Prágai Magyar Hirlap, 1931. szeptember (10. évfolyam, 198-222 / 2715-2739. szám)

1931-09-08 / 204. (2721.) szám

1931 szeptember 8, kedd. ^^<M-/VVAfá'AR-HlSíM& Niért vallott kudarcot a csehszlovák propaganda és Hrdlleska emigráns a kisebbségek kongresszusán Szüllő Gésa nyilatkozata maradéktalanul megvilágítja a magyarországi szlovák kisefeSsés képviseltetésének a csehszlovák lapok által iendsstóizusass homályban tartott kérdését - „A csehszlovák kifejezés k&zjoai. de nem etnikai kifejezés*' Pozsony, ezieptonnber 7. (Saját munkatár­sunktól.) Az elírniLt napokban Géniben le­folyt nemzetközi kisebbségi kongresszussal kapcsolatban az itteni oselhszlo:vák sajtó so­kat Foglalkozott a békési szlovákság ottani képviseletével s arról a már megszokott mó­don a legel lent ét eseibb s — enyhén szólva — a legegyoldaiubb beállításban referált. Szüllé Géza dr. nemzet gyűlési képviselő, aki a kongresszuson a csehszlovákiai ma­gyarságot képviselte s aki egyúttal a kon­gresszusnak egyik elnöke, most érkezett vissza Géniből; hozzá fordultunk tehát, hogy tőle, mint e tekintetben a legkompetensebb- től, tudjuk meg a konferencián történteket s tiszta képet alkothassunk magunknak a cseh­szlovák sajtóban oly nagy visszhangot vert békési szlovákság képviseletének kérdésé­ben. Szülliö Géza dr. készséggel hallgatta meg erre vonatkozó kérdésünket s arra ezeket válaszolta: — Erről a kérdésről nagyon sokai írtak és cikkeztek azok a lapok, amelyek Renes mi­niszter urnák az érdekszíérájóhoz tartoznak. Az egész kérdés Beues miniszter urat csak azért érdekli, mert ezzel akarja elterelni egyrészt a világ figyelmet arról a politiká­ról, amelyet ennek a republikának a kor­mányzata az itteni magyar kisebbséggel szemben követ, másrészt arra akarja ezt fel­használni hogy Magyarországot a kisebbségi kérdés kezelésében megbi ihatatlannak és ágy támogatásra neon alkalmas országnak tüntesse fel. A békésmegyei szlovákok első kérésüket a kisebbségi konferenciához ez­előtt két esztendővel nyújtották be Grácban, ahol azt Marhát bécsi váróéi tanácsé®, a bé­csi cseh kulturális egyesületeik elnöke ter­jesztette elő. Az elnökségi ülésen már akkor 4n & legmelegebben támogattam ezt a kérést és — mint a konferencia áléinak e — min­denkeppen azon voltam, hogy a magyaror­szági szlovákok felvétessenek a konferencia tagjai sorába — mint ezt Machát képviselő ur lojálisán el is ismerte — sőt útmutatást is adtam, hogy a kérelem miként terjesztendő elő. De már akkor rámutattam arra, hogy szabályaink szerint a felvétel iránti kérést nem terjeszthetik elő a bécsi csehszlovákok, hanem csupán a Magyarországon szervezett szlovák kisebbség hivatalos orgánumai. — Nekem az intencióm már akkor is az volt, ami ma is, hogy minden nemzeti ki­sebbség panasza, ha van, nyíltan pertraktál- tassék, mert a nyilvánosság a legalkalma­sabb módja a gyógyításnak. Ha van hiba Magyarországon, hát az az objektív előadás után gy ágyittas s ék meg. de ha nincs, akkor az alattomos gyanúsításoknak is legyen egy­szer vége! — Ez év tavaszán a konferencia főtitkárát, Ammende Ewald dr.