Prágai Magyar Hirlap, 1931. október (10. évfolyam, 223-248 / 2740-2765. szám)

1931-10-10 / 231. (2748.) szám

1931 október 10. szombat. TRXGAlA^A&toRHYRLai* 3 Cáfolják a cseh és szlovák néppárt fúziójáról szóló terv hírét Prága, október 9. A Bohémia feltűnés Ékel tő cikkével, melyben a német lap a cseh és a szlo­vák néppártok fúziójának tervéről számolt be, máris foglalkozik a szlovák néppárt hivata­los orgánuma, a Slovák, s azt állítja, hogy a Jantausch püspöknek imputált két kérdést Hlin- ka nem kapta meg. tehát nem is válaszolhatott rájuk. A lap szerint a Bohemia egész akciója ar­ra irányul, hogy Hlinkát és sajtóját válaszra provokálják. Az első kérdésre nagyon könnyen lehetne válaszolni, de igen érdekes a második kérdés, mert ezt tulajdonképpen Benes kérdezi, ő tudatában van annak, hogy Hlinka pártja semmit sem tett azirányban, hogy a csehek a vá­lasztásokon Stribrnyt, Gajdát és Perglert vá­lasszák meg, de bántja az, hogy Pergler a kül­ügyi bizottságban figyelemmel kisérhette kül­politikai tevékenységét. Ami pedig a világnéze­tet illeti, — folytatja a Slovák — nem vagyunk egy nézeten Stribrnyvel, Stribrny még csak nem is hospitánsa klubunknak, mivel nem is katoli­kus, Megfeledkeznek arról, hogy ugyanolyan kapcsolat, mint amilyen a ludákok és Stribrny között fennáll, létezik Srámek és Bechyne kö­zött is. sőt Srámek és Zénón asszony között is, aki pedig a leghevesebb népgyülési szónok volt Marmaggi nuncius ellen, továbbá így áll Srámek Benessel és Benes egész szabadkőműves tábo­rával is, akikkel egy kormányban ül. Ha a kor­mány-katolikusoknak meg van engedve a közös fellépés a nem katolikusokkal, ugv ezt az el­lenzéknek is meg kell hogy engedtessék. A félhivatalos Prager Presse értesülése ezerint a Hlinkához intézett kérdések összefüggésben állanak a püspöki konferenciával és a német katolikus körök ellen foganatosított eljárással, miután annak idején a Slovák is exponálta ma­gát Kordács érdekében, sőt Hlinka maga kriti­zálta a nuncius eljárását. A félhivatalos lap megjegyzi, hogy a csehszlovák néppárt el­nökségének köreiből szerzett információi szerint alaptalanok azok a föltevések, amelyek a püs­pöki kar magatartásából belpolitikai konzekven­ciákra következtetnek. A lap fel van hatalmaz­va e cáfolat megtételére, mert egyrészt az egyház tartózkodik a katolikus pártok belpoli­tikai ügyeibe való beavatkozástól, másrészt a cseh és szlovák néppártok fúziójának kérdésével a cseh néppárt elnöksége nem is foglalkozott. Ezzel tehát a jelentéshez fűzött kombinációk maguktól esnek össze­Újabb gyanúsítottja van a biatorbágyi merényletnek Budapest, október 9. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefonjelentése.) A biatorbágyi ka­tasztrófa alkalmával a romok mellett egy fia­talembert találtak, aki azt vallotta, hogy ő is a halálvonattal utazott, de az utolsó pillnat- ban kiugrott és nem történt baja. Mint a többi utast, őt is útjára bocsátották, azonban a rend­őrség gyanút fogott, mert később, mikor új­ból ki akarták hallgatni, már nem volt sehol található. Ezt a fiatalembert most Bécsiben el­fogták és kihallgatták. Egyelőre tagadja, hogy a merényletben részes volna, de rábizonyult, hogy több ízben vásárolt robbanó szereket. Letartóztatták a jiiterbogi vasúti merénylet tettesét? Jüterbog, október 9. Tegnap éjszaka a jü- terbogi vasúti merénylet bűnügyében letar­tóztattak egy Kiirt Bartels nevű hohenseefel- di szolgát, akit még az éjszakai órákban hosz- szabb kihallgatásnak vetettek alá. A kihallga­tást Wáchter dr. bűnügyi rendőrbiztos vé­gezte, aki hónapok óta nyomoz a jüterbogi vasúti merénylet tettesei után. Úgy látszik, hogy a kihallgatás nem maradt eredményte­len, mert a biztos utasítására Baríelset még a hajnali órákban Berlinbe szállították. Annyi már rábizonyult, hogy Pétersheimban részt vett egy nagyobbszabásu robbanóanyag-tol- vajlásában, tagja volt annak a tolvajbandá­nak amely fél mázsa