Prágai Magyar Hirlap, 1931. szeptember (10. évfolyam, 198-222 / 2715-2739. szám)
1931-09-27 / 221. (2738.) szám
6 ________________________________1 RLA& _______________________________________________________________ ____ mi szeptember 27. vasánutp. SZ INORGONA Egy uj zenei műfaj, de jó Irta: KARINTHY FRIGYES Lelkek fátyola Irta: HEGEDŰS LÓRÁNT Tavaly a annak előtte könnyebb volt a Gondok terhe: eokkal könnyebb. Akkor a baj ólounsulyaival fölmentem ezer méterre, ott fekete fenyvesen, páfrányom pataknál, mohák mezején kis mókussal beszélgetek én s mire felálltam s megrázkódék: lehullott — ah! — mind a terhem. 31 őst ar Élet hátizsákja úgy nehezül. Adó lelapit, forrás ki szikkad, nagy kötelezettségek árnyai vészjóslón nőnek: Gotndkövek sulyokodnak s a Bánat-kavicsok száma ezernyi. 3Iost magasabbra kell hágnunk, hogy szabadok legyünk.------- Ahol most Írok: havasi tanya, szintmagasság a tenger fölött 1510 méter. Három völgyet látok a lábaim alatt innét, mindegyikben picinykék az emberhajlék ok. a templom tornya karónyi nagyság, a nagy vasútvonalak cérnaszálak s fent törültem hegyóriások rovátkolt, fehér szakadékai. Oldalt tele sárga pitypanggal a havasi rét. Itt vagyunk a Nagy Hallgatásban. Már ismerem: ez ő! Senki úgy nem tudja megértetni magát, mint a Hallgatás, mert beszéd-darab, szófoszlány, magán-, mássalhangzó nem férkőzik közénk: Az elválasztok mind eltűntének. 3Iind együtt vagyunk: Lélek és Hallgatás, A v akítóan fehér hegy-fejekre rásüt a nap s akkor egyszerre selymes, átlátszó fátyol száll föl róluk az ég felé. Saját fátyoluk: csillogó, kristályos lehelete az óriásoknak. A Nagy Hallgatás — ime! — fátyolban jár. Érted? Fátyolban — mint a Lelked. Láttál már szerelmes embert? A szive fátyolban jár, amig szeret. Láttál egész embert, ki nagyot akart a világnak adni: fátyolt vett magára, hogy a durva Élet hozzá ne érjen! Láttál nagy szenvedelmet, hallottál mélységes zenét, találkoztál isteni gondolattal, érezte! valaha szent vágyódást, melyet cserepes ajkad szomjazott: ezek mind rejtelmes fátyolban jártak. Ne higyj annak, amin nincs von- zalmas, csodás fátyol. Annak nincs lelke. Emberi lény, gondolat, virágmező, szenvedély vagy zene — (pedig ezek minid összeérnek a egy nincs a másik nélkül!) —, ha nincs rajtuk az örökkévalóság fátyola, akkor nincs lelkűk. 8 akkor ők sincsenek, A nagy Hallgatás beléd ereszkedik, te vagy a földi völgy, melyet ki akar tölteni. ÉTzed-e lelkedhez közelgő fátyolét a Végtelennek? Látod úgy, mint ott a hómezőn a gleccser ön-lehelte kristályköntösét? Még szűk a szived, talán mert fiatal vagy a nem tudsz befelé nézni, mint mi boldog öregek — tágítsd ki hát! Kelj fel és szívd a lelkek levegőjét, hol Gond-bacillus meg nem terem. Zsongitó fátyol közeleg feléd. Ne kergesd el! Ez több mindennél, mi a világon van. Boldogságod a Lelked fátyola, mely lesnrol- ja a mai nap baját s megnyitja előtted a magad Szivét. Mert bűbájos fátyol takar be Téged s minden bátor szív, mely nem fél magától, az — örökkévalóságban lakik. Érzed e tetőn, hogy benne vagy? A nap letűnt s köröskörül az óriás hegyek csudás fehérben, szent nagy Hallgatásban világították ki a mély éjszakát. mi vagyunk vagy melegek, vagy hidegek, de soha sem vagyunk langyosak. Minden ellenfelünk pedig asért is támad bennünket, mert nem tudják elviselni, hogy minden valamire való közéleti gondolat a városházán rendesen tőlünk indult