Prágai Magyar Hirlap, 1931. szeptember (10. évfolyam, 198-222 / 2715-2739. szám)

1931-09-06 / 203. (2720.) szám

Y/V MM SZÁMUNK 8 KÉPES HÉTTEL 28 OLDAL

Ára a korona

®720^ szám 1 Vasárnap szeptember

Előfizetést án évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 K6; külföldre < évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kt A képes melléklettel havonként 2.50 K£-val több Egyes szám ár* 1.20 K{, vasárnap 2. -KE

A szlovenszlcói és ruszinszkói ellenzéki pártok

Főszerkesztői politikai napilapja keteiöi szerkesztő;

DZURANY1 lASZLO FOFGACh GÉZA

Szerkesztőségi Prága IL. Panská ulice 12. U. emelet — Telefon: 30311. — Kiadóhivatal; Prága ÜL Panská ulice 12. Ili. emelet Telefonj 34184

SÜRQÖNYCIMj hírlap, praha

Választási zászlónk: Hűség a nemzeti lélekhez és a patrióta hivatáshoz

Irta: DZURÁNYI LÁSZLÓ

Kár azon tanakodni, mert úgysem változtat a tényen, hogy a községi választások a pártpolitika jegyében fognak lezajlani. Bízvást hibáztatható, hogy a szükebb kommunális életben döntő súllyal jelentkezik a pártpolitika, amely elsősorban mindig a saját érdekeivel számol és minden skrupulus nélkül képes háttérbe szorítani és lefokozni a szükebb közületek érdekeit akkor, amikor a maga hatalmi profitjáról van szó. Nem férhet hozzá kétség, hogy ez nem jól van így, mert egy emelkedettebb szintű közéletben a község életének és boldogulásának érdekeit desztillálni kellene a politikai vizek zavaros sodrásától. Hasztalan azonban ez a fölösme- rés, mi a dolgokon és a politikai struktúrán nem változtathatunk s el kell fogadnunk agyonpolitizált közéletünk velejáró kényszerűségét, hogy a községi igazgatást is pártok intézzék e a városok és községek atyáit pártlisták alapján elektáljuk a képviselőtestületekbe.

Ha ennek igy kell lennie s a községi választást: mint politikai erőmérkőzést vagyunk kénytelenek elfogadni, akkor ennek a tény- megállapitásnak le kell vonni minden konzekvenciáját. Tisztában kell azzal lennünk, hogy a választás eredménye kihatással lesz pártjaink politikai pozíciójára és egész nemzeti küzdelmünkre. Kihatással lesz egyrészt azért, mert — mint a Prágai Magyar Hírlap már rámutatott — ez a választási aktus lesz a népszámlálás még mindig homályban tartott eredményeinek eleven kontrolija, másrészt pedig a választások után elkövetkező sommázásnál nagy, bár nem helyénvaló tri- umíus fogadná pártjaink szavazatainak esetleges megfogyatkozását, míg pozíciónk szilárd megtartása vagy erősítése hatalmas védőgátként torpant ja meg mindazt a destrukciót, aminek a magyarság sorainak megbontása a bevallott vagy rosszul leplezett célja.

Mert azzal tisztában kell lennie minden világosanlátó magyarnak és kisebbségi életünk minden jó lelkiismeretű munkásának, hogy a magyarság káderei és pozíciói ellen még sohasem indult meg olyan céltudatos s a meg- ejtés, a lélekvásárlás, a félrevezetés és a megtévesztés meg ezernyi más kortesmisztifikáció eszközeiben nem válogató hadjárat, aminőre a következő három hét alatt fog sor kerülni.

