Prágai Magyar Hirlap, 1931. szeptember (10. évfolyam, 198-222 / 2715-2739. szám)

1931-09-06 / 203. (2720.) szám

Y/V MM SZÁMUNK 8 KÉPES HÉTTEL 28 OLDAL Ára a korona ®720^ szám 1 Vasárnap szeptember Előfizetést án évente 300, félévre 150, negyed­évre 76, havonta 26 K6; külföldre < évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kt A képes melléklettel havonként 2.50 K£-val több Egyes szám ár* 1.20 K{, vasárnap 2. -KE A szlovenszlcói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztői politikai napilapja keteiöi szerkesztő; DZURANY1 lASZLO FOFGACh GÉZA Szerkesztőségi Prága IL. Panská ulice 12. U. emelet — Telefon: 30311. — Kiadóhivatal; Prága ÜL Panská ulice 12. Ili. emelet Telefonj 34184 SÜRQÖNYCIMj hírlap, praha Választási zászlónk: Hűség a nemzeti lélekhez és a patrióta hivatáshoz Irta: DZURÁNYI LÁSZLÓ Kár azon tanakodni, mert úgysem változ­tat a tényen, hogy a községi választások a pártpolitika jegyében fognak lezajlani. Bíz­vást hibáztatható, hogy a szükebb kommuná­lis életben döntő súllyal jelentkezik a párt­politika, amely elsősorban mindig a saját érdekeivel számol és minden skrupulus nél­kül képes háttérbe szorítani és lefokozni a szükebb közületek érdekeit akkor, amikor a maga hatalmi profitjáról van szó. Nem fér­het hozzá kétség, hogy ez nem jól van így, mert egy emelkedettebb szintű közéletben a község életének és boldogulásának érdekeit desztillálni kellene a politikai vizek zavaros sodrásától. Hasztalan azonban ez a fölösme- rés, mi a dolgokon és a politikai struktúrán nem változtathatunk s el kell fogadnunk agyonpolitizált közéletünk velejáró kénysze­rűségét, hogy a községi igazgatást is pártok intézzék e a városok és községek atyáit párt­listák alapján elektáljuk a képviselőtestüle­tekbe. Ha ennek igy kell lennie s a községi válasz­tást: mint politikai erőmérkőzést vagyunk kénytelenek elfogadni, akkor ennek a tény- megállapitásnak le kell vonni minden kon­zekvenciáját. Tisztában kell azzal lennünk, hogy a választás eredménye kihatással lesz pártjaink politikai pozíciójára és egész nem­zeti küzdelmünkre. Kihatással lesz egyrészt azért, mert — mint a Prágai Magyar Hírlap már rámutatott — ez a választási aktus lesz a népszámlálás még mindig homályban tar­tott eredményeinek eleven kontrolija, más­részt pedig a választások után elkövetkező sommázásnál nagy, bár nem helyénvaló tri- umíus fogadná pártjaink szavazatainak eset­leges megfogyatkozását, míg pozíciónk szilárd megtartása vagy erősítése hatalmas védőgát­ként torpant ja meg mindazt a destrukciót, aminek a magyarság sorainak megbontása a bevallott vagy rosszul leplezett célja. Mert azzal tisztában kell lennie minden vi­lágosanlátó magyarnak és kisebbségi életünk minden jó lelkiismeretű munkásának, hogy a magyarság káderei és pozíciói ellen még so­hasem indult meg olyan céltudatos s a meg- ejtés, a lélekvásárlás, a félrevezetés és a megtévesztés meg ezernyi más kortesmiszti­fikáció eszközeiben nem válogató hadjárat, aminőre a következő három hét alatt fog sor kerülni. Mi mégsem nézünk aggodalommal a vá­lasztási harc kimenetele elé. Nincsenek két­ségeink, mert — mint arról múlt Vasárnap irtunk — a magyarság az elmúlt tiz esztendő politikai küzdelmeinek acélfürdőjében meg­érett és megedződött a védelmi harcra, nem fognak rajta a kísértések és csábítások, mert a nemzet teste kitermelt már annyi anti- toxint, hogy a fertőzés bacillusait kivesse ma­gából. És ha a gazdasági le9orvadás kegyet­len folyamata bizonyos apátiába is döntötte a tömegeket s ha a sok csalódás hamuba foj­totta a bizalom és a remény lángjait, a ma­gyarság nem veszthette el hitét önmagában, küldetésében és vezetőiben, hanem csakis azokban, akik sok csalódásának és fokozódó nyomorúságának közvetlenül vagy közvetve okozói voltak. Mert a nagy politikai iskolát Járt magyarság megtanul pontosan diszting- válni. A magyarság nagyon bölcsen tudja, hogy a nemzetvédelmi harc vonalán való szilárd ki­tartás különösen a mai súlyos helyzetben a lét vagy nemlét kérdése számára. És ki is fog tartani rendíthetetlenül és megmozditha- tatlanul a védelmi harc frontján. Ez nemcsak a nemzeti becsület, hanem a nemzet fennma­radásának kérdése is. Nem maradhatott a kulisszák mögött, mert a sajtó nyíltan előteregette, hogy miért irta ki a kormány éppen most a választásokat. Tudott dolog, hogy a koalíció a maga szeren­csétlen gazdálkodásának egyensulybantartá- sára a közterhek fokozására készül, emelni fog egyes adónemeket, az állami igazgatás kü­lönböző ágazataiban viszont kénytelen a mai túlméretezést bizonyos restringálással enyhí­teni. A koalíciós pártok mai betegágyukat egyenesen a. Szent Mihály lovával cserélnék föl, hogyha ezt az adóemelési és restrinkciót a községi választások előtt hajtanák végre. A taktika érdeke tehát úgy kívánja, hogy a mai politikai szélcsendet használják föl a ha­talmi pártok versenyfutására, a választókkal majd később nyeletik le a békát. A délszlo- venszkói és csallóközi ínség is jó alkalom a voksvadászatra. Lehet felelőtlenül Ígérni s az ígéreteket kicsiny részletmegoldásokkal alá­támasztani, hiszen mire a tékozló bőségben ontott ígéretek beváltására kerülne a sor, a választásoknak már amúgy is végük lesz. A választási küzdelem mögé komor kuliszr szákat fest az egyre súlyosbodó krízis. A gazr dasági válság megáilapithatólag nem érte még el a mélypontot, köröskörül föltornyo­sulnak a gazdasági élet nyomasztó problé­mái, Szlovenszkó pedig már valóban a bibliai Jób keserveiben vajúdik és sehol sem mu­tatkozik meg a megsegítés és a mentés ko­moly szándéka, a sötét horizonton sehol sem világol föl a remény szivárványszineivel va­lami egészségesebb életigéret, egy céltudatos koncepció: a koalíció pártjai, holott ez jelent­hetné szövetkezésük egyetlen erkölcsi igazo­lását, nem hajlandók koaleálni azzal a cél­lal, hogy az ország számára valami egyete­mes orvosszert találjanak, Szlovenszkó meg éppen a legtávolibb gondjuk. Az egész választási küzdelem kialakuló képe annyira fonák s annyira ellentmondó az élet keserű valóságának és olyan szellemi meg erkölcsi törposégben mutatja meg a pár­tokat a gigantikus problémák árnyékában, hogy eszünkbe jut Kuncz Aladár könyvéből az a kép, amikor a tábor Shylock-ja olcsó ga­rasokon vásárolja össze a halódók siralmas vagyon morzsáit, úgy fest az egész, mint egy dévaj versengés a siralom völgyében. Nem, itt nem akar senki semmit megmenteni, itt nincsenek sínylődő országrészek, itt nincse­nek kiürült éléskamráju és kihűlt tüzhelyü Ínségesek, sem emberi sorsok, hanem van egyedül a pártfenség, a cinikus hatalomvágy és mögötte nagy-nagy profitéhség. Itt nincs választási Treuga Dei, hanem ellenkezőleg po­litikai mozgósítás van minden és mindenki ellen, amikor a