Prágai Magyar Hirlap, 1931. szeptember (10. évfolyam, 198-222 / 2715-2739. szám)

1931-09-23 / 217. (2734.) szám

V * Ali *AR‘ ti 1 .RliAA> It/ol szeptember 26, szerda. ér'Ziéstiől, attól a szeretettől, amit az egészért isteni rendelésiből érezni kell. A költővel kell éreznie: „A nagy viliágon e kívül nin­csen számodra hely, álljon vagy verjen sors keze, itt élned, halnod kell!" Tudnia kell a szivének, az eszének, a lelkének, hogy a nemzetért, a nemzeté vagyunk, hogy mind­nyájan kötelezettek ée felelősek vagyunk egymásért a nemzeti életközösség! érdeké- bem És isméimi kell mindenkinek a hivatá­sát, a funkcionális rendeltetések feladatát és azt el kell végezni. Tudni kell, hogy más életközösség részévé lenni vétek a termé­szet törvénye ellen és e a vétek önmagában hordja a büntetését, aiz önkéntes szám kive­tés lelki és testi elsorvadásában, a hontalan­ság szerencsétlenségében és az uj környezet­ben a terméketlenségig való meddőségben. Érezni kell minden részecskének, hogy csak a saját élek és e őrs közösségével, azzal mint egésszel és azon mint egységen keresztül lehet csak és nem az egyéni életével annak a nagy összefüggésnek, legnagyobb élet­közösségnek együttműködő és együtt-alikotó és együtt-ffenntartó boldog része, amit embe­riségnek, világegyetemnek nevezünk. Egyet­len földi lét se lehet a saját élet- és sors- közösségtől és annak törvényeitől függetle­nül és elkülönítetten alkotó és teremtő mun­kása a világegyetem harmóniájának. Egy- egy növény részéig a gyökér, a szár, a levél, a vimág, a gyümölcs, nem ültethetők át teljes funkcionális zavar nélkül más növény életé­be. Egyetlen növény se cserélheti fel egyre- másra és egyszerre a talaj és a kiima élet- feltételeit s a tropikus növény nem tenyész- hetik a hómezőkön. És a részecskék teljes egyenlősége az emberileg meg nem változ­tatható élethivatások különbözősége és fel­cseréibe tét lei sége folytán be nem követ Idéz­hetik. Ezért a kommunizmus erőszak a ter­mészet törvénye ellen. Az életközösségek elsorvasztásával a világharmónia temetője. A kapitalizmus kinövései és visszaélései az­ért irtandók ki, mert az életközösségek egyik főtörvényét, a kooperatizmust, az al­tra isztikus együttműködést jelentő szövetke­zést, vagyis a nemzetért, az életközösség jó­voltáért való együttműködést akadályozzák és a saját egyéni életüket kiváltsággá és a mások életének, munkásságának eredmé­nyét a saját prédájukká akarják tenni és el akarják vonni a rendeltetésétől, az élet- közösségük boldogságának megteremtésétől. Tudni kell élet- és sorskőzüsségünk minden tagjának, hogy a világegyetem, talaj, viz, ég­hajlat, növények, állatok s az ember, a múlt s a jelen embere, az egész természet és kul­túra uj termést érleltek meg számunkra, amelynek érlelői egymás fölött őrködnek és egymást bontják ki. Ez az uj termés a szülő­föld, a hon, amelyből származunk s amelybe be vagyunk ágyazva. Ez az ember fölé ren­delt világfokozat. Jól, de rosszul is haihat ró az ember, ám soha ki nem szabadulhat ab­ból a kényszerből, hogy alávesse magát és alkalmazkodjék hozzá. Ez az egész, amelybe bele kell olvadnunk. Amelyhez alkalmaz­kodnunk kell. Az egész föld egyetlen, nagy organizmus, az összes élet közönségek fogla­lata, amelyben megvan a maga jelentősége minden részecskének ée egyetlen részecske se pusztítható el anélkül, hogy ki ne hatna a