Prágai Magyar Hirlap, 1931. szeptember (10. évfolyam, 198-222 / 2715-2739. szám)
1931-09-27 / 221. (2738.) szám
1931 szeptember 27, vasárnap. n ^i^<imMa<Aarhi rlap {■HRnanMHsnHiawHBHBnnaB 5 JABLONICZKY: Programunk: az önxet nemzetilégek politikai, kulturált! és gazdasági egyenlősége, a közterhek emelésének megakadályozása ét a vároii autonómia viiizatzerzéte Jabloniczky nemzetgyűlési képviselő beszéde az országos keresztényszocialista párt pozsonyi választási gyűlésén Prága, szeptember 26. Tegnapi számunkban beszámoltunk az országos keresztényszocialista párt nagysikerű pozsonyi választási mépgyüléséről, melyen Förster Viktor alpolgármester és Jabloniczky János dr. nemzet- gyűlési képviselő, a párt 22-es számot viselő jelöltlistájának vezetői, programbeszédet mondottak. Jabloniczky János dr. közérdekű beszédében többek között a következőket mondta: Győzők és legyőzőitek — Rossz időket élünk — kezdte beszédét a képviselő. — Pusztulunk. Nemcsak az anyagiakban, de erkölcsileg is. A nagy bábom óta nem tud a világ megnyugodni. Állandó izgalmi állapot uralkodik mindenfelé, különösen Európában. A békekötések dacára, sőt éppen a békeszerződések miatt Európa ma is két ellentétes táborra van szakadva. A nagy győzelem ellenére a győzők álmát zavarja, elhatározásait befolyásolja az egykori ellenségektől való félelem. Ez a magyarázata a győzőik rendkívüli fegyverkezésének és ezért tartják a legyőzötteket mesterségesen az állandó gaz- nizálás állapotában. Valahányszor pedig az élet utolsót látszik lobbanni a legyőzőitekben, injekciókkal visszahívják őket a folytatólagos agonizálás stádiumába. így élnek már 13 év óta nyomorult gazdasági állapotban Németország, Ausztria és Magyarország. Nem lehet csodálkozni azon, hogy a stabil gazdasági noymoruság eme beteg atmoszférája .feszültségeket idéz elő, amelyek ölében a ibólsevizmus bacillusa és más politikai felforgató tervek nagyszerűen tenyésznek. De nem lehet 80 millió kulturált embert állandó gazdasági rabságban sem tartani, mert ez ellenkezik a gazdasági törvényekkel, s ezeknek lábbal tiprása politikai célok érdekében elkerülhetetlen visszahatásokat szül, amelyek kíméletlenül keresztülgázolnak győzőkön és legyőzőiteken. Épp e napokban omlott össze a győzőik legerősebbjének, az angol birodalomnak pénz* ügyi rendszere, mert Anglia sok száz éves, nagyszerű történetének tanulsága szerint 1929- ben először tért el az ész parancsaitól. A visszahatás megvan, s intő például szolgálhat másoknak is: a gazdasági válság, mint az örök gazdasági törvényekben koncentrált, észszerüségeknek negatívuma, már megkezdte hóditó útját más győzőiknél is. Egyesek a mai állapotot a kapitalizmus válságának mondják. Nem csupán az én nézetem, hogy a kapitalizmus mint rendszer egészséges, ami benne beteg, az maga a kapitalista. A kapitalista tényleg beteg, beteg a feje, mert csak pillanatokban tud gondolkodni, á la leng erre már nem képes; beteg a lelke, mert fél: rosszul megválasztott vezetőinek állandó baklövései miatt, melyeknek következményei mindig reá zúdulnak, gyáva lett és ingatag, horizontja megszükült, ellenálló képessége megrendült, mert hisztérikus lett, ma már nem ő képviseli a tömegerőt, mert már nem tud lelkesedni, ideáljai kiveszőben vannak és nagy céloknak nem tudja magát alárendelni. Ha meg nem változik, az éhező, fanatikus, lelkesedni és engedelmeskedni tudó és akaró proletártömegek támadása esetén oly gyorsan fog meghalni, mint a tenyérbe szorult légy. Annak dacára, hogy