ki. így mi voltunk az elsők, akik még 1930 őszén a munkanélküliség metodikus levezetését megfelelő konkrét javaslatokkal megindítottuk s amely javaslatainkból mások még ma is élnek. Mi voltunk az egyedüliek, akik a lakosság terhein egy szakszerű adémemo- randummal enyhíteni igyekeztünk, mi voltunk a pótadó emelés ellen, mert az jobb gazdálkodással el volt volna kerülhető. Az országos keresztényszocialista párt pozsonyi programja Nekünk természetesen az elkövetkező ciklus idejére is van programunk és vannak céljaink. Legközelebb megválóéi tandó céljaink lesznek: 1. az Itt élő összes nemzetiségek teljes politikai, kulturális és gazdasági egyenlősége, 2. a községi közterhek további emelésének megakadályozása, 3. a város megszüntetett autonómiájának kivivásá. Pozsony évszázadokon keresztül autonóm volt s autonómiája céltudatos felhasználó1931 szeptember. Vörös lámpák gyulnak ki, oldalt, az elsötétített moziban: a közönség felfigyel, a nézőtér egyszeriben úgy hat, mint a fotográfusok titokzatos „vörös fülkéje" — valami készül, minden örömök egyetlen forrása, a - lelkünk mélyén lappangó gyermekképzelet izgatottan hegyezi fülét. S már jelenti is a felirat: következő szám, szinorgona, a német filmipar újdonsága. Tömörszinü, lágy zene bomlik elő: s ugyanakkor megelevenedik a vászon is. Színek szőnyege borítja eL Csak színek, semmi más. Kék és piros, mályvaszin, sötétindigó, opál- zöld, ametiszt és türkiz. És az a szőnyeg mozog és gomolyog és folydogál, végig a vásznon — foltokká ömlik szét, összeolvad, szétterül, fölcsavarodik, kiömlik — bizonytalan alakzatok ködlenek át a színek olvadozó, ringatózó, gomolygó felhőzetén, mintha izzó szivárvány tüzelne e felhőborongás mögött, hogy ragyogva bukjon ki alóla — de a láthatatlan kráter mélyéből újabb szingőzök és szinpárák áradnak fel megujra: valahol fekete mag alakul, próbálja tartani magát, örvény kerekedik körötte, lassan emelkedik a vászon felső pereme felé, mint egy elfelejtett álomból ébredne, még lecsukott szempilla mélyén azok a piros és sárga körök, a lélek szappanbuboréka. S minden mélységesen, érthetetlenül és felfoghatatlan módon, de elnemválaszthatő bizonyossággal a fül felé áradó muzsikát jelenti — megvilágítja, mintegy kinyilatkoztatja, a színek nyelvén. Egymást fejezi ki két kifejez- hetetlen érzés — egymást fokozza két zsongitó hatás, egymást élezi két elsimító tompaság, egymást közelíti két elérhetetlen messzeség. Két elhatárolt világegyetem olvad össze s már vannak pillanatok, mikor nem tudod, füled mámorában látod-e a hangot, szemed mámorában hallod-e a szint: megnevezhetetlen állapot alakul ki, az érzékietek elzárt ajtajai kinyílnak, megoldódik minden karcoló szöglet, recsegő zörej, viszkető fájás, amit úgy megszoktál, mint barom a legyet . . . Lassan, süllyedsz a fájdalomtalanság nirvánája felé. Ez volna az, amit harmóniának neveznek? Egy bizonyos: a kétféle hatás többet ád, mint külön-külön bármelyik. Egy pillanatra átvillan rajtad — ilyesfélét gondolt-e a középkori csillagász, mikor a szférák zenéjét emlegette? Mért van az egészben valami kabbalisztikus é& valami természettudományos is. Számok és formák lappan- ganak a dolgok mélyén mint minden érzék- lés gyökere — képek bukkannak elő, amikről kiderül, hogy tapasztalathoz —minden tapasztalás előttről valók, életelőtti állapiból hoztad magaddal, mint a nagy Emánuel dis- ciplináit Nem is