Prágai Magyar Hirlap, 1931. szeptember (10. évfolyam, 198-222 / 2715-2739. szám)
1931-09-01 / 198. (2715.) szám
1931 szeptember 1, kedd. 3 A kSzSs gazdasági önvédelmi front jegyében nyújtottak egymásnak testvérkéiét a gazdák, iparosok és munkások szövetkezett pártjaink losonci nagygyűlésén SzenMvány, Grosschmid, Gilier, Holota, Jaross, Varodra és Vitovszky a katasztrofális gazdasági kelyzet súlyos prófétáiról és a kibontakozás útjairól benőitek Losonc, augusztus SÍ. (Kiküldött munkatársunk jelentése.) A magyar nemzeti párt, az országos keresztényszocialista párt és a magyar nemzeti munkás- és földműves párt vasárnap Losoncon a Búzát éren nagysikerű és nagyszabású közös népgyülést rendezett, amelyen mind a három pártnak a kiküldöttei a közeli és távoli községekből, Rimaszombatról, Besztercebánya vidékéről és az Ipoly völgyéből is igen nagy számban jelentek meg. A jól sikerült nagygyűlés hibátlan megrendezésének az érdeme Kristóff Sándor magyar nemzeti párti országos igazgató, Nagy Iván dr, keresztényszocialista párti főtitkárt és Va- recha József magyar nemzeti munkáspárti főtitkárt illeti meg. A népgyülésen törvényhozóink közül resztvettek Szent-lvány József képviselő, a magyar nemezti párt vezére, Törköly József dl', képviselő, a magyar nemzeti párt országos elnöke, Grosschmid Géza dr. országos keresztényszocialista párti szenátor, Súla&sy Béla dr. magyar nemzeti párti szenátor s Holota János dr. magyar nemzeti párti képviselő. Ott voltak továbbá Gilier A gyűlés első szónoka Szent-lvány József képviselő, a magyar nemzeti párt vezére volt. Szent-Ivájny beszédét a megnyitó szavakhoz fűzte azzal, hogy amidőn a gazdasági kérdéseket taglaljuk, nem elég megállapítani, hegy hajók vannak, hanem beszélni kell a bajok okairól s azok orvoslásának módozatairól is. Megállapítja, hogy a mai súlyos gazdasági válságért igen nagy részben a kormánypolitika felelős és hogy már öt-hat év előtt megállapítható volt, hogy előbb vagy utóbb a mai súlyos helyzetnek be kell következnie. A kormányzat legnagyobb hibája az volt, hogy a költségvetés egyensúlyának helyreállítását hosszú éveken keresztül úgy oldotta meg, hogy az adókat egyre emelte. A kisgazda, az iparos, a kereskedő fizette is az adókat, amig bírta, közben azonban újabb terhek járultak a régi terhekhez a szociális biztosítási dijak formájában, A forgótőke eltűnt s a földbirtokos és az iparos kénytelen volt munkásainak a számát korlátozni. A piacokon megjelentek a váltók, amelyekért kezdetben még adtak pénzt, ma azonban éppen a hitelélet meg- szervezetlensége folytán kölcsönt nem lehet kapni. A szónok továbbiakban rámutatott a mai gazdasági válság két alapvető okára. Az egyik ok a békeszerződésekben keresendő, amelyek sok gazdasági egységet alkottak, sok vámhatárral s az egyes államok sok vámra számítottak. A másik alapvető ok, hogy a koalíciós kormányzat soha sem követett határozott gazdasági politikát. Ennek legsúlyosabb jelensége az, hogy amidőn az egész világon a nagy s las nemzetek az állami költségvetéseket redukálják, a csehszlovák kormány még mindig nem gondolt komoly takarékossági intézkedésekre. A kormánynak a legsürgősebb feladata volna az egész gazdasági politikának mélyreható reformját megvalósítani. Legsürgősebb tennivaló volna a bankpolitika és a szövetkezeti ügy oly irányú istá- polása, hogy a gazdának, az iparosnak és a kereskedőnek meg legyen a saját hitel- szervezete. A munkáskérdést sem tudja megoldani a kormány, mert amit eddig tett, az csak egy csepp a tengerben. Ahogy öt-hat év előtt megjósolható volt a mai katasztrofális idők bekövetkezése, úgy ma ismét előre meg lehet állapítani, hogy két- három esztendő múlva a külföldi kölcsönök nem fognak olyan könnyen és szaporán jönni, ami az állam pénzügyi helyzetét súlyos teherpróba elé fogja állítani. A búzaválság elsősorban Szlovenszkó magyarlakta vidékeit sújtja, mert a magyar nép búzatermelő. Ez évben az időjárási viszonyok úgy alakultak, hogy a termés nagyon rossz, helyenként már az éhínség