Prágai Magyar Hirlap, 1931. szeptember (10. évfolyam, 198-222 / 2715-2739. szám)

1931-09-01 / 198. (2715.) szám

4 TO^GM-MaGÍAR-HIRIíAP 1931 szeptember 1, kedd. Magyar levelek orosz ... Nem lehet megtalálni Gyóni Géza sirját a krasznojarszki hadifogolytemetöben Hogyan látja Oroszországot Varga Imre volt hadifogoly, a moszkva-mandzsuriai étkezőkocsi szakácsa? — „Moszkva olyan, mint az őriiltekháza“ — Hol lehet mosakodni? - Magyarok Mukdenhen és Sanghaiban ]yek erre vezetnek, A kormány mindig azt mondja, hogy nincsen pénz a segítségre. A szónok ennek kapcsán rámutat arra, hogy a kormány tulajdonképpen kettős költség- vetéssel dolgozik, egy nyilvános és egy tit­kos költség vetéssel. A nyilvános költségve­tést mindenki láthatja s abban azt látja, hogy a bevételek és a kiadások tiz-tiz mll- liárdot tesznek ki. A másik költségvetés, amennyire ablba bepillantani lehel, azt mu­tatta, hogy például csak forgalmi adóiban egy millió rddu'l többet vettek be, mint amennyit szabad lett volna bevenni, vagyis a kormánynak csak itt már egy milliárd áll rendelkezésére. A kormány a többiétibevéte­leket tartalékolta az úgynevezett konszolidá­ciós alapiban. Ebiből az alapból adott 300 milliói a három prágai bank fúziójára. Ha tehát a bankok szanálására volt pénz, úgy meg kell nyitni ennek a tartalékalapnak a kapuit és juttatni kell a válság enyhítésére is. Külön ben ma még más megoldási lehető­ségek is vannak, kérdés azonban, hogy ezek a jövő esztendőben is megtesznek-e. Az első kötelessége a kormánynak rendbe- hoizni az államháztartást szigorú takarék ős­ségi intézkedésiek révén. A takarékossági intézkedések között kell szerepelnie a miniszteri és állami autók leépítésének. A minisztériumokat össze kell vonni, a hadsereg létszámát a felére kel] apasztani s a megmaradt katonaság szolgálati idejét is a felére kell csökken­teni. Végül valamennyi állami kiadási té­telt üz százalékkal le kell szállítani. ny­modon két milliárd koronát lehet meg­takarítani. ami lehetővé tenné az adók 40—50 százalékos csökkentését. H-olota beszéde- végén a köz-elgő községi vá­lasztásokra való figyelemmel ismertette az érsek-ujvári helyzetet. Srobár 1920-ban bejelentette, hogy Érsek- uj váróit öt év múlva nem lesz magyar. iSrobár jóslata nem teljesedett be, mert Érsekújvár ott ma is a magyarság van túl­súlyban és maga intézi a város ügyeit. Ez azonban nem ment egykönnyen. A ma­gyar nemzeti párt, a kerésztényszooialista párt és a magyar nemzeti munkáspárt be­csületes, őszinte és erős összefogására volt szükség, csak úgy lehetett megtartani a kormánypártok ármánykodásainak tűié­ben a magyar többséget. Ez alapon a szó­nok arra kéri hallgatóit, hogy hasonlókép­pen cselekedjenek mindenütt a küszöbön álló választásoknál. Az ipar és válság A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Vitovszky József iparos, losonci városi kép­viselőtestületi tag rövid beszéd kíséretéiben előterjesztette az országos keresztényszocia­lista és a magyar nemzeti párt határozati ja­vaslatát. Vito-vszky azt hangsúlyozta, hogy a mai gazdasági válság oki sokkal mélyebbek, mint az első látásra feltűnik. Mintegy 90 esz­tendeje annak, hogy Európában a szocializ­mus felütötte a fejét s megkezdte munkáját. Az első jelszó volt a nyolcórai munkaidő. Amikor az emberek annakidején erről kezd­tek beszélni, nem látták, hogy 90 év m-ulva milyen óriási katasztrófába kergetik az em­beriséget. A munkaidő megröviditése után a gyáros gondolkodni kezdett, hogy miképpen termelhetne ugyanannyit, mint azelőtt s ak­kor köszöntött be a gépek korszaka. Ma odaérkezett rnár a világ, hogy minden­felé a termelés racionalizálásával foglal­koznak, közben azonban nem vették ész­re, hogy az uccára került munkásokban a gyáripar elvesztette egyúttal a fogyasztóit is. Vitovszky beszéde végén felolvasta a hatá­rozati javaslatot, amelynek teljes szövegét legközelebbi számunk közgazdasági rovatá­ban közlünk le. A határozati javaslatokat a nagygyűlés lel­kes helyesléssel egyhangúlag elfogadta s ez­zel a gyűlés a törvényhozók és szónokok élte­tése mellett véget ért. Halálos vütaraosszereiKSétieiiség Prágában Prága, augusztus -1. Ma reggel félnyolc óra­kor a prágai Wiison-pályaudvar előtt halálos vili amosszerenceétienség történt. A pályaudvar előtt, állott egy 13-as számú kocsi pótkocsijával s néhány lépéssel mögötte egy 6-os villamos. A két viillamosszerelvény közötti résben át akart menni egy Koptak Ottokár nevű 30 éves tisztvi­selő, de abban a pillanatban, amikor Kopták a két kocsi ütközői közé került, befutott a megál­lóhoz egy 1-es villamos, amely eddig ismeretlen okokból nekiment a 6-os számú kocsinak. Kóp­iákét az ütközők valósággal összenyomták s a kórházban hamarosan elvérzett. Az 1-es számú villamosban az összeütközés következtében könnyebb sérülést szenvedett egy Bartos Mária nevű asszony és 6 éves kisleánya. Mind a három villamoskocsi erősen megsérült. Budapest, augusztus. Egy budapesti újságíró a következőkben ismerteti egy Oroszországba szakadt volt ha­difogolymagyar hazaküldözgetett, érdekes le­veleit: Mi történik Oroszországban, mi lesz az új­kori történelemnek ebben a friss fejezetében? A bukásra érett rendszer mikor fog összeom- lani és mit fog hozni Oroszország számára és Európa számára ez az összeomlás? Európa ál 1 amiférfiai, országokat átfogó busines-ter- vek kováicsolói törik ezen a fejüket. Ahány nyilatkozat, annyiféle megoldási formula, any- uyiféle, sokszor ellentmondó jóslás. Varga Imre szovjetsorsa Mindezt a sok kérdést csak azért bocsátot­tuk előre, hogy elmondjuk a történelem tudós, száműzött vezér, politikus és szakember után, hogyan 'látja, ezeket a kaotikus állapotokat egy egyszerű ember, aki orosz állampolgár ezidő szerint, de nem kommunista, mint ahogy Oroszország lakos­ságának legnagyobb százaléka csak kényszer­ből vallja magáénak a vörössziníi zászlót. Az orosz állampolgár, aki helyett itt most Magyarországira küldött levelei fognak be­szélni, magyar liu. Annakidején, amikor az osztrák-magyar kö­zös hadseregbe besorozták, valószínűleg any* nyit tudott Oroszországról, hogy a 48-as sza­badságharc idején onnan jöttek Kossuth le­verésére azok a vad kozákok, akik nyersen ették az uborkát és felfalták a szteariugyer- tyát. Varga Imre sapkájában virággal, dalolva elindult a hadüzenetkor a frontra. Harcolt •három esztendeig, aztán egy nagy támadás után sokadmagával hadifogságba került és a fogolytranszport elvitte Szibériába. Varga Imre közlegényt, aki valahol az Alföld egyik kis falujában született, elsodorta a nagy vi­lágégés a földgolyóbis lulsó felére. Legény volt Varga Imre, húszegynéhány éves, amikor a hadüzenet napjaitól számított hat héten belül megtanulta, hogyan kell bán­ni a Mannlicherrel, a kukoricagránáttal és meglett, megedzett férfi lett belőle, amikor szibériai barakkja előtt az orosz őr eldobta puskáját és kettétörte hosszú, hegyes orosz bajonettjét és kinyitotta a foglyok ajtaját A vértől átitatott forradalmi Oroszországban uj küzdelem kezdődött. A fogoly magyar le­gény haza akart jutni. De pénze nem volt s egyik helyről a másikra csak úgy juthatott él, ha közben mindig alkalmi munkát vállalt. Szibériából hosszú az ut és igy történt, hogy végül is Varga Imre ott ragadt Oroszor­szágban. Sorsa összehozta egy orosz nővel, aki nem kívánkozott ide a messzi Magyarországba és Varga Imre ott maradt a felesége mellett. Itt esett meg az, hogy amikor jó pár esztendővel ezelőtt megindult a nagy hadifogolyakció és Varga Imréért is befizettek az amerikai Vö­röskereszthez 600 dollárt, hogy hazahozzák Oroszországból, Varga Imre levelet irt, hogy ott van helye a felesége és gyermekei mellett. És azóta szorgalmasan ir Oroszországból, de amint a levelezésből kiderült, kuszáit so­rainak nagyrésze elvész a vörös postán. Üzenet a „vörös paradicsom"-bál És most lássuk, mit mond Oroszországról Varga Imre, miket lát a vörös „paradicsom- ból“ ez az egyszerű ember, akinek most jó állása van, mert étkezőkocsi-szakócs a moszkva—mandzsu­nál vonalon. — Cverdlovek, azelőtt Jekalerinburg — igy szól az egyik levelének dátuma. — A jelen órában — hangzik a levél, — utazom az Ural-hegységeo ál, amely Szibé­riát elválasztja európai Oroszországtól. Úgy hát én ismét Szibéria hideg, mogorva, feny­veserdőkkel borított hegyein, napsugaras kék ég alatt vagyok. Dermesztő a hideg és én kö­szöntőm most ezt az egészséges, száraz liide- deget, mert Moszkva kiimája nedves, éghajlata egészsé­gemre igen rosszul hat, tekintettel a fogság alatt meggyöngült tü­dőmre. így hát ismét őrülök, hogy a négy­milliós Moszkva városából kirepülhetek, mert ott az uccán, a nagy forgalom életveszélyes és nehéz a járkálás. őszintén megvallva, Moszkvát utálom, de mint kulturális közpon­tot, kell becsülnöm. Igyekszem lakást venni közel Moszkvához, harminc-negyven kilomé­terre, ugyanis 18 napig egy hónapban utazok, 12 nap szabad vagyok. Ezen idő alatt pihenni akarok, száraz fenyőből épitett lakásban, melyért havonta 60 rubelt kérnek. Mint hadifogoly 16 évvel ezelőtt ezen a vo­nalon utaztam Szibériába, bizony, akkor még csak nem is mertem gon­dolni, hogy oly hosszú évek után ismét ön­ként jövök ide. Megszoktam Szibériát és a távol Keletet. Azonkívül a szibériai nép is szívesebben látja és nagyrabecsüli a kül­földit. Moszkvában pedig éppen ellenkező­leg. — Az ut Moszkvától Mandzsúriáig élelme­zéssel együtt egy személyre 300 amerikai dollárba kerül és oda és vissza 14 napot vesz igénybe. Ma beszéltem német utasokkal, akik Sang- haiba utaznak, szerintük Mukden és Sang­haiban is sok magyar van, iparosok és szel­lemi munkások. „idegesek itt az emberek..." Ezt a levelét azzal fejezi be Varga Imre, hogy már nem tudja folytatni, mert a vo­naton irja és „nagyon ráz a vonat“. Egy másik levele Szibériából érkezett. „Végre ismét Szibéria. A nedves, ködös, sáros, piszkos Moszkva után, ahol a lakások szűk helyen össze vannak zsúfolva, rettene­tesek az uccák és a rossz levegő következté­ben mindenki grippel betegeskedik. Én is feküdtem három napig a grippel. A villanyo­sok túlzsúfoltak, a lécsőkön és az ütközőkön is állnak az emberek. A közlekedés borzal­masan életveszélyes. Az embere^ oöyan idegesek, hogy rögtön verekedés és veszekedés van. Az emberek irigysége is nagyon bánt, mert ha netalán valaki jobban él és étkezik, akkor már gyűlölik és igyekeznek ártani neki. — Mindez kiábrándít ebből a piszkos, sötét és nedves lakásu városból. Ahol még mosakod­ni sem lehet rendesen. Ez is az egyik oka annak, hogy ezt az uj állást elfoglaltam, mert itt legalább rendesem étkezhetek és meg is mosakodhatok. Moszkvában két-háromezer rubelt kell fizetni egy kis piszkos szobáért, lelépési díjjal. Én egy magyarnál laktam egy szobában, amelyért fizettem havonta 45 ru­belt, de fölmondtám, mert jelen állásom kö­vetkeztében havonta csak 12 napot leszek otthon. Igyekszem minél előbb Moszkva mel­lett a nyaralóhelyen szerezni szobát: lelé­pési dij nélkül. Itt nem baj az sem, ha az ember jobb ru­hában jár. Moszkvában ez: vétek. És enni is lehet anélkül, hogy bántanák az embert érte. Moszkvától Kínába az ut egy hé­tig tart. örülök ennek az utazásnak/' Egy harmadik levelében arról beszél, hogy az utóbbi időben nagyon sok német és ame­rikai utasa van. A németek, ha maguk közt maradnak, lenézéssel beszélnek Oroszország­ról, az amerikaiak pedig azt magyarázzák, hogy az üzlet üzlet és mindegy, hogy az üz­letet kivel kötik meg. „Moszkva — irja Varga Imre — olyan szá­momra, mintha egy. nagy őrültekháza lenne. Minden ember ideges, mindenkinek gondjai és bajai vannak. Égy vig arcot nem láttam hosszú évek óta, csak itt Szibériában, ahol a lakosság elégedettebb, mint Moszkvában." A krasznojarszki magyar temetők A hadifogolyból orosz étkezők öcs i-szakács- csá lett Varga Imre levelei közül mégis a legérdekesebb az, amelyet Krasznojarszkból irt. Régebben indult egy akció Budapesten, amelynek az volt a célja, hogy Gyóni Géza hamvait hazahozzák a krasznojarszki temető­ből. Varga Imre elmondja, hogy meglátogat­ta ezt a szomorú hadifogolytemetőt. „Közeledek Krasznojarszk fölé, ahol Gyóni Géza és Mihály vannak eltemetve. Én már voltam Krasznojárszkban, de sajnos, az ot­tani h adifogoly temetőben az ő sírjukat nem találhattam, mert alig egynéhány síremlék maradt épségben, így hát lehetetlenné válik az a gondolat, hogy hamvaikat hazaszálliHathatnák. Én oly szán­dékkel voltam a temetőben, hogy lefényké­pezhetem sírjukat, de a fönt leírtak miatt ez nem volt lehetséges. Csak Rényes huszárez­redes sírja van teljes épségben, egy hatalmas márványkőlappal lefedve, a felírás is olvas­ható állapotban van. Hogyan emlékeznek meg — irja ezután — otthon a költőről, aki Przemysl várában kedves verseivel vigasz­talta annakidején az úgy agyon kínozott, éhes, kimerült katonaságot, mert annakidején éh- tiíuszban ezrével hullottak a katonák. Én emlékszem rá, mert nekem is sok kel­lemes órát szerzett a. Przemysl erődben. Most Krasznojarszk után nagyobb város Ir­kutzk és ez az én azon helyem, ahol elra­bolta a sors a legszebb fiatal éveimet, mely soha többé nem tér vissza/' * Varga Imre volt közlegény, volt hadifogoly, jelenleg orosz állompolgár, étkezőkocsi-sza­kács, aki német és amerikai turisták Ion­oséit és Mittagessenjeit főzi, a moszkva- mandzsuriai vonaton igy látja és ennyit lát Oroszországból. Magyar leányotthonok Prágában A szlovenszkói magyar egyetemi hallgatók, illetve hallgatónők támogatására alakult nagy­bizottság eddig két leányotthont tartott fönn Prágában a magyar főiskolai hallgatónők ré­szére éspedig egyet Erzeéöet-otthon név alatt, Praha, II.. Krakovská 7. alatt és egyet Praha- Smiehov, Havlicková ul. 10. ez. alatt Róza-ott- hon elmen. A nagybizottság azt tervezte, hogy a folyó iskolai évtől kezdve ezen otthonokat egyesíti, azért is. hogy az otthonon kiviil lakó felsőbb- iskolás leányoknak is módot és alkalmat nyújt­son, egy nagyobb lakásban, a gyakoribb össze­jövetelre, — az összetartás ápolására és a női szemináriumok, szakosztályok munkájának ki- f ejthet ősére. Ez azonban csak nagyobb anyagi áldozatok és a havonkint fizetendő dijak föl­emelése mellett volna foganatosítható, ami a jelen gazdasági viszonyok között egyelőre nem eszközölhető. így a nagybizotság akként hatá­rozott, hogy ezen leányotthonokat továbbra is csak az eddigi keretek között tartja fönn. —- Mindkét otthonban — miután az eddigi benn­lakók közül tanulmányaikat többen már befe­jezték — néhány hely megüresedett, amelyek­nek betöltésére a nagybizottság ezúttal pályá­zatot hirdet. Az ezen otthonokban való bentlakásra pá­lyázhatnak olyan magyar nemzetiségű szloven- szkói illetőségű leányok, akik tanulmányaikat a Prágában levő egyetemeken, vagy egyéb fő­iskolákon végzik. Fizetendő: legkésőbb minden hó 5. napjáig előzetes havi részletekben az otthonok vezetője kezeihez havi 200 (Kettőszáz) korona. Ezért az eüenérték: lakás, fűtés, világítás, takarítás és reggeli.- (Szegénysorén és jól tanuló egyetemi hallga­tónők ebédet és vacsorát jutányos áron a prá­gai magyar diákmenzán is kaphatnak.) Ágyneműt (párnát, párnahajat, lepedőt és ta­karót) a növendékek maguk hoznak. Mosásról maguk gondoskodnak. Az otthonok vezetősége fönntartja azon jo­gát, hogy a nem megfelelő viseletű, összeférhe­tetlen. a házirendet, be nem tartó, esetleg ragá­lyos betegségben szenvedő hallgatónőkkel az otthont elhagyathassa, — a bennlakó növendé­kek részéről azonban a fölmondásnak csak a tanév végére van helye. Kivétel ez alól, ha va­laki a II. szemeszterben tényleg más városban folytatja tanulmányait és ezt a más egyetemen való fölvétellel igazolja, vagy igazolt, betegség miatt tényleg nem folytathatja tanulmányait. A fölvételt kérők ez iránti kérelmüket folyó évi szeptember 15. napjáig tartoznak beküldeni éspedig: akik az Erzsébet-otthonban kívánnak elhelyezkedni, Szakai! Hajnalka cimére, Praha, II., Krakovská 7. cimre, akik pedig a. Róza- otthonban. azok Irmán Klára dr. cimére, Praba- Smichov, Havlicková ul. 10. I. cimre. A kérvényhez csatolandó: 1. Iskolai bizonyítvány. 2. Erkölcsi bizonyítvány. 3. Egy kötelező nyilatkozat, hogy a folyamo­dó a jelen pályázatban irt föltételeket, és a há­zirendet betartja. 4. Egy a szülő, vagy a gyám részéről kiállí­tott kötelező nyilatkozat, úgy a föltételek tu­domásulvételét. illetően, valamint arra vonatko­zólag, hogy a fizetési föltételek pontos betartá­sáért készfizető kezességet vállal. 5. Hatósági bizonyítvány arról, hogy a fo­lyamodó, illetve szülője, vagy gyámja a fönt körülírt fizetési kötelezettségeknek eleget tenni képes. Folyamodni azok is tartoznak, akik a meg­előző évben már valamelyik otthon lakói vol­tak. A fölvétel tárgyában a nagybizottság a leg­jobb belátása szerint határoz. A szlovenszkói magyar egyetemi hallgatók tá­mogatására alakult társadalmi nagybizottság képviseletében: Grossehmid Géza dr. szenátor, <i bizottság elnöke. Szakai! Hajnalka, Irmán Klára dr. az Erzsébet-ollhon vezetője, a Rózn-olthon vezetője.

Next

/
Thumbnails
Contents