Mi mégsem nézünk aggodalommal a választási harc kimenetele elé. Nincsenek kétségeink, mert — mint arról múlt Vasárnap irtunk — a magyarság az elmúlt tiz esztendő politikai küzdelmeinek acélfürdőjében megérett és megedződött a védelmi harcra, nem fognak rajta a kísértések és csábítások, mert a nemzet teste kitermelt már annyi anti- toxint, hogy a fertőzés bacillusait kivesse magából. És ha a gazdasági le9orvadás kegyetlen folyamata bizonyos apátiába is döntötte a tömegeket s ha a sok csalódás hamuba fojtotta a bizalom és a remény lángjait, a magyarság nem veszthette el hitét önmagában, küldetésében és vezetőiben, hanem csakis azokban, akik sok csalódásának és fokozódó nyomorúságának közvetlenül vagy közvetve okozói voltak. Mert a nagy politikai iskolát Járt magyarság megtanul pontosan diszting- válni.

A magyarság nagyon bölcsen tudja, hogy a

nemzetvédelmi harc vonalán való szilárd kitartás különösen a mai súlyos helyzetben a lét vagy nemlét kérdése számára. És ki is fog tartani rendíthetetlenül és megmozditha- tatlanul a védelmi harc frontján. Ez nemcsak a nemzeti becsület, hanem a nemzet fennmaradásának kérdése is.

Nem maradhatott a kulisszák mögött, mert a sajtó nyíltan előteregette, hogy miért irta ki a kormány éppen most a választásokat. Tudott dolog, hogy a koalíció a maga szerencsétlen gazdálkodásának egyensulybantartá- sára a közterhek fokozására készül, emelni fog egyes adónemeket, az állami igazgatás különböző ágazataiban viszont kénytelen a mai túlméretezést bizonyos restringálással enyhíteni. A koalíciós pártok mai betegágyukat egyenesen a. Szent Mihály lovával cserélnék föl, hogyha ezt az adóemelési és restrinkciót a községi választások előtt hajtanák végre. A taktika érdeke tehát úgy kívánja, hogy a mai politikai szélcsendet használják föl a hatalmi pártok versenyfutására, a választókkal majd később nyeletik le a békát. A délszlo- venszkói és csallóközi ínség is jó alkalom a voksvadászatra. Lehet felelőtlenül Ígérni s az ígéreteket kicsiny részletmegoldásokkal alátámasztani, hiszen mire a tékozló bőségben ontott ígéretek beváltására kerülne a sor, a választásoknak már amúgy is végük lesz.

A választási küzdelem mögé komor kuliszr szákat fest az egyre súlyosbodó krízis. A gazr dasági válság megáilapithatólag nem érte még el a mélypontot, köröskörül föltornyosulnak a gazdasági élet nyomasztó problémái, Szlovenszkó pedig már valóban a bibliai Jób keserveiben vajúdik és sehol sem mutatkozik meg a megsegítés és a mentés komoly szándéka, a sötét horizonton sehol sem világol föl a remény szivárványszineivel valami egészségesebb életigéret, egy céltudatos koncepció: a koalíció pártjai, holott ez jelenthetné szövetkezésük egyetlen erkölcsi igazolását, nem hajlandók koaleálni azzal a céllal, hogy az ország számára valami egyetemes orvosszert találjanak, Szlovenszkó meg éppen a legtávolibb gondjuk.

Az egész választási küzdelem kialakuló képe annyira fonák s annyira ellentmondó az élet keserű valóságának és olyan szellemi meg erkölcsi törposégben mutatja meg a pártokat a gigantikus problémák árnyékában, hogy eszünkbe jut Kuncz Aladár könyvéből az a kép, amikor a tábor Shylock-ja olcsó garasokon vásárolja össze a halódók siralmas vagyon morzsáit, úgy fest az egész, mint egy dévaj versengés a siralom völgyében. Nem, itt nem akar senki semmit megmenteni, itt nincsenek sínylődő országrészek, itt nincsenek kiürült éléskamráju és kihűlt tüzhelyü Ínségesek, sem emberi sorsok, hanem van egyedül a pártfenség, a cinikus hatalomvágy és mögötte nagy-nagy profitéhség. Itt nincs választási Treuga Dei, hanem ellenkezőleg politikai mozgósítás van minden és mindenki ellen, amikor a testvérpártok kajánul be akarnak szántani az egymás barázdájába és a koalíció egyedei egymást, marják és egymás vérét veszik, hogy nagyobb részt hasítsanak ki a profitból. Itt nincs magasabb politikai rezón, nincsenek emelkedettebb törekvések, hanem csak dühödt ámokfutás mások nyomorúságában, a maguk brutális haszon- szerzéséért.

