Prágai Magyar Hirlap, 1931. szeptember (10. évfolyam, 198-222 / 2715-2739. szám)
1931-09-04 / 201. (2718.) szám
4 ^RW^MAfikARHlRLAR 1931 sz&eptmber 4, péntek. Egymillió munkanélkülinek adna kenyeret a negyvenórás munkahét bevezetése Németországban A német szakszervezetek frankfurti kongresszusán egyhangúlag követelték i negyvenórás munkahét bevezetését mennyire szerencsétlen kezű, vagy tán inkább rosszindulatú az inségakció kérdésében, arra a esek nemzeti szocialisták sajtóorgánumának, a Ceské S lavórnak mai harmadik kiadása lioz föl csattanós példát. Az agrárpárt üzérkedései a szlovák földművesek nyomorával címen a lap a következőket Írja: — Mint értesülünk, főleg Nagyszombat környékén. ahol a rossz termés megsemmisítette a szlovák földművesek minden reményét, a vetőmagakció nagyon furcsán fest. Kihirdették, hogy a gazdák olcsó vetőmagot kapnak, melyet kért évi kamatmentes kölcsönnel téri thetnek meg. A gyakorlatban ez egész másképp fest. Az akció, melyet valójában az agrárpárt irányit, azt mutatja, hogy az inség- sujtolta földművesek jövedelmező politikai üzérkedés eszközeivé lesznek. Az ottani parasztoknak — folytatja a Ceské Slovo — 145 —160 koronájával ajánlanak búzát, holott maga a gazda 120 koronájával árulja a magáét. Világos, hogy a földművesek élesen szembehelyezkednek az akcióval s azt követelik, hogy a vetőmagakció keretében nekik román vagy magyar búzát adjanak, melynek ára métermázsánként 90 korona. Nsr gyártják 3i„egységes listák“-at Még ki sincs irva a választás, de Ruszin- szkóból máris választási visszaélésekről értesül a Lidové Noviny. — Általános a panasz — írja a cseh lap —, hogy az agrárpárton kívül a többi pártok híveire a jegyzői hivatalokban meg nem engedhető mádon nyomást gyakorolnak olvirányban, hogy ne állítsanak jelölteket. ígéretekkel és fenyegetésekkel hatnak rájuk, helyenként azzal is, hogy mihelyt valamely polgár más párt iránt mutat hajlamot, rögtön végrehajtás utján hajtják be rajta községi póladótartozását. Ez a mai viszonyok közt — jegyzi meg a lap — kész összeomlást jelent és nem lesz csoda, ha Így egész sor községben úgynevezett „egységes" listákat fognak kierőszakolni. „I harmincévesek pártja** T A Sloválknak már a vasárnapi száma megemlékezett arról, hogy Zsolnán a községi választások alkalmából a harmincéves generáció küllőn szervezkedik. Ezt a szervezkedést azzal indokolják meg, hogy a harmincéves fiatalok sokkal jobban megértik egymást, ha különböző párthoz és más-máé nemzetiségihez tartoznak is, mint az öregek. A Lidové Noviny legújabb számában arról számol be, hogy Kassán hasonló mozgafom indult meg annak érdekében, hogy az úgynevezett harmincévesek saját listával vegyenek részt a választásokban. A várasbán a harmincévesek" állítólag röpirat okkal agitálnak, amelyben egyebek között azt mondják, hogy a közélet élén levő öreg generáció okozta a világháborút s a háború uiíán a világgazdaságoit a megsemmisítő válságba hajtotta. A harmincévesek — a röp- irat szerint — azt kérdezik, hogy ki hajtotta az államot, a várost, a községeket a milliós adósságokba, ki semmisítette meg az ipart, a mezőgazdaságot és ki okozta a háborút. A röpirat szerint mindenért a háború előtti generáció felelős. Mi, a háború fiatal áldozatai — írja a röpirat — uj életet akarunk, amely kenyeret és munkát hozna nekünk, magunk akarjuk megvédeni jövőnket. Ezért félre az öreg generációval, amely teljesen munkaalkalmatlannak bizonyult. Az öreg és fiatal generáció antagonizmusára támaszkodva a harmincévesek azt remélik, hogy a kassai képviselőtestületben erős frakciót szereznek. A harmincévesek a legközelebbi napokban nyilvános gyűlést tartanak — fejezi be jelentését a Lidové Noviny. Kassán az idén nem lesz választás? Kassa, szeptember 3. (Kassai szerkesztőségünk telefon jelentése,) Kassán ma délután ragasztották ki a községi választásokat elrendelő hirdetményt. Ennek végrehajtása Kassán bizonyos nehézségekkel járt. Ismeretes ugyanis, hogy az 1927. őszén megtartott községi választások után a kassai képviselőtestület csak 1928. márciusában alakult meg s igy a képviselet mandátuma csak 1932. márciusában