a csehszlovákok a győztesekhez számíttattak, már mi is belejutottunk a gazdasági válság jármába. Akinek nem volt szerencséje a panamák által megédesített kormánypárti vályúkhoz odatolakod- ni^ annak zsebe ma teljesen üres s gazdasági jövője bizonytalan. S a kormánypártok a tea, a vaj, a kávé, a dohány adóját és a jövedelmi adót emelni szándékoznak, ahelyett, hogy a gazdasági helyzet enyhítéséről gondoskodnának. De kérdhetné valaki, mi köze van mindennek a községi választásokhoz? A felelet nagyon egyszerű: amilyen az állami élet, olyan szokott lenni a községi közélet; amilyen az állami gazdálkodás, olyan a községi is. És talán nincs nálunk Pozsonyban is úgy, hogy 1918 éta a város lakosságát egyes pártok „győzőkre" és „legyőzőitekre44 osztják? És nem adták-e j a községi választásokhoz jelszó gyanánt újságjaikban a „győztesek44, hogy a városházát meg kell tisztítani a magyar és német tisztviselőktől? És nem jelentené-e ez ismét sok száz családnak exisztenciális pusztulását? Az fisszefogás hiánya Itt, Pozsonyban kulturális és gazdasági életünket ezer veszély fenyegeti. A józan felfogás azt parancsolná, hogy azok, akiket végveszély fenyeget, összefogjanak, hogy egye sült erejükkel jobban tudjanak ellenállni. Ezr zel szemben az úgynevezett őslakos elemek az elaprózódás, a széthullás szomorú képét nyújtják. Valóságos hiúságok vására rí le a választási lapokról. Még csak az hiányzik, hogy a dinnyehéjon elcsuszottak pártja is megalakult volna. Ez legalább egy realitáson alapuló párt lett volna a sok hiúság közepeit. Az országos keresztényszocialista párt helyi szervezete felfogva a súlyos idők intelmét, igyekezett az őslakosokat tömöríteni, sikertelenül. Az egyik kis párt csak úgy akart tömörülni, ha neki az alpolgármesteri állást biztositjuk, de még a magyar nemzeti párttal sem sikerült a megegyezés. Az a kuriózum is megtörtént, hogy egy régi párttagunk amiatt, mert ott jelöltük a választási listán, ahol megelégedésére korábban szerepelt, külön listát állított fel, amelyen persze első helyen van jelölve. Ezt tette a mi egykori Prelinálunk velünk, aki hir szerint négyezer cipó elosztásának ígéretével igyekszik együtt tartani híveit. Jézus Krisztus 5 cipóval 5000 embert tudott jóllakatni, Preknál pártjában -— úgy látszik — a tagok száma fordított arányban áll a cipók mennyiségével. Miért a koncentrált támadás a keresstényszocialista párt ellen? A szétszórt lelkek egyesítése tehát nem sikerült, ellenben úgy a cseh, mint a nem cseh pártok is, mintha összebeszéltek volna, ellenünk folytatják a legerősebb választási harcot, s mi vagyunk sajtójuk koncentrált támadásainak céltáblája. Az egyik támadja kereszténységünket, a másik azt, hogy pártunk minden nemzetet magába fogad, a harmadik személyeskedik, s mindegyik tőlünk akar lelkeket elhalászni. Kényelmes volna eme támadásokat azzal a közismert német közmondással elintézni: „Es sind nicht die schlechtesten Früchte, an denen die Würmer nagen“, de komolyabb rámutatni azokra a mélyebb okokra, amelyek miatt mi vagyunk a támadások közös céltáblája. És ezek az okok azok, hogy a mai megalkuvó, anyagias világban mi képviseljük a magasabb, tisztultabb szempontokat, mi nem váltjuk aprópénzre közéleti szereplésünket, mi nem alakosko- dunk, A modern, finom ruha anomabb kezelést is követel. Ez a modern mosás. Nagyanyáink erős, vastag fehérneműje kiállta, hogy dörzsöljék, keféljék, de Katica finom holmija egy-kettőre tönkremenne tőle. Ezért használ ő is, mint minden modern asszony Radion-t a mosáshoz. RÁDIÓN magától mos! ». tí *. at, 3 fontos szabály: 1. hidegvízben feloldani, 2. 