veszedelme fenyeget s ezért a mi feladatunk felekezeti és pártkülönbség nélkül egy nagy táborban összefogni, mert csak így leszünk képesek érvényesíteni jogainkat. A nagy tetszéssel és lelkes ovációval tógáján os dr. és Jaross Andor tartománygyüléei képviselők, Tarján Ödön vezérigazgató, Nagy Sándor országos pártigazgató s a losonci közélet számos vezető tényezője. A népgyülés rendezősége meghívást küldött az országos hivatalnak, a járási hivatalnak és a pozsonyi vezérpénzügy igazgatóságnak is. A meghívott hatóságok közül azonban csak a pozsonyi vezérpénzügy- igazgatóság képviselője jelent meg. A népgyülést pontosan 11 órakor Gilier János dr., a magyar nemzeti párt tartoimány- gyülési képviselőije nyitotta meg lelkes szavakkal üdvözölvén a három párt törvényhozóit, kiküldötteit és a pártok naigyszámiban megjelent híveit. A népgyülés céljául elsősorban a gazdasági s nem a politikai természetű kérdések taglalását tűzte ki, azzal a jelszóval, hogy a szlovenszkói magyarság minden rétegét meg kelll mozdítani, hogy a mai válságos helyzetből a kivezető utat megtalálhassuk. dott beszéd után Grotschmid Géza dr., az országos keresztényszocialista párt szenátora emelkedett szólásra. Közérdekű beszédét holnapi számunkban fogjuk részletesen ismertetni. Groeechmid Géza dr. beszédét néhány kommunista közbeszólásokkal zavarta, a szónok azonban egyetlen közbeszólásra sem maradt adós a válasszal, mire a türelmetlentedők elhallgattak. Varecha József beszéde Ezután Varecha József, a magyar nemzeti munkás ée földmivespárt főtitkára beszélt- Valamennyien megrendült arccal állunk itt ama csapások súlya alatt, — mondotta Varecha — amelyek Szlovenszkó népét sújtották. A Keleti- Kárpátoktól egészen a nyugati határig egy vészes segélykiáltás hamgzott el a nép ajkáról Prága felé. Nem egyes politikai pártok kívánságának, nem egyes osztályok érdekeinek, nem is egy nemzetiség követeléseinek, hanem Szlovenszkó valamennnyi népének rettenetes sorsa nyilatkozik meg ebben a segélykérésben. A nép immár elveszti reményét, hogy sorsa jobbra fordulhasson. A nép lelkén a depresszió, az elkeseredés, a lemondás lesz úrrá. Prágának és a kormánynak meg kell hallania ezt a segélykérést, mert máskülönben Szlovenszkó népe elpusztul. A szónok a továbbiakban ismertette a losonci és losoncvidé'ki ipar lassú halódását, a megmentése iránt hiába tett lépéseket, amelyek a megnem- értés és a jóakarat hiánya miatt eredménytelenek maradtak. Éles szavakkal kritizálta a kormánykoalíció pazarló gazdálkodását. Ha csak a 13-ik havi fizetést megtakarítanák, ezzel máris oly hatalmas tőke állna rendelkezésre, amelyből könnyen lehetne segíteni pillanatnyilag a bajbajutott nép helyzetén. A kormánypártok tervszerűtlen gazdaságpolitikájára jellemző, hogy ha az improduktiv munkanélküli segélyt, amelyet az állam a leépített gyárak munkásainak kénytelen kifizetni, a gyáraknak juttatták volna, úgy ma Losoncon és vidékén munkanélküliségi probléma nem volna. Varecha beszéde végén a magyar nemzeti munkáspárt nevében a következő határozati javaslatot ajánlotta elfogadásra: A magyar munkáspárt határosat! javaslata A nagygyűlés megállapítja, hogy Losonc és környékén az évek óta szünetelő gyáripar, valamint az ezévi mezőgazdasági katasztrofális termés következtében úgy az ipari, mint a mezőgazdasági munkásság, valamint a földműves- nép a legsúlyosabb helyzetbe kerültek és gyors segítség nélkül elviselhetetlen nélkülözésnek vannak kitéve. A Losoncon és környékén szünetelő gyáripar következtében az ipari munkásság ezrei évek óta nyomorognak. Munkát sehol nem kaphat senki, aminek következtében kiéhezve és teljesen lerongyolódva néznek a barzalmas tél elébe. Azonnali segítség nélkül a biztos pusztulásnak vannak kitéve. A földműves szegénység keresete évek óta egy edül csak ai aratási és oséplési munkákra szorítkozhat. A gyenge termés következtében az idei aratási és oséplési munkák oly gyenge keresetet nyújtottak a mező gaz dia sági munkás számára, hogy az csupán néhány hétre