Prágai Magyar Hirlap, 1931. október (10. évfolyam, 223-248 / 2740-2765. szám)
1931-10-10 / 231. (2748.) szám
•PRK<íAI-AiAü1£^-HIRI»AB 4 ■s.r.~ .-twaMaaiiM 1931 o&tóber 10 szombat. Érsekújvár városa díszközgyűlésen ünnepelte Szent Ferenc-rendi zárdájának 300 éves jubileumát Holota János, Blaskovics István, Néder János és Tnrchányi Imre méltatta a rend nagy érdemeit Érsekújvár, október 9. (Saját tudósítónktól.) A Szent Ferenc-rend érsek-újvári zárdájának és templomának három évszázados jubileuma megkapó ünnepséggel vette kezdetéi csütörtökön délelőtt, amidőn Érsekújvár város képviselőtestülete tartotta rendkívüli ünnepi közgyűlését ebből az alkalomból. A képviselőtestület tagjain s a város főtisztviselőin kívül teljes számban megjelentek az érsekujvári rendhez tartozó barátok P. Olsovszky tartományi provinciális és P. Grácián házfőnök vezetésével. Holota dános dr. városbiró nyitotta meg a diszközgyülést rövid, meleghangú beszéddel, melyben rámutatott arra, lmgy a Szent Ferenc-rend érsekujvári zárdájának felépítése nagyjában összeesik a városháza építésének időpontjával s a városnak és a rendnek a története 3ÜÜ éven keresztül szoros összefüggésben volt egymással. Hálásan emlékezett meg a rend tagjainak nagyszerű működéséről, akik jó- fcan-rssszbaa a város lakossága oldalán állottak s a lakosság lelki, kulturális és szociális életében mindig irányító szerepet töltöttek be. Blaskovics István dr. ügyvéd, szlovák néppárti képviselőtestületi tag rendkívül lelkes, hatásos szlovák beszéde után Néder János helyettes városbiró mondott megindult hangon ünnepi beszédet, melyben a magyar katolikus társadalom nevében egyszerű, szívből jövő szavakkal jellemezte azt a bensőséges viszonyt, amely a magyar katolikus társadalmat a íerencrendi atyákkal évszázadok óta Összefűzte s annak a reményének adott kifejezést, hogy az összetartozásnak ez a nemes érzése az idők múlásával egyre csak mélyülni fog s az a nagyszerű munka, amelyet a rend a város lelki életének művelésében eddig is végzett, tovább fog folyni. Miután a közgyűlés egyhangúlag elfogadta Turchányi Imre dr.-nak azt a javaslatát, hogy a közgyűlés jegyzőkönyvének kivonatéi Öi- - szes formában adják át a rendnek, F. Olsöv- szky tartományi provinciális emelkedett szólásra s mély hatást keltő szlovák és magyar beszédben mondott köszönetét az üdvözlésekért. — Szeretettel jöttem ebbe a kedves városba — mondotta többek között a provinciális —. mert erről a városról mindig azt mondották nekem dicső elődeim, hogy szereti a mi rendünket, mint ahogy a mi rendünk is ragaszkodó szeretettel viseltetik e kedves város iránt. Különös módon örülök, hogy itt, a városi London, október. A sors szeszélye gyakran a legkülönbözőbb játékokat engedi meg magának, ősidők óta napirenden volt, hc.gy jelentékeny emberek, világhírű költők, dirck a legnagyobb nyomorban tengetitek életüket, mialatt jelentéktelen üzérek gyakran mesebeli vagyonra tettek szert. Angliában, obol évszázadok óta aránylag a legrendezéttebb társadalmi viszonyok uralkodtak- nemigen, vaigy csak a legritkább esetben fordultak elő a véletlen szeszélyes igazságtalanságai, amelyeknek oly sokszor esett áldozatul nem egy értékes emberélet. A háborúit követő gazdasági összeomlás természetesen Angliában is éreztette a hálósát. Fejedelmi vagyonok roppantak össze, meginicatbatatlannak hitit tőkék olvadtak le. vagy