Prágai Magyar Hirlap, 1931. október (10. évfolyam, 223-248 / 2740-2765. szám)
1931-10-11 / 232. (2749.) szám
1981 október 11, vasárnap. T>RAGAI-A\\O^ARHIIMiAI> 5 Lovai amerikai kísérői Páris, október 10. Laval miniszterelnök ma hivatalosan közli amerikai kísérőinek névsorát. Elsősorban pénzügyi szakértők és gazdasági vezéregyéniségek kisérik el, míg a Quai d'Orsay főbb hivatalnokai közül egyetlen sem megy a miniszterelnökkel Amerikáiba. Pertinax szerint Laval csupán pénzügyi és gazdasági kérdésekről tárgyal Washingtonban s a jóvátételek vagy a szövetségközi adósságok kérdését nem is érinti, sőt a lefegyverzés és a lengyel korridor kérdését sem. A búza- és lisztbehczatai szabályozása októberre Prága, október 10. A gazdasági miniszterek tegnapi tanácskozásukon fontos határozatot hoztak a gabona és lisztbehozatalszabá- lyozó tárcaközi bizottságra vonatkozóan. Októberre a miniszterek 4960 vagon búza és 500 vagon lisztnek a behozatalát engedélyezték. Az előbbi rendelkezéssel szemben, amely előírta, hogy nyolc vagon külföldi búza behozatala egy vagon belföldi búzának a vásárlásához kötve legyen és pedig a tőzsdeérlé- ken felüli húsz koronás ár mellett s ezt is szövetkezetektől vásárolva, továbbá, hogy minden tízezer kilogram külföldi lisztvásárlás után kétezer koronás taxát kell fizetni: újabb határozatot hoztak, amely szerint minden öt vagon külföldi búza behozatala mellett egy vagon belföldit kell vásárolni, de minden pótilleték nélkül és a napi piaci áron. A kontingenst a bizottság szétosztotta Jugoszlávia, Románia és Kanada között. A lisztre vonatkozólag a kontingensen kívül nem állítottak fel semmiféle feltételt. Ez az intézkedés csakis októberre szól. Tizitapl fogházra ítélték SchoiKch képviselőt légionáriusok és miniszterek megsértéséért Brünai, október 10. Scholüoh Ernő dr. német nemzeti párti képviselő még 1927-ben Máhrisch-Ostrauban élesen kritizálta a német agráriusoknak a kormányba való belépését és beszéde közben becsmérőleg nyilatkozott a legionárusokról s egyes miniszterekről is. A bíróság emiatt Schollichot tiznapi fogházra Ítélte el egyévi föltételességgel. Az ítélet ellen úgy az ügyész, mint a képviselő fellebbezett. A legfelső bíróság mindkét fellebbezést elutasította és az ítéletet helybenhagyta. Az államügyésznek az Ítélet feltételessége elleni fellebbezésével a legfelső biró- > ság zárt tárgyaláson foglalkozott. * *p>í — Kiásták Pompéjiben az első bigát. Nápolyi jelentés szerint az állandóan folyó poimpéjJ. ásatások során a napokban értékes leletet tártak fel. Ez a lelet az utóbbi évek legértékesebbjei közé tartozik. Napfényre került ugyanis egy római kétkerekű kocsi, az úgynevezett bigia, amelyet eddig csak a pomipeji freskókról ismertek. A kocsi alig sérült meg a kétezer éves földbeniéttől. Gyönyörű faragásokkal van díszítve. Hossza egy méter hetven centiméter. Az ásatásokat vezető Majuris professzor megkezdte a konzervál ási munkálatokat rajiba, hogy épségben tartható legyen. „Esész Szlovenszkónak példát adtak a maqyarbéliek: hogyan kell küzdeni a magyar iskoláért" Böhm szenátor részvételével ünnepélyesen megnyitották Magyarbél uj népiskoláját Az üres foltozó kosár jele korunk előrehaladottságának. Valamikor a nehéz, fáradságos mosás után a gazdasszony nekiülhetett a foltozásnak, hogy annyira- amennyire kijavítsa azt a kárt, amelyet a keféles és dörzsölés okozott a ruhában. Katica azonban mint minden modern asszony Radion-nal mos s így nincs foltozni valója, mert Rádión kíméli a ruhát. mm RÁDIÓN magától mos! R. T. 3. 