Prágai Magyar Hirlap, 1931. szeptember (10. évfolyam, 198-222 / 2715-2739. szám)

1931-09-09 / 205. (2722.) szám

1931 szeptember 9, szerda. A Stinnes-affér ulabb fejleményei Berlin, szeptember 8. A .berlini l-.es számú bíróság polgári tanácsa csütörtökön fogja tár­gyalni Glade ügyvédnek, a Stinnes-per volt törvényszéki jegyzőjének 15.000 márkás kere­setét ifj. Stinnes Hugó ellen. Ez a per is egyik elágazása a Stinnes-.per körül utólag megindult perlavinának. Glade jogi tanácsaiért követeli ezt a 15.000 márkát, miután állítása szerint ugyanezen jogcímen 40.000 márkát már ka­pott a fiatal Stinnestő.1. A pertől függetlenül az igazságszolgáltatási botrány ügyéiben tovább folyik a vizsgálat. A porosz országos bíróság egyik magasrangu tisztviselője tegnap kihall­gatta a Stinnes-pért tárgyaló bírói tanács el­nökét, Arndt dr.-t, aki után a per többi szerep­lőinek kihallgatását veszi sorra. A berlini B. Z. am Mittag újabb értesüléseket közöl a felmentő Ítélet létrejöttének kulisszatitkairól. Mint ál­lítja, az esküdtbirák és a szakbrrák koránt sem voltak egyvéleményen Stinnes bűnössége kér­désében, hanem a nézetek megoszlottak és csak azért mentették fel a fiatal Stinnest, mert a tör­vényben előirt kétharmad töbsége nem volt meg a bűnösség kimondásának. Ezek az ada­tok legkevésbé sem .alkalmasak arra, hogy iga­zolják az igazságszolgáltatási aktus szabályta­lan lefolyására vonatkozó gyanúsításokat és vádakat. Az affér fejleményei különben válto­zatlan intenzitással foglalkoztatják a közvéle­ményt. — Személyi változás várható a csehszlovák vezérkar élén. A Národni Listy értesülése sze­rint Podihajsky badseregfelügyelő benyújtotta nyugdíjaztatása iránti kérését s kívánságát ho­norálni is fogják. A megüresedett hadseregfel­ügyelői állág jelöltjei között első helyen Vojce- ohovsky tábornok, Morvaország katonai pa­rancsnoka szerepel. A Lidovó Noviny megjegy­zi, hogy az uj hadseregfelügyelő személyének megválasztása kissé komplikált kérdés, a hadse­regfelügyelő a köztársasági elnök után a legma­gasabb katonai méltóság- Most ugyanis az illeté­kes helyen elhatározták, hogy a hadseregfel­ügyelő rangban meg fogja előzni a vezérkari főnököt, bár a véletlen közrejátszása folytán a hadseregfelügyelő eddig is rangidősebb tábornok volt a vezérkarnál. A lap véleménye szerint a hadseregfelügyelői tisztség betöltésénél elsősor­ban Syrovy János tábornok kell, hogy tekintet­be jöjjön, mert nem lehetséges az, hogy Syrovy olyan elöljárót kapjon, aki eddig alárendeltje volt. — Uj képviselő. Singer Lajos dr.-nak, a mos­tanában elhunyt zsidópárti képviselőnek man­dátumát a zsidópárt vasárnapi brünni határozata szerint Goldstein Angelo dr. prágai ügyvéd kapja. — Halálozás. Sauber Miklós egyetemi hall­gató tegnap a Tátrában súlyos szenvedés után elhunyt. A megboldogultban Sauber Sándor lap- szerkesztő egyetlen öccsét gyászolja. — Komáromban már a népkonyhák felállítását készítik elő. Komáromi tudósítónk jelenti: A vá­ros vezetősége Csevár városibiróhelyettes kezde­ményezésére már megteszi az előkészületeket a városi népkonyhák felállítására. Most már nem lesz elég egy népkonyha és a külvárosban fel kell egyet állítani a munkanélküliek részére is­— Adományok a magyar református taní­tóképzőre. A rimaszombati püspöki