robbanóanyagot tulajdo­nított el. — Szombatom délután kezdődik a buda­pesti katolikus nagygyűlés. Budapestről je­lentik: Az Országos Katolikus Nagygyűlés október 10-én, szombaton délután, ünnepi Veni Sancteval kezdődik. A nagygyűlés el­ső diszgy ülése, amelyen Apponyi Albert gróf mondja a megnyitó beszédet, vasárnap délelőtt 10 óra 30 perckor lesz a Vigadó tér­iméiben. A legkiemelkedőbb eseménye a nagygyűlésnek ugyancsak vasárnap lesz, amikor délután 2 óra 30 perékor elindul a Bazilikától az Országház előtti térre az Oltá- ö&aentcéget kisérő szinpompás könmenet. Csehszlovákia, Ausztria és Magyarország vámunióján dolgozik Benes? A Prager Abendzeitung szenzációs közlése szerint a csehszlovák hivata'os kereske­delmi politika Franciaország támsgalásával hónapok óla foglalkozik ilyen tervvel Prága, október 9. A Prager Tagblatt mai j számát vezércikkének utolsó harmada miatt j elkobozták. Az elkobzás körülményeiről a j Prager Abendzeitung a következőket je­lenti: — A Prager Tagblatt inai számát, mely esti félti z órakor került a cemzura elé, éjjel fél egykor Frírtz JeIlinek cikke miatt elko­bozták és pedig a pénzpolitikai cenzúra közbelépésére. A politikai államügyészség a cikkben semmi államé lilén eset nem tmlqitt fölfedezni s néhány óra hosszat diskutált a pénzügyi cenzúrával. ,Teliin,elk igen érdekes cikke egy, a kereskedelmi politikánkról] ter­vezett nagy diszkusszió bevezetéséül vcilt szánva, mely vitában ennek a politikának hívei és optimistái is szóhoz jutottak volna. Sajno-s, eninek a gondolatnak a megvalósítá­sa a cenzúra idegessége miatt leheteti enné vált. A maihoz hasonló időben semmi sem i hat nyugtalanítóbban, mint .az olyan újságok | elkobzása, melyekről ismerétes, hogy éppen ! nem forradalmi magatartást tanusitarnak. Nehogy ehhez a k oh záshoz hamis hírek kapcsolódhassanak, legyen szabad elárul­nunk, hogy Fritz Jelűnek szokott tempera- m embimos modorában Os,elh szílovákia-Ausz- íria-Magyarország vámuniója mellett foglalt állást, mely vámunióhoz esetleg Jugoszlávia is csatlakozna. Ehhez megjegyzendő még az, hogy a csehszlovák kormány hónapok óta minden energiájával és kitartásával, amire Benes csak képes, egy nagyon hasonló ke- reskede!etmpolitikai terven dolgozik, amel­lett maga mellett találja Franciaország tá­mogatását, de egyelőre Olaszország, Német­ország, Anglia s hozzá még más kereskedel­mi szerződésben álló államok ellen állásával kell számolnia. A kobzás tehát azért történt, mert a szerző hivatalosan meg nem enge­dett érvekkel támogatta a csehszlovák kor­mány kerets'kedelempolitikai tervét és nyil­ván azért is, mert Jellineknek az eddigi hi­vatalos kereskedelmi politika következmé­nyeiről föláilliittt prognózisa és éles kritikája j nem nyerte meg a cenzor tetszését — fejező ! be cikkét a Prager Abendzeitung. í Fritz Jelűnek „Az utolsó percben" cimii cikkének el nem kobzott részében egyebek közt ezeket mondja: —A háború után létrejött uj államok gon­dosan őrzött kincse, a „szuverenitásuk" fo­galma volt. A legutóbbi hetek fejleményei ennek a szuverénitási büszkeségnek az árny­oldalát is mutatják, amely olyan elöföl te vé­vé sek életreliivására alkalmas, hogy ezt a szuverenitást többé nem annak legfőbb al­kotmányossági és kormányzati jónak láttatja, amiben az utolsó pillanatig volt. Ha az em­ber az Ausztriában, Magyarországon és Né­metországban legutóbb életbeléptetett úgyne­vezett devizaintézkedésekről lehámozza bü- rokratikus-adminisztrativ mezüket, akkor azok a gyakorlatban úgy mutatkoznak, mint az államoknak a külföldi adósságok fizetésé­re vonatkozó tilalmai. A háború előtt és után itt-ott — a leggyöngébb balkáni államokban a rendetlenül kormányzott délamerikai köz­társaságokban — előfordultak határidős mo­ratóriumok a külföldi fizetségekre, azaz ezen rosszul organizált és rosszhirü államok, kor­mányai törvényileg megengedték polgáraik­nak, hogy bizonyos határideig, mely átlag­ban nem igen lépte