Prágai Magyar Hirlap, 1931. szeptember (10. évfolyam, 198-222 / 2715-2739. szám)

1931-09-05 / 202. (2719.) szám

4 'PRXGAI-A'SaCÍARHIRIiAP 1931 9jpe.ptember 5, szombat. Géza dr. szenátor, Dobránszky János, Fedor Miklós nemzetgyűlési és Fleischmann Gyula dr. tartománygyüíési képviselők jelentek meg. Az értekezletet Grosschmid szenátor nyitotta meg s röviden ismertette az értekezlet célját. Dcbránszky János ezlovúknyelvü beszédéiben rámutatott arra, hogy a ker.-szoc. pánt, fölis­merve a nagy veszedelmet, amely gazdasági té­ren Szlovenszkót fenyegeti, fölhívta a szlovák néppártot az együttműködésre, ezt azonban a néppárt elutasította. A mai nyomorúság odáig juttatta az embereket, hogy a. különben békés, vallásos, szorgalmas falusi nép között óriási az elkeseredés. Á kormánypártok nem törődnek az ország bajaival, mert minden idejüket és erejü­ket a hatalomért való elkeseredett harc foglalja le. A mai nagy világválságban a keresztény­szocializmus az. amely őszintén keresi a bajok­ra az orvoslást és dolgozik önzetlenül a népért. lelkesedéssel fogadott beszéd után Fedor Miklós nemzetgyűlési képviselő ismertette a párt eddigi munkáját a földművesekért. — M.i mindig azt- hangoztattuk, hogy Szlo- venszkó mostoha bánásmódban részesük — mondotta a szónok egyebek közt. — Ezért folyton támadtak bennünket a kormánypártok s azt mondták, hogy nincs igazunk. És ma a S’ovensky Dennik. az agrárpárt hivatalos lapja siránkozik azon, hogy Szlovenszkót háttérbe szorítják, mellőzik és ugyanazokat mondja, amit mi évek óta. hangoztatunk. Ez a mi ellen­zéki politikánk fényes igazolása, — Ha azt akarjuk, hogy a mostani föllépé­sünknek eredménye legyen, akkor egységesen kel! fölsorakozni a párt mellett s különösen a mostani községi választásoknál kell a pártot erősíteni, hogy annál nagyobb súllyal tudjunk föl: ép ni követelés eiu k kel. Fedor szavait az egybegyűltek élénk helyes­léssel fogadták. Ezután Fjeischmann Gyula dr. tart. képviselő ismertette az a'bauji gazdák helyzetét-. Hangsú­lyozta, hogy ha van pénz munkanélküli segély­re, a nagyipar szubvencionálására, bankok, szö­vetkezetek szanálására, az államvasutak közel 800 milliós deficitjének szanálására, akkor kell lenni pénznek arra, hogy a dolgozó földműves- népen — amelyet egy katasztrofális termés és az árzuhanások sora a tönk szélére juttatott — segítve legyen. ~ A 160 koronás vetőmagakció, amelyet a kor­mány a hatósági közegek utján indított meg, — nem segítség, hanem csak üzlet. Ezt- a vetőmagot a komoly gazdák nem fogad­ják el és többnyire olyanok iratkoznak föl, akik arra számítanak, hogy a pénzt- nem fogják tud­ni rajtuk behajtani. Itt azonnal segíteni kell, ha csak azt nem akarja a kormány, hogy a gazdák ne vessenek ősszel, aminek a következményei heláthata-tla- •nok. Ezért- a következő határozati javaslatot ter­jeszti elő: A ker.-szoc. párt földművesei azt kívánják, hogy a kormány azonnal siessen a gazdatáv- sadnlom segítségére mindenütt, ahol a termés rossz volt. Ez a segítség kétféle lehet. Adjon módot a kormány, hogy a földművesek ma­guk vásárolhassanak külföldi vetőmagot, amelynél az állami segítség abból álljon, hogy a vámot elengedi. Amely helyeken az állam megfelelő belföldi vetőmagot tud adni, azt adja oly árban, mint a külföldi vetőmag ára, vám nélkül. A különbözeiét fedezze az állam és ez legyen az állam segítsége. Az értekezlet fölszólítja a párt megjelent törvényhozóit és tartományi képviselőjét, hogy tegyenek meg