hivatal­tól vettük a következő értesítést: A varannói református egyház uj templomának felszente­lése alkalmából a Rimaszombaton felállítan­dó református tanítóképző intézetre 210 ko­ronát ajánlott fel. Itt említjük meg, hogy ifj. Rábely Miklós rimaszombati könyvkeres­kedő azon esetre, ha a gömöri ref. egyház­megye határozatilag elrendeli, hogy a gömö- ri összes retf. népiskolákban használatos tan­könyveket az 5 könyvkereskedésében vásá­rolják meg, a bruttó jövedelemnek 10 száza­lékát ajánlotta fel a református magyar ta­nítóképzőre, ami kb. évi 12—15.000 koronát jelentene. — „A kolozsnémai hősök emlékének felavatá­sa” cím alatt szeptember 3-i számunkban megje­lent hirünk helyreigazításképpen Láng Jenő ko- lozsnémai vezető jegyző következő nyilatkozatá­nak közlését kérte: „Az emlékmű létrehozásán egy szoborbizottság fáradozott, mely állt: See- licz István, id. Molnár János, Esztergálos Já­nos, id. Dömötör János, Olajos Lajos, Sándor József, Kozma Ferenc és Illyés Lajos kolozs- némai lakosokból, tehát az én személyem csak téves információ alapján kerülhetett a közle­ménybe”. — 33 éves érettségi találkozó. Felkérem azon volt iskolatársainkat, kikkel a nagyrőcei magyar királyi felsőkereskedelmi iskolában 1898- és 1899. években érettségiztünk, hogy 32, illetve 33 éves találkozónkra ez év szep­tember 26., 27. és 28-ikán jelenjenek meg Velká-Revucán, (Nagyrőcén) és mielőbb ér­tesítsenek, hogy találkozónkon lehetőleg csa­ládjaikkal részt venni óhajtanak-e. Miklóssy Béla, Pelsőc, vagy Vietórisz Béla Tornaija. Agyonlőtte sógorát egy kolini milliomos Homály fedi, hogy mi késztette a gyilkos merényletre Kolin, szeptember 8. A bűnügyi hatóságok szombaton este letartóztatták Vacek Vencel 55 éves kolini szálló tulajdonost, ismert mil­liomost, aki egyetlen lövéssel megölte só­gorát, Zezula János gazdálkodót. Vacek már évek óta, amióta elvált felesé­gétől, húgánál Zezula Jánosnénál lakott. Ze­zula tekintélyes gazdaságot bérelt Vacektől, akinek ezenkívül szállója, szikvizgyára s egyéb vagyona volt, de a szállót és a szik- vizgyárat is bérbe adta. Bérlőivel azonban állandóan perlekedett, még saját sógorával is. A sógorok között ebből kifolyólag napirenden voltak az összetűzések, melyek során Vacek mindig azt hajtogatta, hogy csak húga érde­keit védelmezi. Szombaton este, vacsora után, ismét összekoccant a két férfi. Az összetűzés azonban ezúttal igen heves volt s veszekedés közben Vacek hirtelen bement a szobájába, majd pillanat múlva visszatért s a mit sem sejtő Zezula mögé lépve revol­verből közvetlen közelből! a tarkójába lőtt. Zezula holtan bukott a földre, míg Vacek a gyilkosság után megőrizte nyugalmát s ami­kor kevéssel rá a csendőrök letartóztatták, nyugodtan beismerte, hogy agyonlőtte sógorát. A gyilkosság motívumait illetően nem akar vallani, csak azt hajtogatja, hogy húgát akarta megbosszulni. A szerencsétlen asszony valósággal összetört a tragédia hatása alatt. Két fiatal suhanó meggyilkolt egy soflőrt, hogy autója birtokába jussanak A bestiális merénylet után csak két kilométert tehettek meg a rablóit kocsin — A gyilkosok elíogatása minden órában várható Turnov, szeptember 8. A Turnov közelében fekvő Kocánov mellett vasárnapra virradó éjszaka egy fiatalember holttestére bukkantak, akiiben