zsugorodtak össze jelentéktelen alamizsnákig, ugyanekkor azonban megtörtént az is. hogy a sors szeszélye ez ismeret- lienség hcráyábő! ragadott, elő egy-egy szerencsés •hala mi ót. mega;áiKlók.::ztu ct a történelmi nevek nimbuszával és jelentékeny vagyon birtokosává tette az ültetőt. Az angol fővárosban most általános érdeklődést ■kelt az előkelő megjelenésű, finom arcvonásai fiatal asszony, aki az Oxford Street, egy kis teázó- jóban mint pincérleóny áll alkalmazásban. A csendes, finommodom, udvarias ,,Wa';tress“ évek óta kedvence volt a helyiség előkelő vendégeinek. — Valamennyien tudták róla, hogy férje bosszú esztendőik óta Ausztráliában él és kemény munkával igyekszik. megteremteni a. polgári jólét legszerényebb kereteit,-'.ami vágerédm'ényben 'minden angol jniu-Ék^ecsalád végcélja. WiiKiasm Stefik, atet, miiét bajőfütő került ki Ausztráliába, három esztendővel ezelőtt búcsúzott el családijától azzal, hogy amint ezt anyagi körülményei megengedik, hozzátartozóit is lehozatja magához. Közben múltak az évek. Mrs. Smith oxferdetireetbeld t©ásóban kapott alkalmazást és rokonszenves lénye, ügyessége és rátermettsége folytán csakhamar vezető női al- kalmazcótjfi lett az előkelő helyiségnek. Most azután meglepő bir érkezett a londoni hatóságokhoz Smhbnié címére. Arról értesítették, hogy férje, az Ausztráliában élő munkás, baroneti rangot és vidéki kastélyt örökölt egy nemrégen képviselőtestületben, hivatott helyről hangzottak el olyan elismerő szavak, amelyek csak buzditóLag hathatnak ránk, hogy hivatásunkat továbbra is úgy, mint a múltban, a jövőben is Istennek és embereknek tetszőén be- lölthessük. Az Isten áldását kérem erre a városra. P. Grácián házfőnök hálás szavakkal mondott köszönetét a diszközgyülésnek, a képviselőtestület tagjainak s mindenkinek, akik ezen a szép ünnepen veleéreznek. Lelkes szavakkal tett Ígéretet, hogy továbbra is a nép barátai lesznek s szeretettel fognak dolgozni úgy a magyar, mint a szlovák testvérek lelki jólétéért. A felemelő hangulatú diszközgyülést az elnök ezután bezárta. A 300 éves jubileummal kapcsolatos ünnepségek azonban még napokon át fognak tartani. utód nélkül elhal távoli rokonától s mint ilyen, természetesen nemi i$ maradhat többé Ausztráliában, hanem hazatér övéihez. .A ináról-holnapra az egyszerű Smithné asszonyból szabályszerű Lady-vé előlépett piacérnő nagy örömmel értesült a szerencsés fordulatról, de pillanatra sem veszítette el lefllkS nyugalmát. Érdeklődött a hagyaték körülményei felől és miután józan mérlegeléssel megállapította, hogy a vidéki kastély fenntartási- költeéegi a legkevésbé sem állanak arányban a hozzátartozó vagyont étel jövedelmével, a bárói cím és rang pedig semmiféle jövedelmet nem hoz, arra határozta el magát hogy mint Lady is változatlanul tovább teljesít szolgálatot az oxfordsireebbeli teázóban. — A munka nem ez'v--~n — jelentette ki az újdonsült Lady az érdeklődőknek. — Nagyon boldog és megelégedett voltam eddig is. Nem látom he, mié'!'', kellene most egyszerű jngylábon élnem? Mindeneseire megvárom. még férjem hazatér, ezután majd, ugyhiszeu,. eladjuk a kastélyt, s a vételárból üzletet nyitunk valahol. Az angol] főváros errib emnüiói közül egy törté- ne’imii nevű család utolsó sarjának sorsa vett sokkal kedvezőtlenebb fordulatot, mint az Oxford Street-beli pinoémőé. A Bujckwortih lordok utolsó élő tagja, egy 