mindent ezen javaslat érdekében. A határozati javaslatot, amelyhez számo­sán szólották hozzá a megjelent gazdák közük —egyhangúan elfogadták s egyben megbízták a párt vezetőségét, hogy az akciót- folytassák Zemplénben, fingban és ahol a termés hason­lóan rossz volt. Azonkívül elhatározták, hogy a községekben megtárgyalják a további teen­dőket és rövidesen ismét egy nagyobbszabáeu értekezletre jönnek össze. Az értekezletet az elnöklő Grosschmid Géza dr. szenátor zárta be lelkes buzdító szavakkal. Inségseséiy az érsekujvári járás költségvetésében Érsekújvár, szeptember 4. (Saját tudósítónk­tól.) Az érsekujvári járási hivatalban Sándor István járási főnök most dolgozik az 1932-es járási költségvetés előkészítésén. Az uj költ­ségvetésben figyelemmel lesznek a súlyosbo­dott gazdasági helyzetre s amint a járási főnök munkatársunk előtt kijelentette, 1932-Te 100.000 A Venkov jelenti, hogy a minisztertanács mintegy. 120—150 ezer hektárra való vető­magot igyekszik az inségakció során a köz­társaság ínséget szenvedő földműveseinek klölos’önkiélppeu ki osztatni, A földművelésügyi minisztérium vetőmag-bizottságokat fog lé­tesíteni, melyek a kiosztás munkáját fogják végezni. A földműves a kölcsönkapott vetőmagot 1932-ben vagy 1933-ban természetben szolgáiltathaiíja vissza. Erre a megoldásra az késztette a nmiisztertanácsot. hogy Szlovenszkón amugyis szokásban van a természetben való fizetség, például a ré­szes munkásoknál. A kétévi vetőmag kölcsön kamatmentes. Azok a -földiművesgazdák, akik pénzben akarják megtéríteni a kapott vetőmag eLlen- érté'két, szintén nem fizetnek kamatot. Az akció főleg Szlovénszkóra és Podkarpatszká koronát fognak fordítani a városi munkanélkü­liek és a falusi nincstelenek föl&egitésére. Ez évben csak 30.000 korona volt erre a célra a költség vaífie'be főivé ve. Eddig csak a városi-munkanélküliek okoztak gondot-, a katasztrofá­lis terméé miatt a falusi földmunkások kenyér­készlete alig fog karácsonyig tartani s azontúl több nagyobb községben, igy elsősorban Tar- doskedden, Na gyaur árnyban, Komjáton é-s Nagy­köven aligha lesz elkerülhető a községi nép­konyha fölállítása. A járási főnök egyúttal kö­zölte, hogy a jelentős kiadásemelés dacára nem kell a járási pótadó emelésével számolni, mert ezt az összeget más utón lőhet megtakaritani. Húszra fog kiterjedni, de a cseh-morva kö­zéphegység vidékei is kapnak vetőmagot. A vetőmag természetben való visszatéríté­sének gondolatát tehát a Venkov jelentése szerint a minisztertanács magáévá tette. Ez a megoldás pártijaink nagy diadalát je­lenti, miért pártjaink voltak azok, melyek ezt az expedienst elsőnek fölvetették és megvatósitásáit követelték. Az agrárpárt ugyanis még a vetőmagakciót is üzérkedésre igyekezett kihasználni s a 160 koronás vetőmag fölajánlása országszer­te az agrárok ellen zúdította a közhangu­latot, A természetbeni visszafizetéssel az agrár­kérdések elestek a lelkiismeretlen lélelk- kuíárkedás légiin Illatosabb eszközétől. A magyar Ínségeseknek most mindenütt ki kell használniuk pártjaink eme nagy vív­mányát s a vetőmagot természetbeni vissza­térítés föltétele mellett kell igényelniük. Természetben fizethető vissza a kikölcsönzött vetőmag Még aggkorában is a jó pápuákról álmodozóit Biró Lajos Kecskeméti tanárból világhírű kutató — A természet nagy barátja halt meg a kórházi ágyen Prága, szeptember 4. A magyarországi na­pilapok hasábjain nagy cikkek jelennek meg a magyar tudományos élet