jár le- A városi jegyzői hivatal telefonon kért utasítást az országos hivataltól, hogy mi történjen Kassával. A Sloyonsky Vychod mai száma azt Írja, hogy Kassán ezidén nem lesznek választások, mert a négyéves mandátum csak a jövő év tavaszán jár le. Ezt a hirt fenntartással kell fogadnunk. A szeptember (f-i kassai kerti ünnepélyre, melyei az neszen kassai katolikus egyesületek rendeznek a Regina Pacis nagy kertjében (Mowaryk- köiéJl, 22.) az ömzch egyesületek tagjai nagy am- bn-,lóval kmzIlinek. A nagyszerűen összeállított Hzómko/.tató nc'inor, hídé" és meleg ételek, friss ihdok, jó zene előre biztosítják a kerti ünnepély sikerét. Frankfurt, szeptember 3. A német szak- szervezetek frankfurti kongresszusán számos olyan aktuális gazdasági és gazdaságtechnikai kérdés került szőnyegre, amelyek közvetlenül belekapcsolódnak a világgazdaság általános válságába. A kongresszus tárgyalásai és vitái ezért nemcsak a szakszervezeti és szorosan vett gazdasági köröket érdeklik, hanem a szélesebb közvéleményt is. A francia szakszervezeti szövetség nevében Jouhaux üdvözölte a kongresszust és nagyobb beszédet mondott, amelyben a világkrizis okát abban jelölte nieg, hogy a népek sorsa felett mindinkább uralkodó tényezővé válik a pénztőke, amely a kapitalista világ üzletmenetét finanszírozza. Példa erre, hogy nyomban az angol munkás- kormány bukása után lényegesen más feltételek mellett előteremtették az Anglia számára szükséges hitelt. De a nemzetközi nagyhatalommal szemben Jouhaux nem találja elegendőnek valamennyi állam munkásainak szolidaritását, hanem véleménye szerint egyesült erővel kell megkezdeni az erőteljes védekező harcot, amelyben a francia munkásság szivvel-lélekke!' résztvesz. Léderer dr. heidelbergi egyetemi tanár hosz- szabb előadásban foglalkozott a gazdasági berendezkedés technikai átalakulásával és a 40 órás munkahét kérdésével. A világkrizis kiindulópontjául a háború és a háború utáni korszak mélyrenyuló termeléstechnikai változásait jelölte meg. Alig azelőtt a gazdaságnak nem volt szoros kapcsolata a politikával, addig most érzékenyen reagál a politikai hangulatváltozásokra. A töke minden pillanatban kész a visszahúzódásra és a megfutamodásra. A mostani krízist az elkövetkezendő konjunktúrától mély szakadék választja el, amelyet átugrani nem lehet, hanem csak kitölteni. Elmellőzihetetlen a pénztőke fluktuálá- sának tervszerű kormányzása éspedig nem rendeletek és törvények által, hanem a mesterségesen kialakított árak szétrombolásával. Ezek" az árak állnak útjában a hitelélet normalizálásának. A népek politikai pad-fizálása még nem vonja maga után a kartellek és vámok rendszerének megszüntetését. Mindaddig, amíg a világgazdaságot nem Népek és országok, kormányok és egyesületek, mind, akik ünnepük száz év óta és további ezer évig ünnepelni fogják, vagy nem tudják, vagy nem akarják tudni, kit ünnepelnek. ő maga, a Szellem legfőbb Kegyelmes- ura, Faust és weimari miniszter, legátfogóbb agy, ész és zseni szintetikusa talán nem is tudná, milyen álláspontot foglaljon el az ünnepléssel szemben: elutasirtót-e, vagy rezig- náltan mosolygót. Végignézne Németországon és variálhatna a német császár világháborút beköszöntő mondatát: „Nem ismerek német népért, csak politikai pártokat ismerek!" A német nép, a francia nép ünnepli? Európa? Amerika? A nép nem ér rá ünnepelni: a leépítettek százezrei, milliói rég leépítették magukban a Szellemet és a munkanélkülieken nem segíthet Goethe, a munka apostola. Ki ünnepli tehát? Hivatalos színházak kabarés pátosszal megrendezett emlékestélyeken és kormányok kiszáradt reprezentánsai automatikus panegirizmusban? Goethe szempontjából a legfontosabb kérdés, vájjon kinek van joga Goethét ünnepelni, ki szolgálta meg azt a magas kitüntetést, hogy Goethe szelleme azt mondaná az ünneplőiről: íme, ez az én kedves emberem! Ki az, aki ezt megérdemelné? Nem az, aki Goethét olvasta, vagy nem olvasta és ünnepli, hanem aki az ő szellemében cselekszik — nem akik ünnepük, mert most vaui száz éve, hogy teste eltávozott a földről, hanem akik nem ünnepük, mert azt tartják, hogy a halhatatlan