képek — elvont valóságok válnak valóra: két ismeretlen összefüggés viszonya mint ismert összefüggés — önálló hasonlat, amiről nem tudjuk, mihez hasonlít, arány és mérték, amivel nem lehet és nem kell mérni. S mindenekfölött: egy alakuló világ, az Jdő bilincseiből felszabadulva. Ha valamire sának fényes bizonyítéka azon fejlődés, a- melyet a város 1918-ig elért. Mi nem állítjuk, hogy mi fenegyerekek leszünk, de azt Ígérhetjük, hogy az őslakosok érdekeinek szolid, tisztakeztt, éles szemű és éber fülü őrei kívánunk lenni a jövőben is és hogy soha sem fogjuk a reánk bízott érdekeket elárulni és tehetségünkhöz képest mindemben teljesíteni fogjuk kötelességünket. Ha önöket programunk és Ígéretünk megnyugtatja, akkor nem lesz nehéz szavazataikat a nfl listánkra leadni. Ezzel be is fejezhetném beszédemet, de a mai széttagolt, egymásra uszított társadalmi osztályok túlzó versengése közepette nem lesz érdektelen figyelmüket felhívni arra, hogy mit ajánl a világnak egyik legnagyobb szociológusa, Werner Sombart „Socialismus und Socialbewergung" cimü munkájában inkább ugyan az államra vonatkoztatva, de ami a községi életben is nagyon használható: „Um allé Fehlor dér Vergangenheit zu verhessem, um uns eine dauerhafte und glück- liche Zukunft zu slchern, brauohen wir eine Bedingung, die nur zűr Halfte von umserem Willen abhángt, nühmlioh den Friedem; und eine andere Bedingung, die wir vollkommen in dér Hand habén, náhmlich den Respekt vor den Reohten des Steuertrágers." A város nemzeti és szociális békéje és az adófizető polgár iránti respektus lesz községi működésűnkben a mi legfőbb jelszavunk is. mégis emlékeztet, ama ködfoltok azok, amikre túl a tejuton bukkau rá teleszkópod — örvénylő mozgás egy láthatatlan központ körül. Most veszem észre, mégis csak volt mintája a festőnek, aki e színeket hozzákeverte ezekhez a hangokhoz — a Saturnuson látta valahol ezt a tájat. A Saturnuson, melynek tömege v go- molygő ködpára csak, egész hangos tüzfelhők kavarognak s néha, e felhők körül, egy pillanatra kibukkan a hétszinü Abroncs, a Va- rázsgyürü ivének egy szeletkéje, smaragd kövével a meteoroknak. Ezzel a néhány tárgyilagos és száraz szóval c«ak azt akartam mondani, hogy az uj produkció művészi szempontból, szerencsés és ügyes ötlet. A kevésbé tárgyilagos, inkább homályos érzelmekben élő közönség persze nem érti meg mingyárt: eleinte csodálkoznak Az elmúlt héten nagyobb összefoglaló cikkben ismertettük a Távoli Kelet Balkánjának, Mandzsúriának viszonyait, s különös tekintettel voltunk a történelmi viszonyok fejlődésére, meg azokra a modern népmozgalmi jelenségekre, amelyek valóságos modern népvándorlás- számba mennek s egy-két évtized alatt harmincmillió főre emelték az azelőtt csaknem népte- leri ország lakosságának a számát. Mandzsúria természeti gazdagsága következtében olyan terület, amelyet az emberiség idáig még nem használt ki, de óriási lehetőségeket nyújt és éppen ezért érthető, ha a legfiatalabb e vitalitástól duzzadó nagyhatalom, a fölkelő nap országa, amelynek mind nehezebb föladatává válik az emberfölösleg elhelyezésének problémája, vágyó szemekkel tekint az ellenparton fekvő ígéret földjére, amelynek óriási nyersanyagkészlete alapul szolgálhat a Pacifikum ázsiai partján egy, az Egyesült Államok fejlettségi fokát elérő gazdasági világhatalom kialakulására. A mezőgazdasági kultúrán kívül a bányászatnak s ezzel