48 esztendős hadirokkant volt katonatiszt. aki a világháború befejezése óta állástalanul tengődik London legsötétebb nyomortonyáln. a másik személyiség, aki iránt most széliében megnyilvánul a sajnálkozó érdeklődés. Lord Charles Burnett Buckworth—Herne—Soauíe, Surrey grófja, Coalbrookdále bárója, több mint 700 esztendős történelmi hagyományokra pillanthat vissza, ősei hatalmas várurak, hadvezérek, földbirtokosok, államférfiak, Anglia peerjei voltak, számára azonban az egykor mérhetetlen családi vagyonból annyi sem maradt, rogy betevő falatja legyen. A szerencsétlen ember, aki a világháborúban mint katonatiszt teljesített szolgálatot s közben súlyosan meg is sebesült a flandriai harctéren, tíz esztendő óta a tegsira '.masabb nélkülözések közölt tölti napjait. Hangzatos címe grófi rangja megannyi hátrányt jelent a számára, hiszen fényes j történelmi hagyományokká! ékes nevét jóformán j még ki eem meri ejteni, ha rokkantsági illetményeiért, vagy munkanélküli segélyért jelentkezik, hivatalos fórumok előtt. Lord Buckworth — a Gorkij színmű egy megelevenedett alakja — büszke önérzettel utasított vissza minden alamizsnát, még azt is, hogy társadalomi gyűjtés utján segítsenek kétségbeesett helyzetén az angol főnemesség tagjai. — Tudom, mivel tartozom magamnak és családom hagyományainak — jelenítette ki a sorsüldö- aött ember. — Becsületesen dolgozni akarok s ha munkaalkalmat nem juttatnak nekem az emberek, becsületesen nyomorgók tovább! Az angol világváros előkelő társadalma, hír szerint, most mégis megfelelő állást kíván szerezni a B uckvorth-család tizenegyedik grófja számára, hogy az éhhaláító! megmentse azt, akinek a sors szeszélye hangzatos címen és mocsoktaian családi címeren kívül egyebet nem adott útra valóul. Cseh- és Morvaország uj püspökei Prága, október 9. A csütörtöki miniszter- tanács kimondotta, hogy a Vatikán által a csehszlovákiai püspöki székekre kiszemelt papi személyek kinevezése ellen semmiféle kifogást nem emel. E határozat következtében biztosra vehető Kaspar Károly dr. eddigi königgrátzi püspöknek prágai érsekké, Weber Antal dr. kanonoknak leitmeritzi püspökké, Picha Mór dr. prágai érseki fővikáriusnak königgrálzi püspökké és Kupka József dr. brünni apostoli adminisztrátornak brünni püspökké való kinevezése. Kaspar Károly dr. 1870-ben született, Rómában szerezte meg a doktori diplomát és 1893-ban szentelték pappá. Papi működését az Érchegység vidékén kezdte, később a prágai Szent Vid-székeskáptalan tagja volt, majd a prágai érsekség kancellárja és a Straka-akadémia lelki pásztora. 1921-ben kö- niggratzi püspök lett. Különösen az egyházjog kiváló művelője és számos tudományos müve jelent meg. Picha Mór dr. 1869-ben született. Szemináriumi tanulmányai után Kómába került, ahol a kánon jog doktora lett. 1893-ban szentelték pappá. Prágába visszatérve a prágai érsekség'titkára lett, majd 1917-ben kancellárja és az államfordulat után fővikárius. 1921-ben a pápa az apostoli protonotáriusi címmel ruházta fel. Kitűnő összeköttetései vannak Rómával és ő egyike azon kevés nem bíboros papoknak, akik konklávén vettek részt- 1906-ban ugyanis Skrbensky, az akkori prágai biboros-érsek magával vitte Picha dr.