-t elküldtük Békésbe. Ammende érintkezésbe lépett az ottani ve­zető tényezőkkel, aminek eredményeképpen az „Uhorsko-krajinsky vzdelavacd spoloik slo- vensky“ elnöksége be is nyújtotta a konfe­renciához a felvétel iránti kérését! Ennek az egyesületnek az alapszabályait 1930-ban hagyta jóvá a magyar királyi belügyminisz­ter. Az egyesület felvételi kérésével egyide­jűleg kiküldötte gyanánt Szeberényi Lajos békéscsabai evangélikus esperes urat ne­vezte meg. — Ugyanakkor azonban a „Kultúrna jed- nofa slovákov z MatEapskia, so sidlom v Rra- tislave“ nevű egyesület, amelynek székhelye Pozsony, szintén benyújtotta felvétel iránti kérelmét és kiküldötténeik Urdlioska Lajos volt tótkomlósa evangélikus lelkészt jelölte meg. — A konferencia szervezeti szabályai sze­rint minden nemzeti kisebbség csak a saját maga területéről jogosított képviselőket ki­küldeni. idegen országban élő kisebbségi szerv csak akkor kérheti, hogy elismertes­sék, miint egy kisebbségnek a reprezentánsa, ha a „fércé majeur“ esete forog fenn, vagy- h, ha az illető ország a saját maga kisebbsé­gének meg nem engedné a képviséltetést, vagy a konferencián való részvételt. Ez volt a helyzet a konferencia elnökségének ezidei genfi tanácskozásai előtt. — A fcoinité összeült s miután Szeberényi Lajos értesített bennünket, hogy ei fog jön­ni. ennek következtében elvileg elhatároz­tuk, hogy a Magyarországon élő szlovák ki­sebbséget f elv e sszük és Szeberényit mint képviselőjüket elismerjük. Az elnökségi ülés után másnap kaptuk az értesítést, hogy Sze- berényi megbetegedett és nem tud Lenibe eljönni. Ekkor azzal a kívánalommal állott elő újra Machát bécsi városi képviselő a Po­zsonyban székelő Kultúrna jednota nevében, hogy Hrulicska Lajos vétessék fel Szeberé­nyi helyett mint a békés megyei szlovákság képviselője. — Ez ellen a leivé tel ellen tiltakoztam én. Először azért, mert a magyarországi szlovák kisebbség nemcsak Békésmegyében él, de nagy számban vannak Pest környékén, a Dunántúl és Borsod- és Gömörmegyékhen is szlovákok, akik ha nem is Békésben, de bé­kességben élnek Magyarországon. Másodszor tiltakoztam az ellen, hogy csehszlovákok vé­tessenek fel magyarországiak képviseleté­be, mert Magyarországon csehszlovákok nincsenek. Rámutattam arra, hogy a cseh­szlovák kifejezés közjogi kifejezés, de nem etnikai kifejezés, mert csehszlovák ember nincs. Csehszlovák áilamhi Tataiunk lehet, csehszlovák állam van, de: mint ahogy régen nem volt osztrákmagyar senki — mert vagy osztrák volt, vagy magyar — úgy valaki vagy cseh. vagy szlovák etnikai tekintetben. De különben sincs Krdlicska Lajos részére semminemű lehetőség, hogy mint a konfe­rencia tagja szerepeljen, mert ő Pozsonyban él és csehszlovák állampolgár. Nincs meg hozzá a kvalitása, hogy a magyarországi szlovákokat képviselje. Ha Magyarország nem engedte volna meg a szlovák kisebbség képviselőinek a kiutazást, akkor lehetett vol­na erről, mint force műjénr esetéről szó; de miután Magyarország meg nem tiltotta, sőt határozottan megengedte és elismerte és a konferenciát biztosította arról, hogy a kikül­döttek eljövetele ellen kifogást nem emel, a force majeur esete fenn nem áll, így sem HrdKcska, sem a pozsonyi Kultúrna jednota felvétele nem indokolt. Ez az álláspont győ­zött és elvileg a magyarországi szlovákság képviselete el lett határozva, de — miután mandatáriuSa megbetegedett — az ottani ki­sebbség tényleg képviselve nem volt. Azon­ban az egész komi lé elismerte azt, hogy Hrdjic&kának sem objektív, sem szubjektív kvalitása arra nincsen, hogy mint a magyar­országi szlovák kisebbség képviselője szere­peljen, annál kevésbé, mert emigrált. Károlyi: fiz államháztartás egyensúlyának sikere csak akkor lesz teljes, ha a magángazdálkodást Is talgraáüiiiiÉ A 33-as bizottság további munkaprogramja Budapest, szeptember 7. (Budapesti szer­kesztőségünk telefcmjelentéee). A „Reggel44 mai számában a lap főszerkesztője, Lázár Miklós képviselőnek Károlyi Gyula gróf miniszterel­nökkel folytatott beszélgetését közli. Lázár Mik­lós képviselő különösen kerületének, a Tokaj- vidéknek a panaszait tárta a miniszterelnök elé. Károlyi