veszteségéről Biró Lajos, a világhírű magyar utazó és ku­tató — amint a P. M. H. tegnap már röviden jelentette — hosszú és kínos betegség után, amelyben hősiesen küzdött a halállal, szer­dán éjjel 11 óra tájban csöndesen kiszenve­dett, A magyar tudományosságnak romantikus nagy alakja tűnt el az ő személyében, olyan úttörő tudós, akit méltán állíthatunk a nagy Körösi Csorna Sándor mellé. Erdélyben szü­letett és az erdélyi havasok világából hozta magával a természet nagy szeretetét. Isko­láinak elvégzése után helyettes tanár lett a kecskeméti református gimnáziumban és már ekkor megkezdte tudományos működését. El­ső müve Zemplén-vármegye természeti viszo­nyairól szólt és eredeti megfigyeléseivel nagy feltűnést keltett. Igen nagy hatással volt rá egy másik magyar kutatónak, Fenichel Sámu­elnek működése, aki tudományos gyűjtőmun­kája közben 1893-ban halt meg a holland Uj- Guineában. A Magyar Tudományos Akadé­mia 1895-ben tartott nagy emlékünnepélyt Fenichel tiszteletére és Biró Lajos ezen az ünnepségen határozta el, hogy maga is uj-guineai expedicóra in­dul. Persze a szerény magyar viszonyok között igen nagy nehézségekkel kellett megküzde­nie. Nem volt pénze s hogy a szükséges ösz- szeghez jusson, kénytelen volt mintegy 200.000 darabból álló, egyenesen unikum­számba menő nagy rovargyüjteményét elad­ni a magyar Nemzeti Múzeumnak. November elsején indult útra és ettől az időtől kezdve folytonosan dolgozott, életét egészen a tudo­mánynak szentelte. Harminchét éves volt ek­kor, tele energiával, munkakedvvel. Hihetet­len nehézségekkel kellett megküzdenie. Élete többször forgott veszedelemben. Leveleiből megtudták, hogy gyakran gyötörte az európaiak nagy veszedelme, a tropikus be­tegség, eleinte a benszülöttekkel is baja volt, mert csak úgy tudott boldogulni velük, ha bizonyos, előttük ismeretlen díszeket, úgy­nevezett csecsebecséket ajándékozott nekik. De azután leküzdötte a bajokat, a trópikus betegségek már nem vettek erőt rajta, a benszüiüöttek bizalmát is megnyerte, s azok az őslakók, akik ösztönszerüleg ellen­ségüknek tartották a közibök tévedi európait, Biró Lajost annyira megkedvelték, hogy szin­te törzsbeliuek tartották. A törzsfőnökök gyakran kikérték tanácsé*, ennek fejében el­hal rnozták minden földi jóval, még asszony­nyal is. Ottani szokás szerint persze az ide­gennek nem járt érintetlen leány, csak öz- vegyasszony. Bíró Lajosnak három ilyen félé­évé is volt, mert ahogy az egyik törzset el­hagyta, az asszonyt is oda kellett hagynia, az uj törzsnél pedig uj asszonnyal ajándékoz­ták meg. Amikor visszatért, legendákat be­szélt a bensziilőU asszonyok jóságáról, szere­tet remélt óságéról és talán az volt a legfőbb oka annak, hogy idehaza agglegény maradt. Hat évig maradi Biró Lajos Uj-Guineában, olyan területeket járt be, amelyekre euró­pai kutató még nem tette lábát, olyan • népeket ismert és ismertetett meg, amelyekről az ő koráig csak homályos elkép­zelések voltak, Bajárta a sziget nagy részét, közben átrándult a szomszédos szigetekre is, sőt bizonyos cseretárgyak beszerzése végett járt Singapurban, a javai Burtenzardban és Ausztráliában is. Itt bejárta az úgynevezett Kékhegységet, ahol nagyértékü állattani gyűj­teményt szerzett. Visszatérőben meglátogatta Ceylon szigetét, Előindiát, Maszkatot és Egyiptomot is és igy érkezett vissza 1902- ben Budapestre. Biró Lajosnak cölöpökre épített háza las­sanként valóságos muzeum lett, mert a bennszülöttek egyre-másra hordták