Prágai Magyar Hirlap, 1931. szeptember (10. évfolyam, 198-222 / 2715-2739. szám)

1931-09-03 / 200. (2717.) szám

8 1931 szeptember 3, csütörtök. Nagykereskény uj orgonája Pat-aky Sándor nagykereskényi plébános ■templomának uj orgonáját az ismert eperjesi Guna-cégnél rendelte meg és a sikerült készít­ménnyel igen meg van elégedve. Az orgoná/ból kiáradó gyönyörű, zengő, búgó, majd kellemesen lágy, majd az egész nagy templomot betöltő s a. lelkeket megrázó érces erős hangok, — úgyszintén az orgona kifogásta­lan technikai szerkezete s külső stilszerü, tet­szetős és precíz felépítése, — valamint az igazán mérsékelt előállítási költségek mindenkit a leg­kellemesebb meglepetéssel s azon meggyőződés­sel töltötték el, hogy aki ezt csinálta, az teljesen megfelelőt, szépet, jót és kifogástalant produkált, örvendetesen vettük tudomásul, hogy itt egy még nem oly régi, de már teljesen megizmoso­dott, tökéletesen berendezett versenyképes s rá­adásul hazai, szlovenszkói cég művészileg és technikailag kifogástalan gyártmányáról van szó. S önkéntelenül felvetődött a kérdés, hogy mi szükség van messzi földről idegen, költsé­ges gyártmányok importálására, — meggazda­godott külföldi cégek s idegen munkások tá­mogatására, amikor itthon, egészen közel megkaphatnak min­dent, amit az egyházi zenei kultúra, a művészi lélek s a templomi ájtatosság az orgonától meg­kíván! Amikor egy lelkiismeretes, szorgalmas, a tökélyre törekvő ambíciójában áldozatokra is képes, szülőföldünk talajából kinőtt s egyre erősödő céget s vele és általa itthon, becsületes mun­kásokat támogathatunk! Szülőföldünk ipará­nak és őslakos munkásainak támogatása köte­lességünk, ha ezen ipar az igényeket kielégíti, aminthogy a presovi Guna-cég ezt meg is teszi, kötelessé­günk pedig ma annál is inkább, mert hiszen lát­juk a siralmas valóságot, hogy egyes tényezők és végzetes körülmények ősi, hazai iparunkat úgyszólván tervszerüleg sor­vasztják, életgyökereit elvagdossák, iparo­saink ezreit az elkeseredés, sőt a kétségbeesés örvényébe hajszolják s itthoni munkáscsalá- daink szájától a mindennapi kenyeret irgal­matlanul elvonják! Ilyen körülmények között a gyanakvás, bizal­matlankodás, lekicsinylés vagy az érzéketlen nemtörődömség — bűn a hazai iparral s bűn sok szlovenszkói munkás megél­hetésével szemben. Fölösleges vagy éppen nem a legjobb akaratú birálgatással, kákán csomót kereséssel ne ked- vetlenitsünk el, ne törjünk le tiszteletreméltó am­bíciót, ne akadályozzuk a fejlődésre igyekvő, dolgozni és élni akaró hazai ipar egyre feljebb való törését­Minden gyár és cég a fejlődésnek sok stá- biciót, ne akadályozzuk a fejlődésre igyekvő, kély é6 nagy hírnév magaslatára. Szeretnünk, becsülnünk kell azt, ami hozzánk közel áll, ami a miénk g ezért kerékkötés helyett jóakarattal ée szeretettel kell a hóna alá nyúlnunk, erkölcsi ég anyagi támogatásban részesítenünk, fejlő­dését, izmosodását minden eszközzel, — jó ta­náccsal is — elősegítenünk, hogy az egyház ze­nei kultúrájában tényezővé, a szlovenszkói ipar büszkeségévé és sok mun­káscsalád kenyéradójává