miniszterelnök egyebek között a követ­kezőket mondotta: — Mélyen átérzem a helyzet komolyságát. Gigantikus feladatok várnak reánk, különösen a mezőgazdaság reorganizálásának terén. Re­mélem, hogy lassan urai leszünk a helyzetnek. Az államháztartás egyensúlyának helyreállítá­sánál létrejött siker csak akkor lesz teljes, ha a magángazdálkodást is helyreállítjuk. A har­minchármas bizottság a legközelebbi napokban befejezi az államháztartás reformját célzó munkáját s előreláthatólag már szerdán sor kerül a magángazdasági vonatkozású indítvá­nyok tárgyalására. Minden komoly tervet, ta­nácsot szívesen fogadok, nincs bennem elfo­gultság egyetlen iránnyal szemben sem, mert az igazság utján akarok járni. Budapest, szeptember 7. (Budapesti szerkesztő­ségünk telefon jelentése). A Reggel mai számában genfi jelentést közöl, amely szerint népszövetségi körökben az a vélemény kezd kialakulni, hogy Magyarország teljes talp ráál­lításához legalább húszmillió fontnyi népszö­vetségi, vagy általában külföldi kölcsön volna szükséges. A. lap értesülése szerint a kölcsön megadásának kettős föltétele van. Az egyik a politikai fel­tétel, mely abban áll, hogy Magyarország mond­jon le a nagy külpolitikáról/?), a másik a gazda­sági föltétel s ez abban áll, hogy a kormány a pénzügyi gazdálkodás és termelési terv gyökeres reformját valósítja meg. megakadályozza a gya­kori rosszukétet, fejleszti a magzat csonfcképződését, nélkülözhetetlen terhes és szoptató nőknéL Budapest, szeptember 7. (Budapesti szerkesztő­ségünk telefonjelentése). Annak idején közöltük, ohgy Bethlen gróf lemondása után a miniszter­elnökségi palotában rendelkezésére állott hivata­los lakásból kiköltözött. Károlyi Gyula gróf, az uj miniszterelnök a hivatalos lakást nem veszi igénybe, azt máris lezáratta s amint kijelentette, nincs szándéka abba beköltözni. Barcelona után Madrid Terjed a szélsőséges eleinek mozgalma - Harcok egy madridi kórházban Paris, szeptember 7. Míg Barcelonában a helyzet megjavult és a sztrájkoló mun­kások ma lassan visszaszállingóznak mun- kahelyeikre, Madridban a szélsősége® kommunista elemek újabb tüntetéseket provokáltak. Hétfő reggel óta tüntető cso­portok vonulnak végig a városon vörös zászlók alatt és a rendőrségnek több he­lyein komoly dolguk akadt. Az ellentálló munkásokat letartóztatják. Több helyen összeütközésre került a sor. A tüntetők egy csoportja a rendőrök elől a közkórház- ba menekült és a betegágyak alá bujt. A kórház termeiben komoly kézitusára ke­rült a sor, amig a rendőrök letartóztathat­ták a tüntetőket. Vasárnap délután a láza­dók megtámadták a központi {egyházat. A katonaság és a rendőrség meggátolta őket abban, hogy a foglyokat kiszabadítsák. Es­te újból rohamot intéztek a fegyintézet el­len, de meglepetésszerü támadásukat ek­kor is sikerült visszaverni. Egymillió halottja és 31 millió hajléktalanja van a kínai árvizeknek Genf, szeptember 7, Ideérkezett kínai híradások szerint az áradások borzalmas pusztítást vittek véghez Kína egyes tarto­mányaiban. Hozzávetőleges számítás sze­rint az áradásban közel egy millió ember lelte halálát, az óriási területeket elborító hatalmas víztömegek 31 millió kínait haj­léktalanná tettek, házaikat, földjeiket tel­jesen elpusztították. lüterpellácié az igazságügyminiszterhéz az országos keresztény- szocialista párt szlovák nyelvű lapjának, a „Vól’a L’udui4-nak rendszeres elkobzása tárgyában. Beadták: Jabloniczky János dr. képviselő és társai. Amióta az országos keresztényszocfialista párt szlovák nyelvű hivatalos hetilapja, a „VöTa Endu‘* Pozsonyban—Bratislavában jelenik meg, az