Kassa, szeptember 4. (Kassai szerkesztő­sé, günktől.) Tegnapi telefon jelen bégünkben röviden beszámoltunk már a csehszlovákiai magyar főiskolások VI. országos kongresszu­sa csütörtöki megnyitó üléséről. Jelentésün­ket kiegészítjük most az elhangzott jelentő­sebb beszédek ismerte lésé'vei. Brück Sándornak, a diákszövetség elnöké­nek nagyhatású megnyitó beszéde után Grosschmid Géza dr. szenátor, a társadalmi nagybizottság elnöke a következőket mon­dotta: Grosschmid Géza beszéde — Tisztelt Kongresszus! Kedves fiatal Ba­rátaim! Tavaly, a diákkongresszus megnyitá­sa alkalmával azzal végeztem üdvözlésemet, hogy a „közös nehéz múlt és nehéz jövő közös munkára hozza össze az ifjabb és idősebb nemzedéket." Ennek valamelyes bizonysá­gát szolgáltatta is az elmúlt esztendő. Ebben az esztendőben sikerült ugyanis létrehozni a prágai és pozsonyi diákklubot és ezzel“meg­teremteni a főiskolás ifjúság szellemi mun­kássága kifejtésének lehetőségiét, megtartot­tuk a brünni ankétet, jelentékeny pályadijak kitűzésével, tanulmányi kirándulások rende­zésével igyekeztünk élénkíteni, felpezsdíteni a főiskolás magyar ifjúság életét. Emellett a diákjóléti intézmények — menzák, leányott­honok, tankon yv kölcsönzése k — fenntartásá­val bizonyítottuk az idősebbek együttérzéséi és együttes .munkára való készségéi. — Tudjuk nagyon jól, hogy mindez még oda a legkülönbözőbb, etnográfiái jellegzetes­ség ü tárgyakat. Különösen értékes lett hang­szer gyűjteménye, amelybe lassanként a leg­különösebb dolgok gyűltek egybe. Amikor 1902-ben visszaindult hazájába, olyan nagy- értékű tudományos anyagot hozott magával, hogy világszerte megbámulták. Hazaérkezése­kor nagy ünnepségekben volt része. A tudós kutatót a Nemzeti Muzeum tiszteletbeli őrévé választották. De o nem pihent, folyton dolgo­zott. A magával hozott anyagot rendezgette, azokról tett nagyértékü közléseket. Érdekes, hogy még öreg korában is visszavágyott Uj- Guineába s barátai alig tudták lebeszélni ter­viéről. Amikor baráti körben mesélhetett Uj- Guineáról, mindig négy szeretettel beszélt a pápuákról: — Európában vadembereknek tartják őket, — mondotta — pedig ezek éppen olyan em­berek, mint mi vagyunk, én megismertem őket és éppen úgy éltem közöttük, mintha Európában éltem volna. Éppen úgy megvan ezekben is az emberi természet minden szép­sége. Akkor voltam igazán boldog, amikor köztük élhettem. Biró Lajos nevét ismeri az egész müveit vi­lág és a magyar tudományosság éppen úgy fogja ápolni emlékét, mint a Körösi Csorna Sándorét. Nagy lélek, szilárd jellem és igazi tudós volt. [ mindig csak kezdet és a mai ifjúság problé­máinak nem megoldása. A mi fiatalságunk I sem volt rózsás, a mi egyetemi éveinket is megnehezítette a megélhetés gondja, a tö­rekvőnek és jóravalónak azonban meg volt a kilátása arra, hogy az életben el fog tudni helyezkedni. „Gondtalan ifjúságról" akkor sem lehetett szó, de „reményvesztettről" se. Ma az ifjúságnak általában, a kisebbségi sorsban levőknek még különösebben, a vál­lára nehezedik azonban nemcsak a tanulmá­nyok évei alatt való életküzdelem, de az azok elvégzése utáni kilátástalanság ólomsulya is. A társadalmi nagybizotlságnak ezért egy to­vábbi lépése volt az, amellyel a tanulmányai­kat végzett magyar ifjúsághoz és a magyar társadalomhoz fordult, hogy kölcsönösen ke­ressék egymást és behozta,' a pozsonyi diák- klubbal kapcsolatban, az állásközvetítés kí­sérletét. Ma miég csak kísérletről lehet ugyan szó, de a kölcsönös megértés és bizalom alap­ján ez a kezdeményezés áldásos intézménnyé 'fejlődhetik. Azé a fiatalságé ugyanis a jövő, amelyik nemcsak a maga egyéni baját látja, hanem meghallja a saját faja, a saját népe milliói szenvedésének szavát is és nélkülözésektől sem riadva vissza, fajának és nemzetének szenteli életét, — viszont csak az a nemzet számíthat fennmaradásra, amelyik ifjúsága iránti szeretőiében becsüli meg önmagát.