később Kronoivsky Vencel 18 éves soffőrt ismerték fel. A soifŐT bérautóját körülbelül öt kilométer­nyire a gyilkosság színhelyétől találták meg. A nyomozás során hamarosan megállapítást nyert, hogy szombaton este tiz óra tájiban egy Pavlicsek Jaroslav nevű 16 éves ékszerész- inas bérelte ki az autót. Útközben azonban — Kocánov felé menet — még egy másik fiatalember is beült a kocsiba, egy Kosek Ottó nevű tizenhétéves piacérinas. A hatósági közegek megállapították, hogy a két fiatal­ember útközben minden valószínűség szerint hurkot vetett a sofiőr nyaka köré, azt szo­rosra vonták a szerencsétlen ember nyakán, azután pedig tizenegy dorongcsapással agyonütötték. Majd az áldozat kezeit kötél­lel, lábait pedig vékony lánccal összekötöz­ték s a holttestet kidobták a kocsiból. Az elrabolt kocsin azután elmenekültek. De nem autóztak sokat, mert alig tettek két ki­lométert különböző mezei utakon, amikor kipukkadt az autó egyik hátsó kereke s ke­véssel rá kifogyott a benzin is. A két elvetemült fiatalember erre sorsára bízta a kocsit s elmenekült. Nemsokára a gyilkosság után megtalálták a holttestet s a kiértesített csendőrségnek könnyű dolga volt a merénylők követésében. Az autónyomok után haladva hamarosan já­rókelőkkel is akadtak, akik felvilágosítást tudtak adni a két menekülőről és másnap megállapitást nyert, hogy vasárnap este a kö­zeli Libunban voltak. A csendőrség gyűrűje mind szorosabbra húzódik a két szökevény körül, akiknek elfogatása már csak érák kérdése. Egyelőre homály borítja, hogy a két fiatal­ember miért követte el a bestiális gonosztet­tel. Az áldozatnál megtalálták összes érték­tárgyait és pénzét is, tehát csak az autó megszerzése lehetett a fiatal­emberek célja. Az autó különben is vadonatúj volt s valószí­nű ezért, hogy a gyilkosok ilyen bűntett í rán 1 is meg akarták szerezni. Saravak trónörökösnéje megtalálta Mohamednek százötven évvel ezelőtt elveszett ingét A koránnal teleirt öreg vászon egy párisi luxushotelben A francia orientálisták valódinak tartják a letetet Páris, szeptember 8. A francia fővárosnak érde­kes vendége van, Saravak főhercegnője, a Borneo szigetén lévő Saravak egzotikus ország trónörökö­sének felesége. Saravak birodalmába annak idején az angolok importáltak egy fehér uralkodóházat és Savarak uralkodói a világ egyetlen fehérbőrű ma­haradzsái. Ez a család tehát a nyugat és kelet civilizációjának nagyon érdekes szintézise. Savarak trónörökösnője éveken át utazott és rendkívül sok ideig tartózko­dott a távoli keleten és igy mély bepillantást nyerhetett a keleti mentalitásba. A főhercegnő a közügyek iránt is rendkívül érdeklődik s nemrégi­ben alakította meg az első pártatlan mohamedán távirati irodát az izlám 250 millió híve számára. A párisi lapok munkatársait ez alkalommal Í6 szívesen fogadta és az újságírók nagy örömmel ke­resték fel az érdekes nőt, akinek,, valahányszor a világ fővárosában megfordul, mindig különleges mondanivalói vannak a sajtó számára. Most is egész különleges csemegével lepte meg a sajtó munkatár­sait. Elmondotta nekik, hogy a véletlen a mohamedán világ legértékesebb re­likviáinak egyikét juttatta a kezébe. Birtoká'ban van ez a mohamedán világ szemében megbecsülhetetlen ereklye, amely körül annyi elke­seredett vallásos harc folyt. Kiváló