testvérpártok kajánul be akarnak szántani az egymás barázdájába és a koalíció egyedei egymást, marják és egy­más vérét veszik, hogy nagyobb részt hasítsa­nak ki a profitból. Itt nincs magasabb poli­tikai rezón, nincsenek emelkedettebb törek­vések, hanem csak dühödt ámokfutás mások nyomorúságában, a maguk brutális haszon- szerzéséért. Nem mi mondjuk, hanem a szlovákság lel­kiismerete mondatja a turócszentmártoni Ná- rodnie Novinyvel: „A pártok választási harca jókora fejetlenséget árul el már az első pil­lantásra. Nincsenek benne a program és az elvek nyomai sem, hanem csak alacsony tü- szurásokban és csipkelődésekben nyilvánul meg. A szocialisták és a polgári pártok a bűnök agyagfazekait vagdossák egymás fe­jéhez, amelyekből mindannyiuknak bőven kijut és igy akarják magukat behízelegni vá­lasztóiknak. Azok, akik mint a legkorruptab- bak ösmeretesek, pellengérezik ki más pártok erkölcstelenségét és rántanak kardot a közélet tisztaságáért. A legszemtelenebbüi teszi ezt az a párt, amely pirulás nélkül szedi tovább is a priviziókat az állam kárára — (csak pár nap előtt szereztünk tudomást egy újabb 50.000 koronás provízióról és mennyi van ezek között, amelyekről még senki sem tud) — a nemzeti szocialista párt. A szociáldemokra­táknak megint van tartani valójuk a kommu­nistáktól, mert kevés embert győztek meg arról, hogy a gyakorlatban is meg tudnak va­lamit valósítani a szocializmusból és a kis­emberek védelméről szóló felfújt frázisaikból, amely frázisokkal ma tele vannak lapjaik. Dolgukat különösen a bányamunkássággal babrálták el, amely sorra elveszti munkáját és az ő szocialista védelmezői továbbra is fölszedik a províziót a lengyel szénért. A li- dákoknak a legtöbbet árt a Kordács-kérdés- ben elfoglalt álláspontjuk. Az agráriusok a városokban nem nagyon esnek latba és amennyiben a vidék is politikailag fog vá­lasztani, az agráriusok szépen ráfizethetnek a jelenlegi kormányban helyetfoglaló expo­nenseik tanácstalanságára." De hallgassuk meg Éliás Blisfák szlovák kisgazdát, aki ezeket írja az inségakeióval és az agrárpárt politikájával kapcsolatban: „Augusztus 24-én összeírták nálunk, hogy ki igényel vetőmagot. A búza méter.mázsáját 150—160 korona árban kínálták. Segíthetünk ezzel magunkon? A búza métermázsájának az ára ugyanazon a napon 115 korona volt Galgócon. Már arról is beszéltek, hogy kül­földről kapunk vetőmagot vámmentesen 60 koronáért. Eddig azonban semmi ilyet nem kaptunk. Azonban 150—160 koronás áron részletre vásárolni a búza métermázsáját, az mégis lehetetlen dolog. Ha segítségről van szó, annak egészen máskép kellene jönnie. Államunkban különböző szociális alakulataink vannak, különböző szociális intézkedések, de a földmivességről a politikus urak nem gon­doskodtak. Most jár hozzánk minden lehető fajtájú szocialista, mert közelednek a válasz­tások és szükségük van a szavazatokra. De neked, szegény földmives és munkás, napról- napra rosszabb a sorod, veled nem törődnek. Most, a választások előtt jó lenne ezeknek a szocialistáknak megsúgni, hogy a munkás kis béréből nagy biztosítási dijat szednek be­tegség esetére, de ha valaki ezek közül a munkások közül megbetegszik, aszpirint ad­nak neki... A szocialisták után jönnek hoz-1 zánk az agráriusok is, akik be fogják nekünk beszélni, hogy nálunk van a hiba, mert mi földmivesek nem tartunk össze, mert szét va­gyunk