-t a pápaválasztásra. Weber Antal dr. 1877-ben született, német nemzetiségű, 1901-ben szentelték pappá. Teplitzen és Aussigban volt káplán, majd a leitmeritzi káptalan vezető kanunokja lett. Folyékonyan beszél csehül is. Az elhunyt Gross püspök mellett segédkezett a leitmeritzi egyházmegye adminisztratív kormányzásában. Kupka József dr. 1862-ben született, Brünnben végezte tanulmányait és 18S2-ben szentelték pappá. Több évig Rómában tartózkodott, 1913-ban felszentelt püspök lett és 1926-ban a brünni püspökség apostoli adminisztrátorának nevezték ki. Embersorsok Loncüon szenzációja — a. bárónévá lett pincérleány és a koldussorban tengődő lord Forgandó szere mese Irta Máriássyiíé Szemeire Katinka Pityu kifogástalan családfája buli-terriernek született. Ez azt jelenti, hogy szakértő szemmel nézve gyönyörű volt, elfogulatlan emberfiának pedig förtelmes csúnya. Azt azonban a rosszakarat sem tagadhatta le, hogy okos állat. Énnek köszönhette azt a szerencsét, amelyet minden kutya, sőt sok ember is irigyelt tőle: ő volt a Ráthék dédelgetett kedvence. A dohányzóban a kandalló előtt volt a ..lörZspokróca55, de büntetlenül fel kuporodhatott akár a nagy bőrdivány sarkába. Bőséges finom kosztján kívül a gazda feketekávéja mellől is kijutott neki a cukor, este pedig a Magda asszony hálószobájában várta a párnával bélelt kosár. Ráthéknak nem volt gyerekük, azért kényeztették úgy Pityut. És tekintve, hogy tízéves házasok voltak, Pityu meglehetős biztonságban érezte a pozícióját. Kezdett kegyeket osztogatni még a gazdáinak is, a vendégeket, pedig szigorúan megválogatta. Csak a neki rokonszenveseket eresztette be a szó-.. bába. Legnagyobb baj volt a cselédekkel. Aki a Pityu túlkapásait egy-egy tikos rúgással próbálta megnyirbálni, azt ő egyszerűen kimarta. A szó legszorosabb értemében pedig. Pityu ellen nem lehetett se szólni, se tenni, ő volt az ur a házban. A r.zeranos" forgandó volta pedig abban a gélyaniadárbaji jelentkezett, amelyik azon a ne - 'be* tizedik tavaszon fészket rakott a ■a':' tea Onnét terepszemlét tardália. mulasztásai vannak a háziakkal szemben. Pótlásul hozott nekik egy szép kis pólyásbabát. Pityu nem osztozott a Ráthék örömében, ö csak bosszankodott. És méltán — a maga szempontjából: hiszen kitették a kosarát a Magda asszony szobájából az inaséba. Egy sokkal magasabb kerekeken járó fehéret tettek a helyébe.. Pityu mélyen érezte a lefokozását. Bosz- szantolta őt a pólyásbaba oá-oá-ja, a Magda asszony szórakozott és- mind ritkább si-moga- tása. Inkább az urához szegődött ezentúl. A férfi mégsem olyan ingatag, mint az asszony. Rábh Pali nem is igen változott Pityu irányában a pólyásbaba érkezése óta. Most is dobott neki egy-egy cukrot, és ha kiment a gazdaságba, mindig magával vitte. De azért ő is folyton ilyeneket mondott neki: — Hallgatni, Pityu! A baba alszik. — Mész onnét, öreg kutya! Még feldőlöd a babát. Mikor először szólt hozzá ilyen hangon, Pityu felhúzta az Ínyét mérgében és hangos ugatással adott kifejezést felháborodásának. Azután — mit tegyen? — hozzá szokott, hogy a baba előbbrevaló, mint ő. Pia itt. megállnak a dolgok, még nem is leit volna olyan nagy baj. De nem álltak meg. liánéin mentek először fölfelé, hogy annál na- g yo b b a t zu h a. n j a na k. Következő nyáron már totyogott a baba. A bútorba fogódzóit, vagy az édesanyja mutatóujjába. Megtapasztalt mindent, ami útjába került, még pedig tettlegesen. Pityu tetszett neki legjobban, mert 6 volt az egyedüli valami, ami mozogni tudott, s mégsem szaladt el, mint a csibék, meg a