orientalisták máris megvizsgálták a szenzációs leletet és identitását kétségen kívül megállapították. — Hónapok óta csupán ezzel a történettel fog­lalkozom — kezdte meg az érdekes körinterjut Sa­ravak hercegnője. — Minden nap uj felfedezést hoz és ami értékesebb, uj és uj bizonyítékokat. Éz a ruhadarab tényleg az az értékes relikvia, amely a vahabi-háboruban 150 évvel ezelőtt olyan hir­telen és megmagyarázhatatlan körülmények kö­rit* tűnt el Párisból, 1 ahová a hívok évszázadokon keresztül zarándokol­tak az ing tisztelete céljából. — Bármilyen buzgalommal keresték az ér­tékes relikviát, annak másfél századon át teljesen nyoma veszett és egy szép napon Pá­ris szivében eljön hozzám egy fiatal leány egy különös öreg inggel, aminek állítólag va­lami köze van Mohamedhez vagy Alihoz. — Néhány évvel ezelőtt volt egy titkárom, aki egy szanatóriumban ismeretséget kötött egy francia hölggyel. A hölgy akkor említést tett a titkárnak az ingről. Titkárom azonban meghalt és így csak jóval később tudtam az elveszett nyomot felvenni és megtudtam a következőket: Másfél századdal ezelőtt egy Rousseau családjából származó fiatal francia diplomata tartózkodott a perzsa királyi ud­varban, ahol igen nagy bizalmat élvezett. Amikor a vahabinháboru javában dühöngött, s az a veszély fenyegeti, hogy a vahabiak megrohanják és feldúlják az uralkodó palo­táját, _ az inget rábízták a francia diplomatára s arra kérték, hogy vigye magával Európába, még pedig Marseillebe s ott helyezze biz­tonságba. A relikviát egy francia bankban deponálták, mivel azonban a vahabi-háboru rendkívül hosszú ideig tartott, ott is maradt a bankban. S a francia diplomata csupán halálos ágyán avatta be egyetlen fiát a nagy titokba, figyel­meztette azonban arra, hogy ne nyúljon a re­likviához, mert senki sem lehet biztos az életében, ha a fanatikus mohamedánok meg­tudják, hogy hol van az ing. Százötven évig maradt az ing a család kezén és generációról generációra öröklődött. A családnak mindig egy tagja tudta meg a relikvia történetét. ÁM a fiatal hölgy, akit titkárom megismert, Rousseau diplomata családijából való fi Így ón jutottam végre az ing birtokába^ Javasla­tomra tudós kutatók vizsgálatot indítottak, h ogy megáll a pitsák az ing valódiságát. (Ha­tágúé és de Paltov híres orientálisták végez­ték a vizsgálatot Amikor a hercegnő érdekes mondanivaló­ját bevégezte, pazar lakosztályában minden világosságot kioltottak és ekkor áhitatosan borított szét az asztalon egy sajátos szürkés- fehér kötegel. Az újságírók nagyi tóüveggel megvizsgálják a relikviát és látják, hogy temérdek Írásjegy szinte finom háló mód­jára vonja be a jellegzetes inget, a* egy­kori aranyozásból már csak egyes csillámló szemek vehetők észre a nagyítóval. Ai egykori aranyalapra az egész koránt felje­gyezték. Ha puszta szemmel nézi az ember az inget, az irás keresztöltés mintákhoz hasonlít s itt- ott foltok vannak, mint aminők megsárgult vásznon vannak. Az újságírók most azt kérdezik a hercegnő­től, hogy tulajdonképpen milyen bizonyítéka van a relikvia valódisága mellett? — A történelmi országokban pontos leírást találtunk, azonkívül elég támasztó pontunk volt a legendákban is. Az egész tudományos anyagot alaposan átdolgozták a szakértők é* arra a meggyőződésre