Prágai Magyar Hirlap, 1931. szeptember (10. évfolyam, 198-222 / 2715-2739. szám)
1931-09-17 / 212. (2729.) szám
2 ^i^<^-7VWAar-hirlap> 1981 i&zcipt«mber 17, csütörtök. dü szükséglet. Lord Róbert Cecil szerűit az idő tényleg nem alkalmas a kisebbségi vitára és nőm is kívánatos, hogy a kontrovorzia elmérgesedjék. Mindazonáltal sok tekintetben csatlakozik Curtius dr. szavaihoz és az angol kormány nevében határozottan elfogadja Hen- derson tavaly tett nyilatkozatát. Petsohe francia delegátus ugyancsak a kedvezőtlen helyzetre hivatkozott és Briand egyik régibb nyilatkozata alapján a kisebbségi eljárás liberálisabb kezelési módja mellett foglalt állást, természetesen fontosnak tartotta, hogy az egyes áilamoik szuverenitását a népszövetség mindig tiszteletben tartsa. Ezzel a színtelen és jelentéktélen kisebbségi vita befejeződött. A népszövetség ez- idén nem boncolta részletesen a problémát, mert az egyéb kérdések és főleg a gazdasági krízis megvitatása következtében az időt néni találta alkalmasnak a kisebbségi kérdés eldöntésére. A vita végén Hu riadó spanyol delegátus, aki katalón származású, nyoma lókkal utalt arra, hogy az uj spanyol köztársaság minden tekintetben eleget tett a kisebbségi előírásoknak és Katalóniában valóban példás módon biztosította a kisebbség nemzeti és kulturális szabadságát. A kisebbségi vita előtt a hatodik bizottság elfogadta a megszövegezési bizottság határozati javaslatát, amely az európai bizottság mandátumának automatikus meghotsz- ’szabbitásáról intézkedik. A határozat ugyan- ükkor köszönetét szavaz az európai bizottságnak és megelégedését fejezi ki az eddig elvégzett munka fölött. Motta, a bizottság elnöke, javaslatot tett, h-ogy a szovjetorosz indítványt, amely gazdagsági támadást kizáró paktumnak nevezhető, balasszák el addig, amíg a második bizottság befejezi gazdasági tárgyalásait. Akkor talán egy külön albizottság küldhető ki, amely a kérdést részletesen felülvizsgálja. Részletek SpssessrS fSIszAlalásából Genf, szeptember 16. A népszövetség ülésén — amint e tudósításunk elején megemlítettük — Curtius beszéde után Románra, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Görögország és Lengyelország nevében a román delegátus szólalt fel. Ezután Appcnyi Albert gróf nyilatkozott. Fenntartja a múlt évben a népszövetségi ülésen tett deklarációját a kisebbségek védelme és a kisebbségi kérdéseknek a népszövetség által történő elintézése ügyében. örömmel állapítja meg, hogy a kisebbségi panaszok népszövetségi elintézése terén bizonyos haladás észlelhető. Két dolgot kíván különösen hangsúlyozni, és pedig szükségesnek tartja, hogy közöljék a petíciót be- i Itt a legnagyobb takarékossági lehelőség a jövő évi költségvetésben: I szocialisták az ellenzék szavazataival elérhetnék a katonai szolgálati idő gyors leszállítását — ha akarnák A szociáldenoMk a választás előtt megint naiv pacifisták, a választás után meg fogják szavazni a horribilis hadügyi kiadásokat Prága, szeptember 16. Meisner igazságügy- miniszter, a szociáldemokrata párt egyik vezére a Mahrisch-Ostrauban tartott választási népgyülésen hangsúlyozta, hogy takarékos-! sági okoból most kellene leszállítani az eddigi tizennyolc hónapos tényleges katonai szolgálati időt tizenkét hónapra, mert ez nemcsak a költségvetés keretén belüli megtakarításokra lenne jótékony hatással, hanem politikai szempontból a nemzetközi lefegyverzési konferencián is jó benyomást keltene. Az igazságügyminiszter ezen beszédére a Bo- heimia vezércikkben reflektál s többek között ezt Írja: — A választások előtti idő hasonlít a házasságkötés előtti időhöz. Ez ugyanis az Ígéretek ideje s utána pedig az ígérnetek be nem j tartásának az ideje következik. Meisner választási jelszava már nem mai keletű. A j cseh szociáldemokraták már több ízben föl- j vették programjukba a katonai szolgálati idő j leszállítását, de éppolyan gyakran