elegendő és a közeljövőben segítség nélkül feltétlen bekövetkezik az éhínség. A földműves helyzete a rossz termés és a rettenetes adóterhek következtében olyany- nyira súlyos, hogy a kormány segítsége nélkül veszélyeztetve van a jövő évi termés biztosítása, sőt önmaga is háznépével együtt Ínségbe jutott. A rendkívül súlyos helyzetre való tekintettel a nagygyűlés halaszthatatlanul szükségesnek tartja a következő kormányintézkedések azonnali végrehajtását: 1. Három évi moratóriumot (fizetési halasztást) az adók beszolgáltatására és megfelelő védelmet a bankok hitelfelmondásának korlátozására. 2. VámmentevS gabona behozatalát és annak önköltségi áron való kiosztását. 3. A munkanélküliek foglalkoztatása céljából azonnali szükségmunkák megindítását. 4. Az Ipoly folyó szabályozását, amely az évenként többször megismételt kiáradásával mérhetetlen kárt okoz az ipolymenti községek népének. 5. Az önhibájukon kívül kereset nélkül maradt munkások részére azok családtagjainak nagysága szerint való természetbeni és pénzbeli segélyek nyújtását, valamint a genti rendszer alapján való segélyezés megszüntetését, amely alapján a munkanélküli munkások alig nyolc százaléka részesül csupán segélyben. 6. A munkanélküliek foglalkoztatásánál, valamint a segélyek folyósításánál mindennemű politikai szempont érvényesülésének szigorú kizárását. A sziikségmunkék és segélyek végrehajtásához szüksége* anyagi erőforrások biztosítása céljából követeli a nagygyűlés: Az összes magas abbrangu állami tisztviselők, valamint a miniszterek, szenátorok és képviselők fizetésének a leszállítását. Az állami alkalmazottak tizenharmadik havi fizetésének a megszüntetését. S végül pedig a gazdasági élet egészséges vérkeringése érdekében kívánja a vámhatárok megszüntetését. A nagygyűlés elvárja a kormánytól, hogy az általános nyomor enyhítése, valamint a munkanélküliség megszüntetése céljából haladéktalanul megteszi a szükséges intézkedéseket és nem várja azt, hogy a felgyülemlett keserűség és nvomor sulvns kirobbanásokra vezessen. Jaross Andor a közös frontért Varecha József lelkes hatású szavai után Jaross Andor, a magyar nemzeti párt tarto- mánygyülési képviselője szólalt fel. — A magyar nemzeti párt komáromi kerülete nevében — kezdte beszédét Jaross — engedjék meg, hogy magyaros szívvel köszöntsem minden magyar testvérünket, aki itt megjelent és azokat is, akik még nem találták meg az utat a közös magyar fronthoz, azzal a szívvel és biztos tudattal, hogy ezt az utat ők is meg fogják találni. Köszöntöm esetleg jelenlllevő ellenfeleinket is, azért, mert érveink súlya, a nyomornak katasztrófája alatt kell, hogy minden itt lakó magyar ember a kinyújtott kezet megszorítsa és hogy ha megszorította, akkor az egységes frontot, melynek szárnyaló igeképen kell bejárnia egész Szlovenszkót, a megvalósulás stádiumába juttatjuk. Amikor mi onnan, délnyugatról, a kisalföldnek s a Csallóköznek, ezddén termést nem látott vidékéről átjöttünk a nógrádi hegyeken, hogy kezet szorítsunk itt Losoncon az elnémult gyáripari műhelyek és füstöt évek óta nem /llátott munkásság kérges tenyerével, eljöttünk, hogy elhozzuk a délszlovenszkói gazdák szolidaritását a losoncvidékj gazdáknak is. f Jaross Andor a továbbiakban részletesen kifejtette, hogy ő maga a magyarság kél nagy pártjának törvényhozóival együtt már júniusban felhívta a hatóságok figyelmét az idei elemi csapásokra és arra, hogy ezek nyomán soha nem tapaszt all nyomor áll az ajtó előtt. A pártok kiHdöttf^güeg keresték föl a minisztereket, akiknek személyesen kellett volna a helyszínen meggyőződniük a bajok és a veszedelmek nagyságáról, ök azonban ezt nem [étiék meg. A magyarság pártjai óvakodtak a politikai agitációtól, hogy ennek révén olcsó babérokra tegyenek szert s elsősorban a nép érdekét tartották szem előtt. A tártománygyü- lési képviselők eljártak az országos hivatalban, a mezőgazdasági tanácsban és a vezér- pén zügyigazgatóságon. A mezőgazdasági tanács elnöke vakációzott s a titkár fcleJősscgnélküli