Szellemnek nem lehet halottas centenmiriumöt rendezni. Hol vau az, aki Goethét igy értelmezi? Ha van valahol, nem tudják meg a népek és a kormányok, hol van, mert az ilyen Goelhe-követő visszavonul mindentől, ami (1 noeplöses zaj, ahogy Goethe tette, amikor a miniszteri kegye limesről áttért a saját démona kegye lm ességére. Más szóval: Goethét nem lehet ünnepelni, mert ahhoz, mentik át mai anarchiájából!! szolid organizációba, a munkanélküliség továbbra is strukturális része marad a kapitalista gazdálkodásnak. A munkaidő megrövidítése nem alkalmazható sablonként az ipari termelés legkülönbözőbb ágaira, hanem esetenként kell majd elbírálni a szakszervezetek bevonásával, hogy müven mértékben alkalmazható az egyes iparágakban. Léderer dr. egymillióra becsüli azon munkások számát, akiket a munkaidő megrövidítése révén munkához lehetne juttatni. A munkabér kiegyenlítődés problémájához szólva úgy véli, hogy ennek a kérdésnek a súlypontja a szervezett munkásság szolidaritásának érzésében van. Ha a negyven órás munkahetet rövidebb vagy hosszabb lejáratra, bevezetik úgy a német munkásság képes lesz rendkívül nagvsulyu nemzetmeutő cselekedetre, egyben a munkásmozgalom is nagy lépéssel halad előre a fejlődés országutján. A kongresszus ezután határozatot fogadott el, amelyben tiltakozott az ellen, hogy a gazdasági válság által diktált rendszabályok terhét teljes egészéiben a mnukásság vállaira tolják át. A kongresszus további előadásai és vitái során újból Léderer dr. heidelbergi tanár jelentkezett szólásra és a negyven órás munkahét kérdését másodszor is teljes részletességben minden konzekvenciájával együtt a kongresszus elé tárta. Érthetetlennek tartja, hogy a kormány egy ilyen nagy horderejű kérdéssel szemben akkora nemtörődömséget tanúsít és kérdi, hogy ha a munkásság hajlandó meghozni az áldozatot és bevezettetni a negyven órás munkahetet, miért késlekedik a német kormány? Elutasítja azt a kifogást, hogy az uj munkaidő kérdésessé tenné az üzemek rentabilitását. Referátuma után a kongresszus határozatot fogadott el, amelyben leszögezték magukat a negyven órás munkahét mellett. Hangsúlyozzák a határozatban, hogy a munkanélküliség csökkentését csakis a munkaidő szisztematikus csökkentésétől lehet várni. hogy ezt egy nép megtehesse, Goethe követőjének kellene lennie. Ó, a weimári Fau&t is hódolt Mefisztónak és amikor a magas hegy legmagasabb csúcsáról meglátta a hatalom birodalmát, nem tudott ellentállni a csábításnak, megingott és elment miniszternek. Schiller megszidta ezért, de mégis Goethének volt igaza. Harmonikus totalitásán Mefisztó sem tudott kifogni és ha tévedett., a tévedésből is igazságot, szépséget, bölcsességet kovácsolt. Nem sokáig bírta a miniszterséget — nem bírta őket, akik ma hivatalosan ünnepük és akkor hivatalosan intrikáltak ellene, gáncsot vetettek neki. Nem volt tehetsége ahhoz a politikához, amely logikai halálmegvetéssel pro és kontra ma kisajátítja magának azt az embert, aki keserű szájjal ábrándult ki minden politikából (lásd Faust, második rész) és kristályai, meg a kövei közé temetkezve, zseniálisan dilettáns módon ebben a hallgatag atmoszférában próbálta ellensúlyozni a politikus emberek tulhangos, zűrzavaros régióiban kapott uudorkilengásét. Minden erről persze már csak azért is kár beszélni, mert Goethe maga beszél róla a legnagyobb részletességgel és apodiktikus 0 beállítás bán életműve minden olyan fejezetében, ahol felveti az ember és a világ viszonyának a kérdését. Egy helyütt azt mondja, hogy emberekben nem lehet csalatkozni: minden ember önmagát csalja meg, amikor azt hiszi, hogy másban csalatkozott, ünneplők milliói, nem gondoljátok, hogy az, aki ezt leírta, már csak azért is volt túl minden ünneplésen, mert túl volt az ember-világ problémáján? Goethében mindenki csalódott — ünneplők, valljuk be ezt magunknak! Nem engedett embert közel magához (még Schopenhauert sémi), néni volt bizalma senkiihez, nem hitt abban, hogy az ember természetét valami meg tudná változtatni és dehogy is követelt utolsó szavával „több világosságot" —: a legnagyobb világosságterjesztők egyike tisztában volt