jutottak, hogy az ing nem Alié volt, amint először hittük, hanem magáé Mohamedé. Ez az ing az izlám történet kezdetétől jelentős szerepet játszott öaravak trónörökösnője szeretettel simo­gatja meg a relikviát. Valódi-e vagy sem, azt döntsék el a tudósok mindenesetre érdekes história s az ing megérdemelte a sok fárad­ságot, amelyet a hercegnő reá fordított. Lassan halad a kereskedelmi törvény reformja Prága, szeptember 8. Az igazságügyi mi­nisztérium a kereskedelmi törvény reform­ja, illetőleg uniifiikációja céljából eddig már két kérdőívet bocsátott ki az érdekelt szak- tesfületekhez s most küldte szét a harmadik kérdőívet. Ez a legújabb kérdőív a részvény- társaságok és a betéti társaságok kivételével az összes többi kereskedelmi társaságra vo­natkozik. A kérdőívekkel összegyűjtött anyag alapján akarja elkészíteni a minisztórium a kereskedelmi törvénynek a kereskedelmi társaság okra vonatkozó részét. Á kérdőív mindenekelőtt néhány általános rendszerkérdést tartalmaz, amely azért fon­tos, mert a történelmi országokban, Szloven- szkón és Ruszinszkón erősen eltérők a keres­kedelmi társaságokra vonatkozó rendelkezé­sek. Az uj törvénynek egyik nagy föladata a kereskedelmi társaságok fogalmának a meg­határozása. Ma ugyanis nem állítható egysze­rűen az, hogy a kereskedelmi társaság az olyan társaság, amely kereseti foglalkozást üz. Ma a jogi szervezeten van a hangsúly. Ez­zel kapcsolatban meg kell oldani azt a kér­dést, hogy mely társaságokat illeti meg a jogi személyiség. Ma ugyanis kétséges az, hogy a közkereseti és a betéti társaság jogi személy-e vagy nem. Ez a kérdés úgy volna elintézhető, amint azt Olaszországban akarják megoldani, ahol vala­mennyi kereskedelmi társaságnak megadják a jogi személy jelleget. Az sincs kizárva, hogy a jövőbeli törvény ezt a kérdést nem fogja szabályozni, mert erre vonatkozólag az elmé­leti jogászok nézete is különböző. A kérdőív igen fontos kérdéseket tartalmaz a korlátolt felelőségü társaságokra vonatkozólag is, mi­után az igazságilgyminisztérium eme társa­ságok kérdését is az általános kereskedelmi törvényben akarja rendezni, bár ezidő sze­rint külön törvény intézkedik róluk. Általá­nos az a nézet, hogy a korlátolt felelőségü társaságok reformját a hitelezők javára kell megoldani, mert az ez irányú tapasztalatok nem a legjobbak. Fölmerül igy az a kérdés például, hogy a társak felelőssége kiterjesz­tendő-e. — Magyar zarándoklat Kismártonba. Po­zsonyiból jelentik: A pozsonyi magyar rózsa- füzér társulat zarándoklatot rendez Kasmár- tonba. Szeptember 12-én reggel 6 órakor a pozsonyi kapucinus rend templomban tartan­dó szentmise után kivonulás az újvárosi pá­lyaudvarra, ahonnan 7.45 órakor indul a kü­lönvonat Kismártonba. Visszaérkezés szep­tember 13-án délütán 5.50 órakor. Jelentkez­ni lehet szeptember 6-ig a pozsonyi kapuci­nus rendház főnökségénél vagy a sekrestyé­ben. A jelentkezésnél közölni kell a nevet, születési évet, hónapot és napot Azok a résztvevők, akik nem laknak Pozsonyban, kötelesek a községi jegyzői hivatalból sze­mélyazonossági bizonyítványt beszerezni. Útiköltség fejében a jelentkezésnél 55 K-t kell fizetni. Gyermekek 10 éven alul 30 K-f fizetnek. Közös útlevélről a vezetőség gon­doskodik. <PRXGM-MAC^AR.HTRLar> 7

Next

/
Thumbnails
Contents