állam­ügyészség azt rendszeresen elkobozza. A folyó év­ben eddig hatszor kobozták el a lapot s a legtöbb­ször oly cikkekért, amelyek az itteni kormánylapok­ból lettek átvéve minden tendencia nélkül; sőt. be tudom igazolni, hogy ezekből a kormánylapokból átvelt cikkekből kibagyattak olyan mondatok, amelyek esetleg okot szolgáltathattak volna az el­kobzásra, s mégis a kormánylapok nem, de * „Vóla Eudu“ a konmánylapokból lemérsékelt tarta­lommal közölt cikkek miatt el lett kobozva. Ily módon elkobozíatott a lapnak ez évi május 24-én megjelent 21. száma is, amikor a cenzúra négy helyütt törölt pozsonyi lapokból átvett cikke­ket, jóllehet a lap ezeket a cikkeket minden kom­mentár nélkül közölte. De maga a pozsonyi kerületi bíróság is gyakran egész sablonosán jár el a „Vóla Eudu“ elkobzása tárgyában, ami abból is kitűnik, hogy pl. az állam- ügyészségnek az elkobzás iránti parancsa egészen más cikkről szólott, mint a kerületi bíróság döntése ugyanazon szám elkobzása ügyében. így történt ez az említett 21. szám elkobzásánál is. A többi között el lett kobozva a „VÓla Eudu“ 30. száma is Szüllő Géza dr. képviselőtársamnak Selmecbányán elmondott beszédének következő része miatt: . .........és hogy vigye el neki (t. i. Szüllő dr. a szl ovák népnek) — ha mást nem — egyelőre lega­lább a megnyugtatást, hogy nincs messze az az idő, amikor a szlovákok elhárítják az összes Akadályo­kat, amelyek őket ma erőszakosan elválasztják Szlovenszkó többi őslakosságától és egyesülni fog­nak (az őslakosok) a közös boldogságuk és jogaik kivívásáért. Ez lesz Szlovenszkó őslakosságának legörömteljesebb napja.*4 Amit itt Szüllő dr. mondott, az az országos ke­resztényszocialista párt óvek óta nyíltan hirdetett s programjának egyik alapvető tétele. Ez ezerszer jelent meg sajtóorgánumokban és most a köztársa­ság alapításának 13-ik esztendejében ezen párt- programm közléséért mégis elkobozta a cenzúra a „Vóla Eudu,4-t. Meg kell még jegyezni, hogy ezt a számot már elkobozták, mielőtt üregje lent volna. Rendőrségi detektívek már a lap megjelenése előtti nap regge­lén állandóan a nyomda környékén tartózkodtak, sőt a nyomdába is 'bejöttek és érdeklődtek, mikor lesz készen a szám és mikor lesz elküldve. Ezt az elkobzott számot a miniszter ur közvetlen okulására mellékletként ide csatoljuk. De fel kell még azt is hozni, hogy a pozsonyi államügyészség az elkobzásról elsősorban a postát, majd a vasúti állomást, s végül csak jóval később értesíti ki a lap kiadóhivatalát, ami a törvénnyel ellenkezik. Megtörtént pl., hogy a lapot póstán már csütörtök délután elkobozták, a lap kiadóját pedig csak pénteken délelőtt értesítették az elkobzásról. Az ilyen eljárás azt a jogos gyanút kelti, hogy az államügyészség cenzuraosztályán titkos utasítások­nak kell lenniük, amelyek végcélja az, hogy a kor­mányt élesen, de igazságosan támadó ellenzéki saj­tóorgánumok a cenzúra segélyével gazdaságilag tönfcretétessenek. Ezek tarthatatlan állapotok, amelyeket meg kell mielőbb szüntetni, mert sem az állampolgárok, sem sajtóorgánumaik a fennálló törvények értelmében nem tehetők tönkre gazdaságilag csak azért, mert ellenzéki színezetűek. Ezeknél fogva kérdezzük a Miniszter Urat: Hajlandó-e megvizsgáltatni a „Vóía Cndu“ elkob­zásának ügyét? Hajlandó-e orvosolni a sérelmet? Hajlandó-e utasítást adni a pozsonyi államügyész­ségnek, hogy ne kobozzon el oly cikkeket, amelyek tényeken alapulnak? S végül lvajlandó-e a csehszlovák köztársaság alkotniánytörvcnyében biztosított sajtószabadságot tiszteletben tartatni alárendelt szervei által? 3 A SALVATOR FORRÁS

Next

/
Thumbnails
Contents