malacok. Engedte, hogy megfogjál: a fülét, és elnézően pislogott fel a babára, ha apró kezével tapicskolta. u. Nézd, Pali, hogy barátkozik a baba a Pityuval, mondta Magda asszony és megsimogatta a kutyát a finom fehér kezével, — majdnem úgy, mint régen. Pityu dicsekedve dörgölődzött az ura lábszárvédőjéhez. — No jó, öreg, no jó, megtaláltad a diplomáciai összeköttetést, — mondta az harsány nevetéssel és ő is meglapajgatta a kutya hátát. Ezután Pityu vastag barátságot kötött a babával. Együtt játszottak a kertben. Még pedig olyképpen, hogy a baba kavicsokat dobált Pityunak, melyeket az kattogva és ugrálva hozott vissza neki. A végén meg lovagolt is a hátán, persze úgy, hogy Pityu fekve maradt, a -babát pedig fogta az öreg dada. A gólya madárnak is tetszhetett a dolog, mert hamarosan hozott még egy pólyásbabát. Az uj kis jövevényt sok változás kisérte. A „baba51 címet kisajátította a maga részére, inig elsőszámú viselőjéről, kisült, hogy Jancsinak hívják. Aztán elment á jó öreg dada és jött helyette egy szigorú német Schwester, Ez a Schwester pedig első perctől kezdve utálta Pityut, nemkülönben Pityu is őrKét napig csak hallgatólagos volt az ellenségeskedés. Harmadnap azonban kitört a háború. A gyerekszobában bőgött a baba, de mivel igazság szerint aludnia kellett volna, Jancsit kiküldték az apjához a dohányzóba, ös'z volt és nagy tűz égett a kandallóban. Jancsi bujócskát játszott Pityuval. Négykézláb mászott a kar-osszék alá, aztán kikiabált, hogy „tutucs!55, mire Pityu odarohant, nagyokat csúszva a parketten és fölöttébb érthetően jelezte, hogy most ö bújik el. Az apa pompásan mulatóit a két jó pajtáson. Vastag vadászcipőjét kinyújtotta a kandalló elé, nehogy arrafelé tévedjen a játék. Mikor a Schwester benyitott, félhomály volt már. Alig érthető, hogyan látta meg, hogy 1 Pityu széles jókedvében képennyalta Jancsit, j De meglátta. Sötét arcot vágott. Kinyitotta az | ajtót és azt mondta, hogy: — Marsch hinaus! Pityu nem volt már a régi legény. Morgott, de ment. Vacsoránál aztán kijelentette a Schwester. hogy a kutyának nincs helye a szobában. Jancsinak nem szabad Pityuval játszani, legföljebb a kertbe viheti magával, ha sétálni megy. Hiába volt minden ellenvetés. A kutya nem higiénikus, a kutya bacillushordozó, a kutyának menni kell. Ráth Pali tapintatosan intézte el a dolgot. Azt nem tűrhette, hogy Pityu dühösén lesse az alkalmat, mikor csimpaszkodhat a Schwester lábikrájába, — de azt sem, hogy a Schwester minden alkalom híján is üldözze Pityut. Kitelepítette a kutyát az intézőhöz. Ott sem volt éppen rossz dolga. Tisztességes fekvőhelyet kapott, —igaz, hogy csak az irodában. Enni is adtak neki eleget, ha nem is olyat, aminőhöz szokva v üt. Mégis nagyon megváltozott Pityu az uj körülmények között. Végképp kiábrándult az emberekből. Csak Jancsit szerette még. Odasompolygott hozzá, ha meglátta a gazdasági udvaron és. Jancsi mindig megveregette a kutya csúnya, okos fejét. Később is, mikor megnőtt és Pityu már nagyon öreg volt: kövér, lusta és fél szemére vak. A többiek csak akkor vetlek újra tudó irtási róla, mikor itthagyta ezt az árnyékvilágot.-- Szegény, öreg Pityu! — mondta Magda asszony. — Valami emlékkövet kellene tenni a sírjára. De aztán ezt is elfelejtette. Csák Jancsi ültetett a hantra egy tő ibolyái. Hát nem kell irigyelni senkit. Még egy ku tyát sem. Mert a szerencse forgandó.
