Prágai Magyar Hirlap, 1931. szeptember (10. évfolyam, 198-222 / 2715-2739. szám)

1931-09-06 / 203. (2720.) szám

^»MAlMAfifeARH!KLAR 1931 szeptember 6, vasárnap. 2 dúlva kérné hazája számára az igazságot és a paritást, az egyenlő testvéri elbánást. Kár, hogy Stefánik szelleme távol lesz a most megindult választási küzdelemben. Kár, hogy a centralizmus zsoldjába állott szlovák politika a maga kis haszonlesésében megfe­ledkezett erről a nagy örökségről. Mi sajnáljuk a szlovákságot mai nagy dezorganizáltságáért és sajnáljuk, hogy a szlo­vák tömegekkel megint csak nem találkoz­hatunk az autonómia frontján. Mi hívek maradunk önmagunkhoz és prog­ramunkhoz, hivek a nemzeti lélekhez és a patrióta hivatáshoz. És ezért fogunk győzni a választási harcban. S cselt néppárt vezérét, Sráüieket teszik felelőssé Kordics megbuktatásáért Prága, szeptember 5. Csűrik képviselőnek, a cseh keresztényszocialista mozgalom vezé­rének lapja, a Budoucnost újból foglalkozik Kordács érsek lemondásával s a kínos esetért a cseh néppárt vezető tényezőit teszi fele­lőssé. A cikk szerint ennek a pártnak a mi­nisztereire hárul az ódium azért, hogy az idős főpap „oly kíméletlen" elbánásban részesült Msgr. Ciriaci elsősorban diplomata, — írja a lap — akivel diplomatikus utón tárgyalni le­het és ilyen módon kívánni lehet tőle, hogy respektálja a katolikusok spontán álláspont­ját. Meg vagyunk győződve arról, hogy a nuncius eleget is tett volna ennek az óhaj­nak, ha megfelelő diplomatikus formában köz­ük vele. Vájjon Benest kell-e vádolnunk ezért, aki — valószinüleg nem akarván kom­plikálni a modus vivendi végrehajtását — nem tett lépéseket Kordács érdekében? Avagy azt kell gondolnunk, hogy Benes Msgr. Srámek kívánságára cselekedett igy? — kérdi a lap. A lap végül azt állítja, hogy Kordácsot „tisztán anyagi okokból és nemtiszta politikai üzérkedés miatt" állították félre. Rekordot ért el a svájci bankjegyforgalom. Zürichből jelentik: A svájci Nemzeti Bank legutóbbi kimutatása szerint a bankjegyfor­galom augusztus végén 82.8 millió svájci frankkal 1292.6 millió frankra emelkedett, ami 350 millióval haladja meg az 1930 aug. végi forgalmat. Az arany- és devizakészlet 565.5 millió svájci frank, vagyis augusztus fo­lyamán 97 millióval emelkedett. Az aranyfe­dezet 92.98 százalékos. A PI0NEIBOK Irta: imi GPEY Fordította: liosánjüé Réz Lola (7) Hegyes karóra tűzve sorra odatartotta Lynn a vékony hússzeleteket néhány percre a parázs fölé, azután sorra rakta mindezt a jókora, friss nyirfakéregre, amit Bili hántott le a számára. Kenyeret tett melléje és friss vizet hoztak a közeli forrásból. Valamennyien jóízűen ették meg az egyszerű vacsorát. Mi­kor jóllaktak, Jeff Lynn még jókora darab tuskót vetett a tűzre. — Még nem értünk el az indián területre, rakhatunk hát tüzet. Eleget fázunk majd a hűvös estéken, melegedjék hát mindenki, amíg lehet. — Mennyi utat tettünk ma? — kérdezte mr Wells, az öreg misszionárius, aki már alig várta, hogy megkezdhesse téritő munká­ját. — ügy harminc mérföld körül vagyunk — felelte az öreg vadász. — Holnap tovább ju­tunk, ott már gyorsabb lesz a viz és viszi a tutajt. Evezni sem fog kelleni. Csend lett. — Milyen szép itt — mondta hirtelen Kate. — Nagyon szép — mondta Nell is halkan, de szeme Joe arcára tévedt. A fiú tekintete felragyogott válaszul. Nem szólt egy szót sem, egész nap alig hallották a hangját, de Nell megértette, hogy milyen boldog, amiért ő is megérezte az erdő szépségét és jól érzi magát itt a rengetegben. — Én még sohasem voltam az őserdőben — zendült meg a fiatal prédikátor mély, ko­moly hangja. — Nem tudom, miért de ami­lyen szénnek, é^^en olyan szomorúnak is látom. Mintha egyedül lennék, mintha elvesz­tem volna a sötétségben. Szeretem, ha mind­nyájan együtt vagyunk. Mégis örülök, hogy látom, mert hatalmas és csodálatos.