20—30 percig főzni, 3. meleg-, majd hidegvízben öblögetni. Este, tűz melleit Irta: Móricz Zsigmond A ház jő helyen volt a kisvárosban. Kis mellékucca, sikátor, olyan keskeny, hogy gyalogember a két könyökét be kellett hogy húzza, hogy legalább az egyik meszes ne legyen, de a piachoz két lépés, a templomnak itt a hátsó kerítése, szóval úgy lehet tekinteni, hogy a város szivében van. És ha két szomszéd is meg tudott itt élni születésétől kezdve, ők miért ne tudnának. A kis háznak volt egy kis kertje is. Nagyon kicsi, de igen jó föld van benne. Mindent megterem. És a templom fala megvédi az északi szelektől, tavasszal itt van legkorábban virág, szóval egy kis paradicsom és a legnagyobb érdeme az, hogy ide ugyan senki sem lát be, csak a madár. Ide házasodtak össze Mánkay ur és Pol- nisch Verőn néni. Ennél furcsább pár ritkán került össze. Mánkay ur valaha földbirtokos családból származott, aztán hivatalnok is volt s fényképész, amit még a maga passziójára tanult meg s az idők változása folytán sokáig abból éldegélt. Polniscb Verőn özvegy volt, de az első férjével olyan rövid ideig élt együtt, hogy nem volt ideje még a nevéhez sem szokni s voltaképp vénkisasszony maradt. Valahogy összekomendálták őket s Mánkay ur vizitelt. Első negyedórában a legpontosabban megtárgyalták, hogy kinek-kinek mi a vagyona s mi a jövedelme. De olyan ellenségesen, hogy mind a kettő rettegett attól, hogy kárára ne legyen a másiknak. 9 Ahogy igy szembe néztek, mind a ketten horgasorruak voltak, mind a ketten a hatvan éven felül, olyanok voltak, mintha tükörképe lettek volna egymásnak, örömtelenek, ridegek és kemények. — Kérem, nagysád, nekem az volna az ajánlatom, hogy korrekt alapon lehetne egyesíteni a dolgot. Eladó most a Templom-sikátorban a Malvecky-ház, azt megvennénk közös erővel. Én az egészet nem tudom megvenni s nem is akarom az utolsó filléremet is befektetni, nagysád vállalná a vételár felét, az illeték felét, az átirás felét, szóval korrektül. Elvem az, hogy minden téren pontosan osztozni. Én nem kívánok nagysádtól később sem egyetlen fillérrel sem többet vagy kevesebbet, mint ami énreám esik. Kérem, az ebéden is osztozunk. Ha veszünk egy kiló cseresznyét, mindenki annyit fizet belőle, amit fogyaszt. Polnisch Verőn elgondolkozott s csak any- nyit mondott: — Igazságosnak találom. Ezen a7 alapon megértették egymást s most már bari ^,adik éve tart a házasság. Háztartási naplójukat jó lett volna megszerezni. Mindennap minden fillért bevezettek s minden tételt kétfelé osztottak. Néha akadt némi gyanú. Különösen Verőn néni gyakran feltételezett olyanféle aljasságot Mánkayról, hegy nem igazságos a cseresznye ügyben. Nyeli. Lenyeli . . . Megfigyelte a száját, sókkal tovább mozog, mint azi ember szükségesnek véli egy szemhez . . . s csak egy egy szem magot köp ki . . . Már egyéb tételben könnyebben meg lehet osztozni, mert a vajat két pontosan egyenlő darabra mérik szét s ehhez olyan finom mérlegük van, amit Mánkay fényképész korában használt a vegyszerek leméréséhez. Kenyeret, sőt, ecetet, amit a vereshagymára szoktak használni, cukrot, mindent pontosan kétfelé mérnek e hogy semmi félreértés ne lehessen, a szobában két fiókos szekrény van és mindenikiik külön tartja s kulccsal zárja be a holmiját. Csak egy dolgon nem lehet megegyezni, a petróleumon. Próbálták már mindenféleképpen. Volt úgy, hogy az egyik