretjük munkánkat és nem cserélünk senkivel....

Utolsó szavait egy letűnt kor iparosmunkás- t prófétának elnyelte a sötétség és a haragos hullámok zúgása---Mia

latt Bajkay uram az elfogyasztott csiger 1 litereinek magas száma ellenére ügyes kéz- j zel kormányozta autónkat a vadvizekről az országúira s mialatt a reflektorokkal felriasztott vadkacsák és denevérek elvakultan rohantak a fénycsóváknak, elgondolkoztam a derék dunai molnárok veszélyekkel teli, de megelégedett életéről, Marx világmegváltó munkástan Pasairól, arról, hogy milyen para- daxon, hogy a munkásinternacionálé nem tudta megmételyezni az intern adónál is Duna lakóit — és a racionalizáció „boldogságáról". Ha maradinak is neveznek, kénytelen vagyok megmondani, hogy a természeti erőkkel állandóan élet-halált játszó, zsákot emelgető, kérges tenyerű kisiparos-társakat meg- olégedellebbnek, boldogabbnak láttam, mint ! n nagyváros uccáin kenyérért tüntető, „racionalizált" munkanélküli -öntudatos" proletárt. TőrLikH,