31. 3 fontos szabály: 1. hidegvízben feloldani, 2. 20—30 percig főzni, 3. meleg-, majd hidegvízben öblögetni. Pozsony, október 10. Jelentette a Prágai Magyar Hírlap, hogy Magyarból község küldöttsége Böhm Rudolf országos keresztény- szocialista párti szenátor vezetése mellett e napokban fölkereste a pozsonyi iskolaügyi referátust s hallatlan inskolaügyi sérelmének orvoslását kérte. A nyomatékos intervenció nem maradt eredménytelen s az uj, magyar tannyelvű, római katolikus iskola — az egy esztendős érthetetlen tilalom után — csütörtökön, október 8-án már meg is nyithatta kapuit Magyarból ifjú nemzedéke előtt. Lélekemelőén meleg és lelkes ünnepség keretében történt meg a nagy küzdelmek és hősies kitartás árán kiharcolt magyar iskola megnyitása. Az ünnepségen, amely istentisztelettel kezdődött, a magyarbéli hitközség meghívására Böhm Rudolf szenátor is megjelent. A templom és iskola közötti teret teljesen betöltölte a falu ünneplő közönsége. A tanulóifjúság részéiről Vencsics Matild köszöntötte a körükben megjelent szénát .irt, akit hálájuk és szeretetük jeléül szebbnél- szebb virágcsokrokkal ajándékoztak meg. — Majd Vencsics Gáspár, az iskolaszék világi elnöke üdvözölte Böhm szenátort; megköszönte neki, hogy az iskoláért folytatott küzdelmükben teljes odaadással résztvett és az igaz ügy lelkes és odaadó támogatója volt. Örömét fejezte ki afelett, hogy nemcsak küzdelmükben, de most már örömükben is részt vehet. Böhm Rudolf szenátor lelkekbe markoló beszédben válaszolt az üdvözlésekre s többek között a következőket mondotta: — Magyarbélnek ez a kulturünnepe, öröme és ünnepe úgyszólván egész Szlovenszkó magyarságának, mert itt utat tört a magyar igazság és a magyar éln takarás. Példát adott ez a kis magyar falu, hogyan kell küzdeni a magyar kultúráért, meg nem alkuvással, törhetetlen hittel megmaradásunkért, jövőnkért, gyermekeinkért. Ez a küzdelem csak megerősítette a lelkeket, acélossá tette a már olykor meg-meg torpanó magyar akaratot s reményt öntött még a csüggedökbe is. Példaadás ez arra is, hogy magyar kultúránkért, iskolánkért hogyan kell önmegtagadással, áldozatkészséggel a magyar falvaknak küzdeni. A küzdelmekkel elért eredmény nemcsak boldoggá, de öntudatossá tette Magyarból lakosságát. És ez az öntudat most már elpusztithatatlanul ott él minden magyarbéli magyar lelkében. A mai gondterhes, nehéz gazdasági helyzetben e község kitartó harcos küzdelme iskolájáért, a magyar kultúra váráért, rákerül szlovensákói magyar történelmünk lapjaira elévülhetetlen példájaként annak, hogyan kell gerincesen magyarnak maradni s a magyar falu magyar kultúráját megmenteni. De mindezt csak úgy érhetjük el másutt is, ha a falu vezetői és különösen annak lelki- vezetője olyan, mint a magyarbéli katolikus plébános, aki példát mutatott arra, ho—Ha fáj a feje é9 szédül, ha teltséget, bélizgalmat, gyomorégést, oldalszurást, mellszorulást és szívdobogást érez, igyék minél előbb valódi „Ferenc József" keserüvizet. Gyomor- és bélszakorvosok bizonyítják, hogy a Ferenc József víz remek természetalkotta hashajtó. A Ferenc József keserüviz kapható gyógyszertárakban, drogériákban és füszer- üzletekben. gyan kell a mai nehéz időkben a falu igaz vezetőjének, oltalmazójának és örtáUójának maradni. A mély hatást kiváltó beszéd után Juhász Ferenc magyarbéli plébános megköszönte Böhm szenátornak a szavait, kijelentve, hogy. csak lelkipásztori kötelességét teljesítette, amikor a falu katolikus iskolája érdekében síkra szállt. Ezután Vencsics Gáspár köszönetét mondott a falu lelkipásztorának az iskola alapítása, illetve felépítése körül végzett fáradságos munkálkodásáért. Az iskola megtekintése után a magyarbéli tüzoltózenekar térzenét adott az iskola előtti téren. Később a plébánián egy küldöttség élén Jankó István bíró kereste fel Böhm szenátort s az egész falu nevében mondott köszönetét a szenátornak fáradozásaiért s hogy eljött hívásukra körükbe. Böhm szenátor arra kérte a megjelenteket, mint a falu vezetőit, ápolják a községben a megértés szellemét, fogjanak össze, mert gerinces, magyaros kitartással és összefogással mindig eredményeket fognak elérni. Büszkén mindenütt hirdetni fogja a magyarbéliek példaadását. Matkó, a haramja Irta: MÓRICZ ZSIGMOND Matkó ott állott a kapu előtt s pipázott. Vastag, húsos araa komoly volt, rendületlen]. Kék szeme hidegen nézte a szemközti magaste'tejü kis házakat. Ingujjban volt, inge felgyürve ,a karján ‘és az izmok dagadták a kezeszárán, a sárgán pelyhes bőr alatt. A keskeny járdán állott s vállát nefki támasz tóttá a kapu bálványának. Olyian nagy ember volt, hogy elfogta a keskeny járdát. A polgármester jött nyugodtan a válla mögött. Oda ,se ügyelt akárkinek s most se moccant meg, nem is látta ki jön. ügy el volt merülve a nézelődésbe', vagy a gondolataiba, hogy nem törődött a jövőmenőkkel. A polgármester felemelte vékony sétapálcáját és gyengén ráveregeitett a Matkó combjára, mint miikor az ökröt tereli a gazda. Matkó meg se moccant, csak a szemét vetette oda. De ahogy megismert© a polgár- mesterit, egyszerre egészen más ember lett. — Kézit csókolom, nagyságos uram — mondta olyan előzékenyen, mint egy portás. A nagy mohoda ember csupa kedvesség éis csupa előzékenység lett. Jó iskolája volt, ebből a szép „kezét csókolom “-bői élt már vagy harminc esztendő óta. Hogy olyan tiszta szívvel tiudtla mondani az uraknak. Nem is vélt ellene sóba kifogása se a törvénynek, se a rendnek. Mátkában meg lehetett íbizni. Olyan rendíthetetlen szilárd alapija volt a közrendnek, mint valami hatalmas tfcőlgyoszloip a kis háznak. Ki-s környék volt az ő világa, de ott rendetlenség nem fordulhatott elő. — Húzza csak be a hasát, Matkó — mondta kedélyesein a polgármester — mert két ilyen tekintély nem fér el egy járdán. — Mán én nem zavarok olyan sóikat, nagyságos uram — mondta olvadékony dör- miögő hangon Maitkó — mert én má leadtam a tavasz csírázása óta harminc kilót. De még ötöt le akaróik adni. — Mi az ördög, teremtette, mit beszél, hiszen még ma i,s ki lehetne hasítani két emberre valót magából. — Pedig harminc kiló odavan. — No, no. Meg se látszik rajta. Hát hogy fogyasztotta le igy magát? — Koplalással, nagyságos uram. — Ej, ej, én is szívesen leadnék valamit, de harminc kiló, az már vállárak