lehessen. — A kassai katolikus egyesületek szeptember 6-án, vasárnap délután 3 órától nagyszabású kerti ünnepélyt rendeznek a Regina Pacié kertjében (Masaryk-körút 23.). Az egyesületek ifjúsága tré­fás, szórakoztató műsort állitott össze 6 ez, vala­mint a gazdag büffé teljes mértékben ki fogják elégíteni a megjelenőiket. Belépő dij 2 korona, gyermekeknek 1 korona. — A pozsomyi dohánygyár lunáfcikusa. Po­zsonyi szerkesztőségünk telefonon jelenti: A mára virradó éjszaka jelen tették a tűzoltó­ságnak, hogy a dohánygyár vámuooaii épüle­teinek tetején egy holdkóros ember mász­kál. A tűzoltóság hatalmas felkészültséggel nyomban a dohánygyár mellett termett, a létrákat a háztetőknek támasztotta, miköz­ben a „holdkóros“ szlovák nyelven folyton ezt kiabálta: „Halló, le akarok ugrani!“ Mi­kor a tűzoltók a háztetőre é rtek, a hold kó­ros eltűnt a szemeik elől, majd ismét fel­tűnt. A holdkóros valóságos bujócskát kez­dett játszani üldözőivel, akik végül is meg­unták a játékot, három oldalról közrefogták s nagy nehezen kézre kerítették. Kihallgatá­sakor a Jholdkőroá“ előadta, hogy Caiblák Jánosnak hívják, harminckét éves és hogy a dohánygyár tegnap bocsátotta el állásaiból. Emiatt elkeseredett, felőntött a garatra s úgy akarta magára vonni a figyelmet, hogy felmászott a gyárépület tetejére és adta a hold kórost. Oablák Jánost elő vezették a rendőrségre, majd kijózanodás után elbo­csátottá k. r -torxrrmfr „Dekora" OvV"EanskáByslrioa A UA'/.larricrl S>*ru Knapp, Imtnitryfu •zloveiidzlsi'ii ím ru- v/.inizUAI fWípvUcletc óh leraknia. /)'■/. /.Allod/ilfat, kávéháznkat, RzariatZrinmókák, Áruhá­zakat, »tb. f(alttáron ii legfinomabb kivitelű hálók, ebád­Wk, nrinzobák, amerikai konyhaberenrlezAx, *t,l> — Kaját kézv17,0 A* h mrffTeTi'Ief0 i/.lé-e nzerlnt tervezett bátorok IcAozltAiAt l« vállaljuk — Klönyöl fIzetAnl feltételek ^r^<auA\AckaiRHlRLAE> 5>zTnHÁ7.KönyvKabTüRA Néhány feljegyzés a haldokló Pofa Negriről 1. 1925, január. Lubitsch Ernő születésnapja. Estély Lubitschéknál. Éjfél. A gyönyörű kertet reflektorok világítják. Hőség. A reflektorok fényében ezüstösen csillognak a pálmák, mahagóni pirosak a te­rebélyes ricinusfák, arany díszben a narancs­fák. A kert végében, pódiumon, hawaii muzsi­kusok játszanak epekedő dalokat. Most érke­zik Glória Swanson. És sorban: Monté Blue, az öreg Laemmle, Levis Stone, a fiatal Tru­beckoj herceg, Mary Pickíord, Marion Davies, Norma Shearer, Norma Talmadge, Puify, Vár- kony-i, Bánky Vilma, Máry Philbin, Ramon Novarro, Conrad Nagel... És most egy hatal­mas autó zug fel a kert feljáróján: Pola Negri érkezik. Most látom először. Ragyogó! Fehér hermelinben, szikrázó diadémmel a haján. Lubitschné odasugja a fülembe: — Nézze... ezek az ékszerek 1... Pola ék­szerei kincset érnek! Beszélget. Mindenkit észrevesz, mindenki­hez van egy jó szava. Bemutatják néki a fia­tal Trubeckoj herceget. Egymásra néznek, sokáig és szinte fellobbanó forón. De — sem­mi több. Egy óra. Tánc. Izzadnak a nagy munkában a hawaii mu­zsikusok. — Hol van Pola Negri? Lubitschné azt mondja: — Nagyon fájt