azzal, hogy a világosság nem oszlatja el a sötétséget. Elfáradt és csak nagynehezen vonszolta magát Goethe, még mielőít az életút utolsó harmadába lépett volna és úgy este, világról és kegyelmes raisonról megfeledkezve azt irta egy kis erdőház falára: „Adh, ich bin des T.reibens na üde! Wozu altér Schmerz und Lust? Süsser Friede, Komra, aoh komm in meine Brust." Semmi köze nem volt a világhoz — a világnak nincs köze hozzá és valamint ő kisajátította önmagát a maga számára, respektálni kellene ezt az ő testamentumát. Az ünneplést nem lelhet megakadályozni, a „hivatalos", de el nem hivatott világ kisajátítja a maga számára azt, aki mint elhivatott nem talált hivatalt magának az emberek közt. Nem is fontos az egész ünneplés és újra csak Goethe igazát bizonyítja: nekik fontos, hogy ebben az évben halt meg, nem pedig az, hogy amit gondolt, örökké él. Ha gondolatait tettekkel ünnepelnék a halála évfordulóját ünneplő emberek ... de hiszen akkor nem lettek volna igazak ezek a gondolatok!! Ettől nem kell félteni Goethét: sajnos, amig világ világ, neki lesz igaza. „Alles Vergaengliche isi nur ein Gleichuis." A világi történés — semmi. Goethe elhaladt a világ mellett, a történésekkel nem törődött. A kezdet szava maradt a végszó: szerelem. „Das Ewig-Weibüche zieot uns hinan." Népek és országok, kormányok és egyesületek, amelyek ünnepük száz év óta és további ézer évig ünnepelni fogják, dehogy is tudják, kit ünnepelnek! Mert vájjon kinek van joga Goethét ünnepelni? . . . Anglia szanálása reta* lépésénél Italai! aliia London, szeptember 3. Az uj angol kormány hét nap alatt elvégezte első nagy feladatát: elkészítette a költségvetést kiegyensúlyozó uj kormányprogramot, úgy hogy máris elküldhetíe a meghívókat a parlament szeptember 8-án való megnyitására. A tőzsdén tegnap rendkívül kedvező hírek cirkáltak. Állítólag a kormány programja nem adóztatja meg a kamatozó értékpapirakat és nem konvertálja az angol hadi.kölicsönöket. A tőzsde természetesen azonnal reagált ezekre a hírekre és a brit állampapírok árfolyama ugrásszerűen nőtt. Különösen a hadi kölcsön emelkedett. A kormány reformmüvét a parlamentben két törvény formájában nyújtja be, az egyik a takarékossági törvény lesz, a másik az uj pénzügyi törvény. A parlament összehívásának első napján a miniszterelnökön, Baldwiuon és Sir Herbert Sámuelen kívül Aríhur Henderson, az ellenzék uj vezére nyilatkozik. Az uj takarékossági programot Snowden pénzügyi kancellár csütörtökön indokolja meg. Jól informált körök szerint a program legfontosabb pontijai a következők: a miniszterek, a képviselők, a bírák, a magasabb városi és állami hivatalnokok fizetését leszállítják, a munkanélküliek segélyezését tiz ■százalékkal csökkentik, a szociális kiadásokat leszállítják, a kulturális költségvetésben tizenegy millió fontot megtakarítanak, a tanítók fizetését tiz százalékkal leszállítják, a hadügyminisztérium köítségvetésében kilenc millió fontot törölnek, az egészségügyminisztérium költségvetésében két millió fontot, míg az állami utak építését beszüntetik s igy ujaibh nyotlc és félmillió fontol takarítanak meg. A jövő héten Prágában folytatják a csehszlovák-magyar kereskedelmi tárgyalásokat Kassa, szeptember 3. (Kassai szerkesztő- ségünk telefon jelentése.) A múlt napokban közöltük, hogy a lillafüredi csehszlovák-magyar kereskedelmi tárgyalások, amelyeken a kassai kereskedelmi és iparkamara kiküldöttei szakértői minőségben vettek részt, néhány napra félbeszakadtak. A kassai kereskedelmi és iparkamarához érkezett hivatalos jelentés szerint a csehszlovák-magyar kereskedelmi tárgyalásokat a jövő hét elején Prágában folytatják s azokra a kassai szakértők mái* vasárnap el is utaznak. ingyen gyiiinölcs Ausztráliában. Londonból jelentik: Az ausztráliai Hnwksbury folyó környékén a bőséges gyümölcstermés következtében oly alacsonyak a gyümölcsárak, hogy nem fedezik a leszedés és szállítási költségeket. A termelők meg nyílul iák kertjeiket a közt)őség előtt re a kerre- (ködöket kivéve, banki ingyen annyi gyümölcsöt; vihet el, amennyit egymaga elbír. Megjegyzés a Goetheié vhez Irta: Neubauer Pál