tagolva más pártokban. Nos, igen, va­gyunk. Mert olyan párthoz nem tartozhatunk, amely azt állítja magáról, hogy a legerősebb, a legbefolyásosabb és mégsem törődik ve­lünk. Az agrárpárt az egész kormányt a ke­zében tartja, övé a földmivelésügyi minisz­térium, a mezőgazdasági tanácsok, tehát megvan a teljes lehetősége, hogy segítsen a földműveseken. És segít rajtuk? Igen, segít, ügy segít, hogy pusztulunk az éhségtől. Úgy segit, hogy fizetjük az adót a nagy szubven­ciókra, amelyeket a gazdag agráriusok kap­nak meg." így fest tehát a csehszlovák agrárpolitika egy szlovák kisgazda megvilágitásában és úgy akarnak segíteni az Ínségeseken, hogy még rajtuk is megszerzik a maguk hatalmas profitját, amikor csekély 40 százalékkal drá­gábban kínálják a vetőmagot a piaci árnál. De még klasszikusabb fotográfiát ad az ag­rárpolitikáról magának az agrárpártnak szlo­vák félhivatalos lapja, amikor megrovásban részesíti az agrárpárti minisztereket Szloven- szkót mellőző magatartásuk miatt. Éppen egy hét előtt elkeseredéssel állapitolta meg, hogy a gabona- és lisztbehozatalt engedélyező bi­zottság tíz tagsági helye közül egyet sem töl­töttek be szlovák emberrel. Valóban méltó sorsa ez a centralizmus szlovenszkóúhelytartó­inak, akik . számot nem tevő marionettjei a prágai politikának s a legkisebb szavuk sincs ott, ahol fontos szlovenszkói érdekekről is történik döntés. A centralizmus úgy gondol­kodik, hogy a baksisnak, amelyben a szlo­venszkói agrárius potentátokat részelteti ára is van. Az az ára, hogy hallgassanak, mert kiküldik őket a szobából vagy be sem engedik, amikor nagy kérdésekről van szó. És egy ilyen lekenyerezett, tehetetlen párt merészel még arra gondolni, hogy hóditó had­járatot vezessen a szlovenszkói községi vá­lasztásokon. A földreformmal kapcsolatos kortesmunka tapasztalatai után az agrárpártnak nem igen van kísérletezni valója a magyar falvakban, különösképpen, ha hozzávesszük, hogy az utóbbi esztendőkben az agrárpárti vezetők a tehetetlenségről és tehetségtelen ségről olyan bizonyitványt állítottak ki maguknak, aminőt ez a harmadosztályú garnitúra méltán meg­érdemel. Hodzsát félreállitottáik s azóta nincs ebben a pártban még egy taktikai irányításra alkalmas szellem sem s hiába mozdul meg olykor az egyik szlovenszkói frakcióban a lelkiismeret, mikor végső veszedelmét látja a szlovenszkói gazdaság érdekeinek, hiába buz- dulnak föl a lelkiismeretesebbek egy-egy fél­gesztus erejéig, a kar csakhamar lehanyatlik, mert Mammon-nak nagy az ő ereje. Legutóbb már a szecesszió híre is kísértett. Arról volt szó, hogy az agrárpárt szlovák elé­gedetlenjei megalapítják Stefánik Milán Ras- tislav pártját. Nagy gondolat volt, de törpék nagy gondolata: mi sem lett belőle. Az elégedetlenkedő agrárok bizonnyal ab­ból a föltevésből indulnak ki, hogy Stefánik Milán, ha élne, ma a legélesebben szemben- állana a centralizmussal s Szlovenszkón meg­vetve lábát, küzdene a jogért és a kenyérért Ez a lelki megérzés nem alap nélkül való, ha figyelembe vesszük Stefánik Milán nagy nemzetszeretetét, hűségét és puritánizmusát. Stefánik Milán szoboralakját délnek fordi- tott arccal helyezték el a szlovenszkói váro­sok terein- Mi hisszük, hogy, ha Stefánik Mi­lán élne, az eleven arc északnyugatnak for­Ne fogadja ©1 a lapot a mélynyomása 8 oldalas képes melléklet nélkül “W

Next

/
Thumbnails
Contents