többire." Meggyőződésem, hogy a szlovenszkói ma­gyarságnak viszonyát a világ törvényeihez, a természet törvényeihez nem az igazság ro­vására fejtettem ki és ezzel eljutottam a szlovenszkói magyar értelmiség és magyar ifjúság hivatásának és rendeltetésének meg­határozásához. Ez pedig igy szól: a magyar­ság életében a világ törvényeit érvényre kell juttatni, a magyar nép nemzeti élet­közösségét és sorsközösgégét biztos léthez, annak örök időire való fennmaradásához, vi­rágzó sálhoz, a kultúra legmagasabb áldásai­hoz, boldogsághoz kell juttatni és el kell ér­ni elismerését, tényekben való honorálását az életközösségünk és sorsközösségünk azon működésének, amely élet- és sorsközössé­günk kiváló életének megteremtésével a vi­lágharmónia tökéletességét előmozdítja. Ebben adva van az itteni magyar ifjúság hivatásának köre és nemzeti kötelessége is. Az itteni magyar szellemi munkás, a ma­gyar ifjúság nem lehet más, mint magyar! Az a magyar ifjú, aki kozmopolita, aki kom­munista vagy marxista, kénytelen a „ma- gyaru súlyos kötelességet jelentő jelzőtől fe­lelősségének meggondolása nélkül szabadul­ni és ezzel magyarnak számítható életére pontot tenni és annak ön akaratából .minden konzekvenciáját viselni. Lehet, hogy lesznek a magyar ifjúságból, a magyar értelmiség­ből, akik eldobják a magyar jelzőt ki nem próbált, de a tények erejével a nemzeti és emberi eredményesség tekintetében máris megcáfolt teóriák kedvéért és meg akarnak ütközni az isteni eredetű világtörvényekkel, a természet adottságaival. Ezeket minden szeretettel meg kell győzni a tévedésükről és meg kell téríteni őkét. De ha minden akarat és cselekedet hiábavaló, magukra kell hagyni őket, de egyszersmind Össze kell fogni az egész nemzeti élet- és sotrskJözösség- nek avégből, hogy a megtévelyeÖett egyéni életek ártalmára ne legyenek, ne lehesse­nek az egésznek. Lehet, hogy akadnak magyarnak született agyvelők, akik azt mondják, hogy mindaz, amit elmondottam: frázis, hipotézis, rossz meglátás! Akik nem ismerik el annak az igazságát, hogy a hazai rög szent, hogy az otthon, a .szülőiföld és az ezek összességét ké­pező hon egy az ember fölé helyezett világ­fokozat, egy isteni törvény, amellyel szem­beszállni nem lehet, hogy a nemzeti szolida­ritás viliágtörvény, hogy az emberi gondolat csak a nemzeti gondolat érvényesülése ré­vén találhat érvényesülést. Ismerem ezt a gondolkozást. Anélkül, hogy meggyőződése­met csak egy percre is megingatva látnám a helytelen ellenvetések által, ezeknek az agyvelőknek felelet helyett kérdéseket te­szek fel. Vájjon a Jézus életének önfeláldozása is önzés volt ? Kossuth Lajos önzésből vállalta-e a számki­vetést és a halálos ágyán nem az a tudat ad­ta-e meg neki a hányatott élet megnyugvását és a nemzeti igazság erejében való földöntúli hitet, hogy a hazai rögben fog nyugodni? Vájjon az ő nemzeti igazságát a müveit világ nem vállalta-e el emberi igazságnak? és ezzel nem igazolta-e azt az igazságot, hogy a nem­zeti nélkül az emberi gondolat se győzhet? Vájjon egy nép nemzeti életének a porba- hullása elősegiti-e a világ harmóniáját s nem jelenti-e az igazság ideiglenes probahullását, a boldog élet eljövetelének a hátráltatását? Lehet-e abban megnyugodni és azt a káros eredményt igazságnak elfogadni, hogy a szlo­venszkói magyar értelmiség és magyar' ifjú­ság előtt az élet lehetősége