ígéreteket tett, de azokat is visszavonta. Az országos elnök a helyén volt, azonban nem intézkedett. A vetőmagszükségletet és a munkások számára szükséges élelmiszerszükségletet ötletszerűen némely járásban összeírták, másutt nem. Most már javában folyik a vetőmagosztási akció, azonban nincs köszönet benne, mert az nem segélynyújtás, amikor métermázsánként 160 koronát kívánnak a gabonáért s ráadásul még kamatokat is követelnek. Az uj vezérpénziigy- igazgató is fogadta a tartománvgyülési képviselőket, akiknek bejelentették, hogy a gazda a tavalyi adóit nem képes fizetni s ezért általános rendeletet, kérnek a-z adócsökkentés és adómoratórium érdekében. Az uj vezér- pénzügyigazgató ragaszkodott az egyéni fellebbezésekhez, mikor azonban a deputáció közölte, hogy sok tízezer fellebbezés érkezik be, amelyek áttanulmányozására egész tisztviselösereg szükséges, akkor a vezérpénzügyigazg&tó mégis eíllönyben részesítette azt a megoldást, hogy az érsekujvári adókörzetben Írják össze a leginségesebb személyeket, akik adókedvezményben részesitendők. Az összeírás megtörtént, a közeljövőben újabb tárgyalások indulnak meg, hogy a vezérpénz- .ügyigazgatóság hivatalból értesítse az adó- kedvezményekről az összeirottakat. A szónok fel szólít ja a jelenlevőket, hogy járásonként kezdeményezzenek hasonló akciókat. Az országos képviselőtestület munkájáról Járó s& Andor megállapítja, hogy bajos arról beszélni, ami nincs. Az egész képviselőtestület nem sokban különbözik a színházi kuliaz- ezáktól, amelyet a szükség szerint ide-oda tologatnak. A szónok beadványt intézett a tar- tománygyülés azonnali összehívása érdekében és Országh tartományi elnök Írásban azt a választ adta, hogy az összehívásra nincs szükség. A levél vétele után a következő napon megérkezett a meghívó, amely szerint a tartománygyűlést Országh hivatalból szeptember 10-ére összehívta. Ebből i& látszik, hogy az országos képviselet munkája tervszerűtlen és nem alapos. Jaross Andor beszéde végén a magyar földművesek, iparosok, kereskedők és munkások közös frontjának kiépítését sürgette, mely munka Nyugatszlovenszkón már hónapok előtt megkezdődött, amikor egy és ugyanazt a határozati javaslatot fogadták el a Csallóköz s Nyugatszlovenszkó számos magyar községében megrendezett népgyülésen. Az érsekujvári példa A helyeslő közbeszólásokkal állandóan megszakított beszéd után Holota. János dr. magyar nemzeti párti képviselő, érsekujvári városbiró lépett a szónoki emelvényre. — Magának a világkrizisnek bírálatával — kezdte beszédét a képviselő — nem kívánok foglalkozni, azonban ezzel kapcsolatosan reflektorfényt vetek azokra az utakra, amely utak megmutatják, hogy hogyan lehet segíteni ezen a krízisen. Onnan kell kiindulni, ahogyan azt az előttem szólók megjelölték. Vi- lágkrizis van, de amíg Amerikában el kell égetni a gabonát, hogy valami ára legyen, itt nálunk ellenkező a helyzet, annyi sincs, amennyi a mindennapi kenyérhez szükséges. Ez a különbség a világválság és a speciális szlovenszkói krízis között. A világ nagy, hatalmas államai, Németország, Anglia, már régen észrevették a baj mértékét & óriási erőin egfeszitéseket tesznek annak megakadályozására. Ott az államférfiak repülőgépeken járják be országaikat, mert látják, hogy gyors segítségre van szükség, erre kötelezi őket a felelősség s az állásukkal járó felelősségérzet. Mi nem kívánjuk, hogy a minisztereink repülőgépen járják be Csehszlovákiát, de igen is megkívánjuk azt, hogy amikor olyan nagy ínség van, amilyet az emberiség száz esztendő óta nem tapasztalt, akkor a miniszterek tartsák kötelességüknek itt megjelenni, megbeszélni a dolgokat, mert náluk van a hatalom és as erő, vagyis nem nekünk kellene ma itt beszélni, hanem a minisztereknek. A továbbiakban hangsúlyozta Holota, hogy mindenki érzi, hogy írni a baj, tehát erről fölösleges beszélni. Ellenben nem fölösleges rámutatni, hogy ezen a bajon igenis lehet segíteni és hogy mik azok a módozatok, meSisnt-lvány a válság okairól s a mentés módjairól