túl a hat hónapot, fel­függeszthetik külföldi fizetési kötelezettségei­ket. Amit azonban néhány hét óta Németor­szágban, Magyarországon és újabban Ausz­triában törvényes rendelkezésekkel véghez visznek, az többé már nem fölhatalmazás a külföldi adósságok megfizetésének felfüg­gesztésére, hanem az már állami fizetési ti­lalom a külfölddel szemben, tehát oly intéz­kedés, mely páratlan a modern gazdaság fej­lődésének történetében. Ez a másik oldala a szuverenitásnak: a szuverenitás az államközi és nemzetközi jogi kapcsolatokban omnipo- tenciát nyújt saját magának. Csehszlovákia követelései Ausztriában és Magyarországon normális évi forgalom esetén az ausztriai 3 milliárd és a magyarországi másfél milliárd mellett — bár az utóbbi összeg kétharmad­ban elesik a vámháboru miatt — átlag négy és fél milliárdot, ezidőszerint három és fél- milliárdot tesznek ki. A hosszú lejáratok miatt, melyeket majdnem minden szakmá­nak meg kell adnia az ausztriai és magyar- országi üzletkötéseknél, a csehszlovákiai ex-, portőrök ausztriai és magyarországi kintle­vőségei a jelen pillanatban legalább két. és fél milliárdrá becsülendők. Két és fél mil­liárd csehszlovák forgalmi tökét tartanak most vissza a szuverén Ausztria és Magyar- ország intézkedései. A fejlődés 1918 óta azt mutatta, hogy a csehszlovák kiviteli tevé­kenységnek közel a fele évrol-évre szabály­szerű ismétlődéssel Németország, Ausztria és Magyarország felé irányult. Ha az általános közvélemény tiszta számot vet az aktuális helyzettel, akkor meg kell állapítani: a cseh­szlovák köztársaság lakosai közül legalább négy milliónak az ekszisztenciája és a köz­társaság összjóléte attól függ. Eddig szól Jelűnek cikke, a möndat másik felét és a cikk további részét, törölte a cen­zor Ceruzája. 25 ház égett le Lubotényhen A kár kétmillió korona Eperjes, október 9. Lubotényhen a máira virradó éjszaka 3 óra 12 perekor tűz ütő# ki, amely reggelig huszonöt lakóházat pusz­tított el az összes gazdasági épületeikkel együtt. Elhamvadt az ezidei termés is. Hu­szonöt család hajléktalan lett. A tűz által okozott kárt két millió koronára becsülik. A tűz okát még nem sikerült megállapítani. Hordják a szénát Irta: BETHLEN MARGIT Az idő az idén esősre hajlott, s igy más- két hete, hogy hol széjjelteritik, hol meg Összerakják a boglyákat. Az Úristennek iga­zán lehetne belátása, hogy ne épp ilyenkor eresztené meg a mennyei csapol, amikor a iszegény ember szénája kint hever a szabad ég alatt. De hát ez mindétig igy van: az eső •sem akkor gyün, amikor kéne. Mózői bá volt az, aki. ilyen te kéippen döír- mögött magában, miközben tempósan hány­ta feli a szénát a már félig megrakott szekér­re. így ni! Ezt legalább hazaviszi, estig pe­dig még vagy háromszor fordulhat, az is va­lami, amit megmentett az éjszakai eső elől. Mert, hogy az éjjel szakadni fog, az olyan biztos, mini)... mint... Mózsi bá .nagyot köp, nem talál hirteleim­ben hasonlatot, amely eléggé kifejezné a biztosságot, amellyel számi tani lehet az idő megá t a lk ódat t rosszi nduil a tá ra. — Oszt forgasd azt a szénát, Kati, amig odajárok! — kiált vissza lányának, miköz­ben a szekér nehézkesen megindul. — Forgatom, édes apám — felel az, nagy- csomót nyársalva fel a szóban forgó kincs­ből a kezében lévő vasvillára. Forgatja bi­zony, hogyne forgatná! És ha még két hétig minden nap is meg kell forgatnia, azt sem fogja bánni. Dehogy is bánja ő, dehogy! Almikor leg­jobban azt szeretné, hogy sohase is legyen vége a hordósnak. Hogy mindig csak itt le­hetne reggeltől es ívéiig a rétjükön, amely­nek alsó csücske szomszédos a Mihál búéval, ott, ahol a Miska most is fehér ingben- és ga­tyában hordja az apja szénáját. Bezzeg most nem ér rá ott sert eper tél ni a posta körül, ahoigy azt mostanság tette, amióta az a szösz- ke, szil imán postáskisasszony van ott, aki­nek olyan a dereka, hogy kettétörik, ha csak egy uájjal is hozzá nyúlnak. Mit gondol a