a feje, — hazament. — És Trubeckoj herceg? ... Conrad Nagel harsányan felnevet: — Ő is hazament, de — néki már nem fáj a feje! Február. Arról beszél egész Hollywood, hogy Valen- tiuo halálosan szerelmes Bánky Vilmába, akit feleségül akar venni. Megkérdezem Bánky Vilmát: — Mi igaz a hírekből? Bánky Vilma nevet: — Jókor kérdezi. Éppen tegnap este vál­tunk el egymástól — örökre! — ? ? — Megkérte a kezemet, de azzal a feltétel­lel, hogy —- lemondok a filmezésről. Egysze­rű, szerény, polgári feleséget, — gyerekeket akart. Visszautasitottam! — Nem hagyom abba a filmezést és nem vonulok vissza a polgári életbe, annál kevés­bé, mert nem is vagyok szerelmes Valenti­néba! — És most ml lesz? — Nem érdekel. 3. Két hét múlva autón Mexikóba utaztam. La Jollaba érkeztem. A világ legszebb helye, a Csendes-óceán partján. Az amerikai millio­mosok nyaralóhelye. Csupa virág és — drá­gaság. Egy előkelő szálloda. Á szálloda előtt: zöld Rolls Royce sport­kocsi. Bemegyünk a szállodába. Szobát kérünk. Van. Mibe kerül? Két személyre 50 dollár egy napra. Sok. Elmegyünk. Kilépünk a szállodából. Megkérdezzük a portást: — Kié ez a Rolls Royce? A portás mosolyogva, súgja a fülembe: — Mr. Valentino és Mrs. Pola Negri ér­keztek ide ezen a kocsin — három nappal ezelőtt! Úgy tudom, hogy Pola Negri Valen­tino menyasszonya!... Igaz? ... 4. Igaz volt. Legendákat meséllek kettejük csodálatos szerelméről. Mindig és mindenütt együtt jelentek meg. 5. A Los Angelesben megjelenő Examiner feltűnő Ilire: „Pola Negri két szállodát vásárolt Holly­woodban !“ Mit jelent ez? Pola Negri elhatározta, hogy ezentúl csak komoly üzleti vállalkozásokba fekteti a pén­zét. Állítólag felhagy a filmezéssel is! «. Egyelőre még nem hagyott fel a filmezés­re I. Egy délelőtt a Pár anionul dramaturgigaz­gatója Hivatott: — Volna valami jó témája Pola Negri szá­mára? — Azt hiszem... — Mondja el, kérem. Elmondtam. — All rigiht! — mondta a direktor — „egy óra múlva itt lesz Pola Negri, neki is el kell mesélnie 1“ Pontoséin egy óra mru.l.va megérkezett Pola Negri. Egyszerű ingblúzban, sport szoknyában idegesen. — leült egy kuroas/ékbe. Ráunué- zelt és szigorúan: — Halljuk, kénem, halljuk! Belekezdtem a mesébe. Figyelt. Eigy pilla­natra elakadtam. Dühösen sürgetett: — Eddig jó, — tovább! Folytattam. Már majdnem a végén voltam. Pola Negri mosolyogva, megelégedetten bó- lomgatott: — Jó! És imost a vége. Ezt mondtam: — ön, a hercegnő, akit teljesen megren­dített az, hogy elhagyta a szerelmese, felrúg ■minden etikettet és a fiú utáu utazik Rómá­ból Párásba! Pola Negri felugrott a helyéről. Rámnézett, élesen fölnevetett: — Én? ... Hogy én? ... Hogy én egy férfi után rohanok, egy férfi után, aki engem fa­lképnél hagyott? ... — Ön? Erre csakugyan nem gondoltam. A — hercegnő: a — szerep! ön és a szerepe két egészen különböző valami!... Pola Negri az ajtóhoz lépett, felnyitotta, teljes erővel becsapta maga mögött és elro­hant. A dramaturg igazgató lezuhant a karos- székbe. Kétségbeesetten mondta: — Hiába minden, — megsértette!... Ezt a sértést sohase fogja megbocsátani nekünk Pola!... 7. Ekkor még 9000 (kilencezer) dollár heti- fizetése volt a Paramountnál Pola Negrinek. A legnagyobb filmsztár volt Amerikában. Két dologról volt nevezetes. Arról, hogy neki volt a legnagyobb fizetése és arról, hogy — Valentino menyasszonya. 