kapcsolatban a nagyiparnak vannak itt igen nagy lehetőségei e különösen azóta keTült Mandzsúria az imperialieta törekvések ütközőjébe, amióta kiderült, hogy ásványos kincsei között jelentékeny mértékben szerepel az a kő, amiből ugyan energiát nem lehet fejleszteni, de az energiát meg lehet fizetni, az arany. A háború előtt orosz aranykutatók, akik Szibéria szomszédos aranyterületeiről mentek át Mandzsúriába szerencsét próbálni, igen gazdag aranytelepeket találtak. Egy orosz társaság azon nyomban meg is kezdte az arany kiaknázását, egy kicsiny, alig néhány kilométer hosz- szuságu patak mellett aranymosót nyitottak » ámbár nem használták föl azokat a modern technikai eszközöket, amelyekkel például az amerikaiak dolgoznak, igen rövid időn belül meglepő zsákmányra tettek szert. A háború utáni időkben, amikor keleti Szibériában forradalom és ellenforradalom vad összevisszaságban változott, az élet ezámkivetettjei, szökött katonák, bujdosók, menekültek Mandzsúriában kerestek menedéket s itt, kínai területen megalapították az aranyásók köztársaságát és kihirdették függetlenségüket. Akik területükre behatoltak, azokat fegyverrel verték vissza s a kinai csapatoknak csak igen nehéz küzdelmek árán sikerült a kalandoroknak ezt a táborát szétverni. A kinai hatóságok ezután eltiltották az aranyásók bevándorlását s egy ideig Mandzsúria aranykincseit a titok fátyola borította. 1927-ben azután egy drezdai kutatónak, Wal- ter Stötznernek vezetésével jól fölszerelt német tudományos expedíció ment Mandzsúriába, amely első ízben kutatta át tudományos rendszerességgel Mandzsúria titokzatos aranyterület ét. Az aranyvldék meglehetősen zárt, a főbb közlekedési utaktól távol esik, s a 200.000 km3-nyl aranyterületen, amely tehát csaknem akkora, mint Csehszlovákia a Magyarország együttvéve, alig van emberi település. A 18. században ezen vezetett át az Amur fo- lyóig a nagy kinai postaut, amelynek mentén 20—30 km.-nyi távolságban állomások voltak s a kinai tisztviselők ezeken váltottak lovakat. Ma már ez az ut nincs használatban s az egykori állomások romokban hevernek. A postauttól kezdve ezüzl vadon terül el, amelyben csak néhány nomadizált bennszülött tungusz vadásztörzs él. A mintegy 1000 méter magas Kingán hegység északi része itt. élénken tagolt hegy- és dombvidékre bomlik. A hegyeket tölgyfa- és bükkfaerdők borítják, mig a völgyek füves térségek, a mélyebben fekvő részek pedig mocsarak. Ennek a területnek csaknem valamennyi hegyi patakában, amelyek az Amurba, vagy a Nonniba sietnek, az emberek, még nevetnek is, hát ez meg mi az istencsodája, mondta valaki hangosan, de a végén mégis lelkesen tapsolt mindenki, jelezve, hogy akármiből keverték ezt a furcsa pálinkát, végeredményben jól csuszák, szórakoztató és kellemes perceket okoz. Azt persze nem vették észre, hogy miért kellemes és szórakoztató. Hogy ezt a jóérzést egy negatívumnak köszönhetjük. Ezek a színek és ezek a hangok nem emlékeztetnek semmire, ami alak, emlék, ismeret, tapasztalat — egyszóval, élet. Nem keltenek képzettársitást. Nem látunk arcot, amelyről ellenségünk jutna eszünkbe, nem hallunk szót, mely elmulasztott kötelességünkre figyelmeztet, nem látunk hozzánk hasonló, alakunkra szabott formákat, melyek, rajtunk keresztül, velünk együtt, elmúlást ée halált idéznek. Ezek az alakzatok és hangok egymásba olvadnak csak, központjuk nem az ember — a szendevést nem