Miska, hogy ez fog kenyeret dagasztani, sú­rolni, mosni rája? Mindazt, amit ő, a Kati, félkézzel el tudna végezni, amit olyan szíve­sen, Istenem, milyen boldogan végezne el. Egészen a tavaszig, addig, amíg az uj pos- táskisasszony ide nem jött, úgy is vót, hogy azt hihette, hogy ő lesz az, aki— de azóta, mintha megbabonázták vóna, se lát, se hall. Most is, pedig az u,j piros szoknyáját vette föl, a fehér babos derékkal, meg a kék fő- kötőt — C9aík az anyja meg ne lássa — és még hozzá hétköznap, Uram bocsá! — és még ide se néz. No ebben szegény elkeseredett Katinak nem volt egészen igaza, mert a legény már régebben sandított feléje, ami nem is épipen volt csodálatos, mert a lány piros-pozsgás, az egészségtől kicsattanó arcával, izmos, fö- detlen barna karjával, erős, kiegyensúlyo­zott, ringó járásával igen szem revaló jelen­ség volt. Hiszen igaz, neki a szőke, fehérbő­rű. vékony, az, ami nem paraszt legénynek való alapijában, hanem uírnak, az tetszik, de hát tudni, azt úgyis tudja jól, hogy azt eoh- sem kapja meg. Az előtt csak áll az ember, oszt bámul, mint a szent képre, de arra nem iis gondol, hogy le is akaszthassa a falról. Ez itt, ezt oszt igen. Ezt meg lehet fogni, meg lehet ölelni,, haragudni sem fog érte, félni sem kiöli, hogy eltörik tüile. Ez, ez fele­ségnek való. Főzni is tud, gyereket iis ad majd neki, csak hát... A legény nagyot sóhajt, aztán odakiált a lánynak: — Hogy kiesipted magadat ma. békás! Kati szivét boldog öröm bizsergi végig. Észre vette! De azért durcásan vállat von, s úgy feleli csak amúgy foghegyről: — Mért ne, ha kedvem tartja. Aztán folytatja munkáját, mintha semmi sem lenne. Miska is ugyanazt teszi, de azért belsőleg vallani] fúrja az oldalát. Mi ez? Mi ütött eb­be a lányba? Hiszen nemrégiben, vagyis... igen persze az még a télen volt, mielőtt 5 rájött, hogy az oltárképeket szereti, de ak­kor egészen biztosan érezte, hogy nem kö­zömbös a Kati előtt. Az igaz, hogy azóta nem igen gondolt rá, de hát az nem ok, hogy a lány is megváltozzék. Vagy talán neki is akadt azóta valaki más? Miska hirtelen elhatározással a félig meg­rakott szekérbe szúrja villáját. Ennek utána kell járni. — Hé, Kati! Gyere csak ide egy szóra! — szól át a szénarendeket közömbösen forgató leánynak. De Kati vissza sem fordítja fejét: — Hallik a hangja onnan is kének, ha vó­na épp humimi mondanivalója — adja vissza a szót hetykén. Hej! Pedig úgy ver a szive ott bent a kebelében, mint valami csapdába fogott szegény kis madár. A vér fölszalad a legény fejébe. Hogy a nyavalya akárhová tegye azt a lyányt, köte­kedik ez vele, vagy mi? No, de ő majd meg­mutatja, hogy vele nem lehet játszani. Két ugrással mellette terem és elkapja derekát: — Nem gyüssz-e? Hát majd gyű vök én — mondja félig tréfásan, félig dühösen.. Kati testién a legéuy érintésére nagy, bol­dog öröm cikázik át. Hát mégis, mégis... de azért, két kezével teljes erejét megfeszítve, tolja el őt magától. — Ne te ne — .mondja szinte öntudatlanul, mintha csak a lökdösődő bocit tolná el ma­gától fejes közben. De a vér most már egé­szen elöntötte a legény fejét. A kemény, ru­ganyos fiatal test, melyet karjában tart, teszi-e, vagy az ellenállás, de Miska úgy ér­zi, hogy tüzes vasfogóval sem tudnák rábír­ni., hogy a leányt eleressze. — Adsz ide a szádat... ballod-é, a szádat — suttogja száraz, rekedt hangon, cserepes ajakkal, miközben a Kati arcát igyekszik a magáéhoz szó r i t arai. A leány még egy ut olsó erőfeszi test tesz: — Nyughassék mán,, ké, — mondja olyan halkan, lágyan, puhán, szerelmesen, mini... mint egy nagyon, mélyen, halálosan szerel­mes leány, miközben a nagy igyekezetben, hogy eltolja őt magától, úgy összesimulnak, mint valami különös szárú, kétfejű, nagf» piros-fehér harangvirág. TatranÉé Hatnám (Táha-MatiárMza) klimatikus gyógyhely, 920 m. magasságban 20 százalékos őszi kedvezmény. Pros­pektust kivánatra küld az Igazgatóság

Next

/
Thumbnails
Contents