- Ezt a kölcsönhatási iparkodtam a migy- bizoltság élén minden intézkedéssel megte­remteni és fejleszteni és ha a mai gazdasági Ifjúságunk nemzeti és szodáüs feladatairól beszélt Grosschmid és Törköly a kassai diákkongresszusoit és ezzel kapcsolatos lelki depresszióban el is halványodnak azok a biztató kezdeménye­zések, amelyeket a társadalom megértő tá­mogatásával eddig megvalósítani sikerült, hi­szem, hogy azok mégsem voltak hiábavalók, ha — részben ezek révén is — ifjúságunk lent vázolt hivatásában való hitét el nem veszti és ezért tanulná, dolgozná és küzdeni kész. — Minden itteni magyar diákkongresszus — népünk javáért — e gondolat elmélyíté­sére hivatott és remélem, hogy mostani ta­nácskozásaik során is, mellőzve minden el­választó világnézeti és felekezeti villongást, e oól érdekében meg fogják találni egymás kezét. Sikeres munkát kívánva szeretettel üdvöz­löm a kongresszust! TörkSIy: Kölcsönösen felelősek vegyünk egymásért A lelkes helyesléssel fogadott üdvözlő be­széd után Törköly József dr. nemzetgyűlési képviselő, a társadalmi nagybizottság igazga­tója szólalt föl. Válságos időket élünk, — úgymond —, de ez a válság nemcsak gazda­sági, hanem erkölcsi is. A magyar ifjúság kétszeresen érzi ezt a válságot, mert kisebb­ségi magyarnak is születeti. Nem elég a vál­ság konstatálása, de meg kell keresnünk az utakat is, melyek kivezetnek belőle. Lehetet­len, hogy ma öreg és fiatal egyaránt ne érez­ze, hogy kölcsönösen felelősek vagyunk egymásért s ezért segítenünk kell egymást. Első köte­lessége a magyar ifjúságnak, hogy teljesítse nemzete iránti kötelességét, amihez azonban meg kell teremteni a feltételeket is. Majd az önsegélyezés fontosságát hangsú­lyozta, amit minél előbb meg kell oldanunk. Kötelességünk, hogy a magyar múltat át­mentsük egy szebb jövőbe s ez csak a ma­gyar ifjúságon keresztül történhetik. Általános helyeslés fogadta a komoly sza­vakat, amelyek után Test Barna pápai pre- látus, helyettes polgármester Kassa város nevében üdvözölte a VI. diákkongresszust, melynek Kassa történelmi falai között meg kell találnia annak a módját, hogy II. Rákó­czi Ferenc „Pro Deo at pro libertate" jelsza­va alapiján küzd hessen a szebb magyar jö­vőért. Isten áldását kérte a kongresszus mun­kájára. Utána Orbán László a vendéglátó Kassa és környékbeli főiskolai hallgatók egyesülete nevében üdvözölte a kongresszust, majd az egyes diákegyesületek delegátusa inak üd­vözlő szavai következtek. Az ülés befejezése után a kongresszus résztvevői testületileg vonultak át a Dómba, ahol unegkoszonizták IT. Rákóczi Ferenc szarkofágját. A kongresszus délután bizott­sági üléseket tartott vs a következő plenáris ülésre pénteken délelőtt került sor. — A Zeppelin ma hajnalban hazafelé indul Peruambucóból. Pernambueóból jelentik: A Gráf Zeppelin, amely az óceán fölött repülve menet- rendszerű pontossággal érte cl De kun erika part­jait, ma hajnalban 2 óra 40 perckor Pernambu- cóból startolt, hogy hazatérjen a fr^lriehctia- feui légikikötőbe.

Next

/
Thumbnails
Contents