8. Valentino gennyes vafebélgyu 11 ad á sba n hirtelen meghalt. Pola Negri négyiméteres gyászfátyolt akasz­tott magára, úgy lépkedett Valentino kopor­sója mögött — elsőnek. Teljesen össze volt törve, kétségbe volt esve. 9. Két hónap múlva — férjhez ment M'Divam herceghez. 10. Most San Franciscóban haldoklik. Ugyanaz a szörnyű betegség fenyegeti az életét, mint amely betegség Valentinét is megölte. Szegény, szerencsétlen asszony. Tehetséges volt, első az elsők között, boldog volt, bol­dogtalan volt, szédületes karriert futott be és most meg fog halni. Másodszor! Először akkor halt meg, amikor elsöpörte helyéiül a — hangos film!... (—1. n.—). (*) Orgonahangverseny. Muzsláról írják: A muzs- Iai római katolikus egyházközség uj orgonáját szep­tember 6-án d. u. 3 órakor szenteli fel ünnepélyes keretek közt Simor László barti esperes. Érdekes, hogy régi orgonáját az 1831-e6 országosam ínséges, kolerajárvánnyal sújtott esztendőben állíttatta fel Muzsla községe. Száz év múltán 1931. újból Ínséges esztendőként lépett fel, a nagy telierpróbájává vált a muzelai katolikusok áldozatkészségének. E kiváló áldozatkészséget jelentősen segítette néhai Zalaba Ferenc és Lenéka Petronella 10.000 koronás ala­pítványa. Az uj orgonát Kmoekó és Tatt.inger esz­tergomi orgonaépitő cég készítette kiváló szakérte­lemmel. Az uij orgonában 10 direkt és 6 mellékválto- zat van 1587 síppal, s igy egyike lesz messze vidék legteljesebb orgonáinak. A felszenteléssel kapcsola­tosan orgonahangversenyt rendez az egyházközség elöljárósága, a következő értékes műsorral. 1. I. S. Bach: Fuga E-moll. Wágmer, Rinzi, Lied an dem Abendstern. Előadja Páldi Vilmos vágsellyei egyházi karnagy. 2. Dr. W. Volkmar: Menynek és földnek ura, 115. zsoltár, ábránd. Előadja, Kmoskó István zenetanár. 3. Bach: Tokkata et fuga D-mo], Jós Callaerts: Marche Triomphale. Előadja Vajda Gyula perbetei kántor. 4. Blied: D-dur praeludium. Niedermayer: Üdvözlégy Mária. Előadja: Kanózsay József ig. -kántor. 5. Ünnepi beszéd: Porubszky Géza dr. kéméndi plébános. 6. Missa. de Ange-lisbót: Glória in excelsis Deo. Kodály: Nagyböjti ének. Pál­di Vilmos. 7. G. W. Körner: Ábránd D-mol. Ivmoskó I. 8. M. Enrico Bősei: Marcia festiva. Vajda Gyula. 9. Pápai himnusz. Kanózsay József. (*) A komáromi zsidó főiskolások kabaréja. Komáromból jelentik: A komáromi zsidó főis­kolások most. tartották, meg hagyományos si­kerű kabaréjukat, mely zsúfolásáig megtöltötte a Dalegyegtilet szinháztermét. Woiz-ner Endre dr. sikerült prológusa után egyfölvonásoso-k peregtek le a -színpadom pompáé rendezéssel és olyan műkedvelőkkel, akik a legjobb színpado­kon is beválnának. Vaduai László ötödik B. c, bohózata, Lőrincz Miklós Ügyvédbojtár-ja és Török Rezsőnek finomveretü és irodalmi értékű tígyfőlvonásosa, Magdaléna, Vádnál Késdoibáló