ismerik. Bustér Keatonról, vagy Willy Fritsehfől, akármilyen távoli vonatkozásban, de eszembe juthat az adósságom. Erről nem. Tiszta művészet. arany van, még pedig finom szemcséktől dió* nagyságú darabokig. Igen nagy bőségben fordul itt elő a dTága kincs, de az aranymosók ezidőszerint nem működnek, mert a kinai kormány megakadályozta a na- gyobbstilusu kizsákmányolást s az aranykutatás addig tilalmas, míg a tudományos földerítés munkája végbe nem ment s a terület közbiztonsági viszonyai nem rendezettek. Különösen külföldieknek egyáltalán nem adnak koncessziót, e legföljebb úgy jutnak hozzá na* gyón kivételes esetben, ha a kinai érdekek túlnyomó képviseletet nyernek a vállalkozásban* Ezidőszerint a hatalmas arany területen csupán három üzem van munkában, amelyek néhány ezer munkást foglalkoztatnak. Ám természetesen azt nem lehet megakadályozni, hogy egyes magányos kin eskü tatók ke- resztül-kasul ne járják a Kingán aranyban gazdag völgyeit. Egész fölszerelésük egy horog • egy faedény, amellyel kimerítik a homokot • ebből kézzel mossák ki az aranyat. Életmódjuk a legsjralmasabb, tele van nélkülözésekkel veszélyekkel, mert a lakatlan vadonokban sokat kell éhezniük, a puszta éjszakán fagyoskod* niok. Sokan a vadak áldozatául esnek, mert az erdőségek tele vannak medvével, farkasokkal s a lapályok dzsungeljeiben a tigris is otthonos. Ha pedig a szegény ördög minden veszélyt, fáradságot legyőzött s egy zacskóra való ara* nyat gyűjtött össze, amikor lakott területre ér, gyakran kerül rablók kezébe, akik mindenéből kifosztják. Néha csoportokba verődnek a kincskeresők, ökonomikusán dolgoznak s nagyobb eredményt is érnek el. A patak vizét árkon keresztül vezetik az aranyat tartalmazó kőzethalomra, hogy azt alámossák. A könnyű homokot a vis elsodorja, a nehezebb aranyszemek lezuhannak a tartókba s. azután kiválogatják őket. Természetesen ebben a primitív eljárásban több arany sodródik el, mint amennyi ottmarad, de meri aránylag kis munkát kell befektetni, az arany- szerzésnek ez a módja igen kifizetődik. A Stötzner-expedició geográfusának, Hané Maier dr.-nak véleménye szerint észszerű gaz* dálkodás mellett Mandzsúria aranyfermelése vetekedni fog a szibériai aranytermeléssel. A nagy északi aranyvidéken kívül Délmandzsu- riában, a koreai határ közelében is igen gazdag arany telérek vannak az aranykőzetekben. 1929- ben a kinai kormány engedelmével itt egy amerikai társaság kezdte meg a legmodernebb módszerekkel az arany kizsákmányolását. Az aranyon kívül szén, ólom, réz s egyéb értékes ásványi kincsek rejtőznek Mandzsúria hegységeiben. Nem lehet csodálkozni rajta, ha. Japán vágyó kezeit nyújtja ki a keskeny beltengeren át az ígéret földje" felé. Vécsey Zoltán dr. VÉGE A NYÁRNAK... .Vége a nyárnak.,. Köd-óriások kapunk előtt rámák. Ezüst-mellükből lelkünkre lehelnek S nyomát veszítjük minden drága helynek. Mit a nyár, naplény, élet, szerelem Utunkba hordott. Feledre járunk téli útfélén .. * Vége a nyárnak ... Parányi pókok végtelenbe járnak Szemfedőn szőni bús. fehér szálakat Egy holt világra, melyért könny se fakad, Mely véu-hervadtau gyásznépet se vár Halottas utján. Csak egy-két rarju szól ködbe: kárf... TERÉZI H. FERENC. Mandzsúria a világ egyik legéríékesehh Most még csak magányos kincskutatók járják, de modern technikával nagy gazdagság varázsolható ki a telérekből Lakatlan, szűzi terület Mandzsúria aranyvidéhe