Nem mi mondjuk, hanem a szlovákság lelkiismerete mondatja a turócszentmártoni Ná- rodnie Novinyvel: „A pártok választási harca jókora fejetlenséget árul el már az első pillantásra. Nincsenek benne a program és az elvek nyomai sem, hanem csak alacsony tü- szurásokban és csipkelődésekben nyilvánul meg. A szocialisták és a polgári pártok a bűnök agyagfazekait vagdossák egymás fejéhez, amelyekből mindannyiuknak bőven kijut és igy akarják magukat behízelegni választóiknak. Azok, akik mint a legkorruptab- bak ösmeretesek, pellengérezik ki más pártok erkölcstelenségét és rántanak kardot a közélet tisztaságáért. A legszemtelenebbüi teszi ezt az a párt, amely pirulás nélkül szedi tovább is a priviziókat az állam kárára — (csak pár nap előtt szereztünk tudomást egy újabb 50.000 koronás provízióról és mennyi van ezek között, amelyekről még senki sem tud) — a nemzeti szocialista párt. A szociáldemokratáknak megint van tartani valójuk a kommunistáktól, mert kevés embert győztek meg arról, hogy a gyakorlatban is meg tudnak valamit valósítani a szocializmusból és a kisemberek védelméről szóló felfújt frázisaikból, amely frázisokkal ma tele vannak lapjaik. Dolgukat különösen a bányamunkássággal babrálták el, amely sorra elveszti munkáját és az ő szocialista védelmezői továbbra is fölszedik a províziót a lengyel szénért. A li- dákoknak a legtöbbet árt a Kordács-kérdés- ben elfoglalt álláspontjuk. Az agráriusok a városokban nem nagyon esnek latba és amennyiben a vidék is politikailag fog választani, az agráriusok szépen ráfizethetnek a jelenlegi kormányban helyetfoglaló exponenseik tanácstalanságára."

De hallgassuk meg Éliás Blisfák szlovák kisgazdát, aki ezeket írja az inségakeióval és az agrárpárt politikájával kapcsolatban: „Augusztus 24-én összeírták nálunk, hogy ki igényel vetőmagot. A búza méter.mázsáját 150—160 korona árban kínálták. Segíthetünk ezzel magunkon? A búza métermázsájának az ára ugyanazon a napon 115 korona volt Galgócon. Már arról is beszéltek, hogy külföldről kapunk vetőmagot vámmentesen 60 koronáért. Eddig azonban semmi ilyet nem kaptunk. Azonban 150—160 koronás áron részletre vásárolni a búza métermázsáját, az mégis lehetetlen dolog. Ha segítségről van szó, annak egészen máskép kellene jönnie. Államunkban különböző szociális alakulataink vannak, különböző szociális intézkedések, de a földmivességről a politikus urak nem gondoskodtak. Most jár hozzánk minden lehető fajtájú szocialista, mert közelednek a választások és szükségük van a szavazatokra. De neked, szegény földmives és munkás, napról- napra rosszabb a sorod, veled nem törődnek. Most, a választások előtt jó lenne ezeknek a szocialistáknak megsúgni, hogy a munkás kis béréből nagy biztosítási dijat szednek betegség esetére, de ha valaki ezek közül a munkások közül megbetegszik, aszpirint adnak neki... A szocialisták után jönnek hoz-1 zánk az agráriusok is, akik be fogják nekünk beszélni, hogy nálunk van a hiba, mert mi földmivesek nem tartunk össze, mert szét vagyunk tagolva más pártokban. Nos, igen, vagyunk. Mert olyan párthoz nem tartozhatunk, amely azt állítja magáról, hogy a legerősebb, a legbefolyásosabb és mégsem törődik velünk. Az agrárpárt az egész kormányt a kezében tartja, övé a földmivelésügyi minisztérium, a mezőgazdasági tanácsok, tehát megvan a teljes lehetősége, hogy segítsen a földműveseken. És segít rajtuk? Igen, segít, ügy segít, hogy pusztulunk az éhségtől. Úgy segit, hogy fizetjük az adót a nagy szubvenciókra, amelyeket a gazdag agráriusok kapnak meg."