vesztették j is el pacifista gondolkozásukat. Ha egy kiábrándult ember jelentkezett, arra hivatkoztak, nyújtó kisebbségekkel az érdekelt kormányok erre adott megjegyzését. Az ilyesmi eloszlathatja az esetleges félreértéséket, másodszor a kisebbségi bizottságban mindenesetben javasolják a kisebbségi petíciókra | adott választ és a bizottsági határozatok nyil- jvánosságra hozatalát. A határozatok és válaszok közlése a jövőben ne kivétel, hanem szabály legyen. Vége a genfi szezonnak Genf, szeptember 16. Briand ma délután Géniből Párisba utazott anélkül, hogy részt vett volna a második bizottság gazdasági tanácskozásain. Párásban mia délután minisztertanács volt, amely holnap is folytatódik. Rollin francia kereskedelemügyi miniszter a Matin genfi 1 értesülése szerint a népszövetség gazdasági ogy a párt nem elég erős ahhoz, hogy kövérzését megvalósíthassa. Ezt az érvelést azon- an egy kissé mérlegre lehet tenni. Ha most a cseh szociáldemokrata párt követelését nem valósíthatná meg a koalíción belül, úgy egy erre vonatkozó kezdeményező javaslattal megkaphatná az alábbi szavazatokat: 43 cseh szociáldemokrata, 30 kommunista, 21 német szociáldemokrata, 12 német agrárius, 11 német keresztényszocialista, 8 német nemzeti párti, 7 német nemzeti szocialista, 4 német demokrata és 12 magyar polgári és német iparospárti, vagyis összesen 148 szavazatot. A szenátusban 73 szavazatot nyerhetnének. Az abszolút többséghez tehát csupán három szavazat hiányozna. Azonban a cseh nemzeti szocialista párt, Beaesnek a lefegyverzési bizottság elnökének pártja nem tagadhatná meg hozzájárulását, anélkül, hogy páráfönökének nemzetközi presztízsét érzékenyen meg ne tépázná. Bsnes pártjának szavazataival tehát a képviselőházban 180, a szenátusban pedig 89 szavazatot kapna ez a kezdemébizotfcságában expozét mondott a francia kereskedelmi politikáról. Különösen a keleteurópai mezőgazdasági államokkal kötött szerződésekről beszélt, amelyek megkönnyítik a preferenciás vámok politikájának útját és ! Közép- és Kelefeurópa gazdasági helyzetét. Curtius és Briand között tegnap megegyezés jött létre a berlini ulra vonatkozólag. Perti- nax szerint francia részről azt ajánlották a németeknek, hogy óvatosan és meggondoltan folytassák az eddigi politikát, hogy igy a német-francia közeledést ne érje újabb hátráltató csapás. Curtius arra kérte Bráand-t, hogy bízzék meg Brüning politikájában. — Loucheur a Petit Journalban arra inti a franciákat, hogy ne fűzzenek túlzott reményeket Laval és Briand berlini utazásához. Titkos tervekről és váratlan megoldásokról egyáltalán nem lehet szó. nyező javaslat. Ez egyszerű számítás, a kezdeményezésen múlik az egész. Kérdés, hogy a szociáldemokraták kaphatók-e ilyen példaadó próbára? — fejezi be a Bo- keimia. A Bobemia helyesen értékeli Meisner választási pacifizmusát. Hiszen a múltban is igen gyakran hallhattuk azt, hogy a szociáldemokraták a katonai szolgálati idő leszállítását követelik, de ugyanakkor évről-év re megszavazzák a horibilis hadügyi költségvetést és tűrik, hogy ezt a viszonyokon felül álló költségvetést is évi 50—80 millióval túlléphesse a nemzetvédelmi minisztérium. — Majd a választások után meglátjuk, hogy Meisner igazságügyminiszter szociáldemokrata pártja a parlamentben is harcolni fog-e a szolgálati idő leszállítása érdekében. Az eddigi tapasztalatok után csakis az Lehet a nézetünk, hogy a választás előtti szavakat ezután sem fogják követni a választás utáni tettek. 48 millióval csökkentik a wisuüip minisztérium költségvetését Prága, szeptember 16. A Cesk'é Slovo értesülése szerint a vasutügyi minisztérium uj költségvetése 4.846.2 millió korona lesz az ezidei 4.886.3 millió koronás költségvetéssel szemben. A kiadási tételek mellett természetesen a 'bevételi tételek is osökkennek. A kiadások csökkenését a személyzetnél való takarékoskodással éts tárgyi beszerzéseknél akarják elérni. A költségvetési deficit kisebb lesz az ezideimél. Ebben a költség vetés- íven természetesen nem szerepel .a 'beruházási költiségvetés. A költségvetéssel egyidejűleg közzé fogja tenni a vasutügyi minisztérium 1931 január elseji mérlegét, amelyben a csehszlovák államvasutak vagyonát 16 milliárd koronára értékelik. A 16 im: mm mi y TorőlMía: fóosárijné Kéz 5.ola (16) — Nézd, Jiim... ő igazán nem törődik velem ... nem nagyon törődik velem ... És én ... engem bán i a lelkű s,morét... én nem érdemiem meg őt... — Fordulj meg és nézz rám! — parancsolta a fiatal misszionárius szigorúan. Joe engedelmeskedett. — Csak játszottál vele is, mint már annyi mással? Felelj! Azt az egyet tudom, hogy nem szoktál hazudni. — Nem játszottam. — Akkor hát mit akarsz? — Semmit, Jiim, semmit, éppen csak hogy érzem, hogy nem vagyok méltó _ reá, hogy szeresben és hogy neki olyan férj kellene. •. olyan, mint te vagy. — Őrültség, amiket mondasz. Szégyelhet- néd magadat! _ Ne" törődj te velem. Tudom, hogy tetszik neked is. — Hát... hát... igen — nyögte Jim és vérvörös lett az arca. — Kinek ne tetszenék? — Éppen erre gondoltam. És azt is tudom, hogy tetszel neki, vagy legalább tetszeni fogsz. Benned megtalál mindent, ami belőlem hiányzik. Nell olyan, mint a szőlő- inda: keres valakit, akit körül Ion has són, akihez hozzásimulhasson. Lehet, hogy fájna neki egy kicsit, ha csalódnia kell bennem, de nem hal bele s a végén csak hálás lehet érte, hogy megszabadítottam magamtól, míg nem késő. Neked pedig jó feleségre van szükséged. Mit csináljak én egy asszonnyal? Hódítod meg, Jim és vedd feleségül.- Joe, te fel akarod áldozni magad értem! * kiáltotta Jim sápadt ajakkal. — Ezzel fájdalmat oko/.oi magadnak is, neki is... én mondom neked, hogy... Elég! - felelte Joe szinte nyersen. — Rendesen éri fogadom dl a le utasításaidat, de ixuxjí az egyezer nem lesz uigy. Nell a karjaidba fog hullani. Én jót akarok neki és ha te is jót akarsz, hódítsd meg mielőbb. — Azt nem mondtad, hogy neked nem fog-e fájni? — suttogta Jim. — Gyerünk, Zane ezredes már várni fog — mondta Joe és kinyitotta az ajtót. Kimentek a folyosóra, mely az udvarra vezetett éppen úgy, mint az a nagyobbik szoba, amelyen keresztül az ezredes kalauzolta őket. Mikor ide beléptek — Jiim ment elől — a másik ajtón karosa, fehér alak jött be az udvar felől. Nell volt. Egyenesen feléjük rohant. Nell volt, égő arccal, könnyes szemmel mosolygott. — Oh, Joe! suttogta. De semmiféle hosszú szónoklattal nem fejezhette volna ki jobban a boldogsággá!. Aztán szégyenkezve, pirosán, de ragyogó szemmel odanyujtóttá az arcocskáját ... Égy pillanat müve volt az egész. Jim ott látta maiga előtt a kipirult, felélje hajló arcocskát, hallotta a suttogást, nyakát érték a gyönge fehér kis kezek... Tudta, hogy Nell újra összecserélte Jóéval, de az élete árán sem birt volna kibontakozni ebből az ölelésből. Megcsókolta a drága arcoseskát, de boldogságát megkeserítette a csalás érzése. Elvörösödött. ' —■ Megunt tévedett — suttogta a lány fülébe. — Én Jim vagyok. A lány ijedten hőkölt hátra. Egy pillanatig igy álltak ott mozdulatlanul, egymásra meredve s lassan, lassan jöttek csak a tudatára annak, hogy mi történt. Minden akaratuknál erősebb érzés kerítette a hatalmába őket. Ekkor egyszerre Zane ezredes erős, érces hangja hallatszott.-- Itt vaunak már a fiúik! Micsoda csinos legények, .rájuk sem ismertem volna. De most aztán legalább mondják meg, hogy melyik — melyik? — Ez a bátyám, Jim, én pedig Joe vagyok, mondotta Joe. Úgy tett, mintha észre sem vette volna, mi történt Jim és Nell közölt. Barátságosan, mosolyogva szorította meg a piruló lány kezét. Sokan jöttek be, hogy megszorítsák az indián fogságból szerencsésen megszabadult fiuk kezét. Megismerték Zane feleségét, öebesét, Sílas Zairét, Mc. Colloch kapitányt. Azután Joe megfordult s olyan szép nőt látott meg, mint még soha életében. — Egyetlen testvérhugom, mrs Alfréd Clarké, Betty — mondta Zane ezredes büszkén átfogva a gyönyörű asszony karcsú derekát. — Szívesen elfogatnám magam akár még egyszer az indiánokkal, hogy utána önt láthassam asszonyom — mondta Joe gavalléro- san, a szép asszony fehér keze fölé hajolva. Az ezredes kédveis, jóságos felesége ebédelni hívta az urakat s mindnyájan átvonultak a szomszéd terembe. Ebéd köziben az ezredes meghallgatta fogságaik történetét. Aztán egyéb dolgokról beszéltek. Zane mosolygott a fiatal misszionárius komoly kijelentésem, aki egy pillanatra eem adta fel a reményt, hogy az indiánokat az igaz útra térítheti és mulatott Joe felfogásán, aki elmondta, hogy azért jött el hazulról, mert ott túlságosan csendes volt az élet. — A te vágyaid, fiam, nemsokára beteljesedhetnek. Nem fogsz panaszkodni, hogy csöndes az életed, az bizonyos. De Ijogy Jim álma valóra válik-e, azt bizony nagyon kétlem. A moravita misszionáriusok mindenesetre csodát tettek az indiánokkal, nemrég voltak a telepükön — a Béke Városában, ahogyan a bennszülöttek nevezik — és mondhatom, meglepett, micsoda derűs, boldog, csöndes élet folyik ott. Igazán „békesség városa" az a hely. Mégis azt, hiszem, korán lenne még azt hinni, hogy ez végei eges győzelem. Az indián lelkét nagyon jiefliéz megérteni. Természetétől fogva nyugtalan és kóbor, ami bizonyosan összefügg azzal az ősi nyomód élettel, amit az egyre máé és más vadászterületekre vándorlás kíván. Szilárd hitem — bár még neim igen akadtam fehér emberre, aki osztaná ezt a nézetemet hogy az indián lelkében gyönyörű és nemes vonások vannak. Hiszem azt is, hogy ha csakugyan jól fognak velük bánni, könnyen hajlanak majd a jóra Ők is. Vannak köztük rossz embereik is, természetesem — de hol nincsenek? — a kegyetlenségeik azonban legnagyobbrészt a fehér árulóknak, Jim Girtynek, ennek a vadállatnak és társainak Lóikét terj llelik. Most mondják nekem Jonathán. az Öcctsém és Wetzel, hoigy a síhawneek és chlp- pewayok újra hadiösvémyre léptek. Az pedig, hogy Girty és öccse a delawarok között van, szintén rossz liir. Az utóbbi időben eigy kis fegyverszünetet élveztünk, de ennek, úgy látszik, nemsokára vége lesz. Nem tudjátok, melyik törzshöz tartoznak azok az indiánok, akik foglyul ejtettek benneteket? Hogyan viselték a skalp!Űrijüket? — Egész fejük simára volt borotválva — beszélte Joe — egy kis darab kivételével, a fejük tetején. Ebbe az összecsavart tincsbe volt bele tűzve a színes hajtő. Mikor Wetzel leskalpozta az indiánokat, egy ilyen tü kiesett. Felvettem és láttam, hogy csontból faragták. — Belőled határvidéki ember lesz a javából — bólintott mosolyogva az ezredes. — Shawnee indiánok voltak, még pedig had fösvényen. Nos, azt hiszem, hamarosan lesz részünk némi kis mulatságban. Mr. Wells mindenáron azonnal folytatni akarja az utat lefelé a folyón, megpróbálom rábeszélni, hogy maradjon itt még egy darabig. Egyáltalán nagyon sajnálom, hogy véglegesen itt nem tarthatom valamennyinket az erődben, különösen a két fiatal lányt. Nem akarom ugyan megijeszteni őket, de féléit tőle, hogy sok keserves megpróbáltatásban lesz részük. — El vagyunk készülve mindeme — mondta Ka te csöndesen. — Mostanáig a nagybátyánk nevelt s kényelmes otthonunk volt nála, nem hagyhatjuk el, amikor veszedelembe és viszontagságok közé megy. — Igaza van, Kate — mondotta komolyan az ezredes. — Remélem, hogy nemsokára újra békés és boldog otthonuk le<sz. De ha úgy érzik majd, hogy nem bírják lei az életet az indiánok között, mi mindig örömmel látjuk itt mindkettőjüket. Ebéd után az ezredes felesége megmutatta Kaiénak és Nettnek indián ékszereit és kézimunkáit, Jim és Joe pedig az ezredessel mentek el az öreg misszionárius szállására s megnézték nz erősséget. Amint kiléptek, Joe újra meglátta az indiánt, most is ugyanazon a helyen állt mozdulatlanul, mint amikor megérkeztek. (Folytatjuk.)