úgyszólván el le­gyen zárva? Lehet-e igazságnak elfogadni azt, hogy azon a földön, ahová a történelemben megnyilvá­nult isteni rendelés Szlovenszkóban a ma­gyart rendelte, kérdésessé legyen a magyar nyelv használatának teljes szabadsága? Lehet-e magyar lélek, aki a magyar fohász­ban bűnt lát? Lehet-e olyan magyar jelzővel jogosultan illethető élet, amely igazságot lát a más nem­zeti életébe való beolvasztás törekvésében és megadja a felmentvényt a lelkiismeretének, ha ehhez hallgatólagos vagy cselekvő állás­foglalással hozzájárul? Az a tényleges állapot, hogy a magyarság­nak kulturális és gazdasági fejlődése akadá­lyokba ütközik és hogy nincs hivatalos vagy megértő álláspont, amely az akadályok elta­karítást sürgős szükségnek jelentené ki és munkálná, nem sérti-e az igazság és szabad­ság írott törvénybe lefektetett álláspontját? Nem úgy van-e az, hogy az, hogy magyar vagyok, nem az én életem tévedése, de az Is­ten rendelése s aki azt akarja, hogy szűnjek meg magyar lenni, az vét az Isten rendelése ellen? Nem áll-e az, hogy a kommunizmus meg­fosztja a magyar embert a magyarságától ak­kor, amikor meg akarja alkotni az embertelen embert, aki fellázad az Isten ellen, a világ­törvényei ellen, a magyar élet szent érzel­mei, az otthon, a szülőföld, a hazai rög törvé­nyei ellen? Nem tartom szükségtelennek leszögezni azt a nehéz tényt, hogy Szlovenszkó magyar tár­sadalma semmiféle hatalommal nem bir és a nemzeti élettel nem rokon hatalmi tényezők nefn tartják kötelességüknek a nemzeti jogos törekvéseknek támogatását. Elismerem azt, hogy a kritika a haladás szü­lőanyja volt. De csak az igazságon nyugvó kritika! Ily kritika a szlovenszkói magyar if­júságot is megilleti a múltra és a jelenre vo­natkozólag, de ebben a kritikában ott kell len­ni annak a kritikának is, hogy mennyire tel­jesítette és teljesiti a magyar ifjúság a súlyos jelenben a nemzeti kötelességét. Mi idősek vállaljuk a mi felelősségünket a múltért és a jelenért is és készek vagyunk a mi lelki re­víziónkra és ezelőtt, vagy ezután készek va­gyunk a mi nemzeti élet- és sorsközösségünk boldogsága és az igazság érdekében minden cselekedetre, minden önfeláldozásra, a nemze­ti boldogság érdekében minden jobbulásra. Ali megtanuljuk, ha igy irja elő a világ törvénye, „úgy szeretni az ifjúságunkat, hogy érettük gyűlölni tudjuk a saját bűneinket és az ő életükért magunk is meguju1unk.“ De köve­teljük, hogy a mi életünk és annak helyes élettapasztalatokon nyugvó megfontoltsága az ő életük ifjú erejével, nagy energiájával és elszántságával a nemzeti életközösség boldog­ságának küzdőterén egyesüljön, együttmű­ködjék! Mi állítjuk, hogy a „tiszteld apádat és anyádat" törvény évezredes törvény és hogy annak teljesítésének köszönhető, hogy még magyar van a földön és anélkül a ma­gyarság fennmaradása ki van zárva. Mi a családi szeretet, az élet megújhodásáért való rajongás égisze alatt a szeretetet és bizalmat kívánjuk az apai és anyai nevelés eszközévé tenni. És ha az erkölcstelenség belopódzott volna a családi életbe, úgy ezt nem ismerjük el az ifjúság részére bíráskodási lehetőség­ként, sem tranbulinnak arra, hogy az ifjúság az erkölcstelenség elborító hullámai közé vesse magát, hanem kötelesség! alapul vindi­káljuk a szomorú meglátást arra, hogy a múlt megjavuljon és az ifjúság által alakítan­dó nemzetfenntartó családi élet