így fest tehát a csehszlovák agrárpolitika egy szlovák kisgazda megvilágitásában és úgy akarnak segíteni az Ínségeseken, hogy még rajtuk is megszerzik a maguk hatalmas profitját, amikor csekély 40 százalékkal drágábban kínálják a vetőmagot a piaci árnál.

De még klasszikusabb fotográfiát ad az agrárpolitikáról magának az agrárpártnak szlovák félhivatalos lapja, amikor megrovásban részesíti az agrárpárti minisztereket Szloven- szkót mellőző magatartásuk miatt. Éppen egy hét előtt elkeseredéssel állapitolta meg, hogy a gabona- és lisztbehozatalt engedélyező bizottság tíz tagsági helye közül egyet sem töltöttek be szlovák emberrel. Valóban méltó sorsa ez a centralizmus szlovenszkóúhelytartóinak, akik . számot nem tevő marionettjei a prágai politikának s a legkisebb szavuk sincs ott, ahol fontos szlovenszkói érdekekről is történik döntés. A centralizmus úgy gondolkodik, hogy a baksisnak, amelyben a szlovenszkói agrárius potentátokat részelteti ára is van. Az az ára, hogy hallgassanak, mert kiküldik őket a szobából vagy be sem engedik, amikor nagy kérdésekről van szó. És egy ilyen lekenyerezett, tehetetlen párt merészel még arra gondolni, hogy hóditó hadjáratot vezessen a szlovenszkói községi választásokon.

A földreformmal kapcsolatos kortesmunka tapasztalatai után az agrárpártnak nem igen van kísérletezni valója a magyar falvakban, különösképpen, ha hozzávesszük, hogy az utóbbi esztendőkben az agrárpárti vezetők a tehetetlenségről és tehetségtelen ségről olyan bizonyitványt állítottak ki maguknak, aminőt ez a harmadosztályú garnitúra méltán megérdemel. Hodzsát félreállitottáik s azóta nincs ebben a pártban még egy taktikai irányításra alkalmas szellem sem s hiába mozdul meg olykor az egyik szlovenszkói frakcióban a lelkiismeret, mikor végső veszedelmét látja a szlovenszkói gazdaság érdekeinek, hiába buz- dulnak föl a lelkiismeretesebbek egy-egy félgesztus erejéig, a kar csakhamar lehanyatlik, mert Mammon-nak nagy az ő ereje.

Legutóbb már a szecesszió híre is kísértett. Arról volt szó, hogy az agrárpárt szlovák elégedetlenjei megalapítják Stefánik Milán Ras- tislav pártját. Nagy gondolat volt, de törpék nagy gondolata: mi sem lett belőle.

Az elégedetlenkedő agrárok bizonnyal abból a föltevésből indulnak ki, hogy Stefánik Milán, ha élne, ma a legélesebben szemben- állana a centralizmussal s Szlovenszkón megvetve lábát, küzdene a jogért és a kenyérért Ez a lelki megérzés nem alap nélkül való, ha figyelembe vesszük Stefánik Milán nagy nemzetszeretetét, hűségét és puritánizmusát.

Stefánik Milán szoboralakját délnek fordi- tott arccal helyezték el a szlovenszkói városok terein- Mi hisszük, hogy, ha Stefánik Milán élne, az eleven arc északnyugatnak forNe fogadja ©1 a lapot a mélynyomása 8 oldalas képes melléklet nélkül “W