c. bohózata fheíyemkmt forró sikert arattak. A •szereplők: Orosz Anci, Lengyel Klári, Mayer And, Rau-snitz Györgyi, Sriinvartz Sári. Taub Rítta, Weisz Piri és a fiuk: Goldring Béla. ing. Ráció Zoltán, Rlooli Imre, Radú Andor, Wa.iz- ner Endre dr., Zsombor György és tíei.dner György megérdemelt tapsokat, arattak. Bájos jelenet volt Windeisen Manci táncművész nő tanítványainak bemutatkozása és RauechmU Györgyinek két poétikus sanzonja, melyet Ko­rai Juci kísért igen sok diszkrécióval-. A kaba­rét Korai Ferenc rendezte igen sok hozzáér­téssel (*) Szerbiai Natalia. A tragikus véget ért szerb királynő életéről Szerbiai Natalia címmel hangos film készül Berliniben. A felvételek nagyrészét Magyarországon fogják elkészíteni. Berlini hírek szerint a női főszerepet egy „magyar11 színésznő fogja játszani, Ilse Andrea. (*) Mussolini meghívta Reínhardtot és társulatát a firenzei ünnepi játékokra. Bécsből jelentik: A Wie­ner Ahgemeine Zeitung értesülése szerint Mussolini meghívta Max Reínhardtot, a salzburgi ünnepi játé­kok rendezőjét, hogy vegyen rés-zt társulatával a® 1932-ben megtartandó firenzei ünnepi játékokon, amelyek Mussolini személyes védnöksége alatt ál­lanak. A lap ezerint Mussolini igen nagy honoráriu­mot, helyezett kilátásba és legmesszebbmenő támo- mogatásáról biztosította a német színészeket, (*) Gyarmati művészi kiállítás Rómában. Római jelentés szerint, ott októberben nyílik meg a gyar­mati -művészeti kiállítás, amely decemberig lesz nyitva, A kiállításon Franciaország, Belgium és Dánia hivatalosan vesz részt. (*) Melba asszony vagyona. Nellie Melba, a né­hány hét előtt elhunyt „ausztráliai csalogány*1 An­gliában hátrahagyott vagyonát az örökösödési el­járás során 43.055 fontra becsülték. A művésznő egész hagyatéka a legutóbbi becslések szerint meg­haladja a 200.000 fontot, főörököee fia George Armstrong kapitány s annak leánya, Pamela, a mű­vésznő kedvenc unokája lesz, aki az énekesnő hires ék-szereit is örökölte. (*) Doktori értekezés Goethe fogairól. Berlinből írják: 1932 Goethe éve, megint aktuálissá tette az örökké aktuális költőt és egy sereg uj Goethe-ta- nulmányra adott ösztönzést. Ezek között egészen sajátságosak vannak; említsünk meg például egy doktori értekezést, mely a következő sokatmondó címet viseli: Goethe fogfájásai és fogorvosai. A szerző összeállította Goethe levelezéséből, emlék­irataiból és összes müveiből a fogfájásra, vonatkozó részleteket, megállapította, hogy hősei is gyakran panaszkodnak fogfájásról. Az utóbbit a következő cimü fejezet-ben tárgyalja: A fog Goethe költésze­tében. Egy másik fejezet címe: Goethe és a fogor­vosok. Ezt a doktori értekezést a würtzburgi egye­tem jó osztályzattal elfogadta. Németországban olyan bőkezűen osztogatják a doktori címet, mint Franciaországban a becsületrendet. Egyébként en­nek a mü-nek van enyhitő körülménye: A doktori értekezés szerzője nem Goethe-kutató, hanem fog­orvos. (*) Felhívás az írókhoz. A következő felhívás közlésére kérték föl lapunkat: A közeljövőben Cs. Csermely István iró szerkesztésében kerül sajtó alá