megtisztuljon az ifjúság erkölcsi megújhodása által. Mi azt tartjuk a magyar ifjúság kötelessé­gének, hogy lássa meg, hogy mi az 5 funkció- ja az itt élő magyarság egyetemes nemzeti életében és azt töltse be. „Az önsegély, egysé­ges akarat és szervezett cselekvés az egyetlent kivezető ut a mai áldatlan helyzetből." Sze­rezze meg a magyar ifjúság az általa kivá­lasztott speciális élethivatás betöltésére való teljes szellemi készséget és azon kívül az egyetemes magyar nemzeti kultúra szolgála­tának a felkészültségét. Meg kell ezt sze­rezni, mert különben elpusztul a nemzet és azzal az ifjúság önmaga isi házi kijelentéseit és kifejti, hogy a font­sterling aranybázisának eltörlése fölösle­gessé tette a MacDonaJd-kormány pénzügyi és takarékossági intézkedéseit, amelyek mind az arany bázisán épültek föl és éppen azért volt szükség iájuk, hogy a font arany­értékét megvédelmezzék. Mivel a font az aranybázis alapján nem tartható többé, a takarékossági intézkedések is feleslegesek. Ha MacDonald és Baldwin kényszerkabi- nettje néhány hét előtt önként elvetette volna a font aranybázisát, akkor az elmúlt betek politikai hajszájára egyáltalán nem lett volna szükség és Anglia lakossága nem rövidült volna meg jövedelmének tiz szá­zalékával. Ma a helyzet az, hogy a hivatal­nokok fizetését leszállították, de az arany­bázis elvetésével az élelmiszerek és az egyéb szükségleti cikkek áremelkedése ki­kerülhetetlen. ‘ Páris, szeptember 22. óvakodjunk a pá­niktól — írják ma kivétel nélkül a francia lapok az angol valutakrizissel kapcsolatban. A Journal Indus triel le. a nehézipar lapja kijelenti, hogy pesszimizmusra nincs olk és a pesszimizmus csak a spekuláció malmára hajtja a vizet. Viszont Léén Blum a szocia­lista Popuilaire-hen kijelenti, hogy ma egyet­len valuta seim biztos Európában s arní teg­nap Angliával történt, könnyen megtörtén­hetik Amerikával is, amelynek deficitje na­gyobb. mint az angol költségvetés hiánya. Ebben az esetben Franciaország sem kerül­hetné ki sorsát, mert külkereskedelmi mér­lege kedvezőtlen. Az általános francia felfo­gó- szerint a fontot minél előbb újra stabili­zálni I a/ ‘-*-m baj, ha a mainál nlacso- , ii Vr oc'.'ior zág teljes cre­MacDcnald kormánya bizonyos tekinitetfben máris akceptálta ezt a munkáspárti kritikát, amennyiben a miniszterelnök kijelentette, hogy a tanitók, a rendőrök, a matrózok és a katonák bérének leszállítását revízió alá ve­szi és a tízszázalékos csökkentés helyett csupán ötszázalékos csökkentést rendel el. Valószínű, hogy az egyéb bénredukciók reví­ziója is napirendre kerül. A Henderson-féle ellenérv okozta azt, hogy az alsóíház tegnap esti ülésén a munkáspárt baloldali szárnya a kormány ellen szavazott, ámbár Hender- son kijelentette, hogy nem ellenzi a valuta- törvény megszavazását. Az alsóháa vitaija különben este fiz óráig tartott. A felsőház tizenegy órakor négy perc alatt háromszori olvasásban elfogadta az nj törvényjavaslatot, amely ezzel nyomban törvényerőre lépett. Negyedtizenkét tőkor a király is szentesí tette az uj törvényt. jövel közreműködik a stabilizáció munkájá­ban, mert saját érdeke követeli igy. Perfcinax attól fél, hogy az angol krízis nj valufcakrizist okoz Németországban, Ausz­triában, Magyarországon és esetleg Olaszor­szágban. Az uj krízisekkel kapcsolatban a háborús adósságok és a jóvátételeik uj ren­dezésének kérdése föltétlenül fölvetődik, ami Franciaországnak rendkívül kellemet­len. Ezzel szemben a Petit Journal megálla­pítja, hogy a német piacot nem fenyegeti akut veszedelem, mivel Németország kiilke- reske délimé eTŐSen aktív és a Birodalmi Bank az utóbbi hónapok alatt elég tartalék- devizát halmozott föl. Az Oeuvre szerint a francia-angol szolidaritás nem elég a helyzet megjavítására. A Ném e tországgal való meg- értés szükséges, mert esetleg a márka is vé­delemre szorul még s vele együtt a frank, Flandiin pénzügyminiszter ma visszautazik Genfibe. A hét végén újra visszatér Parisba és Laval és Briand berlini utazása alatt a francia fő városban marad. Genfben „Nemzetközi Aranykonferencia" lesz Genf, szeptember 22. Skandináv körök­ben tegnap az az eszme merült föl, hogy a nemzetközi pénzügyi helyzeten csak egy nagy nemzetközi pénzügyi konferencia ösz- szehivásával lehet segíteni. A népszövet­ség feladata volna, hogy a brüsszeli pénz­ügyi konferencia mintájára ezt az uj konfe­renciát összehívja. Neve „Nemzetközi Aranykonferencia" volna és munkájának alapját a népszövetség aranybizottságának jelentése alkotná. A konferencia automati­kusan az adóssági és jóvátétel! kérdések rendezését is napirendre tűzhetné. Termé­szetesen Amerikát, Szovjetoroszországot és Törökországot meg kell hívni a konferen­ciára. Amennyiben összehívják, gyorsan dönte­nie kell. Bizonyos körökben úgy gondolják, hogy a konferenciát legkésőbb október kö­zepén mog kellene tartani, amikor lemon­danák a tervezett közlekedésügyi konferen­ciát és helyébe a nemzetközi aranykonfe­renciát illesztenék. A valóban független Írország London, szeptember 22. Az ir szabad ál­lam kormánya közli, hogy ny ir font valuta- bázisának megváltoztatásáról egyelőre szó sem lehet. Egy font = nyolcvanöt frank Páris, szeptember 22. Az angol vnlutnkrizis a Párisbnn élő angolok közölt valóságos pát nikot keltett. A nagy szállodákból brit ki­vándorlás indult Anglia felé. rA’ vendégek gyorsan elutaztak és a Calaís-ba vezető vona­tok tultömöttek. A krízis a Riviérán még bor­zalmasabban hatott. A bankokat tegnap ezer és ezer angol utas ostromolta meg. A Rivié­ra bankjai legfeljebb 85 frankot fizetnek egy fontért és tiz fontnál nagyobb tételeket nem igen fogadnak el. A nagy szállodák előzéke­nyebben bántak vendégeikkel, amennyiben 90 frankot fizettek a fontért. Jellemző, hogy a Riviérán a font árfolyama már a múlt hé­ten alacsonyabb volt a. tőzsdék hivatalos ár­folyamánál. Az angol események nem gyakorolnak hatást a magyar valutára Budapest, szeptember 22. (Budapesti szer­kesztőségünk telefon jelentése.) A Magyar Távirati Iroda az angol eseményekkel kap­csolatban félhivatalosan közli, hegy a ma­gyar valuta és az angol font közti közvetlen kapcsolat az 1925. évi 55. törvénycikk alap­ján ugyan azon év novemberében megszűnt, minthogy ezen I örvény megállapi tóttá a pen­gőnek mint az uj magyar valutának pénzlá­bát. így a londoni események csak közvetve hathatnak Magvarorszagra. A szociáldemokraták demokráciáról és önkor­mányzatról szavalnak s legközelebbi doml- niumukba, a betegsegélyzo pénztárakba és egyéb szociális Intézményekben a háború óta nincs önkormányzat, nincs válasz sás, mert csak kinevezett kreatúráik gazdálkod­nak. Így képzelik a demokráciát és auto­nómiát! UJabb európai inflációk előtt? L

Next

/
Thumbnails
Contents