-• Ez az igazi paradicsom, amilyennek az ÍJr teremtette mondta az öreg misszioná­rius. Nell kis csönd után az öreg vadászhoz ford ült: —- Meséljen valamit nekünk az őserdőről, a nyugati életrőlI Bizonyosan nagyon sok történetet tud. Az iparospárti MKodi miniszter monopolizálni akarja az aufákisszforiaSmat! A monopólium tervének föláldoznák a száilitőiparosok egzisztenciáját és minden autóbuszforgafmat az áliamvasutnak sajátítanának ki Prága, szeptember o. Minap hire kelt annak, hogy a vasutügyi minisztérium a közlekedés- ügyet monopolizálni akarja s az autóbuszfor- galmat teljesen a minisztérium hatáskörébe venné. Ezt a hírt akkor megcáfolták, de a Národni Listy mai száma ujiból föleleveniti a hírt és nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a tervet még mindig nem ejtették el Tungsram Standard Rádió, Bratislava, Moyzesová 8. Küldjön díjmentesen prospektust, árjegyzéket és részletfizetési föltételeket. Pontos cím ­......................................................................................... — Kötelességünknek tekintjük azt — irja a nemzeti demokrata lap —, hogy a közlekedés- ügyi monopólium ügyében valóban tárgyalások folynak és az erre vonatkozó tervezet a vasut- ügyi minisztériumtól származik. A miniszterta­nács ugyanis elhatározta egy különleges tárca­közi bizottság létesítését, amelynek föladata 'kidolgozni a magánautókon és az államvasuton való szállítás közötti viszony szabályozását. S a vasutügyi minisztérium képviselője épp ezen bizottság elé terjesztette a közlekedésügyi mo­nopólium tervét, mely az autóbuszokon való mindennemű személy- és teherforgalmat a vas­utügyi minisztérium kezébe összpontosítaná. A vasutügyi minisztérium eme tervét a mai napig nem vonták vissza s ezért ebből azt gondolhat­juk, hogy a minisztérium továbbra is fönntartja a tervet. Ez a mai helyzet tényleges képe eb­ben a kérdésben s ezen semmi cáfolat nem változtathat. A vasutügyi minisztérium terve oly messzire megy, hogy még a polgár saját tulajdonát képező árujának a szállítása, ameny- nyiben több 5 tonnánál, vagy pedig 80 kilomé­ternél nagyobb távolságra szállítandó, szintén a minisztérium kompetenciájába essék. Ez olyan rettenetes ás hallatlan tény, hogy fölösle­gesnek tartunk minden kommentárt. A vasut­ügyi minisztérium álláspontját az egész gazda­sági élet és a közvélemény szempontjából rend­kívül aggályosnak kell minősítenünk, — jegyzi meg a Národni Listy. Az autólbuszmonopólium tervének k ipa Hántá­sa rendkívül kínosan érinti a cseh iparospártot, mert a vasutügyi minisztérium élén az iparos­párti M leső eh miniszter áll, vagyis az autószál- litási ipar ilyetén való nacionalizálásának ép­pen egy iparospárti államférfi akarja egy sereg szállitóiparos exisztenciáját föláldozni. Ebből is tisztán látható, hogy a cseh iparospárt mily kevéssé számol az iparosság érdekeivel. Jugoszlávia is takarékoskodik Belgrád, szeptember 4. A pénzügy,minisz- ter oly értelmű előterjesztést tett a minisz­terelnöknek, hogy a jövő évi állami költség- vetést 750.000 dinárral csökkenteni kell. A miniszterelnök az előterjesztést magáévá tét te. — Hm, hm, kicsike — mosolygott az öreg — mese kellene vájjon? Kikapott egy szem parazsat a tüzből s a pipájába tette, aztán levette bőrsüvegét s maga mellé helyezte a fűre. Viharvert arcát, őszülő haját tisztán megvilágította a tűz. Fe­hér füstfelhőt eregetett a levegőbe s eltöp­rengve piszkálta egy gallyal a tüzet, mintha a múlt elhunyó emlékeinek parazsát éleszt­getné. Még egyet szivott a pipáján. Egész fe­jét elborította egy pillanatra a füst. — Látják ott azt a nagy hajlott nyirfát? — kezdte aztán. — Milyen hervadt a lombja. Milyen szomorúan lógnak az ágai. Valamikor egyenesen és büszkén állt a helyén. Isme­rem azt a fát, mióta a folyót járom s nem is csodálkoztam rajta, hogy lassan egészen ki­szárad, mikor az árnyéka egy sirt takar... sírját egy éppen olyan kedves, szép fiatal lánykának, mint amilyen maga, miss Nell. A hajósok azelőtt György szigetének hívták ezt a helyet, mert valaha Washington ütött itt tábort egy éjszakára. De mostanában már igy beszélnek egymáshoz: „Elindulunk reg­gel, oszt4 estére odaérünk a Milly nyírfájá­hoz és ott tanyázunk éjszaka." így tettünk mi is Biliéi. Pár évvel ezelőtt a Henry-erődbol indultam visszafelé tutajon. Mielőtt útnak eredtünk, egy lány jött hozzám és lóért, hogy vigyem el. Millynek hivták, a másik nevét nem tudtuk meg soha. Elmondta nekem, hogy egész családját megölték az indiánok, csak ő maradt meg és most szeretne visszamenni Pitibe a vőlegényéhez. Én eleinte nem akar­tam elvinni, akárhogyan könyörgött, de mi­kor láttam, hogy könnyes lesz a kék szeme és kis keét az ón mancsomra telte, mindjárt úgy gondoltam, hogy miért is ne jöhetne?... Azt mondom a pajtásomnak, Jim Blairnak: „Elvisszük." „Jól van...