a „Nagyhegyek felé** cim alatt egy antológia, melyben nemcsak Magyarország, de az utódállamok magyar ir óinak munkái i.g napvilágot látnak. Azok az irók, akik ezen antológiában szerepelni óhajta­nak, életrajzukat, fényképüket, 8—10 darab verset, novellát, karcot, st-b. az alábbi címre szeptember 20-áig küldjék be: Cs. Csermely István iró, Kapos­vár, Főucca Kultura-könyvnyomda. (*) Uj színigazgató Berlinben. Berlinben egymás­után adják be a kulcsot régi, elismert nevű színház­igazgatók, akik dicsőséges múlt után teljesen tönk­rementek. És most mégis érdekes hír érkezik Ber­linből. Eugen Klöpfer, a legjobb német drámai szí­nészek egyike, aki felejthetetlen sikereket aratott Reinhardtnál, elhatározta, hogy színigazgató lesz. A Theater am Nollen-dorferplatzot veszi bérbe és szep­tember közepén már meg is nyitja a közönség előtt. Klöpfer nemcsak mint színigazgató, hanem szinész is tevékeny rés-zt fog venni színháza életé­ben. A legtöbb főszerepet, ö maga fogja játszani. (*) A telegráfkirály és az énekesnő romantikus . szerelme. Csak a mozivásznon és az operettekben szokott lejátszódni olyan szerelmi regény, mint ami­lyenről most számol be a newyorki táviró. Clarence Mackay, a telegráfkirály, az Egyesült Államok egyik leggazdagabb -iparmágnása, feleségül vette Anna Carne operaénekesnőt, a Metropolitan opera-ház tag­ját. Az esküvő után Mackay megbocsátott a leá­nyának, Irénnek, aki néhány esztendővel ezelőtt az apai tilalom ellenére feleségül ment Yrving Berlin komponistához. Ennek a családi békének előzmé­nyei néhány esztendőre nyúlnak vissza. Clarence Mackay nagy estét, adott newyorki palotájában. Az estélyen a leghíresebb amerikai művészek lép­tek fel és többek között saját szerzeményeit zongo- rázta Yrving Berlin, a hires komponista. A házi­gazda kisebbik leánya beleszeretett a komponistá­ba és az apai tilalom ellenére az estély után több­ször találkozott vele. Néhány hét m-ulva Yrving Berlin megkérte a milliomos kisasszony kezét. Ki­kosarazták. A fiatalok nemsokára ezután megszök­tek és egy kis államban összeházasodtak. A tele- gráfkirály kijelentette, hogy a házasság egyáltalán nem érdekli és leányát kitagadja. Nem is beszélt többet a leányával és a vejét sem akarta látni. A fiatal Mackay-leány jól érezte magát férje oldalán és Yrving Berlin hatalmas jövedelmei biztosi tani. tudták számára- a gazdagságot is. A szigorú apa. különösen azért ellenezte a házasságot, mert Yrving Berlinnek ,minős komoly foglalkozása**, hanem ktiplék komponálásából él. Most aztán őt is utolérte a végzet ötven-hétesztendös korában maga is bele­szeretett valakibe, akinek „nincs komoly foglalko- zása“, hanem énekléssel keresi meg a. kenyerét. Mis-s Anna Came 36 esztendős és egyik nem is el­sőrangú szoprán énekesnője a Metropolitan opera­házinak. A házasságkötés után Mackay kijelentette, hogy megérti a leányát és megbocsát neki. A/.óta már fogadta -is Yrving Berlint. Az uj pár Európá­ba utazik nászúira, és együtt utazik velük Yrving Berlin és fiatal felesége.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents