Prágai Magyar Hirlap, 1931. szeptember (10. évfolyam, 198-222 / 2715-2739. szám)
1931-09-17 / 212. (2729.) szám
1931 szeptembteir 17, csütörtök. 7 Máig sem állapították meg titokzatos kilétét a lelketlen szélhámosnak, aki nyolc évig élt hőségben Morvában és Szlovenszkón a hadiözvegyek lölszakitott fájdalmából A háborúban eltűntek özvegyeinek egész sorát azzal csapta be, hogy ő a — férjük Félévig élt mindegyik „feleség**-ével s átlag 15,000 koronát csalt ki mindegyiktől — Szabadkai magyarnak vallja most magát, de ez sem igaz Brünn, szeptember 16. 1926. óta Morvaország és Szlovenszkó számos községéből érkeztek hírek a világháborúban eltűnt katonák csodálatos visszatéréséről. Már alig emlékeztek ezekre az elkallódott szerencsétlenekre, a hatóságok holttá nyilvánították őket, az özvegyek megsiratták, nevük fölkerült az elesett hősök emlékoszlopára- És ime, egyszerre csak megjelent a halott s élőnek bizonyult. Rendszerint úgy estefelé tűnt föl a faluban a hazatért, egy sovány, megviselt külsejű férj, odaballagott a hősök emlékoszlopához, figyelmesen többször is átolvasta a rávésett neveket s aztán betért a korcsmába. Mikor a korcsma már alaposan megtelt, az ismeretlen, aki addig némán üldögélt, egyszerre csak megszólalt: — Ugyan kiváncsi vagyok, hogy annyi év után, akad-e, aki felismer engem! A férfiak ránéztek, elölről, oldalról mustrálgat- ták, megkérdezték, honnan jön, mi járatban van s mikor azt válaszolta, hogy bizony messzi Oroszországból tért vissza s nevét ott látta a hősök emlékoszlopán, szertefölöt-t meglepődtek s elkezdték találgatni kilétét. Egyeseknek úgy tűnt, hogy ezzel, másoknak úgy tetszett, hogy azzal az eltűnttel lehetne azonos, mindenkinek az emlékezetében földerengett halványan egy elfeledt régi arc, azonban az idegen csak hallgatott, nagyokat mosolyogva, de ébren figyelve. Mikor már belefáradtak a találgatásba, az idegen leleplezte „inkog!iitó“-ját s azoknak adott igazat, akik többségben voltak kiléte felől. Bort hozatott s áldomást ivott a szerencsés hazatérésre, majd megeredt a nyelve s elmondotta, hogy sok vészes viszontagságon ment át Oroszországban, sok betegség sújtotta, tífusza volt, súlyos sebeket kapott s noha meglehetős épségben őrizte meg egészségét, mégis a betegségek elvitték emlékezőtehetségét, úgyhogy nevén és szülőfaluján kivül nem tud semmit egykor volt életéről, azt is csak a megőrzött igazolványáról olvasta le. De még anyanyelvét is elfelejtette s vándorlásai, kóborlásai során valami uj keveréknyelvet tanult meg s valóban a falusiak észrevették, hogy az orosznak, szlováknak és szerbnek valami furcsa vegyülékét beszéli. Az emberek mindent elhittek neki, örültek visz- szatérésének e nagy diadallal vitték el „özvegyiéhez, hadd örüljön neki ő is szegény. Az özvegy, aki annyit siratta s aki nem szűnt meg hinni hazatérésében. A háborús szenvedések megváltoztatták sok ember külsejét, arcát s ezért az özvegy is kis töprengés után örömrepesve ölelte magához elveszett s megkerüli élste párját, hitelt adva minden szavának s még azon sem akadt meg, hogy férje a felismerhetetienségig megváltozott. Újból férjéül fogadta s a hazatért megtelepedett a gazdaságban, megindította az eljárást, hogy újból élőnek nyilvánítsák, a bírótól és a paptól okmányokat kapott, az özveggyel házastársi közösségben élt s közben azt tudakolta feltűnés nélkül a szomszédoknál, hogy mi történt a faluban és saját házában nevezetesebb esemény a háború előtt és alatt. Amit megtudott az egyiktől, azzal eldicsekedett a másiknak s ez afölötti örömében, hogy a szerencsétlennek kezd visszatérni az emlékezőtehetsége, csak még megtoldotta részletekkel az elbeszélteket. De legnagyobb öröme ebből az asszonynak volt, amikor férje kezdett neki részleteket beszélni a régi életük folyásáról. Kímélte i snagyon férjét az asszony, mert úgy látta, hogy csak jól kell élnie s hamarosan visszanyeri teljes memóriáját, ezért dolgozni sem engedte. A férfi jól élt és szedte a pénzt az asszonytól erre meg arra. Az asszony adott neki, anúg tudott, d>e mikor már gyöngülni kezdett bőkezűsége s a „meg- talált“ férj minden ravaszkodás ellenére is kezdett gyanússá válni, egy nap nyomtalanul eltűnt a megkerült. De néhány nap múlva már egy másik faluba érkezett meg — Oroszországból. Más név alatt, de ugyanazzal a mesével s kezdődött elölről élete egy másik özvegy házában. Sokáig tartott, amíg a hatáságuk megállapították, hogy egy újfajta, kegyetlen csalásról van szó, amellyel a lelketlen ember a megpróbált özvegyek fájdalmát újból felszakitja, megmaradt vagyonkájukból kiforgatja s aztán gonosztevő módra tovább áll. Egy nap felismerték, elfogták, elitélték — tizenöt hónapra. De személyazonosságát nem sikerült megállapítani. Leülte büntetését s aztán kezdte elölről. Mindegyik özveggyel körülbelül félévig élt, átlag tizenötezer koronát csalt ki ezalatt mindegyiktől s aztán egy másik özvegyhez állt be férjnek. Egy alkalommal tévedett s „özvegye” helyett „szegény bugáéihoz vezették. Sokáig nem időzött nála, száz koronát vett el tőle mint apai jussát s aztán elment. Más alkalommal szegény leányt font be. Azt mondotta neki, hogy mialatt odakünn barangolt, felesége elhalt, gazdaságát eltulajdonító tták, mire Prága, szeptember 16. Ma délelőtt tartotta meg alakuló közgyűlését lapunk prágai helyiségében a Prágai Magyar Hírlap Szövetkezet, amely a lapunkat eddig fönntartó Prágtai Magyar Hírlap Szindikátusának örökébe lép. Az alakuló közgyűlésen resztvettek a szövetkezet alapitói: kisebbségi közéletünk vezető tényezői majdnem teljes számban. A közgyűlés Szi- lassy Béla dr. szenátor elnöklése mellett egyhangúan kimondotta a Prágai Magyar Hírlap Szövetkezet megalakulás át s tudomásul vette, illetőleg jóváhagyta az igazgatóság és felügyelő bizottsági tagok kinevezését. Eszerint az igazgatóság tagjai: Bittó Dénes nyug. főispán, Fai ez 1 Kálmán dr. esperes-plébános, Korláth Endre dr. szenátor, a leány kijárta neki, hogy községi rendőrnek nevezzék ki, sőt a község a maga költségén akarta megrendezni lakodalmát. Most már egy időt óta megint a brünn i kerületi büntetőbíróság fogházának lakóija. A vizsgálóbíró előtt is sokáig azzal operált, hogy elvesztette a memóriáját, nem tudja, kicsoda, nem tudja, honnan való. Közben bemondott néha egy-két nevet, de ezeket az elSzent-Ivány József nemzetgyük képviselő, Szilassy Béla dr. szenátor, Szüllő Géza dr. nemzetgyül. képviselő és Tarján Ödön gépészmérnök. A felügyelő bizottság tagjai: Dobránszky János esperes-plébános, nemzetgyűlési képviselő, Esterházy János földbirtokos, Jaross Andor tartoanánygyül. képviselő és Törköly József dr. nemzetgyül. képviselő. Az igazgatóság elnökéül egyhangúan Szilassy Béla ílr.-t. a felügyelő bizottság elnökéül DobránSzky Jánost s a szövetkezet vezér- igazgatójául Tarján Ödönt választották meg. Az alakuló közgyűlés végiül megadta a felmentést az alapitóknak, illetőleg a Prágai Magyar Hírlap eddigi szindikátusának. KOMMENTÁROK * Az atlanti flotta morog — Párisi halál Szibéria kapujában Az angol helyzet napról-napra bonyolultabbá válik. A londoni pénzügyi krízis kezdetén, MacDonald munkáspárti kormányának bukásakor, valamennyien úgy gondoltuk, hogy átmeneti nehézségekről van szó s néhány erélyes intézkedés épp úgy visszalen- diti a brit világibirodalmat a határtalan jólétbe, minit öt és fél évvel ezelőtt Poinoaré akarata Francia országot. Idővel kitűnt, hogy az állapotok rosszabbak. Két olyan jelenségnek lehettünk tanúi, melyek látszólagos kicsiségük mellett óriási kihatásunk és közép- európai szemmel nézve is intő jeleknek foghatók föl. Néhány nap előtt tízezer angol tanító tüntetett a Buickingham palota előtt és végigvonult a londoni Cityn, hogy tiltakozzék az uj kormány bérredukciói ellen. Tanítók tüntetnek! Angol tanítók tüntetnek! Még nálunk is lehetetlennek tűnik, hogy tanítóink az uocára vonuljanak, lármázzanak és esetleg a rendőrség beavatkozására legyen szükség miattuk. Szörnyű morális hatása lehet az ilyesfajta tanítótünteíésnek; a gyerek, aki nevelőjében a rend és a kiegyensúlyozott biztos felnőttség szimbólumát látja, kénytelen belátni, hogy mestere esendő ember, aki ezer bajjal küzd, tele van nyomorúsággal, szóval távolról sem az a megingathatatlan bázis, amire építhet. Ha másvalaki tüntet, legfeljebb saját osztályára gyakorol hatást, ha a tanító tüntet, demoralizálja az ifjúságot és a fiatal generációt végképp kizökkenti a világi biztonság hitéből. Középenrópában sok mindent láttunk már, de tani tósztrájkunk még nem volt. De Angliában, a megingathatatlan alapelvek hazájában, a tanítók az uocára vonultak és növendékeik szemeláttára tüntettek a meglevő rend ellen. Ez a vég kezdete. A másik jelenség talán még szörnyűbb. Megszoktuk és semmi különöset nem találunk benne, hogy a nikaraguai, a mexikói vagy a chilei flotta fellázad. Néhány ósdi hodály renitenssé válik, a felkelés vagy győz, vagy vészit és passz. Azon sem csodálkozunk már, legfeljebb szom őrködünk, hogy Ausztriában balkáni jellegű vér-operettek játszódnak le és fegyveres pnocsok verik fel a vasárnapok csendjét. De amiről ma érkezett jelentés, arról még sohasem hallottunk és joggal megrendíthet. Az angol Atlanti flottát visszarendelték és internálták, mert a legénység a bérredukciók miatt föllázadt. Ez már nem is a vég kezdete, hanem maga a vég. Az angol flotta fellázad! Ha valami biztosat képzeltünk el, valami meg rendi Ihetetlent, világbirodalmak kiépitőjél, a rend, a tökéletesség és a hatalom legláthatóbb földi jelét, az angol flottára gondoltunk. A háborúiban sohasem mondott csődöt. Minden más flottában vagy hadseregben néha-néha meglátszott a túlfeszített munka és az idegesség jele: az angol flotta sziklasziiárdan állt és odavezényelték, ahol lázadókat kellett megfékezni. S ma, a béke kellős közepében fellázad, vagy ha ennyire nem is jutott, morog és fenyegetőd zik, mint annakidején a Kmaz Poiemkin legénysége. Van valami törvény szerűség abban, hogy az elmúlt ötven évben a flották voltak a belső rothadás legmegbízhatóbb szeizmográfjai, a forradalom fehér egerei, melyek elsőnek érezték meg a felvonuló vihart. így volt a Knaz Potemkinnél, igy volt 1917-ben Krcnstadt alatt, 1918-ban a cattarói öbölben, Spanyolországiban, Portugáliában, a kiéli öbölben. S ha így van, akkor az Atlanti flotta morgása borzalmas memento lehet s a negyvenezer tonnás „Nelson-“ok, „Rodney“-ek, „Malaya“-k, „Hood“-ok és „Royal Oak“-ok fedélzetén szörnyűségesebb szörny terpeszkedik mint amilyen szörnyűség e ragyogó gigászok sok páncéltornya és villogó ágyucsöve. . * Ma este az ember végigsétál a párisi boule- vardon és másnap este meghal az Ural tövében, Szibéria kapujánál, távol a civilizációtól, sőt távol a legprimitivebb emberi hajléktól. Ha az elmúlt napok nem hoztak volna annyi váratlan eseményt közvetlen közelünkben, bizonyára nagyobb figyelmet szenteltünk volna Le Brix és Mesniin pilóták halálának és Dórét csodálatos megmenekülésének, akik „Kötőjel” nevű repülőgépükkel tizezer liter benzinnel elindultak Páriából Tokio felé, hogy megdöntsék a távolsági repülés uj amerikai (newyork—konstantinápolyi) világrekordját s Ufa közelében lezuhantak, tetten szörnyethaltak, a harmadik, az ejtőernyőmüvész, az „idegnélküli ember”, mint Párisban nevezték, a zuhanó repülőgépből ki tudott mászni és megmenekülni. Halálos gyorsaság. A legnagyobb repülők sem kerülik ki sorsukat: Le Brix, aki Costes-szel körülrepülte a világot, Mesniin, sok rekord megdöntője s majdnein- majdnem Dórét is, a légi akrobácia királya. Tartozunk annyival a régi szenzációknak és sok-sok ujságlektürnek, hogy most, amikor hajdani kedvenceink egy uj merész kísérlet alatt halálukat lelték, az egyéb események feltorlódása ellenére is megemlékezzünk róluk. Az öt év előtti idők nagy légi héroszai sorra letűnnek. Egyedül a két legnagyobb csillag világit még: Lindbergh, aki Nyugatról Keletre győzte le az óceánt és Costes, aki Keletről Nyugatra repült, pontosan Párizsból Newyorkba. Szivafikó Pál. Megalakult a Prágai Magyar Hírlap Szövetkezei íliaeiMii fehér fonák —*************** haszaljuk. Meg- sohasem csalódtunk benne! Mindég- fehér fogunk, és kellemes szájízünk yolt, annál inkább, mert Chloro- dont-szájvizet is használunk. Egész családunk Chlorodont-fogkefével mossa fogát.44 C. Chudoba, Ft. . . . Csak valódi Chlorodont-fogpasztát fogadjon el és utasítson vissza minden utánzatot! Tubusa 4 és 6 Ke. esett hősök emlékoszlopairól olvasta le. Végül is azt adta elő, hogy Krizsanovics Béla Mátyásnak hívják, negyven éves, nős kőműves és Szabadkáról való. Nemzetiségének a magyart vallotta. Elmondotta még azt is, hogy ki keresztelte, hogy ki volt parancsnoka a honvédségnél, amelynél szolgált, számos részletet mesélt el múltjából. Erre megindult a hivatalos irat- váltás a jugoszláv hatóságokkal s kiderült, hogy mindez légből szedett hazugság. A szélhámos személyazonosságának titkát tehát máig sem oldották meg. Nyolc teljes évig élt bőségben, munkátla- nul az özvegyek felszakitott fájdalmából. 1 népszövetség pénzügyi bizottsága foglalkozott Magyaromig pénzügyi helyzetével Genf, szeptember 16. A népszövetség pénzügyi bizottsága mai ülésén behatóan tanulmányozta Magyarország pénzügyi helyzetét. 'Walko külügyminiszter, aki a tanácskozásokon személyesen is részt fog venni, holnap Génibe utazik. üfalsts Öngyilkosság a pozsonyi VőfősJiid mellett Pozsony, szeptember 16. (Pozsonyi szerkesztőségünk telefonjelentése.) Kedd este tizenkét órakor a Vöröshid mellett, ahol már többen követtek el öngyilkosságot, újabb ön- gyilkosság történt. Á vasúti sínek mellett egy borzalmasan össze-roncsolt férfi holttestére bukkantak. A kiszállt rendőri bizottság a holttest zsebében a brünni pályaudvaron elhelyezett bőrönd betétjegyét találta, ezen kivül semmiféle más igazoló írás nem volt a szerencsétlen ember ruhájában. A pozsonyi rendőrség érintkezésbe lépett Brünnel és ennek alapján sikerült megállapítani, hogy az öngyilkos Farkas Ghaim Hersch 21 éves kőrösmezői illetőségű fiatalemberrel azonos. Hogy miért követte el az öngyilkosságot, azt nem tudják. Betörést követeit el kát kesssi fefsöSprisMai diák Kassa, szeptember 16. (Kassai szerkesztőségünk telefon jelentése.) Az Ander ol- miitzi cég kassai fiókja mia feljelentést tett a rendőrségen, hogy ismeretlen tettesek az elmúlt éjszaka felleszitették a cégnek Ti- nádv ueeán levő üzleti kirakatát és onnan több tárgyat vittek el. A rendőrség niegin- totta a nyomozást, amely meglepő eredményt bőseit. A betörés gyanúja ugyanis két diákra hárult, akik a kassai ielsőipari iskola növendékei. A detektívek házkutatást tartottak a két diák lakásán, ahol megtalálták a betörésből származó tárgyakat. A betörő diákokat beszállították a rendőrségre, ahol kihallgatásuk után letartóztatták és egyben az esetről értesítették a két diák Ruszinszkóban lakó szüleit. — A kassai esküdtszék felmentett egy lels-ővirá- nyosi legényt az emberölés vádja alól. Kassai szerkesztőségünk telefonjába: A kassai esküdtszék Móricz-tanácsa két napon át tárgyalta Dzsubara József felsővir-ánycsi legény bűnügyét, aikit az ügyészség szándékos emberöléssel vádioit. A vádiirat szerint Dzsubara múlt év junius 13-án egy lakodalmon halálosain megszurta Bohács József legényt, azonkívül egy cigányzenészt iö súlyosan megsebesített. Az esküdtsz'éki tárgyaláson Dzsubara tagadta, hogy Boháosot ő szúrta volna le, elleniben beismerte azt, hogy ő sebesitette meg Duda János cigányzenészt. A tanuk szintén a vádlott mellett vallottak és azt mondták, hogy a halálos szúrás, amely Boháosot érte, nem Dzeubarától ered, hanem egy másik legény szúrta meg Bohácsot. Az egyik tanú meg is nevezte a legényt PavJíáfc János személyében. Az esküdt'bíróság e vallomások állapján Dzsubarát fölmentette a szándékos emberölés vádja alól, csupán súlyos testi sértés büntette cimén átélte el egy évi börtönre, amit a vizsgálati fogsággal kiöltöttnek vett és elrendelte a vádlott szabadtábrahelyezését. — Súlyos autógázolás Pozsonyban. Pozsonyi szerkesztőségünk telefonálja: Ma délelőtt tíz órakor a pozsonyi vásárcsarnok mellett súlyos autóbaleset történt. Egy teherautó elütötte Kovák Anna harminckilenc éves ezentmihályfai illetőségű asszonyt, akit súlyos fejsérüléssel és agyrázkódással szállítottak a mentők az állami kórházba. — Halálos villamoselgázolás Budapesten. Budapesti szerkesztőségünk telefonálja: A József- köruton egy villamos agyongázolta Aigner Já- nosné 78 éves Baross-uccai lakost, egy gazdag józsefvárosi család tagját. Az uriasszony nyomban meghalt. A villamosvezető az elgázoláskor elájult, majd oly zavartam viselkedett, hogy az elmegyógyintézetbe kellett ezáüldtaind^