“ A dolog azonban nem volt olyan egyszerű. Úgy történt, aho­gyan előre gondoltam — kilestek minket a vörösök és rajtunk is ütöttek egy éjszaka. Jim Girty valamiképpen meghallotta, hogy egy leány is van velünk s ő arra vadászik legezi ve seb ben. Van valamivel lejebb egy ve­szedelmes hely, a shawnee-szikla, majd hol­nap vagy holnapután, ha arra megyünk meg­mutatom. Ott volt a táborhelyünk. Jim Blair golyót kapott a fejébe. Mi többiek menekül­tünk. Millyt szivenlőtte a gazember, mikor látta, hogy nem bírja utolérni. Néhány napig élt még a* leány, de olyan türelmes volt, olyan szelíd, olyan kedves annak az ördögnek a golyójával a testében, olyan bátran viselte a sorsát, hogy nem volt köztünk egyetlen egy se, aki ne halt volna meg ér le szivesen, mi­kor azon imádkozott, hogy csak addig élne legalább, mig még egyszer megláthatja a vő­legényét, akit nagyon szeretett. Hosszú csönd következett. A nyirfalombok suttognak. A vén vadász bánatos arccal né­zett a tűzbe. — Nem tudtunk mit kezdeni vele. a golyó benne volt és végül is meghalt. Itt temettük el a nyírfa alatt, ahol utoljára mosolygott ránk szelid arcocskájával. És azóta a folyó mindegyre mossa a szigetnek ezt a partját. Valamikor kétszer olyan széles volt, most át lehet látni a túlsó szélére. Nemsokára el­nyeli a viz ezt a néhány nyirfát is. Milly sír­jával együtt. Hallgatagon ültek köröskörül valameny- nyien. Az öreg misszionárius összetetté a két kezét és imádkozott a húgaiért, bár ne érné őket Milly szomorú sorsa itt, a vad rengeteg­ben! A fiatal misszionárius tekintete, mint már többször ezen a napon, Ne'll keskeny ar­cocskájára tévedt. Nell és Kate kéz-kézben ül­tek ott, a Milly nyírfáját nézték és fényes könnycseppek gördültek végig az arcukon. Joe szeme elsötétedett, amint rájuk tekintett, aztán a messzi viz felé fordult s az arca ke­mény és sápadt lett, mintha kőből faragták volna. — Moudhattam volna valami vigabb törté­netet is — szólalt meg az Öreg vadász — és mondok is máskor, de szerettem volna, ha mindnyájan, különösen a lányok, tudnak va­lamit arról a vidékről, ahová indulnak. Erre felé kevés az asszony, mindenki kívánja őket, de rendesen durván bánnak velük. Meg az­után nem szabad elfelejteni, hogy Jim Girty még nincs a pokolban. — Miért nem öli meg már valaki? — szólt közbe liirtélén, keményen Joe. — Könnyebb azt mondani, mint megténni, fin. Jim Girty fehér gazember, de úgy is­meri az indián szokásokat, mintha köztük született volna. Otthon van az erdőben, akár a varjú, ami itt kering fölöttünk s mindig olyankor bukkan elő valahonnan, amikor leg- kevésbbé várná az ember. Hozzá még ott van a háta mögött Simon Girty, a bátyja, meg majdnem az értesz indián törzs. Az indiánok szívesen fogadják az olyan fehér embert, aki a saját fajtája ellen fordult és Jim Girtyt még soha senki sem tudta elfogni. Mostaná­ban hallottam, hogy a Henry-eröd közelében garázdálkodott és hogy Wetzel csakugyan a sarkában van akkor nem adok egy maroknyi puskaport az életért. Bár igy lenne! Senki sem szólt többet. Jeff Lynn kiverte pipájából a hamut, aztán lement a tutajhoz, visszajött a takarójával, letette a földre és belegöngyölődött. Nem lálszolt belőle más, mint bőrsapkájának hegye. A takaró alól még egyszer kihallatszott reszelő* hangja: . A betegségek legnagyobb része ellen ma már a természet által nyújtott gyógytényezökkel küzdünk a legeredményesebben! Leoegő Napfény Fürdő Diéta AeterffivSs, Az igmándi keserüviz kapható minden gyógyszertárban, drogueriában és jobb füszerüzletben.

Next

/
Thumbnails
Contents