Mit eszik? — Tejet. Vajat. Ami jó, azt semmit. Tő- tlötitfcáposztának vége. Húsnak, sonkának, kolbásznak vége. Szalonnának, vadhúsnak vége. — Akkor mit ér az élet? Matkó kicsit elmosolyodott. — Muszály vót. Nagy vót a Vérnyomás. Kétszáznegyvenhát. — Ü, a kutyáfáját. Kétszáznegyvenhát. — Bent vótam a társulati orvos urnái, ő mérte meg. Azt mondta, le kell adni... így én osztán letettem. De nem hóját ám, hanem tiszta szinbust. Látta, hogy a polgármester egészen meg- hökkenv© néz rá s ez tetszett neki. — Uigy vót, nagyságos uram, hogy mikor jöttéim a posztomra, egyszer csak a Haviár kerítésnél megszédülteim. De úgy ám, hogy meg kellett kapaszkodni a kerítésbe. Ki is tőrlt egy léc. Most fis úgy van. Netm tudtam, mi ez. Sose vót nékem ilyen bajom. Hát oszt elhivattam a bábát, kérdeztem. Mondta, hogy sok a vérem. Szétfeszít. Nem baj. Eret vágattam magamon. Kijött egy rooskával. Az egy évig jó volt. De az érvágást minden •esztendőbe meg kell ismételni, én meg elhagytam. így a tavaszon újra rám jött a szédülés. Akkor mentem az orvos úrhoz. Az ímeg fajin derék egy ember, megvizsgált az kérem, de úgy, tetőtől talpig. Akkor fogtam hozzá a kúrához. Százhúsz kiló voltam hus- vétkor, most csak kilencven vagyok, de még ötöt le kell adni — Jó lesz vigyázni, Matkó. Nem tréfa. — Tessék idebizni. Ezt úgy mondta, mint mikor az erdőn vadorzók leséit hagyták meg néki. Vállalta. Mindig vállalt mindent. A polgármesternek imponált ez a rettentő férfi. Kezet nyújtott neki és tevább ment -az uccán. Matkó visszaáll ott az előbbi állásába. Tovább sz'ijta a pipáját s ujira elállóit a az utat. Már erősen alkonyodott, mikor egy kis öreg asszonyka állott meg előtte. — Matkó? Lassan odapiillantott. Az öregasszony a felesége ángya volt. — Miit akarsz? — kérdezte az öregasz- szony.. Matkó nem felelt. Tovább nézett a fekete zsfndelytetejü házakra. — Meghal a feleséged. — Miikor? — Hamar. Meghal bánatába. — Hágjon meg. Nem törődött tovább a vén asszon nyal. A feleségét ott hagyta a télien e egy fiatal özvegyasszonyt vett magához. Egy olyan piros kis dagadt menyecskét, mint egy alföldi búzakén yér. A felesége sovány volt és unta már a sápitozását. Élni akart. Az öregasszony darabig állott, aztán csak annyit mondott: — Haramjia — avval egyet pökött s elment. Matkó úgy tett, mintha nem is vette volna észre. Ott maradt tovább a kapuban. Ez az ő helye; a Társulat nagy farak tárának az őre volt. Jó állás. Házat tudott belőle szerezni, tehenet, egy kis földet. — Egy fakanalat nem kaptam az édesanyámtól — mondta, miikor az öreg asszony elment — mindent magamnak kellett összespórolni. Ha mán egyszer a kocsmára mentem, azt a család megérezte... ő is klöpötit egyet. — Érdemes vót? Megfordult, hogy otthagyja az ucoá't. Indult, hogy bemegy a kapun a telepre. Hirtelen úgy tetszett neki, hogy megbotlott a kapu ütkiözőfájóban. Még arra gondolt, hogy nem is látta az ütközőt... Akkor a földön érezte magát. Nem is tudta, hogy elesett. Mikor a szemét újra kinyitotta, kedves zsibbadtságot érzett. Semmi fájdalma nem volt. Felette volt az ég. A magasságos kék ég. Lehunyta a szemlét s elmosolyodott. — Jó véna meghalni — mondta miagának, azt hitte, hangosan mondta, de az összefutó népek nem látták, hogy a szája mozdult volna. És meghalt.