litert Mánkay, vette, a következőt Verőn mama. Az egyik liter felényi ideig tartott, mint a másik. Próbálták úgyis, hogy mind a kettejüknek volt petróleumja s minden estére csak egy estéreva- lót öntöttek a lámpába. De minden este haraggal feküdtek le, mert valami igazságtalanság történt Kivétel nélkül mindennap izgalom tört ki amiatt, mert a lámpa hamarabb aludt el öt perccel, mint tegnap este. Pedig ez nagy tétel volt, mert mind a kettőjüknek ugyanaz az egy szenvedélye volt, az olvasás. A kölcsönkönyvtárdijakon is pontosan osztoztak. Ez sem volt azért elég tiszta dolog, mert minduntalan voltak könyvek, amit az egyik vagy másik már olvasott. Igen ám, de azért most is akarta olvasni, csakhogy az, aki először olvasta, tovább olvasta. Az pedig, aki már ismerte, nem olvasott el a Mon- tépin Xavérban mindent, hanem csak az izgalmasakat. Most ezen hogy lehet osztozni? Vannak könyvek, hogy az ember hiába olvasta, ha egyszer belekezdett, kénytelen úgy olvasni újra, mintha először látná: az ilyen könyvért az az igazság, ha a második olvasásnál is annyit fizet a házastárs, mint az, aki először olvassa. Verőn mamának itt is sok gyaníts volt. Már a hideg lelte, ha ő hozott könyvet a kölcsön- könyvtárból s mondta a cimet. Mánkay már bólogatott: — Üsmerem . . . üsmerem ... azt is üs- merem . . . Ki hiszi azt, hogy valaki minden könyvet ismerjen? Ez mind csak arra ment, hogy kevesebb részt fizessen a hat fillérből, ameny- nyibe egy kötetnek az olvasása kerül. Erre ő azt szokta tenni újabban, hogyha könyvet hoz haza, először leül a templomkertben s belenéz és megtanulja a főszereplőknek a nevét. Már azokat a neveket, akik legtöbbet fordulnak elő a könyvben. Mikor aztán Mánkay elkezdi, hogy üsmerem, üsmerem, akkor ő azt mondja: *= Na, hogy hijják a . . . Ezzel már egy párszor nagyon megfogta Mánkayt. De azért a mindennapi baj és veszedelem ilyenkor legnagyobb, mikor rövidülnek a napok: a petróleum miatt! Borzasztó az, hogy az embert a természet is megcsalja, mindennap ellop egy pár percet a nappalból. Valakinek tehát mindennap hamarabb kell meggyujtani a lámpát. És ennélfogva még hamarabb véget ér. Verőn mama jól emlékszik, hogy augusztusban éjfélig tartott az ő petróleumja & most, októberben kilenc órakor már kialszik a Mánkay lámpája. ügy segítenek aztán egy kicsit, hogy minden este később gyújtják meg. Ott ülnek a tűz mellett. Mánkay vöröslő szemhéjakkal nézi a tüzet, nem dohányoz, mert kulturember lévén, a dohányt kikapcsolta az életéből. Sose dohányzott. Csak néz tehát, csak néz és irigykedik, hogy a felesége a tűz mellett is tud dolgozni. Harisnyát köt. ő nem tud semmit csinálni, csak várja ingerülten, fölindultán, fogatlan szájával csámcsogva, a tüzet. Nézi hogy ég a fa. Elég. Pedig mennyi pénzbe kerül a fa. Néha kiszámítja, hogy egy mázsa fa mennyi ideig ég s menynyi fillér jut egy órára . . . S úgy fáj neki, hogy az a drága, jő kemény fa valósággal elég és csak haszontalan hamu marad belőle, mintha a csontja égne . . . Egyáltalán roppant igazságtalannak tartja, hogy az ember eszik s aztán újra megéhezik, újra eszik, újra megéhezik s ez igy megy örökké . . . Minden csak arra van, hogy a pénz fogyjon . . . Aztán egyszer csak kirobban belőle a szenvedély: — No, még nem gyújtunk lámpát? De ezt inkább csak akkor mondja, mikor Verőn mamán van a lámpagyujtás sora. Mert ha őrajta van a sor, olyankor Verőn mama türelme szokott elfogyni s ő sóhajt fel: — Rontja a szemem ez a tűz . . , I RÁDIÓN | magától mos!
